Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

rt: sr ''h.yí; xJŰHtW AZ MSZMP KB NOVEMBER 14-15-1 ÜLÉSÉNEK HATÁROZATAI 1975-ig a közszolgáltató vállalatok gazdálkodási rendjét újabban átfogóan felül kell vizsgálni és tovább kell fejlesz­teni az V ötéves terv feladatainak megfelelően. © A feladatok megoldása érdekében a gazdasági vezetők­nek intenzíven kell dolgozniuk a Központi Bizottság és a kormány’ üzem- és munkaszervezéséről szóló határozatának végrehajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egy­ségben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség. Ennek so­rán gátat kell vetni az adminisztratív létszám egészségtelen felduzzasztásának is. E folyamatot a párt- és szakszervezeti szervek fokozott mértékben ösztönözzék, segítsék és ellen­őrizzék. Jó, hogy az utóbbi időben a szocialista munkaverseny-, mozgalomban egyre inkább a hatékonyság növelése, a minő­ség javítása, a hibátlanul végzett munka követelménye kerül előtérbe. Fontos politikai feladat, hogy ezek a célok és köve­telmények a munka versenylóén, a szocialista brigádok válla­lásaiban még nagyobb súlyt kapjanak és a mozgalom egészére kiterjedjenek. A munka hatékonyságának rendszeres emelése útján biz­tosítani kell, hogy a termelés szélesebb területein csökkenjen a termékek önköltsége, főként a korszerűség és a nagy soroza­tokban való gyártás fokozásával. Intézkedni kell az irányítás és a végrehajtás minden szintjén a munka termelékenységé­nek további javítására, a korszerű termelői kapacitások foko­zottabb kihasználására, az előállított termékek minőségének javítására, valamint a termelés önköltségének, a rezsi- és az általános költségeknek a csökkentésére. Az ötéves terv végrehajtása megkívánja a fegyelmezett és intenzív munkát, a normáknak a bevezetett új technikával és technológiával lépést tartó folyamatos karbantartását ugyanúgy, mint a jobb munka megkülönböztetett díjazását, a szocialista bérezés elvének jobb érvényesítését. IV. Életszínvonal, szociális kérdések A X. kongresszus újólag megerősítette pártunk politi­kájának azt az alaptételét, hogy a szocialista társadalom építésének menetében a dolgozók életszínvonalának rendsze­resen emelkednie kell, és több döntést hozott az életszínvonal kérdésében. A X. kongresszusnak az életszínvonalra vonatkozó alap­tétele és határozatai a gyakorlatban megvalósulnak. A la­kosság teljes foglalkoztatottsága lényegében megoldódott. Minden dolgozó osztály és számottevő réteg- kereseti és lakásviszonyai, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kulturális ellátottsága javul, életszínvonala rendszeresen emelkedik. A kongresszus óta központi intézkedésekkel emeltük az építőipari, a közlekedési dolgozóknak, a fegyveres erők tag­jainak, a pedagógusoknak, az egészségügyi, az igazságügyi, és egyes kulturális intézmények dolgozóinak bérét. Emel­kedett a családi pótlék, a nyugdíj, több központi és helyi intézkedés nyomán javult a nők, a fiatal dolgozók helyzete. Ez a kedvező összkép azonban nem homályosíthatja el, hogy az elmúlt két évben a kereseti viszonyok és az élet- színvonal általános javulása mellett egyes dolgozó családok — különösképpen amelyekben kevés a kereső, sok az eltar­tott, a gyermek — életszínvonala alig, vagy nem emelkedett. Következetesen kell dolgozni azon kongresszusi cél érdeké­ben, hogy a családi jövedelmek közelítsenek egymáshoz. Külön probléma, hogy az alapvető dolgozó osztályok és rétegek közül általában a munkások, különösképpen az állami nagyüzemi munkások keresete viszonylag kisebb mértékben emelkedett. A nyereségrészesedés egyenlőtlen, néha igazság­talan megoszlása is rendezést kíván. A fogyasztási cikkek egy részének áremelkedése is érezhető teher a dolgozók számottevő részénél. A kongresszus életszínvonalra vonatkozó határozatainak megfelelő végrehajtása érdekében az alábbi intézkedések szükségesek: O A népgazdasági tervnek megfelelően — az előző évek bérfejlesztéséhez hasonlóan — a bérből és fizetésből élő dolgozók keresete 1973-ban átlagosan 4—5 százalékkal emelkedjék. O Ezen túlmenően 1973. március l-től külön központi bér- intézkedéssel az állami ipar munkásainak és művezetői­nek bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitelező építő­ipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag 6 szá­zalékkal fel kell emelni. A béremelést vállalatok és foglalkozások szerint, a kö­zelmúltban végrehajtott bérfejlesztéseket Is szem előtt tartva differenciáltan kell végrehajtani. Figyelembe kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobb részt nőket foglalkoztató, több műszakban dolgozó üzemeket. E központi bérintézkedés az állami lakbérhozzájárulás mértékét nem csökkenti. O A tanácsi dolgozók jutalomkeretét a béralap 6 száza­lékára kell felemelni. O A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a munka­szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség szocialista elve következetesebben megvalósuljon. A megfelelő kereseti ará­nyok biztosítása érdekében a bértarifa-rendszer részeként ki kell dolgozni a szakmai bérek országos táblázatát. Ezúton fokozottabban érvényt kell szerezni annak, hogy az egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon skálájú alapbért kapjanak az egész országban függetlenül attól, melyik iparágban, nagy- vagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti, vagy a magán- szektorban dolgoznak. A szakmai bértáblázatban is kifeje­zésre kell juttatni, hogy a magasabb képzettséget, a nagyobb erőkifejtést igénylő, illetve kedvezőtlen körülmények között végzett munkát az átlagosnál nagyobb alapbér illeti meg. A dolgozók munkaidejének csökkentését előirányzó program szerint az iparban már megvalósult a 48 órás munkahétnek 44 órás munkahétre való csökkentése. További tennivaló: Az iparon kívüli egyes területeken lehetséges munka­idő-csökkentés keretében 1973. június 1-én kerüljön sor a 44 órás munkahét bevezetésére — többletlétszám és bér igény- bevétele nélkül — az államigazgatás területén. A további munkaterületeken lehetséges munkaidő-csök­kentésre, valamint ennek központi irányítására és ellenőrzési rendszerére a kormány a miniszterekkel és szakszervezetek­kel együttesen dolgoztasson ki programot. O A X. kongresszus az életszínvonal, illetve a szociális ügyek központi kérdéseként foglalkozott a lakáshely­zettel, amelyben a kongresszusi határozatok végrehajtásával ugyancsak nem lebecsülendő javulást értünk el. 1971—72-ben a tervezett 143 000 helyett mintegy 155 000 lakás épül. A lakásépítés struktúrája azonban eltér a terve­zettől, mert 8 ezerrel kevesebb az állami építésű lakás és 20 ezerrel több a lakossági építésű lakás. A 4. ötéves tervben elhatározott 400 000 lakás felépítése összességében 1975. vé­gére teljesíthető, ami a lakáshelyzet lényeges javítását ered­ményezi. Ezen belül azonban az állami segítséggel épülő magánlakásépítés jelentős túlteljesítése mellett az állami lakásépítésben a 4. ötéves tervre előirányzott feladatok, anyagi okök következtében, mintegy fél éves késéssel való­sulnak meg. Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv kere­tében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan meg­illető lakások felépüljenek. A lakáshelyzet további javítása érdekében: A folyó ötéves tervben évente növekvő számú, éspedig 1973-ban 33—34 ezer, 1974-ben 36—37 ezer, 1975-ben 40—41 ezer állami lakás építését kell előirányozni. A lakótelepek tervezésével, a beépítendő területek köz­művesítésével és más módon is 'fel kell készülni az 5. ötéves terv mainál nagyobb állami lakásépítésére. A lakásépítő szövetkezeteknél a készpénz előtörlesztés­összegét lakásonként átlagosan 20 000 forinttal csökkenteni kell; több gyermekes munkáscsaládoknál egyedi elbírálás alapján, az előtörlesztést teljesen el lehet engedni. Ösztönözni kell a vállalatok mumkáslakás-építési akcióit. Arra kell törekedni, hogy a munkások tehervállalásának mér­téke kisebb legyen., mint a .l^k^pítp szövetkezetekben. A lakosság szükségleteit szolgáló építkezések és az élet- színvonalat növelő más célok érdekében fel kell lépni a túl­zott igényű, költséges, tisztán dekoratív célokat szolgáló vá­rosközpontok, valamint a luxus jellegű magánvillák, s hason­lók építése ellen. O A Központi Bizottság a bérek, a szociális és lakáskérdé­sek kapcsán felhívja az illetékeseket, hogy a tervezett intézkedésekhez szükséges pénzügyi, anyag- és árualapok fe­dezéséről gondoskodjanak. Ismét hangsúlyozza, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk, és a kibocsátott pénznek megfelelő árufedezettel kell rendelkeznie. A X. pártkongresszus kötelezte a végrehajtó szerveket: intézkedjenek a meg nem szolgált keresetek, az elhara­pózott üzérkedés és harácsolás lehetőségeinek felszámolására. A Központi Bizottság megállapítja, hogy e határozatok végrehajtásaként számos célszerű intézkedés történt. A visz- szaéléseket gátló szigorításokra került sor a mellék- és má­sodállásoknál. Jogszabályokat alkottak a lakás- és teleküzér­kedés felszámolására. Az árdrágítás, a spekuláció anyaai és büntetőjogi megtorlása erőteljesebb és hatékonyabb lett. Az igazságos közteherviselés érvényesítése érdekében, to­vábbi intézkedésként, meg kell vizsgálni a nem munkából eredő jövedelem (öröklés, ajándékozás stb.), az ingó és in­gatlan tulajdonra vonatkozó megfelelő, átfogó adórendszer ki­dolgozásának és bevezetésének lehetőségeit. V. Az ideológiai helyzetről Az ideológiai munkában, a tömegpropagandában, a tudo­mányos és kulturális területeken is eredményesen folyik a X. kongresszus határozatainak végrehajtása. Tovább erősödött társadalmunk egyetértése szocialista céljainkkal. Az ideoló­giai életben nőtt a marxista—leninista eszmék befolyása. A közgondolkodásban erősödött a szocialista szemlélet, tömege­sebb és határozottabb a szocializmus normáitól idegen jelen­ségek, ideológiai és politikai torzulások elítélése. Pártunk számol azzal a ténnyel is, hogy társadalmunk vi­lágnézetileg még nem egységes. Az ideológiai élet, a közgon­dolkodás alapvetően kedvező irányú fejlődésével egy időben és azzal ellentétesen érvényesülnek a szocializmustól idegen jelenségek és folyamatok is. Időnként felerősödnek a polgári, kispolgári jelenségek, a szocializmus nagy történelmi érdekeit és távlatait szem elől tévesztő individualizmus, önzés legkü­lönbözőbb formái, egyrészt jobboldali, másrészt ultraradikális nézetek jelentkeznek. A párt — eddigi politikájának megfelelően — azt vallja, hogy a negatív jelenségek leküzdésében legfontosabb fegy­verünk a párt ideológiai felvértezettsége és egysége, eszméink terjesztése, a marxizmus—leninizmus propagandájának elmé­lyítése, hatékonyságának erősítése. A kongresszusi határoza­tok jobb végrehajtása érdekében: A Központi Bizottság napirenden tartja a tudomány- politikai irányelvek érvényesítésével kapcsolatos feladatait. Elkészült a távlati tudományos kutatási terv, amely jó alapot biztosít tudománypolitikai céljaink megvalósításához. O A társadalomtudományokat jobban kell ösztönözni fej­lődő szocialista társadalmunk mai, valódi kérdéseinek feldolgozására és megválaszolására, és arra, hogy valóság­feltáró feladatunk mellett fokozottabb mértékben lássák el azt a szérepet is, amely a tudatformálásban, az emberek ne­velésében, a helytelen nézetek elleni harcban hárul rájuk. E téren hiányosságaink nagy része abból fakad, hogy a változó helyzetben felmerülő új kérdésekre gyakran meg­késve válaszolunk. Arra kell törekednünk, hogy a marxizmus —leninizmus alkotó alkalmazásával, álláspontunk világos kifejtésével, igazunk meggyőző bizonyításával küzdjük le az antimarxista nézeteket. A Központi Bizottság, a kongresszus határozatát végre­hajtva, megtárgyalta az állami oktatás helyzetét, és megjelölte a tennivalókat. Most e határozat egységes értelme­zése és végrehajtása a feladat. Társadalmunknak marxista világnézetű, kommunista meggyőződésű, önálló munkára ké­pes, jól felkészült szakemberekre van és lesz még inkább szüksége. Ezért jövőnk építésének, szakemberképzésünknek kulcskérdése a szocialista közoktatás magasabb szintre emelése. Népünk általános műveltségi színvonalának emelése, a gyors ütemben növekvő tudományos és technikai isme­retek terjesztése, a szocialista kultúra alkotásainak népszerű­sítése megköveteli közművelődési rendszerünk továbbfejlesz­tését, a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi erők össze­hangoltabb, céltudatosabb felhasználását. Ezért két éven belül ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó tervét. Az irodalom, a művészetek követik a társadalmi életben bekövetkezett változásokat, és egészében a szocialista eszmeiség jegyében fejlődnek. Ugyanakkor a társadalomban meglevő ellentmondások esetenként eszmei bizonytalanságot okoznak, egyes alkotásokban mad életünk problémái felna­gyítva, torzítva jelentkeznek, másokban pedig a társadalom, a nép sorskérdései iránt közömbösség tapasztalható. Az irodalom, a művészetek területén folyó ideológiai harcban nélkülözhetetlen fegyverünk a marxista kritika, amelynek megalkuvás nélkül, elvi alapon kell ösztönözni, bírálni, eszmeileg befolyásolni az alkotókat, és tájékoztatni, nevelni a közönséget. Az irodalom- és művészetkritikában fokozni kell a szocialista eszmék és alkotások melletti követ­kezetes állásfoglalást, határozottan, szembe kell szállni a giccs, a selejt terjesztésével, valamint a nyugati dekadencia „alkotásait” utánzó sznob polgári, kispolgári törekvésekkel. Művelődéspolitikai irányelveink szellemében növelni kell a művészeti alkotóműhelyek, a lektorátusok, a kiadók, a szerkesztők ideológiai, politikai felelősségét, művészi igé­nyességét. A tömegkommunikációs eszközök, a sajtó, a rádió, a tele­vízió támogassák bátrabban, kezdéményezőbben a szocialista művészet pozitív hagyományait és új hajtásait, s ezzel is se­gítsék elő a művészetek, a közgondolkodás szocialista fej­lődését. A párt X. kongresszusa nyomatékosan hangsúlyozta a kultúra szerepét a szocialista tudat, a közgondolkodás, a közízlés alakításában és fejlesztésében. Pártunk eddig is hir­dette, most is kinyilvánítja, hogy szocialista társadalmunk­ban a művészeti alkotások, a kulturális szolgáltatások, álta­lában a kultúra fontos társadalompolitikai ügy és nem ke­reskedelmi kérdés. A Központi Bizottság szükségesnek tartja e területen a gazdasági szabályozó rendszer felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy a növekvő állami támogatás egyértelműen a szocialista társadalom számára fontos és értékes alkotásokat segítse. O A szocialista eszmék terjesztésében, a szocializmus vív­mányainak széles körű hazai és külföldi propagálásában, a pozitív példák és kezdeményezések népszerűsítésében, 'a közízlés fejlesztésében kiemelkedően fontos szerepe van a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak. A műsorokban és a publikációkban a fő figyelmet társa­dalmi rendszerünk magasabbrendűségének, mély humanizmu­sának propagálására, a fizikai munka, általában a jól végzett munka erkölcsi és anyagi megbecsülésére, népszerűsítésére, a közösségi élet fejlesztésére, a szocialista hazafiság és Inter­nacionalizmus elmélyítésére kell fordítani. Következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy ne kapjanak nyivánosságot a szocializmussal szemben ellenséges, népünk érdekeit veszélyeztető irányzatok, alkotások. Társadalmi törekvéseinkkel összhangban mindenütt, minden fórumon élesen és határozottan vissza kell uta­sítani a népünk, nemzetünk érdekeit súlyosan sértő naciona­lizmust, a szocialista hazafisággal összeegyeztethetetlen koz- mopolitizmust. Következetes és szívós harcot kell folytatni az individua­lizmus, az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabá­lyait, erkölcsi normáinkat semmibe vevő, eredményeinket le­becsülő cinizmus megnyilvánulásai ellen. Hasonló határozott­sággal kell fellépni a munka szerinti bérezés szocialista el­vével szembenálló egyenlősdi és a demagógia minden jelent­kezése ellen. Nagy fontosságú a párt hazai szövetségi politikájának és a nemzetközi politikában követett békés egymás mel­lett élés elvének helyes értelmezése az ideológiai munkában, a kulturális élet területén. A párt e területen is fellép min­H

Next

/
Oldalképek
Tartalom