Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-16 / 219. szám
4 1972. SZEPTEMBER 16.. SZOMBAT Móricz Zsigmond emlékére Móricz Zsigmond halálának 30. évfordulója alkalmából a következő hetekben emlékünnepségeket rendeznek az író szükebb hazájában, a fehérgyarmati járásban. A rendezvénysorozatot szeptember 24-én Tiszacsécsén nyitják meg. A Galériában Szeptemberben is sokan látogatják a Magyar Nemzeti Galéria kiállításait. Lílíomfí SZIGLIGETI VIGJATEKA A DÉRYNÉ SZÍNHÁZBAN DÉRYNÉ SZÉPPATAKY RÖZA, a legendás hírű színésznő halálának századik évfordulója ihlette a Déryné Színház művészeinek háromszáztizedik bemutatóját. Mert Dérynét elődjüknek tekintik. Tehetik, mert, ha nem is — mint Déryné — ekhós szekéren, de Ikarus-autóbuszokon az országot járják. Ök is küzdenek a hideggel, hóval, sárral is, recsegő padlójú, tenyérnyi színpadokkal, összezáródni nem akaró függönyökkel. És fáradtsággal. Érthetetlen- séggel és érdektelenséggel. Persze, szeretettel, megbecsüléssel, sikerrel is találkoznak. Gyárfás Miklós Dérynére emlékező könnyes-lírai előjátéka — Bessenyei Emma mély érzésű monológjában —, érzékeltetni igyekezett a művészi pálya elmúlásának szomorúságát, egyáltalán az értékes élét megszűnésének drámáját, amely ennek az életnek a tanúiban, vagy az utódtanúkban végbemegy, vagy mehet. A VÁNDORSZÍNÉSZEK utódai pedig teljes joggal tiszteleghetnek a színháztörténet leghosszabb korszaka, a vándorszínészet előtt. A Liliomfi- val emlékezni hálás vállalkozás. Mert Liliomfi régóta kilépett Szigligeti Ede vígjátékából, a magyar vándorszínészet szimbólumává lett. Szigligetinek ez a legnagyobb elismerése. Szigligeti nemcsak író volt, hanem a színjátszás mindenese: színházi ember. SzínKÖNYVESVOLC A keserű méz szigetén A szerző, Faragó Jenő — a Népszabadság római tudósítójaként — évekig élt Olaszországban, s közben bebarangolta Itáliát. Eljutott Szardíniára is, a földközi-tengeri szigetre, a nuraghék földjére, ahol a múlt csodálatosképpen bontakozik ki, s a bronzkori települések maradványai ma is meghökkentik a kíváncsi idegent piramisszerű formáikkal, amelyek valamikor a Nap imádatának szentelt templomok voltak. S e kőfészkek csaknem kétezer éve állják az idők viharait, szinte az örökkévalóság jelképei. A kőromok körül, a sziget kősziklái között, a kopár legelőkkel borított fennsíkon élnek a szárdok. Erről a népről, életéről és küzdelmeiről szól Faragó Jenő könyve. Nem útirajz, nem is bedekker, hanem megrázó erejű riportkönyv az író hiteles beszámolóival. Mostanában nem olvastam ilyen jó útikönyvet, amelyben az író ennyire azonosult volna hőseivel, szereplőivel. Az elnyomottak, a kisemmizettek mellett áll, őértük emel szót, amikor leírja nehéz életüket, harcukat, nagyon küzdelmes napjaikat. A könyv lapjain megszólalnak a szárd emberek, s egyszerű szavakkal beszélik el bajaikat, reményeiket, harcukat a felemelkedésért. Faragó ért hozzá, hogy ezeket az embereket közel hozza az olvasóhoz, kimutatja, hogy a szárdok szegénységének nem valami istencsapás az oka, nem a természeti szegénység, am\ rájuk szakadt, . hanem osztalyhelyzetükből adódik; abból, hogy elnyomják, kizsákmányolják őket a gazdagok, szinte gyarmati sorsban tartja őket az anyaország. Az írásból megismerkedünk a szárd pásztorok életével, tragédiáival. Betekinthetünk kunyhóikba, ahol együtt lakik a családok nemzedéke. A pásztoroknak alig van földjük, bérlik a legelőket, s a tulajdonosok a végletekig kiszipolyozzák őket, akik legtöbbször nem is laknak a szigeten, csak időközönként a bért zsebelik be. Ilyen körülmények között élnek, nagy nyomorban, $ nem csoda, ha sokan, hogy nyomorukon enyhítsenek, lopáshoz folyamodnak, s aztán már nehéz a visszatérés a rendes élethez, mert a hatóságok azokat is üldözik, akik nem váltak banditákká. Ismeretes, az európai sajtó sokat ír arról, hogy Szardínián sok az emberrablás, a gyilkosság. A banditizmus néha összefonódik az urak elleni harccal. Bär á szigeten élő kommunisták, akiknek száma egyre több, igyekeznek az urak elleni harcot szétválasztani a banditiz- mustól, amely nagyon sokat árf az öntudatos pásztorok harcának. A szerző sokoldalúan mutatja meg: a szigeten egyre többen jönnek rá, hogy az egyéni terror nem oldja meg a bajokat, csak sokasítja a, hatalom elnyomó eszközeit. Ezt a harcot, az emberek öntudatának fejlődését remekül ábrázolja Faragó. Életek, sorsok bemutatásával, bujdosókkal való beszélgetésekben rajzolja meg az emberrablás, a banditizmus okait, de azt is megmutatja, hogy Szardínia népe már kezd rátalálni ti tudatos politikai harchoz vezető útra. Bármenynyire elmaradott, zárt világban élnek is a szárd pásztorok, a baloldali mozgalmak eljutnak hozzájuk, és előbb-utóbb tudatos Harcba vezetik őket. Miközben a szardíniái élet mindennapjaiba hatol be az író, megrajzolja a szinte gyarmati sorban tengődő nép életét, megismerkedhetünk néhány banditával, Graziano Mesina barfdavezérrel, a nuraghék fantomjával, a csendőrök, rendőrök kegyetlen harcmodorával, s azzal, hogy a banditák tulajdonképpen nem is gerillák, mert nem szervezetten folytatják a harcot, nincs igazi vezetőjük. Látogatást tesz az útkeresőknél, az utat tévesztetteknél, az emigránsoknál, akik már otthagyták a szigetet, és Rómában vagy Olaszország más városaiban próbálnak szerencsét. S végül megismerkedhetünk a sziget baloldali mozgalmainak több mint húszéves történetéL vel, s köztük a kommunisták harcával, akik következetesen küzdenek, hogy a tragikus sorsú nép nehéz élete megváltozzék, reményei valóra váljanak, és a keserű méz szigetén ne legyen keserű a nép élete. A könyv fejezeteit Frances- ko Másala szardíniái költő Az emigráns feleségének levele című kötetből vett vepsidéze- tek vezetik be. A fordítás Héra Zoltán munkája, a képeket Reismann János készítette, a kötetet a Kossuth Könyvkiadó ízléses gondozásban jelentette meg. Gáli Sándor házi adminisztrátor, titkár, díszletező, színpadmester, szinész, rendező, színész-pedagógus, dramaturg, színházelméleti szakember, szín- igazgató, a magyar színjátszás egyik megszervezője. Szigligeti tehát jó színpadi Íróvá válhatott. Érti mesterségét. Liliomfi győzelme elsősorban a színházi ember mesterségbeli győzelme. Igaz, Liliomfi otthagyja és megveti a kényelmes nemesi-polgári jólétet. Nem veti alá magát hagyományoknak és előítéleteknek. Nem hódol be a pénznek. S az is igaz, hogy Liliomfi a szellemet és a szerelmet mindeneknél többre becsüli. Mégis mindezek a „haladó erények” mára elfelejtődtek volna, ha Szigligeti nem értette és tudta volna a színház legalapvetőbb szerepét és értékét: a játékot. A játékot, amelyben Liliomfi megtréfálja a tekintetes nagybácsi, hírestudós Szilvái professzort, a nevelőnő ténsasszony Kamillát, Schwartz fogadóst és bugyuta fiát, Adolfot, a ravasz- pénzhajhász Kányái fogadós uramat és azért csak ennyit, mert többen nem szerepelnek a darabban. Persze, a nagy átejtések a szellem és a szerelem megmentéséért történnek, hogy mindenki azé legyen, akiért epekedik, hogy mindenki azt csinálhassa a világban, amit szeret. Ezért aztán Liliomfi belebújik mindenkinek az alakjába, aki csak van a színpadon, s mindegyikbe eredményesen— mert Szigligeti nagy színpadi varázsló. AZ ÁTDOLGOZOTT DARABHOZ — Mészöly Dezső munkája — Sárközy István írt zenét, felhasználva a magyar népdal motívumait, sőt, átvéve a legismertebbeket csaknem teljes egészében. így születik a magyaros, zéhés, táncos vígjáték — gondolom, a bécsi operett ellenpéldája és ellenfele. Ezt a helytelen gondolatot Lacina László rendező sugalmazta a kritikusnak, azt hiszem, rendezői elképzelése ellenére. Elképzelése a come- dia dell’arte helyzeteinek és jellemeinek megfelelő — s a darabbal is harmonizáló — játéklehetőség megteremtése volt. A „kivitelezés” a második felvonásban nem mindig volt zökkenőmentes. De az első és a harmadik felvonás kitűnő ritmusa és a helyzetek biztos kezű vezetése feledtette ezt. A zenekar — a zongorán játszó Lukács Lóránt vezetésével — jó hangzású volt. A díszleteket tervező Sostarics Zsuzsa a darab stílusát kitűnően eltalálta, a jelmezeket tervező Rimanóczy Yvonne sem maradt el mögötte. A SZÍNÉSZEK láthatóan jutalomjátéknak tekintették, hogy szerepelhetnek a darabban, nagy élvezettel tették ezt. Molnár Miklós, mint Liliomfi megnyerő és hódító, Kenessey Zoltán Szelleműje megfelelően karikírozó, de a nagyobb mértéktartás hasznára válna a szerepnek. Bessenyei Emma Mariskája kedves és üde, Szegedi Joli fogadóslánya szende és bájos. Kondor Ilona, mint Kamilla nevelőnő, sok derültséget keltett. Az előadás legegyenletesebben eltalált figurája a Szilvái professzort játszó Lendvay Gyulának köszönhető, aki mértéktartóan, mégis mulatságosan hozta szerepét. Kitűnő epizódalakítás volt N. Szabó Sándoré. Gyurcsek László Gyuri pincére felszabadultabb játéka esetén az előadás biztos pontja lehet. Berkovits György PEST MEG YEBEN AZ ELSŐ: A legkorszerűbb oktatási forma Tanyai iskolakollégium Vasadon Hazánkban vagy egymillió ember él tanyán. Tudjuk, mennyi mindenben különbözik, tér el a tanyaiak élete helyzete a község-, a városlakók körülményeitől. S gyermekeik életét vetvén össze a községi, városi iskolásokéval, ugyancsak kirívó ellentétet találunk. A tanyai gyerek esőben, sárban, hóban, fagyban, út- talan utakon, kilométereket gyalogol az iskolába. Ott többnyire összevont osztályokba jár. A felső tagozatban, a szaktárgyakhoz általában hiányzik a szaktanár. Otthon a gyereknek sokkal több a házkörüli dolga, mire azt ellátja, beesteledik. Aztán már csak petróleum- lámpa világánál ülhet a könyve, leckéje mellé. TovábbtaNépí együttesek seregszemléje Október 1-én lépnek színpadra a maglódiak Szeptember 27. és október 5. között a Fővárosi Operettszínházban nagyszabású néptánc és népdal seregszemlét rendeznek, a budapesti művészeti hetek eseménysorozatában. Mivel az idei művészeti hetek középpontjában a nép- művészeti hagyomány, a folklór jellegű műsorok állnak, ezért külön is érdeklődésre tarthatnak számot a különféle folklórbemutatók. Több száz szereplő lép fel az október 1-i előadáson, amely a hagyományőrző falusi népi együttesek seregszemléje lesz. Itt a zempléni együttes, a dunafalvai menyecskeegyüttes, a délszláv tánccsoport, a méhkeréki tánccsoport, a kalocsai népi együttes, a maglódi szlovák együttes és a sobri verbunk- együttes váltja majd egymást a tánc és az ének forgatagában. Magyar népzenei műsorok a Prix Bratislava fesztiválon Kijelölték azokat a magyar népzenei műsorokat, amelyek a Magyar Rádiót képviselik az Oirt-országok számára kiírt Prix Bratislava versenyen. Az október 2. és 7. között zajló seregszemlén, ahol tavaly is szép sikerrel szerepeltünk, három kategóriában indulnak magyar felvételek. Az énekes kategóriában három felvétellel nevezünk: Bodza Klári, Ferenczy Éva és a Halmos Béla—Sebő Ferenc duó számaival. A szólóhangszer kategóriában a Camerata Hungarica együttes Czidra László szólójával, Fábián Márta cimbalom- és Bige József töröksípfelvételével képviseli színeinket. Az eredeti folklórfelvétélek között a magyarországi nemzetiségek műsoraiból jól ismert méhkeréki Kovács Tivadar férfi folklórtrió dalai indultak. APrij? Bratislava zsűrijébe Halka vies János szerkesztőt hívták meg. A Talajjavító Vállalat dunakeszi üzemében sebtiben színházteremmé alakították át az egyik szerelőcsarnokot. Pokróccal letakart lócák kerültek a csarnok közepére s egy csöppnyi dobogó az elválasztó fal elé. Aztán máris gyülekezhetett a közönség: olajos overállú szerelőle, -fehér köpenyes irodisták, hogy meghallgassák Lengyel József: Ezsau mondja című drámai oratóriumát a helyi Radnóti Miklós színpad előadásában. Színház a műhelyben — életrevaló gondolat. Félórás kikapcsolódás a mindennapok megszokott munkájából. Találkozás a művészettel. S különösen életrevaló kezdeményezés ez akkor, ha nem csupán egy üzemben s egy alkalommal kerül rá sor, hanem egy nagyközség valamennyi üzemében: a Járműjavítóban, a Konzervgyárban, a Mechanikai Laborban, a Hűtőházban, a Házgyárban és az Ala- gi Állami Tangazdaságban. Elsősorban munkásközönség előtt. Akik amúgy is sokkal ritkábban — vagy egyáltalán nem- — járnak színházba, mint az alkalmazottak vagy értelmiségiek. Éppen ezért nem lehet közömbös, hogy mit játszunk nekik. Ügy tűnik azonban, hogy a dunakeszi művészeti napok szervezői erről az egy dologról megfeledkeztek. Lengyel József drámai oratóriuma kitűnő mű — értő, megfelelő képzettséggel rendelkező közönség előtt. A Talajjavító Vállalat műhelycsarnokában MIT ÉS HOL? Megjegyzések a dunakeszi művészeti napokhoz azonban már előadás közben azt kérdezték egymástól az emberek: ugyan mit akarnak ezzel nekünk mondani? Amikor pedig elhangzott a mű utolsó mondata is, nem verődtek össze tapsra a tenyerek s nem is állt fel senki a helyéről. Csak amikor az előadók kivonutak a műhely- csarnokból, ocsúdtak fel, hogy vége az előadásnak s távoztak ők is,. érteden arccal, tovább végezni megszokott munkájukat. És ez nem azért történt így, mert a Radnóti Színpad tagjai rosszul tolmácsolták volna Lengyel József mondanivalóját. Sőt, egy-két kiváló színészi teljesítményt is láthattunk, elsősorban Dúló Károly Jákobja tetszett maradéktalanul. A műsor megválasztásában volt a hiba. A mély, intellektuális mondani- valójú műhöz nem jó keret a műhelycsarnok s még inkább nem a modern színjátszásban álig vagy egyáltalán nem járatos közönség. Ide sokkal közérthetőbb, ehhez a közönséghez mondanivalóban sokkal közelebb álló mű előadása lett volna szükséges. Hogy a rögtönzött színházi előadás ne taszítsa, hanem inkább vonzza, újabb színházi élmények iránti igényre serkentse az egybegyűlteket. Más volt a helyzet a Konzervgyár emeletnyi magasra halmozott, paradicsomosládákkal keretezett udvarán. A Csepeli Utcaszínház Tisztogatási akció című produkciójánál nem volt baj a közérthetőséggel, mégis értetlenül szemlélte az összegyűlt nézősereg a harsány komédiázást, amely napjaink hibáit szándékozott pellengérre állítani. Csakhogy attól még nem válik színházzá egy produkció, hogy az elmondott szöveg közérthető, s attól sem, hogy jelmezekbe öltözött fiatalok tolmácsolják azt. A színházhoz művészi értékű szöveg és tartalmi gazdagság is szükségeltetik. Ezt nem pótolják sem az olíszcén bemondások, sem az életből ellesett helyzetek. Színházat játszani — legyen az vaskos vásári komédia vagy tragédia — csak művészi értékkel lehet, s nem annak silány pótlékával. agyszerű gondolat volt: N színházat játszani az üzemekben. De ehhez sokkalta egyértelműbb, az ott dolgozó emberekhez közelebb álló művekkel kellett volna dobogóra állni. Sajnos, nem ilyen mű a már említett kettő éppen úgy, mint Tennessee Williams: Beszélj, mint az eső, hadd hallgassalak, vagy Ion Baiescu, kaffkai ihletésű Az eltűnt értelem nyomában című produkciója sem. Nagy kár, hogy erről megfeledkeztek a dunakeszi művészeti napok szervezői. P. P. nulási esélyeit tekintve rányos a helyzete. hátKihasználták a lehetőséget Pest megyében tavaly csak a monori és a dabasi járásban, a külterületi iskolákban összesen 260 általános iskolást tanítottak a felső tagozatban összevont osztályokban. E tanulócsoportok a szakos oktatást is nélkülözték. Ez a helyzet — s az a lehetőség, hogy a monori járásbeli Vasadon megszűnt egy mezőgazdasági szakmunkás- képző iskola, épülete felszabadult. Központi, tanyai általános iskola és kollégium létrehozására indította ez az illetékes szerveket. A megyei tanács a 85 tanuló befogadására alkalmas va- sadi kollégiumépületek átalakítására, berendezésre, felszerelésre, s az idei fenntartásra összesen három és fél millió forintot biztosított. A nyári hónapokban, pontosabban július 20-án, a monori járási termelőszövetkezetek közös, önálló építőipari vállalata hozzáfogott a- munkához, a környező tanyavilágban pedig előkészítették a beiratkozást. A szülők szinte mindenütt megértették a központi tanyai iskola és kollégium célját: hogy gyermekeiket az eddiginél magasabb fokon tanítsák. Ezért aztán a vasadi kollégium létrehozásával több külterületi iskolában, például a felső-nyáregyháziban, a va- sad-szilasiban, a sülysáp-sán- dorjakabszállásiban, a gom- ba-felsőfarkasdiban megszűnhettek a felső tagozatok. Még építik A megyében már eddig is működött egy tanyai kollégium, a nagykőrösi, a yasadi tehát a második Pest megyében. De, mint a külterületi tanulók bentlakásos általános iskolája — az első. Amikor a napokban meglátogattuk az új tanyai iskolakollégiumot, még javában dolgoztak az építők. Sáritz Józsefné, az intézmény igazgatója mutatta meg a frissen festett hálókat, a tantermeket, a tornatermet, a vadonatúj, kárpitozott, emeletes faágyakat, padokat, tornafelszereléseket, a fürdőszobákat, szolgálati lakásokat, szolgálati szobákat, s a többit. A háromholdas termő gyümölcsöst, a szén parkot, amely kőoroszlán jaival, kőangyalaival az iskola kastély-múltjára utal. akár a zsibongó csempéi, kandallója. Egy félig nyitott színből, talán a helyi ÁFÉSZ segítségével építenek majd gyermekklubot: a szövetkezet vállalta patronálásükat, s felajánlotta a gyerekek szállítását is az állomástól. Egész napos iskola lesz A tervekhez értünk. A tanári karnak mind a tíz tagja telve van velük. Többek között meg szeretnék valósítani majd a normál tanórák közé játékos foglalkozásokat iktató egésznapos iskolát. Lehetőségük adott az új, igényes oktatási módszerek bevezetésére, hiszen itt valamennyi pedagógus képesített, s az összes tárgyhoz van szaktanár. S e tanyai iskola- kollégiumban fele annyi’ tanuló jut egy pedagógusra, mint máshol. A napokban a megye első tanyai iskolakollégiumában jártunk. Mivel az építőmunkások még javában dolgoztak, egy héttel későbbre halasztották a beköltözést, a tanévkezdést. P. A.
