Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-29 / 281. szám

JEGYZET: Mi a megoldás? A monori Ady úti és a Kossuth iskola szülői érte­kezleteinek szinte állandó témája: az iskola kapuján kilépő alsótagozatos kisgye­rekek élete, testi épsége ve­szélyben van. A betonúton ugyanis nincs kijelölt gya­logátjáró minden helyen. Különösen a Kossuth isko­lánál veszélyes ez, hiszen a csatornaépítők is hagytak maguk után jókora földhal­mokat, betongyűrűket, ami még nehezebbé teszi a köz­lekedést. Egy mama pa­naszkodott szerkesztősé­günkben: elmondta, hogy elsős fiáért mindennap el kell mennie tanítás után. Félti, nem is ok nélkül, hi­szen legutóbb úgy zajlott le a találkozásuk: ő állt az út egyik oldalán, a fia a má­sikon, s várták, hogy elro­hanjanak közöttük a jár­művek. A kisfiú türelmet­len volt, futott volna a túl­oldalra, félig át is jutott az úton, aztán kétségbeesetten visszarohant, mert egy sze­mélygépkocsi lefröcskölte — még csak nem is lassí­tott ! Különösen este veszélye­sek az ilyen mutatványok, hiszen ötkor már sötét van, s a gyerekek felügyelet nél­kül, a saját szakállukra közlekednek össze-vissza. A mama kérdezett, mi is meg­kérdezzük: vajon miért nem lehet újra felelevení­teni a régen olyan jól be­vált kisrendőri irányítást? A gyerekek nagyon örültek, hogy piros tárcsával irá­nyíthatják a kocsikat, utat biztosíthatnak. Monori-er- dőn ez a módszer nagyon jól bevált. Bizonyára Mono- ron sem lenne különösebb akadálya... (zs.) Üllő Gyümölcsfa-, díszcserjelerakat A község lakosságának ké­rését oldotta meg a tanács, amikor egyezséget kötött a Sasad Tsz kiskerti társulásá­val gyümölcsfa-, díszcserje­lerakat létrehozására. A lerakatot a tanácsháza kertjében létesítik, igényt a he­lyi tanács mezőgazdasági ügy­intézőjénél lehet bejelenteni, amennyiben a kereslet megnő, illetve állandósul, a lerakat állandó jellegű lesz. A SZEBB MONORÉRT! Új fákat ültetnek ÁTFOGÓ TERV KÉSZÜLT Sorra épülnek az új, szebb­nél szebb házak Monoron, a járási székhelyen is. Tavaly adták át az OTP 21 lakásos tánsasházát a főtéren, s még ebben az ötéves tervben mo­dem, emeletes házak építését kezdik meg á Schölmann ut­cában is. Fejlődik, városiaso- dik Monor. Jelenleg a főtér összképének kialakításán dolgoznak. A munkák célja nem más, mint az, hogy szebb legyen Monor. Ezért kéri a tanács a lakosság megértését és segít­ségét. <g.) SZILVESZTER, ÚJ OTTHONOKBAN FoIépiiStek a KéS épületben 40 la Az Egyesült Ecser-Gyömrő Petőfi Tsz jogtanácsosa, dr. Jenei Zoltán, egyben az ecseri társasházépítési közösség szer­vezője. Beszélgetünk. Az új házakról, amelyek már áll­nak. Hogyan sikerült egy év alatt tető alá'hozni a la­kásokat, s mikorra vár­ható a költözés? — Az építkezés gondolata körülbelül három évvel ez­előtt vetődött fel. Tsz-ta- gok és alkalmazottak sürge­téseként, ugyanis a fővárosi társasházakba befizetett dol­gozóink megunták a hiába­való várakozást. 1971 novem­berében azután megteremt­ve az erkölcsi-anyagi felté­teleket, hozzákezdtünk az ala­pozáshoz. A tervező kezdet­ben a BULAK volt, aztán né­hány hónap múlva „lemon­dott”. Nagy, fővárosi szintű építkezések tartoztak a pro­filjába, a miénket nem látták kifizetődőnek. Reménytvesz- tett hetek következtek, míg­nem sok idegeskedés, s még több utánjárás után, a gyöm- rői TÖVÁL vállalta a foly­tatást. Pluszként még hozzá­járult mindehhez az építő­anyagok áremelkedése, át­meneti anyaghiány, ennek „eredményeként” néhány ki­lépő rossz ízű propagandája. Így aztán még új jelentkezők után is kellett nézni. A „hely­zetmentő” akció kkpcsán még a másik, szintén ecseri la­Icás - R csügpdőst kásépítő társulással való egyesülés kérdésé, eshetősé­ge is felmerült. Hosszú és ko­moly tárgyalást folytattunk, de a fúzió végül mégsem jött létre. Egyrészt azért nem, mert mindkét társulás más­más célú és jellegű, másrészt anyagi okok miatt. Számítá­sainkból kitűnt, hogy egye­sülés esetén az OTP-kölcsön, illetve a szervezési díj né­hány ezer forinttal maga­sabb lenne. Miután a laká­sok összértéke átlagosan 250 ezer forint körül mozog, nemcsak meggondolandó volt ez a díjfizetés, hiszen a más jellegű költségeket is csök- kentenünk kellett. Az egész építkezés alatt, a leendő tulajdonosok mind­végig maguk is dolgoztak, ezreket takarítva meg. Őszinte fellélegzéssel mon­dom, hogy ha az elkeseredé­sek, hitetlenségek perceit nem győzte volna le az erő­sebb akarat, a lakás utáni szí­vós vágy, ma nem állnánk így. — Arra, hogy mikor köl­tözhetnek be a lakók, a követ­kezőket válaszolhatom: a tervezett három épület­ből kettő, összesen 40 la­kásos, négyemeletes épü­let — már valóban a kö­zeli átadás előtt áll. A szilvesztert mindenképpen itt ünnepelhetik! Megosztás és igények szerint, a 40 lakás­ból 32 kétszobás, 248—253 ezer legyőzte az akarat forint értékhatárok között. Nyolc lakás három szobából' áŰ, 274—282 ezer forint ér­tékben. A konyhában beépí­tett szekrény és villanytűz­hely van. A fűtés olajkály­hákkal megoldott, a vízveze­ték kiépítése folyamatban van. Pillanatnyilag a belső kiképzés még meglevő hiá­nyosságait szüntetik meg, burkolnak és parkettáznak. A leendő tulajdonosok pedig az épületek környékét parko­sítják. Amiről eddig nem beszél­tünk, de nem utolsó szem­pont: a garázskérdés. Kö­zös megegyezéssel, a megle­vő két garázssort egyelőre bérbeadjuk, ebből fedezve az épületkarbantartás költségeit. Ha beköltözés után a kocsik szaporodnának, akkor igény szerint újabb garázssort a lakók saját erejükből építe­nének. A harmadik épület egyelőre még csak tervrajzon szerepel. Felépítésére van igény, de bővebb tájékoztatást adni ez évben még nem tu­dunk. (baky) Egyre több olvasó Járásszerte emelkedik az ol­vasók és a kikölcsönzött köny­vek száma. Jelenleg 11 ezer 267 olvasót tartanak nyilván az előző év ugyanezen idősza­kához viszonyított 10 ezer 963­ÚJ KÉPESLAP MONORRÓL Nem nagy esemény, de jó, hogy a jelek szerint, készül a monori új képes üdvözlőlap. A közelmúltban egy fotós álldogált a monori főtéren. Állványra helyezett készüléké­vel a patika előtti teret szem­revételezte az akkor még szé­pen sárgálló virágokkal. A kí­váncsiság megállított, mivel foglalkoztunk már lapunkban az elavult, már egyáltalán nem a valóságot mutató, régi mo­nori lapokkol. A fiatalember elmondotta, hogy hivatalos megbízásból járja az országot, s készíti az új képeslapok felvételeit. Mi­vel most van életében először Monoron, tanácsot kért, mi van itt még, mit lehetne ér­demlegesen lencsevégre venni? Igyekeztem jó tanácsokkal ellátni. Még a toronyba is meg­invitáltam, hogy a panoráma­képet elkészíthesse. Elmondot­ta, hogy felvételei szakzsüri elé kerülnek, s a legjobbnak minősítettet adják majd ki ké­peslap céljára. Várhatólag fe­kete-fehér formában hama­rabb forgalomba kerülhet. A színes felvételre, a bonyolul­tabb fototechnikai eljárás miatt, még legalább három hó­napot kell várni. Őrömmel üdvözöljük a jó hírt. Jó lesz, ha valóban meg­örökítette a patika előtt már szépen kiképezett virágosteret. Legalább szép emlékünk ma­rad róla. Hiszen a csatornázás jövőt építő munkálatai meg­semmisítették. Bízunk benne, hogy lesz az a tér még szebb is! F. J. MAGLÓD Átadás előtt az óvoda Hamarosan átadják az új 75 személyes maglód-nyaralói óvodát. Az épületen az utol­só simításokat végzik. A helyi vasipari szövetkezet fiataljai részben társadalmi munkában végzik a szikkasztó-derítő ki­ásását. Foglalkozása: alkalmi munkás Nem közömbös, egy ilyen nagyközség számára, mek­kora a zöldterület, milyen fák szegélyezik az utcá­kat. A nagyközségi tanács ezen a téren is előbbre kíván lépni. Felkértek egy szakembert, aki gondos — és ami a legfonto­sabb— megvalósítható tervet készített Monor parkosításá­ról, a fák kicseréléséről. A Kossuth Lajos utca fáit is, fokozatosan az igé­nyeknek jobban megfele­lő, hasznosabb fákra cse­rélik ki. De a község más pontján is sor kerül a fák „felfrissítésé­re”. A Marx-liget fáinak egy részét is kicserélik. Ügy ter­vezik, hogy a szovjet hősi em­lékműnek méltó helyet bizto­sítanak a temetőben. A park fái csak árnyékot adnak... Itt is kicserélik a fákat, pihe­nőt, játszóteret, homokozót építenek a kicsinyek részére. A munkát folyamatosan végzi a nagyközségi ta­nács költségvetési üzeme. A buszvégállomáson egy fiatal asszony iskolatáskás kis­lányt tesz fel a buszra. Meg­kér, hogy Üllőn tegyem le, mert egy órára iskolában kell lennie. Leülünk. A hátunk mögött a piacról hazafelé tartó telepi öregasszonyok. — Nézd ezt a szép kislányt — így az egyik. — Volt szíve otthagyni annak a ... Hát nem ismered?... — közelebb ha­jolnak egymáshoz, így a sut­togásból csak töredékek jut­nak el hozzám. Tudod, az öreg B. unokájának a kislánykája, akinek az anyja üllői ember­hez ment férjhez. Most meg összeállt... — újabb suttogás. — Azzal, azzal, az iszákossal. v Látom, maga is úgy van, mint a többiek, fél, ha valaki­ről azt hallja, hogy alkalmi munkás. Azt hiszi, hogy nap- lopók, alkoholisták, tolvajok, vagy éppen gyermektartás elől lógók vagyunk. Hiszen van­nak, vannak, de nézze, itt a kezem, egyformák az ujj aim? ★ F. János Vasad, külterületi lakos. És azok közül való, akikről nehéz megmondani, hogy hány évesek. Alacsony, zömök típusú „mokányma- gyar”. Kis bajusza és széles orra jellegzetes képet ad a fe­jének. ★ Gyárban dolgoztam én is, de ne kérdezze, melyikben — húzza fel vastag szemöldökét, mert olyan sokban dolgoztam, hogy azt könnyebben meg­mondom, hol nem. Világéle­temben összeférhetetlen vol­tam — egy kis gondolkodás után —, vagy inkább csak a Ez a második, vagy ki tudja, hányadik asszonya már ... A beszédbe egy harmadik asszony is belekapcsolódik, és most már minden szavukat jól lehet érteni. — Egyforma mind a kettő, már lánykorá­ban is kikapós volt. Ezt a kis­lányt is az apjának ítélték, egy héten csak egyszer hoz­hatja el vasárnap, és ládd, már nem is akkor hozza, hogy ne kelljen egész nap vele len­ni, hanem hétköznap. — És megállás nélkül szidják, át­kozzák. A kislány erősen fészkelő- dik mellettem, rámnéz, mint­ha mondani akarna valamit, de nem szól, mert a hátunk mögött ülők fölállnak. — Ezek a mai fiatalok. Saját kölykü- ket is képesek otthagyni. Hát tömeget nem bírtam? Szóval van ilyen, van olyan fajta em­ber. Én olyan vagyok, hogy nem szeretem, ha parancsol­gatnak. Mindig is a magam ura akartam lenni, gazdálko­dó, mint a többi tanyasiak. De ha nem sikerült, ha sohasem volt szerencsém. Egyszer már egybe volt a tanyára való, de ellopták. Máskor a disznóimba ütött belé a nyavalya, és mind megdöglöttek. A gyerekek meg egymás után jöttek ... Szóval gyárból gyárba vándoroltam. Rossz természetű ember va­gyok, mondták. Összeférhetet­len, meg ki tudja még miket, no de minek untassam. ★ Félig kiissza sörét és a hab­tól fehérlő bajusszal folytatja. A gyerekek megnőttek. Tisz­tességes szakmát adtam a ke­zükbe, mert arra mindig vi­gyáztam, hogy a csalód ne éhezzen. Ha kellett, éjjel va­gont dobáltam ki, máskor sírt anya az ilyen ... Nos, csak bíznák rám, majd tudnám én mit kellene vele csinálni. És csak mondják, mondják, és a kislány felé pislognak. Sajnálkozva, részvétteljesen. Ö pedig durcásan, megbántva néz vissza rájuk, míg az ajtó be nem csapódik mögöttük. Már Üllő alatt járunk, ami­kor a kislány hozzámfordul. — Bácsi, ne tessék ám elhin­ni nekik — és félig pityereg- ve folytatja. — Anyukám a kórházban van, a keresztma­mám vigyáz rám Monoron, in­nét járok addig iskolába, amíg anyukám haza nem jön. — És apukád? — kérdezem. — Katona — és gyorsan hozzáteszi: —, de nemsokára leszerel. Még segítenem sem kell a leszállásnál, szinte rohan le­felé. ástam munka után. Szeretnek is, kérem, egyik sem tagadott meg. Egy évben háromszor is meglátogatnak. A feleségem szegény, hat éve lesz most de­cemberben, hogy meghalt. Azóta egyedül élek. Kivettem a munkakönyvemet és most kopaszodó fejjel értem meg, 'amit fiatalon szerettem volna. Senki sem parancsol, magam ura vagyok. Tessék nézni — és egy kopott, gyűrött noteszt húz elő —, ebben pontosan fel vannak írva azok, akikhez dol­gozni járok. Csak a megszo­kott, bedolgozott helyekre me­gyek. Nézze csak — és erős, munkához szokott bütykös uj­jaival egymás után bökdös a nevekre. — Ez is doktor, ez is, meg amaz is e... Reggel csöngetek, megmutatják a munkát és nekiállök. Csak akkordba vállalok. Napszámra, vagy órabérre nem. Engem ne sürgessen senki. Kertet ások, szőlőt fedek, vécét tisztítok, meg amit kell. Este leteszem a szerszámot, kezembe adják a pénzt és készen vagyok. Higy- gye el, hogy a legtöbbször megkeresem a napi kétszázat. Munka annyi van, hogy csak győzzem. Keresett ember ám ma az alkalmi munkás. Hiány­cikk, akár a gyufa, ezért meg­fizetik. Még én teszek szíves­séget. hogy elmegyek. Ha esik, seprűt kötök. Télen havat há­nyok, vagy újra seprűt kötök. ★ Csak egyszer szakítom fél­be: — De mi lesz, ha majd nem bír dolgozni. Miii! Tessék kitalálni, hány ezer forint van a takarékban? — és kérdő nevetéssel néz rám. Ugye, nem tudja, de nem is mondom, mert el sem hin­né. És az egyik gyerek, de a másik is tartogat egy szobát a részemre. Házamért is kapok vagy 20 ezret, no. de — és ki­issza maradék, sörét — me­gyek, mert letelt az ebédidő és vár a doktor úr. mai szemben. Négyezer 864- gyel pedig több könyvet köl­csönöztek az idén, mint a múlt év harmadik negyedében. Monor SAKK Vasárnap rendezik meg Mo­noron az úttörők járási sakk- bajnokságának döntőjét az Ady úti iskolában. Az utolsó két fordulóban otthonában fogadhatta ellenfe­leit az úri labdarúgócsapat. Az elmúlt héten a Malinovsz- kij SE-t győzték le 3:l-re, ez­úttal pedig a jó képeségű Kistarcsát verték 4:2-re. Ta­lán most jöttek bele az úriak? — vetődik fel a kérdés, Mert eddig halványan szere- i peltek. Mindenesetre: jobb későn, mint soha ... ★ Előkelő helyen végzett a gyömrői férfi kezilabdacsa- pat a területi bajnokságban. A veretlen Tököl mellett a 2. he­lyezett Gyömrő lett. Ez azt jelenti, hogy nyitva áll az út a megyei bajnokságba jutáshoz. A megyei bajnok — a Váci Spartacus — ugyanis felju­tott az NB II-be. így a két utolsó helyezett, valamint a területi bajnokság két máso­dik helyezettje körmérkőzést játszik a bentmaradásért, il­letve feljutásért. Az osztályo- zót előreláthatólag januárban rendezik meg a Dunakeszi Vasutas tornacsarnokában. ★ Nem várt húzást alkalma­zott vasárnap a Pomáz elleni találkozón Kertész Károly, a maglódiak sportköri elnöke. P Nagy 11-t nem állította be a kezdő 11-be. Varga Gábor, a középpályás lett a középhát­véd. Feladatát igen jól látta Mf SOR MOZIK Maglód: Szemtanú. Monor: Boldogság madara. Nyáregy­háza: Meglepő fordulat. Ve- csés: A korona gyöngye. BÁBSZÍNHÁZ Gomba, művelődési otthon, délután 16.30 órakor: Jancsi és Juliska, az Állami Bábszín- I ház vendégjátéka. el, nagy része van a győze­lemben. Jó húzás volt. ★ Pilisnek nem megy. Ezúttal az SZTK otthonában szenved­tek vereséget. A csapat feltű­nően idegesen játszott, s ezért Kuszendát a játékvezető le is küldte a pályáról. ★ A sülysápiak nagyiramú, színvonalas mérkőzést vívtak a Malinovszkij SE ellen, Nagytarcsán. A vendégek már 2:0-ra vezettek, Motolai és László góljaival, ám ekkor fel­ébredtek a hazaiak is. Egyre- másra vezették a veszélye­sebbnél veszélyesebb támadá­sokat, de egyenlíteni nem tud­tak a jól romboló sülysápi védelem mellett. Volt még egy nagyon figyelemre méltó mozzanata a találkozónak: Pin­tér játékvezető mintaszerűen kezelte a sípot a kétszer 45 perc folyamán. ★ Szinte egyfolytában zúgott a „hajrá Monor!” az Üllő el­leni mérkőzésen. A hazai szurkolók szavalókórusának munkáját meg is hálálták a játékosok. Biztosan győztek 4:l-re. Halápi, aki Pilisről igazolt Monorra — így emlé­kezett vissza a meccsre: — Ilyen kellemes közönség előtt még nem játszottam ... Ez mindennél többet mond. g- i­Pletykák Sportturmix Úri diadal — Gyömrői kézilabdázók az osztályozón Kovács György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom