Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-12 / 267. szám
2 “KJCírSap 1972. NOVEMBER 12., VASABNAP bmmmcmmmfwast A liéf krónikája , k,a,Ionai egységek és a szovjet dolgozók impozáns felvon.Kasával emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom *>«*• évfordulójáról. Képünk a Vörös téren felvonult katonai egy- segek két rakétáját mutatja. Moszkvában megnyílt a dolgozó fiatalok nemzetközi értekezlete, amelyen száztizenhárom ország küldöttei és 15 nemzetközi szervezet vezetői vesznek részt. Képünk a megnyitó ünnepségen készült. Két esztendeje halt meg Charles de Gaulle tábornok. Cőlombey temetőjében a tábornok özvegye, fia és néhány közeli barátja rótta le kegyeletét a sír előtt. U SA-elnökválasztás — német árnyékban Paraphe - A négy nagy jogai és felelőssége Héja-galamb taktika — Görbe szemmel... Hétfő: Chilében a kormányátalakítás után befejeződött a szállítási sztrájk — Angliában 90 napos ár- és bérbefagyasztást határozott el a konzervatív kormány. Kedd: Az angol alsóház elvetette a munkáspárt kormányellenes javaslatát — ítélet a marokkói perben, 11 tisztet halálra Ítéltek. Szerda: Az amerikai elnökválasztás eredményeként Nixon további négy évre elnök marad, a kongresszusban viszont demokrata többség van — Pakisztán bejelentette kilépését a SEATO-ból. Csütörtök: Nyilvánosságra került az NDK és az NSZK alapszerződésének szövege — A négy nagyhatalom támogatja a két német állam egyidejű felvételét az ENSZ-be. Péntek: Halg tábornok ismét Saigonban Thieu elnöknél — Vita az ENSZ-ben a politikai terrorizmusról. Szombat: A lengyel pártós kormányküldöttség befejezte bulgáriai tárgyalásait. szögök közül a legélesebb hangot üti meg Izrael ellen, s az is tudnivaló, hogy Líbia Egyiptommal állami únióban kíván egyesülni. Izraeli gond, washingtoni vád: a francia fegyverek végül is Egyiptomba jutnak el? Párizs nyugateurópai partnerei ugyancsak görbe szemmel nézik a francia—líbiai viszony új alakulását. Pálfy József minden bizonnyal félretenné az alapszerződtet... Az is nyilvánvaló, hogy a két német állam egyidejű felvétele az ENSZ-be szintén az NSZK belső helyzetének tisztázódásától függ. A CDU/CSU esetleges kormánya minden bizonnyal halogató taktikára rendezkednék be. Természetesen a négy nagyhatalom állásfoglalása inkább azt jelzi, hogy Washingtonban, Londonban, Párizsban te Moszkvában az utóbbi években Bonnban kialakított „új keleti politikát” tartják reálisabbnak és hasznosabbnak mind a két német állam, mind pedig Európa vagy az egész világ szempontjából. Érdemes talán megjegyezni még, mi is a négy nagyhatalom „felelőssége”, mik is a „jogaik”, amelyekről az említett négyhatalmi nyilatkozatban szó van. Nos, ezeket a jogokat, ezt a felelősséget még a második világháború közös, hitlerellenes harca teremtette meg. A háború alatt kötött szerződések, majd a potsdami szerződte nyomán vállalt a Szovjetunió, az USA, Nagy- Britannia és Franciaország felelősséget azért, hogy Németországban a háború után demokratikus fejlődés indul meg. Jogokat is szerzett mind a négy nagyhatalom e fejlődés ellenőrzésére — akár még a katonai jelenlét formájában is. (Ma is van szovjet megfigyelő az NSZK amerikai, angol, francia parancsnokságain, amint a három nyugati is küld megfigyelőt az NDK-ban levő szovjet főparancsnokságra ...) Az NDK és az NSZK majdani ENSZ-tagsága sem fogja érinteni a nagyhatalmak „jogait és felelősségét”. Az amerikai elnökválasztás nem hozott meglepetést. Tulajdonképp még az sem meglepő, hogy Nixon, a jelenlegi elnök olyan nagy többséget tudott szerezni. McGovern, a demokraták elnök jelölt je már kezdettől fogva vesztesként indult. A kampánya közepétől elkövetett hibáinak sorozata még sok hívét is 'kiábrándította, így aztán az 50 amerikai államból csak egyetlen egy (!) szavazási eredménye lett McGovern számára a kedvező, — 49 államban vesztett... Az amerikai politikai életnek szintén törvényszerűsége, hogy a hivatalban levő elnököt újraválasztják. Nixon ismertebb volt, ha nem is lehet egyértelműen népszerűnek is mondani. Külpolitikai érdemeire hatásosan hivatkozhatott az elnökjelölt elnök: rajta kívül még egy amerikai elnök sem járt Pekiingben és Moszkvában, egy elnök sem jutott olyan fontos megállapodásokra a Szovjetunióval, mint ő. Ami a vietnami háborút illeti: Nixon kétségtelenül hazahívott Dél-Vietnamból körülbelül félmillió amerikai katonát, képviselője, Kissinger pedig eljutott a vietnami— amerikai megegyezés megszövegezéséig. Az aláírás egyelőre elmaradt. Talán azért, _ hogy Nixon a vietnami háború amerikai híveit, a „héjákat” megnyugtathassa : nem egyköny- nyen fejezi be a vietnami „erőpolitikát”, s mindenesetre újabb engedményeket akar majd kicsikarni a szembenálló féltől. A „galambokra” a háború amerikai ellenzőire pedig megmaradt annak a bejelentésnek a hatása, hogy a megegyezés tulajdonképp kész! A héten Haig tábornok, Kissinger helyettese, Saigonban újra tárgyalt Thieu elnökkel, a megegyezés esküdt ellenségével. Az amerikaiak olyan látszatot akarnak kelteni, mintha minden Thieun múlna, illetve mintha Thieu megnyerése után írhatnák csak alá a fegyverszünetről, s a politikai rendezésről szóló megállapodást. A saigoni közjátékot szükségesnek tartják ahhoz, hagy aztán újabb Kissinger—Le Dúc Tho-talál- kozó magszervezését kérjék. Ezt követően — fogadást ajánlhatunk erre — Kissinger vagy Haig repül ismét Saigonba, s így tovább — még egy darabig. A közel-keleti válság rendezése sem várható egyhamar, bár itt és ott' az arab világban hallatszottak olyan hangok: az USA az elnökválasztás után rugalmasabb arab politikába kezdhet. Az első amerikai nyilatkozatokban még nem látni ennek nyomát. Kairó keserűen reagál minderre és közli: a maga részéről nem hajlandó tárgyalásokra Izraellel. Az egy szer-kétszer emlegetett nyugat-európai közvetítési kísérletnek sem mutatkoznak jelei. Sőt: minden bizony - nyal ez ellen hat, hogy Franciaország és Líbia megagye- zett toyábbi francia fegyver- Brandt kancellár sajtóértekezle- szállításokról, illetve újabb ten méltatta az ndk-nszk szerolaj üzletrőL Líbia az arab orr jelentőségét. tJjabb négy évig marad a Fehér Házban Richard Nixon, aki nagy fölénnyel megnyerte a november 7-i amerikai elnökválasztásokat. A hét tudományos szenzációja ... Richard Leakey brü; antropológus, balkezében nagy felfedezésével, a két és fél millió évvel ezelőtt é t kenyai előember koponya»'á' ?1. | Jobb kezében a „csak” másfél millió esztendős ausztráliai elő ember koponyáját tartja. A jugoszláv gazdasági helyzetről Naumov többek között megjegyzi, hogy az ország gazdasága erősen külföldre orientálódott. Fejlett kapcsolatai vannak Jugoszláviának a tőkésországokkal, a harmadik világgal és a szocialista országokkal. A gazdasági vezetők véleménye szerint azonban nyugaton igen erős a konkurrencia a jugoszláv vállalatok számára, az ottani piacok lényegében lezárulnak. Ezzel szemben az európai szocialista piac egyre stabilabbá válik. A legszélesebb együttműködési lehetőségeket a Szovjetunióval látják. Dusán Gligorijevics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, aki fogadta Naumovot, többek között arról is beszélt a szovjet lap- szerkesztőnek, hogy Leonyid Brezs- nyev és Tito tavalyi, illetve idei találkozói „erős lökést adtak a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez”, a gazdasági és ■ műszaki-tudományos együttműködéshez, s ennek óriási jelentősége van Jugoszlávia számára. „Bizonyos idő óta negatív jelenségek észlelhetők a jugoszláv gazdaság fejlődésében” — emlékeztet Naumov. Ezek közé sorolja az inflációt és az áremelkedést (az utolsó tíz hónapban — írja — az élelmiszerek árszínvonala 18 százalékkal, a mezőgazdasági termékeké 26 százalékkal emelkedett), a társadalmi tulajdon „privatizációjának”, magánkézre kerülésének jelenségeit, s Jugoszláviai beszélgetések Jugoszláv párt- és állami vezetőkkel találkozott, ipari és mezőgazdasági üzemeket látogatott meg közelmúltbeli jugoszláviai útján Pavel Naumov, a Novoje Vremja című moszkvai külpolitikai hetilap főszerkesztője. Az úton szerzett benyomásairól a hetilap legfrissebb számában közölt terjedelmes beszámolót. azt, hogy az üzemek többsége nem tudja fedezni saját kiadásait. Naumov » ugyanakkor megerősíti Gligorijevics szavait arról, hogy a jugoszláv gazdaságban a negatívumok egyedi jelenségeknek tekintendőle, míg általánosságban a pozitív tendénciák a jellemzők: 1972-ben teljesítik a tervet, bár a munkatermelékenység nem éri el a kívánt színvonalat. Az utóbbi időben csökkent a munkaerő-kiáramlás az országból és négy év óta először pozitívnak ígérkezik a külkereskedelmi mérleg. „Beszélgetőpartnereimtől — írja Naumov — sokszor hallottam olyan jelenségről, hogy nagy vagyonok halmozódnak fel egyes személyek kezében, arról, hogy Jugoszláviában milliárdosok vannak. Igaz, sok partner kifejezte azt a véleményét, hogy milliárdosokról beszélni erős túlzás, de mind megerősítették, hogy a nem munkából szerzett jóvedelem problémája Jugoszláviában igen élesen merül fel.” Jugoszlávia politikai helyzetéről szólva Naumov emlékeztet Tito közelmúltbeli beszédeire, s idézi a párttagokhoz intézett levelét: „A forradalom jelenlegi szakasza döntő jelentőségű a szocializmus további fejlődése szempontjából Jugoszláviában.” „Ezekben a napokban — írja Naumov — Jugoszláviában nagy politikai munka folyik a levélben érintett feladatok konkretizálására.” A Novoje Vremja főszerkesztőjét a jugoszláv külügyminisztériumban is fogadták. Ottani beszélgetései alapján többek között a következőket írja: Jugoszlávia síkraszáll az indokínai háborús tűzfészek felszámolásáért és a közel-keleti válság mielőbbi rendezéséért. Az utóbbi kérdésnek Belgrádiban megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak, minthogy ez a válság az egész földközi-tengeri helyzetre kihatással van. A jugoszláv vélemény szerint a megoldást mindenekelőtt politikai síkon kell keresni, mert a kizárólagosan katonai megoldásra irányuló törekvések rontanák az arabok helyzetét és az egész világhelyzetet. Cikkében Naumov a földközi-tengeri flották kérdését is érinti: „Beszéltünk arról, hogy a Földközi-tengeren jelen van az amerikai hadiflotta, s szovjet hadihajók is vannak ott. Jugoszlávia — mondták nekem — soha nem emlegette egy lapon a két flottát, bár szeretné, ha sem az egyik, sem a másik nem volna jelen a Földközi-tengeren. Ezt a világos kijelentést különösen érdekes volt hallani, tekintettel arra, hogy a jugoszláv sajtó nem ritkán vétett éppen azzal, hogy egyenlőség- jelet tett a Szovjetunió és az Egyesült Államok közé, ~a két szuper- hatalom« elnevezéssel illetve őket.” A Novoje Vremja főszerkesztője szerint „mindezek a beszélgetések megerősítették országaink álláspontjának egybeesését vagy közelségét a nemzetközi viszonyok problémáit illetően”. Jugoszláviai útjának legfontosabb tanulságaként Naumov kijelenti, hogy a szovjet és a jugoszláv népet sok szál fűzi egymáshoz, s ezek a szálak tovább erősödnek. A hét eseményének az amerikai elnökválasztás ígérkezett, de'igazság szerint túlnőtt ennek jelentőségén a két német állam közti alapszerződés megszövegezése, a szerződte para- fálása, majd pedig ehhez kapcsolódva a négy nagyhatalom nyilatkozata. Gondoljuk csak el: három-négy évvel ezelőtt még szinte elképzelhetetlennek látszott, hogy az NDK te az NSZK viszonyának alapelveit nemzetközi jogi szerződés fogalmazza meg... Akkoriban még azt sem lehetett volna megjósolni, hogy a négy nagyhatalom egyszer úgy nyilatkozik majd: „támogatja az NDK és az NSZK tagfelvételi kérelmét, ha benyújtják az ENSZ- nél.. Az NDK és az NSZK alap- ■ szerződését a két kormány képviselői, Kohl te Bahr államtitkárok még csupán para- ' fálták. (Ez a nemzetközi jogi fogalom annyit jelent, hogy a tárgyalás véget ért, a megái- : lapodást formába öntötték, ezen már változtatni nem lehet, csak elfogadni — vagy 1 nem... A „paraphe” francia ; szó annyi, mint aláírás: a szer- : ződés minden oldalának aljára : odakerült Kohl te Bahr aláírása, mintegy bizonyságául ' annak, hogy igen, így fogalmazták, így szövegezték meg 1 a szerződést. A többi már a kormányok dolga, illetve a ' parlamenteké: ratifikálni keli 1 a két német állam közti alap- : szerződést, hogy az valóban ' érvényessé váljék.) Ugyanolyan éles-heves rati- : fikációs vitára lehet számíta- j ni ez ügyben is, mint ez év , májusában a szovjet—nyugat- ] német és a lengyel—nyugatné- - met szerződés megerősítése i kapcsán történt a Bundestagban. Akkor szinte egy hajszálon múlt a két szerződés ratifikálása. Hogy az alapszerződésnek mi lesz a sorsa, az november 19-én, a nyugat-németországi választásokon dől el. Ha a Brandt és Scheel vezette jelenlegi kormánykoalíció pártjai győznek, a két német állam viszonyát szabályozó szerződés viszonylag köny- nyen te gyorsan juthat el a megerősítésig és az érvénybe lépésig. Ha Barzel és Strauss jobboldali ellenzéke szerezné meg a többséget — amire ugyan ma már kevesebben tippelnek, de amit azért kizártnak nem lehet mondani —, akkor a CDU/CSU -kormány Az utolsó Apoílo-expedíció részi-vevői pénteken megkeresztelték a parancsnoki kabint és a Holdra szálló egységet. Az előbbi az „America”, az utóbbi a „Challenger” (Kihívó) elnevezést kapta. Az Apollo— 17 december elején indul a Holdra. Parancsnoka Eugene A. Cérnán (középen), vele együtt száll le a Holdra Harrison H. Schmitt (jobbról), s az anyaíírhajóval holdkörüli pályán marad Ronald E. Evans űrközpontban a keresztelőt követően (sajtóértekezletet tartott az űrhajó három pilótája. Az amerikai Apolló-program keretében azért lesz ez az utolsó holdexpedíció, mivel a nagy költségek miatt több holdutat töröltek a tervezett programból.
