Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-30 / 282. szám

1972. NOVEMBER 30., CSÜTÖRTÖK 5 « Gesztenyét és diót Az elkövetkező években Veszprém, Zala, Fejér, Komá­rom és Győr megyében a gyü­mölcstelepítések „főszereplő­je” a dió és a gesztenye lesz. Ez a két gyümölcsfajta évről évre a hiánycikkek listáján szerepel. Talajvizsgálatok, helyszíni szemlék alapján a diótelepítésre 1600 holdat, a gesztenyetelepítésre pedig 6000 holdat irányoznak elő. Sárrét szalmaképeken Érdekes módon, szalmaké- f>en örökíti meg a sárrét ősi világát, az apáról fiúra szál­lott mondákat, az ősi pásztor­életet, a halászatot, a páká- szást, a mocsárvilág jellegze­tes állat- és növényvilágát Miklya Jenőné, szeghalmi la­kos. A nagy gondossággal és művészi érzékkel készített, különböző nagyságú sárga szalmaképek szépen érvénye­sülnek a fekete selymen. Szalmakép készült Csuha Ferkó históriájáról. ÉJJELI TELEPŐRT KERES azonnali belépésre a Mezőgazdasági Gép- és Alkatrész­kereskedelmi Vállalat Jelentkezés: MEG ÉV Budapest XV., Cservenka Miklós u. 103-105. Rendészet. Korszerű szerszám — modern ipar Rekonstrukcióra vár a Porkohásza ti Vállalat Címzett: a Porkohászati Vál­lalat. Feladó: a Csepel Autó­gyár. Részlet a levélből: „Vál­lalatunk megnövekedett forgá­csolási programjának teljesíté­séhez nagyban hozzájárult az Önök által készített jó minősé­gű keményfém biztosítása. A korábbiakban importból be­szerzett váltólapkák igen sok devizát emésztettek fel, az Önök által készített importpót­ló lapkák kivitelezése, pontos­sága megfelelő, minőségileg még némi javulást várunk. Kérjük Önöket, hogy gyártás- technológiájukat még fokozot­tabb ütemben fejlesszék. To­vábbá közöljük, hogy az 1973. évi csiszolt keményfém lapká­ra vonatkozó igényünk kb. há­rommillió forint lesz.” Csak fordítani a lapkán Az orosz cár ötvösei már porból izzították formába a platinaérméket. Később wolfra- mot, rezet porítottak, sajtoltak, izzítottak, s álötvözeteket- kap­tak. Végül nagyon kemény wolframkarbidport kobaltpor­ral kevertek össze, sajtolták, izzították, s új szerszámanyag­A KÖZÍPiilfTÍPÍIÖ VÁLLALAT budapesti munkahelyeire felvesz: ács-állványozó, festő-mázoló, vasbetonszerelő szakmunkásokat, továbbá betanított vasbetonszerelő munkásokat és kiszolgáló segédmunkásokat. Jelentkezés: a Középületépítő Vállalatnál Budapest V., Molnár utca 19. Munkaerőgazdálkodási csoport. SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TÍPUSÚ SZEMÉLY. ES TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Szolnoki u. 1.) MOTORKERÉKPÁR ES KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.). garanciális és egyéb javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsi Budapesten 90 szaküzletben férfi, női kötöttáru, fehérnemű, bőrdíszmű nagy választékban. ra találtak: a zsugorított ke­ményfémre. Ez kitűnő szer­számanyagnak bizonyult, amellyel a forgácsolási sebes­ség erőteljesen növelhető. An­nak ellenére, hogy ez az anyag drágább, mégis gazda­ságosabban felhasználható: a szerszámtest egyszerű acélból készíthető és csak a forgácso­lás végzésére szükséges egy kis darab keményfémlapka. Ma j már csak felcsavarozzák pél­dául az esztergakésre a három­szög, négyszög, rombusz alakú váltólapkákat, s kezdődhet az esztergálás, ha a kés éle tom­pult, csak fordítani kell egyet a lapkán, s folytatható a for­gácsolás. Később kiderült, hogy a ke­ményfém nemcsak a fémek forgácsolására alkalmas, ha­nem a többi között a műanyag-, a fa-, a kőiparban, a szén-, a kő-, az érc-, valamint az olaj- bányászatban is. Hazánkban 1938 óta gyártanak keményfé­met, 1952 óta folyik ez a mun­ka a Porkohászati Vállalatnál, amely évente 80 tonna ke­ményfémet ad az iparnak. A vállalat azonban nem tartott lépést a fejlődéssel, korszerűt­len berendezései miatt 20—25 évvel elmaradt a világszínvo­naltól. Pedig a keményfémlapkák gyorsabb ütemű elterjesztésé­től nagy eredmények várhatók, a váltólapkák növelik a vágó­sebességet, nincs szükség kö­szörülésre, csak néhány má­sodperc szükséges a lapka el- fordításához, tehát az eszter­gálás folytatásához. így az idő­egység alatt leforgácsolt meny- nyiség az eredetinek két és fél­szerese lehet. Egy szakember véleménye szerint: „a váltó­lapkák nagymérvű elterjeszté­sének eredményeként kb. tíz­ezer esztergályos szakmunkás más feladatot láthat el és nincs szükség újabb ötezer eszterga­padra, nem is beszélve az ezek befogadására szükséges üzemépületek megtakarításá­ról.” A számok önmagukért beszélnek. Elkerülhetetlen a licencvásárlás A KGM-gépiparban a fog­lalkoztatott munkások 24 szá­zaléka forgácsol. Szerte a vi­lágon a váltólapkás szerszá­mok kiszorítják a hagyomá­nyosokat : Nyugat-Európában ma már átlag 30—40 százalék­kal, az USA-ban 60 százalék­kal, az NDK-ban 10—15 szá­zalékkal csökkent az egyélű forrasztottlapkás forgácsoló- szerszámok felhasználása. A nemzetközi szabvány által ajánlott 15 féle forgácsoló ke­ményfémből a magyar ipar csak ötfélét gyárt. Ezek a kül­földieknél átlag 40 százalék­kal kisebb élettartamúak. A több helyről beszerzett alap­anyag változó minősége és változó technológiai igénye már eleve előidézi a készter­mék ingadozó minőségét, ame­lyet a termelési hibák, a kor­szerűtlen berendezések tovább rontanak. A végzett vizsgála­tok alapján megállapítható, hogy a keményíém-gyártmá- nyok fejlesztése licencvásárlás nélkül százszázalékosan nem oldható meg. A magyarországi kemény- fémigényeket pedig mennyi­ségben, minőségben, válasz­tékban is a Porkohászati Vál­lalatnak kellene kielégítenie. E feladatnak azonban mind kevésbé tud eleget tenni. A számos átszervezés, a szak­emberek állandó fluktuációja mellett a vállalatnál még kü­lönösebb beruházásra, fejlesz­tésre sem volt lehetőség. Ezért az 197! szeptember 10-én megtartott miniszteri értekez­leten határozatba foglalták: „A licencia és know-how tár­gyalásokat a Ferunion bevo­násával folytatni kell." A többlet: 372 millió forint A hazai keményfém-gyár- tás elmaradottsága olyan mér­tékű, hogy annak felszámolá­sa a Porkohászati Vállalatnál az országban rendelkezésre álló szűkös szellemi kapacitás mellett belátható időn belül nem oldható meg. Ezt felis­merve adott megbízást a KGM 1968-ban a keményfém-licen- cia, illetőleg a know-how fel­kutatására. Az ajánlati felhí­vást 22 cégnek küldték el, hét cég adott pozitívnak tűnő vá­laszt. Az ajánlatot küldők kö­zül a G. H. Metáll cég látszik legalkalmasabbnak az együtt­működésre. A Porkohászati Vállalatnál tervezett rekonstrukció szép gazdasági eredményeket ígér, például a több váltólapka az iparban évi 372 millió forint termelési értéket jelentene a szerszámköltségek kétszeresé­re fokozódása mellett. Ez 3,72 millió normaóra megtakarí­tást eredményezhet. A terve­zett rekonstrukció esetén az import kilencven százalékban megszüntethető, összegezve a gazdasági elemzéseket: a ter­vezett rekonstrukció — bár­mely változatnál — másfél éven belül népgazdasági szin­ten megtérülne. .Hazánkba évente kb. 40—60 millió forint értékű váltólap­ka érkezik. A győri Vagon- és Gépgyárba a Porkohászati Vállalat 30 ezer „dob-el-lap- kát” szállít, de kétszázezerre van szükség. Az országos igény évi 40—45 millió forint értékű szerszám, a Porkohá­szati Vállalatnál azonban csak 13—18 millió forintnyi lapkát készítenek. Ha a licencet megkapnák, termelési értékü­ket 30—22 millió forintra emelhetnék. A licencia megvásárlását, s a rekonstrukció megkezdését gyorsítani kellené, hiszen egy ország gépgyártásának egyik alapja a jó, korszerű, gazda­ságos szerszám. Fóti Péter Ötven éve alakult meg a Nemzetközi Vörös Segély ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT, 1922 novemberében a Kom­munista Internacionálé moszk­vai IV. kongresszusán Felix Kohn, lengyel bolsevik, a Komintern egyik titkára ja­vaslatot tett: valamilyen for­radalmi Vöröskereszt-szerve­zetet kellene létrehozni, amely egyesítené az egyes orszá­gokban már különböző neve­ken működő csoportokat. Ezt követően sorra megalakultak országonként a forradalmi munkásmozgalom segélyszer­vezetei, s létrejött a Nemzet­közi Vörös Segély. Első elnöke a lengyel Julián Marchlevsky lett, akit a német Clara Zetkin követett e tisztségben. A köz­pont Berlinben működött. Tag­jai egyének és szervezetek csaknem félszáz országból több mint tízmillió taggal. A SZERVEZET MŰKÖDÉSE nyomon követte a nemzetközi forradalmi küzdelem esemé­nyeit, mindenütt ott volt, ahol segíteni kellett. Támo­gatta pénzzel, élelemmel, ügy­véddel az ellenforradalmi ter­ror bebörtönzötteit, a börtön­ben sínylődök és a kivégzet­tek hozzátartozóit, a mene­külteket, az emigránsokat. Évekig harcolt, hogy az eu­rópai országok adjanak mene­dékjogot a hazájukból ki­űzött forradalmároknak. Az olasz, majd a német fasizmus győzelme valóságos népván­dorlásokat indított el; a vész­bíróságok, a koncentrációs tá­borok sok ezerre növelték a közvetlen életveszélybe került emberek számát. A Nemzet­közi Vörös Segély részeként Bécsben 1923 őszén alakult meg a Magyarországi Vörös Segély, amelynek munkájá­ban a párt megbízásából Sal­jai Imre, Gábor Andor, Szán­tó Zoltán és mások vettek részt, itthon olyan kiváló jo­gászok, mint Hébelt Ede, Molnár René, Révész József, Domokos József, Szőke Sán­dor, Lengyel Zoltán, Tímár Miklós. Az illegális párt leg­jobb harcosait küldte erre a munkaterületre, Hámán Katót, Vámos Ilonát, Martos Flórát, Házi Károlyt és még többe­ket. Sok szociáldemokrata és pártonkívüli humanista ér­telmiségi is együttműködött időről időre a Vörös Segély- lyel. Ennek egyik megnyilvá­nulása volt 1932-ben a Sallai Imre és Fürst Sándor éle­tének megmentéséért folyta­tott küzdelem, amelyben részt vettek József Attila, Illyés Gyula, Szimonidesz La­jos, Zsolt Béla, Berény Ró­bert. Ez a munka ihlette Jó­zsef Attilát, amikor megírta Lebukott című versét: Enyhítsd kinunk, ha munkás vagy s szabad, elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély. Tíz ÉV MÉLTÁN — éppen negyven éve — ülésezett Moszkvában a Nemzetközi Vörös Segély világkongresz- szusa, amely felmérte e szer­vezetre háruló roppant ter­heket, feladatokat. A máso­dik világháború előtti évek­ben még erőteljesebbé vált mindenütt a harcosok segí­tésének világszervezete. A második világháború ide­jén a szervezeti kereteket megszüntették, s a munkát a körülményeknek megfelelően, a lehetőségekhez alkalmaz­kodva, minden számbavehe- tő és elérhető erőforrást ki­használva folytatták. A fa­sizmus elleni harcban kom­munisták és más pártállású, más világnézetű ellenállók együtt küzdöttek a közös célért. A BÉKÉÉRT, A HALADÁ­SÉRT, az emberiességért küz­dő milliók ma is megtalálják mindenütt a megfelelő for­mákat és feltételeket, melyek lehetővé teszik nemcsak or­szágos, hanem világméretű szolidaritási akciók szervezé­sét. A Nemzetközi Vörös Se­gély útja a tapasztalatok gaz­dag tárházát hozta létre, és ma is erőforrása az igaz és jó ügyek harcosainak. Vadász Ferenc Engedély a műanyag csomagoláshoz is Az élelmiszerek ellenőrei Az élelmezési cikkekkel, s magával az élelmiszergyártás­sal szembein a követelmények szüntelenül növekednek. Ép­pen ezért, a nagy mennyiségi és minőségi fejlődés következ­tében, a fogyasztók védelmé­ben és érdekében szükségessé vált az élelmiszereiUenőrzéssel és vegyvizsgálattal kapcsola­tos feladatok központi irányí­tása és összefogása. Ennek a fontos hatósági ( feladatnak a betöltésére az idén júliusban alakult meg a Központi Élel­miszerellenőrző és Vegyészeti Intézet. Az új intézet igazgató­ját, dr. Kovács Józsefet, a ké­miai tudományok kandidátu­sát arra kértük, foglalja össze röviden az intézet célkitűzé­seit: • — Magyarországon nagy múltra tekinthet vissza az élelmiszer-vegyvizsgálat. A fővároson kívül jelen­tős apparátussal és felsze­reltséggel még 12 megye- székhelyen működik élel­miszer-vegyvizsgáló inté­zet. Ezeknek a megyei intézetek­nek a szakmai munkáját va­gyunk hivatva a jövőben koordinálni, hogy az ország­ban mindenütt egységes elvek alapján, s a legfejlettebb mód­szerekkel történjék az élelmi­szerek gyártási körülményei­nek és technológiájának, va­lamint a forgalombahozott bolti készleteknek az ellenőr­zése. Hazánk jelentős élelmi­szerexportot is lebonyolít, sez ma már külön feladatokat ké­pez és külön bizonylatolást is igényel. Nem mindegy tehát, hogy a nagyarányú termelés- növekedés és választékbővülés közepette az ellenőrzés fel­adata hogyan alakul, milyen színvonalon és tartalommal megy végbe. A gyártó vállala­tok mindenütt laboratóriu­mokkal rendelkeznek és ter­mékeikért adott a felelőssé­gük. Tőlük függetlenül azon­ban feltétlenül szükséges egy hatósági szerv rendszeres el­lenőrzése is. A mi intézetünk feladata, hogy országos hatás­körrel kidolgozza és tovább­fejlessze az élelmiszergyártás nyersanyagainak és adalék­anyagainak toxikológiai, ké­miai vizsgálati és ellenőrzési módszereit. A mi hálózatun­kon belül egy-egy megyei in­tézet kiemelten ellát egy élel- miszerággzatot: így a békés­csabai intézetünk a baromfira, a szegedi a húsiparra, a kecs­keméti a konzervgyártásra, a székesfehérvári a malom- és sütőiparra, a fővárosi a sör- és szesziparra szakosodott. Intézetünk központi fel­adata emellett az egész országra kiterjedő állandó ellenőrzése annak, hogy a sugárzó anyagok milyen hatást fejtenek ki az élel­miszerekre. — Ezek szerint a központi Élelmiszervegyészeti Ellenőr­ző Intézet átfogóan ellenőrzi az élelmiszeripar minden ága­zatát, s azzal a feladattal jött létre, hogy egységesen to­vábbfejlessze az ellenőrzés há­lózatát? — Valóban. Az ötletszerű munka, a tervszerűüenség, az erők szétszórtsága ma már megengedhetetlen. Nagy szük- £ég van a megyei intézetek mérnök- és technikusgárdájá­nak központi továbbképzésére is, de a vizsgálati módszerek, a műszaki fejlesztés egységes ‘ és központi irányítására is. Az élelmiszer-kémikusoknak nap mint nap segítséget kell adniok az ipar igényeinek megfelelően az új gyártmá­nyok bevezetéséhez. Mind gyakrabban adódnak az élel­miszer-gazdaság részéről kü­lönleges állagjavító és tartó­sító igények is. Előzetes engedélyezésünk nélkül az élelmiszerekhez ma Magyarországon sem­miféle újabb adalékanya­got, ízesítőt, vagy színezőt nem lehet alkalmazni, de még a műanyag-csomago­láshoz is jóváhagyásunk szük­séges. Radiológiai osztályunk rendszeresen vizsgálja a rá­dióizotópok jelenlétét, illetve felhailmozódását az élelmisze­rekben, de azt is, hogy a nö­vényvédőszerek alkalmazása nem vezet-e oda, hogy ezek az anyagok a terményekben is megjelennek. Ma intézetünk engedélye nélkül semmiféle importfesték és adalékanyag nem kerülhet be az országba, az élelmiszeripar azok meg­vásárlása előtt hozzánk fordul a veszélytelenségi vizsgálat el­végzéséért. A Központi Élelmiszerve­gyészeti Ellenőrző Intézet nemcsak egy a sok tudomá­nyos intézet közül, ahol mik­robiológusok, analitikusok, élelmiszervegyészek és radio­lógusok végzik aprólékos munkájukat. Ha lehet úgy mondani, ők nem is a jövő­nek kutatnak, hanem a je­lennek, s védik a legfonto­sabbat, mindnyájunk egészsé­gét, élelmiszer-fogyasztásunk és táplálkozáskultúránk előre­haladását. K. £.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom