Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám

2 rtm MEG KJCirlap 1972. OKTÓBER 31., KEDD FÓKUSZ Az ötszög ábrándja jegyében ’ KÍNAI kollégájának meg­hívására vasárnap Pekingbe érkezett Douglas-Home angol külügyminiszter. Home az első angol külügyminiszter, aki a Kínai Népköztársaságba láto­gat, de San Marinót nem szá­mítva, a harmadik nyugat-eu­rópai külügyminiszter, akit a kínai kormány idén vendégül lát —. s ez a körülmény nyom­ban jelzi pekingi vizitjének helyét a kínai külpolitika spektrumában. NOHA Anglia volt az első nyugati ország, amely — hong­kongi pozíciójára való tekin­tettel — elismerte a Kínai Népköztársaság realitását és ügyvivő szinten diplomáciai kapcsolatot létesített • vele, a két ország közötti kontaktus hosszú időn át valóban inkább a folyó ügyek viteleként volt jellemezhető, mint a politikai találkozás kereséseként. (A fo­lyó ügyek viszont a Hong­konggal kapcsolatos problé­máktól a kereskedelem kérdé­séig széles skálát öleltek fel.) A „kulturális forradalom” ide­jén — amikor a vörösgárdis­ták felgyújtották az ügyvivő hivatalt —, a kapcsolatok a mélypontra süllyedtek, de a hetvenes évek kínai diplomá­ciai offenzívája a kínai—angol viszonyban is új fejezetet nyi­tott. A felgyújtott épületeket a kínai állam rendbe hozta. Megállapodás született arról, hogy jövőre angol ipari kiállí­tást rendeznek a kínai fővá­rosban, idén márciusban a dip­lomáciai kapcsolatot nagykö­veti szintre emelték, június­ban Anthony Royle állammi­niszter járt Pekingben. Sűrű­södött a két ország közötti delegációcsere (legutóbb kínai tudósok jártak Angliában). Home látogatása ilyen előz­mények után nyilvánvalóan alkalmas arra, hogy1 megszi­lárdítsa és bővítse a gyors ütemben és minden téren ki­épülő kétoldalú kapcsolatokat. A LÁTOGATÁS világpoliti­kai dimenzióját az adja meg, hogy Home személyében a francia és a nyugatnémet kül­ügyminiszter után Nyugat-Eu- rópa harmadik vezető hatal­mának magas rangú képvise­lője látogatott el Kínába egy olyan pillanatban, amikor a pekingi vezetés növekvő ro- konszenwel és várakozással figyeli a Közös Piac kibővíté­sére és a nyugat-európai egy­ség konkretizálására irányuló törekvéseket. A kínai sajtó Nyugat-Európában úgyneve­zett „közbeeső övezetet” lát, amely gyengítheti a „szuper- hatalmak” pozícióit. Márpedig ez a kínai külpolitika dek­larált célkitűzése. A kínai hír­közlés éppen ezért nagy ér­deklődéssel követte a közös piaci csúcsértekezletet, amely­ről Home adja az első közvet­len beszámolót a pekingi ve­zetőknek. AZT, hogy a kínai vezetés külpolitikai céljai sok tekin­tetben egybevágnak az angol diplomácia törekvéseivel, leg­utóbb jól demonstrálta, hogy a kínai lapok ismertették Heath angol miniszterelnök tokiói kijelentését, amely szerint a Közös Piac kibővítésével és a nyugat-európai egység megte­remtésével öt hatalmi központ lesz a világon: az Egyesült Ál­lamok, a Szovjetunió, „Euró­pa”, Kína és Japán. Ez a vi­lágpolitikai ötszög szemmel láthatóan rokonszenves mér­tani ábra Pekingben ... VONATSZERENCSÉTLEN­SÉG történt hétfőn reggel az NDK-ban Schweinburg-Culten (Karl-Marx-Stadt kerület) ál­lomása közelében. A sűrű köd­ben összeütközött a Lipcse és Karlovy Vary között közleke­dő Karola-express és egy ber­lini gyorsvonat. Tizenöten meghaltak, sok a sebesült. A vonatok erősen megrongálód­tak. MATHIEU KEREKOU őr­nagy, a puccsal hatalomra ju­tott dahömeyi katonai rendszer vezetője közölte, hogy a volt elnöki tanács két tagját, Ah- madegbét és Magát „védőőri­zetben tartják”, Ötödik napja tart a DNFF-offenzíva Fél évszázad (Folytatás az 1. oldalról) és Washington között a tűz- szüneti egyezmény egyes pont­jait illetően. Azt hangoztatta, hogy kormányának meg kell győznie az amerikai vezetőket a saigoni rendszer álláspont­járól. Tran Van Lám szerint elsősorban a koalíciós kor­mány kérdéséről van szó. Mint ismeretes Thieu eluta­sítja a három politikai erőből alakítandó kormány gondola­tát, mivel az hatalmi pozíció­jának meggyengülésével jár. Az Egyesült Államok 7. flottájának az indokínai vize­ken állomásozó hajói beszün­tették harci tevékenységüket a 20 szélességi foktól északra levő vizeken és csökkentették tűzerejűket az ettől délre fek­vő parti létesítmények ellen — jelentették be hétfőn Sai­gonban. ( Laird amerikai hadügymi­niszternek a légi tevékenység korlátozásáról szóló múlt heti bejelentéséhez hasonlóan nyu­gati megfigyelők ezt az újabb lépést is az amerikai „jó szán­dék” tüntető kinyilvánításá­nak tartják, ugyanakkor rá­mutatnak, hogy a haditenge­részet szóvivői nem hajlandók közelebbi adatokat közölni ar­ról, mit is jelent valójában a korlátozó intézkedés, vontak-e ki hadihajókat a hadműveleti körzetből. Ugyancsak válasz nélkül maradt a sajtótudósí­tóknak az a kérdése, hogy tör­téntek-e lépések a VDK kikö­tőit lezáró aknák hatástalaní­tására, illetve eltávolítására. Ötödik napja tart a dél­vietnami népi felszabadító csapatok újabb nagy erejű of­fenzívája; szombaton 138, va­sárnap pedig 104 támadást in­téztek a saigoni bábrendszer csapatai ellen. Saigon körzeté­ben összesen 27 települést von­tak hosszabb-rövidebb ideig ellenőrzésük alá és nyugati jelentések szerint a dél-vietna­mi főváros közvetlen közelé­ben hét faluban szilárdan meg­vetették a lábukat. A leghevesebb összecsapás a központi fennsíkon, Dák Seang katonai tábor körül folyt, Kon- tum tartományi székhelytől északra. A saigoni amerikai katonai parancsnokság szóvi­vője elismerte, hogy megsza­kadt kapcsolatuk a támasz­pontot védő saigoni egységek­kel és valószínű, hogy a stra­tégiailag rendkívül fontos tá­maszpont a szabadságharcosok kezére került. Kontumtól északra ezzel mindössze egyet­len fontosabb támaszpont, Dák Pék maradt a Thieu-rezsim katonáinak kezén. Az amerikai légierő tovább folytatta támadásait a VDK területe és a népi erők által elfoglalt dél-vietnami körze­tek ellen. A hét végén a VDK légelhárítása összesen három amerikai gépet lőtt le. B—52­es repülőerődök Hanoitól 100 küométerrel délre fekvő terü­leteket bombáztak, Dél-Viet- namban pedig Dák Seang tá­maszpont környékére és az 1. számú főútvonal szabadság- harcosok által ellenőrzött, Sai­gontól észak-nyugatra húzódó szakaszára összpontosították támadásaikat. Érzékeny veszteség érte az indokínai vizeken állomásozó amerikai hadiflottát is. Egy washingtoni haditengerészeti szóvivő vasárnap elismerte, hogy a Saratoga repülőgép- anyahajón tűz ütött ki és a legénység több tagja életét vesztette, sokan megsebesültek. Pontos számadatokról és a ke­letkezett kár nagyságáról nem volt hajlandó nyilatkozni. CSAK RÖVIDEN... A NIMERI-KORMÁNY biz­tonsági szervei bejelentették, hogy a törvényen kívül helye­zett Szudáni Kommunista Párt Központi Bizottságának három tagját őrizetbe vették. A kom­müniké szerint a letartózta­tott kommunista vezetők a múlt év júliusában — Nimeri ellenpuccsa után — eltűntek. HELMUT SCHMIDT nyu­gatnémet gazdaság- és pénz­ügyminiszter vasárnap köny- nyebb autóbalesetet szenve­dett. Szovjetunió meg­alapításának t>0. évfordulója alkal­mából Moszkvában jubileumi statisztikai év­könyvet adtak ki, amely jellemzi a szovjet népgaz­daság ötven évi fejlődését. A Szovjetunió népgazdasá­ga 1922-től 1972-ig című statisztikai évkönyv adatai­ból kitűnik, hogy a Szovjet­unió nemzeti jövedelme fél­évszázad alatt 112-szeresére emelkedett, az ipari terme­lés 321-szeresére, a bruttó mezőgazdasági termelés pe­dig 5,1-szeresére nőtt. A munkások reáljövedel­me 1913-hoz képest 8,3-sze- resére, a parasztoké pedig 12-szeresére emelkedett, miközben megszűnt a mun­kanélküliség és csökkent a munkaidő. A Szovjetunióban 1913- ban 32 év volt az átlagélet­kor, ma 70 esztendő, míg 1920-ban a 9-től 49 évig ter­jedő korosztálynak csupán 44,1 százaléka volt az írás­tudó, arányuk jelenleg 99,7 százalék. A Szovjetunióban az idén több mint kétmillió lakást építettek, vagyis két­szer annyit, mint 1950-ben. A statisztikai évkönyv adatai összehasonlítják a Szovjetunió és más szocia­lista országok gazdasági és kulturális fejlődését a tő­kés országokkal. A szocia­Pillanatkép Moszkvából: hor­gász-tó az osztankinói 533 mé­ter magas tv-aűótorony mellett. lista országok 1971-ben a világ ipari termelésének körülbelül 39 százalékát ál­lítják elő. Tavaly a Szov­jetunió állította elő az egész világ ipari termelésének egyötödét. A szocialista országok ipari termelése 1971-ben 14-szer volt nagyobb, mint 1937-ben. A tőkés országok viszont ugyanebben az idő­szakban 4,6 százalékos nö­vekedést értek el. Ismét a Fekete Szeptember... Az Izraeli Itim hírügynökség je­lentette először: a nyugatnémet- Lufthansa egy Boeing—727 típusú repülőgépét vasárnap délelőtt fél­ti; tehetően arab légikalőzok, eltérí­tették. A hírügynökség közlése ;i szerint a gép úton volt Bejrut és Ankara között. A Lufthansa Tel Aviv-i szóvivője közöite, hogy az eltérített gép közép-európai idő szerint vasárnap reggel 7.40 óra­kor leszállt Nicosiában. A légika­lőzok a pilóta értésére adták, hogy Münchenbe akarnak utazni, az olimpiai játékok alkalmával leját­szódott véres események folytán letartóztatott palesztin terroristák kiszabadítására. Az eltérített re­pülőgépnek hír szerint 13 utasa és hét főnyi személyzete volt. A géprablók akkor vették át a pa­rancsnokságot, amikor a Boeing—727 berepült török légitérbe. A légika­lózok utasították a pilótát, szálljon le Nicosiában üzemanyag-felvétel cél­jából. Az egyik légikalóz kézigránát­tal a kezében állt, közvetlenül a pi­lóta mellett. A légikalózok „figyel; meztették” a gép személyzetét, hogy több kézigránátjuk van. A Lufthan- sa-gép 6200 liter üzemanyag felvéte­le után elhagyta Ciprust. Miközben a gép München felé re­pült, egy Lufthansa-szóvivő közölte, hogy a géprablók jelentkeztek és kö­vetelik a Münchenben őrzött három Palesztinái terrorista szabadon bo­csátását. A Lufthansa-gép eltérítésé­nek hírét Bonnban nagy megdöbbe­néssel fogadták. Mint a bonni sajtó­hivatal közölte, azonnal tájékoztat­ták Willy Brandt kancellárt, az ille­tékes minisztereket és hivatalokat. A Lufthansa szóvivője később közölte, hogy az eltérített gép újabb üzem­anyag-felvétel céljából leszállt Zág­rábban. Illetékes müncheni helyen egyben közölték, hogy megkezdték az előkészületeket a gép fogadására. Teljes hírzárlatot rendeltek el. Há­romszáz-ötszáz felfegyverzett rend­őr várja a gép leszállását a münche­ni repülőtéren. A nyugatnémet rend­őrség szóvivője közölte, hogy a mün­cheni véres események kapcsán le­tartóztatott három palesztin terroris­tát három különböző börtönből Mün­chen központi börtönébe szállították. A bajor belügyminisztérium jelen­tette: a gépeltérítés három légikalóz műve, aki állítólag a „Fekete Szep­tember” nevű palesztínai szervezet tagja. A Lufthansa szóvivője közöl­te, a gép utasai között van egy nyu­gatnémet, egy angol, egy amerikai, valamint egy spanyol utas, a többiek pedig arabok. A müncheni rendőrség közölte, üze­netet kapott, hogy a légikalózok Salzburgban kívánnak leszállni. Hi­vatalos müncheni szóvivő kijelentet­te: a nyugatnémet hatóságok meg­győzték a géprablókat, hogy Salz­burg nem lenne megfelelő hely a le­szállásra, tekintettel az államközi nehézségekre. A nyugatnémet ható­ságok a légikalózok értésére adták, hogy a gép esetleg salzburgi leszál­lása késleltetné a három arab ter­rorista általuk követelt átadását, mi­vel az osztrák hatóságoktól külön engedélyt kellene kérni, hogy átszál­líthassák őket -Ausztriába. Az eltérített Lufthansa-gép az elő­zetes várakozásokkal ellentétben Bejrut­azonban nem szállt le Münchenben, mert a géprablók megpillantották a földön várakozó erős rendőri ké­szültséget, és parancsot adtak a Zág­rábba való visszatérésére. Időköz­ben Brandt nyugatnémet kancellár rendkívüli minisztertanácsot hívott össze a géprablók követelésének megvizsgálására. A tanácskozás ered­ményét dr. Merk bajor belügymi­niszter jelentette be. Sajtóértekezle­ten közölte, hogy Held bajor igaz­ságügyminiszter hajlandó eltekinteni a müncheni véres események három életben maradt tettese elleni bünte­tőeljárásról és engedélyt ad szaba­don bocsátásukra. Mindhármukat a müncheni repülőtérre szállították, és a bajor belügyminisztérium egy újabb közleménye szerint útnak is indítják Zágráb felé. Időközben az elrabolt Lufthansa-gép üzemanyagá­nak végső tartalékáig körözött a zág­rábi repülőtér fölött. A géprablók előbb ultimátumot intéztek a nyu­gatnémet hatóságokhoz, és ebben kö­vetelték, hogy délután három óráig a három Münchenben fogva tartott társuk érkezzék meg a zágrábi repü­lőtérre, majd belátták, hogy a ren­delkezésre álló rövid idő alatt kéré­sük teljesíthetetlen és beleegyeztek a határidő módosításába. Ami a jugo­szláv hatóságokat illeti, rövid vára­kozás után hivatalosan bejelentették, a kormány hozzájárul ahhoz, hogy a kiszabadított palesztin terroristák átadása jugoszláv területen történ­jék meg. Drámai pirceket éltek át a gépeltérí­tés cselekvő és szenvedő részesei délután, amikor az eltérített gép órákon keresztül körözött a zágrábi repülőtér légiterében. A Boeing— 727-es gép üzemanyaga négy és fél órás repülésre volt elegendő, de a há­rom palesztin géprabló mindaddig nem engedélyezte a landolást, amíg a Münchenben szabadon engedett háröm terrorista társuk egy kis lók­ba jtásos repülőgépen meg nem érke­zik a jugoszláv városba. Takarékos- sági okokból parancsot adtak a két hajtómű egyikének kikapcsolására. Már csak néhány percre elegendő $9: Tripoli üzemanyag volt a nyugatnémet utas­szállító gép tartályaiban, amikor, végre megérkezett a bajor főváros­ból a Fekete Szeptember elnevezésű mozgalom három tagját szállító kü- löngép. A géprablók előbb megbizo­nyosodtak afelől, hogy a másik gép sértetlenül leszállt, és csak ezután adtak engedélyt a landolásra. A zág­rábi repülőtéren tűzoltóautók, men­tőkocsik nagy készültsége várta a két gépét. Időközben nekilendült az ügyben a diplomáciai gépezet is: Izrael bon­ni nagykövete útján kérte a nyugat­német hatóságokat, ne teljesítsék a géprablók követeléseit és ne adják ki a müncheni vérengzésért felelős terroristákat. A kérés azonban meg^ késve érkezett, mert átadásának idő­pontjában a három palesztin férfi már úton volt Zágráb felé. A várakozás óráit a tárgyalások 120 perce követte a fényszóróktól élesen megvilágított zágrábi repülő­téren. A Münchenben szabadon bo­csátott foglyokat átvitték a nyugat­német utasszállító repülőgép fedél­zetére. Az NSZK zágrábi főkonzul­ja ezután szintén felszállt a Boeing— 727-re, hogy a tizenhárom utas sza­badon bocsátásáról alkudozzék. A géprablók azonban kijelentették, hogy túszaikat csak valamelyik arab állam fővárosának repülőterén haj­landók elengedni; a távozáshoz üzemanyagot és felszállási engedélyt kértek. A jugoszláv hatóságok ezt vonakodtak megadni. Üjabb félórás tárgyalás következett, s minthogy a kézigránáttal felfegyverkezett gép­rablók a gép és az utasok felrobban­tásával fenyegetőztek, a repülőtér parancsnoka utasítást adott az üzem­anyagtartályok feltöltésére. Végül vasárnap este a Lufthansa-gép a hét­főnyi személyzettel, tizenhárom uta­sával, a három gépeltérítővel és a Fekete Szeptember palesztin szerve­zet három kiszabadított tagjával a fedélzetén felszállt. Mint az várható volt, a Lufthan­sa-gép végül a terroristáknak nyílt támogatást nyújtó líbiai kormány A Fekete Szeptember tagjai által irányí­tott Lufthansa-gép tankolás után elhagyja Nicosia repülőterét. székhelyén, Tripoliban szállt le. A két géprabló álarcot öltött, és egy várakozó, csukott gépkocsiban a gép leszállása után, azonnal ismeretlen helyre távozott. A müncheni olim­pia idején elkövetett vérengzésért felelős három terroristát a palesztin felszabadítási szervezet és a líbiai kormány képviselői ünnepélyesen fo­gadták. Az utasok előbb a gépen ma­radtak, majd a személyzettel együtt úgy döntöttek, hogy Tripoliban töl­tik az éjszakát, és csak hétfőn tértek vissza Európába: Frankfurt repülő­terére. A Fekete Szeptember palesztínai szervezet müncheni börtönökből ki­szabadult három tagja a tripoli re­pülőtéren újságíróknak elmondotta, hogy egészen az utolsó percekig nem sejtették, hogy mennyire közel van szabadulásuk. A nyugatnémet ható­ságok előbb polgári ruhába öltöztet­ték, majd helikopteren a müncheni repülőtérre vitték őket. Csak a Zág­ráb felé vezető légiúton közölték ve­lük, hogy kiadják őket a Boeing— 727-es utasszállító repülőgép elrab­lóinak. Konrad Ahlers bonni kor­mányszóvivő az eset kapcsán vissza­utasította azokat az izraeli vádakat, hogy az NSZK „feltétel nélkül kapi­tulált” a gépeltérítő palesztínai fegy­veresek előtt. Az egyiptomi és líbiai sajtó hő­sökként ünnepelte a Lufthansa Boeing—727-esének elrablóit, akik kikényszerítették a Münchenben fogva tartott palesztin terroristák szabadon bocsátását. A kairói A1 Akhbar szerint „a gépeltérítés lec­ke Nyugat-Németországnak, Iz- I raelnek és mindama kormányok­nak, akik a müncheni incidens óta dühöngő arabellenes kampányt folytattak”. Az egész világ előtt világossá válik — folytatta a cikk —, hogy a „palesztin szabadság- harcosok nem terroristák, akiket állandó üdözéssel ki lehet irtani”. „A közvéleménynek tisztába kell jönnie a palesztin szabadsághar­cosok igazi motívumaival, hiszen amíg a gerilla-akciók indítékait a világ semmibe veszi, az említett I; akciók folytatódni fognak. Jől- I lehet a többi kairói lap nem kom­mentálta a gépeltérítést, a hírfe- j*f jek kifejezték a géprablók iránti rokonszenvet. A félhivatalos AJ Ahram tudósításának címe így hangzik: „Az ellenállás villámak­ciója kiszabadította a müncheni foglyokat”. Az A1 Gumhurija cím­oldalán ez áll:: „A gerillák győz­ik nek — Németország kapitulál”. Tripoliban, ahová a géprablók a kiszabadított gerillákkal együtt megérkeztek, a hivatalos rádió „a müncheni hősök kiszabadulását’* £ adta hírül. Alacs B. Tamás Egy kis nyugatnémet gép Zágrábba szállítja a három kiszabadított terroristát München repülőteréről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom