Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
1972 NOVEMBER »2., VASÁRNAP ctsr MEGYEI ^/űrlap ELAINE HART MESSMER: Veréb vagy túzok? 5N>^VC<VVXXNXXXXX\X\XXXXX L Ha az ember háza Washingtonban éppen a minisztériumok és a követségek tövében helyezkedik el, önkéntelenül is tanakodni kezd, hogy vajon mi történik a kerítés túlsó oldalán, különösen a Diplomata Sor impozáns épületeiben. Nos, én két évtizeden át éltem e külföldi méltóságok közelében, de sosem nyílt rá alkalmam, hogy bármelyikükkel is szóba elegyedjem. Egy szép nap aztán betértem egy kínai étterembe, s ott a tányérom mellett díszes kis cédulát találtam: „Vedd el amit kapsz, és ne áhíts többet.” Ez a kis papír sugallta, hogy behozzam a sok éves mulasztást — összeszedtem hát a bátorságomat, s felhívtam a kínai nagykövetséget, hogy megkérdezzem, pontosan mit jelent. A fiatal hölgy, aki felvette a telefont, nagy kuncogások közepette kijelentette, hogy valóban van Kínában efféle közmondás, és körülbelül megfelel annak, hogy „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”. Megköszöntem a segítséget, s hozzátettem, nagyon örülök, hogy közös vonásokat fedezek fel népeink között. A hölgy azzal búcsúzott, hogy hívjam fel máskor is. Ekkor döntöttem el, hogy felkutatom, vajon a világ többi részén is él-e ez a közmondás. A spanyol nagykövetségen szerencsével jártam. Amikor a „Jobb ma egy ... sdb.” spanyol változata után érdeklődtem, az értelmes hangú, de vidámságát leplezni nem tudó fiatal nő azonnal közölte: „Jobb egy a kézben, mint száz röptében.” Előre, meg sem állunk Nepálig! Telefonon elmagyaráztam, hogy egy bizonyos közmondás érdekel, mire a kisasszony egy rendkívül élénk úriemberhez kapcsolt. Az biztosított róla, hogy természetesen Nepálban is létezik ez a mondás, és hogy nepáli nyelven óhajtom-e hallani? Azt feleltem, hogy megteszi az angol is, mire ő tájékoztatott, hogy a bölcs nepáli imigyen elmélkedik: „Egy vak anyai nagybácsi is jobb, mint semmilyen”. Kezdtem úgy találni, hogy ez a kölcsönös előzékenység a XX\VOC\XVNNXN>X\XSNXNX>XV ! \\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\< nemzetközi kapcsolatokban, túl szép ahhoz, hogy soká tartson. A francia nagykövetségnél aztán meg is kaptam a magamét; az ottani hölgy géppuska-sebességgel darált valamit, de abban egy árva szó sem volt madarakról és közmondásokról. Amikor búcsút mondtunk egymásnak, viszonyunk némi kívánnivalót hagyott maga után. A franciáknál elszenvedett kudarc után Skandinávia felé fordultam, ahol tudvalevőleg hűvösebb az emberek temperamentuma. Valamennyi skandináv ország hasonlóan válaszolt, egyikük szerint „Egy madár a kézben több mint kettő az erdőben”, a másik szerint „... több mint a háztetőn, vagy „... több mint a faágon”. Lehet közülük választani. Az irakiak és a szomáliaiak nem tartoznak éppen Skandináviához, mégis ismerik ugyanezt a közmondást. A német nagykövetségen egy rendkívül udvarias, idősebb hölgy közölte, hogy a németek úgy vélik: „Egy veréb a kézben jobb, mint egy galamb a tetőn.” A japánok szerint: „Ne üldözd a második nyulat, ha elkaptad az elsőt, mert mindkettő elszalad.” Igazán nagyon sajnáltam azt a szegény férfiút, akivel az olasz nagykövetségen tárgyaltam. Túl kellett kiabálni a háttérben süvítő gözkalapá- csót, de ez még semmi: először a személyzet egy, majd két, majd három tagja tárgyalta izgatottan a kérdést. Már éppen lemondtam róla, hogy valaha is egyezségre jutnak, amikor emberem diadalmasan kiáltotta bele a kagylóba: „Jobb ma egy tojás, mint holnap egy csirke.” Az oroszokat sem szabad kihagyni, ezért felhívtam a szovjet nagykövetséget, és egyenesen nekikszegeztem szokásos kérdésemet. Az ügyeletes tisztviselő hosszan fontolgatta a dolgot, majd válaszadás előtt még a biztonság kedvéért megkérdezte: „Hogy mondják a kakukkot angolul?” Ezután kis időre magamra hagyott a készüléknél, végül közölte: „A kakukk a kézben többet ér, mint a darumadár az égen.” Fordította: ZILAHI JUDIT * f Magányban A középső királyfi 1 a\\\\\VA\\\\\\\\\\\VV\\\^^^ Széphalmi Elzevir, a jeles ifjúsági író, egész éjjel dolgozott készülő új könyvén. Hajnaltájt, fejét karjaira hajtva, egy kicsit elszunnyadt az íróasztalánál. Éles szúrást érzett a hátában, arra ébredt. Hű, ebből megint tüdőgyulladás lesz! — gondolta rémülten, s ki akarta egyenesíteni a hátát, de egy rekedtes hang rászólt: — Ne nagyon ficánkoljon, ha nem akarja, hogy markolatig csússzon a kés! — Miféle kés? Ja, ez itt a hátamban? Lenne szívés elvenni onnan a lapockámtól?! — Nem én, míg nem teljesíti a kívánságomat! — Kicsoda ön, és mit akar? — Hogy ki vagyok, arról talán később. Hogy mit akarok, azt máris megmondhatom. Most, azonnal, írni fog egy mesét! — Te jó ég, újabb rendelés! Honnan jött? A televíziótól ? — Nem mindegy? Az a fő, hogy busásan fizetek! — Akkor mégsem a televíziótól jött... Nos, halljuk, mit kapok a meséért? — A lányom kezét és a fele királyságomat. — Nős vagyok és republikánus. Nem vállalom! — Fél véka ezüstért, fél véka aranyért sem? — Annyiért, talán ... Mondja el, mit kíván? — írjon végre egy olyan mesét, amelyikben nem a legkisebbik királyfi győzi le a hétfejű sárkányt. — Hanem kicsoda? — A középső királyfi. — De hisz az elképzelhetetlen ... Uram, értsen meg engem. Egy megtört, sorsüldözött ember áll maga előtt. Én a mesebeli három királyfi közül vagyok az egyik. Pechemre, éppen a közbülső. Évezredek óta költenek rólunk meséket, de abban minden hősi tettet, nemes cselekedetet az öcsém, a legkisebbik királyfi viszi végbe. Ő szabadítja ki a százszorszép királykissasszo- nyokat az ellenség karmaiból; ő győzi le csellel vagy vitézséggel a gonosz erőket; ő fejti meg a talányokat, ő találja meg az elrejtett kincseket; ő töri meg a varázslatot ... Mindig csak ő, csak ő. Én soha!... Higgye el, néha még a bátyámat, a legidősebb királyfit is irigylem. Igaz, hogy minden mesében ő a leggonoszabb, legbutább, legirigyebb. De neki legalább önálló arculata van, s én csak az ő halvány másolata vagyok mindig... Uram, én már azzal is megelégszem, ha egy olyan mesét ír, amelyikben én leszek a legostobább, legrútabb, leggazabb ... Csak ettől az átkozott közép- szerűségtől szabadulhatnék meg egyszer!... Uram, én nem merek a gyermekeim szemébe nézni! Képzelje el, mit érezhetnek, amikor hallgatják a meséket, amelyekben annyi szó esik az egyik nagybácsikájuk tetteiről, s még annál is több a másik nagybácsi vitéz cselekedeteiről! Csak éppen az apjukról alig esik néhány közömbös szó ... Szemükben ott búj- kál a kimondatlan kérdés ilyenkor: apu, hát te egy ök- lömnyi sárkányt se tudsz megölni, egy pindurka csodát se tudsz művelni? ... Arról már nem is szólok, hogy a feleségemtől mit kellett hallgatnom emiatt, annyi évezred alatt! Ugye, megért engem, megteszi, amire kértem? — Nagyon megértem önt, ám sajnos, nem segíthetek a baján. Mit gondol, hol találnánk olyan lektort, dramaturgot, szerkesztőt, aki engedne kinyomatni vagy el'////////////////////WA i V^^^X^C^^^?C^^C^XNX^XV^X^XVSXXX^^^^^^X^^^X^^V I mondani egy olyan mesét, amelyikben a középső királyfi a legnagyobb vitéz. A megszokás erejét százszorta nehezebben lehet megtörni, mint a mesék leggonoszabb varázslójáét! De tegyük fel, valamilyen csoda segítségével mégis megjelenne a mesém. Mit gondol, hány millióan írnának tiltakozó levelet? A közízléssel, barátom, nehezebb megbirkózni, mint egy harminchat fejű sárkánnyal. S éppen én vállaljam ezt a reménytelen küzdelmet, aki magam is csak amolyan közbülső királyfi vagyok irodalmunk mesésnek éppen nem mondható világában? A kisebb királyfi szerepét nálunk a költők és drámaírók töltik be. Az ő babérjaikra én hogy pályázhatnék?... Néha már én is ott tartok, hogy még a humoristákat, vígjátékírókat is megirigyelem, őket legalább szidják, cse- pülik, minthogy ők játsszák nálunk a legidősebb királyfi szerepét... Remélem, ön is megért engem? Egy hirtelen mozdulattal hátra fordult. Kegyetlenül nagv szúrást érzett a lapockáján — de a háta mögött nem állt senki... Akkor mégis csak tüdő- gyulladás lesz, gondolta magában, s egészen megkönnyebbült. Radványi Barna y//////////////////////Zf SZÍNFOLT Ä\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VCV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Ion. Gyors simítás, majd újra megmerülhet a rövid nyelű kőművesszerszám, a fángli... . tövébe néztem. Fi- Aztánaz állvány | gyeltem a hosszú ‘ rúdra szerelt kodóedény buggyanását, majd éreztem, hogyan lendül, csavarodik a nyele, meg- téve azt a furcsa, kettős mozdulatot. Igen, ez ennek a mestersége! Egyetlen merítéssel megtelik, majd egyetlen rántással felemelkedik, és kifordul a cserpák ... Egyszer, kétszer, tízszer, százszor egymásután. A malterozó kőműves kívánsága szerint. Azt, hogy a karom ütemes mozgását előbb megmosolyogja, majd ki is neveti a két fiú, zavarodottan vettem észre. Odébb húzódtam, de aztán megint visszasétáltam az állvány tövébe. Ügy éreztem, hogy újra szólnom kell: — Valamikor én is csináltam; ezt a rakodást csináltam én is ... Azok ott ketten rám néztek, majd csinálták a dolgukat tovább. Kivártam egy csobbanást, aztán folytattam: — Húsz éve csináltam; éppen itt, ahol most maguk ... Aki odafönt csapkodott, az egyenesítette ki a derekát először. — Félállásban? A másik vakkantva fölnevetett. — Diákkoromban csináltam. Egy egész hónapig, napi tíz órán át! Üjra dolgoztak. Kivártam, amíg megnyugodnak a szerszámok. — Az ott, magánál, a fángli; ez meg itt. lent, a cserpák! Tudom! A cserpák volt a legtöbbet a kezemben! Sokszor raktam vele a maltert ennél magasabbra is. Téglát tettem a lábam alá, és úgy nyújtózkodtam... — Most nem akar nyújtózkodni? Kuncogva mondta. de a karom már mozdult is. Hogy miképp merítettem, és a teli szerszámmal miképp lendült neki a karom? Erre már nemigen emlékszem. Csak azt tudom; megállíthatatlan, visszafoghatatlan volt az a repítés.. 1 Hogy a cserpák tényleg a szükséges magasságig jusson, és ott egy gyors per- dítés után a tartalmát az utolsó cseppig a ládába dobja, még löktem is egyet a csomós nyélen.-------------;------ ettől megbillent; s A s zerszám | mielőtt teljesen felért-------- - volna, fejével nekikoccant az odafent várakozó láda szélének. A malter félig a szélső pallóra, félig vissza, a földre hullott. Ha nem ugróm el, cipőm, nadrágom piszkos lesz. A másik kettő hangját nekiszabadítva nevetett. — Megy ez még magának — mondta az odalent dülöngélő egy csendesebb pillanatában. Ha erősebben fogom magam, akkor még visszaléphettem volna. Tettem is egy mozdulatot hátra, de akkor megint a szemembe tűnt az állvány alá dobott cserpák, s a karomban is ott éreztem a régi mozdulatot. A szerszámért kellett nyúlnom. A második lendítésem mélyebbről, több erővel indult; felfelé tartó íve így tisztábbra sikerült. Tisztábbra, de a szűk* ségesnél magasabbra: a kelleténél később, a láda fölött fordult ki a szerszám. A malter újra szétfröccsent. Most már az ingemre, cipőmre is jutott belőle. Az állványba kapaszkodtam, és úgy hallgattam, miként vet még nagyobb hullámokat az imént kitört nevetés. A sértő hangoknak ez a csapkodása? Hogyan is magyarázhatnám meg, mi vitt rá. hogy megint próbálkozzam? Egy tisztább pillanatomban úgv határoztam, hogy most is nagyot lendítek, de majd gyorsabban fogom vissza és erősebben perdítem meg a nyelet. Ez a tervezett mozdulatom talán sikerült volna, ha az előbbi helyen állok. Időközben azonban beljebb léptem, és amikor felcsaptam a szerszámot, az teljes erővel nekivágódott a szélső pallónak. A malter nagy foltokban ült meg az arcomon, az ingemen ... futamait már A villogás újabb nagyon messziről hallottam. A szerszámnyélre támaszkodva előbb az intézőlakás feljáróját néztem, ahonnan először tűnt a szemembe ez az ud- vamyi maradandóság; aztán a mázsaház vasajtaját, amelyen nem nőtt és nem is fogyott meg az a kocka formájú rozsdafolt; majd a járda sáros tégláit, amelyek ugyanúgy sorakoztak egy furcsa minta szabályai szerint, mint húsz éve, harminc éve, negyven éve. A feljáró marad, a rozsdafolt marad, a járda téglái is maradnak. Meg a bi- cikliút fénye is, meg a vályútartó fűrészbak is, meg a kormos téglák is ... Csak az emberek tűnnek el; az emberek meg a mozdulatok. A cserpákos fiú újra kuncogni kezdett, s valami olyasmit mondott, hogy órabér nélkül is milyen jól besegít ez a pasas. Nem ez a megjegyzése, és nem is a ráfelelő újabb vihogás bőszített fel, hanem a szerszám gazdájának kifordult arca; az a görcsös, rángatózó, igazi vonásaira már miben sem emlékeztető tekintet. A túlizzított szem szikrázott előttem, amikor újra telecsaptam a cserpákot, és a megnyúlt, formáját vesztett szájat láttam, amikor elkezdtem a maltert hányni. Később már úgy dobáltam, mint a gép: egyre gyorsuló ütemben pusztítottam a falat, állványt, földet, mind jobban beborító anyagot. ----------------------------------j- a sofőr A két f!ú kiabálására | fogott ie------------------------------------végül, aki aztán még hetekig mesélte a garázsban, hogy a Szeri-major udvarán micsoda balhéba keveredett az a különben hulla nyugi Székely. Az a hulla nyugi, az a hulla nyugi Székely, akit minden megvárt ott, az istállók körül, aki csak a régi mozdulatokat kereste, hiáoa. \ Bérezi Pál rajza \ SZILÁGYI JUDIT: Levél í f Most, hogy elutaztál ^ az Óperenciás tengeren is ^ túlra, ; felmerülnek az utóbbi napok í mint a darázs-repülés, ^ mikor fehér boszorka- í arccal y 'f elkergettelek Rabban a szobában, í ahol először öleltél engem, j szívem lassan cseppfolyós lett, J szikla sincs bennem 'f és semmi, 'f emlékszem a simán induló taxira amibe beleolvadtál \ a sáros járdáról, \ most, hogy elutaztál \ az Óperenciás tengeren is 'f túlra, \ még ott sem bocsátasz meg, £ akarom hogyha hazajössz f kiengesztelhesselek, \ s bocsánatot kérjek úgy \ mint gyerekkoromban ha megettem \ titokban a lekvárt '/f — nagyanyám is 5 megbocsájtott — í gyere, gyere haza. r ^ RUDNAI GABOR: \ Esti béke A tárgyak íf külső vázukból kiváltak, í eltompultak az élek. Í Mi a felszín? Mi a lényeg? í Csupa béke a világ. í Pihenj meg, lélek, \ hazudj harmóniát! * ! » I ÁCS HORVÁTH j JÓZSEF: látomás • l l nádkardok vízbe szúrva \ őrzik a mélyek csöndjét \ meghajolnak a szélnek • megadják földnek a földét l I árnyékot vet a perc \ csörömpöl benne a hallgatás • utolsó pénzén a néma hal \ megrendeli az elmúlást ) j \ jégtetőt vesz a téltől a tó ! pengeti rajta magát a nap j s táncol a jégen mint holt anyag j a nem lehet nem kell I nem szabad — Tárkány Rezsőt miért nem színfoltnak írtad?! Öt tíz sorban agyondicsérted, holott ezek szerint írhattad volna, hogy nagy színfoltja volt az előadásnak! Nagy büdös szín* foltja! — Na ne viccelj! Tárkány játssza a főszerepet! — Akkor főszínfoltja — acsargott a színész. — De legyünk következetesek, ha színfolt, akkor mindenkinek színfolt! Ne csak egyvalaki virítson színfoltként! Mert mit mond az olvasó, ha esetleg látta az előadást? Megdöbben, mert nem emlékszik, hogy egy színfolt is játszott a darabban. Meghasonlik, idegorvosi kezelésre szorul. De ha a főszínfolttól kezdve, a különböző foltokon keresztül levezeted a legkisebb pecsétig, a pöttyig, akkor belenyugszik, hogy az egész egy nagy marhaság! — Dórikám — állt fel a kritikus —, ne haragudj, de én ezen nem vitatkozom! — Mit gondolsz?! — emelkedett fel a színész is. — Ha én most lehúzok neked egy éktelen nagy pofont, akkor milyen színfolt marad a képeden?! A kritikus remegő kézzel, idegesen fizetett, közben Perc ellentmondást nem tűrve, higgadt fensőbbséggel vetette oda: — A konyakomat is! Tóth-Máthé Miklós A kritikus mint egy nagy vízimadár billegett be a presszóba. Magasra tartott fejjel lépkedett az asztalok között, így teljesen érthető, hogy megbotlott egy kinyújtott lábban. — Ülj le! — Perc Adorján behúzta a lábát, majd a kezében tartott újságra bökött. — Mi ez?! — Újság — közölte a kritikus, mintha találós kérdésre válaszolna, aztán rendelt egy kávét, habbal. — Ez mi?! — harsant a színész és a kritikus orra alá nyomta az újságot. — Mi ez a pimaszság, amit rólam írtál?! — Jó színfolt volt még Perc Adorján... — böngészte a tkritikus, majd a színészre pil- ! lantott. — No, mit szólsz, hát \ nem eredeti? í A színész egy nagy papírig alacsinná gyúrta az újságot, '} töprengett egy kicsit, hogy a \kritikus arcába vágja-e, de 'f mert alapjában véve rendsze- íretö ember volt, végül is zsebére tette. 'f — Ide figyelj — kezdte re- 'f kedten a dühtől — én még í ilyen kritikát életemben nem \ kaptam, pedig már megettem í néhány kiló sót a pályán! Én f már voltam jó, voltam rossz, f voltam közepes, de színfolt ! még soha! Es ezt kikérem ma- ! gamnak! '> — De miért?! — képedt el a ! kritikus. — Csak nem azt í akarod mondani, hogy nem ’’férted a szó jelentését...?! ! — Azt! — dörrent vissza í Perc. — Igen, azt akarom 'i mondani! Mert egyáltalán mi í az. hogy színfolt? És ha szin- f folt? Szürke, fekete, sárga, fpiros, égszínkék, lila...?! Fe- ílelj! í — Dórikám, ne marháskodj... 'fitt a szín egyáltalán nem do- f minál... í — Tehát színtelen színfolt I[voltam...?! — kiáltott dia- \ dalmasan a színész. — Jelleg- í télén, színben meghatározha- í tatlan színfolt. Akkor nem ér- \ tem az egészet. Akkor ezek 'f szerint nem is játszottam! f Akkor én egy láthatatlan szín- \ folt voltam! \ — Dórikám — esett kétség\ be a kritikus. — Miért evezel \abszurd vizekre? Értsd meg, fén ezzel a jelzővel kiemelni. : és nem lehúzni akartalak, nem lgondoltam, hogy...
