Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-19 / 247. szám

1972. OKTOBER l9„ CSÜTÖRTÖK 5 «ICC kJCÍvIíh* EGY DÉLELŐTT A KÁRRENDEZŐNÉL >» Es akkor hátu Háromezren tanulnak kisiparosnál A kisiparosok ez évben 3215 szakmunkástanuló kép­zését vállalták. Ezen a létszá­mon belül 287 a középiskolát végzett fiatal, és 1046 — a lét­szám 32,5 százaléka — leány. Az érdeklődés az idén mesz- szemenően meghaladta a le­hetőségeket, ugyanis több száz kisiparos a szakmunkás- képzésre jelentkező fiatalok alacsony száma miatt nem ju­tott tanulóhoz. Egyébként már megkezdő­dött a jövő évi felvételi igé­nyek felmérése is: a kisipa­rosoknak .október 25-ig kell jelenteniük ez irányú igé­nyeiket a KIOSZ illetékes szervezeteinél. Húszéves a Csemege Évente 220 millió vásárlót szolgál ki, 2.6 milliárd forin­tos forgalmat bonyolít le a Csemege Kereskedelmi Válla­lat. A húszesztendős vállalat, ma már országszerte korszerű üzlethálózattal rendelkezik, boltjainak 65 százaléka önki- szolgáló rendszerben működik. 1975-ig újabb nyolc ABC áru­házát építenek. Hathónapos betanítás „Vizsgáztak” a lipicaiak A Bükk-fennsíkon, szárma­zási helyüknek, a jugoszláviai Lipicának megfelelő természe­tes környezetben nevelik a tisztavérű lipicai csikókat. A legjobbak a szilvásváradi „csi­kóiskolába” kerülnek. Az idén tizenegy mént és tizenkét kancacsikót tanítottak be, s most le­zajlott a „vizsga” is. A hathónapos betanítás alatt a csikókat kocsiba és nyereg alá szoktatták. A vizsgán töb­bek között ötkilométeres távon futtatták a fiatal lovakat, megfigyelték, hogyan reagál­nak az indításra, milyen erő­kifejtéssel hajtják végre a fel- adátokat. A legjobb eredményt produ­kált hároméves csikókat az anyaménesbe sorolják be, hogy tulajdonságaikat az utódokra is átörökítsék, a többi eladás­ra kerül. A Bükk-fennsíkon nevelt lipicai iránt mind nagyobb a külföldi kereslet. Az utóbbi három évben hu­szonöt csikót exportáltak meg­közelítőleg tízmillió forint ér­tékben. Ember ember hátán, pedig elég tágas a várócsarnok. Itt senki sem ül nyugodtan, ma- gábaroskadva, mint az orvos­nál, itt mindenki magyaráz és mást sem hallani, mint: — Képzelje, állok nyugod­tan, engedem a gyalogjárókat, mert nálam az az első és ak­kor hátulról durr ... Elnézést az ironikus hangért, de egy hétfő délelőttöt töl­töttem az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatósága kár­rendező csoportjánál, ahol a megyei autósok, illetve a me­gye területén kárt szenvedett biztosítottak jelentkeznek. So­kuk közül — akikkel beszél­gettem — csupán egy ismerte el, hogy ő volt a hibás. „A nő ntán bámult“ Ticska János mérnök-szak­értő asztalánál Szilágyi Já­nos, az Apaji Állami Gazda­ság üzemvezetője foglal he­lyet. Trabantjával szomba­ton kifelé igyekezett a Sorok­sári úton, amikor a csepeli el­ágazásnál forgalomváltás köz­ben egy nagy IFA belészaladt. — Még néztem is a vissza­pillantóban, hogy egy nő lib­bent ki mellőle. A pacák a nő után bámult, aztán csak hal­lom, törik a hátsó lámpám, mert csúszott előre. Szerencsére a kár nem túl jelentős, Szilágyi Jánosnak mégsem mindegy ez az össze­koccanás: a kocsi neki mun­kaeszköz, Ráckevéról kocsi­val jár munkahelyére, Apaj- ra. Bradács Illés Fófról nem okolhat mást, talán még ma­gát sem. Moszkvicsával meg- csúszatt a garázs mellett az olajos-vizes talajon, bal első lámpája bánja. A garázzsal akadt baja a szép homokszínű Moszkvics tulajdonosának is. Deli Ferenc szűkre méretezte az új garázs ajtaját. Nem csoda, ha az IS rendszámú kocsi két oldalán szomorú heg mutatja: ami nem megy, kár erőltetni. A három és fél ezer forintos kárt rendezi a biztosító, s otthon, Cegléden már bontják a garázskaput. Krausz mérnök lenn a par­kírozóban vizsgálja a behozott sérült kocsikat. A fehér Fiat 850-est szombaton a Szentend­rei úton egy budakalászi dok­tornő nyomta meg hátulról Fiat 500-asával. Névjegycsere Arról beszélgetünk, hogy hajdanában, amikor az autó még újdonság volt nálunk, a legkisebb karcolás is milyen véres vitákat váltott ki, mi­lyen szavak repkedtek a felek között a levegőben. Ez már jórészt megszűnt. Az embe­rek tudják, hogy vezetés köz­ben ilyesmi is előfordulhat, valamilyen formában rendezik a kárt, tehát nem kell nagy jelenetet rendezni. Célsze­rűbb, ha névjegyet cserélnek. De ahol már nagy baj tör­tént ... Meskó András míg él, nem felejti azt a jelenetet, amikor a Zetor mögül Wartburgja előtt felbukkant egy biciklis­ta, Vámosmikolán. Csak azt érezte, balról nagy ütést kap, kapaszkodott a kormányke­rékbe, borult, fejreállt az árokban. Két napig tartották a rendőrségen, nem aludt az alatt egy órát. A kerékpáros sajnos a kórházban meghalt. Meskó vétlensége kiderült — mert az illető féktávolságon belül került eléje — de mégis... Szabó János balesetével Fe­kete János mérnök foglalko­zik. Szabó vasárnap IC-s War- szavájával Budaörsről Pestre indult. Előtte szalmával rakott lovas kocsi baktatott. Hár­man is előzték, ő is előzni ké­szült éppen, amikor egy Zsi­guli nekiindult, s alaposan összekoccantak. Ugyancsak el­A nemrég zárult Otthon ’73 kiállításon feltűnést keltett és tetszést aratott a székesfehér­vári Bútoripari Vállalat új technológiával készült elemes bútorcsaládja, amelyet most külön is megismerhetnek a lá­togatók. Az üzem Budapesten, a Lenin körúti bútoráruházban nyílt kiállításon is bemutatja az újfajta bútorokat, amelyek­re előrendelést is felvesznek és kikérik a közönség vé­leményét a gyártáshoz. A székesfehérvári gyár no­vemberben megkezdi a mű­anyag faerezetű, furnérral burkolt eleinkből álló, úgyne­keseredett, lajosmizsei mun­kahelyére nem könnyű dolog naponta eljárni Budaörsről. Aki elismeri Ekkor találkoztam az autós­sal, aki első szóra bevallotta: „Én voltam a hibás”. Hajós László Dunakesziről verőcei kirándulásra indult. Kék Tra­bantjával összefutott egy Wartburggal, mindketten ala­posan viselik a találkozás nyo­mát. Az autósforgalom növeke­dését jelzi, hogy csupán a Pest megyei igazgatóságon idén ok­tóber 1-ig 5152 kárt szenve­dett gépkocsi ügyével fog­lalkoztak. Tavaly ugyanennyi idő alatt mindössze 1896 eset történt. Akkor magánszemé­lyeknek 10 545 forintot fizet­tek ki kárrendezésre, idén a másfélszeresét. Már eljönnék, amikor az autómentő sárga kocsija pla­tóján hoz egy fehér CI-s Tra­bant Combit. A budaörsi zeb­rán futott belé vasárnap egy MÁVAUT-busz. Szerencsére személyi sérülés nem történt, de ezzel a kocsival a tulajdo­nosa többé nem jár haza Érd­re. Délután háromkor odatele­fonáltam az Állami Biztosító­hoz, van-e még ügyfél? Volt. Éppen a harmincnegyedik jegyzőkönyvnél tartottak. K. M. vezett D-jelű szekrénysorok gyártását. Azokat a bútoro­kat, amelyeket a kiállítás ideje alatt, október 23-ig megren­delnek, a kért összeállításban még az idén le is szállítják. A szines bútorok, a háló- és az ifjúsági szobák so­rozatgyártását a jövő év elején kezdik meg, előrendelést ezekre is felvesz­nek. Az üzem képviselői elmon­dották, hogy a most befejező­dött rekonstrukció nyomán jö­vőre — az eddigi 50 millióval szemben — 200 millió forint értékű bútort gyártanak, vala­mennyit már az új, korszerű technológia szerint. Mi a közönség véleménye? ELŐRENDELÉS BÚTOROKRA JEGYZET Utazás a köszönöm körűi TALÁN EZ ÜGY VAN, hogy ahány ház, annyi szokás. He­lyenként fölfelé még mond­ják, lefelé ritkán, vagy soha. Lefelé elfelejtették. De fordítva is előfordul. Megyek az utcán, előttem két hivatalnok féle ember. Beszélgetnek. — Képzeld, felállt és el­kezdte megköszönni a fő­nökségnek a jó munkát — mondja az egyik. — Bevágódás — állítja a másik. Miért? Fölfelé megköszön­ni valamit miért tilos? Szerintem szép szokás, hogy a termelőszövetkezetekben a zárszámadó közgyűlésen a ve­zetőség nevében az elnök min­dig megköszöni a tagok szor­galmát, fáradozását. S a ta­gok közül mindig feláll valaki, megköszöni a vezetők, a szakemberek odaadó munká­ját. Csakhát ahány ház, annyi szokás. Ülök egy szűkkörű megbeszélésen. A titkárnő be­hozza a kávét és szíves mo­sollyal honorálja, hogy vala­mennyien megköszönjük. A VENDÉGEK UDVARIA­SAK, rendesek, s ha már a számon van, kimondom: jól nevelték, pedig egyiknek se volt gyerekszobája. Persze, nem a gyerekszobán múlik az ilyen. Min múlik? Később bejön a takarítónő „csikkteleníteni” a hamutartó­kat, összeszedni a kávéscsé­széket. Végzi a dolgát, a tár­gyalófelek észre se veszik, s mikor az asszony kimegy, olyan az egész, mintha nem járt volna bent senki. Hogyan is vagyunk ezzel a köszönömmel? A pincérnek a borbélynak jár. A jegyeket kezelő kalauztól, a taxiso­főrtől mindig megkapjuk. Olykor meghajlás kíséreté­ben. De néhol nem divat, bi­zonyos beosztásokkal nem jár együtt. KONYAKOT ISZUNK, ké­résemre jó játéknak tartva, sorban mindenki elmondja, hogy mit jegyzett meg ma­gának a titkárnőről. Két karikagyűrű van az ujján, nem használ köröm­lakkot, festi a haját, jól ápolt, tartózkodó .. „ Felesleges foly­tatni, a titkárnőt jól megnéz­ték. A következő lépés: tessék beszélni a takarítónőről. Csend. Volt gyűrű az ujján’ Nem figyelte a kezét senki. Szőke, barna, fekete? Nem nézte meg „ilyen szempont­ból” senki. Fiatal, öreg, so­vány, kövér? Ki tudja? Senki. Levél egy újságolvasótól: „Egy búcsúzó kultúrotthon- igazgatóval beszélgettem, ter­mészetesen a községünkben végzett munkájáról és újabb terveiről. Tudtam, hogy a népművelési munka nálunk nem könnyű, ezért azt kérdez­tem tőle, mi volt nehéz eb­ben a munkában. Válasza a következő volt: A legtöbbször egyedül érez­tem magamat, csak néhányan segítettek nekem néha-néha. A vállalatok vezetői sem nyúj­tottak segítséget, köztük olyan is akadt, aki kijelentette, hogy a műveltség terjesztése teljesen vállalaton belüli ügy, ez a vállalat szuverén joga. De az fáj a legjobban, hogy a tanácsi vezetők sem támogatták, még az objektív tárgyi feltételeket sem bizto­sították, a másfél év során azt sem kérdezték, hogy miben se­gíthetnék munkámat. AMIKOR A HALLOTTA­KON ELGONDOLKOZTAM, az is eszembe jutott, hogy a gimnáziumból távozó igazga­tónak sem köszönték meg a helyi illetékesek kétéves mun­káját. Az illetékesek helyett, le­gyek én illetékes, csak any- nyit: jó munkát ezután is!” Megfigyelték? A tanácsko­zások végén a résztvevőknek mindig megköszönik a meg­jelenést, még akkor is, ha a tanácskozásban nincs semmi köszönet. Ez pazarlás. A má­sik, amiről az újságolvasó ír, az visszatetsző spórolás. Gondolkodom. A köszönöm értékén. Olva­som: Simontomyán a bőrgyári nyugdíjasokat búcsúztatva a rendezvényt aranyalapra he­lyezik. Kemény valuta. Ami­kor a nyugdíjas megnézi, min­dig eszébe jut: a köszönöm. Sok munkahelyen évek óta bevett szokás, hogy a jubiláló, nyugdíjba vonuló dolgozó aranygyűrűt kap, s így a kö­szönöm tulajdonképpen testet ölt. Tartósan érték, elsősorban nem a gyűrű aranyvolta miatt, sokkal inkább azért, amire emlékeztet. Megismétlem: ahány ház, annyi szokás. Sz. István húszéves szolgá­lat után vállalatától megkapta a hűségpénzt. Borítékban vet­te át. Rendesen, pontosan utal­ják, miként a kollektív szer­ződés előírja. Sz. István mégis kedvetlen. A köszönöm még mindig késik. Késik, mert a kollektív szer­ződés csak a hűségpénzt írja elő. VELEM EGYÜTT SOKAN HALLJUK a keserű és gyakori kifakadást: megkaptam a ma­gamét. Megköszönték. Eszembe jut az egyik terme­lőszövetkezeti elnök. Felszólalt a bemutató értekezleten, hosz- szasan sorolva saját érdemeit. Elmondta magáról, hogy szigo­IRATKILOMÉTEREK Tizenöt kilométernyi iratot őriznek Budapest történetéről a Fővárosi Levéltárban. Most, a centenáriumi ünnepségsorozat kezdetén, különösen sűrűn használják a fővároskutatók a le­véltári anyagot. Villámhárítóktól az automatikákig Hosszú évek óta biztos és ál­landó munkája a Villanysze­relőipari Vállalatnak a két százhalombattai beruházás, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat és a Dunai Kőolajipari Válla­lat építkezése. Ök fektették le a kábelek nagy részét, elvé­gezték a különböző berendezé­sek szerelési munkálatait, s hogy tevékenységük kiterjedt­ségét érzékeltessük, írjuk le: a vállalat dolgozói látták el villámhárítóval az erő­mű messzire látszó, két­száz méter magas kémé­nyét, s természetesen más magas- építményeket is. Tavaly első ízben haladta meg az egymilliárd forintot a több mint kétezer munkást foglalkoztató vállalat termelési értéke, idén ez 8—10 százalék­kal növeltszik A fejlődésben fontos szerep jut a gépesítés­nek, hiszen több mint 300 millió forinttal növelték úgy produktumuk értékét, hogy közben a munkáslétszám nem bővült. A gépesítésnek — első­sorban Százhalombattán és Beremenden, a cementmű épí­tésénél — több útját járják. A helyi szerelési munkáknál a különböző kisgépeket éppúgy felhasználják, mint az önjáró oszlophelyfúrókat, a kábel­árokásó gépeket. Fontos szerepet vállalt a cég a könnyűszerkezetes program végrehajtásában, ugyanis ezekben a rácsos acélszerkeze­tű épületekben a vezetékek és világítótestek e1 helyezése nem is olyan egyszerű teendő. A vállalatnál kifeilesztett villa­mos főtartónak nemcsak az az előnye, hogy megoldja e gon­dot, hanem az is, hogy segéd­tartó szerkezetként hozzá­járul az épület mechanikai stabilitásához. Főtartójukat most már síéles körben alkalmazzák, ahogy egyre bővül a tavaly létreho­zott automatikaszerelési és üzembe helyezési részlegük feladatköre is. Hulladékszállítás - közmű/esítve kísérletek az évm-ben A korszerű csomagolóesz­közök és a műanyagok térhó­dítása eredményeként a szak­emberek számítása szerint 1980-ra megkétszereződik a rú, igazságos, lelkiismeretes, s ott van mindenütt. Egy állítás, egy bizonyítás. Jól belemele­gedett. Zsebkendőjével meg­törölte homlokát, s előadta: elvtársak, ma reggel a főállat­tenyésztő nem volt a helyén. Mi következik? Következik a f elelősségrevonás. Kihúzta magát. A főállattenyésztő keserűen felnevetett. — Ügy tesz, mintha nem tudná: búcsú lévén, nekem kellett kimérni a húst. Min­denesetre megköszönte. Van ilyen is. Ilyen köszö­nöm. Bárcsak ebből lenne a legke­vesebb. Van olyan igazgató, aki vi­dékről hazatérve, a gépkocsi- vezetőnek mindig megköszöni a fuvart. A másik kiszáll, be­csapja maga mögött az ajtót és köszönés nélkül távozik. Ahány ház, annyi szokás? Vagy ez műveltség, intelli­gencia és tisztesség dolga? ELŐVESZEM a magyar nyelv értelmező szótárát, a „k” betűnél megkeresem a köszön szót, megtudom, hogy „valaki­nek valamit: háláját nyilvá­nítja valakinek valamiért. Kö­szönöm a fáradságát; valaki valakinek a fáradozásait, a fi­gyelmességét, a szívességét. Köszönöm, hogy eljöttél. Kö­szönöm, hogy gondoltál rám”. Tehát: valaki valakinek va­lamiért háláját nyilvánítja. Ez a legfontosabb tudnivaló a köszönömről. Köszönöm, hogy elolvastak. Szekulity Péter hulladék mennyisége. Ezért az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban kutatómunka kezdődött: hogyan lehetne a jövő lakótelepein a hulladék szállítást a Ieghigiénikusabban, munkaerő megtakarítással kényelmesen és gazdaságosan megoldani. A külföldi tapasztalatok megis­merésére ankénton svéd szak­emberek számoltak be a leg­korszerűbb — közművesítet szemétgyűjtésről. A résztvevő vetített képeken láthatták ; jövő hulladékszállítási mód­szerét. Ennek lényege: a ház tartásokban felhalmozódot szemét a lakóházak faláb épített, zárt rendszerű csőhá­lózatba önthető, ahonnan léelszívással továbbítják egy tárolóba. Innen konténerekkel lehet el­szállítani, anélkül, hogy kézi­erőt igényelne a folyamat. 100 év alatt negyedszer Sekély a Duna GÁZLÓK - BÓJÁK A múlt évi és az idei rend­kívül alacsony dunai vízállás hoz hasonlót az utóbbi száz év­ben két alkalommal jegyezte' fel. A sekély vizű folyón aka dozik a hajóforgalom. Számo: helyen keletkeztek kisebb-na- gyobb gázlók. A hajóforgalom irányítására állandó ügyelete' tartanak. Ultrahanggal méril a vízmélységet, s ennek alap ján jelölik meg a hajózható szakaszokat, állítják fel a bó­jákat. A gázlókon egyesével vontatják át a csökkentett ter­helésű uszályokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom