Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-02 / 259. szám

1973. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI IK—255 Panorámaablak a „dobozon" Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár legújabb terméke, a korszerű, doboz formájú, panorámaablakos IK—255 tí­pusú autóbuszok iránt nagy az érdeklődés külföldön. A tá­volsági közlekedésre tervezett buszból az idén százat készít a gyár, s a mennyiség nagy ré­szét már le is kötötték a kül­földi üzletfelek. Irakba 50, a Szovjetunióba 25, Lengyelor­szágba pedig előreláthatóan 15 IK—255-ös autóbuszt ex­portálnak. \ kibernetika az autóközlekedésben címmel kétnapos konferencia kezdődik november 8-án a Technika Házában. A tanácskozásra meghívott 500 hazai szakemberen kí­vül NDK-beli, jugoszláv és osztrák kollégákat is várnak, akik elősegítik majd a nem­zetközi tapasztalatcserét. Mérnek-e a munkások üdüflőf egyet? A gyár felé vezető úton Jenei Mihálynéval beszélge­tek. Újságolja, hogy átkerült egy másik műhelybe, köny- nyebb munkára, és anyagilag sem jár rosszul. Megkérdem, hol nyaraltak az idén. Azt mondja, sehol. Nem kapott be­utalót? Mire ő: „Nem is kér­tem, mert a szakszervezettől úgyis mindig ugyanazok kap­nak .. 1 a lábon nem'? Vajon Gödöllőn, a Ganz Árammérőben a munkásoknak valóban nem jut üdülőhely? Polák Etelka, a szakszerve­zet szervező titkára azt mond­ja: ebben a évben a SZOT- tól 52 házaspári, 64 egyszemé­lyes és 15 családos beutalót kaptak. Iskolaidőben 12, nyá­ri szünidőben 27 gyermeket küldhették nyaralni. A gyár­nak Almádiban saját üdülője van, itt egy szezonban 250-en tölthetik a szabadságukat. Ezenkívül egy türíngiai sör­gyárral csereüdülési szerző­dést kötöttek s az NDK-ban 76-an üdülhettek két hétig. Előrejelzés a mezőgazdaságnak Fény- és szexcsapdákkal gyűjtik a rovarokat Megkezdték a zsákmányul ejtett rovarok évi létszámából nyert adatok feldolgozását az Országos Növényvédelmi Szol­gálatnál, Az eredményt elkül­dik a mezőgazdasági. üzemek­nek, amelyek a prognózis is­meretében hathatósan véde­kezhetnek tavasszal a kárté­kony rovarinvázió ellen. A megelőző védekezéssel több százezer forintot ta­karíthatnak meg az üze­mek. A rovarokat — főként a lep­kéket — fénycsapdák ejtik fogságba. A központilag szer­vezett országos fénycsapda­hálózaton „fennakadt” egye- dek számából a szakemberek megyénként akár egy évvel előre is meghatározzák, me­lyik kártevő veszélyezteti kü­lönösen a termést. A rovarelőrejelző szolgála­tot tovább finomítják szín- és szexcsapdák felállításával. Az új csapdák széles körű alkalmazása után a jelen­leginél több féle rovarnál állapítható meg a prognó­zis, még hatékonyabb lesz a vé­dekezés. Új számítástechnikai programcsalád Számítástechnikai program­családot dolgozott ki a Villa- mosenergia-ipari Kutató Inté­zet, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság támogatásá­val. A programrendszer tíz önálló programból áll, ame­lyek segítségével a számítógé­pek percek alatt megállapít­hatják például egy-egy új vil­lamos vezetéknek az egész rendszerre gyakorolt hatását, pillanatok alatt felmérik an­nak műszaki, gazdasági ered­ményeit s a feszültség' válto­zását is. Üzemzavar esetén annak az egész hálózatra gya­korolt hatását is mutatja. A pillanatnyi helyzet regiszt­rálásán túl ezek a számítógé­pes programok alkalmasak a tervezés pontosítására is, oly módon, hogy segítségükkel ki­számítható a vezetékek épí­tésének gazdaságossága, s a programokkal a műszaki rend­szerben bekövetkezett változá­sok is feltérképezhetek. A programcsalád alkalma­zásának első jelentősebb ál­lomása a Szeged—Arad távve­zeték volt. A Villamosenergia-ipari Ku­tató Intézet módszerével a KGST-országok egyesített energiarendszerének prágai te­herelosztójában is vizsgálato­kat kezdtek, ezek az 1976/78-as évek várható helyzetéről ad­nak részletes információkat. A magyar programok nagy érdeklődést váltottak ki a nemzetközi szakmai kö­rökben, alkalmazásukról már tárgyalá­sokat folytatnak a szovjet szakemberekkel. Kétmillióval több harisnyanadrág Kétmillió darabbal több ha­risnyanadrágot, összesen 15 százalékkal több árut bocsát idén a belkereskedelem ren­delkezésére a Budapesti Ha­risnyagyár, mint az előző év- b**n. Mindez azt eredményezi, hogy — a belkereskedelem importjával együtt — a harisnyagyári termékek mennyisége a szükségletet megközelítően már fedez­ni tudja. Finom harisnyából az idén kevesebb készült, a szállítások és a belkereskedelem készletei azonban ebből a cikkből is ki­elégítik a szükségletet. Az ol­csó pamut-, gyapjú és vigogne- áruból az ellátás megfelelően alakul. Nem tudják kielégíteni azonban — legalábbis egyelő­re a flór fonalból készült cik­kek keresletét, s a hiányokat az import sem fedezheti tel­jesen, mert nehezen kapni flór fonalat. Női szintetikus durvább szálú harisnyákból cs ha­risnyanadrágokból teljesí­tette terveit a gyár, s nincs lemaradása a belkeres­kedelemmel szemben. Gyer­mek-harisnyanadrágokból bár nem eléggé bő választékban, elegendő készült, sőt, a negye­dik negyedévben többet is gyártanak a belkereskedelem részére, mint eredetileg ter­vezték. Kaptak ezenkívül 14 külföldi SZOT-beutalójegyet. Gyors számítás: a gyárban 2800 em­ber dolgozik, idén tehát mint­egy húszszázalékuk juthatott beutalóhoz. A kérdésre, hogy kik kapták ezeket, a szervező titkár így válaszol: — A beutalókat létszám­arányosan osztjuk szét a 13 alapszervezet között. Ott a műhelybizottságok döntik el, hogy kik kapják. Az alapszer­vezetek gyakran cserélnek egymás között, vagy ha az egyikben marad üdülőjegy, odaadják a másiknak, ahol több a jelentkező. — Van-e olyan adatuk, amelyből kiderül, hogy kik ve­szik igénybe 'a beutalókat? — Ilyen statisztikát nem készítettünk — mondja Polák Etelka —, nem is volna reális, hiszen vannak olyan üze­meink, ahol egyáltalán nem kérnek a munkások üdülője­gyet. Egy tavalyi adatot mond­hatok: a vállalat almádi üdü­lőjében 205 felnőtt nyaralt, s ennek a fele fizikai dolgozó volt. , „Ott a főid» a kert" — Valóban nem tartanák igényt a munkások a beuta­lóra? — kérdem a műanyag­üzemben Jákli Mihályné meóst, aki a műhelybizottsá­gon belül az üdülési feladato­kat látja el. — Ez az év nem a legjobban sikerült, néhány beutalót visz- szaadtunk, de azért nem aka­rom azt mondani, hogy nem tartunk rá igényt. Három asszony sorjázza egy­más mellett 'a műanyag alkat­részeket. Csombor Lajosné hat éve dolgozik itt: — Volt már üdülni? — Nem én, soha. — Miért? — Ott a föld, a kert, van mit csinálni az embernek, ha szabadságra megy. Juhász Józsefné és Juhász tiánielné már üdültek egyszer a vállalat almádi üdülőjében, azt mondják, drága. A napi té­rítés — teljes ellátással — sze­mélyenként 28 forinttól 42 fo­rintig terjed, a fizetéstől füg­gően emelkedik. — Szakszervezeti beutalót nem kértek, az olcsóbb? Juhász Dánielné válaszol: — Nehéz dolog az, sosem oda adják, ahova kérjük, és nem akkor, amikor mi szeret­nénk ... Csak nyáron A présöntő üzemben meg­szólítok egy fiatalembert, Van- kó Mihályt. Ahogy beszélgetni kezdünk, odajön a felesége, aki. a szerelésben dolgozik. Amikor meghallja, miről van szó, felháborodva mondja — En kértem tavaly augusz­tusban egy beutalót, amikor nászúira mentünk, de azt mondták, hogy nincsen. Csak egy hónappal később akartak adni, azt meg nem fogadtam el. — Előfordul, hogy nem tud­juk az ilyen kérést teljesíteni — mondja Illés Sándorné be­író, aki a beutalókkal is „gaz­dálkodik” — sok a fiatal házas nálunk; de csak azt oszthat­juk szét, amit kapunk. Idén a második félévre kaptunk égy házaspári beutalót Szilvásvá­radra, két egyszemélyest Hé­vízre, egy családos üdülőjegyet Balatonlellére, három csalá­dos beutalót Almádiba, három gyermekbeutalót és hat NDK- csereüdülést. Ebbői elvitték a három gyermekbeutalót és a hat NDK-csereüdülést, a töb­bit visszaadtuk. Megtörténik, hogy fiatalok kérnek beutalót, de mégsem adhatunk nekik, mert nincs egyéves szakszer­vezeti tagságuk. — Az üdülési felelős hol nyaralt? — Egyszer, még 1963-ban le­mentünk a férjemmel az al­mádi üdülőbe, azóta sehol. Lakásra gyűjtöttünk, albérle­tet fizettünk, nem telt rá ... A műanyag és présöntő üzemben nem tartottak igényt a beutalókra, a téli-tavaszi üdülőjegyeket azonban más munkahelyen is nehéz elhe­lyezni. Sok olyan véleményt hallottunk, hogy a szabadság csak nyáron ér valamit, akkor adják a beutalót, ha jó idő van. A Ganz Árammérőben természetesen ilyen körülmé­nyek között sincs , felesleges üdülőjegy, mert ami megma­rad, azt a nyugdíjasoknak ad­ják oda. Arány — és twrtiny — Hogyan osztják el a kül­földi üdülőjegyeket? — kér­dem Bieliczki Tibort, a szak- szervezeti bizottság titkárát. — Arra törekszünk, hogy a jól dolgozó szakszervezeti ak­tivisták munkáját ismerjük el egy-egy külföldi beutalóval, amelynek árához a szakszerve­zet is hozzájárul 250—450 fo­rinttal. Nyolc darab al-dunai hajóútra szóló beutalót osztot­tunk szét az aktíváknak, kö­zülük öten fizikai dolgozók voltak. A csehszlovákiai, a ro­mániai, a bépsi beutalókból egyet fizikai dolgozónak, a többit alkalmazottaknak ad­tuk. Tizennégy beutalónk volt összesen, tehát felét a fizi­kaiak, felét az alkalmazottak kapták. Körülbelül ilyen az igény is. Fogadjuk el az arányt, hogy a beutalók felét a mun­kások kapják, felét az alkal­mazottak. Az Árammérőben kétezerháromszáz munkás dol­gozik és ötszáz alkalmazott. Ha a tapasztalatok azt is mu­tatják, hogy ilyen az igény, belenyugodhatunk-e ebbe ... ? Túl kényelmes álláspontnak tűnik! Soós Ibolya Átadták a Hotel Olimpiát A Pannónia Vendéglátóipari Vállalat ünnepélyes keretek között átadta rendeltetésének a Szabadság-hegyen épült leg­újabb szállodáját, a 384 személyes Hotel Olimpiát. A képen; a szálloda hallja és ajándéküzlete. Minták a századelőről Érdekes iparművészeti ér­tékkel gyarapodott a rudabá- nyai érc- és ásványbányászati múzeum. Felkérésére a hajda­ni telkibányai kőedénygyár még ma is élő festője — a nyolcvanhat esztendős Varga András — 24 tányérra, ku­lacsra és bányászkancsóra fes­tett régi parasztmotívumokat: élénk színű rózsákat, kék ne­felejcseket, szőlőleveleket és régéci virágok közé bányász­kalapácsot. Ilyen mintákkal a század elején díszítették a kő­edényeket az egykori kőedény­gyárban. Az eredeti telkibá­nyai mintákkal festett tárgya­kat rövidesen kiállítják a mú­zeum „bányászcsalád” szobá­jában. Szczecin, Gdynia, Gdansk Lengyel kikötőkből indul a magyar áru A magyar külkereskedelem tengeri forgalmának mintegy negyven százaléka bonyolódik le a három nagy lengyel kikö­tőn, Szczecinen, Gdynián és Gdanskon keresztül. A MAS- PED Szállítmányozási Válla­lat, mely megalakulása óta rendszeresen veszi igénybe a lengyel kikötői szolgáltatáso­kat évente már majdnem egy­millió tonna árut utaztat a lengyel kikötőkön át. Idén a gdyniai kikötő fenn­állásának 25. évfordulójával egyidőben rakták át a tízmil­liomodik tonna magyar árut. Szczecinből indul útnak Skandináviába és Angliába a magyar áru, de innen indul­nak a hajók Nyugát-Afrikába Is. Gdansk és Gdynia az óceá­ni forgalom fő lengyel kikötő­je. Itt hajózzák be a magyar exporlcikkeket Dél-Ame- rikába, Ausztráliába és a Távol-Keletre. Sok fontos importcikknek is átrakóhelye a három lengyel (kikötő, ide érkezik a szovjet apatit és foszfát, itt rakják át az ausztráliai nyersbőrt és a mezőgazdaságunkban nélkü­lözhetetlen takarmánydúsító termékek jelentős részét. Másodvírágzás Megérett a füge A Mecsek vidékén — mint­egy a természet utolsó fellob- banásaként a hamarosan bekö­szöntő tél előtt — színpom­pás másodvirágzást idézett élő a verőfényes, enyhe október végi időjárás. A szokatlanul későn beköszöntött vénasszo­nyok nyara legalább egy tu­cat mezei és kerti növényt öltöztetett ismét virágba. Sásd határában virító pipacsot találtak. Abaligeten pedig búzavirág kéklett a földeken. A pécsi kertekben több he­lyütt másodvirágot hozott az alma- és a körtefa is. Az ok­tóber végi meleg idő a Me­csek déli lankáin megérlelte a szabadban termő füge, a Tenkes lábánál pedig a málna kései tormásét. JEGYZET Mi a KTA? ÉRLELŐDIK A REMÉNY, hogy a mezőgazdasági közvé­lemény belátható időn belül új betűszóval ismerkedik meg. Ez a KTA; a termelőszövet­kezetek Kölcsönös Támogatási Alapja lesz. Az előkészületek a terme­lőszövetkezetek második or­szágos kongresszusa határo­zata szerint folynak. Az ér­deklődés országszerte jelen­tős. Szükség lesz még egy pénzügyminiszteri rendeletre, de ennél is inkább a téeszek önkéntes elhatározására ah­hoz, hogy mondjuk egy fél év, vagy egy év múlva a területi szövetségek mellett megala­kuljanak az első ilyen intéz­mények. Amit elöljáróban tisztázni kell: a KTA nem lesz mező- gazdasági szövetkezeti bank és nem óhajtja átvenni az Ál­lami Biztosító szerepét sem. Nézzük ennek bizonyítékait. A pillanatnyi elképzelések szerint a téeszek a KTA ren­delkezésére bocsátanák éven­ként bruttó jövedelmük egy százalékát. Ez a szövetkezeti mozgalom méreteihez képest nem jelentős összeg. Nagyon durva számítással szövetkeze­tenként mintegy százezer, or­szágosan körülbelül negyed- milliárd forint lenne. Ha arra gondolunk, hogy a szövetke­zetek kívánatos biztonsági tartalékának meg kellene ha­ladnia a hétrr>;lMárd ^-’nto* akkor látjuk, hogy a KT /> évenként ennek csupán a harmincad részét gyűjtené össze. Ha viszont a várható összeget a Magyar Nemzeti Bank rendelkezésére álló hi­telek keretösszegéhez hason­lítjuk, akkor is legfeljebb an­nak néhány százalékát teszi ki a téeszek saját pénze. Nem alakul tehát új bankszervezet. NEM ALAKUL új biztosító intézet sem, mert a Kölcsönös Támogatási Alapnak az ed­digi elképzelések szerint nem lesz célja és lehetősége sem arra, hogy károkat térítsen meg. Egyébként is a biztosí­tási szavatossághoz hatalmas tartalékok, óriási összegek szükségesek, senki nem gon­dolhat arra, hogy ezt a szö­vetkezetek saját erejükből előteremtsék. Milyen célt tűzhet akkor maga elé a Kölcsönös Támo­gatási Alap? Legelőször talán azt, hogy megvalósítsa a szö­vetkezésnek egy régesrégi el­vét, az egymásra utaltságot, a bajban történő összefogást. A másik: támogassa az egyes szövetkezeteket az utóbbi idő­ben kissé túl nagyra növeke­dett kockázat biztonságos el­viselésében. A legjobb szövetkezettel és a legjobb szándék mellett is előfordullhat, hogy átmeneti pénzzavarba kerül. A KTA nem gazdálkodik sok pénzzel. Az évi bruttó jövedelem egy százalékának átutalását az a következet, amelynek bevál­tak a számításai, könnyen el­viseli. A területi szövetségen­ként és évenként így össze­gyűlő néhány millió forint azonban adott esetben meg­oldhatja a pillanatnyi prob­HA SIKERÜL úgy megol­dani az alapítást, ahogyan a szakemberek és az érdekeltek most gondolják, akkor a KTA pénzei rendkívül moz­gékonyak, könnyen, gyorsan felhasználhatók lesznek. Eset­leg csupán néhány hónapra átengedett összeggel a csőd­től menthetnek meg így egyéb­ként „vétlen”, tehát önhibá­jukon kívül bajba került kö­zösségeket. Elképzelhető az is, hogy közös beruházás finan­szírozásához járul hozzá a támogatási alap, sőt, a leg­egyszerűbb esetben talán az is elegendő lesz, ha a KTA saját pénzügyi alapjára tá­maszkodva csupán garanciát vállal egy-egy szövetkezetért, amely a Nemzeti Banktól kér hitelt, de hitelképessége pil­lanatnyilag nem éri el a bank által megkívánt szintet. MINDAZ, AMIT LEÍR­TUNK, persze ma még csu­pán elképzelés. Mert a Köl­csönös Támogatási Alapot — illetve, mivel ezek területi szövetségenként alakulnának: alapokat —, maguk a szövet­kezeti gazdák szervezik majd meg az önkéntesség elvének szigorú betartásával, mindig közgyűlési határozat alapján. És maguk szerkesztik, hagy­ják jóvá az alapszabályt, a segítségnyújtás elveit és tech­nikai módszereit is. Ahogy az egész alapot maguknak csi­nálják. Földeák! B&a

Next

/
Oldalképek
Tartalom