Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-14 / 268. szám

A ““kKu'Usq 1912. NOVEMBER 14.. REDD MŰTEREMLÁTOGATÁS Ligeti Erikánál; Szentendrén Fiatal ember, művésznek még inkább, de már jó néhány esztendeje a magyar érem­művészek legjobb­jai között tartják számon a kiállítá­sok látogatói. 1934- ben született Bu­dapesten, a Kép­zőművészeti Főis­kola után öt évig rajztanárkodott Mindössze hu­szonegy éves, ami­kor két terrakottá­jával már ott sze­repel a VI. orszá­gos képzőművésze­ti kiállításon, a Műcsarnokban. Kitűnő, sokat ígé­rő kezdet; tehet­ségének és intel­lektusa frissesé­gének, szellemes­bölcs iróniájának köszönheti, hogy az indulása óta el­telt tizenhét esz­tendőben pályája töretlenül fölfelé ível, hogy ott volt 3,6 helyett 1,2 millióéit Új óvodát avattak Erdőkertesen Irodalmi színpadok vetélkedője Megyei siker Balassagyarmaton Vasárnap befejeződtek a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadi napok, ame­lyeken tizenhárom együttes több mint kétszáz amatőr szín­játszója vett részt. A három­napos vetélkedőn. Pest me­gyét a veresegyházi Forrás irodalmi színpad képviselte. A vasárnapi záróünnepsé­gen a legjobb együttesek kö­zött tizenhárom díjat osztottak ki. A VIII. Madách Imre iro­dalmi színpadi napok fődíját a pécsi Doktor Sándor Műve­lődési Központ irodalmi szín­pada nyerte. A veresegyházi Forrás irodalmi színpad Cza­kó Gábor: Emberkert című produkciójával elnyerte a ba­lassagyarmati városi tanács vándorserlegét és a városi KISZ-bizottság különdíját. Ifj. Dániel Kornél, az együttes ve­zetője a sikeres színpadi dra- matizálásért harmadik díjat kapott. Mu n kás—m ű vész kiállítás A ferencvárosi Centenárium Ifjúsági Klub (IX., Üllői út 45.) III. emeleti helyiségeiben a Telefongyár képzőművésze­ti szakkörének kiállítása, va­sárnap kivételével, minden nap délután 5 és 10 óra kö­zött tekinthető meg november 16-ig. A kiállító művészek: Bari- csa Ilona, Boda Pálné, Csete- rics Istvánná, Cseterics István, Hantos Margit, Szabó György, Tóth Jánosné. Rajtuk kívül a kör vezetőjének, Farkas Ár­pád festőművésznek, valamint az „Art ’70” képzőművészeti csoport meghívott két tagjá­nak, Finta Sándornak és Ju­hász Gyulának a művei szin­tén láthatók a kiállításon. Á KÖZELGŐ Petőfi-évfor- duló kapcsán megszaporodnak a költővel foglalkozó írások, s olykor napvilágot lát olyan jó szándékú feltételezés is, amelyet a lokálpatriotizmus növesztett túl. Ez jellemző a János vitéz ráckevei szárma­zásának esetére is, amellyel a Pest megyei Hírlap novem­ber 5-i számában foglalko­zott Tamássy Andor, az 1960-as évek elején elhunyt volt rác­kevei főjegyző korunk hon­ismereti mozgalmának sok szempontból az előfutára. 1945-ben, a harci események lezárulása után a ráckevei hajdani városi levéltár ron­csait hónapokon át válogatta a szemétből. A megmentett ira­tokból tanulmányokat írt. Közöttük több időtálló is van: a Ráckevei Járási Füzeteknek készítünk válogatást belőle. Különösen értékes dolgozata pl. a XVIII. századi ráckevei pereskedések összefogása a város hajdani függetlenségé­ért. Ez azonban forrásokon alapul. MÁSKÉPP ÁLLUNK a szív és a fantázia szülötteivel. Volt Tamássynak két hőse, akiket különösen szeretett: a job­bágykatonából huszárkapi­tánnyá avanzsált Horváth N. János és Ács Károly, Petőfi Sándor ráckevei barátja, a szomszéd szerb-román népek költészetének egyik első ma­gyar fordítója. Horváth N. Já­nos kalandos életútját Ta- 'Tnássy lassan János vitéz alakjával azonosította, és úgy képzelte, hogy harcairól, élet- útjáról Ács Károly Pápán vagy Kecskeméten beszélhe­tett Petőfinek. Tamássy tollát ezekben az írásaiban a rajongó lokálpat­riotizmus vezette, azonban nem volt irodalomtörténész. Többek között nem jött rá a leglényegesebbre: a nanóleoni háborúk után Petőfi ifjúságá­nak színtere tele volt olyan kalandos pálvafutású obsito­sokkal, akik harcoltak az olasz, a franria hn'4c'”'r'tf>re- ken. Igaz, Horváth N. Já­mmden nagyobb országos tárlaton, és éremművészként máris a legrangosabbak közé sorolják. Műveit önálló kiállításon 1964- ben mutatta be Hódmezővá­sárhelyen, 1969-ben Budapes­ten, a Derkovits-teremiben, 1970-ben Debrecenben, 1971- ben Budapesten, a Műcsarnok­ban, s az elmúlt hónapban az V. abonyi őszi tárlaton, az Abonyi Lajos Falumúzeum­ban. Művésznek ideális környe­zetben, Szentendrén él, itt is a Kálváriától még tovább emelkedő domb tetején épült új művésztelepen, ahonnan be­nos életének van egy kiemel­kedő kalandja, ő kísérte haza francia fogságból az öreg VII. Pius pápát — ettől azonban nem vált Petőfi mintájává. Sőt még a pápai diák Ács Károly személye sem azonos a ráckeveivel, a költő (akkor színész) Petőfi és a későbbi műfordító (akkor joggyakor­nok) Ács Károly — a rácke­vei tudniillik — először Kecs­keméten találkoztak. Ez vilá­gosan kiderül az anyakönyvek nyomán, de Hatvány így élt Petőfijéből is kiolvasható. TAMÁSSY ANDOR kedvelt elképzelését szívesen mesélte is, amint arra Martinkó And­rás: Tallózás Petőfi-ügyben című cikkében rámutat (Kri­tika 1971. 11—12.ysz.). Az eh­hez kapcsolódó cikkek idesto­va mintegy húsz éve megje­lentek már. Tamássy Andort személye­sen ismertem és szerettem, s amikor a ráckevei Árpád Múzeumot alapítottuk, sokat tanultunk lelkesedéséből, la- kóhelyszeretéséből. Nem bánt­juk meg az emlékét, ha leír­juk: ez az elképzelés nem le­het több érdekes feHitelezés­nél. Sajnos, három órán át sem tudtam lebeszélni a Lobogó cikkíróját tavaly tavasszal ar­ról, hogy hagyja el a szenzá­ciót sejtető hír felújítását. Ez a ráckevei János vitéz má­sodvirágzásának története: a Lobogót vette át a pozsonyi Hét és onnan ismét a hazai sajtó. Az Élet és Irodalom már 1971. júliusában meg- csípkedte a „szenzációt”. KIVÁLÓ, 1971-ben elhunyt Petőfi-kutatónk, az éppen Pest megyei Mezősi Károly már utolsó könyvében írja: „El­érkeztünk a Petőfi-várás idő- s akához”. Petőfi kurta, gyö­nyörű 26 éves életútján így is marad elég kutatnlvaló. Ne foglalkozzunk tehát azzal, ami tulajdonképpen nem is kér­dés. Kovács József egyetemi adjunktus, az irodalomtudományok kandidátusa Anya gyermekével látni a sok tomyú, hangulatos várost Vasárnap, kora délután van, férje nyit ajtót, egyedül olvasgat a paraszti bútorok­kal, falusi kerámiákkal beren­dezett (elő6zoba-hall-veranda- télikert együttesének szerepét betöltő) helyiségben, ö egy negyed óra múlva jelenik meg, végre sikerült elaltatnia fiu­kat. Műveit régóta ismerem, pályája alakulását nyomon kö­vetem, mint több, figyelemre érdemes művésztársáét, szemé­lyesen most találkozom vele először, de alig néhány perc múltán nyugtáznom is kell magamban egyénisége megha­tározó vonását, közvetlenségét, barátságra, gondolatok cseré­jére kész, kitárt lelkét-szelle- mét. Pedig talán az újabb ne­gyed óra sem telt el, de mint­ha évek óta ismerném, mint­ha legutóbbi, félbeszakadt be­szélgetésünket folytathatnánk művészetről, utazásról, Lenin egyéniségéről, Inezza Armand- róL Épp ilyen magától értető­dően megyünk beljebb a la­kásba, a műterembe. Képző­művészekkel az elmúlt két és fél évtizedben kötött barát­ságaimnak sok ilyen találko­zást köszönhetek, de máig sem vesztette el számomra mindig ünnepi jellegét a műteremláto­gatás. Hiszen alkotóműhely ez, ahol egy-egy tehetséggel, ku- tató-kísérletező-teremtő szen­vedéllyel megáldott ember dolgozik-birkózik a kimondás­ra érdemesnek-érettnek ér­zett témával-gondolaittal, s a hozzá legmegfelelőbb anyaggal és e kettő együttese által meg­szabott-lehetséges formával. Kész, féligkész munkák, s ép­pen elkezdett vázlatok sora­koznak itt is az asztalokon, polcokon, a műterem közepén fölállított állványokon. Ligeti érzelmi-szellemi biro­dalmát elárulják az olvasónak, ha felsorolom néhány munká­ja címét. íme, legutóbbi két kiállításából válogatva. Kis­plasztikák: Önportré (öniróniá­jának legelső, remek telitalá­lata), Guggoló, Ikrek, Gyurka, Benedek, Niko Pirosmanisvili, Umb, Csöppencs, Fából fara­gott királyfi, és érméiből: Ka­lózok szeretője, Kodály, Páva, Ehnaton, Copernicus, Ember születik, Hyppi-Hyppi, Tükröm a világ, Család, Béke, Pávává- válván, Régi idők mozija, Szentendrei Hetek, 1970, Ket­tős önarckép, Sárkánylánykám. Munkái hűen tükrözik szel­leme vonzalmait: sűrűn fel­bukkannak érmein a történe­lem és művészet nagyjai, az ókori Egyiptom kiemelkedő fáraójától Ehnantontól kezdve Copemicűsig, Kodályig. Vibrá­ló szellemességét, humorát sejtetik az olyan címek, mint a Páváváválván vagy a Sár­kánylánykám. Az egyik asztalon zenemű­vészek éremportréi várakoz­nak a munka utolsó fázisára, a másikon fölfedezek hármat a szentendrei sorozatból, a har­madikon egy új pályázatra ké­szülő érem variációi; még gipsziben vár a végső megfo­galmazásra. A műterem közepén két életnagyságú szobor gipszvál­tozata, az egyik Tamási köz­ségbe kerül majd, a másik Budapestre, az Üllői úti szü­lészeti klinika elé. Ez utóbbi ismét a sűrűn felbukkanó té­ma: anya gyermekével. Ősré­gi, hálás témája a képzőmű­vészetnek, Ligeti is ki tudja, hányadszor fordul hozzá, ez a szobor mégis képes újat mon­dani, ami megkapja az embert. Pedig csupán a két figura test­tartása és egy bekam pomálása jelenti rajta az újat, a gesz­tus eredetisége-ötletessége azonban szinte mindent el- dönthet egy szobrászati alkotá­son. Hogy mikor lesz kész a két szobor? Pontosan még maga sem tudja. Hiszen valójában máris kész, nem sok kellene ehhez a változathoz, hogy utá­na önteni lehessen. Az is lehet azonban, hogy még egy szer­kétezer újból megfogalmazza, az aprólékos csiszolgatás-fino­mítás helyett gyakran inkább ezt választja. Nyugtalan alkat, éltető eleme a kísérlet, a fá­radhatatlan keresés. Kiemel­kedő tehetségű művész. Gergely Mihály November 23—26 között Győrött rendezik meg a díj­nyertes amatőr filmek első nemzetközi fesztiválját. A ver­senykiírás értelmében azokat az 1962—1972 között készült amatőr filmeket mutatják be, amelyek nemzetközi fesztivá­lokon már díjat nyertek. Ti­zenkét ország amatőr filmesed­nek 75 alkotását vetítik. Az ünnepélyes megnyitót novem­ber 23-án tartják. Ezt követi néhány naipon át a „nonstop ”- vetítés. Az ünnepélyes eredményhir­TV­A hajnali sztyeppén. soio­hovnál jobban senki sem is­meri az orosz falut Regényei és elbeszélései a leghitelesebb dokumentumai az orosz sztyeppék lakóinak életéről. S ami ennél fontosabb: Solohov- nál drámaibb erővel senki sem volt képes bemutatni a társa­dalmi viszonyok megváltozá­sának következményeit, az orosz parasztokban, az embe­rek egymással és saját maguk­kal vívott küzdelmeit a for­radalmi változás tüzében. Mert a lélektani ábrázoláshoz nem elsősorban a lélektanhoz kell érteni, hanem azokat az em­bereket kell ismerni, akik a társadalom megváltoztatásá­nak haszonélvezői vagy vesz­tesei. A hajnali sztyeppén cí­mű szovjet film Solohov né­hány novellájából meríti té­máját. A film hű az íróhoz: nem retten vissza a realista ábrázolástól, ezáltal másfél órába sűríthette azokat az em­beri ellentéteket, amelyek a győztes forradalom után még jó pár évre is meghatározták az orosz falvak életét. A tár­sadalom megváltoztatásáért vívott küzdelemben nem volt ritka, hogy az apa kitagadta fiát, vagy a fiú megtagadta az apját. Ebben a filmben az apa—fiú harc nem egyéni, családi dráma, több ennél: az emberiség drámája, annak az emberiségnek, amely szüntelen harcban áll a haladásért vagy ellene. Nem tudni, hogyan? Piran. dello, a század első harmadá­nak nevezetes olasz dráma­Pest megyében az óvodai el­helyezési igények növekedését, a szaporodó felvételi kérelme­ket kielégítendő, mintegy 3700 új óvodai hely megteremtését határozták ej, irányozták elő a IV. ötéves terv folyamán. A gyakorlatban már 1971 —72-ben közel 2900 új óvodai hely létesült új óvodák építésével és a ré­giek bővítésével. Az óvodai el­helyezés és nevelés helyzetét megyénkben tovább javítja, hogy Erdőkertesen 120 szemé­lyes új óvoda épülit, amelyet vasárnap délután adtak át. Az erdőkertesi óvoda avatá­sán megjelent dr. Baskay Tóth Bertalan egyetemi tanár, or­szággyűlési képviselő és Jósvai Lajos, a Gödöllői járási Hiva­tal elnökhelyettese. A vendé­geket, a község egybegyűlt la­kóit, vezetőit, a jelen volt pe­dagógusokat, az óvodásokat és szüleiket Fuferenda Pál köz­ségi tanácselnök üdvözölte. Köszöntőjében elmondta, hogy a lakosságában gyorsan gya­rapodó, több mint háromezres lélekszámú Erdőkertesen, eb­ben az ingázóközségben évek óta megoldatlan volt az óvo­dai elhelyezés: bár a régi, 42 gyermek befogadására alkal­mas óvodában 69-nek szorítot­tak helyet, mégis sok felvételi kérelmet kellett elutasítaniuk. Az új, száz-százhúsz sze­mélyes óvoda átadásával ezek a problémák meg­szűnnek. detésre, a díjazott filmek vetí­tésére november 26-án kerül sor. Pen-találkozó A Magyar Pen Club delegá­ciója: Kéry László főtitkár, Boldizsár Iván elnök, Hubay Miklós alelnök és Sükösd Mi­hály, az intéző bizottság tagja elutazott a nemzetközi Pen dub november 14—17. kö­zött Nyugat-Berlinben tartan­dó ülésére. írója előszeretettel foglalkozott az ember általa feltételezett kettészakadásával. A Pécsi Nemzeti Színház előadásában bemutatott drámájában is ki­fejti: egy emberben kettő van, az egyik, aki minduntalan megnyilvánul és szerepet ját­szik; a másik, aki elrejtőzik, s csak időnként bukkan elő. Ezért történhet meg az, hogy a feleség, aki szenvedélyesen szereti távollevő férjét, mély­ségesen vágyódik utána, egy önmaga számára is meglepő és érthetetlen pillanatban egy másik férfié lesz. Mivel ma­gyarázható ez — kérdezi a szerző minduntalan ebben a kitűnően szerkesztett darab­ban. Válasza világnézetének megfelelő, vagyis: a tudat ha­talmát időnként az ösztönök megcsorbítják, s uralomra ke­rülve, homlokegyenest más cselekvésre késztetik az em­bert, mint amit egyáltalán ép ésszel elkövetett volna. Köny- nyű magyarázat lehet ez tehát bűnökre is, eltévelyedésekre is, könnyű és megbocsátható. Pirandello annak az osztály­nak egyik tagja, amelynek lelkét nem egy bűn terhelte, de ha „tudathasadásosak” sze­gények, nem tehetnék róla. Persze Pirandello művészeté­nek értékelése nem lehet ilyen leegyszerűsítő, mert írásai a modern drámát megterméke­nyítő rendkívül szuggesztív darabok, amelyekből sok igaz­ságot meríthetünk önmagunk megismerésére — csak azt kell fenntartással fogadnunk, ame­lyek ezekből a kiváló írásokból Nem mellékes az sem, hogy a régi óvodaépületben, annak felszabadulásával, egy ruháza­ti ktsz az erdőkertesi nők so­rának teremt helyi munkaal­kalmat ... Befejezésül a köz­ségi tanács elnöke megígérte, hogy az új óvodában a tártál - j mi nevelőmunkát igyekeznek ugyanolyan igényessé tenni, mint amilyen igényes a gyer­mekintézmény megjelenése, épülete, berendezése. Ezután felkérte dr. Süpek Zoltánt, a Gödöllői Járási Hivatal elnö­két az óvoda felavatására. A járási hivatal elnöke mél­tatta a község találékony és sikeres erőkifejtését a minél takarékosabb beruházásra. En­nek az erőkifejtésnek, fárado­zásnak köszönhető, hogy egy lényegében három és fél mil­liós létesítmény egymillió 200 ezer forintból valósult meg sa­ját erőből. A munkát egy régi iskolaépületnek és sok bontott anyagnak hasznosításával a helyi tanács házi építőbrigádja végezte el. S bár a községnek nincs termelőszövetkezete, he­lyi üzemekkel sem bővelkedik, mégis sok társadalmi Segítséget kaptak. A fővárosi Villamos-Gépipari Ktsz — amely Erdőkertesre üzemegységet telepített — 40 ezer forintért kerítést csinál­tatott; a vácegresi Kossuth Termelőszövetkezet 20 ezer fo­rintért vásárol udvari torna­szert. A község lakói — élükön a kisiparosokkal — több mint 200 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek. Ezen­kívül a megyei tanács 300 ezer forintot biztosított a berende­zésre. Dr. Süpek Zoltán, meg­köszönve valamennyi közre­működő fáradozását, felavatta az intézményt. Az egybegyűlték ezután megtekintették a jól tagolt, tá­gas foglalkoztatókkal, konyhá­val, gyengélkedőelkülönítővél, irodákkal ellátott, kerttel öve­zett épületet, amelyben a hé­ten már az új óvodai nevelési program szerint kezdik meg a foglalkozásokat a „relativista” emberszemlélet­ből fakadnak. Magyar irodalom mindenkinek. A mostani műsprban az Ady- r ól szóló visszaemlékezés- sorozat utolsó, második darab­ját vetítettek. A szerkesztő nagy gonddal választotta ki a költő verseiből a legjobbakat és mondatta el ötletes beállí­tásokban — egyszer oratoriku- san, máskor hagyományosan — a költeményeket s megfelelő miliőt is talált előadásukhoz: a szoborszerű ámyékfigurák nemcsak dekoratívok, hanem jelképesek is voltak. Az ösz- szekötőszöveg jól illeszkedett a versekhez, az emlékezők és magyarázók — köztük Dénes Zsófia írónő — kitűnően mo­tiválták a műsorban elhang­zottakat. Sokszor, mindig és nagy nyilvánosság előtt kell elmondani: Ady volt nemcsak a Petőfi örökségét folytató köl­tő, hanem József Attila előfu­tára is;_Ady volt a legtisztább látókörű és legforradalmibb művész a századelő Magyar- országán. Gyékény és olaj. mport-do­kumentumfilm Tápéról, ame­lyet Lakatos Vince rendezett értőn és szeretettel a tápéi öreg népművész-gyékényszö- vőkről. Faggatta őket a rég­múltról és a jelenről, a jelen pedig Tápén az olaj. A régi és új, a maradi és a változó kü­lönbözőségét és összeütközé­sét jól tükrözte ez a film. Berkovits György Hozzászólás cikkünkhöz Ki volt Petőfi János vitéze? ' NOVEMBER 23-26 Amatőr filmek első nemzetközi fesztiválja P. A. FIGYELŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom