Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 232. szám

1972. OKTOBER 1., VASÄRNAP 5 Lakatosmonológ-----------------------------------------­-------------------------------------------------------------------------­Ne vezetes évfordulóhoz kapcsolódik a MSZBT soron- !lévő eseménysorozata: decem­berben hazánk is méltókép­pen megemlékezik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége megalakulásának 50. évfordulójáról — jelentette be pénteken Nagy Mária főtitkár -a Barátság Házában megtar­tott sajtótájékoztatón. A nagy jelentőségű évfor­dulóhoz kapcsolódó program ikere tében november 7-től szerte az I országban ünnepségeken, i politikai és kulturális rendezvényeken emlékez­nek meg a jubileumról. Hazánk az éforduló jegyében ünnepli meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. év­fordulóját. Ez alkalommal ha­zánkba látogat a Szovjet-Ma­gyar Baráti Társaság küldött­sége. November 7. alkalmából az A szerkesztőségünk meghí­vására Pest megyében tartóz­kodó Vladimír Pánek, a prá­gai Svoboda főszerkesztője szombaton a budai járásba lá­togatott. Délelőtt az MSZMP budai járási bizottságán Tuza Sándorné és Lengyel Sándor, a pártbizottság titkárai fo­gadták és tájékoztatták az or­szág egyik legnagyobb lakos­MSZBT ismét megrendezi — november 4—6 között Salgó­tarjánban — az Auróra szov­jet költészet és próza feszti­válját; amelyen a különböző amatőr ifjúsági szavalóverse­nyek legjobbjai vesznek részt. Az MSZBT a Művelődés- ügyi Minisztérium Film­főigazgatóságával közösen november 3—8 között megrendezi a szovjet fil­mek ünnepi bemutatóját. A gazdag ünnepségsorozat kiemelkedő állomása lesz de­cember első felében a „Szov­jetunió népeinek barátsága” címmel nyíló kiállítás a Mű­csarnokban. December 15-én, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Főiskolájával és a Magyar Tudományos Akadémiával közösen az MSZBT „ötven éves a Szovjetunió” címmel ünnepi tudományos emlék­ülést rendez. dasági és kulturális életéről. A tájékoztató beszélgetést követően a csehszlovák test­vérlapunk vezetője Tuza Sán­dorné kíséretében, a Kertésze­ti Kutató Intézet törökbálinti gazdaságával ismerkedett, majd a tárnoki Egyesült Ter­melőszövetkezetbe és a toki Egyetértés Termelőszövetke­zetbe látogatott. Tíz éve alakult a MÁV Du­nakeszi Járműjavítójában az Ifjú Gárda brigád. Húsz tagja a kocsiszekrényüzemben dolgo­zik: lakatosok, villanyhegesz­tők. Aranykoszorús, szocialista brigád, egyike a legjobbaknak. A húsz ember közül egy; Pá­linkás György. Nem rí ki semmivel társai közül, vallomása a húsz ember közül egyé. — Szüleim is vasutasok vol­tak. Apám valamikor lakatos­ként kezdte, kiemelték, a for­galomhoz került, s az nagy di­csőség volt, állomásfőnök lett. Jött a háború, apámnak a sok viszontagság a tüdejét támad­ta meg, szivacs lett az öreg tüdeje, úgyhogy 1954-ben le­százalékolták, anyám meg ott­hon maradt ápolni. Dunake­szin születtem 1945-ben. Szű­kösen éltünk, fillérekkel szá­molva. Gyermekkoromban az úttörőség volt a legszebb. Gyakran kirándultunk és jó volt annyi egyívású gyerekkel együtt lenni. Nem unatkozott az ember, s egymástól is so­kat tanultunk... Úttörőnek lenni nagyon szerettem. — Az általános iskola elvég­zése után ipari tanuló lettem itt, a járműjavítóban. Azért választottam, mert helyben volt, s mert a szüleim is vas­utasok voltak. Kitanultam a lakatosságot. Első évben a tan­műhelyben, a másodikban már kint a gyárban dolgoztam. Há­romhónaponként váltottam az üzemet, voltam a gyártómű­helyben, a zárosoknál, a laka­tosoknál, aztán harmadévben visszamentem a zárosokhoz. Hiányzott a közösség. Szedett- vedett osztályunk volt,, együtt nem mentünk sehová, közös témánk sem volt és a srácok szétszóródtak, különböző mű­helyekben melóztak, a KISZ meg nem gyűjtött minket egy társaságba. - Tíz évvel ezelőtt szabadultam fel, és belecsöp­pentem a brigádalakulásba. O — Teljesen új emberek kö­zé kerülni^ teljesen más leve­gőt szagolni mindig nehéz,, de egyben kíváncsivá, alkalmaz- kodóvá is teszi az embert. Az úttörőélet szépségei után sze­rencsémre itt bukkanhattam rá a másik klassz társaságra, összeszoktunk, a közös szel­lem, amiért dolgozunk, a kö­A budai járási pártbizottságon. Balról jobbra: Lengyel Sándor, Tuza Sándorné és VI adimír Pánek főszerkesztő. (Ekels János felvétele) Csehszlovák vendégünk a budai járásban ságú járásának politikai, gaz­Statisztikusok, mégpedig — szakszóval — reprezentatív módszerrel, a gazdaságok 10 százalékában. — Tudomásom szerint az ilyen állatszámlálások ha­gyományosak, így függetle­nek a FAO-kijelölte prog­ramtól ... — Igen, most azonban bele­dolgozzuk ezeket, az egyéb­ként szokásos felméréseket ebbe, a mondhatni, egyedi ösz- szeírásba. Az összefüggések elemzésére úgy is lehetőség támad majd, hogy november­ben a terméseredmények meg­figyelését végezzük el azok­ban a gazdaságokban, ame­lyekben állatszámlálást foly­tattunk. Ez már teljesen új­szerű felmérés. — Milyen egyéb megfigye­léseket végeznek? — kérdem Szabó Viktornétól. — Talán először illett vol­na beszélnünk az áprilisi, úgynevezett teljes körű fel­vételről ... Csakugyan, áprilisban volt a nyitány, amidőn az ország területén 13 ezer, Pest me­gyében 1600 számlálóbiztos látott munkához — pedagógu­sok, tanácsi dolgozók, nyug­díjasok —, s ötrészes kérdő­ívekre vezették rá tapasztala­taikat. Melyek voltak ezek ? A KSH kiadott egy tájékozta­tót, amelynek tán legfőbb, bár a szakértők szerint ko­rántsem váratlan érdekessége, hogy kettő százalékkal na­gyobb földterületet írtak össze annál, mint ami az adó- bevallási ívekben szerepel. Ügy tűnik, hosszú idő telik el még addig, amikorra szink­ronba jut a földnyilvántar­tás. („Alfejezetként” ide kí­vánkozik: például a bor for­galmi adó kijátszására „oszt­ják meg” — papíron! — gya­korta a család tagjai között a gazdaságot.) A földtéma Pest megyében is kényesnek bizonyult: meg­merevedtek sok helyütt a megkérdezettek. A megyében 178 ezer kérdőívet töltöttek ki, csupán a munkaügyi részben 480 ezer emberről van szó, közöttük ötezer egyéni gazdálkodóról. , Ez a jelző egyébként megkíván némi magyarázatot, ugyanis, ha az illetőnek nem volt más kereső foglalkozása, ak­kor már 500 négyszögöl bir­toklása esetén is ebbe a ka­tegóriába sorolták, öt hold és 200 négyszögöl fölött mind­össze 326 kérdőívet töltöt­tek ki; hogy ezen a birtok- nagyságon fölül hányán van­nak a megyében, arra már nem kerestek választ a sta­tisztikusok. Több gyümölcsfa a házikertekben Gyümölcsfaszámlálás — le­het ennél sziszifuszibb munka? Még tavaly összeírták me­gyénkben az úgynevezett áru­gyümölcsösöket, vagyis a zárt, 800 négyszögölnél nagyobb, összefüggő telepítéseket, de hát az efféle tennivalónak minden bizonnyal ez a köny- nyebbik fele. Most azonban szintén reprezentatív, de húsz százalékra kiterjedő vizsgá­lódást végeztek, éspedig Pest megye 79 helységében, illetve határában. — Miként lehet megszámlál­ni a fákat? — Ügy, hogy térképek alap­ján szelvényekre osztottuk a földeket, majd striguláztuk az állományt, mégpedig gyü­mölcsfaj Iánként. Mi tagadás, fárasztó munka ez, gyalogolni dűlőről dűlőre... Az eredmény? Előzetes ada­tok szerint 30 százalékos csökkenést állapítottak még: 1959-ben még 1 962 239 fa volt a 79 községben, ma már csak 1 390 606. Am elsősorban a szórványgyümölcsösök, továb­bá a szőlők közé ültetett fák pusztulnak, a házi kertekben ellenkező a folyamat: 40 szá­zalékos a növekedés. Egészen pontosan: 636134 helyett ma már — 13 esztendő múltán — 905 244 gyümölcsfa lelhető meg a kertekben. Edőfénykép a paraszti munkáról De még ezzel sem elégszenek meg a statisztikusok! A mező- gazdasági összeírásnak megíté­lésem szerint legizgalmasabb fejezete az úgynevezett mun­kanapfénykép, vagy időfény­kép, ami sok mindent tisztáz­hat, hiszen a parasztember — ez a tapasztalat — rosszul emlékszik arra, mi mindent csinált egy-egy napon. Egy ap­rócska dilemma például: ki­menni a földrq, majd vissza­jönni — ez vajon nem munka? Szabó Viktorné térképet vesz elő: sonka alakú megyénkbe húsz piros köröcskét rajzoltak. Ez a húsz helység az, ahol a júniusban kezdődött „fényké­pezést” egy esztendőn át el­Négyen dolgozunk együtt a ko­csikon — brigád a brigádban. Mi csináljuk az új vasúti ko­csik tetejét. — Fél hatkor kelek. Az asz- szony és a gyerek velem kel­nek, jólesik, amikor körül­vesznek. Mikor elindulok, visszafekszenek. Hat óra negy- venet-negyvenötöt csengetünk a bélyegzőórán, de csak ne­gyed nyolc felé kezdjük meg a munkát. Addig egy kis be­széd, mi történt tegnap. Pár­ban vagyunk: egy lakatos, egy hegesztő. Fontos az összeszo­kottság. Tíz év sokat jelent. Megkapjuk a lemezt, meg a tetőívet, sablonban, levegővel öt atmoszférán hajlítjuk, a he­gesztő körbehegeszti, én pon­tos méretre állítom az íveket. A kocsik teteje huszonhat da­rabból áll össze. Kétezerhat- száz forintot keresek. , Nem könnyű a munka. — Hajt az ember. Gyorsan telik az idő. Három óra után indulunk az öltözőbe. Ez a bri­gád talán azért jobb, mint a többi, mert mindenben segí­tünk egymáson. Ha valakinek cement kell, akkor az egész Pálinkás György Varga György brigádvezetővel. zös célok kovácsoltak brigád­dá minket. Brigád? Ez a szó azt jelenti nekem, hogy jóban- rosszban együtt vagyunk. Könnyebb brigádban dolgozni. Ismerem a mások gondolatát, megértjük egymást, s tudom, segítenek nekem, ha baj ér. végzik. Néhány nevet kimáso­lok a térképről: a csúcsban Vámosmikola, aztán Pomáz, Öcsa, Monor, Nagykáta, Rác­keve, Cegléd és így tovább. Egy helység — egy összeíró, ez a gyakorlat, mindegyikhez 48 család tartozik, s kéthavonta jut el egyhez-egyhez. Így a megyében 960 gazdaságot, csa­ládot, ’ háztartást' figyelnek meg, s minden' családtagot „el­számoltat” előző napjáról a számlálóbiztos. Nem pusztán mezőgazdasági főfoglalkozá­súak szerepelnek a „lefényké- pezettek” között, hanem ipari dolgozók is; természetesen olyanok, akiknek némi földje, állatállománya van. — S mi van a mezőgazda- sági nagyüzemekkel? — Természetesen rájuk is kíváncsiak vagyunk — mondja a statisztikus. — Július-au- gusztusban végeztük el e munka első részét, 1973 első negyedében folytatjuk. Főként a termelőszövetkezetek és ál­lami gazdaságok szervezeti felépítéséről, a majorokról, a kommunális ellátottságról, a bérlakások felszereltségéről, a földek tagolódásáról, a vetés- területről. faggatózik az idevá­gó kérdőív. Vagyis a korszerűség jellem­ző jegyeit firtatják elsősorban, ám ezek az adatok még fel­dolgozás előtt állnak. A KSH vásárolt egy optikai leolvasó­gépet, vagyis nem kell lyu­kasztani, a gép „olvas”, s a megtakarításra jellemző, hogy — a munka lezárása után — hat hónán alatt génbe " kerül majd ’a mezőgazdasági össze­írás roppant anyagmennyisége. Keresztényi Nándor Ékes János felvételei brigád azt keres, ha valakinek előbb el kell mennie, elvégez­zük az ő munkáját is. Egy évig jártam gépipari techni­kumba, s háromszor egy héten egy órával korábban öltöztem, mentem. Egy szót sem szóltak, hajtottak. A technikumot azért hagytam abba, mert megnő­sültem, de ahogy lehet, foly­tatom. — Mit mondhat az ember a vállalásokról? A vállalások kellenek. Szombaton vietnami műszakot tartunk, ez az első eset, hogy nem tudok jönni. Kicsit bánt is, úgy érzem, itt 'lenne a helyem. De épül a ház, ott kell a kéz. Jobb len­ne, ha nem íeiinének ennyire mechanikusak a vállalások. Kimondják — ezt vállaljátok, és kész. És az ember akkor muszájból dolgozik. Nem azt csináljuk, amit szeretnénk. Pedig úgy sokkal szívesébben melózna mindenki. De a vál­lalások kellenek. Azzal segí­tünk valakin. Most Vietna­mon, mikor az árvíz volt, a szabolcsiakon. Ez olyan, mint­ha a kollégámnak segítenék maltert keverni a házépítés­nél, vagy elvinném hozzájuk a tüzelőjét. A vállalások kel­lenek. A brigád elhatározza, mit szeretne még kitűzni fel­adatul: a tervünket 185 szá­zalékra teljesítjük, hetenként sajtószemlét tartunk, részt veszünk a „Kell a jó könyv” olvasópályázatban, kihasznál­juk a munkaidőt, igazolatla­nul senki sem mulaszt... Ezek a vállalások. Kicsit ezek is összetartanak bennünket. — Tavasszal olvastam a Nappalok és éjszakákat. A brigádban mindenki elolvas egy szovjet könyvet. Amit ki­választ. Ez egy háborús könyv. Vártam, mikor lesz vége a volgai csatának. Addig akar­tam olvasni, míg vége nincs. Vártam, csak vártam, de a csatának csak a könyv végén volt vége. A brigádunkat is egy híres könyvről neveztük eL Valamikor olvastam, de semmire sem emlékszem, az írójára sem, a történetre sem. Kimegy az ember fejéből, ha sok a gondja. — A feleségemmel egy bri­gádkiránduláson ismerkedtem meg, Egerben. Az egyik srác elhozta- a húgát — így történt. 1965-ben nősültem, hirtelen határoztuk el, csak családi körben volt az esküvő. 66- ban kislányom, tavaly kisfi­am született. Észrevettem ma­gamon, hogy megváltoztam. Mindent más szemmel nézek, mióta családom van. Komo­lyabban veszem a melót, a pénzt, az adott szót Régeb­ben csak azt vártam, hogy kimenjek a gyárkapun, s foly­tathassam, ahol abbahagytam a szórakozást, a csavargást. Mióta megnősültem, azóta épültem be inkább a brigád­ba. Nem kellett már a kinti baráti kör, nem hiányoztak a lődörgések, kollégáim közül választottam barátokat. Nem tekergek, ritkán el-elmegyek a munkatársaimmal, vagy szólok otthon, hogy később jövök haza, vagy nem... Ha nem, jön a fejmosás, így van ez... — A szabad időmet általá­ban otthon töltöm. Szeretek motort szerelni, olvasni. Bér­letünk van a József Attila Színházba, moziba ritkábban járunk. Ha valamilyen bri­gádrendezvény van, feltétle­nül elmegyünk, csak hát két gyerekkel már minden nehe­zebb. — Hat évvel ezelőtt lépten^ be a munkásőrök közé. Volt a brigádban egy munkásőr, aki elmesélte, milyen az a kö­zösség ... Ott még jobb a szellem, mint a brigádban. Őszintébbek az emberek. Nemcsak beszélünk, mint a KISZ-iben, hanem, amit mon­dunk, meg is tesszük. Egy év­ben kilencven órát töltünk együtt Tanteremben, gyakor­latokon. Jó társaság, szeretek köztük lenni. — Az ifjúsági szövetség tag­ja még a tanulóidőmben let­tem. Beléptem, maradtam. Egy ekkora gyárban fölapró- zódik a KISZ: mindegyik alap­szervezet máshová húz. Ren­geteg mindent eltervezünk, fele sem valósul meg. — Nem érzem magaménak a gyárat. Nem oldják meg a problémáimat A feleségem szeretne dolgozni menni, kell a pénz, amit megkeresne. Ja­nuártól járok a szakszerveze­ti irodába,, hogy helyezzék el a két gyereket, az egyiket böl­csődébe, a másikat óvodába. Azt mondják, amíg a félesé­gem otthon vám, addig nem lehet. Különben is — az óvo­dában nincs hely. Könyörgök, hát a feleségemnek addig ott­hon kell maradnia, míg nem vigyáz senki a srácokra! És ezen a héten is két gyereket vettek fel az óvodába ... i— A termelési tanácskozá­sokon meghallgatom, mit mondanak, tudom, nincs baj itt nálunk soha a termelés­sel ... De nincs sok közöm a gyárhoz. Csak a munkahe­lyem. Belekezdtek egy óriási építkezésbe. Telebeszélték a fejünket a távlatokról. Most minden áll. Igaz, semmi kö­zöm hozzá, ez a főnökök dol­ga. © Tíz éves az Ifjú Gárda bri­gád. Pálinkás György tíz éve tagja, mióta letette a szak­munkásvizsgát. Közösségben nőtt fel, ha nem volt társasá­ga, nem érezte jól magát. A brigád, amelyben dolgozik, egyike a legjobbaknak. Vallomása a húsz ember közül — egyé. Tamás Ervin Ünnepi eseménysorozat Ötven éve alakult meg a szovjet köztársaságok szövetsége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom