Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-22 / 275. szám
1972. NOVEMBER 32.. SZERDA PEST MEGYEI ^tiríap ESZMECSERE Kérdések eí telefott&n i * Áruházak és a rádió November 27-én a Centrum Áruházak vezérigazgatóságán rendezi sajtókonferenciáját a rádió, s azon a „házigazdák” mellett részt vesznek a szövetkezeti és a Szivárvány áruházak vezetői is. így a legilletékesebbeknek tehetik fel az áruellátással, az áruk minőségével, a kiszolgálással, a korszerűsítéssel stb. kapcsolatos kérdéseiket az újságírók és természetesen a rádióhallgatók. Az eszmecsere országos méreteinek biztosítására meghívást kaptak a mikrofonok elé az egyes vidéki áruházak vezetői és a vidéki újságok képviselői is. A közönség levélben küldheti be kérdéseit a rádió címére, az adás előtt és alatt pedig ezúttal is lehet telefonon érdeklődni a 185—261 és a 181—942 számokon. EVENTE S MILLIÓ Januártól új ösztöndíjrendszer Gödöllőn is Á gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatóinak a múlt tanévben közel 5 millió forintot fizettek ki szociális támogatás és tanulmányi' ösztöndíj címén. A szociális támogatás odaítéléséről ez ideig a szülők kereseti kimutatása alapján, a tanulmányi ösztöndíjakról pedig a tényleges tanulmányi eredmény alapján döntöttek. Idén szeptemberben jelent meg a Művelődésügyi Minisz. térium rendelete a nappali tagozaton tanuló diákok ösztön- díjrendszerének módosításáról. Az új rendelkezés értelmében alapjaiban megváltozik az ösztöndíjak odaítélése. A módosítás célja elsősorban az, hogy az alacsony jövedelmű — főleg fizikai — dolgozók gyermekeinek továbbtanulását a jövőben még hatékonyabban segítsék. Téli szezon A zánkai úttörővárosban első alkalommal, a téli szezonban is indítottak őrsvezető képző tábort. Az október közepétől májusig nyitva tartó „téli táborban” egyhónapos váltásokkal, elsősorban tanyán és kisközségekben tanuló tehetséges paraszt- és munkásgyerekek vesznek részt. A táborozó VI. osztályos úttörők őrsvezető képző foglalkozások mellett korszerű eszközök alkalmazásával tanulják az iskolai tananyagot, s tanulmányi kirándulásokon ismerik meg a Balaton környékét. Még egy utolsó csónakázás az úttörőváros kikötőjében, majd partra kerülnek a csónakok. Öltözködés 972 KIÁLLÍTÁS AZ ERNST MÚZEUMBAN Férfiak, nők és gyermekek minden korosztályára gondoltak a tervezők, amikor praktikus, mindennap viselhető ru- kákat terveztek és készítettek. Elsősorban arra törekedtek, hogy a csinos, elegáns, praktikus holmik minden ízlést kielégítsenek, s az ipar nagyobb szériában, hazai alapanyagokból is gyártani tudja azokat. Második fő szempont: a variálhatóság. A vásárlókat természetesen az is érdekli: mikor lehet majd az Ernst Múzeumban kiálií- | tott árukkal a kereskedelemben találkozni. A szervezési bizottság vezetője elmondta, hogy még e hónap végén ankétet rendeznek, ahol a kis- és nagykereskedelem tetszés szerinti szériában megrendelheti a kiállított cikkeket. A bemutatott áruk nagy része már gyárakban készült mintadarab, s nagy szériában való előállításának sem volna akadálya. Ezek után már csak a megrendelőkön múlik, mikor láthatjuk majd a kiállításon bemutatott holmikat az üzletekben. Fa ma tuzsá/ Vas megyében több százra tehető a védett idős fák és egzóták száma. A kőszegi Király völgy ben található az Drszág legöregebb — több mint 800 éves — gesztenyefája, Jeliben van az ország legöregebb — 400 éves — bükkfája, Esennyén pedig az ezerévesnek tartott kocsányos tölgy, amely az ország legöregebb élő fája. Az idén ősszel is elvégzik a famatuzsálemek egészségvizsgáját, betegek-e, ha igen mitől, fiatalításra szorulnak-e, s hol, milyen mértékben szükséges sebeiket gyógyítani, illetve a korha- dástól beton-berakással megvédeni. A vizsgáját eredményeit törzsikönyvekben rögzítik. A vizsgálatot kiterjesztik az arborétumokra is, azonban az öreg fákon kívül a fiatal fákat is felülvizsgálják. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya több mint 47 százalék. Ez jelentős eredménynek könyvelhető el az elmúlt évekhez képest: az 1969/70-es tanévben ez az arány 30 százalék volt. Jelentős eredmény az országos át. laghoz viszonyítva is: más felsőoktatási intézményekben ugyanis a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 13—23 százalék között van. A gödöllői egyetemisták csaknem 50 százalékát érinti a Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjrendelete. Érthető tehát, hogy a hallgatók érdeklődését felkeltette a rendelet. KISZ-taggyűléseken, diákklubokban vitatták meg, az egyetemi KlSZ-alapszerve- zetek mondtak véleményt a rendelkezésről. December első napjaiban az egyetemi tanács is megvitatja a módosítás helyi lehetőségeit. A gödöllői egyetem vezetői és a KISZ-bizottság most készíti elő az új ösztöndíjrend. szer bevezetését. A változás lényege azonban már most észlelhető. Az egyetemen ez ideig is működött diákjóléti bizottság, amely — formálisan — jóváhagyta az ösztöndíjakról szóló döntést. A jövőben, előreláthatólag 1973 januárjától karonként és évfolyamonként is megalakulnak a diákjóléti bizottságok. Feladatuk az lesz, hogy a hallgatók anyagi helyzetét felmérjék és javaslatot tegyenek a több millió forint odaítéléséről. A diákok anyagi helyzete megosztó. Jelenleg száz olyan hallgató van, köztük nyolc fizikai dolgozó gyermeke, akinek családjában az egy főre eső jövedelem több mint háromezer forint. Ugyancsak száz hallgató tanul a gödöllői egyetemen, akinél az egy főre jutó jövedelem 600 forint alatt van, köztük nyolc értelmiségi szülők gyermeke. A több éves tapasztalat azonban arra enged következtetni, hogy a kereseti kimutatások nem mindig tükrözik a diákok reális anyagi helyzetét. Sok esetben az ingatlan vagy a diák saját gépkocsija utal arra, hogy a kereseti kimutatás nem fedi a valóságot. Más esetekben a család építési kölcsöne vagya lakásprobléma befolyásolja a diákok tényleges szociális hely. zetét. KISZ-vezetőkből álló diákjóléti bizottság feladata lesz, hogy a hivatalos kereseti kimutatásokon nem szereplő momentumokat feltárják, és ezek alapján javasolják a szociális támogatásra szolgáló anyagi keret szétosztását. A fiatalok felelőssége tehát nagymértékben megnő. Az egyetem vezető: bíznak abban, hogy így a gödöllői egyetemen is igazságosabb lesz az évi 5 millió forint szétosztása. Árokszállási Éva Fenyők földes zsákban Tápszerben nevelt facsemeték A hazai erdészetek munkáját éveken át akadályozta, hogy nem volt elég szaporítóanyag. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium intézkedései nyomán most nagy lehetőséget kaptak a csemetetermelés fejlesztésére az erdőgazdaságok. A legtöbb gondot az okozta, hogy hiányoztak a nagyüzemi művelésre alkalmas csemetekertek; a helyzet megváltoztatására a minisztérium 22 millió forintos támogatással nagyobb területeken teszi lehetővé a fiatal fenyőfák nevelését. 1973 tavaszától 20—25 hektáron a legkorszerűbb módszerekkel nevelik majd a szaporítóanyagot. Az egyik eljárás az úgynevezett hidegágyas módszer, amikor tőzegbe, fenyőtűavarba vagy perlitőrleménybe vetik el a magot, amelyet tápoldattal öntöznek, illetve a legkorszerűbb talajerőpótló anyagokkal nevelnek fel. A szakemberek rendelkezésére áll egy másik módszer, amelyet a paperpot típusú, külföldről vásárolt gépsor alkalmazásával vezethetnek be a gyakorlatban. A teljesen automatizált berendezés lényegében lehetővé teszi, hogy kisebb papírzsákokban neveljék fel a kitűnő minőségű talajban levő fiatal fenyőfát, amelyet azután a papírzsákkal együtt emelnek ki a talajból és így ültetik k, a kiszemelt területre. Sebespisztrángok násza Észak-Magyarország hegy1 patakjaiban megkezdődött í sebespisztrángok násza. Ezt — a zuhatagok sziklái közöl megbúvó — sporth orgásza tr kiválóan alkalmas, ízletes hús halfajtát a Lillafüred felett garadnai pis ztrángostelepe. mesterséges termékenyítéssé szaporítják. A kis nevelőtavakban már különválasztották a tejes és ikrás halakat. Az egy kilogrammos súlyt elért anyapisztrángokból előreláthatólag ezer-ezerkétszáz borsószem nagyságú, narancssárga petét fejnek ki. A telep csaknem hétszáz anyapis ztrángjától egymillió petéire számítanak. Az ivadékok nagyobb részé' tavasszal a Bükk, az aggtelek és a zempléni hegyek sebe. vizű patakjaiba helyezik. Helyükbe jött a lehetőség Ildadi gyáregység Bér célén Az építkezés februárban kezdődött, áprilisban adták át az első üzemet, és ma már mintegy 160 környékbeli lakos dolgozik az Ipari Műszergyár ber- celi gyáregységében. Az Aszód környéki munkaerő-tartalékok kimerültek, s ez késztette a gyár vezetőit arra, hogy új telephelyet hozzanak létre az Liládtól 30 kilométerre fekvő községben — a Nógrád megyei — Bercelen. Hosszas tanácskozás, a község adottságainak alapos elemezése előzte meg a döntést, és az elmúlt kilenc hónap alatt végbement változás egyértelműen azt bizonyítja, hogy jó helyre telepítették a gyáregységet. Fejlődésben A fiatal gyáregység első, már működő üzeme a tekercsberakó és a forgácsolóműhely. Befejezéséhez közeledik a gyáregység öntödéjének építése is. öt öntőgéppel és egy öntőasztallal, negyvennégy berceli dolgozó kezdi itt a munkát decemberben. Már hosszú hónapok óta tanulják az öntőszakmát az ikladd gyárban. A gyáregységi szociális létesítményeik színvonala megfelelő, az öltözők és mosdóhelyiségek után nemrég elkészült a 40 személyes étkezde is. Könnyebbség A berceli vállalkozás tehát bevált, de hogyan vélekednél: erről maguk az érdekeltek, azok a berceliek, akiknek az Ipari Műszergyár lehetősége, biztosított, hogy otthonukhoz közel vállaljanak munkát. — Ikladra nem mentem volna el — mondja Mravik Fe- rencné tekercskészítő. Időben jött lehetőség, 'az új munkahely Atkári Vilmosné- nak. „Eddig azért nem dolgoztam, mert hároméves gyermek- gondozási szabadságomat töltöttem. Ha Ikladra kellett volna mennem munkáért, bizony nem vállaltam volna. De így, néhány percnyire a családtól — szívesen jöttem.” Dóbrocsi Emóné a mezőgazdaságból került az új gyáregységbe. Két gyermeke van, így több ideje jut velük törődni, és „itt télen is van pénz”. Fercser Mihályné Szécsénkén lakik. Négy hónapig dolgozott Pesten, a szárazelemgyárban, aztán otthagyta és Bercelre jött. Nemrég még hajnali 3- kor kelt és késő délután, az utazástól fáradtan tért haza. Most pedig naponta hat órával több ideje jut a családra. Dolgoznak közöttük olyanok is, akik az ikladi gyár műhelyeiből kerültek „haza”. Ilyen Imró Anna és Peszegi Klára is. Segítenek A gyáregységben négy szocialista címért küzdő brigád dolgozik. Szinte felbecsülhetetlen az a társadalmi munka, amit eddig végeztek: összeállították az üzem 240 négyzetméternyi alapterületű raktárának állványzatát, betonjárdát készítettek a műhelyépületek között, 12 ezer, bontásból származó téglát tisztítottak meg és tettek ismét használhatóvá. Áprilisi tervük 2000 darab motorállórész tekercsberakása volt. Októberben már 9000 darabot várt tőlük az anyagyár. Szabó János — Bércéi MSZMP csúcstitkára — arról a változásról beszél, amit a gyáregység megjelenése indított el a községben. — Érdekes megfigyelni azt, ahogy az ipari üzem dolgozói — fejkendősen, sokszoknyásan — kezdenek ráérezni az új munka ízére. És fiataljainknak sem kell már Budapestre vagy a környék nagvobb iparvárosaiba utazniuk. hogy kedvükre való munkát találjanak. Helyükbe jött a lehetőség. B.P. JEGYZET Megbecsülés és közérzet a szovjet testvérüzemhez fűződő segítő és alkotó kapcsolatukért elismerésben részesítették; szinte az egész üzem megmozdult, közössé lett az öröm. A jó közérzet — a jó politikai közérzet — egyik megnyilvánulása, hogy az emberek túlnyomó többsége érzi, tudja: a munkájára figyelnek, a megbecsülés és a figyelem különböző megnyilvánulásaiban része lehet; tőle is függ, mennyi sikerélményt vallhat majd magáénak. A munka sokrétűségéből adódóan, a formák bő tárháza áll rendelkezésre. Találkoztam gyógyszervegyész kutatóval, alá világhírű találmány egyik alkotójaként a legkülönbözőbb elismerésekben részesült, a pénznek örült, s a családja javára fordította — emlékedben még jobban megmaradt 'az őszinte baráti gratuláció, a kis házi felköszöntő, azok a táviratok, amelyekkel a postás bekopogtatott. És találkoztam nehézipari üzemben dolgozó fényezővel, aki féltőn őrzött egy oklevelet: brigádvetélkedőn első lett — irodalomból... Ha panaszt hall az ember itt, ott, ha megkeseredett érzésű panaszkodó önti ki neki a lelkét, legtöbbször ott húzódik meg a kesergés hátterében a nagyón egyszerű — és köny- nyen megváltoztatható indok is: „elég lett volna egy jó szó, egy. kis megbecsülés, már nyugodt és elégedett lettem volna”. Valójában apró dolgokból, kis összetevőkből formálódik kellemessé és elégedetté az emberi közérzet; az az érzelmi töltésű „közeg”, amely meghatározója köznapjaink hangulatának, jó vagy rossz tartalmának. A társadalmi megbecsülés bőségesen váltogatható — és nagyon sokszor és sok helyütt már jól is használt — formái, ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Tovább s tovább lendítik az alkotókedvet, késztetnek megint fellépni az újabb lépcsőfokokra ... Várkonyi Margit üzemben, hogy a szocialista brigádok, kiemelkedő termelési sikereikért, különleges, nagyobb jutalomban részesültek. Az okleveleket át is vették — több mint tízezer forintot viszont félretettek a jutalomból, ezzel segítették egyik sokgyerekes társuk kis házának felépítését, hozzáadva természetesen a maguk kezemunkáját is. A megbecsülés lényegében tovább fokozódott. Jutott belőle annak a családnak is, amely nyilván mindig emlékezni fog — megint csak a megbecsülésre, az emberséggel ötvöződött segítségre. Mennyire valós és mélyben gyökerező a figyelem, a megbecsülés igénye, hadd illusztráljuk egy más előjelű példával is. Idős munkás mondogatta el egyik megyei tanács vb- titkárának: sértve érzi magát, úgy véli, negyven évi munka után más eljárás illette volna meg... Kiderült, hogy kétsoros levélben közölték vele: nyugdíjazzák, mehet a pénztárhoz, felvenni a felmondási időre szóló pénzt. Tovább: semmi. Aztán — éppen a tanács közbelépésére — pótlólag sort kerítettek egy kis búcsúztatóra, elhangzottak a szokásos meleg búcsúszavak is ... csak éppen már nem volt olyan jóízű az egész, mintha magától történik úgy, ahogyan kell, ahogyan minden idős, munkában megfáradt, a pihenést választó embernél történnie kellene ... Valljuk be őszintén: mindannyian érzékenyek vagyunk. A társadalmi megbecsülés legkisebb megnyilvánulására re- zonál nemcsak az egyén, hanem a szűkebb, tágabb közösség is. Korábban történt, hogy így gyár szocialista brigádját Dobozhálmok, csomagolópapír-garmada, zsinórgombócol társaságában találtam múltkoi az egyik konzervgyár szakszervezeti titkárát. Némi titkolózás után elárulta, hogy aa üzemükben vagy negyven dolgozó kap hamarosan különfél« ajándékokat, kis megemlékezéseket, „nem is az érték miatt, hanem, hogy éreztesse a gyán vezetőség: többet és másként dolgoznak az átlagosnál”. Az ünnepségen készített fotók később azt is tanúsították, hogy ezeket az apró — de kinek-ki- nek az ízlése, sőt, családi szükséglete szerint vásárolt ajándékokat — meghatva és nagy örömmel fogadták a megjutal- mazottak... Nem kellene különösebben böngészni, búvárkodni, keresgélni ahhoz, hogy igen sok gyárban, üzemben, vállalatnál leljünk hasonló példákat. A társadalmi megbecsülés sokféle formája és megnyilvánulása természetes kísérője a termelésnek, a mozgalmi életnek; a módszerek és a formák igen különbözőek, a cél azonban végísősoron közös tőről fakad. Munkafázisok és életutak egy- egy állomása késztet egy pillanatnyi megállásra, emlékezésre, vagy buzdításra kisebb, nagyobb kollektívákat — s ezeknek az eseményeknek további nyomai sokáig érezhetők, ma- radandóak. A megbecsülés különböző módszereit, megjelenési formáit az emberek nagy többsége. az alkotókbllektívák — igénvlik és természetesnek is veszik. A „hozzáállásuk” azonban igen sokszor telítődik meg újfajta tartalommal, megnyilvánulásokkal. Megtörtént például, hogy nertj is olyan régen, az egyik alföldi építőipari
