Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
* 1972. OKTÓBER 29., VASÄRNAP PEST megyei kJCírtap 4XSXN^NXVOvX'XV\V\X>ÍX>XXVNN S. RUDEÁNU: PÁRBESZÉD *\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Az asztalnál kelten ülnek. Előttük sör. — Drága barátom, igazán örülök, hogy látlak — szól az egyik. — Beszélj, hogy s mint? Hol töltőd a szabadságodat? — Hát én még nem döntöttem. Es te? — öregem, én az idén kiteszek magamért! Elviszem az egész családot a tengerhez, a hegyekbe, beutazzuk az egész országot. Még az öregeket is visszük! Mind a négyet! Legyen nekik karácsony! Összesen: tizenketten leszünk. — Ez igen! Csakhogy ez rengetegbe kerül. — Sebaj! Van miből! Telik az újítási előlegből. — Csak nem? — De! — Lehetetlen... — Nem hiszed? De mi történt veled? Rosszul vagy? — Ugyan, hagyj ... Csak a sör... meg ez a meleg... Szerencsés fickó vagy! — No és te? — Én? — Igen, igen, te hová mégy a szabadságod alatt? — Hát majd mi is elnézünk valahová..Természetesen csak négyen. Mi az öregeket nem visszük. Nem férnénk annyian a „Fiat”-ba. — Miféle „Fiat”-ba? — Az enyémbe. Az ott ni, látod? — mutat ki a vendéglő ablakán. — Csak nem? ... Hát te már itt tartasz? — Nem nagy valami. Spóroltunk, aztán megvettük. De .\\%\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VNW _J mi történt veled? Sápadt vagy ... Rosszul érzed magad? — Hagyj... semmiség... — De mintha a fogadat csikorgatnád ... — Szóra sem érdemes..». Erős a sör, no meg ez a meleg ... De folytassuk: tehát „Fiat”-od van? — Az. \ —1 Remek. Kiváncsi lennék rá, hogy valóban a barátom vagy-e? — Mit akarsz? — Csak annyit: hagyd otthon a gyerekeket, helyettük vigyél magaddal engem és a feleségemet — a Fiatoddal. — Dehát az előbb azt mondtad, hogy tizenketten mentek ... — Mesebeszéd! — És az újítási előleg? — Szintén! — Na, ez nagyszerű! Átvertél? — Át. De ne manőverezz: mehetünk veletek, vagy nem? — Már miért ne jöhetnétek? A vonatban mindenkinek jut hely! — Nem a vonaton, a Fiatodon! — Miféle Fiaton? — Ami ott áll kint — mutat <tz ablakon túlra. — Hja, drága barátom, honnan tudhatnám, hogy kié? — Miért, nem a tied£ — Eltaláltad! E megnyugtató tény után boldogan összeölelkeztek. Fordította: BARATÉ ROZALIA <XÄXXXXXXXXXXXXXXXXXVÄXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXX'C Híd alatt KATONA HORVATH JANOS: A harmadik félidő I VÁRNÁI DEA: Mementó Melankólia Magamban hordom az arcod koponyám abroncsába zárva. Szavaid őrzik hallószerveim és mosolyod a látóidegek. Csak fioszlányokat őrzök belőled, tűnő ködképeket, mint archív filmeken a régmúlt idők boldog aranykorát. Az időt csak magamon mérhetem le, hogy visszhangtalan lett léptem. Szürkén ácsorognak a házak, elgyötört,ágak mögül figyel a csend. A megvénült fák lombjai közt hattyúdalát énekli a szél, álmatlan hajnalok tej ködén dermedten néz rám az ébrenlét. D élutánonként mindig a vasút mögötti ligetben gyűltünk össze. Ha a felvégiek eljöttek, sokszor még este tízkor is fociztunk. Ezeket a meccseket rendszerint mi, a ligetiek nyertük, de ha az „Okos” játszott, sohasem sikerült győznünk. Ö volt a nagymenő. Tizennégy évesen már a falu felnőtt csapatában játszott és mi örültünk, ha leállt közénk. Tenyérnyi területen cselezett, húzogatott jobbra-balra és mire észbekaptunk, már csak a kapussal állt szemben. Egyszerűen nem lehetett leszerelni. Volt egy igazi, bőrszeges csukája is. Trükkjei mellett legjobban azt a cipőt irigyeltük. Egyikőnk sem játszott még stoplis cipőben, így aztán tátott szájjal néztük, amint „Okos” felhúzta és befűzte az övét. Arra gondolni sem mertünk, hogy kölcsönkérjük. Játéka kísértetiesen hasonlított Albertéhoz. Az „Okos” név is ezért ragadt rá. Minnész elkezdte ropogós harcát a kocsiért. A kockacukrot kilónként vásárolta, majd beosztotta. Mivel a mérleget is eladta, így nem tudta kidekázni, ezért megszámolta, hány szem van egy kilóban, majd tízszemenként elosztotta. A reggeli tíz szemet egy darab kenyérrel becsomagolta és próbaszünetben elropogtatta a kazánházban, a vécében, vagy ahová éppen el tudott bújni. Egy hónap- után úgy döntött, hogy tulajdonképpen fölösleges leves után még főtt tésztát is enni ebédre, megteszi ott is a kockacukor. Ezért reggelenként húsz szemet csomagolt be és ebédre, második fogásnak is kockacukrot har- sogtatott. Utána megivott egy fél kancsó vizet, s úgy érezte, minden a legnagyobb remidben. Három hónap múlva azonban szörnyű undora támadt. Ha már meglátta a kockacukrot, hányingere keletkezett 4s úgy érezte, egy szemet sem tud többet lenyelni. — Ki kell bírni — csikorgatta a fogát ilyenkor — az embernek sok mindent bírni kell, ha győzni akar! Nem szabad meghátrálnom! Egy fél év múlva szinte már kockacukorban látott mindent. Nagy fehér kockacukroknak látta a házakat, sietve kocogó kockacukornak az embereket, döcögve gördülő kockacukroknak a villamosokat, még az ég is egy hatalmas kockacukornak tűnt, ha kínjában felpillantott. Később már gondolkozni is kockacukrokban kezdett, és lassan az emlékei is kockacukrokká kristályosodtak. Gyerekkorában kockacukorházikóban lakott, a híd a patakon kockacukorból volt, a lovak kockacukorszekeret húztak és a templomba kockacukor-nénikék totyogtak fekete kockacukorkendőben. Közben elvégezte az autóvezetési tan- iolyamot és megszerezte a jogosítványt. Ezt már letudta, most már csak a kocsi hiányzott. A KOCSI! Az a csodálatos négykerekű álom, ami majd mindent megold, mindent elrendez. Nagyon lesoványodott. A kollégák közül néhányan már azt híresztelték róla, rákja van, és szomorú elégedettséggel nézték. Amikor Bilek útján tudomást szerzett erről, pánikba esett és keserű dühvei hagyta el a levest is ebédnél. Azontúl egész nap csak kockacukron élt. Lassan már olyan érzése volt, mintha ő maga is átalakult volna kockacukorrá, ezért úgy lépkedett az utcán, mintha attól félne, ha elesik, kettétörik. Ha megnyalta a szája szélét, állandóan édeset érzett és a henteskirakatok előtt hosszú ideig álldogált. A szemével falta fel a sonkát, a kolbászt, a füstölt nyelvet. Évad vége felé, az utolsó darab próbáján, a kétmondatos szövegben, amit játszott, kétszer is kockacukrot mondott. Görög tragédiában ez valahogy rendhagyó volt. A kollégák röhögtek, a rendező szúrósan felnézett. — Serfőzőkém, viccelünk?! — Bocsánatot kérek — hebegte — igazán nem akartam... Valahogy kicsúszott a számon ... — Legyen szíves máskor az írott szöveget kicsúsztatni a száján, mert esetleg én is kicsúsztatok valamit a számon, de az magára nézve nagyon kellemetlen lehet! Még egyszer kérem! A tenyere izzadt, amíg elmondta újra a két mondatot, végig arra koncentrálva, hogy még egyszer bele ne keverje a kockacukrot. — Mi van veled? — Bilek aggódva nézett rá próba után. — Valami nem tetszik nekem mostanában. Először is rohamosan fogysz, azonkívül olyan vagy, mint egy holdkóros. Tamás, hiszen mi tulajdonképpen barátok vagyunk, légy hozzám őszinte, hátha segíthetnék ! — Ne félj — mosolygott Serfőző — rövidesen már minden megoldódik. Bilek elkapta a karját. — Te, csak nem akarsz valami marhaságot csinálni...?! — Ugyan, öregem! Az ellenkezőjét! Feltörök és akkor úgy gondolom, még neked is hasznodra lehetek! A íőpróbák hetében jártak, amikor összegyűlt a negyvenezer. Serfőző Tamás szétterítette a pénzt az üres lakásban, akár egy szőnyeget és a gumimatracon ülve, élvezte a látványt. — Győztem! Istenem, hát mégis győztem! Felugrott, körbetáncolta a százasokat, majd belehasalt a pénzbe, mintha meg akarná enni, fel akarná nyalni az egészet. Aztán csak gyönyörködött bennük sokáig és egy ötszázasra hajtva fejét, elaludt. Egész éjjel kockacukrok peregtek álmában és ütötték a fejét, mint a jégeső. Másnap megvette egy szűcs kisiparos használt Skodáját harmincnyolcezerért. — Uram, ez olyan, mintha új lenne. El se adnám, de valahogy megszántam magát, mert látom, mennyire bolondul a kocsiért. A formaságok elintézése után végre egyedül maradt a Skodával. Átölelte és olyan boldog volt, hogy legszívesebben a vállán vitte volna egy darabig. Aztán beleült. Nem is ült, inkább belelibbent, belerepült, beletáncolt, aztán sokáig nem indította el, előbb végigsimogatott mindent, a kormánytól a kopott gumiszőnyegig. — Űristen, ez lehetséges?! Kocsival gurulok a színház elé, kocsival megyek ki a filmgyárba, kocsival robogok a tévébe! Más lesz ám a fogadtatás, uraim, másképp bámultok a csóró Serfőzőre, másképp gondolkoztok ezentúl felőlem! Megszűntem gyalogszínész lenni! KOCSIM VAN! Az órájára nézett. Fél óra múlva kezdődik a főpróba. Indított, majd egyre gyorsabban vezetett a színház felé. — Minden megoldódik! — dúdolta egy régi sláger dallamára. — Mi... mi... minden ... mi... mi... minden ... meg ... meg... o ... oldódik... És úgy száguldott neki egy kamionnak, hogy az utolsó pillanatig azt hitte róla, nem más, csak egy ormótlanriá deformálódott, döcögő kockacukor. denki csak így szólította. Mi, akik négy-öt évvel fiatalabbak voltunk nála, észre sem vettük, hogy kihasználja rajongásunkat. Boldogan vittük neki a cigarettát, ha szólt, fényesebbre suvickoltuk a cipőjét, mint új korában volt. Loholva kézbesítettük szerelmes leveleit és figyeltük, mikor mennek el a lány szülei otthonról. Ilyenkor kuncogva találgattuk: „Vajon mit csinálhatnak az üres lakásban? ...” A lányt Icunak hívták és tizenöt éves volt akkor. Okos a maga tizenhat évével már felnőttnek száré í- tott. A nyolcadik osztály után dolgozni kezdett. Kapált, egyelt, kukoricát tört, akár a többi felnőtt. A faluban mindenki tudja, hogy kivel, mi történik. Azt sem titkolhatták el, hogy Icu terhes. Okos tizenhét évesen nősült, és egy év múlva már nagy fia volt. Kellett nekik a pénz, ezért külön munkákat is vállalt. Nappal vontatót vezetett, éjszaka gabonát zsákolt. Egy évig, még a focipályát is elkerülte. g Amikor újra játszani kez- g dett, már apám foglalkozott a g falu csapatával. Nagyon nehéz g volt összeszedni a fiatalokat, g Emlékszem, sokszor csak apám g és a szertáros voltak a pályán, g A tsz-ben sötétedésig kellett g dolgozni, és aki hat-hét óra- g kor ment haza, az már nem g vánszorgott le az edzésekre, g Okos azonban nagyon ritkán g hiányzott. Apám mindig külön g foglalkozott vele. g — A tizenhatosról beadóik, g Szaladj rá és kapásból lődd! g Vagy: — Húsz méter labda ve- g zetés és passzold nekem a lab- g dát. Utána sprintelj és ha visz- g szakapod egyből lődd! g Újra és újra ismételték, g Okos pedig csinálta, mert ta- g nulni akart g — Köszönöm, Jani bácsi! — g Szokta mondani. — Ugye, a g jövő héten is folytatjuk? g Nem kellett sokáig várni az g eredményekre. Még a falube- g liek is csodálkoztak a változá- g son. Már nem a félénk kisfiú g játszott. Egyénisége hétről hét- g re teljesebb lett. Egy év sem g telt el és mindenhol ismerték, g Nem volt olyan falu, ahol ne g rúgott volna gólt ahol ne kö- g szöntek volna neki előre az g emberek. g ij asámap a meccs alatt g Y mindig kiürült a falu g kocsmája. De annál nag gyobb volt utána a forga- g lom. A férfiak egymás hegyén- g hátán tülekedtek a pult felé, g hogy megigyanak egy korsó g sört. Ez volt a vasárnapi szó- g rakozásuk. g Okosnak sohasem kellett g sorba állni, vagy fizetni. Mire g felöltözött, öt-hat korsóval g várták a cimborák, g — Ne igyál annyit! Tönkre- g teszed magad! g Csak apám intette így az g ivástól. Ha ő szólt, Okos le- ^ tette a poharat és hazament. Hallgatott rá, talán bízott is benne. Egyik vasárnap zöld színű Opel állt meg a pálya mellett. — Pestről jöttek! — Elviszik az „Okost”! — sugdosták az emberek. Talán még válogatott is lesz! A kocsiban valóban egy pesti klub ügynöke ült. Okost kereste. Ha akkor igent mond, ma talán ismert labdarúgó. De nem merte vállalni a kockázatot. — Viszontlátásra, Pásztó sporttárs! Két hét múlva visszajövök, addig gondolja meg! Az autó mögött szürke porfelhő kavargóit. Nem lehetett látni az utat, nem lehetett sejteni a jövőt. — Lakást meg állást ígértek, ha elmegyek — mondta otthon a feleségének. S okáig hallgattak. — Apus- káékkal is meg kell ezt beszélni... — nyögte ki végül az asszony. — Ha megy a játék, hamarosan az „egybe” kerülök, és akkor majd dől a pénz! Icu lehajtott fejjel, szó nélkül horgolt tovább. — Mit akartok? — kérdezte fiától az öreg Pásztó. — Apám! — kezdte bizonytalanul Okos — Pestre mehetnék focizni... — Ne menj, fiam, te sehova! Nem biztos kenyér az. Feleséged, gyerekeid vannak. Meg aztán itt vagyunk mi, öregek... Iskolázott se vagy. Pénzed itthon is lesz. Ha meghalunk, rádiratjuk a házat... Meg aztán ott vannak az állatok is... Maradj, fiam! Apám hiába biztatta, otthon maradt. A faluban semmi sem változott. Egy ideig még a vasárnapi látogatóról beszéltek, de néhány hét múlva elfelejtették. Okos is ugyanúgy játszott, mint régen. Csak apám vette észre, hogy már nem a tanulni akaró fiatalember jár az edzéseidre. Egyre ritkábban ment el játszani, és vasárnapi meccsek után alig tudta letenni a söröskorsót. Ma már nem látni józanul. Ha néha találkozunk, átöleli a vállamat és bortól megcsukló hangon mondja: — Tudod-e, komám, hogy apád olyan, mint egy falát kenyér? Azt is megmutatta, hogyan álljon a lábam... Mindig jót akart nekem. A szakramentumát! Aztán lassan élvánszorog. Legutóbb vasárnap láttam. Este volt, mentem az állomásra. Ö ott állt az alapvonalon, a kapufának támaszkodva, kezében egy korsó sör, és magában beszélt. M ég láttam, hogy fölemeli a poharat és a szája felé viszi. Aztán lassan, elnyúlva alácsorgott a fehér hab. r V |fRIDECZKY FRIGYES I Apám \ 't g Az ecsetet maga mellé g tette g g de előbb kimosta, öblítette g g aztán elszenderült. g g g g Álmában (csellel) észre se g g vette g g a halál csendesen elszerette, g g — könnyű habokra ült. g g g g Nem bort nyelt a vidám g hangú torka, g g hanem a gáz fogta két marokra g g s összeroppantotta. g ' g g Azóta ott ül a nagy g kocsmában g g vidám cimborák közt, nem g magában, g g dalol, nagyokat nevet g g g Az eget fürtös fellegekkel g g festi, g g a restiben véle koccint g minden pesti g g postás, rendőr és utcaseprő, g g g g — Ha látjátok, mondjátok g el: egyszer g g majd mindenki rájön: ő ag g mester g g s az isten is pertut iszik g g vele. g g g | URR IDA: Körtánc g g g A nap elment a falakon g g most g g holdfény szaladgál körbe, g g körbe, g g a tárgyak beleakadoznak, g g mint kihegyezett g sárga tőrbe, g g g a könnyebbek vele g repülnek, g g lebeg a kesztyű, meg a fátyol, g az árnyak már nem g különböznek g a bevetülő akácfáktól: g V 'j v g g a fény csendben fut nem surlódik, g csak lassan vész el g egy-egy szála, g g idővel mi lesz majd belőle? g g az éjszakát feszítő g sámfa? g g gurul, gurul g megfoghatatlan, g g de hogyha mégis hozzáérek, g g elfut menekül, kezem g fénylik, g g s a falról lehullanak g a képek g
