Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

PCStMEfrYLI HÍRLAP KPLON KIADÁSÉ XVI. ÉVFOLYAM, 234. SZÄM 1972. OKTOBER 4., SZERDA A hátrányos helyzetből induló gyermekekért Váljék igazságossá a támogatás Ki kaphat tanulmányi ösztöndíjat? Névsor. Minden név mellett szűk szavú tájékoztatás: ki az illető, apja, anyja foglalkozá­sa, szociális helyzete; s javas­lat, illetve ellenjavaslat. A döntés joga a városi ta­nács végrehajtó bizottságáé: az ösztöndíjat ugyanis a vá­rosi tanács adja az arra rá­szoruló kérelmezőnek. Kevés javaslatot kap a vég­rehajtó bizottság. A legtöbb javasolt pedagógus szülők gyermeke, ami nem volna baj, mert ha rászorul, nem tehető különbség munkás és pedagó­gus szülő gyermeke között. A baj csupán az, hogy évek óta szinte kizárólag pedagógus szülők gyerme­ke kér állami támogatást, igy az a látszat, hogy aki ismeri a lehetőséget, an­nak nyújtja a városi ta­nács a segítséget. Sokan nem is tudják, hogy ösztöndíjat lehet kérni. Álta­lában év vége felé kihirdetik a középiskolában, hogy kér­hetnek ösztöndíjat az egye­temre kerülőik, s vagy meg­hallják, vagy nem a félláb­bal már kilépett negyedike­sek. Sokat beszélünk a hátrá­nyos helyzetben levő gyerme­kekről, de amikor segíthet­nénk rajtuk, elfeledkezünk róluk. Csak egy példa: az Arany János Gimnáziumban középiskolai ösztöndíjat kap­hat, aki hátrányos helyzetben van. Ki kért az idén? Az egyik termelőszövetkezetben dolgozó szülők gyermeke, A hivatalos igazolószelvé­nyen csak az édesapa fi­zetését tüntették fel, az édesanya jövedelme már nem szerepelt rajta. Így az egy személyre jutó átlagbér olyan minimális lett, hogy talán a szülők maguk is elcsodálkoztak a végeredmé­nyen, s törni kezdték a fejü­ket, vajon 300 ezer forintba került házuk építését hogyan biztosíthatták ? A másik kérelmező anyja Szegeden lakik. Oda ment férjhez, és férje hivatása oda­köti. A javaslat szerint, a majd végzős egyetemi hallga­tót nem tudják Nagykőrösön elhelyezni, de mégis javasol­ták, hogy a városi tanács ad­jon számára ösztöndíjat. Az egyik felnőtt dolgozó ál­lami támogatással jogot tanul, holott köztudott, mihelyt vé­gez, ügyvéd lesz, és a városi tanács nyújtotta segítséget nem úgy fizeti vissza, hogy állami, illetve szövetkezeti kö­zösségben kamatoztatja tudá­sát. Felmerül a kérdés, vajon valóban ennyi fe­lesleges pénze van a vá­rosi tanácsnak? A támo­gatást bárki, aki kéri, megkaphatja? Aligha! A hátrányos hely­zetből induló gyermekek tá­mogatása, helyzetük megjaví­tása nagy figyelmet, körülte­kintést igénylő feladat. Már a középiskolában gondosabban kell figyelni a szülők, gyere­kek jelzéseire. A gyerekek tudják a legjobban, kik közöt­tük azok, akik valóban rá­szorulnának a szellemi vagy az anyagi segítségre: a tőlük kapott információk sokszor megcáfolják a javaslatban fel­tüntetetteket Igen, már a középiskolában fel lehetne mérni, számba lehetne venni, kik azok, akik az egyetemi felvétel után kérhetik a város, az állam támogatását, s ily módon megszűnhetnének a visszásságok, igazságo­sabbá válna a támogatás, melyet valóban azok kapná­nak, akik érdemesek rá, nem pedig azok, akik jobban in­formáltak, mint a hátrányos helyzetben lévők. Takács Paula Törik a kukoricát Szárítóberendezést vásárolt a Szabadság Tsz A határban az első fagyok megcsípték a kukoricát, s bár a legtöbb helyen még nem tökéletesen érett, a héten ál­talánosan megkezdték a töré­sét. Főleg a háztáji kukoricáit törik. Ha valaki megkezdi, a szomszédnak is le kell tör­nie, mert az ott maradó, tö­retlen táblát könnyein meg- dézsmálhatják a tolvajok. A Csongrádi út mentén be­szélgettem több háztáji föld gazdájával, köztük Törőcsik Gábor idős termelőszövetke­zeti taggal, aki elmondotta, hogy 800 négyszögöles parcel­láján 16—18 mázsa a csöves termés: érdemes volt a kapá­lás előtt jól megpétisóznia. Voltak, akik már a szárat vágták, s azt újságolták, hogy egy hold háztájijukban 40 má­zsa kukorica termett. Termé­szetesen nem mutatnak ilyen kedvező képet a termésered­mények, ha az eléggé nedves kukoricát májusi morzsoltra számítjuk át. A héten a termelőszövet kezetekben is megkezdik a kukoricatörést, több helyen kombájnokkal. A Szabadság Termelőszö­vetkezet, hogy a nem tökéle­tesen érett kukorica pusztu­lásmentes tárolását biztosít­sa, állami támogatással, szá­rítóberendezést vásárolt, me­lyet a feketei nagyraktár mellett állítanak fel. A berendezést, melyet hét­főn délután, teherautókon hoztak a szolnoki gépgyárból, Bozsó Bertalan főmezőgaz­dász és Perneki Kálmán ke­rületi vezető vette át. A főmezőgazdász elmondta, hogy néhány nap alatt ki­tisztítják és zsákba szadik az ottani szérűn még kint lévő, fólia alatt tárolt gabonát. Akkorra megkezdik a kukori­catörést és üzembe állítják a szárítóberendezést is, mely 24 óránként 6 vagon kukoricát szárít majd. Kopa László Külföldi diákok a konzervgyárban Gödöllőről, az Agrártudományi Egyetemről érkeztek külföldi diákvendégek a konzerv­gyárba. Megtekintették a palettizáló gépet, amelyet Szűcs Istvánná és Tányi Eszter muta­tott be munka közben. (Kirs András felvétele) A városi véradónapon Jólesik a köszönőlevél A Kinizsi Sportotthon éven­te egyszer különleges „rendez­vény” színhelye: ott tartják a városi véradónapot. Oda men­nek azok a donorok, akiknek munkahelyén, a kisebb mun­káslétszám következtében nem tartanak önálló véradónapot, vagy valamilyen oknál fogva kimaradtak a házi véradásból, vagy egyszerűen háziasszo­nyok, akik csatlakozni akar­nak dolgozó nőtársaikhoz. A múlt héten szinte akkora volt a nyüzsgés a sportotthon­ban, mint egy jól sikerült szil­veszteri mulatságon. Pedig a táncparketten most fehér ágyak, rekeszekben vért váró üvegek sorakoztak, s a ceglé­di véradó állomás dolgozói se­rénykedtek. Asszonyok a tejüzemből A jelentkezőket fogadók asz­tala előtt sorban állnak az em­berek. Ketten alig győzik a személyi adatokat feljegyezni a nyilvántartási lapokra. Kis, alacsony, rövid hajú asszony áll most a mérlegre, s mielőtt indulna a belgyógyá­szati vizsgálatra, megkérem, beszélgessünk. — Mióta véradó? — 1967-ben adtam először. — Honnan jött? — A tejüzemben dolgozom, a paranyica sajt gyártól kö­zött. Szabó Sándorné vagyok. — Gyerek? — Két fiam van, egyik 8, a másik 9 éves. A bokrosi isko­lába járnak. Dunaújvárosban és Százhalombattán A múzeumi hónap első ren­dezvénye a százhalombattai autóbuszkirándulás volt. A résztvevők 7 órakor in­dultak el. Elsőnek a kecske­méti 14 emeletes megyei szék­hazat, a város szalagházait, ipari létesítményeit nézték meg. Szőlők, gyümölcsösök, szán­tók, legelők és erdők követ­keztek, amelyeket csak az ágasegyházi homokbuckák szakítottak jneg- A buckákat elhagyva, mindig nagyobbak lettek a sík felületek, és gyé­rültek a fák. Fiilöpszálláson túl, átveze­tett az út a Kígyós-éren. Ez a kanyargós, mintegy 30 lé­pés széles, folyónak látszó vízvonal a rómaiaknak a Du­nát és a Dunántúlt védő, első erődvonala volt. A Duna felé több sáncvonal nyomai lát­hatók. (Fülöpszállás egykori kun szálláshely, amely Fülöp fernói püspök nevét viseli, akit a kunok keresztény hitre •térítésével bíztak meg.). Az egyenes betonúton ha­adva, feltűnt az Ősduna ál­tal meghagyott Tételhegy. Ez a terjedelmes magaslat az ős­kori népek kedvenc lakóhelye volt, ahol a rómaiak kőfalak­kal, kőtornyokkal megerősí­tett táborhelyet építettek ki, amely a dunai forgalmat s a Pannóniát keletről fenyegető ellenséges támadások elhárí­tását szolgálta a Dunán in­nen. Tételhegytől néhány kilo­méternyire Solt község he­lyezkedik el. Ez is sáncokkal körülvett hely volt. Még a bronzkor népei kezdték ásni sáncait, melyeket a rómaiak tovább mélyítettek, s a Rákó­czi vezette szabadságharc idején még a kurucok is fel­újították. A három városból, így Nagykőrösről is, sok szá­zan jártak ide, a fejedelem parancsára, sáncot ásni, s hordták az élelmet, a bor­italt, a vágómarhát a solti dunai átkelőhely kuruc őrsé­gének, majd, ökreikkel és szekereikkel, a fenyőszálakat, 1704-ben, a dunaföldvári híd építéséhez. A solti sáncokon túlhalad­va, emelkedik az út, a solti hegyre, melynek oldalán pin­cék sorakoznak. E pincékben tárolták és tárolják ma is a solti hegy szőlőinek borát. Csakhamar feltűnt a csodás Duna-táj, a Dunát szegélyező ártéri erdőkkel, az erdők fö­lött az úgynevezett Mezőföld löszpartja, rajta Dunaföldvár házaival, tornyaival, majd pillanatok alatt eltakarta a képet a sűrű erdő. Követke­zett a híd, sorompóival, az­tán a párás Duna-tükör, és egyre közeledett a nem sokkal előbb látott löszpart, a kö­zépkori toronnyal. Dunaföld- vár ősidők óta dunai átkelő­hely. Az őskor emberei, a ró­maiak, de még a középkoriak is gondoskodtak a védelmé­ről. A kuruckorban, s később a második világháborúban is, kemény harcok folytak a birtoklásáért. fedezhetők fel rajtuk. A dél keleti oldalról helyezkedik el a vidámpark, a sportpálya, az úttörővasút'. A Duna felőli és az északi oldalon sok eme­letes, új lakóház épült. Az építkezés ma sem fejeződött be. A városnéző séta sok ér­dekeset nyújtott. Dunaújváros múzeuma szá mos római emléket őriz: e helység területén kiépített római tábor volt. Innen már nem messze volt az út egyik fő célja: Dunaújváros. Néhány dom­bon és völgyön áthaladva, felbukkantak a vasmű szür­kés füstöt lövellő kéményei. Jobbról á cellulózgyár, balról a vasmű épületei tűntek fel, majd nem sokkal később a házgyárat is megpillantottuk. Amint elmaradt a gyári rész, a város emeletes házai kö­vetkeztek. A martinász szo­bornál, széttekintve a kerte- sített környezetben, kiépített utak és széles térből kiemel­kedő épülettömbök ejtik ámu­latba azt, aki először látja Dunaújvárost, amely 23 évvel ezelőtt még mezőgazdasági terület volt. 1950-ben kezdték építeni. Ma már 47 ezer la­kosa van. Első épületei külö­nösek, művésziek: az egyip­tomi építészet egyes vonásai Útban Százhalombatta felé, az egykori Dunapentelét is látni lehetett. Utána Rácal­más és Ercsi következett. Ercsiben született Eötvös Jó­zsef regényíró, költő és poli­tikus, az 1848-as kormány művelődésügyi minisztere. Er­csi átkelőhely a Csepel-szi- getre. Innen már látni lehe­tett a célt, a második állo­mást, Százhalombattát, cifrá­ra festett, 100 méter magas kéményét, amely a hőerőmű kazánjainak füstjét ereszti a magasba. A monda szerint, e város területén vívták a nép- vándorlás legnagyobb csatá­ját a hunok a rómaiakkal. Az eseményt Arany János is megénekelte, Keveháza című költeményében. Nevét a vá­ros a területén volt 126 ha­lomról kapta. Hőerőműjéről és olajfinomítójáról híres. Legújabb városaink egyike, nemrég épült, sok-sok emele­tes lakóházával. Alkonyattájban indult a busz haza, Érden, Budapes­ten át. Dr. Balanyi Béla — Mi indította arra, hogy vért adjon? — Valamikor a húgom sú­lyosan megbetegedett. Édes­anyám adott neki vért. Azóta a húgom is kétgyermekes csa­ládanya. Talán azért lettem donor, mert sajnálom azokat, akik rászorulnak. Jóleső érzés kézbe vennem a köszönőleve­leket, amelyeket küldenek. Ekkor érkezik meg Szűcs Ju­lianna és Erdei Józsefné, szin­tén a tejüzemből. — Mi az, hogy jöttünk, küld­tek bennünket! — mondják nevetve. — Vissza se kell men­nünk dolgozni. — No, gyerünk! — biztatják magukat, és indulnak a vizs­gálatra. Férfi, virágcsokorral Oláh László következik a sorban. — Először adok vért. Gép­kocsivezető vagyok az 1-es Vo­lánnál. Ügy döntöttem, ezután rendszeres véradó leszek, hi­szen mint gépkocsivezető, át- érzem, hogy egy-egy közleke­dési baleset sérültjének mi­lyen nagy szüksége van a vér­re. Szendi József, a Városgaz­dálkodási Vállalat pipagyárá­ban segédmunkás. Hatodszor ad vért, mint ezt a kiskönyvé­ben a bejegyzések tanúsítják. Egy férfi érkezik, virágcso­korral. Hazaszaladt, hogy kertjéből sárga és vörös szeg­fűcsokrot hozzon a vöröske­resztes titkárnő asztalára. Tóth Józsefnek hívják, a Toldi Élel­miszeripari Szakiskola techni­kai dolgozóinak csoportvezető­je. Hétszeres véradó. Több, mint tavaly Dr. Faith Istvánná örömmel mondja: — Testületileg „kivonult” a Városgazdálkodási Vállalat, a Szociális Otthon, a Pest me­gyei Csomagoló Vaüalat dol­gozógárdája, valamint az Egészségügyi Szakiskola 18 éven felüli tanulóifjúsága. A 150 jelentkező összesen 45 li­ter várt adott. Ez meghaladja a tavalyi véradónap eredmé­nyét. Jól sikerült a pótvéradás a 21-es Volánnál is, ahol 52-en jelentkeztek, az idén már má­sodszor. 17 liter vér gyűlt ösz- sze. — Mikor és hol tartják a következő véradónapot? — Október 13-án a NEFAG (ládagyár) következik. Novem­berben a konzervgyár I-es és Il-es telepe, decemberben pe­dig az állami gazdaság és a Dózsa Termelőszövetkezet kö­zös véradónapját rendezzük meg. Szabó Mária Naponta ötmillió forint Az értékesítés is zavartalan Immár két hónapja a kon­zervgyár termelése hétközna­pokon átlagban eléri a nopt 5 millió forintot. Augusztusiban rekordered­mény született: 1544 vagon konzerv készült, 22,5 százalék­kal több, mint tavaly augusz­tusban. A termeléssel párhuzamo­san az értékesítés is zavarta­lanul folyik. Az árbevétel na­pi átlagban 3 és 5 millió fo­rint között váltakozik. Mit látunk ma a moziban? A kardforgató nő. Kápráza­tos színek, lebilincselő színé­szi alakítások. Japán filmdrá­ma. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. SPORT Mi lesz veled, Kinizsi? Budakalász—Nk. Kinizsi 2:0. Kinizsi: Vilcsák II — Kecs­kés I, Szomolányi, Faragó, Somlyai, Rákosi, Fekete, Bari, Juhász, Abonyi, Kovács Z. Csere a 60. percben: Bari he­lyett Balogh J. Főleg a két tizenhatos kö­zött folyt a játék. A kapuk ritkán forogtak gólveszélyben. A 24. percben, remek körösi akció után, Juhász nagy lövé­se a felső kapufáról vágódott ki. Meccslabda volt. Egy perc múlva, súlyos védelmi hibá­ból, a vendégcsapat megsze­rezte a vezetést. 1:0. A 40. percben csak a szerencse men­tette meg a körösi kaput az újabb góltól. Fordulás után sem tudott a körösi csapat gól­veszélyesen játszani, ezzel szemben, a 62. percben, a já­tékvezető a vendégcsapat ja­vára megadott egy lesgólt. 2:0. Ezzel el is dőlt a mérkőzés sor­sa, a hazai csapat még szépí­teni sem tudott. íme, bekövetkezett az, amit a bajnokság kezdete előtt e ro­vatban jeleztünk! Sokan túl sötétnek látták a jelzést. Saj­nos, nem nekik lett igazuk. Még most sem késő: tenni kell valamit! Nem engedhetjük meg, hogy Nagykőrös labdarú­gócsapata kiessen a megyei osztályból, és azt sem, hogy csak 70 fizető néző legyen a labdarugó-mérkőzésen. A bér vétel alig futotta a játékveze­tők díjára. Budakalász ifi—Nagykőrösi Kinizsi ifi 3:2. Kinizsi ifi: Nagy — Tóth, Varró, Labancz, Pozsár, Dobo­zi, Járó, Szalai (Kaszap), Mo­hácsi (Szabari), Bús, Fercsi. Az első félidőben a körösi csapat vezetett, de gyengén játszott, és vereséget szenve­dett. Góllövő: Bús és Dobozi. P. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom