Pest Megyi Hírlap, 1972. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

FIJI MECt 19*2. OKTOBER 18., SZERDA K^C/flap 99 Szeretek elfoglalt ember- 1957 óta Kőműves vagyok a Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál, ez az első munkahelyem. Bellovics Bélá­nak hívnak. A munkakönyve­met legutóbb akkor láttam, amikor kiállították és én alá­írtam. Mindenkit ismerek már itt, s azt mondom, sajnos, elég kevesen tudják, mennyire ösz- sze tud forrni egy ember a közösséggel. a szakmám, a munkát mint segéd kezd­tem. Arra az időszakra min­dig szívesen fogok gondolni, nem tagadom, sokszor eszembe is jut. Hatan voltunk __Per­sz e akkor még nem nagyon volt brigádba szerveződés, de mi hatan összefogtunk, azt mondtuk, már pedig nekiál- liínk és a lehető legjobban, legpontosabban fogunk dol­gozni. Ezt célul tűztük ma­gunk elé, a többiek meg csak néztek, kik ezek és ugyan mi­re jó ez az egész? Sokat, na­gyon sokat melóztunk. Sok volt akkor még a segédmunka is. Kubikoltunk éppen eleget, sose felejtem el. Voltak ott idősebb szakik, nem is töre­kedtek, nem is beszéltek so­kat, csak figyeltek mindenre és a saját munkájukat is alig végezték el, mégis többet ke­restek. Kérdeztük is egymás­tól: hol az igazság? De vála­szoltunk is rá mindjárt. Ez a rend, mindenki kezdi valahol, s akkor becsülik a legkeve­sebbre. De azt hiszem, min­denki örömmel látja, hogy most igazán felkarolják a fiatalokat, csak nekik kellene ezt jobban megbecsülniük! No, ezt csak közbevetőleg, hadd folytas­sam a történetet... Szépen feltornáztuk magunkat mi ha­tan, egymást lelkesítettük, egy­mást segítettük ki a bajból. Látták, hogy van bennünk am­bíció. Akkor is úgy éreztem, most is ezt vallom, hogy leg­jobb tudásomat nyújtom a munkában, nem csak várako­zom, na, mikor jön el az este, aztán jól van, indulás haza. lettem egészen váratlanul 1960-ban. A kőművesbrigád tartozott hozzám, s akkoriban a Csepeli Papírgyárban, majd a Vas- és Fémművekben épít­keztünk. Sokszor nagyobb lett a brigád létszáma, emlék­szem olyan időszakra, amikor több mint harmincán is vol­tunk. 1962-ben nyolchónapos tanfolyam segítségével meg­szereztem a művezetői okle­velet, ám utána nem lettem mindjárt művezető, hanem ugyanúgy visszakerültem a brigád élére. Ment az élet to­vább, aztán 1965-ben kitűzői beosztást kaptam, s elvették tőlem a brigádot. Igen, kitűző lettem, s erről nagyon sokat tudnék beszélni. A csepeli vas- és acélöntödék rekonstrukció­ját végeztük, ez pedig nehéz munka volt. Olyan üzemrész­ben kellett dolgoznunk, ahol ugyancsak kemény munka folyt, hiszen a termelés egyik részről sem állhatott le. Köz­ben 1968-ban a művezetőnk nyugdíjba ment, s én léptem a helyére. Folytattuk a rekonst­rukciós munkát, mert az még akkor is javában tartott, any- nyira, hogy csak az idén ta­vasszal fejeztük be. Annak idején azt mondtam magam­ban, ha ezen túl leszek, min­den jöhet, ennél úgy sincs ne­hezebb. Nem nehéz elképzel­ni... Az öntödében piszok van, száll a por, az embereim úgy néztek ki a munkanap után, mint a kéménykotrók. Onnan mentünk át a csepeli Rákóczi Ferenc és a Klapka utca sarkára, a kenyérgyár fel­építésére. 1974 decemberére kell elkészülni vele, de szeret­nénk előbb befejezni. Nagy gyár lesz ez, két nyolcórás mű­szakban 45 tonna kenyeret ké­szítenek majd. Ez 100 ezer em­ber számára elég. Az új mun­kahelyet nagyon szeretem. Fia­tal művezető koromban sok­szor nehezen lehetett a kije­lentett szónak érvényt szerez hi. Párszor vissza is felesel­tek az emberek. Lehet, hogy a fiatalságom miatt, lehet azért, mert ilyenek voltak. Ma már nem egészen úgy van, hogy leköpnek és le kell törölni, mert munkaerőhiány van! Mert vigyázni kell! Nehogy itthagyjon minket! Nem, azt hiszem, nem így van. Igyekez­tem felfejleszteni a brigádjai­mat, aki nem volt jó, elküld­tem. fiam van, Hároméves Brigádvezető egyébként hét esz­tendeje házasodtam. Reggel fél hatkor szoktunk kelni, s együtt visszük óvodába a gyermeket. Én ugyan csak a kapuig kísérem őket, igyek­szem a munkahelyre, mert kezdés előtt is van dolgom. Pontosan 7 óra előtt tíz perc­cel tartjuk meg a névsorol­vasást, de előtte még meg kell sürgetni az anyagszállító gépkocsit. A névsorolvasás után még egyszer megbeszél­jük az aznapi munkafolyama­tokat, kiadom a munkát, köz­vetlen utána végigjárok^ min­den brigádot, ellenőrzőm, hogy megfelelő-e az emberek beosztása. Utána az irodában adminisztrálok, elkészítem a postát, áttanulmányozom a terveket, s ez nem egész egy óra alatt még is van. És mi­vel kitűzőink nincsenek, a technikus kollégával ezt is el­végezzük. Általában a dél­előtt folyamán még egyszer végig szoktam járni a terüle­tet, hiszen sok köztünk az egyszerű ember, mint minde­nütt az építőiparban, a mun­kafolyamatok pedig sokszor félnaponként változnak. Szük­ség van hát a sűrű ellenőr­zésre, a hibát nem kockáztat­hatjuk. Nos, mindezekért ne­hezebb nekünk, mint például egy ipari művezetőnek. Ki tudná elmondani hányszor is­métli az ember naponta, hogy erre vagy arra vigyázzanak. Vannak aztán alvállalkozók is a munkaterületen. Az ő brigádvezetőikkel is délelőtt szoktam értekezni, mert vég­ső soron csak én felelék a munkáért. betartásá­ra nagyon kell figyel­ni, mert mindenki hajlamos meghosszabbítani magának. Márpedig erre csak félóra áll rendelkezésre. Sajnos turnu­sokat kell csinálni, mert egy Az ebédidő családi ház előterében van az ebédlő, s oda csak legfeljebb tizenöten férnek be. Ráadá­sul egy kiszolgáló van, aki mosogat is. A délután több­nyire a munkafolyamatok el­lenőrzésével telik. Akinél a minőség vagy a mennyiség nem megfelelő, annak szólok, verjél rá barátom, mert ez nem sok! Félszemmel azt is nézem, hogy betartják-e a munkavédelmi előírásokat. Mert mindenki csak a saját bőrén tanulhatja meg igazán, mennyire fontos betartani az előírásokat. Délutáni négy óra körül összehívom a brigádve­zetőket megint, és megbeszél­jük a másnapi munkát. Erre azért van szükség, hogy reg­gel már mindenki tudja ho­vá kell állni, s csak egy rö­vid eligazítás erejéig kelljen tölteni az időt. Amikor vége a munkának, én még maradok egy keveset, végigjárom az éjjeliőrrel a területet, meg­mutatom neki melyik anyag hol van, s melyikre kell kü­lönösen ügyelni. ---------------------- foglalkozni I Emberekkel | köny*---------------------- nyű dolog, s ahogy télik az idő, úgy ta­nulhatja meg ezt mindenki, aki egy kicsit is hasonló ci­pőben jár mint én. Nálunk a dolgozók kilencven százaléka vidéki ember, akik ritkán utazhatnak haza. Türelmet­len és kispénzű emberek ők, sok-sok problémával. Minden­kit meg kell hallgatni, s az­tán válaszolni kell rá, meg segíteni, ha lehet. Tudom, ne­kem sokkal könnyebb. Haza­megyek a családhoz, s mivel már hidegebbek vannak, le­megyek a kazánhoz és be­gyújtok, mert ez az én dol­gom, aztán boldogan vagyunk esténként. Ha lefektetjük a kicsit, arra gondolok, hogy ha nagyobb lesz, majd csinálok neki a lakásban egy legény- szobát, aztán majd egyszer kívülről is bepucolom a há­zat. És szeretnénk már a la­kást is teljesen bebútorozni. Hát így élünk. A munkámat szívesen végzem, s ezek nem csak szavak. Akik ismernek, tudják, hogy szeretek elfog­lalt ember lenni. Fehér Béla Egymiltíúrdért korszerűsítik az állomást Százhuszonöt évvel a pest— szolnoki vasútvonal megnyitá­sa után teljesen megújhódik a kelet-magyarországi közleke­dés legfontosabb csomópontja, a szolnoki vasútállomás. Az automatizált rendezőpályaud­var már üzemel; jelenleg az or­szág legmodernebb személypá­lyaudvarát építteti a MÁV. A több mint egymilliárd fo­rintos rekonstrukciós munka során közvetlenül befejezés előtt áll a pályaudvar aluljá- rórendszenéhek kialakítása. Az aluljárókat úgy alakítják ki, hogy a peronok az állomás főépületének csarnokából, il­letve az állomás melletti autó­busz-pályaudvarról is rövid úton megközelíthetők lesznek. Az építők tervei szerint az aluljárókat és a hozzájuk csat­lakozó lejárókat ebben az év­ben megépítik. EZERARCÚ MADÁRVILÁG m Ezerarcú madárvilág címmel kiállítás nyílt Budapesten, a Természettudományi Múzeumban. KISZ-munka az ÁFÉSZ-eknél illést tartott a mezőgazdasági ifjúsági tanács A KISZ Központi Bizottsá­gának székházában ült össze a mezőgazdasági ifjúsági tanács. Az értekezlet napirendjén szerepelt az ÁFÉSZ területén dolgozó KISZ-szervezetek helyzetének, tevékenységének elemzése — a témáról dr. Fe­kete József, a tanács főtitká­ra tájékoztatta a KlSZ-vezető- ket. Egyebek között elmondot­ta, hogy jóllehet a legutóbbi években jelentősen megnöve­kedett az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek fiatal tagjainak száma, a 30 esztendőn aluliak még ma sem vesznek részt tagsági arányú­kat indokló számban a szövet­kezetek választott testületéi­nek munkájában. Jelenleg az ÁFÉSZ-eknek körülbelül a fe­lénél, 248 szövetkezetnél dol­gozik önálló KISZ-szervezet, valamivel több, mint 7500 tag­gal. Nem helyeselhető azonban ezeknek az alapszervezetek­nek tendenciózus elzárkózása, az, hogy egy-két kivételtől el­tekintve kizárólag ÁFESZ-dol- gozók vannak soraikban. A tanácsülésen megvitatták azt a szocialista szerződéster­vezetet is, amellyel, a KISZ védnökséget vállal a húsprog­ram valóra váltása fölött. Kvarcclásru is jó Pápán, a Villamosberendezés Készülék Művek Elektrother- max gyárában új típusú, H. K. 66-os, kvarcolásra is alkalmas hőkandalló gyártását kezdték meg. Az új termék az eddig gyártott H. K. 65-ös villamos fűtésű kandalló továbbfejlesz­tett változata, amelyben egy kvarclámpát is elhelyeztek. Várhatóan karácsonyra kerül a kereskedelembe. TIZENEGY VALLALAT Magyar hét Bordeaux-ban A Kulturális Kapcsolatok Intézetével és az MTESZ-szel közösen a HUNGEXPO októ­ber 19-től november 12-ig magyar hetet rendez Bor­deaux-ban. A gazdasági és kereskedel­mi programnak megfelelően Bordeaux két nagy üzlethá­zában, a Nouvelles Galeries és a Nouvelles Halles áruházban 11 magyar külkereskedelmi vállalat mintegy 500 négyzetméter­nyi területen kiállítást JEGYZET Morál—a közutakon NÉHÁNY, IGAZÁN CSAK találomra kiragadott cím az utóbbi hetek-hónapok baleseti krónikájából: „Szabálytalanul előzött — két halott”, „Nem adta meg az elsőbbséget”, „Féktávolságon belül az út­testre lépett”, „Zebrán gázolt”. Hosszan, sajnos nagyon hosz- szan lehetne folytatni az idé­zetek sorát, ahol a lényeg ugyanaz: valaki súlyosan vé­tett a közúti morál ellen, s ez emberek életébe vagy testi ép­ségébe került. A következ­mény — legtöbbször jóváte­hetetlen. És — ugyancsak leg­többször — elkerülhető lett volna. A feltételes mód után sok­féleképpen folytatódhat a mondat: elkerülhető lett vol­na, ha a jármű vezetője tisz­teletben tartja a közlekedési szabályokat, ha kellő gyakor­lat nélkül nem ül volán mellé, ha nem fogyaszt alkoholt ve­zetés előtt, ha a gyalogos kö­rültekintőbben lép le a jár­dáról, ha a kerékpárt kivilá­gították volna. Vagyis: ha megtartották volna a közúti morál — írott és íratlan .— szabályait. DE ÜGY IS KÉRDEZHET­JÜK: van-e egyáltalán külön, kifejezetten a közúti közle­kedésre vonatkozó morál? Pszichológusok, jogászok és közlekedési szakemberek egy­behangzó véleménye szerint ilyen — nincs. Van — lennie kell — általános morálnak, amely az emberi érintkezés minden területére egyformán kiterjed. Nem csupán feltéte­lezés, kísérletek és vizsgá­latok, megtörtént esetek szá­zai bizonyítják, hogy aki a közutakon megsérti a szabá­lyokat — ugyanígy jár el az élet más területein is: a mun­kahelyén erőszakos, a lakó­házban szomszédait zaklató, izgága, bajkeverő, hangoskodó ember — ugyanilyen marad közlekedés közben is. Embert írtunk — és nem járművezetőt, hiszen a bal­eseteket sem minden esetben a járművezetők okozzák, s tévhit az is, hogy a balesetek számának szaporodása szük­ségszerű következménye a motorizálódásnak, a növeke­dő személygépkocsi-állomány­nak. Nem az a baj — sőt: ép­pen az az örvendetes, az élet- színvonal emlekedését mu­tató tény —, hogy a személy- kocsik száma emelkedik. A baj ott van, hogy aki — bár­milyen minőségben, noha a járművezetők felelőssége ter­mészetesen sokkal nagyobb — részt vesz a közlekedésben, nem eléggé átgondoltan, tu­datosan vesz részt benne. Ne szégyelljük kimondani: a köz­lekedésben való jártasság a modern társadalom minden tagja számára elengedhe­tetlen követelmény. A fejlődés hozza magával, hogy ma már közlekedni épp úgy tudni kell — meg kell tanulni! — mint ahogyan ma már ne­vetségesen hat az az ember, aki nem tud villanyt gyújta­ni, rádiót vagy televíziót be­kapcsolni, telefonon tárcsázni stb. SOKSZOR ELMONDTÁK, leírták már — a gépjárműve­zetői tanfolyamokon szinte minden gyakorlaton felhív­ják erre a leendő jogosítvány­tulajdonosok figyelmét —, hogy a jármű: veszélyes üzem. Mint minden veszélyes üzem működésénél, sok minden tör­ténhet, ami bajt okozhat, mű­szaki okból, mások könnyel­műségéből, a véletlenek sze­rencsétlen összejöttéből is származhat baleset. De — siet­ve kell hozzátenni — ez a rit­kább, szinte csak kivételes eset. Annál gyakoribb — az elmúlt évben országosan 16,9 százalékkal szerepelt — az it­tas vezetés. Érdemes ennél a számnál egy kissé elidőzni: a részletek azt is megmutatják, hogy minél képzettebben, ma­gasabb közlekedési ismeretek birtokában vezet valaki jár­művet — annál kisebb a va­lószínűsége, hogy megkockáz­tatja ezt alkoholfogyasztás után. Azon a bizonyos 16,9 százalékon belül ugyanis a sze­mélygépkocsik vezetői „csak” 8,8 százalékot képviselnek, csaknem háromszor ilyen arányban okoztak balesetet az ittasan nyeregbe pattanó mo­torosok (22,5 százalék) és a szomorú statisztika első he­lyén — 28,3 százalékkal — a kerékpárosok állnak. A BALESETEKNEK SOR­RENDBEN első fő oka a gyorshajtás. Általános tapasz­talat, hogy az új gépkocsiveze­tők és motorosok néhány hó­napig óvatosan vezetnek, az­tán úgy érzik, hogy már min­dent tudnak, amit a közleke­désről, a járműről, az utakról tudni lehet — és akkor követ­kezik a veszélyek korszaka. Az elmúlt évben összesen 14 830 esetben okoztak balesetet a gépjárművezetők (személy-, tehergépkocsik, motorkerék­párok együtt). Közülük 3156- nak volt 1 és 2 év közti, 4586- nak pedig 2 és 5 év közti a ve­zetői jogosítványa — összesen tehát a balesetet okozó gép- járművezetők mintegy két­harmada vezetett több mint egy éve, de még nem érte el az öt esztendőt a volán vagy a motorkerékpár kormánya mellett. Mind a két kategóriá­nál az esetek kb. egyharma- dában (1022, illetve 1281 eset­ben) gyorshajtás okozta a bal­esetet. Vagy az adott terüle­ten meghatározott sebességet lépték túl, vagy nem vették figyelembe, hogy rosszak a lá­tási viszonyok, csúszós az út, esetleg a zsúfolt országúton próbáltak erőszakkal helyet szerezni maguknak. A KÖZÚTI MORÁL — gyakran elhangzik ez mosta­nában megfontoltan közleke­dő gépjárművezetőktől csak­úgy, mint alkalmi vagy gya­kori utasok szájából — néha a dzsungeltörvényre emlékez­tet: az erősebb vagy aki ma­gát erősebbnek hiszi, megpró­bálja félretolni, legyűrni a gyengébbet. Mindjárt hozzá kell tenni: itt sem szabad ál­talánosítani! De abban lehet és kell, hogy az ember a köz­úton éppen olyan, amilyen ott­hon, a munkahelyén, a bolt­ban vásárlás vagy a hivatal­ban ügyének intézése közben. S ha ott határozottan, de a társadalmi együttélés szabá­lyaihoz alkalmazkodva él, lép fel — a közúton sem valószí­nű, hogy bajt okozna. A köz­utak rémei ellen fel kell lép­nie a társadalomnak — de fel lehet és kell lépni ellenük — az élet egyéb területein is, ahol társadalomellen ességüket még nem kioltott emberéletek bizonyítják. Várkonyi Endre rendez legkorszerűbb ter­mékeiből. Többek között különféle ke­rámia, alpakka, kovácsolt­vas dísztárgyakat, markazit ékszereket, iparművészeti cik­keiket, hanglemezeket, írósze­reket, hímzett ruhaneműket, kézimunkát, sokféle konfek­cióárut, játékot, hangszert és magyar élelmiszerkülönleges­ségeket vonultatnak fel. A be­mutató egyik sarkát matyó­szobának rendezik be. Csak­nem két héten át magyar ét­terem lesz a bordeaux-i Ho­tel Aqudtania étterem, ahol négy magyar szakács főztjét kóstolhatják a látogatók a magyar népzene hangjaira. A bordeaux-i kereskedelmi és iparkamara, valamint több műszaki-tudományos intézet közreműködésével október 24-től 27-ig ma­gyar műszaki napokat rendeznek. A bordeaux-i tőzsdepalotá­ban 150 négyzetméternyi te­rületen fotókiállításon mutat­ják be Magyarország legszebb és legérdekesebb idegenfor­galmi nevezetességeit. A gaz­dag kulturális programban szerepel a Magyar Állmi Ope­raház balettkarának vendég- szereplése, a magyar filmhét, a Tátrai vonósnégyes koncert­sorozata, s egy magyar kép­zőművészeti kiállítás a deaux-i Szépművészeti zeumban. bor­Mú­Magyar vállalatok a müncheni kiállításon Négy magyar vállalat, a MONIMPEX, a TERIMPEX, a Magyar Hűtőipar és a HUN- GAROFRUCT vesz részt az október 19-én Münchenben megnyíló nemzetközi élelmi- szeripari szakkiállításon. Több mint 160 négyzetméternyi te' rületen mutatják be a magyar vállalatok legújabb termékeit, élelmiszer- és italkülönleges­ségeiket, konzerveiket, ízletes, friss gyümölcsöket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom