Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

1972. OKTÓBER 24., KEDD Omszki vendégeink látogatásai Ismerkedés Szentendre képzőmúvészeti életével Rózsa Péter szobrászművész műtermében. Balról jobbra: dr. Maróthy László, Császár Ferenc, a tolmács, Bokov Vla­gyimir Anatolevics, Mekerov Alekszandr Pavlovics és Rózsa Péter. Gábor Viktor felvétele Zarándoklat a „Párizsi varázslódhoz Marc Chagall kiállítása a Műcsarnokban Tanácskoznak a Pest megyei diákok Hazánkban ez ideig három alkalommal rendezték meg az országos diákparlamentet, a tanulófiatalok tanácskozását. Középiskolások, szakmunkás- tanulók és egyetemisták kap­tak lehetőséget a diákparla­mentben, hogy véleményt mondjanak iskolájukról és kö­zös gondjaikról. Lehetőséget kaptak arra is, hogy életüket maguk formálják. Olyan kér­dések kerültek a diákparla­mentek napirendjére, amelyek az ifjúságkutatással foglalkozó szakembereknek, az ifjúsági szövetség vezetőinek és a pe- dagógusokTia.k segítséget adtak munkájukhoz. Idén novemberben kerül sor a negyedik országos diákpar­lamentre. Az előkészületek már hónapokkal ezelőtt meg­kezdődtek: október elején le­zajlottak az osztályparlamen­tek, október 25-ig pedig az is­kolai parlamentek is befeje­ződnek. Pest megye 53 kö­zépiskolájában, illetve szak­munkásképző intézetében a diákok már megtárgyalták legégetőbb problémáikat. Az iskolai szintű tanácskozások témája sokrétű volt. A IV. diákparlament szerve­zését az illetékes minisztériu­mok, illetve a megyei taná­csok vették át az ifjúsági szö­vetségtől. A tanév elején lét­rehozták megyei szinten a diákparlament előkészítő bi­zottságát, melyben a szakem­bereken kívül KISZ-esek és diákok is helyet kaptak. A Pest megyei előkészítő bizott­ság elnöke például egy diák: Vitéz Agnes, a monori József ]Attila Gimnázium tanulója. November 3-án kerül sor a Pest megyei diákparlamentre. 'A 240 diákküldöttön kívül kö­zel félszáz meghívott vendég :— a Művelődésügyi Miniszté­rium, a Munkaügyi Miniszté­rium és a KISZ Központi Bi­zottságának képviselője — is jelen lesz. Ezúttal Pest me­gye nagyobb ipari vállala­tai is képviseltetik magukat a tanulófiatalok tanácskozásán. A. E. TV­Könnyű és súlyos. Bizo­nyára csali a műfaj válogatás szándéka vezette a tévé mű- sorszerkesztőségét, amikor szombaton este a Zenés tv- színház bemutatójaként egy operettet (Planpuette: Garasos menyasszony) tűzött műsorra, majd az éjszakai előadásban Antonioni híres, az 1960-i cannes-i fesztiválon botrányt kavart filmjét, A kaland-ot iktatta a programba. Mégis szinte kísérletnek, lélektani tesztnek is beillett egymás­utánjuk: miképp hat majd a nézőre ez a két merőben el­lentétes — illúziókat ébresztő illetve leromboló — ábrázo­lásmód. Mármint az operetté és az új utakat kereső művé­szi filmé. A kettő közti vízválasztó: az emberi kapcsolatok igazság- tartalma. Operettországban az érzelmek elvontan általáno­saik, a szereplők behelyettesít- hetők egymással. A négy ifjú ember szerelmi zűrzavara mit sem számít, hiszen a két há­zasságnak létre kell jönnie: ha az egyik vőlegény foglalt, percek alatt kerül másik. Az operett a séma megdicsőülése. A filmben is úgy tetszik: az emberei: behelyettesíthetők egymással. Az eredeti menyasszony talányos módon, mondhatni jelképes tartalom­mal eltűnik, s jön helyette a másik. Am a barátnő nem ve­ti magát egyszerűen az egye­dül maradt férfi karjába, s an­nak sem tűnik el korábbi csa- podársága. Ott: boldog vég másodpercek alatt, itt: vég nélküli kínlódás az elidege- nülésben, amitől a megoldásra vágyó néző is kínlódik, s nagy többségben el is utasítja a válasz nélküli választ. Tegnap — mint az 1. olda­lon jeleztük — Szentendréire és Visegrádra látogatott az omsz­ki testvérmegye hazánkban tartózkodó pártmunkáskül­döttsége. A városi pártbizott­ságon lezajlott baráti megbe­szélés és tapasztalatcsere so­rán elsőként dr. Maróthy László, a szentendrei városi pártbizottság titkára tájékoz­tatta az omszki vendégeket Szentendre kialakulásáról, múltjáról, jelenéről és az elkö­vetkező évek terveiről. Elmon­dotta, hogy a város ugrásszerű fejlődése a harmadik ötéves terv során kezdődött. Ezekben az években százharmincmillió forintot fordítottak különböző beruházásokra. Ez az összeg a negyedik ötéves terv során már háromszázmillióra emel­kedett, amit külső vállalatok még ötvenmiUiós beruházással toldanak meg. Ennek eredmé­nyeként felépül hatszáz lakás, tovább bővül a város víz- és csatornahálózata, szakorvosi rendelő és áruház épül s elké­szül a megyei művelődési köz­Ha a maga nemében nézzük, a hazai tévéoperett igyekezett a fényképezett színház keretei között maradni, de Vámos László rendezése nem minde­nütt kerekedett a történet agyügyűsége fölé; a legsike­rültebben Garas Dezső paro- disztikusan kikacsintó alakjá­nak megteremtésében. A mű­fajt a valóság síkjára áthe­lyezni reménytelen vállalko­zás lett volna, az egyetlen le­hetőség a stilizálton könnyed bolondozás, az események mozgalmassága. A kihalt vagy megöregedett régi gárda he­lyébe lépő fiatalok közül Ma­ros Gábor (Michel) mutatja a legtöbb színt és tehetséget, Németh Sándor (Anatole) már nem aknázza ki a vers szöve­gében rejlő önteltség önmaga ellen fordítható vonásait. A Sík Igor irányította operatőri gárda igyekezett befogni a tablók mozgalmasságát és lát­képét, de ezt csak bizonyos mértékig tehette. Éppen ebben rejlik a vállalkozás ellent­mondásossága: a képernyő ha­tárt szab magának a műfaj­nak. Ezért reméljük, hogy a zenés színház kisebb személy­zetű darabok irányába fordul, illetve erélyes operációval csökkenti a nagyoperetti szár­mazásra utaló terjedelmessé- get. A porcelán. Sőt: „porczel­lán”, mert Ambrus Zoltán el­beszélése egy finomkodó, szá­zadfordulói világban fogant^ mely úri gesztusokkal, illúzió­kat hazudva takargatta a pénzéhség, a feleségvadászat azon nyersen túlságosan un­dorító praktikáit. Az író egy fordulattal a gazdag házasság révébe evezteti züllött hősét, pont is itt, Szentendrén. Csak iparfejlesztésre százötvenmillió forintot költenek. A tizenhá­romezer lakosú város már most is a megye művészeti életének központja. Dr. Maróthy László részlete­sen ismertette a vendégekkel az értelmiségiek között végzett ideológiai munkát. Elmondot­ta, hogy a városban mintegy száz pedagógus, harminc épí­tész-kutató, huszonöt orvos és ötven művész dolgozik. Rajtuk kívül természetesen egyre nő az értelmiségiek száma a város gyáraiban, intézményeiben. Az értelmiség körében végzett ideológiai munka bonyolult feladat, a kiindulási alap azon­ban adott: az értelmiség érde­kei egybeesnek a munkásosz­tály érdekeivel. A közelmúltban — mondot­ta a továbbiakban dr. Maróthy László —, gondos elemzés ké­szült arról, hogy miként érvé­nyesül a gyakorlatban a párt X. kongresszusának művészet­politikai határozata. Elmondotta, hogy a város de meg is bünteti ezáltal: minduntalan korlátokba ütkö­ző, alamuszi papucsférjjé zsu­gorítja a féktelen párbajihőst. Springer Márta értő kézzel adaptálta a történetet kép­ernyőre, Kalmár András ren­dezése stílusosan idézte a kort és a figurákat, a fényképezés (vezető operatőr: Varga Vil­mos) a képernyő lehetőségei­nek pontos ismeretéről tanús­kodott. Az adósságok okozta szorongás, a tartás nélküli ci­nizmus, az úri világ látszater- kölcse enyhe iróniával kezel­ve könnyed összképet adott, bár mélyebbre nem fúrt. Ez elsősorban a megtért fenegye­reket alakító Ernyei Bélán múlott, aki maszkban-külső- ségekben híven ábrázolta az ősjogász Horváthot, belsőleg azonban még nem érett meg az effajta jellemek összetett­ségének érzékeltetésére. Ki a stréber? ’Ezt a kérdést fe­szegette legutóbb a Rólad van szó! ifjúsági műsora. Helye­sen tapintott rá, hogy a foga­lom lényege nem a jobbra tö­rekvésben, hanem a megszer­zett tudás önző, kizárólagosan önérvényesítő jellegében rej­lik. Hiányoltuk viszont a ki­tekintést a felnőttkorra, hi­szen a negatív vonások kiala­kulása gyermekfővel kezdő­dik. nem későbbi sorsunk „véletlenein” múlik. Megíté­lésem szerint a fő cél a felvér- tezés az élet csapdáira, jelen esetbeh tehát arra: mikor vá­lik magatartásunk stréberség- gé, miként kerülhetjük el, hogy akamokká, törtetővé — azaz társadalmilag is veszé­lyessé — váljék viselkedésünk. Lehotay-Horváth György olyan gazdag képzőművészeti élettel és hagyományokkal ren­delkezik, amelynek kisugár­zása messze túlnő Szentendre, sőt Pest megye határain is. A negyven évvel ezelőtt alakult művésztelep mellett 1969-ben új, korszerű művésztelep épült, amely megváltoztatta a „festők városinak” képzőművész­struktúráját, bővítette és át­alakította azt, egyrészt fiata­lokkal, másrészt szobrászokkal. Munkásságuk szerves része az egész magyar képzőművészeti életnek. Szocialista társadalmunk ér­deke és a magyar képzőművé­szet fejlődésének érdeke egy­beesik — mondotta a továb­biakban a városi pártbizott­ság titkára. — Ez a kettősség tükröződik a szentendrei kép­zőművészet jelenének és jövő­jének gondos, felelősségteljes alakításában és biztosít lehető­séget a párt művészetpolitiká­jának érvényesítéséhez. Bár a fejlődés mérhető, az elemző vizsgálat tapasztalatai mégis azt mutatják, hogy nem mindig és nem eléggé követ­kezetesen érvényesül még a legfőbb mecénásnak, a társa­dalomnak az érdeke és szolgá­lata a város képzőművészeti életében. Az elkészült alkotá­sok egy része nemcsak a nagy- közönség számára marad ide­gen, de távol esik a szocialis­ta társadalom célkitűzéseitől is. Ez természetesen nem va­lamiféle szentendrei speciali­tás, hanem jellemző vonása a mai magyar képzőművészeti életnek. Az okokat elemezve dr. Ma- róthy László elmondotta, hogy amennyire jól, tudatosan, elő­reláthatóan megtervezett, gaz­dag és egyértelmű az a kiin­dulási bázis, amelyet a szocia­lista mecenantúra az, alkotás fel tételéinek mégtéreiátésére a második művésztelep felépíté­sével, a régi művésztelep re­konstrukciójával létrehozott Szentendrén, annyira kidolgo­zatlan, nemegyszer problema­tikus és eléggé szűkös a me­cenantúra hétköznapi, min­dennapos gyakorlata: a zsűri­zés, a kiállításpolitika és a vá­sárlás. Vagyis: nem mindig azokat az alkotókat támogat­juk, akiknek munkássága a legközelebb áll a szocialista társadalom célkitűzéseihez. A város művészeti életéről szóló, nagy érdeklődéssel kí­sért beszámolót követően Csá­szár Ferenc, a járási pártbi­zottság első titkára tájékoztat­ta az omszki vendégeket a szentendrei járás legjellem­zőbb sajátosságairól. P. P. Gazdag őszi programmal várja az érdeklődőket a TIT természettudományi stúdiója Budapesten. Az új épületben nemcsak az ismeretterjesztő előadások témái izgalmasak, hanem a berendezések is. Mű­ködő modellekkel szemléltetik a korunk technikájára jel­lemző legfontosabb fizikai A NAPOKBAN NYÍLT MEG Marc Chagallnak a kiállítása a Műcsarnokban, a zarándok­lat a csodatételhez, mely a hat nagy terem falain felfüggesz­tett festményeken, akvarelle- ken és rézkarcokon, litográfiá­kon, faliszőnyegeken és színes üvegablakok fotóin és plattoto­kon, a varázslómester mun­káival illusztrált harminckét könyv lapjain látható, azóta is tart. Képzőművészeti éle­tünknek, az őszi múzeuxhi hó­nap rendezvénysorozatának ezt a rendkívüli eseményét né­hány rövid újságközlemény jelezte, s most mégis olyan a zsúfoltság hétköznapokon is, mint sok kiállításon vasárnap sem. Több órás program vár a látogatóra, mert a hat te­remben sorakozó néhány száz mű mindegyike megállítja, és meg kell hallgatnia a Chagall- lal folytatott rádióbeszélgetést is és megnéznie a legutolsó, hetedik teremben a Mester­ről készült két kisfilmet. Tudom én, hogy az ideözön- lő, szokatlanul nagyszámú lá­togató között sokan vannak, aikik azért akarják látni Cha- gallt, mert róla tudni-beszél- ni divatos, és sokan vannak, akik csak annyit hallottak ró­la, hogy ez valami minden irányzat fölötti, különleges vi­lágot teremtő festő, akinek „halában” érdekes dolgai van­nak, mégis örülnünk kell e za­rándoklatnak, hiszen bármi­lyen indítékkal érkezzék is, a Szállítás tágas termeibe lépve látogatásával mindenki az em­beri szellem, a teremtő tehet­ség egyik korunkbeli halha­tatlan zsenijének adózik, és bi­zonyos, hogy a képzőművészet világában járatos műértő, és a puszta kíváncsiságtól idevezé­relt idősebb és meglepően sok fiatalember és a csak véletle­nül betévedők is, végighalad­va Chagall művei előtt, meg- érzik-megsejtik, milyen csoda­tételre képes az emberi tehet­ség. Bizonyos, hogy akik egy­két óra után kilépnek a Hő­sök terére, már nem ugyan­azok, mint voltak ideérkezé- sükkor, mert ha egy kevéssel is, de gazdagabbak, embersza­básúbbak, az emberi szellem­tehetség ilyen és hasonló tet­teire érzékenyebb-befogadóké- pesebbek. HOGY PONTOSAN MEG­ÉRTETTÉK-E mindannyian a „Párizsi varázsló”-t, (egyik li­tográfiájának aláírásában így nevezi magát Chagall), megta­lálták-e a kulcsot a többsé­gükben különös, meghökken­tő, fantasztikusan valószínűt­lennek, irreálisnak tűnő ké­pekhez? Kevesebben vannak, akik már ezzel a nem túl ne­jelenségeket: a fotocellás jel­zőberendezést, a légpárnás jármű elvét, látni lehet a mik­rofonba mondott beszéd kép­ernyőre vetített szinuszgör­béit és még seregnyi más tu­dományos „boszorkányságot”. A képen: a fotocellás jelzőbe­rendezés működő modellje. hezen megszerezhető alapis­merettel járják végig a terme­ket, akik tehát szinte minden képet megérthetnek-megfejt- hetnek. A vele való találkozás azonban a tájékozatlanabbak­nak is értékgyarapodást jelent, mert a szuggesztív erejű él­mény senkit nem hagy közöm­bösen, legalább annyit megsej­tenek, hogy a tehetség, az al­kotó merészsége-fantáziája- eredetisége emberi létünk iga­zi ünnepeit teremti meg. Mi a varázslatosan szép és nagy Marc Chagall festészeté­ben, mellyel annyira elbűvöl mindannyiunkat? Talán mű- véinek különleges, érdekes sze­replőgárdája; a század eleji orosz kisváros faházai, hagy­makupolás templomai, szakál­las zsidói, rabbijai, s lovak, te­henek, kakasok, virágcsokrok, és Párizs házai, a Szajna s az Eif fel-torony? Életünk-vilá­gunk e kellékeivel sok más festő munkáin találkoztunk már, s találkozhatunk nap­jainkban is, tehát elsősorban nem ebben rejtőzik a varázs­lat magyarázata. Chagall öreg zsidója azonban nem a kis fa­ház előtti pádon ül, h:mem a háztetőn, a másik meg Vi- tyebszk házai, temploma fölött repül, s a képein gyakran megjelenő szerelmespárok sem ismerik a gravitációs erő tör­vényét, házak, városok, tájak fölött pillanthatjuk meg őket. HOGY MINDEZ KÉPTE­LENSÉG, mert embernek le­hetetlenség? Miért volna kép­telenség? Nyissuk csak ki múltba merült, egyre távolo- dóbb gyermekkorunk világá­nak kapuját, s hány hasonló, ma képtelenségnek tűnő él­mény átrajzolt, eltúlzott, átfor­mált jelenete pereg le emléke­zetünk fantasztikus mozier­nyőjén! És álmaink jelenetei között mennyi akad, melyek­ben mi magunk és ismerő­seink is az éber állapot törvé- nyeinek-lehetőségeinek fittyet hányva repkedtünk-zuhan- tunk és mi mindent meg nem cselekedtünk, ami ébrenlé­tünkben valóban csak álom maradhat! És beteg vagy el­esett, megtaposott állapotaink lélekvacogtató vergődései- megaláztatásai, és háborúk iszonyát ránk zúdító élmények nem itatták-e át idegeinket- zsigereinket, s nem kínoznak-e bennünket ma is a lidérces szorongások-retteneteik, hi­szen ma is naponta eláraszta­nak a földünkön dúló hábo­rúk és a növekvő bűnözés- eröszaközön riasztó hírei! Nem hasonlít-e mindamnyiunk él- mény-emlék-álom-fantázia vi­lága Chagallnak első pillanat­ra meghökkentő-irreális vilá­gához? Bizony, nagyon is ismerős Chagall világa, nagyon is ott- honosian mozgunk benne, ha a különös-képtelen-valóságun- kon túlinak tűnő képek titkait megsejtjük. Paradoxnak hang­zik, pedig így igaz: kevés fes­tője van korunknak, akinek ir­reális-fantasztikum látszató művészete annyira kötődne századunk valóságos életéhez- történelméhez, mindennapi életünk örömeihez és szenve­déseihez, szorongásaihoz, és történelmünk szörnyű esemé­nyeihez. Az 1908-ban megfes­tett, Ravatal a sötét utcán cí­mű, talán legelső igazán cha- galli festményen az a háztetőn muzsikáló ember a művés? nagyapja, 1922-ben írt (ma­gyarul 1971-ben kiadott) Éle­tem című könyvében megtud­hatjuk tőle ezt is, hasonlato­san sok más képe érthetetlen titkának magyarázatához. CHAGALLNAL nem talál­kozhatunk a festészet régtő ismert ábrázolásformáival, ha­gyományos hangulataival, ö i festőművészetnek mindmáig eredeti hangú-képzeletű köl tője, semmiféle irányzatba, iz musba nem sorolható. O ma­ga az egyszeri, így meg nem ismételhető és nem utánozhat! varázsló, aki olyan világot te remtett meg a festészet, a raj: eszközei vel-lehetőségeivel, amilyennek nincsen párja. Gergely Mihály FIGYELŐ Korunk technikája - játszóasztalon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom