Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
2 »•ESI ntc <JCúlap 1972. OKTOBER 28., SZOMBAT f(5]kusz Néhány puskalövés Justin Ahomadegbe, a megdöntött elnök. GYORSHÍR jelentette: a hadsereg csütörtökön átvette a hatalmat Dahomeyben, és államcsínnyel megdöntötte Justin Ahomadegbe elnök uralmát. A cotonoui rádióban felolvasott közlemény szerint feloszlatták Dahomey elnöki tanácsát, kormányát, tanácskozó gyűlését, valamint az ország más politikai és társadalmi szervezeteit. KÉSŐBB a nyugati hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a csütörtöki da- homeyi katonai állomcsínyt Kerekou őrnagynak, az ország fegyveres erői helyettes vezérkari főnökének vezetésével hajtották végre. A hatalomátvételről szóló nyilatkozatot is az ejtőernyős őrnagy olvasta fel a rádióban. Cotonouban csak a stratégiailag fontos helyeket őrzi a katonaság, a városban a helyzet egyébként nyugodt. AZTÁN nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugat-afrikai Dahomeyben, a földrész e két' és fél millió lelket számláló, igen szegény, politikailag, gazdaságilag kevésbé stabil államában néhány puskalövéssel kaparintotta meg a hatalmat Ma- thieu Kerekou őrnagy. Kerekou rádión közölte, hogy minden hatalmat a hadsereg vesz át, egyszersmind felkérte a közalkalmazottakat és munkásokat, végezzék tovább napi munkájukat. PÁRIZSBAN a puccs híre nem keltett különösebb meglepetést. Egy afrikai diplomata szerint „az ügy egyáltalán nem izgalmas, a hatalom szinte csak arra várt, hogy valaki magához ragadja.” Ezt látszik alátámasztani a puccsra felvonuló erők nagysága: szemtanúk szerint az elnöki palotát négy páncélkocsi, két páncélozott csapatszállító jármű és három vagy négy dzsip rohamozta meg. A HATALOMRA jutott Kerekou őrnagy „gyorsabb gazdasági és társadalmi haladást” ígért a lakosságnak, s kilátásba helyezte a „politikai vetélkedés,, félretételét. A FRANCIA RÁDIÓ értesülése szerint a Dahomeyt kormányzó polgári triumvirátus: Ahomadegbe, Maga és Apithy „rivalizálása” Pompidou elnök közelgő látogatásával függött össze. Párizsi források valószínűnek tartják, hogy a puccs után Pompidou utazására már egyáltalán nem kerül sor. Dahomey javarészt francia segélyből él. A volt triumvirátus tagjai között Anoma- degbe és Maga sorsa egyelőre nem ismeretes. Apithy pedig Franciaországban üdül, immár valószínűleg véglegesen. A DAHOMEYI RÁDIÓ, amely csütörtök óta a „Forradalom hangja” néven működik, a péntekre virradó éjjel közzétette az új kormány névsorát. A köztársaság elnöke Mathieu Kerekou őrnagy. Társai kivétel nélkül katonatisztek. DAHOMEY határai változatlanul zárva vannak, nem működik a telefon- és távírószolgáltatás sem. AZ ELMŰLT tizenkét éven belül ez volt az ötödik államcsíny Dahomeyben, a volt Erancia gyarmaton, amely 1960-ban nyerte el függetlenVáltozások az egyiptomi fegyveres erők élén \S>XXXXXXN.XXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXX\XXXV,XXVXXXXXV, | | Fél évszázad I Aratás Kazahsztánban. Díjnyertes fotó a hírügynökség kiállításán. TASZÉZSzadat elnök nagy jelentőségű változtatásokat hajtott végre az egyiptomi fegyveres erők élén. Csütörtöki rendeletével Ahmed Iszmail Ali tábornokot nevezte ki hadügyminiszterré és a fegyveres erők főparancsnokává. Az ötvenöt éves tábornok az 1967- es izraeli agresszió után jelentős szerepet játszott a fegyveres erők újjászervezésében. Ahmed Iszmail Ali kinevezését megelőzően Szadat elnök elfogadta Mohamed Ahmed Szadek volt miniszterelnök-helyettes, hadügyminiszter, hadiipari miniszter és főparancsnok lemondását. Az új hadiipari miniszter Ahmed Kamel El-Badri lett, míg a katonai műszaki akadémia igazgatójává Ahmed Mohamed Szelim tábornokot nevezte ki az államfő. Szadat elnök, mint a fegyveres erők legfőbb parancsnoka, kedden megbeszélést tartott a fegyveres erők legfelsőbb tanácsával. Kairói politikai megfigyelők úgy vélik, hogy a fegyveres erők élén végrehajtott személyi változások közvetlen összefüggésben vannak Szidki A Dél-afrikai Köztársaság kormányának fajüldöző tevékenységét vizsgáló ENSZ-bi- zottság (apartheid bizottság) adatokat hozott nyilvánosságra a dél-afrikai fajüldöző rezsimről. Az adatok teljes egészében hivatalos tájékoztatásokból származnak — írja a moszkvai Pravda. Az ország lakossága jelenleg 22 millió és faji hovatartozás szerint négy csoportra' osztható. A „fehérek” száma mintegy négy millió, a „színes” mulattoké két millió, az országban élő többnyire Indiából származó ázsiaiak száma 650 000. A lakosság legnagyobb része a több mint 15 millió afrikai. A Dél-afrikai Köztársaság területe két zónára, a földterület 87 százalékát kitevő fehérek lakta övezetre és a bantu négerek törzsi rezervátumaira osztható fel. A bantu négerek lakta területekről származik az olcsó munkaerő, és ez a vidék a „politikailag veszélyes” afrikaiak száműzetési helye. A fajüldöző rendszer lényege és célja az ország emberi és természeti erőforrásainak kizsákmányolása, a helyi és a nyugati vállalkozók, a földbirminiszterelnök szerdai bejelentésével, miszerint a jövőben fontos gyakorlati kezdeményezések várhatók Egyiptom és a Szovjetunió katonai együttműködésének fejlesztésében. Hivatalosan meg nem erősített értesülések szerint a közeljövőben magasszintű katonai küldöttség utazik Moszkvába. Novemberben egyébként Mohamed Abdallah Marzaban miniszterelnök-helyettes, gazdasági. külkereskedelmi és közellátásügyi miniszter vezetésével nagy létszámú egyiptomi kormányküldöttség utazik Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjet kormány képviselőivel a két ország gazdasági együttműködésének fejlesztéséről. A tárgyalások eredményeként aláírják az 1973-ra szóló árucsereforgalmi megállapodást. A pénteki sajtókommentárok egybehangzóan kiemelik, hogy Szidki miniszterelnök múlt heti moszkvai látogatása nyomán feloldódott az átmeneti feszültség és normális mederben folytatódnak a szovjet—egyiptomi kapcsolatok. tokosok és a kereskedők meggazdagodása. Az extraprofit megszerzésének fő eszköze a munkabérmegkülönböztetés. Az afrikai négerek, akik a bányaiparban alkalmazott munkaerő 90 százalékát teszik ki, 20-szor kevesebbet kapnak munkájukért, mint a fehér bányászok. A cikkíró' rámutat, hogy a fajüldözés politikája az oktatási rendszert is áthatja. A fehér gyermekek oktatására fordított állami kiadások 14-szer meghaladják a néger iskolásokra fordított kiadásokat. Az afrikai gyermekek 70 százaléka nem jár iskolába. A négerek előtt gyakorlatilag zárva vannak a lehetőségek, hogy felső, különösen műszaki oktatásban részesüljenek. A cikk végezetül hangsúlyozza: „Évről évre nő a Délafrikai Köztársaság hadseregének és rendőrségének állománya. Az elmúlt tíz évben nyolcszorosára nőtt az ország katonai költségvetése. Ahogy az elmúlt évek eseményei mutatják, a dél-afrikai fegyveses erők a Zambezitől délre fekvő gyarmati rendszerek fő támaszaivá váltak. Santiagói barikádok Valóban sokfejű hidrának bizonyul a chilei reakció: amíg dr. Salvador Allende kabinetje az egyik fejjel van elfoglalva, akcióba lép a másik. Több napos szállítási válság után kezdtek kibontakozni a rendezés körvonalai, amikor egy már korábbi aknamunkájáról ismert szervezet, az úgynevezett „Haza és Szabadság” nevű reakciós tömörülés barikádok építésébe kezdett a fővárosban. Közben a jobboldal — ugyancsak régi szokás szerint — nem maradt tétlen a nemzetgyűlésben sem: különböző parlamenti machinációkkal elérte, hogy menesszék Aliredo Jignant, a fővárosból és tágabb környékéből álló Santiago tartomány kormányzóját. És hogy ez sem minden, azt az egyik legfrissebb hír is bizonyítja. Eszerint a fuvarozók szövetsége, amely pedig már megállapodott a kormánnyal, meggondolta magát és újabb követelésekkel lépett fel. Ügy látszik, ez a módszer nemcsak az amerikai nagypolitikában, Vietnammal kapcsolatban, hanem — jobboldali részről — a cIliiéi belpolitikában is. A fent csak nagyon röviden ismertetett, különböző műfajú reakciós tevékenység egymást követően, illetve egyidőben zajlott le. A kronológia önmagában is világossá teszi, hogy a változatos formákban jelentkező jobboldali akciók mögött ugyanaz a karmester áll: olyan, aligha csak Chilére kiterjedő, hatalmas anyagi és egyéb lehetőségekkel rendelkező erő, amely elhatározta, hogy egyetlen pillanat nyugalmat nem hagy a Népi Egység kormányának. Csakhogy ez az elhatározás nem az erő, hanem a gyengeség jele. Chilében márciusban országos választások lesznek. Ha a reakció készpénznek venné a saját állításait, nem kellene mást tennie, mint nyugodtan kivárni a választás napját, mondván, hogy a szavazók majd megbuktatják a kormányt. A jobboldal azonban nagyon is jól ismeri a valódi tömeghangulatot, éppen ezért folyamodik a terror, a szabotázs fegyveréhez. Ezeket a fegyvereket eddig dr. Allende kabinetje éppen a tömegek segítségével csavarta ki mindig a reakció kezéből. Tipikus a barikádemelés után érkezett santiagói hír: építőmunkások brigádjai száguldottak a helyszínre, visszahelyezték a kibontott utcaköveket és elzavarták a barikádemelőket. A chilei nép nem engedi felszedni a jövő felé épülő út köveit. Peruban- Chiléről Velasco Alvarado perui elnök közép-európai idő szerint szerdán este tartott sajtótájékoztatóján kijelentete: „Chilével egy úton járunk. A perui forradalom, a perui nép az első perctől kezdve támogatta a rézproblémával kapcsolatos chilei lépéseket. Ami Chilével történt, az megtörténhet velünk is. A nemzetközi reakció nem válogat a módszerekben. Továbbra is szolidárisak vagyunk a chilei néppel — a népi egység kormányával. A továbbiakban hazája belpolitikai kérdéseiről szólva Velasco Alvarado kitért arra, hogy rövidesen változások várhatók a kormányban. November végén néhány vezető személyiség nyugdíjba megy, köztük a miniszterelnök és hadügyminiszter. Pénteken, helyi idő szerint' délután 3 órakor a phenjani Tedongan-palotában, a csütörtökön befejeződött ástak—dél Vöröskereszt-tárgyalás színhelyén sajtóértekezletet rendeztek. Ezen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségét vezető Kim The Hi szólt az október 23—26 között lezajlóitmegbeszélésekről. Megállapította, hogy a két küldöttség álláspontja között még nagy a különbség, de reményét fejezte ki: a november 22-én Szöulban sorra kerülő ülésszak előbbre viszi az ügyeket. A küldöttség vezetője beszámolt arról, hogy a KNDK részéről négy konkrét javaslatot terjesztettek elő a haza egyesítésére irányuló elvek szellemében, amelyeket a július 4-i észak-déli közös nyilatkozatban határoztak meg. Ezeknek megfelelően szükséges, hogy Dél-Koreában demokratikus és szabad társadalom feltételeinek megfelelő légkört teremtsenek. Csak ilyen módon enyhíthetek a kettészakított családok szenvedései és oldha- | tó meg a nemzeti összefogás a haza békés egyesítésére. Kim The Hi arról is tájékoztatott, hogy a dél-koreai fél is előterjesztett javaslatokat. Ezeket a KNDK Vöröskeresztküldöttsége tanulmányozza. Ügy tűnik — jelentette ki —, hogy e javaslatok nagyon félreértelmezik a kérdéseket. Minthogy azonban a legégetőbb probléma a kettészakított családok fájdalmának enyhítése — amely különben elválaszthatatlan a haza egyesítésének feladatától —, az északi küldöttség a további üléseken is mindent meg fog tenni a kitűzött célok elérésére. Az észak és dél közötti sokoldalú érintkezés vöröskeresztes szinten tehát november 22-én Szöulban folytatódik. A politikai tárgyalások menetrendje pedig a következő: november 2-án Phenjanban, majd november 30-áij Szöulban ülnek össze az északi és déli koordinációs bizottságok elnökei. L. Adatok a dél-afrikai rezsimről A Szovjetunió és az arab világ Am kor három hónappal ezelőtt véget ért a szovjet katonai tanácsadók megbízatása Egyiptomban, az arab reakció azt remélte, hogy döntő fordulat történhet a szovjet— arab viszonyban. A kairói sajtóban olyan vádak is elhangzottak, hogy a Szovjetunió tulajdonképpen érdekelt a közel-keleti válság rendezetlenségében, mert ez a térségben való „jelenlétét” segíti elő. A még Nasszer elnök idejében félreállított polgári politikusok a tanácsadók távozását megelőzően petícióban követelték az államfőtől a szovjet—egyiptomi kapcsolatok felülvizsgálását. A reakció erői lényegében vissza akarták forgatni a történelem kerekét, fékezni akarták hazájukban a társadalmi fejlődés folyamatát, s egyáltalán nem érdekelte őket az, hogy ezzel valójában meggyengítik Egyiptomot, Izrael malmára hajtják a vizet. Naiv illúziókra építettek ezek a reakciós erők: olyan elméletekre, hogy az Egyesült Államok most már nyomást gyakorol Izraelre, s eléri majd, hogy az izraeli megszálló csapatokat vonják ki az arab területekről. Ebből a vágyból semmi sem lett: az amerikaiak továbbra is felfegyverzik, pénzelik, minden módon támogatják közel-keleti szövetségesüket, s nem Izraelre, hanem Egyiptomra próbálnak nyomást gyakorolni. Homokra épültek azok a számítások is, hogy majd Nyugat-Európa siet Kairó segítségére, szembefordulva Izraellel is, az Egyesült Államokkal is. E kudarcok nyomán aztán fokozatosan megváltozott a hangnem, mind több kommentár húzta alá, hogy a Szovjetunió támogatása nélkülözhetetlen és pótolhatatlan Egyiptom számára. Ezt egyébként a hivatalos egyiptomi politika mindig is hangoztatta. Amikor az egyiptomi miniszterelnök legutóbb Moszkvába látogatott, a szovjet kormányfő utalt ugyan arra, hogy a szovjet—egyiptomi együttműködés megpróbáltatásokon ment keresztül, de azt húzta alá elsősorban, ami a döntő, ami a meghatározó, ami az állandó tényező: az antiimperialista együttműködést, a nemzeti felszabadító mozgalomnak nyújtott internacionalista támogatást. A moszkvai tárgyalásokról kiadott közös közlemény hangsúlyozta, hogy a barátság erősítése közös érdek, s hogy a két ország együttműködési szerződése minden területen továbbra is alapot nyújt a kapcsolatok megszilárdítására. Ugyanakkor zavartalanul fejlődnek a szovjet—szíriai és a szovjet— iraki kapcsolatok, megszilárdítva Damaszkusz és Bagdad nemzetközi pozícióit, a nemzeti erők összefogását, a nemzetgazdaság alapjait. Kölcsönös érdekek védelméről és szolgálatáról van szó. A Szovjetunió nem támaszpontokat akar, nem erőszakolja rá „jelenlétét” a Közel-Kelet arab országaira, hanem osztálypolitikájának, internacionalista hagyományainak, szocialista elveinek megfelelően segíti az arab nemzeti felszabadító mozgalmat, a haladás útjára lépett független arab köztársaságokat. Tiszteletben tartja az arab népek függetlenségét és sajátosságaikat is; tiszteli jogaikat és történelmi tradícióikat is. A béke és a biztonság ügyét kívánja elősegíteni a Közel-Keleten is; továbbra is sürgeti a közel-keleti válság politikai rendezését, az izraeli agresszió következményeinek felszámolása érdekében továbbra is segíti az agresszió áldozatait. A haladói arab rendszerek nemzetgazdaságában rendkívül fontos szerepet játszik az a több mint négyszáz nagy létesítmény, amelyet a Szovjetunió segítségével hoztak létre, vagy építenek jelenleg is. Egyiptom nem lenne képes nemzetgazdaságának, iparosításának gyors fejlesztésére a híres nílusi nagygát, az asszuáni vízi erőmű olcsó árama nélkül. Ma az asszuáni építkezés méreteihez hasonló arányú gyárépítés folyik Kairó külvárosában, Helunában, ugyancsak szovjet közreműködéssel: a heluáni acélkombinát szilárdítja majd meg az egyiptomi ipar alapjait. Szíriában az Eufrátesz folyón szovjet segítséggel építenek gátrendszert, amely lehetővé teszi majd, hogy megkettőzzék az öntözhető mező- gazdasági területeket. Egy harmadik példa: Irakban, ahol nemrég ragadták ki az imperialista olajtársaságok kezéből a nemzet olajkincsét, a Szovjetunió és a szocialista országok közreműködése nélkül nem aknázhatnák ki az olajat, amely a nemzetgazdaság legfontosabb bevételi forrása, a nemzeti jövedelem zömének biztosítéka. Ez a gazdasági segítség csak kiegészíti azt, amely a haladó arab országok nemzetvédelmi képességeinek megszilárdítását és fokozását célozza. E békepolitika, igaz reálpolitika. Nincs változás ebben a politikában — az együttműködés és a barátság elvei változatlanok. Az arab országok belső fejlődése természetesen nem lehet nyílegyenes, zökkenőktől mentes, s magától értetődik az is, hogy a haladást sürgető és a haladást fékező erők küzdelme tükröződik a kormány állásfoglalásaiban is. Ebben a helyzetben különösen fontos a türelem, a megértés, a szilárd elviség. Mindezzel rendelkezik a szovjet diplomácia, mindez jellemzi a Szovjetunió arabpolitikáját is. Az arab haladó erők megértik ezt, hálásak érte. És mind erélyesebben lépnek fel mindazok ellen, akik a szovjet—arab barátság bomlasztá- sára törekednek. R. L Tudósítónk jelentése Phenjanból: Sajtóértekezlet a Tedongan-palotában
