Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-03 / 260. szám

J 1972. NOVEMBER 3., PÉNTEK PEST MEGYEI „Nem szokta meg, hogy szeressék” Ősz hajú, barázdás arcú, tö­rékeny, kicsi asszony Fábián Sándorné. Szeme sok szenve­dést és még több szeretetet tükröz. Csöppnyi, szoba kony- hás lakásának ajtaja nyitva áll mindig a gyermekek előtt. Ezért — ezért is — a maká- diak szeretik és tisztelik. — 1955 tavasza óta nevelek állami gondozottakat. Első gyermekem egy fiú volt, Cs. F. István. Tizenkét éves korában került hozzám. Apja, anyja disszidált, és Pistát, hátán egy névtáblával az utcára tették. Nagyon nehéz gyerek volt. Szerencsétlen sorsa teljesen el­vadította. Sajnáltam, és sze­rettem ^olna számára minden elveszett, boldog percért kár­pótlást adni. Nehezen ment, nem szokta meg, hogy szeres­sék. Vissza kellett vinni az in­tézetbe, mert állandóan csa- vargott. Nagyon sirtam akkor, tessék elhinni. Ötször vitték emiatt el, és ötször szökött vissza hozzám ... Pista most már családos ember, és a rá­diónál dolgozik. ,Jdes Anyuka" Közben leveleket vesz elő, fényképeket mutat első fiáról. Anyák napjára kedves, girbe­gurba írással írt hálás, köszön­tő sorok... Egy levél: „Édes Anyuka!” Egy fénykép ... És egy szép emlék 1957-ből: a Nők Lapjában fotó Pistáról, aki — mint egy hadijáték győzteséhez illik — sugárzó arccal, büszkén tekint le a képről. Kati nénit magával ragad­ják az emlékek, külön-külön mosolyognak arcán a ráncok. — Második fiamat 1955 vé­gén hoztam haza, a 7 éves U. Lászlót. Itt járta ki Makádon mind a nyolc osztályt. Ezután szobafestő és mázoló szakké­pesítést szerzett, az intézet se­gítségével. Kollégiumban la­kott, de közben állandóan ha­zajárt. A fiam lett, igazi fiam. Most már megnősült és fele­ségével gyakran hazalátogat, magukkal hozzák mindig kis unokámat is. Ezek életem leg­szebb percei... — Ahányszor hazahoztam egy gyereket az intézetből, mindig vigyáztam arra, hogy olyat válasszak, akinek nincs senkije. Mégis megesett velem —' egymás után kétszer —, hogy a 3 éves R. Erzsikét el­vitte az anyja tőlem. Nagyon rosszul esett, mert a szemembe, hogy a lánya nem fog „ilyen” nyomorult he­lyen lakni és ráadásul falun. Mit képzelek én, jobb helyre viszi ő a lányát neveltetni...” A két testvért, K. Ágit és Pis­tit szintén a hirtelen előkerült „édesanya” vitte el. lányom, szegényke csak ne­gyed órát élt. Majdnem rá­mentem én is. Aztán több nem lehetett... Rajongtam a gyerekekért örök életemben, és megboldogult férjem is nagyon szerette őket. Ezért vettünk ki mindig egyet-egyet az intézetből. Nem tudok gyermek nélkül élni és nem is akarok. „Nem ezért" — Az állami gondozottak neveléséért hogy fizet-e az állam? Nem tudok pontosan visszaemlékezni, de legelőször negyedévenként kaptam 75 forintot, aztán ez az összeg felment havi 200-ra, majd 400-ra. Most, Cinikéért a szel­lemi fogyatékosok utáni 750 forintot kapom. De tessék el­hinni, nem ezért nevelem őt, nem ezért neveltem őket. Ezt különben sem lehet megfizet­ni, Ha valaki csak pénzért nevel gyerekeket, az egészet megette a rosszfene. Laci is, Kati is mindig hazajárt a kol­légiumból, szinte minden va­sárnap itthon voltak. Akkor már nem járt utánuk pénz, mint ahogy most se, egyedül Cinikéért kapok támogatást. Cinike a széken ücsörög, míg mi beszélgetünk, s telje­sen elmerülve nézi a „ma­mát”. 0 — Csillagom, elmennél a nénivel? — kérdezi tőle Kati néni, hogy próbára tegye. — Ne... Nem! — tör ki belőle a hang. Szorítja, öleli Kati nénit egészen addig, míg ki nem lépek a kapun. Szabó Éva Megette a korrózió Fém helyett PVC-ből készülnek a gázcsövek A gázprogram megvalósí­tásánál sok gondot okoz a kor­rózióvédelem. A közismerten nedvességtartalmú földgáz ha­mar megtámadja áz acélcsöve­ket, s még nagyobb veszélynek vannak kitéve azok a ve­zetékek, amelyek agresszív — lúgos vagy savas — ta­lajban haladnak. Különösen Debrecen környé­kén, Hajdúszoboszló szomszéd­ságában észlelték a talaj rend­kívüli agresszivitását, itt né­hány év alatt szinte elporlad­tak az acélcsövek. , A fém helyettesítésére ösz- szefogott az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat­tal, s közösen kifejlesztették a műanyag gázcsövet, korszerű, biztonságos csatlakozókkal. Az új termék ellenáll a korrózió­nak, a talaj támadó hatásá­nak. Alkalmazásánál és gyár­tásánál figyelembe vették a hol­landiai tapasztalatokat is, ahol a PVC-gázcsöveket már több évtizede sikerrel alkalmazzák. A gázcsövek gyártását nagy­üzemi méretekben a jövő év elején kezdik meg, s előrelát­hatóan negyedmillió méter hosszúságú műanyagcsövet adnak át a gáziparnak. Múzeum - betonlapon Az ország egyik legnagyobb vidéki múzeumát, a debreceni Déri-múzeumot, fél évszázad­dal ezelőtt építették a régi fűvészkert nedves, mocsaras altalajára. A hatalmas, asz­tallap alakú betonon nyugvó épület az idők során megron­gálódott, s állandóan süllyedt. Közművei tönkrementek. A Hajdú-Bihar megyei és a Deb­receni Városi Tanács most el­határozta, hogy megfiatalítja a Déri-múzeumot. A fejújítási munkákat jövő év márciusá­ban kezdik. A múzeum csaknem háromszázezer darab­ból álló anyagát ideiglenesen a volt református gimnáziumban helyezik el. A felújítási munkákra 20 millió forintot költenek. ERDŐMÚZEUM Szilvásváradon, festői környezetben nyílt meg az első er- dőmúztuni. Sajátosan szép, szabadtéri tárlat mutatja be azok­nak a munkáját, akik az erdőben töltötték életük javát. Képünkön: a javítóműhely. Tyúkperek a bíróságon papírháború ,Ezt tessék megírni — S. Katit 1958-ban vettem magamhoz Itt járt óvodába és itt végezte az általános is­kolát is, majd az intézet ker­tésznek taníttatta. Pécelen és Vasadon végezte a mezőgaz­dasági szakiskolát. Nagyon szeretném, ha tetszene segí­teni abban, hogy jobb munka­helyre kerüijön a kislány. Most Ráckevére jár az Árpád Tsz-be, de rosszak a kereseti lehetőségek. Kati szeretne mellettem maradni — én is nagyon szeretném —, jó len­ne, ha itthonról járna vala­hová a közeibe dolgozni. Szí­vesen elvállalna másfajta munkát is, csak maradhasson. Ezt tessék megírni, kedves. — Később, egymás után há­rom szellemi fogyatékos gyer­meket hoztam. Sz. Ferit, B. Györgyit, és akit itt tetszik látni, V. Cinikét. Címkének súlyos rohamai vannak — fő­leg este. Állandó orvosi keze­lés és felügyelet alatt áll. Semmi javulás nem tapasz­talható nála... — Valamikor ápolónő sze­rettem volna lenni. Amikor meghalt az édesanyám, három fiútestvéremre és az édes­apámra nekem kellett főzni, mosni, takarítani, én ápoltam őket, ha betegek voltak. Pe­dig, tessék elhinni, nem vol­tam még nyolcéves sem. — Saját gyerekem? De, igen. Volt nekem is egy kis­HA KÖZELEBBRŐL szem­ügyre vesszük az építőipar iparosításainak új keletű fo- azt vágta ) Salmat> kitűnik, hogy az ipa­rosítás voltaképpen nem ér­telmezhető kizárólag, az építő­ipar kapun belüli,' „háztáji” ügyeként. »Igaz, az iparosítás mindenekelőtt azokat az új technológiai eljárásokat 6Űríti, amelyek például a házgyárak megjelenésével, a nagypaneles építéssel, tehát a valóban bel­ső, iparági változásokkal függ­nek össze. Ezzel párhuzamo­san nyomulnak előtérbe azon­ban a még újabb eljárások — ilyen például az úgynevezett könnyűszerkezetes építésmód —, amelyek feltételeikkel és hatásaikkal már rendre-sorra túllépnek az építőipari hatá­rokon. Az építőipar kétségkívül az ősi kezdetektől a legutóbbi évtizedekig, mindig feltételez­te a külső kapcsolatokat — nyilvánvaló, hogy például a lakásépítés, a technológiai megújulás előtt is megköve­telte bizonyos szerelvények, szerelési anyagok stb. szállítá­sát. Ez a kapcsolatrendszer is átalakult azonban, s ma már az építőipart, illetve a széles ipari hátországát sajátosan új szálak fűzik össze. Voltakép­pen olyan ágazati integráló­dásnak lehetünk tanúi, amely egyebek között a mezőgazda­ságban is világszerte kiala­kult, s amely már-már elvá- laszthatatlanná teszi a köz­vetlen termelőtevékenységet a szállító-kapcsolódó ágazatok munkájától. Az építőipari változásokat alapjában véve az jellemzi — s ebből fakad az ipari-szolgáltatási hátor­szághoz fűződő újszerű kap­csolat —, hogy a határ, amely korábban az úgynevezett te­lepített ipart a nem telepített építőipartól, ettől a jobbára helyszíni munkát végző, ván­dortevékenységtől elválasztot­ta, mind erőteljesebben elmo­sódik. Az építkezéseken csök­ken a helyszíni munka ará­nya, mindinkább csupán ösz- szeszerelésről van szó, miköz­ben az ipari, gyári jellegű ter­melés kerül előtérbe. A köny- nyűszerkezetes építésmód pél­dául, amely elsősorban úgy­nevezett közösségi, kereskedel­mi, bizonyos ipari épületek rendkívül gyors létrehozására aikalmas, immár túlnyomó- részt erre a hátországra épít; ott kell a szerkezeteket, külön­leges pontos, századmillimé­teres tűrési határú technoló­giával előállítani. (Jellemző a módszer előnyeire, hogy a magyar könnyűszerkezetes építés tapasztalatait bemutató moszkvai kiállítás óriás csar­nokát egyetlen hónap alatt szerelik össze!). AZ ELŐRE GYÁRTÁS, sze­relés újszerű, hátországi kap­csolatokat feltételez a hagyo­mányos építőipari anyagok, szerelési cikkek termelése te­kintetében is. Természetes, hogy például a teljes fürdő­szobát gyárilag előállító blokk- rendszer a csapok, fürdőkádak stb. pontos, tervszerű szállí­tását követeli, hiszen a határ­idő-elcsúszás, a minőségi elő­írások mellőzése most már va­lóban az egész építési menet­rendet befolyásolhatja. S itt nyomban átkapcsolhatunk az elvi megközelítésről a napi, gyakorlati gondokra: ez az a pont, ahol az építőipar méltán vár több segítséget, jobb együttműködést. Amíg ugyanis például a könnyűszerkezetes építésmód vagy a házgyárfás nagy beruházásokkal megva­lósított, újszerű termelést fel. tételez, a hagyományos anya­gok. termékek szállításánál a sokéves, már-már meggyöke­resedett kapcsolatok újjászer­vezéséről, a szállítások terv- szerűségéről van szó. Hadd utaljunk közeli tapasztalatok­Sokszor csak a fejünket fogjuk! —mondja a Pest me­gyei Bíróság Bajza utcai hi­vatalában az egyik előadó. — A magyar ősi pereskedő. Tudunk múlt századi, évtize­dekre elhúzódó perekről, egy elszántott barázda miatt, vagy azéirt, mert a tehén pár fa­lás csalamádét legelt a szom­széd földjéről. Ezt az áldat­lan hagyomáinyt, sajnos, még ma is ápolják Pest megyé­ben !... Papírháború, s a pa­pírhalmaz szinte már eltemet bennünket! És ami még a legrosszabb, ezer eset közül kilencszázkilencvenkilencben olyan ügyben indítanak kere­setet, amely nem tartozik sem a magánvádas, sem a közvádas cselekmények törvénycikke­lyei alá! Közelebbről is megismer­ra: az idén, az év első felében is nagymértékben akadályozta az építés egyenletességét, hogy egész sor, más ágazatból várt anyag szállítása késett. Hiány volt csatornázási vasöntvé­nyekből, kábelekből és villa­mos vezetékekből, radiátorok­ból, csőkapcsoló idomokból, s a habalátétes PVC padlóburkoló anyag nagy mérvű hiánya sok helyütt a lakásátadások üte­mét késleltette. Továbbra is gondot okoz egész sor épület, szerelvény, zománcozott be­rendezés, gáztűzhely tervsze­rűtlen szállítása. AZ ÉPÍTŐIPAR teljes meg­újulása, az építkezések gyorsí­tása, tömegesebbé egyszer­smind olcsóbbá alakítása, amint bevezetőben utaltunk rá, óriási erőket mozgató, nagy anyagi forrásokat feltételező világfolyamat, amelynek tér­hódítási üteme nálunk is rend­kívül gyors. A negyedik öt­éves terv az építőipari terme­lés növekedését az átlagosnál gyorsabbra irányozta elő, egé­szében mintegy 40 százalékos bővüléssel számolva, s ehhez mintegy 15 milliárd forintos ágazati fejlesztési összeget is kalkulált. Mindezt kiegészítik azok a korszerűsítési, fejlesz, tési programok — például a vegyiparban, a gépiparban, a bútoriparban —, amelyek az építkezések hátországában is megteremtik a gyors előreha­ladás lehetőségeit. Nyilvánva­ló azonban, s ezt húzzák alá az idei első fél év tanulságai is: hiba lenne mindent a fej­lesztési programoktól, a nagy beruházásoktól várni. Az ipa­rosodó, következésképp: ipari tervszerűséggel, pontos fogas­kerék-kapcsolódással működő építőipar a hétköznapi munka, a folyamatos szállítás tervsze­rűségét. szervezettségét ugyan­csak feltételezi! T. A. kedtünlk néhány úgynevezett „üggyel”, s nem sajnáltuk a fáradságot kiszállni értük a megye néhány városába, nagyközségébe. Mitsem ér a szalmacsuUk Tipikus nyúkper. N. Tá­rnámé kertjéből, a hiányos kerítésen át a baromfik rend­szeresen átlátogatnaik a szom­szédos K. Márton portájára. Annak nagy, haragos kutyája már egy tyúkot és egy jércét széttépett. A rendelkezések értelmében K. Mártonnak kellene a kerítést megjavíttat­nia, de esze ágában sincs. N. Tamásáé többször betömte szalmacsutakkal a réseket, meg be is drótozta, ám a mérges kutyának sikerült mindig ki­kaparnia. Változatlanul vadá­szik az átcsellengő szárnyas jószágra. N. Tamásáét kárté­rítés nem illeti meg, mert senki nem felel a kertjébe át­járó baromfiért. A kerítés megjavítása azonban község­rendészeti rendelkezés szerint K. Márton kötelessége. Nem „fülemüleper”, hanem „papagájper” az alábbi eset. Egy nyugdíjas tanítónőnek ér­tékes törpepapagája» kiszaba­dult és átrepült a harmadik szomszéd kertjébe. Az jóaka- ratúan, minden igyekezetével megpróbálta elfogni, hogy j visszaszolgáltassa tulaj dono- [ sánaik. Seprűnyéllel próbálta j tovarebbenteni az ágakról és j lepedővel óvatosan leteríteni, i hiába, a madár tovaszállt, j nyomaveszett. Most a nyugdí- j jas tanítónő „gondatlanságból okozott magántulajdonban va­ló károkozás” miatt óhajtana keresetet indítani a szomszéd ellen, minthogy „az zavarta el a papagáját”. — Most mit csi­nálok vele?!... — panasz­kodik a rendőrőrs parancsno­ka, K. J. főtörzsőrmester. — Naponta a nyakamra jár és nem tudom meg,győzni, hogy itt keresetnek helye nincs, ügyvédet erre nem talál! Be smerte a ván tro'.tüt Egy másik becsületsértési keresetre sem talált ügyvédet a sértett fel. Sgy haragosa vén trottlinak, toiyakos diliház­szökevénynek titulálta őt. Az alperes beismerte az inkrimi­nált jelzők hangoztatását, de az­zal érveit, hogy a felperes a törvényszabta határidő eltel­tével nyújtotta be a keresetét. A sértés tudomásul vételétől számítva ugyanis több mint három hónap telt el, s ez időn túl az efféle sértések elévül­nek. A sértő felet kellő figyel­meztetés és intés után felmen­tették. Régi szokásjog, hogy ha a gyümölcsfa a szomszéd kerí­tésén áthajlik, az áthajtó ágak termése a szomszédot illeti. R. Alajos szomszédja hozzá át- hajló diófájának termését évek óta úgy veri le hosszú rúddal, hogy az ágakat is letördeli és rongálja a fát. Most folyik a per: tulajdon szándékos ron­gálásának címén. Egyik nagyközségünkben négy esztendeje rothadt valaki­nek a háza előtt, a vízelvezető árok partján, két ócska „staf- ni” talpfa. A hatodik utcábó. valaki szó nélkül elvitte tra­gacson és felhasználta disznó- óiépítéshez. A „kárvallott” fel­jelentette lopás bűntette miatt. A keresetet elutasították. In­doklás: két éven túl a gaz­dátlanul elhagyott jószágot bárki büntetés nélkül elviheti, mert az elhagyottságnak te­kintendő. A karakán ember esete Akadt azonban a nyáron egy sokkal csúnyább, mar a bün­tetőjogi törvénycikkekbe üt­köző eset is az egyik népszerű nyaralóhelyen, a Dunakanyar­ban. Egy öreg néni friss apró­kaviccsal borította háza előtt a járdáját, naponta gondosan többször is felgereblyézte és — tiltakozott az ellen, hogy bárki is arra járjon és össze- tapodja szép gerehlyézését. ■Egy idősebb maszek iparost mindennap arra vitt az útja, a szövetkezeti boltba. Karakán ember lévén, nem volt hajlan- | dó az úttesten közlekedni, nap nap után belegázolt a lénia­egyen,esen gereblyézett kavics­rovátkákba. A néni állítása szerint még meg is állt és szándékkal „tapicgált” benne, mint a kakas a hóban. A vé­gén tettlegességgé fajult az ügy. A néni a gereblyenyéllel végigkenegette a bácsi hátát, az kellő erővel védekezett, mi­re kapott egynéhányat még a fejére is. A gereblye fogai több helyen beszakították a koponyáját. Súlyos állapotban szállították kórházba. S a hosszú sort még folytat­hatnánk. Láng Tamás Szovjet könyvkiállitás A Szovjetunió megalakulá­sának 50. évfordulója tiszte­letére reprezentatív szovjet könyvkiállítás nyílik szomba­ton a Magyar Nemzeti Galé­riában. A tárlat a szovjet könyv ünnepi hete rendez­vénysorozatának kiemelkedő eseménye. A reprezentatív tár­lat november 19-ig várja az érdeklődőket. Parton a flotta Balatonfüreden október utolsó napjaiban partra emel­ték az eddig vízen lévő utolsó vitorlás hajókat is. A SZOT nagy méretű vitorlás hajóit emelőberendezésekkel rakták partra. Balatonfüreden, Keszthe­lyen, Balatonalmádiban, Sió­fokon és Balatonföldváron mintegy ezer vitorlás hajót tá­rolnak fedél alatt. Mindenütt megkezdték a hajók felújítá­sát, karbantartását. A SZOT vitorlás flotta valamennyi ha­jóját alaposan átvizsgálják, kijavítják és átfestik. Miköz­ben az utolsó hajókat is a te­lelőbe vontatják, előkészítik a téli szezonra a jégvitorlásokat. I Jegyzet Építőipar — napjainkban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom