Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám

Mi kell a vásárláshoz? Ha feltenném a kérdést, hogy mit vigyen a vevő a monori delikát üzletbe egyes árufélék vásárlásá­hoz, aligha tudná felsorol­ni valaki. Elmondaná, hogy elsősorban vigyen pénzt és kosarat, amiben az árut ha­zaszállítja. Ezzel be is fe­jezne a felsorolást, mert lé­nyegében a vevőnek vásár­láshoz ezt kell vinnie. A minap az üzletbe mindket­tőt vittem, mégis áru nél­kül léptem ki az üzletből. Nem, nem azért, mert nem volt, amit vásárolni akar­tam. Volt, ezért nyugodtan várakoztam körülbelül 10 percig, amíg rám került a sor. Az az áru, amit meg akartam venni, a legfelső polcon volt. Az eladótlő mosolyogva közölte velem: „nincs létránk és nem tu­dom levenni". Kicsit csodálkozva mond­tam valami köszönetfélét, végignéztem a felső polco­kon, hogy megjegyezzem az olt levő árukat. Legköze­lebb, ha azokból akarok vásárolni, a pénz és a ko­sár mellé létrát is viszek. K. J. MOHOP'Vnnn PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 252. SZÁM 1972. OKTOBER 25., SZERDA Maglódi Vasipari Vállalat Biztosították a jövő évet Nehéz dolog a piackutatás — Hatmilliós export az NDK-ba Az utca nem lőtér! A pilisi Dallasi utcában lakik egy kis szőke tiú. Lapunk a kö­zelmúltban már foglalkozott szer­telen pajkosságával, számos csíny- tevesévet, melyből kifolyólag a szülőket nem egy alkatommal idézték be a helyt tanácshoz, s a rendőri szervekhez. A fiú azonban semmi javulást nem tanúsít. Pár nappal ezelőtt éppen szemben lakó oarátjával, a Danosi út felett röpködő és a háztetőkre leszálló galambokra lö­völdöztek légpuskával. Az egyik pilisi pedagógus el akarta a pus­kát a fiútól venni, mire a két gyerek nyomban kerékpárra ug­rott, s elmenekült. ■ Néhány nap múlva a szóban forgó fiú bosszúból becsúzlizta az ot figyelmeztető tanár lakásának egyik ablakát. Az egyik vasárnapon ugyan­csak légpuskával lövöldözött a madarakra a nyílt utcán ifjú Ha­lász Gyula. Sőt, felnőtt férfi lé­tére, egy alig tíz esztendős kis­fiút is arra tanított, hogyan kell a gerléket, galambokat lelőni. Ifjú Halász Gyulát sokan figyelmeztet­ték, hogy rendelet tiltja a lég­puskával való ilyen fajta lövöldö­zést, mire azt válaszolta: 6 most szórakozik, s nincs joga senkinek beleavatkozni a dolgába. Ifjú Halász Gyula azóta is ví­gan űzi ezt a „sportot” a lakos­ság szemeláttára. Most már csak arra vagyunk kiváncsiak, mikor tesz pontot az Illetékes hatóság az ilyen és hasonló garázdálkodás végére? Kakovszky József Elkezdődött az utolsó ne­gyedév. A vállalatoknál feszí­tett ütemben dolgoznak, hogy sikeres évet zárhassanak. — VvY van ez nálunk is — mondja Femhach János, a Maglódi Vasipari Vállalat fő­mérnöke. — Az előző év ered­ményeinek figyelembevétele alapján kell teljesítenünk a nyereségszintet. — A piackutatás mellett az is fontos, hogy az új termékek gyártása gazdaságos-e vagy sem. Ezt azonban, legfeljebb csak hat hónap múlva tudjuk meg. Itt van például a Gödöl­lői Gépgyárral való kooperá­ció. Az elmúlt évben kötöt­tünk szerződést a dömperprog- ram keretében. Eleinte ágy gondoltuk, sikeres lesz a gyártás, mi is jól járunk... Nem így történt. Nem tudtuk elérni a gyár­tott termékeken a mojfe- lelő nyereséghányadot. Pedig partnerünk, a gödöllői gyár elégedett volt a termékek minőségével. De 'többet ők sem tudtak fizetni. Visszaad­tuk a megrendeléseket, a gö- döllőieknek most új gyártó után kell nézni. — Az alkatrészek gyártása termelésünk 20—25 száza­lékát tette ki. Szerencsére évek óta jó a kap­csolatunk a VBKM-mel. A K— 102-es kapcsolószekrényeket gyártjuk sorozatban a részük­re. Elégedettek munkánkkal és éppen a napokban tanácskoz­tunk velük: egyéb forgácsoló, marós, gyalús és lakatos mun­kát is kértek tőlünk. Szó van arról is, hogy a kapcsolószek­rényeket, az acélszerkezeti ki­vitelig, Maglódon gyártják majd. ■—< A MÜÁRT-tal is hosszú évek óta együtt dolgozunk. Ré­szükre raktári állványokat szállítunk. Az p megrendelé­sük, igaz, csökkent a második félévre, „feléledt” viszont az exporttevékenységünk. — A Handelstechnik üzlete­ket és raktárakat berendező vállalat az NDK-ban. A legöregebb: 90 éves KISIPAROSOK A MONOIII JÁRÁSBAN A KIOSZ-hoz tartozó mo­nori körzetben 363 kisiparos dolgozik, 64 szakmában. Az át­lagéletkor 44 év. A legfiata­labb kisiparos 19, a legidő­sebb 90 éves. Kétszázhatvan- hárman főállásban, 82-en má­sodállásban, 18-an pedig nyug­díj mellett foglalkoznak javí­tással, szolgáltatással. Nyolc­vanegy mester, 121 ipari ta­nulót oktat jövendő szakmá­jára. Csökken a férfi- és női szabók, a cipészek, asztalosok és kádárok száma. Két év alatt pontosan a duplájára nőtt viszont az építőipari javító tevékenységet folytatók, a szo­bafestők, mázolok, lakatosok száma. Kilencvenkilencen dol­goznak ezekben a szakmák­ban. Bőszére háromezer darab bevásárló kocsit és 1200 folyóméter raktári áll­ványt szállítunk, az utolsó negyedévben. A megrende­lés értéke hatmillió forint. Kooperálunk a PEVDI gyám­ról gyáregységével. A termé­kek szintezését Gyomron vég­zik el. Ha ez a termékük sikert arat az NDK-ban, akkor jövő­re lehetőség nyílik nagyobb arányú szállításra is. — Ha figyelembe vesszük, hogy a VBKM-mel bővül a kapcsolatunk, — az üzem­anyag-szivattyúk gyártása és a csapágyak felújítása is emel­kedő tendenciát mutat —, ak­kor elmondhatjuk, a jövő évi kapacitásunkat is lekötöttük. — Persze, sok függ dolgo­zóinktól is. Vállalatunknál a munkások fele a törzsgárdá­hoz tartozik, nélkülük elkép­zelhetetlen lenne az eddigi eredmények elérése. Az utolsó negyedévben is sokat várunk tőlük, azt, hogy megnöveke- dett feladatainknak is eleget tudjunk tenni — mondotta be­fejezésül Fernbach János. G. J. A felnőttoktatás sikere A monori járásban évek óta sikeresen működik a dolgozók iskolája, mely kedvelt lett a felnőttek körében. Érthető, hiszen a járás százezer lako­sából még sokan vannak, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Az idén több mint százötve­nen jelentkeztek, hogy szeret­nék befejezni az általános is­kolát. Dolgozók iskoláját nyitot­tak a vecsési Martinovics, a pilisi 1. számú, a csévha- raszti, a monori Munkásőr utcai, a monori-erdei, a Péteri és a maglódi 1. szá­mú iskolákban. Különösen Csévharaszton, Ve- csésen és Monoron vannak már jó hagyományai a felnőtt- oktatásnak. Ezekben a közsé­gekben évről évre rendszere­sen részt vesznek a felnőttek az oktatásban. Az 5—6. osz­tályt egy év alatt, a 7—8.-at két év alatt végezhetik el a ta­nulók. . Az esti tagozatok egy része 10, másik része 5 hónapos. Ez utóbbinál sűrített órákat tar­tanak. Az oktatás teljesen in­gyenes, az óraadó tanárok munkabérét a járási hivatal fedezi. Az oktatásban részt vevők 16 és 50 év közöttiek. A tar pasztalat az, hogy a 20 éven felüliek nagyobb százalékban végzik el a nyolc osztályt, mint a fia-- talabbak. Örvendetes, hogy a lemorzso­lódás évről évre minimális, remélhetőleg az idén is így lesz. A megye legnagyobb állami gazdasága, a monori, példát mutat a felnőttoktatásban. Egyik üzemegységükben, a fel- sőfarkasdiban, kihelyezett dol­gozók esti iskolája indult. A járásban először szervezett munkahely dolgozói részére esti iskolát. v G. J. JEGYZET MŰSOR MOZIK Maglód: Eper és vér. Nyár­egyháza: Vér és liliom. Ve- csés: Hekus és azok a hölgyek. Hogyan szerezzünk ellenségeket? Az értekezleten egymás mellett ültünk, s nagyra érté­keltem, hogy szomszédomnak, a középkorú férfinak minden hozzászóláshoz volt valami megjegyzése. Az első fölszóla­lónál elmondta, hogy szerinte csapnivalóan állította össze a beszédét, és nyilván senki nem értett egy szót sem, olyan te- kervényesen fogalmazott. A második fölszólalót megtapsol­ta — valóban frappáns, jól összeszedett beszédet hallot­tunk, bátor volt és lényeglátó. Ez igen! — mondta a szom­szédom, és megkért, hogy je­gyezzem fel ennek az értelmes beszédnek minden szavát. Az értekezlet legfontosabb napi­rendjéhez értünk: a tisztségvi­selőkre tettek javaslatot a he­lyi vezetők, azokra, akik mél­Egy mázsa füstölt hús Nem tudja kielégíteni az igényeket A sülysápi Virágzó Tsz Fő Utcai zöldséges-, élelmiszer- boltja most ismét az érdeklő­dés központjában áll. Minden szerdán, dél tájban nemcsak az üzletben, hanem az utcán is kisebb-nagyobb csoportokba verődve várakoznak a vevők. Sokan tudják, hogy ilyenkor elsőrangú csemegeáru érkezik. Az üzletvezető tempósan és kedvtelve akasztja fel a rúdra, jnajd ízlésesen egymás mellé helyezi a pultra a sok jó fala­tot. Papp László üzletvezető szí­vesen válaszol: — Vásárlóközönségem kí­vánságára árukészletem igyek­szem egyre jobban kibőví­teni. Nem sajnálom a fáradsá­got: minden szerdán kocsival megyek Kákára és a Kossuth Tsz feldolgozóüzemében ked­vemre válogathatok a mesteri módon elkészített élelmicik­kekben. Legutóbb több mint egy mázsa jó minőségű füstölt árut szállítottam Sülysápra. A csemegeszalonnából 30, az an­golból 10, a darabolt sonkából és a kolozsvári-szalonnából 5— 5 kilót vásároltam. Nagyon ke­lendő ezenkívül vevőim köré­ben a füstölt csülök, a lángolt kolbász és a friss hurka., A legnagyobb sikere azonban a halványpirosra sült töpörtyű- nek van. Van egy vevőm, aki a község túlsó végéről porosz- kál ide és 30 deka töpörtyűt vesz, melléje pedig egy üveg olasz rizlinget vásárol. Ez a hosszú élet titka — vallja minden alkalommal. — Sajnos, a közönség igé­nyét nem tudom teljesen ki­elégíteni. Ezért most újabb források után kutatok. Szeret­ném, hogy a Virágzó Tsz üz­leti életében ne csak a szerda, hanem a szombat is a cseme- gés napok közé tartozzon. Krátky László Értékesíteni sem volt ideje Nyakoncsípett bolti betörő Egyik éjszaka betörtek a Sülysápi Virágzó Tsz vegyes­boltjába. A betörő a tetőn át ereszkedett a raktári szobá­ba. Mivel itt kedvére való holmit nem talált, az üzlet- helyiségbe lopakodott, majd tnagához vette az összes apró­pénzt és hátizsákjába váloga­tás nélkül mindenféle árucik­ket bedobált. Zsákmányának azonban nem örülhetett sokáig. Az ép­pen arra portyázó Malis Sán­dor főtörzsőrmesternek több segédrendőr összefogásával si­került ugyanis Holecz József betörőt elfogni, aki az élelmi­szerüzlettel éppen szemben lakik. Lakásán megtalálták az ellopott 564 forint aprópénzt és egy nagy dobozban össze­halmozva a lopott árut. Ho­lecz Józsefet őrizetbe vették. A Budapestről Induló vonat zsúfoltan érkezik Vecsésre, hogy utasaitól megszabadulva, innen aztán csaknem teljesen üresen haladjon tovább Ceg­léd irányába. Sietős embertö­meg árasztja el az állomás környéki utcákat, a közeli üz­leteket ... Két óra felé jár az idő. Szombat délutáni rövid kör­sétára látogattam Vecsésre. Farkaséhesen mi más is le­hetne utam első állomása, mint a község legrangosabb vendég­látóegysége : a Halásztanya. Választékos ételek, meglepően gyors kiszolgálás. Ez igen! — nyugtázom. Az ételajánlat va­lóban bő: 8—10 féle frissen sült halétel, no, és úgynevezett olcsó ételek közül is — így zsíros kenyeret 1,30-ért —vá­laszthat az ide betérő. Kint autóbusz áll meg, utasai közül vagy harmincán beözönlenek. — Igen, ez a mi sorsunk — mondja Pásztor Tiborné , üz­letvezető, miközben maga is hol a konyhán, hol a fölszol- gálásnál serénykedik. — A 4- es mellett vagyunk, kiszámít­hatatlan a vendégforgalom. Lám, most is... Csendes, meglehetősen ki­halt a művelődési otthon kör­nyéke, az épület sötét ablakai nem sokat ígérnek ma estére. Vagy mégis? Bentről beatzene hallatszik. Megtudom: Buda­pestről a Mery együttes tartja első próbáit, meg azt is, hogy a jövő héttől kezdődően szom­bat-vasárnaponként ötórai teák lesznek... Én pedig egy pohár sörre megszomjazva be­térek a művelődési ház presz- szójába. — No, de a mozin kívül, mégis hol lehetnek a vecsési fiatalok ilyenkor? — kérdezem egy asztaltársasághoz fordul­va. — Hát... A fiatalok akar­tak egy klubot alakítani, de ez nem sikerült — mondják, s valaki megjegyzi még: — Szó­val, az igazság az, hogy ezek után a művelődési ház fiatal­jai átpártoltak a jókaisokhoz. (Az Üllő és Vidéke ÁFÉS'Z kultúresoportja.) Ott sokkal jobb! — November végén szeret­nénk bemutatni a Lulu és a kutyaszorító című vígjátékot. Ehhez készülnek a díszletek is. — Most, hogy a községi klub is ideköltözik, nem lesz szűk a helyiség? — kérdezem ki­csit kétkedve. — A miénk mellett van még egy üres pincehelyiségünk, ezt mi szívesen átadjuk klub cél­jára a község fiataljainak. Természetesen, saját ízlésük­re bízva a helyiség berende­zését. Besötétedik. Fények gyúl- nak mindenfelé. Csendesek az utcák, s a csendet olykor egy- egy mélyen aláereszkedő re­pülőgép, gyorsan tovarobogó vonatszerelvény ismerős, a ve- csésiek számára megszokott kísérőzenéje töri meg ... Jandó István tők a bizalomra. Ellenőrzésről is volt szó: felül kell bírál­niuk majd bizonyos munká­kat, részrehajlás nélkül, hogy ezzel is tehermentesítsék a polgári pereket folytató bíró­ságot. Szomszédom felszisz- szent: én ilyesmit nem válla­lok! Az ember így szerez ma­gának ellenségeket! Mert gon­dolja csak el: hogy bíráljam én felül az ismerősöm, vagy barátom munkáját? Még ha rossz is. Mert eljöhet az idő, hogy egyszer ő bírál meg en­gem ... Mindezt persze nekem mondta. Valaki azonban fel­állt az első sorból, s hangosan elmondta ugyanezt. Szomszé­dom helyeslőén bólogatott, hallgatta a vitát, kell, hogy le­gyen egy emberben annyi bá­torság és becsület, hogy nem enged rossz munkát a más nyakába sózni? Hiszen egy rossz munka nemcsak egyetlen munkás rossz hírét kelti, ha­nem mindegyikét, aki munka­darabot ad ki a kezéből! Gyű­rűzött a vita. Végül is az a megoldás született: az ellenőr­zés semmiképp sem kényszer. A jelöltek közül mondja meg nyugodtan, aki nem vállalja. Néztem harcias szomszédomat, aki idáig egyfolytában hajto­gatta: „nem vállalom!”. Nem állt fel, nem szólt. Miért? — kérdeztem tőle. Csak nem kép­zelem — felelte —, hogy itt, a többiek előtt ő feláll és ilye­neket mond! Még azt hiszik, hogy... Elgondolkoztatott. Ne szerez­zünk magunknak ellenségeket, ne szólj szám, nem fáj fejem... Furcsa szemlélet, de úgy lát­szik, akad még belőle. A szom­szédom azt is hozzátette: hosz- szú évek óta gyakorolja a szakmát, de neki még senkivel semmi baja nem volt. Vagy ha volt is, elintézte, nincsenek ellenségei. Vajon barátai van­nak-e? És hogyan szerezte őket? Őszinte szóval? (k. zs.) — Igen, átjöttünk ide, s a szíves befogadásért köszönetét is mondunk a Jókai színjátszó csoport klubvezetőségének — így Végh Ferenc, a művelődé­Járási labdarúgó-bajnokság A gyömrői csapat első veresége A vecsési mozi a monori já­rás egyik legszebb, leglátoga­tottabb filmszínháza. Szünnap nélkül, naponta kettő, vasár­nap három előadást tartanak itt. — Üjabban szombaton is három előadásunk van — he­lyesbít Latzinger Gyula, a mo­zi vezetője. S még egy üdvözlendő, bár, Vecsésen már nem új, kezde­ményezésről is essék szó: a szombat éjszakai előadásokról. — Természetesen ilyenkor könnyebb hangvételű, szóra­koztató filmeket vetítünk, így ma este a „Hé, barátom, itt van Sabata” című olasz fil­met. Már a kora esti órákban a pénztár fölé került a táblács­ka: „A ma éjszakai előadásra minden jegy elkelt”. si házból „albérlőnek” szegő­dött klub egyik vezetője. Persze, rosszul értelmezett albérletről ez esetben szó sincs. A jókaisok örömmel lát­ják, fogadják a község fiatal­jait, hiszen maguk is fiata­lok... Közben szétnézek a nagyon hangulatos, barátságos pince­klubban: a mennyezeten jóko­ra 1 hajóhorog, viharlámpa lóg, a sarokban kopott hajóláda, „rengő” ülőalkalmatosság, pa­rányi bárpult látható. A még parányibb asztaloknál a Jókai színjátszó csoport néhány tag­ja beszélget... Az udvaron — villanyfény mellett — a mű­szaki csoport díszleteket ké­szít. Jó alkalom ez, hogy Fo- garasi Lászlótól, a színjátszó csoport klubvezetőjétől meg­kérdezzem: — Mire készül az együttes? Manor, 100 néző, vezette: Nagy, Dávid. A hazai csapat a szél se­gítségével sokat támadott, de a vendégek védelme jól verte vissza a meg-megújuló roha­mokat. A 20. percben egy ha­zai támadásnál a védelem megtorpant, és Jarábik nyu­godtan helyezte a hálóba a labdát, 1:0. Szünet után Jarábik egye­dül tört kapura, a büntetőn belül felvágták, s a megítélt büntetőt Kajli értékesítette, 2:0. A gól után a gyömrői csapat sokat harcolt az egyen­lítésért, de a monori védelem jól állt a lábán. A 75. perc­ben Petries a jobbszélen el­húzott és a meglepett védők mellett lőtte a harmadik mo­nori gólt, 3:0. Nem sokkal ezután egy szép gyömrői tá­madás után Kalina szépí­tett, 3:1. Jók: Szabó, László, Jará­bik, Hajdú és Túri; illetve Kalina., Gudra II. és Vass Ká­roly. Harsányi szakosztályvezetőt “Monor megérdemelten nyerte a mérkőzést. A gyömrői csa­patban több idősebb, tapasz­talt, rutinos játékos kapott helyet, sajnos, nem nyújtot­ták azt, amit vártunk tőlük,1 Ismét felütötte fejét a csapa­ton belül a széthúzás, a civó- dások, amelyek nem vezetnek jóra. Hegedűs József intéző: A játékosok nyugodtan, sport­szerűen játszottak, aminek meglett az eredménye. Az volt az érzésem, hogy a gyöm­rői csapat lebecsült bennün- . ke-t. Kívánom, hogy a gyöm­rői csapat jól szerepeljen a bajnokságban. Gyömrő ifi—Monor II. ifi 4:2. (vitéz) Délutáni séta Vecsésen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom