Pest Megyi Hírlap, 1972. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-11 / 266. szám
2 1972. NOVEMBER 11., SZOMBAT ^xMulap FÓKUSZ Hogyan tovább? AZ AMERIKAI elnökválasztások történetében először szólhatott a választókhoz az országos televíziós műsorban a kommunista párt elnökjelöltje, Gus Hall főtitkár is, s e tény önmagában is bizonyítja a párt programjának komoly sikerét s mutatja tömegeinek gyarapodását. Gus Hall a választásokat megelőző e tv- beszédében elítélte az Indokína népei ellen folytatott amerikai agressziót és bírálta a katonai kiadások szüntelen növekedését. Rámutatott, hogy ezzel egyidejűleg több millió amerikai még a hivatalos adatok szerint is szegénységben él, a lakosság legalább egyharma- da lakásra alkalmatlan épületekben kénytelen tartózkodni, a munkások bérének pedig mintegy 40 százalékát különböző adók viszik el. Gus Hall hangsúlyozta, hogy sem a köztársasági, sem a demokrata párt nem biztosítja az ország előtt álló problémák mélyreható megoldását. Az amerikai társadalom szerkezetének radikális megújítása, a dolgozók életkörülményeinek javítása csak a kommunisták programjában szerepel. NIXON a választásokon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott. Ez tény. A másodszor is megválasztott republikánus elnök az 50 szövetségi állam közül 49-ben győzött s ezzel mind Rooseveltet, mind pedig Johnsont maga mögött hagyta: az előbbit 1936- ban, az akkor létező 48 szövetségi állam közül 46-ban, az Utóbbi 1964-ben 50 állam közül 45-ben győzött. De Nixon győzelme csupán személyes siker volt, pártjának nem sikerült győznie s ez bizonyítja Gus Hall okfejtésének helyességét. AZ ÚJRAVÁLASZTOTT amerikai elnök valóban figyelemre méltó politikai siketének szépséghibája az is, hogy a szavazáson rendkívül szegényes volt a részvétel. Százalékos arányokat tekintve, 24 éve nem volt ilyen magas a távolmaradók száma, mint az idén. NIXONT tehát újraválasztották, de fennmaradt a törvényhozás ellenzéki többsége. Ez a választóknak azt a véleményét fejezheti ki, hogy az elnök következő négy esztendeje is a megfelelő mértékben adagolt állandó ellenőrzés és felügyelet mellett teljen el. NIXON sikerét jórészt látványos külpolitikájának köszönhette, és úgy látszik erre törekszik a jövőbén is. „Az 1973-as esztendő Európa éve lesz az amerikai külpolitikában” — jelentette ki a választást követően dr. Kissinger, s ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy Rogers külügyminiszter közvetlenül a Választások előtt megbeszélést folytatott Dobrinyin szovjet nagykövettel a november 22- re összehívott helsinki tanácskozásról, amely az 1973-ban esedékes európai biztonsági és együttműködési értekezletet hivatott előkészíteni. DE, HOGYAN TOVÁBB? A választások egyik központi kérdése az USA kilátástalan vietnami agressziójának befejezése volt. A hogyan tovább- nak tehát ez a sarkalatos tézise. Az újraválasztott elnök ezt úgy latszik érzi is, hisz változatlanul a vietnami béke közelségéről szellőztet értesüléseket. Tegnap például már azt, hogy az USA megkezdte az aknaszedő alakulatok ösz- 6zevonását a Tonkini-öbölben, hogy nyomban a tűzszüneti megállapodás aláírása után eltávolítsák az aknákat az észak-vietnami kikötőkből, ahová az amerikai légierő május 8-án telepítette azokat. AZ AKNÁK jelképesen is érthetők. Nixonnak valameny- nyi aknáját (akadékoskodását) „fel kell szednie”, hogy külpolitikai tervei — az európaiak is — az elkövetkezendő négy évben — miként választói várják tőle — valóra vál- \ hassanak. Alacs B. Tamás Bolgár-lengyel barátsági gyűlés Az USA lokozza a légi terrort Indokínában Ho'g tábornok Strgonban Phoumi Vongvlchit Vientiánéban tárgyalt Az Egyesült Államok fokozza légiterrorját Indokínában. Amerikai harcászati és hadászati repülőgépek — saigoni források szerint — az elmúlt 24 órában több mint hétszáz bevetésben bombázták a négy országot, a VDK-t, Dél-Viet- namot, Laoszt és Kambodzsát. A B—52-es repülőerődök pedig több mint száz légitámadást hajtottak végre a négy indokínai ország ellen. A dél-vietnami népi felszabadító erők az elmúlt 24 órában fokozták támadásaikat a közlekedési útvonalak ellen. Alexander Haig tábornok, Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó helyettese közép-európai idő szerint pénteken hajnalban, 1.30 órakor érkezett Saigonba. A tábornok kíséretében van John Negro- ponte, aki szintén tagja az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsának. Alexander Haig tábornok pénteken csaknem kétórás megbeszélést tartott Thieu saigoni elnökkel. Phoumi Vongvichit, a Laoszi Hazafias Front Pártja Központi Bizottságának főtitkára pénteken 90 perces megbeszélést tartott Souvanna Phoumával, a vietnami királyi kormány vehetőjével a laoszi helyzetről és a folyamatban levő béketárgyalásokról. Vongvichit várhatóan szombaton Sam Neuaba, a Patet Lao főhadiszállására utazik, hogy vietnami tárgyalásairól beszámoljon Szufanuvong hercegnek. Lapzártakor érkezett: Xuan Thuy, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője pénteken Choisy-Le- Roi-ban, Párizs egyik elővárosában, a küldöttség székhelyén interjút adott az AFP francia hírügynökség munkatársának. Kérdésekre válaszolva Xuan Thuy közölte, hogy Le Dúc Tho, a VDK küldöttségének különleges tanácsadója vissza fog térni Párizsba. Érkezésének időpontját nem közölte, de jelezte, hogy arról előre tájékoztatni fogják a sajtót. — Nem akarunk vitatkozni azon a tényen, hogy legyen-e újabb találkozó az amerikai féllel. ,.Számíthatunk a találkozóra, de meg szeretném ismételni álláspontunkat: a megállapodás megszövegezését befejeztük, és az aláírásnak október 31-én meg kellett volna történnie. Ha lesz új találkozó, ennek célja az lesz, hogy megállapodjunk az aláírás időpontjában”. Szófiában pénteken az Uni- versiada-teremben nagyszabású bolgár—lengyel barátsági gyűlést rendeztek az Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz vezette lengyel párt- és kormányküldöttség látogatása alkalmából. A gyűlésen beszédet mondott Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke és Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára. London kivédte Amin „kihívását” Idi Amin ug-an-dai elnök csütörtökön bejelentette, hogy szombaton, tehát ma — a tervezettnél két nappal korábban —, ismét megnyitják az Ugandái—tanzániai határt. A határ lezárását hétfőn jelentették be, összefüggésben azzal, hogy november g-án járt le az ázsiai származású ugandaiak kiutasításának határideje. Szerdán lezárult Uganda „afrikani- zálásának,, — mint Amin elnök mondta — első nagy csatája: befejeződött az idegen honosoknak minősülő „ázsiaiak” — indiai, pakisztáni származású polgárok — kényszerkitelepítése. A tábornok elnök három hónappal ezelőtt 90 napos határidőt adott a távozásra rnindazoknak, 'akik „ázsiai” származásúak, és nem ugandai, hanem brit nemzet- közösségi útlevéllel rendelkeznek. A rendelet több mint harmincezer embert érintett, ám a borúlátó előrejelzések ellenére szinte valamennyit sikerült — elsősorban Nagy- Britanniába — „hazatelepíteni”. Az AFP hírügynökség úgy fogalmaz, hogy London sikeresen védte ki Amin elnök „kihívását”. A kampalai brit főbiztosi hivatal az elmúlt 90 nap során összesen 28 ezer letelepedési engedélyt adott ki, ami azt jelenti hogy a kitelepítésre ítéltek nagy többsége Nagy-Britanniát választotta állandó lakhelyéül. Körülbelül négyezren települtek át Indiába s ugyanennyien Kanadába. Kisebb csoportok érkeztek Ausztráliába, az Egyesült Államokba, Svédországba és más államokba is. Jelenleg még 1200 ember várja elszállítását a kampalai „indítóközpontban”; ők feltehetően átmeneti európai táborokba kerülnek, Kényszerkitelepített indiai származású ugandai fiatalemberek a frankfurti repülőtéren. mielőtt végleges hazát választanának — vagy kapnának. A kitelepítés végeztével mintegy nyolcezer „ázsiai” maradt Ugandában. Felerészben szakemberek, „kulcsfontosságú” szakmák művelői, állások viselői. Esetükben az Amin- rendszer bizonyítottnak látta az ugandai állampolgárságot. A másik négyezer — ugyancsak ugandai állampolgár — sorsa úgy alakult, hogy felszámolták városi ingatlanaikat, üzleteiket, s ingóságaikkal falura költöztek, hogy az afrikai parasztok, kisfarmereik életét éljék. Lapzártakor érkezett: Befejeződött az Ugandában élő ázsiaiak kitelepítése — közölte pénteken az ENSZ. A Vöröskereszt nemzetközi bizottsága végezetül összesen 4092 személynek adott ki ideiglenes útiokmányokat, közülük 3362 ázsiait európai menekülttáborokban helyeztek el. Pásztorlevél Elénk felháborodást jelentett nyugatnémet koalíciós körökben, hogy a katolikus egyház vezetői a hívek megfélemlítésével próbálják hatalomra juttatni a jobboldali uniópártokat. A nyugatnémet katolikus püspöki kar vasárnap ismertetendő pásztorlevelében arra szólítja fel ugyanis a lakosságot, hogy a november 19-i országos választásokon a CDU-CSU-ra szavazzon, buktassa meg az SPD-FDP koalíciót. A katolikus püspökök hangot adnak véleményüknek, miszerint az NSZK- ban aggodalmat kiváltó fejlemények következtek be és szerintük a választóknak a keresztényi felelősségérzet szellemében kell dönteniük. A pásztorlevél — az SPD és az FDP közvetlen megnevezése nélkül — hevesen támadja a kormánykoalíció reformpolitikáját, szociális törekvéseit, a társadalom erkölcsi alapjainak megrendülésére hívja fel a figyelmet és, felelőssé teszi a kormánypártokat az alapvető emberi értékek lerombolásáért. A katolikus egyház ugyanakkor messzemenően azonosul a CDU-CSU választási céljaival. A Német Szociáldemokrata Párt köreiben tartózkodóan fogadták a klérus újabb akciójának a hírét és reményüket fejezték ki, hogy a választópolgárság november 19-én kellő politikai érettséget tanúsít. Wolfgang Mischnick, a Szabad Demokrata Párt al- elnöke hétfőn este hevesen visszautasította, hogy az egyház leplezetlenül beavatkozik a választási harcba a CDU-CSU mellett és visszatér az ötvenes évek gyakorlatához. Figyelmei-, tette a katolikus klérust, hogy elveszítheti integráló és iránymutató szerepét, ha a pártpolitikai törekvések szolgálatába áll. Az NSZK vidéki körzeteiben, a katolikus falvakban már korábban megkezdődött a papság kortesagitá- ciója. Több helyen a szószékről szólították fel a híveket, hogy a CDU-CSU-ra szavazzanak, mert aki a vörös szocikra adja a voksát, az elkárhozik ... Indiánfinálé A washingtoni kormánynegyed egy álló héten keresztül Hollywoodban készült indiánfilmre emlékeztetett. Teljes harci díszbe öltözött indiánok szállták meg az indiánügyi hivatal épületét. Ezzel ért véget az amerikai őslakosok megmozdulása, amellyel a betelepült amerikaiakkal kötött szerződések folytonos megsértése ellen tiltakoztak. Az indiánok, akik „a megsértett szerződések ösvényén” érkeztek Washingtonba, számos követelést hoztak magukkal. A kormánytisztviselőknek azonban kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, semhogy szóbaálljanak velük. A tüntetők elkeseredésükben megszállták a washingtoni indiánügyi hivatal épületét. A rendőrség gumibottal támadt rájuk. A tiltakozó őslakók közül sokan súlyosan megsebesültek, de mégsem hagyták el az épületet, míg a hatóságok meg nem ígérték, hogy „figyelmesen tanulmányozni fogják” követeléseiket. Az indiánok ezután kivonultak Washingtonból — lapunk tegnapi számában e kivonulásról közöltünk képet —, visszatértek otthonaikba, de — mint szóvivőjük kijelentette —, a jogaikért vívott küzdelmet nem hagyják abba. Szovjet Ilitől Jugoszláviának A közelmúltban Belgrádban szovjet—jugoszláv gazdasági megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a Szovjetunió 540 millió krilingdol- lár hitelt nyújt Jugoszláviának. Ebből az összegből 38 vas- és színesfémkohászati, szénbányászati, olajipari, cementipari, hajógyártási, mezőgazdasági és közlekedési létesítményt építenek, illetve korszerűsítenek. A tervezett létesítmények között szerepel öt szénbánya, egy kokszoló, két olajipari, 12 villamosipari, 7 vas- és fémkohászati és egy cementgyár, két kisebb hajógyár és egy metró Zágrábban. A hitel törlesztése egy évvel a leszállítás után kezdődik, a két ország közötti árucsereforgalom keretében, 2 százalékos kamattal. „Kereskedelmet és nem segélyt“ A fejlődő országok gondjai és reményei Ördögi körbe kerültünk. Nem tudunk többet termelni, mert nincs pénzünk, s nincs pénzünk, mert nem tudunk többet termelni — így jellemezte országának gazdasági helyzetét és nehézségeit Casillo kolumbiai közgazdász. Ilyen és hasonló nehézségekkel küzdenek a többi fejlődő országok is. Aki napjainkban ellátogat ezeknek az országoknak a távolabbi vidékeire, szinte úgy érzi, valami különös időgéppel ősrégi időkbe csöppen. Ugyanakkor az is tény, hogy Brazília például sok fejlett országot megelőzve a gépkocsi-termelésben a világon a 9. helyre lépett elő. Az úgynevezett fejlődő országok egyre növelik részesedésüket az egész világgazdaságban, s a világpiacon az utóbbi öt év alatt 20-ról 25 százalékra emelkedett a forgalmuk. Figyelemre méltó, hogy a független népgazdaság megteremtését legkövetkezetesebben a nem kapitalista fejlődési utat választó országokban valósítják meg. Ezeknek az országoknak a kormányai aktívan elősegítik az állami szektor fejlődését, sikeresen oldják meg a földreformot, a monopóliumokat korlátozó törvényeket fogadnak el, s ezzel együtt intézkedéseket tesznek a külföldi tőke kiszorítására. Miben rejlenek ma a fejlődő országok nehézségei? Ismeretes, hogy az elmaradottság felszámolásának legfőbb tényezője, az ipari bázis megteremtése, megfelelő tőkefelhalmozást igényel. Sok ország éppen itt kerül olyan nehéz helyzetbe, amelyről a cikk elején idézett kolumbiai közgazdász oly világosan beszélt. Gondolatait folytatva meg kell_ jegyeznünk, hogy a fejlődő országok a magánszektor korlátozott pénzösz- szegei miatt az új építkezéseket állami erőből finanszírozzák, ez pedig az állami költségvetés krónikus deficitjéhez vezet, inflációt és drágaságot von maga után. A Nemzetközi Valutaalap az állami kiadásokkal járó pénzelértéktelenedést figyelembe véve az infláció visszaszorítására azt javasolja a fejlődő államoknak, hogy lassítsák a gazdasági fejlesztés ütemét. A Valutaalap intézkedéseit eleve nem bíráló nyugati közgazdászoknak is feltűnt az ilyen ajánlások egyoldalúsága, mivel az ipar fejlesztése az egyetlen út, amely a gazdasági és társadalmi fejlődéshez vezet. A fejlődő országok gondjait csak tetézi gazdaságuk fő ágának, a mezőgazdaságnak a stagnálása. Az agrár szektor legfőbb problémája a monokultúra (alapvetően egy mező- gazdasági ág fejlesztése), a jelentéktelen hozam, ,a gyenge gépesítés és a munka végtelenül alacsony termelékenysége. A polgári sajtó ennek alapján arra a malthusiánus következtetésre jut, hogy a mező- gazdasági kultúrák termelésének folytatódó válsága a lakosság szaporodásának következménye. A valódi ok azonban az agrárreform be- fejezetlenségében rejlik, abban, hogy a falvakban továbbra is óriási földbirtokok vannak, félfeudális viszonyok uralkodnak. E népgazdasági ág egyoldalú fejlesztése vezet részint az exportcikkek túltermeléséhez, másrészt az élelmiszertermelés hiányához és ez kiélezi az élelmiszer-ellátási gondokat. Ez a belső gazdasági probléma. Ezenkívül számos külső tényező is kedvezőtlenül hat a fejlődő országokban. Ezek közül is első helyen a fejlődő országok nemzetközi gazdasági kapcsolatait kell említenünk. Az export fő tételét ezekben az országokban ma is a különféle nyersanyagok teszik ki. Ugyanakkor a világpiacon olyan „árolló” érvényesül, mely a nyersanyag értékének rendszeres csökkenéséből és a késztermékek árának emelkedéséből adódik. Ezzel egyidőben a legnagyobb tőkésállamok a fejlődő országokból behozott késztermékekre 5—20-szor magasabb vámot vetnek ki, mint a feldolgozatlan nyersanyagokra. Ezzel a fejlődő országokat a nyersanyagszállítók szerepére kárhoztatják. Ezek az államok viszont világkereskedelmi reformot követelnek „Kereskedelem és nem segély” — ez a jelszó mind népszerűbbé válik Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országaiban. A be'ső pénzalapok szűkös volta miatt a fejlődő országok kénytelenek külföldi eszközöket igénybe venni. 1971-ben például ezek összege * 60 milliárd dollár volt. A nvugati országoktól kapott hitelek a trójai faló szerepét töltik be, segítségükkel a monopóliumok behatolnak a fejlődő nemzetgazdaságokba. A Nationalist című kambodzsai lap például így írt: „Az Egyesült Államok segítségét és együttműködését elfogadni annyit jelent, mint kitöltetlen, bemutatóra szóló váltót aláírni. Esz- telenség volna abban bízni, hogy egy szép napon el lehet kerülni a meggondolatlan lépés következményeit.” A fejlődő országok többségének külföldi adóssága gyorsabban növekszik, mint az áruk exportja, így az újabb hiteleket és kölcsönöket elsősorban a régi adósságok törlesztésére fordítják, s ezzel bezárul a problémák megoldásának bűvös köre. Más távlatokat nyit a fejlődő országok előtt a Szovjetunióval és más szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés. Az egyenjogúságon alapuló gazdasági kapcsolatok segítik a fiatal államokat, hogy a nemzetgazdaság fejlesztéséhez szükséges gépeket és berendezéseket beszerezhessék. Közismert tény, hogyan segíti a Szovjetunió a nemzetgazdaság számára fontos objektumok létesítését. Ezt példázza az indiai bhilai és bokorói vasmű, az egyiptomi Asszuáni gát, a szíriai nagy hidroenergetikai létesítmény az Eufrátesz folyón, az Iránban és Algériában épülő vegyipari és gépgyárak, a pakisztáni atomreaktor és így tovább. A Szovjetunió segítségével 490 ipari és más objektum épült, s a mostani ötéves tervidőszakban mintegy 500 újabb létesül. Ezek mind a fejlődő országok nemzeti tulajdonát képezik. V. Zsolobov, az APN kommentátora
