Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

I PEST «EC VE I cMírSap 1973. SZEPTEMBER 10., VASÄRNAP Budapesti vállalat- tárnoki könyvtár Az elmúlt tíz év alatt a be­költözésekkel megyénk lakossá­ga rohamosan megnövekedett. Lényegében a gépesítés, a gé­pek indították a nagyváros le­ié a fejlődésnek indult terme­lőszövetkezetekből, az ország különböző részeiből a családo­kat, a főváros ugyancsak fej­lődő, terjeszkedő ipara meg szinte felszívta a munkaerőt. Budapestre nem költözhettek az újonnan érkezők, lakást még kevésbé kaphattak. Pest megyében „könnyebben” jutot­tak albérlethez, vásároltak tel­ket, építettek saját házat: mindezt a maguk erejéből. A községek s a megye azon­ban nem tudott annyi utat, vízvezetéket, villanyt, üzlete­ket, orvosi rendelőt, óvodát, iskolát, művelődési házat épí­teni, amennyi a megnöveke­dett igényeket kielégíthetné. S a többi között tán a művelődé­si ágazat szorult leginkább háttérbe. Hogy más példát ne mondjunk, megyénkben az egy lakosra jutó könyvtári kötetek száma, meg a könyvtári köl­csönzés aránya alacsonyabb az országos átlagnál: sőt, ez az át­lag az országban, mondhatni a legalacsonyabb. Mindez kü­lönösen azért lényeges, mert a művelődési lehetőségek hiányát a mai fiatalság s a következő generációk érzik meg a leg­jobban. Indokolt a kérdés: ebben a helyzetben nem vetődik fel a fővárosi üzemek nagyobb fele­lőssége? Hiszen a Pest megyei munkavállalók 55 százaléka be­járó dolgozó: Budapest fejlő­dő ipara jórészt megyénkből vette, veszi a munkaerőpótlást, — többletet. Legnagyobbrészt segéd- és betanított munkáso­kat, mivel a mezőgazdaságból • érkezettek többnyire segédmun­kát vállaltak, — meg aztán a fővárosban lakóknak könnyebb szakmát tanulni, mint a napi 3—4 órát is utazóknak ... Eb­ben a helyzetben feltétlenül felvetődik a főváros, s a fővá­rosi üzemek nagyobb felelős­sége is. Hiszen az ottani üze­mek kulturális alapjából, vagy a Fővárosi Tanács legtöbb kul­turális beruházásából a me­gyénkből bejáró munkások ke­vésbé részesülnek. Ebben az összefüggésben kü­lön jelentőséget kap egy me­gyei könyvtár fővárosi támo­gatása, — amelyhez hasonló példát még alig találunk. A Budapesti Közlekedési Vállalat szakszervezeti bizottsága a tár­noki közművelődési könyvtár­nak ezer, mintegy 30 ezer fo­rint értékű könyvet adományo­zott. A köteteket szeptember 15-én adják át. f P. A. Évezredek Skót költő kitüntetése Edwin Margan skót költő­nek a Magyar Pen Club köz­gyűlésén Boldizsár Iván elnök nyújtotta át a Pen-emlékér- met. A skót költő József At­tila, Kassák Lajos, Garai Gá­bor, Gergely Ágnes, Görgey Gábor, Kálnoky László, Orbán Ottó, Pilinszky János, Somlyó György, Vass István, Weöres Sándor és más magyar költők verseinek kitűnő angol tolmá­csolásáért kapta az emlékér­met és a vele járó elismerő oklevelet. Taksony déli határában egy ho­mokbányaoldal­ból nagy tömeg­ben kerültek nap­fényre emberi csontok. Körükről semmiféle kora­beli tárgy vagy eszköz nem árul­kodik. A szakem­berek rövidesen megvizsgálják a leletet. Ószi, téli kilátások A népművelési nyár aratása líj tagokat toboroz a KISZ mívászegyütíeso A kilenc VIT-díjjal és a Ki­váló együttes címmel hatszor kitüntetett KISZ Központi Művészegyüttes nagy gondot fordít az utánpótlás biztosítá­sára. Megindult az új tagok toborzása a központi ének­karba, az énekkarba, az egye­temi énekkarba, a tánckarba, a rajkózenekarba, a szimfo­nikus- és a fúvószenekarba. /S A SZEG Együtt a harcban A magyar-lengyel barátságra emlékeznek Jubilál a férfikórus Egyhetes ünnepségsorozatot rendeznek Isaszegen szeptem­ber 24 és október 1 között a magyar—lengyel barátság je­gyében, s az isaszegi férfikó­rus ötvenéves fennállása al­kalmából. Szeptember 24-én emléktáb­la-leleplezésekkel, az ismeret­len lengyel kapitány síremlé­kének felavatásával, valamint az Együtt a harcban című ki­állítás megnyitásával kezdő­dik az ünnepségsorozat. Dél-, után nagyszabású dalostalál- ' kozót rendeznek, amelyre meghívták a bagl művelődési központ Erkel Ferenc vegyes­karát, a csömöri művelődési otthon férfikórusát, az ikladi művelődési otthon vegyeska­rát, a nagykőrösi művelődési központ férfikarát, valamint a péceli ÁFÉSZ Petőfi-kóru- sát. A hangverseny keretében fellép a jubiláns isaszegi férfi­kórus, az isaszegi asszonykó­rus és az isaszegi Damjanich János Általános Iskola úttörő­kórusa is. Szeptember 27-én Kerekes Zoltán alezredes, a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum osz­tályvezetője emlékezik meg a lengyel légióról, amely részt vett az 1848—49-es magyar szabadságharcban. A műsor­ban közreműködik Aleksander Nawrocki lengyel költő és mű­fordító, Kovács István költő és műfordító, valamint Szend- rei Imre Chopin-díjas zongo­raművész. Szeptember 29-én Jan Lyb- kovvszki Lengyel album című filmjét mutatják be, amelyhez Barbara Wiechno, a Lengyel Kultúra igazgatóhelyettese mond bevezetőt. Október 1-én ünnepi hang­versennyel zárul az egyhetes programsorozat. A műsorban fellép Edyta Wasylewska ope­raénekes és Teleki Lajos, Liszt-díjas zongoraművész. Még egynéhány rendezvény, és befejeződnek Pest megyé­ben a nyári művészeti progra­mok. A népművészetünk meg­becsüléséről, az amatőr szín­játszás megújulásáról, a tájjel- ieg kibontásáról, nemzeti kul- túrörökségünk megbecsülésé­ről, hangversenyek meghono­sodásáról, 'a nemzetiségi ha­gyományok ápolásáról tanús­kodó nyári programok — pár évvel ezelőtti találgatásokkal ellentétben — az öntevékeny művészeti mozgalmak ívelését, az élő, közvetlen művészi él­ményre való igényt, az ízlés tisztulását jelzik. (A tápiósze- lei Blaskovich Múzeum kertjé­ben először rendezett hang* versenyen érdektelenségtől féltek, mondván: a koncertek­nek' nincs hagyománya. S ím, a környékbeli községekből is több százan érkeztek gyalog, vonaton, kerékpárral.) E nyári rendezvények java: a művelődési otthonok évközi munkájának aratása. A most kezdődő őszi, téli programok­kal viszont a hétköznapi tevé­kenység kezdődik újból a köz- művelődési intézményekben. Évadkezdésről nem beszél­hetünk, hiszen a művelődési otthonokban január 1-től de­cember 31-ig terveznek. De újrakezdésről igen, mert az is­meretterjesztés, 'a klubélet, az öntevékeny művészeti csopor­tok évközi tevékenysége, a tanfolyamok, a szakköri mun­ka szünetelt nyáron. Nézzük hát, milyen körül­mények között indulnak neki az őszi, téli hónapoknak a mű­velődési otthonok, s hogy mi­ként munkálkodhatnak job­ban, hasznosabban ? Besorolhatatlanok Pest megyében a százkét „besorolt” tanácsi művelődési központ, művelődési ház, klub­könyvtár mellett kilencvenhat „be nem sorolt” közművelődé­si intézményt találunk. Ez utóbbiak épületei elavultak, felszerelésük hiányos, a jó személyi feltételek sem adot­tak. A Művelődésügyi Mi­nisztérium döntése értelmében ezeket az intézményeket né­hány év alatt vagy korszerűsí­tik, vagy megszüntetik. De a becslések szerint a „be nem sorolt” művelődési otthonok közül vagy hatvanat nem kifi­zetődő felújítani. A többit vi­szont jó, s érdemes lenne a he­lyi tanácsoknak megmenteni. A régi típusú, színpaddal, nagyteremmel rendelkező mű­velődési házakban, jó átalakí­tással egy sor kisterem képez­hető ki a kiscsoportos foglal­kozásokhoz. Ez bizonyos lehe­tőséget teremt központi támo­gatás elnyerésére. Az ifjúsági klubokat ugyanis a megyei ta­nács a IV. ötéves terv folya­mán három és fél' millió"' fo­rint értékű berendezéssel és felszereléssel támogatta s tá­mogatja. E központi segítség már eddig is hozzájárult a száznegyven megyei ifjúsági klub működéséhez. De nem minden az épület, berendezés, felszerelés. A po- mázi művelődési ház szinte iskolapéldája lehetne az el­avult, szinte felújíthatatlan művelődési objektumnak. Mégis kertbarátkor, ifjúsági fúvószenekar, zenekedvelők köre, ifjúsági, tizenéves-, kö­zépkorúak családi, szerb-, nyugdíjas- és nőklub, valamint fotókör, bélyegkor, irodalmi és színjátszócsoport, tánczenekar, angol és német nyelvtanfo­lyam, e hónaptól pedig fiók- könyvtár is működik falai kö­zött. Kiemelkedőbb rendez­vényeik száma szeptemberben eléri a húszat. Nem szatócsbolt A tanácsoknak, a művelődé­si intézmények fenntartóinak biztosítaniuk kell a fenntartás összegét, a népművelők és a kisegítő személyzet bérét, a fűtés, világítás, ezenkívül a legjelentősebb társadalmi, po­litikai rendezvények költségét. De a szakkörök és klubok, művészeti együttesek és a töb­bi működéséhez kellő összeget a művelődési otthonok veze­A SZENTENDREI GALÉRIÁBAN Hegyi György kiállítása Okmányfotók a Petőfí-évre A megyei levéltár kérése Á megyei Petőfi-emlékbi- zottság felkérte a Pest me­gyei Levéltárat, hogy támo­gassa a különböző intézmé­nyek és szervek által rende­zendő Petőfi-emlékkiállításo- fcat. A levéltár — mivel anya­gában csak kevés, a költőre és családjára vonatkozó ok­mány található — az Orszá­gos Levéltártól és a Petőfi Irodalmi Múzeumtól szerzi be fónyképmásolatban a Petőfi- kiállításokra alkalmas irato­kat. A megyei levéltár tudo­mányos munkatársai Pe­tőfi életrajzi összeállítá­son is dolgoznak, ami rövidesen megjelenik. A kiadmányban, a szövegrészhez alkalmazkodva, feltűntetik a költőnek azokat a verseit és egyéb írásait, amelyek életé­nek egy-egy jellemző esemé­nyére vonatkoznak. A kötet­Vagy egyenként is bemutatha­tok. (A nagyított másolatok sorozatonként ezer forintért megrendelhetők.) A levéltár különben a Pe- tőfi-kiállítások rendezői­nek szakmai tanáccsal is rendelkezésre áll, és ahol szükséges, a kiállítási anyag elrendezésében is kész­séggel nyújt segítséget. Egyben kéri a levéltár, hogy akinek Petőfi Sándor szemé­lyére, családjára, barátaira — elősorban Arany Jánosra — vonatkozó korabeli eredeti új­ságcikkek, okmányok, esetleg magánlevelek vannak birtoká­ban, arról személyesen vagy írásban adjon értesítést. Ha­sonlóképpen kérik azok je­lentkezését is, akik bizonyít­hatóan Petőfivel kapcsolatos tárgyi emlékekkel rendelkez­nek. Mindezeket, amennyiben tu­^en,, megtsiiálriatók: a megyei la^“ösük felkínálja' a levél­levéltárban, illetve masjjtt eredetiben fellelhető Petőfi- okmányok fotókópiái, ame­lyekből a kiállításrendezők tetszésük szerint igényelhet­nek. Ezek a másolatok, meg­felelően megnagyítva, alkal­masak tablók összeállítására, tár azonnal megveszi. De köszönettel fogadja, ha csupán az ünnepi év tar­tamára kölcsönadják az értékes dokumentumot, valamint azt is, ha csak le- fényképeztebheti őket. A SZENTENDREI MÜ- VÉSZTELEP hosszan tartó új­jáépítésének nem csupán a száraz, világos, komfortos mű­termek a gyümölcsei, de az a kellemes méretű kiállítóhelyi­ség is, ami immár a harmadik bemutatóját nyitotta a Fe- renczy Károly Múzeum égisze alatt. Hegyi György már szent­endreinek számít, hiszen hosz- szú évek óta dolgozik itt, és szinte betörzsökösödött. Ko­molysága, dolgossága, szép eredményei igazolják befo- gadtatását. Főleg azonban az a hév, amivel a várost, ezt a „mini”-várost, ezt a varázsla­tos települést tornyaival, ka­puíveivel, szentképeivel válto­zatos krucifixeivel oly szí­nesen, gazdagon öleli ma­gához és ölti képbe. Képbe ugyan, de az néha kőbe, fába, gyapjúszálba fogalmazott. Ré­gi-régi céhmesterek sokolda­lúsága, az ujjak bögyében is bizsergő tenni-formálni vágy, és mind ez által iá szívben s elmében szunnyadó gondola­tok anyagba öntése jellemzi. MINTEGY 35 MÜ között ta­lálunk e kiállításán pár cen­timéteres drámát fából, méte­res mozaikot és faliszőnyeget; van hordófenékre komponált, köralakú városkép, és van író­asztalajtókból szerkesztett- festett triptichon. Már most mindezt nem azért emleget­jük fel, hogy ilyen-olyan mű­helytitkokkal kedveskedjünk, hanem bizonygatni a mester­ségben való mesterrangot. Mert, ugye, most már nálunk is dívik a pop-árt, ami szó szerinti (populáris), nem rövi­dített fordításában népi és népszerű művészetet jelent, de szódásüvegszobrot, székre ve­tett kabátplasztikát, pörgő műanyag kockát, ám lehetőleg nem a festészet és szobrászat hagyományos anyagainak al­kalmazását jelenti. Hegyi úgy lett pop-art művész, ahogy mi itt, az öreg Európában, s itthon a saját gyakorlatunk­ban ezt felfogjuk, vagyis: nincsenek szigorú műfaji ha­tárok és minden anyag fel­használható az alkotásban, ha a teljesebb kifejezést szolgál­ja. A KIÁLLÍTÁS valahány műtárgya alapvetően optimis­ta, de sok nehéz időt is megélt művész vallomása életről, környezetről, utazásról, han­gulatokról, vagyis szubjektív élmények, egyéni tapasztala­tok általánosítása a kimun­kált, sajátos formanyelven. Az itt látható kompozíciók több­sége a sokéves szerelem: Szentendre szépségét ünnep­li, de visszapillantó is, így egy közel-keleti utazáson1 látott ívekre, kupolákra, minaretek­re, a kedves profán triptichon ábráiban. De messzebb is for­dul az időben a Mementó cí­mű kómozaik-, parkettafa- és festéskombinációjával megol­dott mű, amelyen a művész az erőszakos halál, illetve a fasiz­mus és a második világhábo­rú iszonyatát mutatja fel. És ezt fokozni képes az Égett emberek és a Pusztuló város című tenyérnyi lapokon, ame­lyeken valóságos perzselt fa­darabokat applikál a dombor­műfestmény határesetét jelző, roppant kifejező, megrendítő műve. Ehhez a_ témakörhöz kapcsolódik néhány különle­ges, lakk csurgatásával ké­szült, grafikának hevezhető, bár egyedi lap. Hegyi nem készteti a nézőt rejtvényfej­tésre, mert akár kubisztikus formákat alkalmaz, akár a szürrealizmus különös, szo­katlan összefüggéseivel él itt- ott, a forma mindig konkrét mondanivaló hordozója. Arti­kulált beszéd (festői, szobrá­szt, rajzi) létesíthet csak kon­taktust a művész, a mű és a publikuma között. A VÖRÖS IKON című igen szép, több mezőre osztott kom­pozíciójának ihletét a Szovjet­unióban nyerte az ott többször is megfordult művész. Éppen úgy, mint a Moszkvai tornyok című képe ezüst-arany, fém, üveg hagymakupoláinak és román íveinek pompás együt­tesét, valamint a Kijevi tor­nyok megint más megoldású, festéssel, csurgatással és da­rabos mozaiklapokkal készült kompozíciója. Utazásainak egyik különleges emléke a Tenger című montázs, ame­lyen a mozaik, a fa, a lakk, a festék meilett igazi csigabigá­kat is applikál, különös ten­geri kagylókat és hozzáfesti a korall ágas-bogas lombjait. Hegyi művészetéből, remél­jük, sose fog kisorvadni a kö­zösségi érzés, a békéért és sza­badságért való őszinte kiál­lás. Mert nemcsak a múlt ret­tenetéire emlékeztet fáradha­tatlanul, hanem a jelen gyöt­relmét, az egyenetlen küzde­lemben hihetetlen kitartással és önfeláldozással harcoló vietnami népet is szóhoz jut­tatja egy különleges, frízszerű kis képen. A dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyette­se által megnyitott kiállítás értelmes, áttekinthető rende­zése Tóth Antal muzeológus munkája. O. A. tőinek jobbára magúknál: kell „kigazdálkodniuk”. A nép­művelő tehát egyúttal üzlet­ember. Kereskedő? — hangzik gyakorta a nehezményező kér­dés különböző fórumokon. S még valószínűleg sok helyen kell elhangozzék ahhoz, hogy ne lehessen az. De hogy a népművelő már a közeljövőben is inkább a közműveléssel foglalkozzék, s mondjuk csak harmadsorban az üzlettel — az üzemek ebben sokat segíthetnek. Elsősorban a termelőszövet­kezetek támogatására, különö­sen a váci és a dabasi járás­ban egy sereg példát találunk: például a váci járás huszonöt művelődési házából eddig már tizenegy került „közös fenn­tartásba”. Van, ahol a termelőszövet­kezet teljesen átveszi, a tanács pedig ezután csupán támogat­ja a művelődési intézményt. De ez csak az aktív kulturá­lis bizottságokkal rendelkező szövetkezetekben válik be, ahol javaslatokkal segítik s fe­lül is bírálják a művelődési ház munkáját. (Ilyen esetben is elsődleges a népművelés tanácsi-állami irányítása.) A szövetkezeti-tanácsi közös fenntartásnál a tapasztalatok szerint jobb, ha a termelőszö­vetkezet nemcsak ad, de kér is: a különböző szakmai ren­dezvények megbarátkozlatják a szövetkezeti tagságot a mű­velődési házzal. A vállalati támogatás rit­kább: a százhalombattai üze­mek segítségével fenntartott művelődési ház példája szinte egyedül áll. Pedig éppen Pest megyében — ahol az itt fog­lalkoztatott fizikai munkások­nak mindössze 14,5 százaléka rendelkezik szakmunkásképző- iskolai végzettséggel — volna jó, ha az üzemek felfedeznék a szakmával, termeléssel, tech­nológiával való megismertetés, a képzés és továbbképzés lehe­tőségeit a művelődési ottho­nokban. Bugyi községben a te­lefongyár betanított munkásait a művelődési házban oktatták. De ehhez hasonló példát nem sokat találunk. Vannak témák, amelyekben sok egyéni kezdeményezéssel, példamutató társadalmi össze­fogással sem remélhető gyors, kielégítő eredmény egy fél év alatt. Az agglomerációs közsé­gekben valóban beruházásról beruházásra várható csak je­lentősebb előrehaladás a nép­művelésben. Az elfogadható művelődési otthonnal nem rendelkező Gyál bizony aligha versenyezhet Érddel, ahol a népművelés új formáira, a kis­csoportos tevékenységre is igen alkalmas művelődési köz­pontot adtak át, sok szakköri helyiséggel a közelmúltban. Ugyanígy a megyéből minden­nap Budapestre járók kétszáz- ezres tömegének, munkaválla­lóink több mint 55 százaléká­nak, e naponta négy-öt órát is utazó munkásoknál: bekapcso­lódása a közművelődésbe, a következő félévben nemigen várható... De a szövetkezeti és üzemi támogatásban, e támogatáson keresztül egy-egy község nép­művelésében, egy ősz és egy tél is hozhat eredményeket. Verseny gukka! onma A Művelődésügyi Miniszté­rium, a SZOT és a Népműve­lési Intézet immár másodíz­ben pályázatot hirdetett a Ki­váló Művelődési Otthon cí­mért. E pályázatot az 1972— 1974 közötti időszak eredmé­nyei alapján bírálják el. A művelődési házak itt „nem egymással, hanem önmagukkal versenyeznek, az­az nem más intézmények­hez, hanem saját múltjukhoz viszonyítják fejlődésüket.” A megyéből összesen tizen­két közművelődési intézmény nevezett a pályázatra. De a többinek is azt javasoljuk már az őszi, téli hónapokra, hogy e pályázat szellemében munkálkodjanak. Különböző adottságaikkal és lehetőségeik­kel, ne egymással, hanem ön­magukkal, saját múltjukkal versenyezzenek. Padányi Anna Fiúk és lányok jelentkezését várják az irodalmi csoportba, és az úttörő irodalmi, ze­nei- és tánccsoportba is. Az érdeklődők — 14-től 26 éves és úttörőkorú fiatalok — sze­mélyesen vagy telefonon ke­reshetik fel október 20-ig az együttes székházát. (Buda­pest, VII. kerület, Rotten- biller u. 20. sz.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom