Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-21 / 249. szám

Bitül <JCú‘Sap 1913. OKTÓBER 21., SZOMBAT A kartali probléma íme, néhány ok, eredő, «mellyel a kartaliak bő népe­sedése indokolható. A mai nagyanyák még átlag hat gye­reket szültek. Vagy tíz éve is az 5 ezer lakosú faluból 79 asszonynak volt öt, 180-nak hat-kilenc, 28-nak tíz-tizenöt gyermeke. Akkor, s még pár évig azután egy családban át­lag három-négy gyermek szü­letett. A születések száma az­óta lassan csökkenőben, de ál­talános iskolájukban a tanulók száma most is több, mint hét­száz. Változatlanul az élen í’est megyében a legtöbb gyermek változatlanul a kar- tali családokban születik. Az öregek idejében a gyer­mek csak a szülőknek jelen­tett örömöt meg gondot. A sze­gény sorsú, dolgos kartaliak örömmel fogadták a gyermeket — és felnevelték őket nehezen, de tisztességgel. Ma társadal­munk is osztozik a felelősség­ben. Osztozik óhatatlanul, merthisz gazdasági érdeke a női munkaerő szabaddá tétele, a gyerekek képzett dolgozóvá nevelése. És osztozik önként, szocialista, humanista termé­szetéből fakadón. Pár éve még úgy tűnhetett, hogy a kartali születések ma­gas számát, a népesedési ked­vet nem veszik tekintetbe, nem méltányolják eléggé. Bár, az 50-es években itt új iskola épült, katasztrofális maradt a tanteremhiány. A hetvensze- mélyes óvodába csak egy há­nyadát tudták felvenni a je­lentkezőknek. A faluban csu­pán egy orvos volt, a gyermek- gyógyászattól a fogászatig ő látott el mindent. Azóta gyökeresen, alapve­tően javult a helyzet. Tavaly a község 11 millióért parkkal és sportudvarnál övezett, torna­teremmel, úttörőszobával, nap­köziskonyhával, étteremmel, szertárakkal, műhelyekkel bő­velkedő, tágas iskolával gazda­godott. A nagyvonalú beruhá­zás eredményeképpen meg­szűnt a két műszakos tanítás; az addig zsúfolt osztályokat ideális, 26—29-es létszámúra bontották; bevezették a szak­tantermi oktatást; napköziben, tanulószobában helyeztek el valamennyi jelentkezőt. Időközben elterjedt kezde­ményezésükre meg — hogy a A CEGLÉDI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT 1973. január 1-től, az ország egész területén RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLAL HIDEGBUR­KOLÁST (mozaik, metlachi, csempe kismozaik), MELEG­BURKOLÁST (PVC-padló, szőnyeg padló, parketta), LAKATOS- MUNKÁT ÉS VÁKUUM- SZIVATTYÚZÁST A megrendeléseket írásban, 2 példányban kérjük. Címünk: CEGLÉD I., DAMJANICH UTCA 5. női munkaerő-foglalkoztatás­ban érdekelt mezőgazdasági és ipari üzemek segítségével új óvodát építenek —, mondhatni, országos figyelem terelődött. Sok minden elmozdult Pár év óta itt különben is sok minden elmozdult, válto­zott. Változott a viselet, s bár jórészt a kartali emberek ere­jéből tekintélyes parókia épült — időközben erősen lecsök­kent a hittanra iratkozók szá­ma. A családok gyarapodnak: a házakat átalakítják, új ut­casorok is keletkeznek. Álta­lában kalákában építenek. Mozaik-bevonatú, vagy nyolc élénk színben csillogó, tarkálló épület, üzlethelyi­séggel egybeépített emeletes családi ház kényszeríti magá­ra a tanácsháza ablakából a tekintetet. Nem a kartaliak új gazdagodására mutat ez a ri­kító, hivalkodó épület —, de bizonyára ízlést is befolyásol, igényeket is ébreszt. Mintha arra intene, hogy a tényleges, valóságos, indokolt szükségle­tekre vélt, Indokolatlan, ha­mis igények rakódhatnak Kar­talon is. S milyen nehéz a ket­tőt pontosan szétválasztani... Mindenesetre több tény, je­lenség mintha a terjedő, s oly­kor tán mohó anyagiasságra is figyelmeztetne. Anyagiasság? Ebben a községben a felsza­badulás előtt és után is so­káig nagyon alacsony fokon állt az emberek iskolázottsága. Még a közelmúltban is szer­veztek itt tanfolyamot analfa­bétáknak. Hosszú, áldozatos, szívós fáradozással azonban később sikerült az általános is­kolai lemorzsolódást jóval az akkori országos átlag alá, 14 százalékra csökkenteni. De az elmúlt esztendőkben iskolá­jukban évente ismét vagy 30— 32 VII-es, VHI-os felmentését járták, harcolták ki a szülők. Fizikai és főként szellemi gyen­geségre, tanulásra való képte­lenségre hivatkozva. Hogy­hogy nem, az illető fiatalok a felmentés — munkába állásuk — után mégiscsak jelentkeztek a községben működő dolgozók általános iskolájába. (Nagy De­zső iskolaigazgató: „Az iskolai felmentéseket azóta megszigo­rítottuk, a felére csökkentet­tük”). A gyermekgondozási segélyt itt is egyre kevesebben igé­nyelnék: az édesanyák szíve­sebben mennének dolgozni a szülés után — ha lenne a köz­ségben bölcsőde. (Már 1953- ban kaptak bölcsődei felszere­lést. A berendezés sokáig a tűzoltószertárban várta, hogy felépüljön az intézmény.) Utazó családanyák Iskolai felmérések és tapasz­talatok figyelmeztetnek köz­ben arra, hogy a napközi nem old meg mindent: hogy az ot­tani foglalkozás nem helyette­sítheti a szülői törődést, aho­gyan a napközis konyha sem az ottani meleg vacsorát. Ezért, hogy több idő jusson a csalá­di életre, különösen a főváros­ba bejáró asszonyoknak lenne j kívánatos a helyben való elhe- 1 lyezkedés. (Szabó László vb- titkár: „A faluban egy buda­pesti konzervgyár közös fel­dolgozóüzemet alapított ter­melőszövetkezetünkkel: de az itt dolgozó 80 asszonyt most a gyár fővárosi üzemébe irányí­tották. Más vállalatok a ta­nácstól kérnek épületet az ipartelepítéshez.) 1945 előtt Kartalon nyolc pedagógus tanított; 1965-ben már huszonkilenc. Az új iskola átadásakor, hogy az épület nyújtotta maximális, ideális oktatási lehetőségekkel élni is tudjanak, a tanító s tanári ál­lások számát harminckilenc­re emelték. De az elmúlt évek­ben a nevelők sora hagyta el az iskolát s a községet: az idén is négyen mentek el. Helyettük két képesítés nélküli pedagó­gust alkalmaztak a tanév ele­jén: a képesítés nélküli peda­gógusok száma ezzel ötre emel­kedett az iskolában, s még mindig betöltetlen egy állás. Nehézségeiket tovább növelte, hogy soraikból többen szülési szabadságra távoztak. Újra termelődő gondok Hogy a jövő években ezen gondjaik meg ne sokasodjanak, rengeteget segítene a pedagó­gusok letelepítése. A kartali pedagógusoknak egy nagy ré­sze immár évtizedek óta a fő­városból jár ki a községbe. Pe­dagógus lakásépítési kölcsön­nel mindössze három család épített házat itt, a többiek — okkal — keveslik a kölcsön 150 ezer forintos összegét. A szol­gálati lakások száma — me­gyei támogatásból — az el­múlt esztendők alatt négyről a duplájára nőtt: távolabbi terveik között további két la­kás építése szerepel. De még több kellene. Az új iskola, s egy új óvoda felépítése után a nőknek való helyi munkaalkalom, egy böl­csőde és szolgálati pedagó­guslakások — ezek azok a dol­gok, amelyeknek megvalósí­tásával a társadalom a legtöb­bet enyhíthetne a népes gye­reksereghez kapcsolódó, s a haladással, változással, szem­léletváltozással újra, s újra termelődő kartali gondokon, amelyekből ma sincs kevés. Padányi Anna Heinrich Böll Nobel-díjas CSALAD US ISKOLA A tanuló teherbírása A Svéd Akadémia az 55 éves Heinrich Böll nyugatné­met írónak ítélte oda az 1972. évi irodalmi Nobel-díjat. GONDOLOM, IDŐSZERŰ néhány szót szólni a különórák helyes kiválasztásáról, s ezzel kapcsolatosan a tanulók túl­terhelésének problémájáról. Mit mutatnak általában az j osztályzatok? Mire figyelmez­tetnek? Kapott-e elég támo­gatást a gyermek azokhoz a tantárgyakhoz, amelyekkel ne­hezen birkózik meg? Nem vet­ték-e túlságosan el az idejét olyan különórák, amelyekre nem kellett volna járatni? IMit tapasztalunk mi, peda­gógusok és mit tanácsolunk a szülőknek? Az a tény, hogy alig van gyermek, aki ne járna leg­alább egy fizetett különórára, örvendetes jelenség, mert azt jelenti, hogy a szülők rende­zett anyagi körülmények kö­zött élnek. Helytelen túlzás azonban itt is tapasztalható. NEMRÉG TALÁLKOZTAM egy volt tanítványommal, akit a 40-es évek eleién tanítottam. Büszkén számolt be életéről, hatodikos fiáról, akit ő — aki annak idején sokszor mulasz­tott az iskolából azért, mert nem volt cipője — ötféle kü­lönórára járat. Vívni és úszni jár, egyszerre tanul németül és oroszul, azonkívül hegedűi. Jól kereső munkásember, nin­csenek anyagi gondjai, csak az a bánata, hogy aligha ta­nulhat majd tovább a fia, mert számtanból és helyesírásból annyira gyenge. Ez az egyetlen eset sűrítve mutatja be a tapasztalható ne­gatív jelenséget: a szülő miiv- dent meg akar adni a gyer­mekének, amiben neki nem lehetett része. Nem abban tá­mogatja, amiben gyenge, ha­nem minden mással terheli, el­forgácsolja az energiáját. Volt tanítványomnak, a bol­dog és mégis elégedetlen apá­nak, elmondtam, mit kell ten­nie. Hadd mondjam el töb­beknek is, hátha segítek vele. MIELŐTT ELHATÁROZ­NÁNK, hogy mire taníttatjuk a gyermeket, alaposan meg kell ismernünk őt magát. A ki­választásnál két fő szempont vezessen: 1) Gyenge-e valamelyik tan­tárgyból, kell-e támogatni? 2) Van-e valamihez különös tehetsége? Támogatás lett volna, ha volt tanítványom fiát külön számtanra és helyesírásra já­ratja, ahelyett, hogy egyszer­re két idegen nyelvre taníttat­ta, ami önmagában véve is hi­ba. A második nyelvet akkor kezdje él a gyermek, amikor az elsőben már jó haladó fo­kon jár. Általában segítség a gyer­meknek, ha a gyengéiben erő­sítjük, így pl. a rossz testtar- tású, lomha járású kisleány­nak, ha művészi tornára jár, annak, akinek nincs jó nyelv­érzéke, azzal segíthetünk, ha a külön orosz órán szerzett biz­tonsággal eléri tehetségesebb társai tudásszintjét. A rossz hallású gyermek hallása és rit­musérzéke is fejleszthető a kü­lön szolfézs órák segítségével. SZÁNDÉKOSAN BESZÉL­TEM előbb a gyenge pontok­ról, mert csak a kellő támo­gatás után kerülhet sor a „te­hetség”, a különös érdeklődés kutatására, felmérésére, hogy különórákon fejleszthessük ezeket, de csakis akkor, ha ebből nem adódik túlterhelés. Volt olyan tanítványom, aki nagyon gyenge tanuló létére (számtan, nyelvtan) kitűnő ze­nei tehetség volt. Nála a nehe­zen elvégzett napi feladat ju­talma volt a hegedülés. Min­den erejét megfeszítve harcolt szorgalommal az egyes-kettes mentes bizonyítványért, mert ez volt a szülők — nagyon he­lyes belátással megszabott — feltétele ahhoz, hogy külön hegedűórára járassák. Általában helyes, ha tudato­sítjuk a gyermekekben, hogy a gyenge pontjai szerint kivá­lasztott egy-két, de legtöbb három (nem öt!) különórával mi segíteni akarjuk őt. A TEHETSÉG, az érdeklődés szerint beállított különórákat kössük feltételekhez. Csak a szorgalmas tanulás, a jól vég­zett munka, a helyesen és ren­desen elkészített házi feladat után mehessen jutalomként a modellező-, a barkácsoló­szakkörbe, zongorázni, vagy hegedülni, úszni pingpongoz­ni, vagy mást sportolni és csak addig, ameddig a tanulmányi eredménye javul. Visszaesés esetén tiltsuk el, legalább ideiglenesen, nevelő célzattal a kedvenc szórakozásától. Csak akkor járhasson újra, ha az ellenőrző köny útján a javu­lásról értesülünk. Dr. Gergely Károlyné Egyetemisták és főiskolások országos konferenciája Az ifjúságról szóló 1971. évi törvény végrehajtása tárgyá­ban született az a kormányha­tározat, amelynek alapján ezekben a hetekben kerül sor az ifjúsági parlamentek meg­rendezésére. Valamennyi isko­latípus diáksága tájékoztatást kap az ifjúsági törvény vég­rehajtásával kapcsolatban megtett intézkedésekről és azokról a főbb feladatokról, amelyek az oktatási kormány­zat előtt állnak. Pénteken, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem Rezső téri kollégiumában megkezdő­dött az egyetemi és főiskolai hallgatók országos konferen­ciája, amelyen az ország va­lamennyi felsőoktatási intéz­ményének képviseletében 110 fiatal vesz részt. A Művelődés- ügyi Minisztérium felsőokta­tás-politikai főosztálya nevé­ben ár. Klement Tamás üdvö­zölte a tanácskozás részvevőit. Az értekezlet főreferátumát dr. Polinszky Károly művelő­désügyi miniszterhelyettes tar­totta. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK Koldus és királyfi Mark Twain-átdolgozás a Bartók Színházban Azt hiszem, a legtöbb fel­nőtt izgatottan olvasta végig gyerekkorában Mark Twain híres regényét, a Koldus és királyfit. A megrendítő törté­net és a hiteles társadalmi korrajz együttesen váltotta ki a hatást, amelyet talán így fo­galmazhatnánk meg: minden ember egyenlő, legyen az koldus vagy királyfi. Ezt a már réges-régen elcsépelt köz­helyet azért sokszor nem árt feleleveníteni, nem árt, ha már fiatal korban „minden ellenkező híreszteléssel ellen­tétben” minden újabb és újabb nemzedékben tudatosul. Eh­hez hozzásegít Mark Twain. A hiteles lélektani és szocio­lógiai ábrázolás magasiskolá­ját nyújtja, és olyan hatástér el, hogy a gyerekek, akik ezt a könyvet éppen elolvasták, azt hiszem ölre mennének va­lakivel egy koldusért, s nem tartanák akkora dolognak a királyfiságot. A színpadra átdolgozó Sán­dor Jánosnak, sem mint át- dolgozónak, sem mint rende­zőnek nem sikerült semmi­lyen hasonló hatást elérnie. Azt hiszem, nem is erre töre­kedett. Inkább a látványra, a cselekményre, fordulatosság­ra, a zenére, énekre, táncra, s a jellemek „fekete-fehér” áb­rázolására. Mark Twain igaz­ságkereső regényéből szóra­koztató musical lett, illetve musical, s ami a szórakozta­tást illeti, abban gátolta a né­zőket a szegényes színpad- technika, a gyér tánc- és ének­tudás, s az a fajta egyveleg revűszerűség, amely bár Walt Disney-től is vett valamit, de inkább megragadott az ameri­kai musicalfilmekből ismert helyzetmegoldásoknál. A gyermeknézőknek tulajdon­képpen egy „felnőtt” musicalt- tálaltak, amelyben nem kell komolyan venni a cselek­ményt, még kevésbé a hely­zeteket és a jellemeket, mert a lényeg úgyis a musicalsze­rűség, a zene és a sláger énekbetétek. A zeneszerző Daróci Bár­dos Tamás bevált, modern­kedő, beat-es patronokkal dolgozott, a táncok, shake-es megoldásai sem újak. A dísz­leteket és jelmezeket— Szin­te Gábor munkái — a cowboy- filmekből kölcsönözték és a mai koldusdivattal ötvözték, gondolván, a ma divatja bi­zonyára megfelel majd a ré­gi koldusoknak is. A színészek vegyes benyo­mást keltettek. Várhegyi Te­réz kitűnt kedvességével, já­tékosságával, helyzetfelisme­rő komikai készségével. Pá­los Zsuzsa, mint királyfi a nem neki való szerepben be­csületesen eljátszotta a ké- nyeskedő és parancsolgató ki­rályfit. Miklósi György ki­rályként és koldus apaként ugyanaz volt, vagyis király­nak nem eléggé fenséges, kol­dusnak nem eléggé koldus. Ez a Bartók színházi Koldus és királyfi bizony nagyon nem Mark Twain alkotása, kár volt így jelezni a színla­pon. Berkovits György Szekszárdi H 68-as, Gemenc, valamint MEKALOR 622-es és 1022-es, továbbá LAMPART 4000, 5000, 7500 kalóriás olajkályhák nagy választékban kaphatók a Tolna megyei Népbolt Vállalat szaküzleteiben, Szekszárdon (tel.: 125-32), Tolnán (tel.: 78), Pakson (tel.: 65 és 257), Bonyhádon (tel.: 37.), Nagymányokon (tel.: 15) és Mázán. Bővebb felvilágosítással szolgál a vállalat központja, Szekszárd, Garay tér 8. — Telefon: 121—84. I KONCERTKRÓNIKA Ojsztrah zenekari estje A hangverseny második fe­lében Mozart C-dúr Jupiter szimfóniáját vezényelte. Ez a mű, Mozart utolsó szimfóniá­ja, gazdag életútjának végső letisztult bölcsessége, hite és ereje, magávalragadóan szólalt meg a pályája csúcsán levő művész tolmácsolásában. Egy­szerű, minden külsőségektől mentes vezénylése a mozarti zene lényegét érzékeltette; egy nagy művészegyéniség rokon­szenves vallomásának lehet­tünk tanúi, ezért volt a hang­verseny kivételes ünnep nem­csak a közönség, de a közre­működő Állami Hangverseny- zenekar muzsikusainak számá­ra is. K. Á. A világhírű hegedűművész, David Ojsztrah, az utóbbi években több ízben örvendez­tette meg a közönséget — kon­certen és lemezfelvételen egy­aránt — azzal, hogy zenekari szerepléseinek karmesteri fel­adatait is magára vállalta. A szólistára hatalmas feladatot ró — a versenymű szólamá­nak tökéletes zenei és techni­kai megvalósítása mellett — a bonyolult zenekari kíséret fel­építése, kibontakoztatása. Sze­rencsére David Ojsztrah nem­csak hegedűművész, hanem muzsikus is, mégpedig vérbeli muzsikus, akinek számára a zene olyan magától értetődő, természetes folyamat, mint a beszéd vagy a lélegzetvétel, ezért tudja e kettős feladatot is kivételes színvonalon meg­valósítani. Mindkét zenekari estje, a Ze­neakadémián és az Erkel Szín­házban, az őszi ünnepségsoro­zat színvonalas előadásai kö­zött is kivételes ünnep volt. Bach a-moll hegedűversenyé­nek megszólalásakor szinte ügy éreztük, a zene ott, abban a pillanatban, az ő hegedűjén születik meg. Mozart A-dúr hegedűversenyének szikrázó napfénye, áradó humora, gaz­dag ötletei ritkán hallott bő­ségben és elevenséggel szólal­tak meg. A kartaliak 1945 előtt kevés földet birtokoltak: a legtöbben a falut szűk határok közé szorító nagybir­tokon dolgoztak, vagy már akkor, kőművesként, a fővárosban. A testvérek nemigen tudtak tehát itt a vagyonon osztozni: a több gyerek több munkás kezet, több keresőt is jelentett. A felszabadulás után a köz­ségben földet csak keveset osztottak, területük na­gyobb részén állami gazdaság alakult. A bejáró élet­mód folytatódott. Hagyományos életformájukon tehát a téeszesítés viszonylag keveset változtatott De más szempontból is szoros szálak kötötték Kartalon az új generációkat az idősebbekhez. A megőrzött népviselet, vagy vallásosságuk — templomuk pár éve még hét­köznap is benépesült — egyaránt a folytonosságra, a hagyományok erejére utal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom