Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-26 / 253. szám

1972. OKTÓBER 2(5., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI Ä veresegyházi példa a Nemcsak a formát, tartalmat is megtalálták Tanulmány a társadalmi munkáról i A — társadalmi munkáról szóló — tanulmányt senki ne (keresse valamely tudományos folyóiratban. Szerzői Veresegy­ház lakói, tanácselnökük: Pásztor Béla vezetésével. Meg­fogalmazásába feltétlenül be­segítettek a gödöllői járás köz­ségi tanácselnökei és népfront­elnökei is. A népfront járási elnökségének legutóbbi ülésén vetődött fel, hogy nagyon idő­szerű lenne a községfejlesztés­nek oly lendületet adó társa­dalmi munkáról összevetni a véleményeiket. Valaki javasol­ta: tartsák a tanácskozást Ve­resegyházon, ahol az „elméle­tet” mindjárt ellenőrizni is le­het a gyakorlatban. Az általános kérdések ' _ Vitathatatlan, hogy a tár­sadalmi munkát Verese®7há­zon is a szükség hozta létre — mondja a tanácselnök. — A község még a hatvanas évek elején is egy nagyon kopott, poros, elhanyagolt falu volt. — Aztán: az éves fejlesztési alap alig éri el az ötszázezer forintot. Akinek van pénze, az egyszerűen megrendel, építtet, akinek kevés van, az... meg­csinálja maga, vagy legalábbis — segít. Mondok néhány pél­dát Három év alatt tizenkét kilométer hosszan épült a ha­tárban vízlevezető csatorna. ■Úgyszólván mindenki segített társadalmi munkában, értéke évenként elérte az egy-másfél millió forintot. Vagy a benzin­kút összehívtuk a motoroso­kat, gépkocsi-tulajdonosokat, tudnának-e segíteni? Igen. Ot- ven nap alatt elkészült. Na­gyon sokan dolgoztak ott, volt, hogy zuhogó esőben. Három­szor váltottak ruhát... Most egy száz köbméteres olajtar­tályt szeretnének letenni a földbe, szintén társadalmi se­gítséggel, mert a jelenlegi olaj­tároló kicsi, a huszonötezer li­ter olaj három órán belül el­fogy. — Nagyon fontos, hogy a társadalmi munkának nemes, jelentős célja legyen, hozzá­járuljon a közösség — a köz­ség — gazdagodásához. Min­den emberben él az alkotás vá­gya, minden ember örül, ha látja munkája eredményét. Mi, ha egy munkához hozzáfogunk, azt előbb megfelelően előké­szítettük. Van szerszám, van anyag, van műszaki irányító, s egy-két óra múltán meglátszik az eredmény is. Egy-egy szom­baton, vasárnap reggel nem ritka, hogy a község négy-öt pontján egyszerre folyik a munka. Van, ahol négy, öt em­ber dolgozik — ott ennyire van szükség —, van, hogy két­száz. Az iskola építésénél a napi átlag húsz-harminc em­ber volt. kétmillió forintot ért az ottani segítségük. Fogadóóra a lapát mellett — Veresegyházon a társadal­mi munkának rangja van, aki netán kimarad belőle, úgy ér­zi, mellőzik a közös ügy „meg­tárgyalásánál”. A községben mindenhez mindenkinek köze van, ez nem elmélet, ez a va­lóság. Nálunk senki nem le­gyint a társadalmi munkára, sem a fiatal, sem a gyári mun- kás, sem az orvos. Meggyőző­désünk, hogy lenne bármeny­nyi pénzünk, itt is, és másutt is, a társadalmi munkára ak­kor is szükség lenne, akkor is élne a lakosság ezzel a lehető­séggel. Az persze, természetes, hogy a község vezetői is ott vannak, vasárnap hajnalban a lapát mellett, miért ne! Egy- egy ilyen közös munka a leg- ■>laayobb fogadóóra, minden gond, kérés, öröm szóba kerül ott, őszintén, formaságoktól mentesen. Ez a természetes. — Nem azt akarom monda­ni, hogy az első perctől min­den ilyen természetes volt ná­lunk. Emlékszem, az első idők­ben előfordult, hogy néhá- nyan nekifogtunk az egyik ut­ca rendbehozatalának, s a la­kók a kerítések mögül néztek minket, még kuncogtak is. De nem túlzás, ma Veresegyhá­zon szinte sértésszámba megy ezt emlegetni... — Arra, hogy mennyire ma­gáénak érzi a lakosság a lakó­helyét, a legjobb példa a soha nem látott méretű „járdaépí­tés. Ma Veresegyházon min­denki járdát épít! öreg, fiatal, diplomás és diploma nélküli. A tanács ingyen adja a nyers­anyagot, a homokaszfaltot, s minden lakó a háza előtt elte­ríti. Mintegy nyolc kilométer hosszan már szilárd, pormen­tes járda van a házak előtt, s 1974. végére nem lesz a köz­ségben olyan utca, ahol ne lenne járda, legalább az út egyik oldalán. Egy nap másfél kilométer I A gödöllői járás községeinek tanácselnökei és népfrontelnö­kei veresegyházi körsétára in­dultak ezen a délelőttön. Míg az új művelődési házat, az új és rendkívül ízléses autóbusz- megállókat, az új iskolát, az új lakótelepet, az új hétvégi pi­henőtelepet, a strandot jártuk, néztük, óhatatlanul arra gon­doltam: ez a község olyan ta­karékos, olyannyira megújuló, hogy méltán mutathatnánk — jogosan dicsekedve — bárki messziről jött idegennek is. Jól tudjuk, hogy Pest megye hiá­ba terül el az ország szívében, sajátos kommunális, szolgál­tatási és művelődési gondokkal küzd, főleg a nagyfokú fel­áramlás miatt. Mégis, egyre több olyan községünk van és lesz, ahol már nem kell szé­gyenkezzünk. Kétségtelen, hogy a legna­gyobb érdeklődést a község szélén működő — kezdetleges, de annál hasznosabb — ho­mokaszfalt „gyár” váltotta ki. Itt készül a járdák anyaga, 86 százalék homokból, mészből és bitumenből. Egy köbméter mintegy 600 forintba kerül, s három köbméterből kijön 100 méter járda. Volt olyan nap Veresegyházon, amikor a la­kosság másfél kilométert elké­szített. Látogatásunkkor a Szent Im­re utcaiak terítették a homok­aszfaltot Nem kell alap hoz­zá, nem szükséges peremkő. Kell viszont egy gereblye, egy lapát, egy deszka, egy döngö­lő és szív és akarat. Szakérte­lem sem kell hozzá. Ha netán valaki nem tudná, hogy kell elteríteni, annak a tanácstag elmagyarázza, de magyarázat­ra Veresegyházon már nincs szükség. A kis üzem szállít homok- aszfaltot az ország különböző részeibe, Budára is, s jövőre — korlátozott mértékben — a i gödöllői járás községeinek is j rendelkezésére áll. Nem győzi a munkát. S a járda tíz évig biztosan járda marad. Kényes kérdések A körséta után ostromolják a helyi tanácselnököt a kér­désekkel, köztük a kényesnek nevezett kérdésekkel is. Néz­zünk néhányat. Konkréten mondjon a tanácselnök társa­dalmi munkál, miből jött pél­dául össze az idei félévi nyolc és fél millió forint érték, amellyel megyei viszonylatban második a község?! íme: ház­bontás, alapozás, téglabehor- dás, ablaktisztítás, árokbetöl- lés, faültetés, utcai csatorna- ásás, -fedés, kábelfektetés, szegélykőhordás Budapestről, a strand vizének tisztítása, autó­buszváró alapozása, kiszállítá­sa a helyszínre, a váró rend­szeres takarítása stb. Hogyan vesz részt az értel­miség a társadalmi munká­ban? — Mint mindenki más — mondja a tanácselnök. — A la­kosság járdát épít egy utcá­ban, s ott van az orvos háza. Mit gondolnak, ki csinálja meg a járdát a háza előtt? Maga az orves, nem más. Ez termé­szetes. Darányi állatorvos jár­dáját meg lehet nézni! Nincs ezen semmi csodálkoznivaló. Ezt nem én mondom, hanem minden veresegyházi, s maga Darányi doktor is: senki nem lesz kisebb értékű ember ezál­tal. Az az érthetetlen, hogy ezt magyarázni kell. A fiatalok. Egy autóbusznyi fiatal az az idén csehszlovák —lengyel körutazáson vett részt a tanács harmincezer forintján. Az­az... Nyolcvanezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek érte. „Játszva” teljesí­tették ezt a vállalásukat. Van-e köszönet a társadal­mi munkáért? — Az van. Megköszönjük minden embernek, gratulá­lunk, de kitüntetéseket nem osztunk érte. Nehéz is lenne objektiven mérni, ki mennyit dolgozott, meg nem is ez a lé­nyeg, hanem az összérték, az összteljesítmény. S a leglé­nyegesebb az, ami az embe­rekben belül van, a belső ér­ték a leglényegesebb. A veresegyházi tanácskozás nem is annyira a korszerű formákat, hanem a korszerű tartalmat érte tetten. Es ez a lényeg. Deregán Gábor Földimogyoró - csak vizsgálattal Hatósági ellenőrzés során a KERMI megállapította, hogy egyes üzletekben lejárt szava­tosságú import pörkölt földi- mogyorót árusítanak, tárolnak. Az ilyen termékek minősége gyakran nem felel meg a kö­vetelményeknek. Ezért a KER­MI korlátozta a jugoszláv föl­dimogyoró árusítását, vagyis a szavatosság lejárta után kizá­rólag előzetes minőségvizsgá­lattal. s annak eredményétől függően, szabad forgalomba hozni az import földimogyorót. A KERMI felhívta a keres­kedelmi vállalatokat, hogy készleteik szavatossági idejét kísérjék figyelemmel, s az el­lenőrző vizsgálatokat folya­matosan végeztessék el. A ju­goszláv földimogyoró szavatos­sági ideje a tasakos árunál négy, a vákuum csomagolású­nál hat hónap. A gyártási időt mind a tasakon, mind a dobo­zon jól látható dátum mutatja. Háromszáz éves patika Győrött 1654-ben nyílt a Széchenyi téri gyógyszertár, amelynek berendezését később Széchenyi György püspök és Eszterházi Erzsébet adományai gyarapították. A patika több mint 100 évig — 1773-ig működött. Győr város 700 éves jubi­leuma alkalmából régi formájában helyreállították. A jelen­legi patikamúzeumban állandó kiállításon mutatják be a már ritkaságnak számító felszereléseket és irodalmi emlékeket. Kétlábú bormérde-- sört ide, szép | I Bort ide, | barna leányt!------------ — — hangzik a sz esztől kicsorbult hangú da- nászás a nagykátai személy- vonaton, s a sűrű borgőzt, a Kossuth és Munkás cigaretták füstjét, meg a fokhagymás kol­bász szagát szinte mint egy függönyt kell félrelebbentenie annak, aki végig akar menni a döcögő vasúti kocsin. A Vanda-tó titka Ezen a héten in­dul útnak a „Zu- bov professzor”, a „Navarin” és az „Ob” nevű hajó­kon a 18. szovjet déli-sarki expedí­ció. „Az új kutatási idényt a déli-sark­vidék természetét tanulmányozó kü­lönböző nemzeti­ségű tudósok együttműködésé­nek erősödése jel­lemzi — közölte ezzel kapcsolatban a TASZSZ-nak adott nyilatkoza­tában Jevgenyij Tolsztyikov, a szovjet hidrome- teorológiai szolgá­lat vezetőjének helyettese. — Folytatódik a nemzetközi gla- ciológiai program, amelynek célja az Antarktisz jégta­karójának feltá­rása.” A munlkát szov­jet, ausztrál, ame­rikai, francia és angol szakembe­rek közösen vég­zik. A tudósok repülőgépekről ra­darral vizsgálják a jeget. Tolsztyikov el­mondotta, hogy szovjet és francia szakértők most el­sőízben meteoroló­giai rakétákat bo­csátanak fel a Kergulelen-szi- - geten. Az ausztrál tudósok meghív­ták szovjet kollé­gáikat, hogy ve­gyenek részt a rejtélyes Vanda-tó titkainak feltárá­sában. A tó fene­kén a víz hőmér­séklete eléri a 27 Celsius fokot. A feltételezések sze­rint a felmelege­dést mikroorga­nizmusok okozzák. „A tervekben szerepel a „Russz- kaja” nevű szov­jet állomás felállí­tása a földrész nyugati részén, a Berks-föknál. A „Vosztok” állomás körzetében foly­tatjuk a mélységi kutatóaknák fúrá­sát. A meteoroló­giai központban felállítunk egy Minszk—32 típusú elektronikus szá­mítógépet” — fe­jezte be a tájé­koztatást Tolsztyi­kov. Isznak az utasok — mond­hatni, csekély kivétellel csaík a férfinépje — s mire Pestre ér­keznek és leszállnak, hatvá­nyozottan érzik, hogy „mégis mozog a föld!...” Árulják az utasoknak a bort, tízliteres demizsonotkkal jár­ják a kocsikat a zugszeszmé- rők, kínálnak, itatnak — no és könnyű Katót táncba vinni! —---------------------- sötét bő­I Ragyás képű, | rű, hatal­mas ba­juszú atyafi járja végig a sze­relvény kocsijait, bal kezében a demizson, jobbjában egy más­fél decis pohár — már nem is kétes tisztaságú, hanem két­ségtelenül piszkos —, abból isznak az utasok, egymás után, mosatlanul, tízével, húszával, százával hörpentik ki a bort. A pohár jellegzetes típus­pohár: valaha mustárral telve árulták a közértben. A bajuszos, ragyás férfi rendkívül rafinált és körülte­kintő. Kandi szemmel lesi a falatozókat, elsősorban azok­nak kínálja a „nyakolaját”, akilk jó fűszeres kolbászt, sós házi sonkát, disznósajtot vagy szalonnát falatoznak bicskával. Ékes szavakkal beszéli rá őket itókájára: a zsíros, fűszeres harapnivalókra csúsziík a sava­nyú karcos, a még fanyar no­va. — Ejnye, azért az öt forin­tért nem tudja tisztességesen tele tölteni?! — Tölteném én, tisztelt úr, de hát zötyög a vonat és nem akarnám, hogy Motyogjon! \f ilágszerte megfigyelhető ’ folyamat, az urbanizáció. Amiből ez a szó ered, az urbs, a régi rómaiaknál nagybetűvel kezdve magát Rómát, „a” vá­rost, a fővárost jelentette. S valóban, az urbanizáció — vagy most már magyar szóra fordítva: a városiasodás — el­sősorban a fővárosok, a nagy világvárosok sajátossága. De nemcsak a városok városia­sodnak! E furcsaság miatt ér­demes egy kicsit elidőznünk a szó tartalmánál. Valójában olyan folyamat az urbanizáció, amely térben és időben, az egész világra kiter­jedően és történelmi folyamat­ban mutatkozik. Egyik feltűnő és lényeges jele az, hogy a Föld népességének mind na­gyobb hányada él városokban, azaz több tíz- és százezres, sőt milliós tömeget magába foglaló településeken. A ta­nyai ember maga áshat kutat, emésztőgödröt, megtermelheti táplálékát, viszonylag jóval kevesebb dologban van mások közreműködésére utalva. Ter­mészetesen ő is él a társadal­mi munkamegosztás előnyei­vel, a civilizáció hozzáférhető javaival, de lakóhelyi körül­ményei olyanok, hogy nagyobb mértékben képes lenne önellá­tásra, mint a nagyváros lakója, aki nemcsak táplálékát kény­telen üzletben beszerezni, ha­nem ivóvizét, fűtőanyagát vagy a fűtést, a villanyáramot, a szemét elszállítását és a JEGYZET VÁROSI ASODUNK szennyvíz elvezetését és a tö­megközlekedési járműveket valójában nem nélkülözheti — az ilyen szolgáltatásokra szer­veződött intézmények és vál­lalatok teszik lehetővé városi életmódját. E példából is kirajzolódnak a városias életmód külső vele­járói. S elég, ha körültekin­tünk az országban, máris lát­juk, hogy nemcsak a városla­kók igyekszenek hozzájutni a városi életmód civilizációs elő­nyeihez. Az urbanizáció nemcsak a városokba áramlást jelenti, hanem a városias életmód fel­tételeinek terjedését — még a városok határain túl is. S ez nagyon egészséges folytamat csakúffv, mint vidéki városaink feilődése, gyaraoodása is. Igv különösen vidéki városaink növekedése — a néoesség gya­rapodásával együtt, de azt meghaladva, azon túl is — egészséges és az emberek igé­nyeiből következő természetes folyamat. Mindemellett nyil­vánvalóan a főváros és — kü­lönösen — környéke is tovább fog növekedni egy valamivel enyhébb, ésszerűbb ütemben, s így adódik több lehetőség kor­szerűsítésére, csinosítására. Hiszen a városok fejlődésének a lakosság növekedésével is lépést kell tartania — s emel­lett állaguk, intézményeik fenntartása és ezen túl a szük­séges korszerűsítés is nagy munka. Az anyagi jellegű gondok közepette sajátos — nem elha­nyagolható — társadalmi, tu­dati problémákkal is jár az ur­banizáció. Olyan jelenségcso­porttal, amelyet a szociológu­sok vizsgálnak és elemeznek, így a városba telepedők ma­gatartásának, életmódjának, tudatának változásaival foglal­koznak, vagy kutatják a régi és új lakónegyedek lakóinak ,.elvárásait”, megítélésüket és igényeiket környezetükkel, kö­rülményeikkel. szomszédsá­gukkal kancsolatban. Fontosak ezek és a hasonló, kutatott kérdések, hiszen vé­gül is a városiasodás értelme, célja a jobb körülmények. a( kiegyensúlyozottabb életmód, az elégedettebb, emberibb élet feltételeinek kialakítása. Em­ber és környezet összhangját kell megteremteni fokozatosan — ahogy lehetőségeink enge­dik —, s ehhez időről időre „mértéket kell venni", folya­matosan tájékozódni annak véleményéről. igényeiről és vágyairól, akinek ez a környe­zet készül. Németh Ferenc No, még egyet parancsol?'! Tessék, egészségére! Van olyan utas, aki kétszer, háromszor, négyszer is teletöl­teti a kiszolgált mustáros po­harat. öt forintot kérni, szű, másfél deci, komisz borért! Jó üzlet — túl jó üzlet. — Három pohárral ivott egy utas. Csak húszasa van, azzal fizet. — Mingyárt adok vissza, tisztelt úr! — így a nagy ba­juszos —, csak sietek, mert ott is szomjasak, a demizsonorr. meg kiürült! — Ezzel kicsörtet a kocsiból: a szomjas utas so­hasem látja majd a visszajáró öt forintját.--------------------- utána me­I Gyorsan | gyek a de­----------------mizsonos em bernek. Kocsisorokon, csat­togó vaspallókon, robajló üt­közők felett követem. Hol, mi­ként töltheti meg újból a de­mizson ját? Nem tölti meg. Cseréli, telire cseréli ki. Az utolsóelőtti kocsi végén, ahon­nan tovább már nem lehet menni, mert lezárták a kis át­járóajtót, a „paklikocsiba”, a postakocsiba vezet. Ott várja „üzlettársa” — helyesebben: „bűntársa”, még három demi- zsont őrizve. Biztos helyen van itt a postakocsi előtt: ide csak ritkán jön kalauz vagy ellenőr. Rosszképű, szakállas, hosszú hajú fiatalember, cowboy- kalapjának karimája kétol­dalt szorosan feltűzve, gom­bostűvel. A ragyás nyomban demizsont cserél, aztán már siet is vissza Odalépek a gyanús, külsejű fiatalemberhez. Csaknem le­ugrik a robogó vonatról, visz- szahagyván a borát, aztár megnyugszik, hogy: nem „he­kus” vagyok. — Jó üzlet ez — mondja vi gyorogva. — Mindennap ké aktatáskára való pénzzel me­gyünk haza, a táskák degeszrí tömve. Jót is teszünk az uta sokkal, helybe hozzuk nekik f piát, örülnek az egyszerű, gyors kiszolgálásnak. — Nem gondolja, hogy túl drágán mérik a bort? — No és a kockázat? Mc- a strapa, meg a bujkálás e kalauzok elől? És amelyik ko­csiban rendőrt látunk, onnar már az ajtóból visszafordulunk és ellógunk. De azért nem kel’ félni, nem itatjuk le az utaso­kat, vigyázunk, hogy be ne rúgjanak! — Az előbb azt említette- fél, hogy megint lebuknak' Lebuktak már?!... — Egyszer... ötszáz forin' büntetés. Nem nagy eset. Df ha még egyszer elkapnák ben­nünket, legkevesebb ezer fo­rint, meg esetleg még lezáráf is!... Nagyon kell vigyázni!... — Van valami foglalkozá­suk, állásuk?! — Hogyne! Alkalmi munká­sok vagyunk! Itt a helyi ta­nácstól az igazolásom...----------------- vasúti „üzlete­I Az ilyen | teket”, „doigo----------------- zóikkal” együtl, aj ánlatos lenne minél előbb bezárni. Ahhoz azonban több­ször elkelne az ellenőrzés. Láng Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom