Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-22 / 275. szám

1972 NOVEMBER 22„ SZERDA . LSI tlEC kJCítIop A középpontban: az integrációs feladatok Megkszdödölt a KGST élelmiszeripari állandó bizottságának budapesti ülése 1 Kedden reggel az Élelmi­szeripari Dolgozók Szakszerve­zetének dísztermében megkez­dődött a KGST élelmiszeripa­ri állandó bizottságának 18. Ülése. A tanácskozáson a KGST- tagországok — a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége — kül­döttségén kívül részt vett Vá­lyi Péter, a Minisztertanács el­nökhelyettese. Az ülést a bi­zottság elnöke, V. Sopor bol- gár földművelésügyi és élelmi- szeripari miniszter nyitotta meg. Az ülésen Vályi Péter mondott beszédet. A kormány nevében üdvözölte az ülés résztvevőit, s hangsúlyozta: mindent megtettek, hogy a bi­zottság eredményes munkájá­hoz szükséges feltételeket biz­tosítsák. Hangsúlyozta, hogy az élelmiszeripari állandó bizott­ság tevékenységének közép­pontjában az integrációs fel­adatok állnak. — Mindenekelőtt lényeges­nek tartjuk — mondotta —, hogy az együttműködés kibő­vül a távlati, 10—15 éves el­képzelések és tervek egyezte­tésével. A Minisztertanács elnökhe­lyettese szólt arról, hogy nagy várakozással, tekintünk a gön­gyöleg- és csomagolási prob­lémákkal foglalkozó, valamint az élelmiszerek tápértékének növelésére létrehozott nemzet­közi koordinációs központok munkája elé, majd kitért ar­ra, hogy az élelmiszeripari ága­zatok műszaki-fejlesztési irá­nyainak meghatározása egyút­tal útmutatást ad a gépipar­nak is, új, nagy teljesítményű berendezések létrehozásához. Vályi Péter megnyitó beszé­de után tartotta első plenáris ülését az állandó bizottság, amely délután a szerkesztő bi­zottságokban folytatta mun­káját. Pénteken temetik Mikályfi Ernőt Dr. Mihályfi Ernőnek, a Magyar Nemzet főszerkesztő­jének, országgyűlési képvise­lőnek, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa tagjának, a Haza­fias Népfront Országos Elnök­sége tagjának, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság alel- nökének temetése november 24-én, pénteken 13 órakor lesz a Mező Imre úti temető dísz­ravatalozójából,- a Fővárosi Tanács által adományozott díszsírhelyen. Tisztelői, barátai, harcostár­sai 12 órától róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál Nullszéria Sztereo rádió — exportra is Újabb — kétszer 20 wattos teljesítményű — sztereo rádió nullszériájának gyártását kezd­ték meg kedden a székesfehér­vári Videotonban. Minden igényt kielégítő, igazi kon­certrádió lesz. Az idén ezer, jövőre pedig 7500 kerül le a szerelőszalagokról, s ennek kétharmadát külföldi cégek kötötték le. Védjük meg Növényvédelmi mérleg 1972-ről Vegyszer a cukorrépában Nzm vált be a KERTITOX — Uj gép kellene Akad még törnivaló kukori­ca, és javában szántanak min­denfelé a határban, de kétség­telen, hogy eme ténykedések már a mezőgazdaság idei pro­dukciójának záróképéhez tar­toznak. Lassan elérkeznek a számvetések napjai. Mi több, az esztendő; mérlegének egyik­másik * fejezeté, - elkészült. A közelmúltban összegezték pél­dául á növényvédelem idei ta­pasztalatait. Az eredmények­ről, gondokról tervekről Winkler Istvántól, a Pest me­gyei Növényvédő Állomás fő­mérnökétől kértünk tájékoz­tatást. Mint elmondotta, az ál­talános tapasztalat: erősödött az . üzemi nö­vényvédelem, s ez nem­csak a munkák nagyság­rendjének növekedésében, hanem hatékonyságában is nyegmutatkozik. Történt ez a fejlődés annak el­lenére, hogy az időjárás ked­vezőtlenül hatott a növényvé­delemre is. Idekívánkozik né­hány számadat: a gabona te­rületek 52 százalékán — 39 812 hektáron — végezhettek csak vegyszeres gyomirtást, ez pe­dig 30 százalékos visszaesést jelent. A kukorica vegyszeres gyomirtásában — 42 159 hek­táron végezték el —, a visz- szaesés 20 százalékos. Ám, a szakember jobb hírekkel is szolgálhat: az idén, először al­kalmazták a cukorrépa- és hagymaültetvényekerí is, még­pedig a terület egészén, a vegyszeres gyomirtást. A növényvédő állomás az idén 55 esetben adott ki írásos előrejelzést egyes növényi és rovarkártevők várható táma­dásáról, a tájegységenként el­helyezett megfigyelő bázisok észlelései alapján. így a véde­kezésre mindenütt időben sort keríthettek. Pest megyében 175 felső­fokú végzettségű növény- védelmi szakember — szakmérnök és szaktechni­kus — teveikenykedik, kö­zülük 130-an a termelőszö­vetkezetben. A szakmunkások és betanított munkások létszáma meghalad­ja az 1100-at. Évente 200 em­bert képeznek ki különböző tanfolyamokon, hogy a szük­séges munkaerő rendelkezésre álljon, hiszen a növényvéde­lemben két gépre három em­bert kell számítani, mert egészségvédelmi okokból, idő­szakonként más munkakörben kell foglslknrtatni a növény­védőket. Meg’ehetősen nagy az elvándorlás is e munkakörből. S ha már a gépeket említet­tük, essék szó arról is, hogy a megye növényvédelmi gép­parkja egyre kevésbé felel meg a követelményeknek. 838 permetező-porzó gép működik a különböző gazdaságokban, a masináknak egyharmada azon­ban több éves, tehát állandó javításra szorul. S tekintve, hogy ezek már lefutott típu­sok, alkatrészt is alig-alig kap­ni hozzájuk. A helyzet javulá­sára egyelőre kevés a kilátás, a közelmúltban még gyártott KERTITOX gépcsalád nem váltotta be a hozzáfűzött re­ményeket, gyártását leállítot­ták. Űj gép egyelőre nincs. Pe­dig csak Pest megyében 200-ra lenne szükség, hogy a járvány- veszélyes időszakok munka­csúcsaiban is hatékonyan vé­dekezhessenek a kártevők el­len. Egyelőre a gépesítettség közepes, de ha csak ezt a szin­tet akarjuk is tartani, akkor gondoskodni kell új gépekről. Növényvédő. szerekből megfelelő kínálatot talál­hattak a gazdák. Mintegy 150 féle szert hoznak forgalomba napjainkban. Nagy a versenyfutás a vegyipari gyárak között: ki tud hatáso­sabb, a környezetre ártalmat­lanabb, és nem utolsósorban olcsóbb terméket piacra dob­ni. Ami különösen szembeöt­lő, egyre több hazai gyártmá­nyú növényvédő szer fogy, a felhasznált vegyszerek — 58 738 mázsa — 56,7 százalé­kát a hazai ipar állította elő A felhasznált rovarölő szerek 82,4 százaléka magyar gyárt­mány. Mint á növényvédő állomás főmérnöke elmondotta, a leg­aktuálisabb növényvédelmi teendők megvitatására szá­mos szakembertalálkozó nyúj­tott lehetőséget. A Gödöllőn, Vácrátóton, Zsámbékon, Dán- szentmiklóson, Tökön és Nagy- kátán rendezett tanácskozások témái közül csak néhány: a szőlő és gyümölcs kulturált védelme, a bogyós gyümöl- csűek növénykórtani problé­mái. a cukorrépa vegyszeres gyomirtásának kérdései, az üzemi előrejelzés tapasztala­tai... S e növényvédelmi számve­tés végén szóljunk egy újdon­ságról. A Pest megyei Növény- védelmi Állomáson, az idén űőször, valamennyi táplálé­kul szolgáló mezőgazdasági ' erményt — beleértve a takar­mányt is — szermaradvány­vizsgálatnak vetettek alá, hogy megállapítsák, nem tartal- roaz-e egészségkárosító vegyi­anyagokat. A növényvédő sze­rekhez ugyanis a gyárak tech­nológiai leírást mellékelnek, amelyen közük a gyártmány hatásidej’ét. Amennyiben a gazdasá­gok betartják az előíráso­kat, a betakarításkor már semmiféle károsító anya­got nem tartalmazhat a termény. A technológiai fegyelem meg­felelő, erre utal, hogy az idén csupán egyetlen tsz krumpli- termését kellett zárolni, mert a megkésett permetezés miatt egészségre veszélyes szerma­radványt tartalmazott. A. Z. A szocializmus és a kapi­talizmus eszméjének küzdelme, mint ahogy erről legutóbb a Központi Bi­zottság ülésén is szó volt, nemcsak világméretekben fo­lyik. A marxista és anti- marxista nézetek nap mint nap összecsapnak nálunk is, a különböző munkahelyeken, a társadalmi és termelési gya­korlat minden területén. Ép­pen ezért, a kommunistáknak mindenütt kötelességük a marxizmus—leninizmus tiszta­ságának óvása, a párt poüti- kájának védelme. Természetesen ahhoz, hogy a párttagok és a tömegszerveze­ti aktivisták szembeszálhas- sanak az ellenséges vagy té­ves nézetekkel, tudni kell: ki hogyan támad, milyen eszkö­zökkel tör a párt politikája el­len, és milyen módon lehet a káros törekvéseket, a tőlünk idegen eszmék hatását leküz­deni. Az első, amivel tisztában kell lennünk, hogy a minden­napok gyakorlatában általában nem tudatos ellenséggel ál­lunk szemben. A téves néze­tek hirdetői rendszerint jóhi­szemű, félrevezetett, vagy fer­dén látó emberek, aíkiket meg­tévesztenek a gyakorlati be­nyomások. vagy hatással van rájuk a burzsoá propaganda. Ezért a harc nem ellenük, ha­nem téves nézeteik ellen fo­lyik. apjainkban különösen két területen támadnak ben­nünket: 1) A szocializ­mus építése során jelentkező hibákat, ellentmondásokat a rendszer lényegéből fakadó­nak tüntetik fel. 2) Eredmé­nyeinket a legfejlettebb kapi­talista országok gazdasági, technikai eredményeivel ha­sonlítják össze, s ebből von­nak le elmarasztaló következ­tetéseket. Hogyan jelentkezik éz a tá­madás az első problémakör- eiv helyességét reíl kapcsolatban? Ha Valahol kisebbíteni a a szocialista elveknek ellent­mondó esetet, tényt látnak, nyomban felteszik a kérdést: „Ez a szocializmus?” És a mi agitátoraink ilyenkor nem egy esetben tehetetlenül hallgat­nak, ahelyett, hogy őszintén megmondanák: „nem, ez nem a szocializmus, ez néhány em­bernek, esétleg egy rossz ve­zetőnek a hibás cselekedeté­ből fakad”. Egyesek, ha hanyagságot, felelőtlenséget látnak, azt is nyomban a szocialista rend­szer rovására írják. Pedig az nem más, mint az ellenőrzés, N a felelősségrevonás hiányának a következménye. Az alap­szervezetben dolgozó kommu­nisták, tömegszervezeti akti­visták feladata ilyenkor nem az, hogy megvédjék, kicsinyí­teni vagy leplezni próbálják a hibákat, hanem az, hogy meg­keressék a hanyagság, a fele­lőtlenség okait, és mielőbb megszüntessék azokat. Ha kell — ha nem megy másként —, akkor mozgósítsák az egész kollektívát. Teremtsenek olyan légkört, olyan üzemi, hivatali szellemet, amelyben nincs élettere a hanyagságnak, a fe­lelőtlenségnek. A z ellenséges nézetekkel szemben a leghatáso­sabb érv a helyes gya­korlat. A szópárbajban egyik ember megcáfolhatja a mások nézeteit, de ezzel az ellenséges ideológia nem semmisül meg, más emberek tovább terjesz­tik. Csakis a marxizmus he­lyes gyakorlata, helyes alkal­mazása az. amely véglegesen rácáfol minden téves nézetre, amely megsemmisítheti á ve­le szembenálló ideológiai ha­tásokat. Válasszunk állításunk bizo­nyítására egy gyakorlati pél­dát. A marxista tanítás sze­rint a szocialista építés idő­szakában az az egyetlen he­lyes elosztási elv, hogy min­denki a végzett munkája sze­rint részesüljön a megtermelt javakból. Előfordul azonban, hogy egyesek munka helyett ügyeskedéssel, más emberek rovására gyűjtik saját javai­kat. Mások viszont — akik helytelenítik a harácsolást — nerricsak a harácsolókat ma­rasztalják el, hanem bírálják magát az elosztás elvét is, egyenlősdit követelnek. A kérdés megint csak az: mit tehetnek a kommunisták, a párt politikájának hirdetésé­re, elfogadtatására hivatott aktivisták? Magyarázzák az és próbálják torzulásokat? Nem! Akkor cselekednek he­lyesen, harcot ^indítanak a torzulások megszüntetéséért és érvényesítik a helyes elvet a gyakorlatban. A pártszerve­zet, a kommunista kollektíva sehol sem tűrheti el, hogy va­lakit érdemein felül bérezze- nék vagy jutalmazzanak. Min­denütt megvan a mód, a lehe­tőség arra, hogy a pártszerve­zet, a szakszervezet, az ifjúsá­gi szövetség hallassa a hang- keresetet, ját az anyagi javak elosztásá­nál és megakadályozza a dur­va torzulásokat. A kommu­nista kollektívának — és min­den egyes párttagnak külön- külön is — kötelessége, hogy leleplezze azokat az embere­ket, akik mások bőrén élős- ködnek, akik meg nem érde­melt jövedelemhez próbálnak jutni. E lveink védelmének másik frontján — a kapitaliz­mussal való összehason- lítgatásban — sem lehetünk megalkuvók. Annál kevésbé, mert ha reálisan, igazságosan vetjük össze helyzetünket, ak­kor minden területen kibírjuk az összehasonlítást. Csodálattal áüunk meg a nyugati gépkocsik előtt. Az an­gol, francia, német gépkocsi- gyártásnak százéves múltja van. A mi autóbusz- és motor­vonatgyártásunk alig néhány évtizedre tekint vissza, még­sem kell miatta szégyenkez­nünk az összehasonlításnáL Mennyivel kisebb az érde­münk? Az amerikai mezőgazdaság gépesítése a múlt század vé­gén kezdődött. A mienk 1950- ben. Az angolok a televíziózást az 1920-as évek végén, mi az 1950-es évek végén kezdtük. A fejlett kapitalista államokban a háztartások gépesítése a szá­zadforduló idején kezdődött, nálunk 1950-ben. Milyen versenyfutás ez? Száz évet és ötvenet kellett behoznunk húsz év alatt. Le vagyunk maradva? Le! De mennyivel? Néhány évvel? Ki futott jobban? Van nekünk szégyenkezni valónk? É' letszínvonal? Lássuk. Egy francia munkás átlagke­resete 1200 frank. A magyar munkásé 2300 forint. A frank értéke öt és félszere­se a forint értékének. Ha a kereseteket összehasonlítjuk, a francia munkás csaknem a háromszorosát keresi, mint a magyar munkás. Budapesten egy modern, háromszoba-össz- komfortos lakás bére, rezsije maximum 1000 forint. Párizs­ába 120Q frank (azaz mintegy 6500 forint). Egy átlagkeresetű francia munkás legfeljebb ál­modhat modem háromszoba- összkomfortos lakásról, de nem lakhat beirfie. Egy kiló marha­hús nálunk 30—35 forint, Franciaországban 20—22 frank, (110—120 forint). A többit nem soroljuk. A ruha olcsóbb, a cipő nem. Tessék beosztani a Útközben a váci járásban Hetvenhatmillióból... ikül, anyagi és fizikai áldoza­tok nélkül nem haladhatna. Utakra A nem is olyan sok hetven­hatmillióból hatmillióba kerül azoknak a kis útszakaszoknak a rendbe hozása, amelyek Du­nakeszi, Göd, Fót, Kösd, Nagy­maros, Sződliget, Zebegény kör­nyékén találhatóak. De csak arra keil egymillió forint, hogy a verőcei Gorka Múzeumhoz vezető útszakaszt megépítsék.. S arra sem kell kevés, hogy árvíz ne öntse el a falvakat, azokat sem, amelyek nem a Duna mentén fekszenek, mert ezeket meg a belvíz veszélyez­teti. A belvízrendezések fo­lyamatban vannak, nyolcmil­liót szánnak erre, hat község határában folynak a munkák, Dunakeszi, Fót, Göd, Nagyma­ros, Püspökhatvan, Váchar- tyán határában. Ne is számoljunk, mert nem sok maradhatott már a het­venhatmillióból, pedig a fel­sorolásunk nem teljes a folyó beruházásokról, s még meny­nyire és mennyire kellene pénz. De ki ne felejtsük: Dunake­szin kilencvenöt lakást építe­nek állami erőből, már ebben az évben harmincnyolcat át­adnak. Az egészhez kevés len­ne a hetvenhatmillió, de azért más alapok is vannak, ame­lyekből fejleszteni lehet... B. Gy. Párizs csillog, Párizs csodá­latos. A mi turistáink elámút­nak a gyönyörtől, ha meglát­ják. Csak éppen azt nem ve­szik észre, hogy a fény, a pom­pa, a csillogás nem a munká­soké. Akik csak egy-két hetet töltenek Párizsban, azok vé­gigsétálnak a Champs-Ely- sées-en, megállnák a Concorde téren, megcsodálják az Eiffel­tornyot, a Diadalívet, a Notre- Dame-t, de a munkásnegye­dekbe nem jutnak el. A pári­zsi életről szerzett benyomá­suk egyoldalú, „élménybeszá­molójuk” pedig emiatt gyak­ran félrevezető. Budapesten kisebb a fény és a pompa, mint Londonban, Párizsban vagy Rómában. De a külvárosban ugyanúgy öl­töznek és ugyanúgy étkeznek az emberek, mint a belváros­ban. Ami szép és jó, az nem egyeseké, nem a kiváltságosa­ké, hanem mindinkább min­denkié ! Nem is szólva a társadalmi életről: a mi közösségünkről és a kapitalista társadalomról. Nálunk a munkásnak — bár­milyen kicsi is — elhallik a hangja az igazgatóig. Ha kell, megmondhatja a magáét bár­kinek. Elmehet igazával a já­ráshoz, a megyéhez, bármelyik központi állami vagy párt- szervhez. Ott, a gyártulajdonos döntése ellen nincs fellebbe­zés! A tőke érdeke a döntő. Lehet ellene tiltakozni, tüntet­ni, sztrájkolni, de a hatalom az övé. M In dérré rá lehet mutat­ni, ki lehet fejteni, meg lehet világi tárd. A kommunisták ne féljenek aa ilyen vitáktól. Álljanak ki bár­hol, bármikor, bárkivel szem­ben, nem maradnak alúL Szabó Sándor A váci járásban erre az év­re hetvenhatmillió forint jut tanácsi beruházásokra. Het- venhatmillió szép összeg. Kér­dezheti az állampolgár, mire költik ezt a sok pénzt. Kér­dezheti — és joggal, mert joga van ahhoz, hogy tájékoztas­sák, érte van-e ennyi pénz, vagy esetleg nem. Megnyugtatásképpen: érte van. Sokan gondolhatják, hogy ennyi pénzből mindenre jut. Persze, nem jut mindenre, mert nézzük csak meg* mi mennyibe kerül? S ha számo­lunk, rájövünk, bizony, nem is olyan sok az a hetvenhat­millió. Kultúrára Iskolát építenek például Du­nakeszin, nyolc tantermest, jövő szeptemberben taníthat­nak is benne, minden korsze­rű és modern oktatási eszközt és feltételt megtalálhat benne még a legkényesebb pedagó­gus is. De hát egy ilyen iskola nem olcsó. Tizennyolcmillióba kerül. Persze, ez az összeg nemcsak ennek az évnek a fej­lesztési alapját terheli, hanem az elmúlt évét és a jövő évét is. Ácsán bővítik az iskolát há­rom tanteremmel, ez is áthú­zódik jövőre, tehát nemcsak ebből a hetvenhatmillióból ke­rül levonásra az a hétszázezer forint, amennyibe ez az egy­szerű bővítés belekerül. Püs­pökhatvanban, a régi iskolát korszerűsítik (bizony, ráfér) négyszázötvenezer forintért. Pedig csak egy ' tatarozás. Ezenkívül még örbottyánban adhatunk számot iskolabőví­tésről: jövőre készül el, akkor lesz majd négy tanteremmel több. De a hetvenhatmillióból pél­dául Kisalagon KISZ-klubot és napközi otthont építenek, még ebben az évben befejezik Nem sok mindent soroltunk '< fel, de a hetvenhatmillió már­is megfogyatkozott. Szó Igá Ita tásra A lakosság érdekében épülő szolgáltatóhálózat elmaradott jó néhány faluban. Az elma­radottság felszámolásához hetvenhatmillióra lenne szük­ség a váci járásban is. Min­denesetre számot adhatunk ar­ról, hogy Foton épül egy hat­száz adagos központi konyha a község iskolái részére, hétszáz­ezer forintba kerül. A Mária- nosztrán épülő negyvenszemé­lyes óvoda még többe kerül, egymillió-kétszázezer forintba. Vácdukán felépül 1974-re a regionális vízmű, természete­sen társulati alapon, mert eb­ből a pénzből bizony nem na­gyon jutna rá. A községek összkomfortosí- tása társadalmi összefogás nél-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom