Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

1973. OKTOBER 37., PÉNTEK «If HEGYEI í/űrlap Magyar-szovjet barátsági nagygyűlés Gödöllőn A barátság legyőzi az időt és a távolságot f (Folytatás az 1. oldalról) sükkel elsők az országban: hektáronként 47—48 mázsát is aratnak évente. Jelentős eredményeket érnek el a szov­jet búzafajták termesztésében, különösen a Bezosztája, az Aurora, a Kavkáz stb. búzák­ból. Nem ritka, hogy ezekből hektáronként 60—70 mázsát is learatnak. Évi búzatermé­sük több, mint ezer vagon, amelynek többsége vetőmag; sok állami gazdaság és ter­melőszövetkezet igényét tud­ják ebből kielégíteni. Mind­ezen felül Jugoszláviába is exportálnak. Termelésüket könnyítik azok a gépek, trak­torok, kombájnok, amelyeket a Szovjetunió szállított szá­mukra. Az igazgató ezután borsóter­melésük eredményeit méltatta, valamint elemezte azokat a si­kereket, amelyek baromfite­nyésztésüket kíséri. Mint mon­dotta: Lengyelországba, Ju­goszláviába, Csehszlovákiába és kevesebb mennyiséget a Szovjetunióba is szállítanak. Állattenyésztésük másik fő ága a sertéstényésztés. Éven­te mintegy tízezer mázsa serr test bocsátanak ki gazdaságuk­ból. Ipari jellegű telepük je­lentős nyereségforrása a tan­gazdaságnak. A mintegy 1500 dolgozó évente 30—35 millió forint nyereséget biztosít. A vendégeket megragadta az az összehasonlítás, amit dr. Pogá­csás György számokban feje­zett ki. Amíg 1962-ben a hal­mozott termelési érték 104.5 millió forint volt, addig 1971- ben 234,8 millió forintra emel­kedett. A gazdaság nyeresége 1962 óta megnégyszereződött. A dolgozók létszáma a foko­zott gépesítés hatására csök­ken, az egy dolgozóra jutó halmozott termelési érték vi­szont jelentősen nő. A terme­lékenység egy évtized alatt háromszáz százalékkal emelke­dett. A gazdaság munkáját a he­lyi pártbizottság segíti. A gaz­daságban tevékenykedő hat alapszervezet munkájáról Ta­hik Ferenc informálta a ven­dégeket. Ezután a látogatók megte­kintették a baromfiüzemet, a lucerna- és kukoricaszárítót, valamint a takarmánykeverő üzemet. jr m r Kis ablak Szibériára A délutáni órákban az omsz­ki delegáció az Agrártudo­mányi Egyetemre látogatott, ahol a delegáció tagjai részt vettek a szibériai hetek alkal­mából rendezett kiállítás ün­nepi megnyitóján. A megnyi­tón, majd később a nagygyű­lésen részt vett Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság főtitkára; Barinkai Oszkár- né, Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárai, dr. Tóth József, a Külüg.vminiszétrium főosztály- vezetője, Szilágyi János, a Pest megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetője, dr. Dobi Fe­renc, az SZMT vezető titkára, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságának titkára, a Pest megyei Tanács, a KISZ, valamint Gö­döllő és a gödöllői járás álla­mi, párt- és gazdasági életének vezetői. A megjelenteket a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem nevében dr. Lőkös László, az egyetem pártbizottságának titkára, dr. Stefanovics Pál professzor, tanszékvezető és Franko János, az egyetem KISZ-bizottságának titkára fo­gadta. A kiállítás ünnepi beszédét Magyari András, az egyetem tanszékvezető tanára, az MSZBT Országos Elnökségé­nek tagja mondotta. Mint a többi között utalt rá, a kiállí­tásnak külön jelentőséget ad az, hogy a Szovjetunióban ép­pen ezekben a napokban em­lékeznek meg a szibériai, tá­vol-keleti polgárháború befe­jezésének 50. évfordulójáról. A kiállítás egy kis ablak — mondotta Magyari András —, amelyen keresztül bepillanthat a néző Szibériéba. A kiállítás megtekintése után került sor a nagygyűlés­re, amelyen részt vettek az egyetem professzorai, tanárai, hallgatói, a város és a járás ipari és mezőgazdasági üze­meinek, intézményeinek dol­gozói is. Az ünnepség a két nemzet himnuszával vette kezdetét, majd Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának titkára mondott ün­nepi beszédet. Megyéink barátsága: mint cseppben a tenger Bevezetőjében méltatta a közelgő ünnepek jelentőségét: a Nagy Októberi Szocialista Forraaalom 55. és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetségének létrejötte, a Szov­jetunió megalakulásának kö­zelgő 50. évfordulóját. Méltat­ta azokat a történelmi ese­ményeket, amelyek egy új világ születését eredményez­ték, olyan világét, amelyben létrejött a kizsákmányolás­mentes társadalom felépítésé­nek lehetősége. A Bolsevik Párt, a szovjet hatalom mögé tömörült munkások, nincste­len parasztok elszánt akaratán megtört a nemzetközi reak­cióra támaszkodó burzsoázia ereje. A továbbiakban azokról a hős magyar internacionalis­tákról beszélt Jámbor Miklós, akik fegyveresen vettek részt a történelem átformálásában, s a legveszélyesebb helyeken is fegyvertársai voltak az orosz munkásoknak. Később 1919-ben idehaza adták tudtá­ra a magyar és a nemzetközi reakciónak, hogy népünk meg­elégelte az elnyomást, széjjel- Verte az urak államát és meg­teremtette saját hatalmát. A hatalom megszerzéséért siker­rel harcoltak, de a hatalom megtartásáért vívott küzdel­mük sok ok következtében nem vezettek sikerre. A magyar internacionalis­ták harca, az, hogy 1919-ben népünk a Szovjetunió után el­sőnek teremtette meg saját hatalmát — történelmünk leg­szebb hagyományai közé tar­tozik. Ezután az ünnepi előadó azokról a történelmi napokról beszélt, amelyek során meg­született a magyar szabadság, a Szovjetunió felszabadította hazánkat és Magyarországon is kezdetét vehette az új, szo­cialista társadalom felépíté­séért vívott harc. Harcunkban mindig mellettünk álltak a szovjet emberek. Azt tapasz­talhatjuk napjainkban is, hogy fő gondjaink megoldásában biztos társ a Szovjetunió. Köz­ismert, mint mondotta, hogy népgazdaságunk legnagyobb gondja a lakáshelyzet enyhíté­se. A Szovjetunióból vásárol­tuk azokat a házgyárakat, amelyek lehetővé teszik, hogy évente 70—80 ezer lakás épül­jön hazánkban. Az elmúlt két évtizedben rohamosan fejlődött iparunk s kialakult hazánkban a teljes foglalkoztatottság. Fejlődő ipa­runk berendezésének jelentős részét ugyancsak a Szovjet­unióból vásároltuk. Az ipar fejlődése tette lehetővé a kül­kereskedelem fejlődését, ma a hazai piac után a legnagyobb, a legmegbízhatóbb piacunk a szovjet piac. fokos hideg sem. A rövid ideig tartó nyárban előfordul a 30 —35 fokos meleg is. Olyan emberek élnek itt, akik ed­zett, erős akaratú emberek, akik szeretik a tájat, akik tud­nak küzdeni a természet ne­hézségeivel. Ilyen embereket ismertünk meg elvtársaink- ban, barátainkban, akik a tá­voli országrész küldötteiként ismerkednek megyénkkel, dol­gozóinkkal. Mint Jámbor Miklós mon­dotta, a személyes kapcsolatok Szibéria kis részére terjednek ki: Szibéria és a szovjet Tá­vol-Kelet területe 13 millió négyzetkilométer — és Omszk megye hazánk területének másfélszerese, s mindössze 1,8 millió ember él ott. Aki e területtel közelebbről szeretne megismerkedni, an­nak meg kell barátkozni a milliárdokat kifejező számje­gyekkel, mert az ott fellelhető természeti kincsek mennyisége milliárd tonnákban fejezhető ki. Meg kell ismerkedni az elemek periodikus rendszerei­nek táblázatával is, mert az abban szereplő valamennyi ás­ványi anyag megtalálható Szi­bériában. Megtalálhatók a ritka, a nehéz- és könnyűfé­mek, az olaj hihetetlen meny- nyisége. Befejezésül az előadó kife­jezte annak a kapcsolatnak Anya en szeretett gr Elöljáróban üdvözölte me­gyénk dolgozóit és mindazo­kat, akik eljöttek a nagygyű­lésre. Kifejezte, milyen öröm a delegáció számára, hogy megismerhették a gödöllői ag­ráregyetemet és éppen akkor kerülhetett sor a látogatásra, amikor a szibériai hetek ke­retében megnyitották szép ki­állításukat. Mint mondotta, Szibériát Magyarországtól ötezer kilo­méter választja el. De ez nem jelent semmit a barátok szá­mára. Sem az idő, sem a tá­volság nem lehet gátja az igaz barátságnak. Ügy érzi, hogy a magyar és a szibériai dolgo­zók között sok a hasonló vo­nás. A mi barátságunk régi alapokon nyugszik, a szovjet hatalom megteremtéséért, a marxi—lenini eszmék meg­valósításáért vívott közös harcban edződött, erősödött. Az omszkiak — mondotta az ünnepi szónok — nagyra ér­tékelik a régi barátságot. A magyar internacionalisták har­ca szent az ő számukra. Ligeti Károlyra és a többiekre na­ponta emlékeznek szűkebb hazájukban. Omszk központ­jában, a Lenin téren, egy em­lékparkot létesítettek, és az el­Megnövekedett iparunknak nagy az energiaigénye, a gö­di transzformátor állomásra csaknem ugyanannyi elektro­mos áram érkezik a Szovjet­unióból, mint amit a százha­lombattai erőmű termel. A Dunamenti Hőerőmű és a Du­nai Kőolajfinomító Vállalat ugyancsak beszélő bizonyíté­kai a szovjet—magyar barát­ságnak. A magyar vasúti és közúti közlekedés fejlődése ugyan­csak elválaszthatatlan a barát­ságtól. A dieselesítési prog­ram, a vasúti teher- és sze­mélyszállítás, a személyforga­lom, a mozdonyok, a ZIL-ek, a Moszkvicsok, a Zsigulik, a Volgák közismert és megbe­csült közlekedési eszközök. Megyénk fejlődésében, mint cseppben, tenger tükröződik, az a baráti kapcsolat, amely­nek szálai mind-mind bizo­nyítékai a barátságnak és együttműködésnek. Jámbor Miklós hosszan mél­tatta az együttműködésnek a mezőgazdasági termelés fej­lesztésében játszott szerepét. Közismert, mint mondotta, hogy a mezőgazdaságban dol­gozó gépek abszolút többségét a Szovjetunióból vásároljuk, hogy például a kenyérgabona­gondot az intenzívfajta ter­mesztésre való áttéréssel ol­dottuk meg. A mezőgazdasági üzemek szakemberei, dolgozói a megmondhatói, hogy a be- zosztája búzának, az SZK—3 —4 kombájnoknak, a Bjelo- russz-traktoroknak és más eszközöknek mi a szerepük abban, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta el­telt tizenkét esztendő alatt, a mezőgazdasági termékek ho­zamai megkétszereződtek. Ezután az ünnepi szónok azokat az erőfeszítéseket mél­tatta, amelyeket a Szovjetunió a béke fenntartásáért, a né­pek barátságáért tett a szov­jet hatalom megszületése óta, majd áttért a szibériai hetek jelentőségének elemzésére. Mint a többi között mondot­ta, a szibériai hetek azt a célt szolgálják, hogy közelebbről megismerjük azt a kontinens­nyi országrészt, amelyről az európai embernek, így a ma­gyarok többségének is nagy­részt a régi ismeretekre ala­pozott elképzelései vannak. Elképzeléseinkben Szibéria, mint a rideg-hideg örök tél hazája él, ahol sem ipari, sem mezőgazdasági termelés nem lehetséges, amit a cári hata­lom arra használt, hogy a leg­jobb hazafiakat, köztük a bol- sevikokat oda küldte szám­űzetésbe elpusztulni. Ebben a túlzások ellenére sok igazság volt. De Szibériának is meg­van a legújabbkori történel­me. Szibériában a tél 8—9 hóna­pig tart, nem ritka a 45—50 A meleg hangulatú nagygyűlés hallgatói. nagy jelentőségét, amelyet a két testvérmegye épített ki. Tőlünk, Pest megyéből há­rom küldöttség járt Omszk- ban, párt-, újságíró- és szak- szervezeti küldöttség mélyí­tette a barátságot. Omszkból a negyedik küldöttség tartózko­dik megyénkben és az ötödik küldöttséget az ünnepre, no­vember 7-re várjuk. Mindig szeretettel, öröm­mel fogadjuk testvérmegyénk küldötteit, akik a testvéri ba­rátság követei. A nagy tapssal fogadott be­széd után Mekerov Alek- szandr Pavlovics, az omszki delegáció vezetője, Omszk me­gye pártbizottságának ipari, építőipari felügyelő titkára emelkedett szólásra. liékezik rcrmekeire lenség elleni harcban hősi ha­lált haltak emlékére emlék­művet emeltek. Az emlékmű­re ezt írták: „Más vidéken nőt­tek fel, de Szovjetoroszország emlékében úgy élnek, mint ahogy az anya emlékezik sze­retett gyermekeire”. Ez az emlékmű a vörös ma­gyarok számára készült, akik távol hazájuktól nyilvánították ki szolidaritásukat, és együtt harcoltak a szovjet emberek­kel a győzelemért. A vörös magyarok dicső oldalakat ír­tak be a szovjet és magyar nép történetébe. A szovjet nép so­ha nem felejti el a segítségü­ket, akik a forradalom győzel­méért életüket adták. Szent­ként tisztelik, szentként őrzik az elesettek emlékét. Omszkban Ligeti Károly ut­cát neveztek el. Ebben az ut­cában van a megyei pártbi­zottság székháza. Könyv jelent meg Vörös Magyarok címmel. Ebben a könyvben is emléket állítottak a hősök életéről. Az Omszki Drámai Színházban Ligeti Károlyról ezekben a na­pokban is drámát adnak elő. Valamennyi szovjet ember, így a szibériaiak is figyelem­mel kísérik a magyar nép sor­sát, küzdelmét a szocializmus építésében. Figyelemmel kísé­rik, hogyan hajtják végre a párt X. kongresszusának hatá­rozatait, a negyedik ötéves terv feladatait. Delegációjuk néhány napja tartózkodik Pest megyében. Hat várost, sok termelőszöve - kezetet, állami gazdaságot, ipari üzemet ismertek meg. Olyan pihenőhelyeket is meglátoga - tak, ahol a magyar munkások töltik pihenőnapjaikat. Ismer­kedtek a történelmi emlékek­kel, kulturális eseményekkel. Tisztelettel adóznak a magyar nép fejlődése előtt. Nagyra ér­tékelik azt a törekvést, amit a magyarok az európai bé­kéért, biztonságért fejtenek ki. Ezután Mekerov Alekszandr Pavolovics Szibéria életéről szólott. Arról, hogyan hajtják végre az SZKP XXIV. kong­resszusának határozatait, va­lamint a kilencedik ötéves terv feladatait. Mint mondotta, eb­ben az időszakban Eszak-Szi- bériában létrehozzák a legna­gyobb olajipari kombinátot. 1975-re 120—125 millió tonna kőolajat termelnek. Ez köz­vetlen hatással lesz Magyaror­szág kőolaj-felhasználására is. Szibériában építik fel az egyik legnagyobb ipari kombinátot is. Nemrégen adták át a világ legnagyobb vízi erőművét, és hozzákezdenek a második óriás vízi erőmű építéséhez. Ez a vízi erőmű ott emelkedik majd, ahol Lenin élt száműzetésben. Az ünnepi szónok ezután a mezőgazdaságban elért ered­ményeikről beszélt. Szibéria nemcsak kőolajáról, ásványi kincseiről, féméiről híres, ha­nem mezőgazdasági termékei­ről is. Ez évben 1,5 millió ton­na gabonát adtak az or. szágnak. Szarvasmarha-állo­mányuk több mint 1 300 000 darab. Jelenleg egy 108 000 sertés hizlalására és egy 40 millió csirke előállítására al­kalmas kombinátot építenek. Az előadó méltatta tudo­mányos, kulturális eredmé­nyeiket is. A többi között el­mondotta, hogy jelenleg ti­zenegy főiskola, több mint harminc technikum, néhány tucat tudományos intézet mű­ködik Omszkban. Négy szín­házban, huszonhárom mozi­ban szórakozhatnak dolgozóik és száz könyvtár áll az olvas- nivágyók rendelkezésére. Ugyanakkor azonban, ami­kor ilyen nagy fejlődést értek el és továbbra is óriási fel­adatok várnak rájuk, jól isme­rik Magyarország termékeit is. Utcáikon Ikarus-au tóbuszok­kal közlekednek, folyóikon Magyarországon gyártott ha­jók úsznak. Nemrégen pályá­zatot hirdettek: mit tudnak dolgozóik Magyarországról. Sok ezer sikeres pályamű ér­kezett be. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság nagyszerű munkát fejt ki megyéjükben. Barátságunk, mondotta be­fejezésül az omszki delegáció vezetője, kölcsönös látogatá­sainkkal tovább erősödik. Sze­mélyes ismerkedéseinkkel, sok-sok tapasztalatunk alap­ján még közelebb kerülnek egymáshoz népeink. A nagygyűlés részvevői hosszan tartó, forró tapssal kö­szöntötték a vendégeket és az előadót. A program ünnepi műsorral zárult. S. Ä. Magyari András megnyitja a szibériai hetek kiállítását. Gábor Viktor felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom