Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-09 / 213. szám

a 1972. SZEPTEMBER 9.. SZOMBAT Új ház új lakói RAJZOK A FÖLDÖN Hernád, Tanácsköztársaság út 21. Fehérszín ikerház, kert­tel, utcára néző ablakokkal. A névtábla még mindkét ka­puról hányzik. Érthető. Lakói alig néhány napja örvendez­nek új otthonuknak. A lakók fiatal pedagógusok: a Zsadá­nyi házaspár, valamint Boros Beáta és Kisjuhász Erzsébet. Az egyik kapu csukva: bú­tort vásárolnak a tanárnők. A másik kapuban Zsadányi László fogad. Mosolygó arcú fiatalember. A biológia és a gyakorlati foglalkozás tanára. Jókedvűen invitálna, de az aj­tóban megjelenik ifjú felesé­ge szabadkozva: — Elnézést, de itt még min­den a feje tetején áll. Tegnap érkeztek meg a bútorok, s csak ma reggel kerültek úgy- ahogy a helyükre... Ha meg­ígéri, hogy nem néz túlságo­san körül.. .i Túlzott aggodalom. A szo­bában már minden a helyén. A két heverő, az asztal, a fo­telek, a variaszekrények. SOK SZÜLŐ ÉS PEDAGÓ­GUS érezte úgy a tanév végén, hogy gyermeke több szorga­lommal jobb eredményt érhe­tett volna eh A szorgalom kialakulása a gyermekkel foglalkozó fel­nőttek példáján és irányításán is múlik. Fontos, hogy a kis­iskolás tapasztalja a környe­zetében élők munkaszeretetét. Különösen ösztönzi őt, ha azt látja, hogy szülei is szívesen tanulnak, olvasnak művelőd­nek. így ráébred, hogy minden munkához kell értés, ismeret, alaposság, fokozottan belátja, megérti a tanulás jelentőségét. A szorgalmas tanulás az akarat iskolája is. Főként á játékos elsősök rendszeres ta­nulásra szoktatása kíván sok hozzáértést és türelmet. Köz­vetít^ szerető határozottság­gal Ehetjük csak el, hogy az élvezetes játékot abbahagyják, s a napirend szerint meghatá­rozott időben hozzáfogjanak feladataik elvégzéséhez. Az iskolás gyermekeket buzdítja, amikor szülein látja, mennyire örülnek, ha ő jól tanul. Igaz, képek még nincsenek, és a szőnyeget is hullámpapír helyettesíti. Tele rajzokkal. A figyelmes házigazda nyomban észreveszi, hogy a rajzokat nézem. — Meg kell tervezni a búto­rok elhelyezését. Könnyebb így őket a helyükre tenni, mint tologatni jobbra, balra... A rajzokon a legkülönbö­zőbb bútorelhelyezési variá­ciók. Zsadányiék boldogok. És ok­kal. Két szoba összkomfortos házzal s a házhoz tartozó jó­kora kerttel fogadta őket a hernádi tanács. Pedig még alighogy megszáradt a tinta mindkettőjük diplomáján. Zsadányi László békési, a fele­sége pedig szabolcsi illetőségű. — Igaz, hogy messziről jöt­tünk — mondja csendes-szeré­nyen a házigazda —, de máris úgy érezzük, hogy hazaérkez­tünk. Még akkor is, ha belete­lik egy kis idő, amíg valóban otthonná válik új otthonunk. — Huszonnyolcezerért vásá­A FELADATOK MEGOL­DÁSÁBAN mind nagyobb ön­állóságot kell hogy kapjanak. Nem jó, ha kezdetben túlzot­tan segítenek a gyermeknek a leckék megoldásában, majd teljesen magára hagyják. De az ellenőrzés, az iskolában ta­nultakról való beszélgetés, az iskolai események iránti ér­deklődés a gyermek tanulmá­nyi évei alatt mindig -jzüksé- ges. így folyamatosan kialakul, rögződik benne a nézet, hogy az életben nélkülözhetetlen a megfelelő feladatok rendes, rendszeres ellátása. Az. évek porán az a felnőttkort, az élet., alakulását'"befolyásoló szilárd meggyőződéssé válik. Munka­helyén megbecsülik szorgal­máért, értékes emberi tulaj­donságáért. EZ A CÉLJA az iskolában a nevelési terv szerinti munkára nevelésnek, s ennek egyik esz­köze a szorgalom fokának megállapítása, érdemjeggyel való értékelése. Géczy Etelka tanítónő | roltuk a szobabútort, a kony­haberendezést és a gáztűzhe- I lyet — közelíti a dolog prak- : tikus oldalát a háziasszony. — Tizenháromezer forintunk volt, a többit az OTP-től kér­tük. Az egyik szoba még így is üres maradt. Egyelőre... A konyhában hatalmas do­bozok halmozódnak egymás tetején. Még kicsomagolatla- nul. — A könyveink... — jegyzi meg Zsadányi László. Nagyon sok könyvünk van. Szépiroda­lom és szakkönyvek is. A televízió még csak a távo­labbi tervben szerepel. — Először kerékpárokat kell vásárolnunk — közli ellent­mondást nem tűrően a házi­asszony. — Gyalog húsz perc ide az iskola. Amint megkap­juk a letelepedési engedélyt, megyünk az áruházba... A beszélgetésbe beleillik a gyors számvetés. Mindketten tanárok, az alapfizetésük egy­aránt ezerhétszázötven forint. Ehhez jön még fejenként két­száz forint területi és száz fo­rint osztályfőnöki pótlék. Azaz havonta négyezerszáz forinttal gazdálkodhatnak. Ebből a há­zért mindössze kétszáznyolc­van forint lakbért kell fizet­niük. — Ez valóban több, mint amire számítottunk — jelenti ki Zsadányi László, nem tudva leplezni nagy-nagy örömét. — S ha ehhez még hozzá­vesszük — egészíti ki a fele­sége —, hogy mindjárt egy- egy osztálynyi gyereket is bíztak ránk, és csak délelőtt kabinet rendszerű formában, akkor valóban elmondhatjuk, hogy nagyon csodálatosan in­dul az életünk... Szegeden végeztek mind a ketten, három esztendeje is­merik egymást, s egy hónapja házasok. Tele tervekkel, el­képzelésekkel. Nemcsak egyéríi életükét, hanem munkájukat illetően is. — Gyakran tartottam TIT- előadásokat az egyetemen. Biztosan szükség lesz rá itt is... — mondja a házigazda. — Történelem-orosz szakos vagyok. Fél évet a Szovjet­unióban végeztem. Gondolom, ha orosz nyelvtanfolyam in­dul a művelődési házban, vagy történelmi szakkör, szívesen segítek... — egészíti ki a fe­lesége. Prukner Pál Család és iskola SZORGALOM Bűntársak-■■■---- csende­I Fék húzódva, | sen ül a------------------------— modern sz ekrényfal ülőrészén. Szőke haja néha előrehull a szemé­be, megszokott mozdulattal veti hátra. Kicsit idegesít, hogy bármit kérdezek tőle, az édesapja válaszol helyette. Mintha Ilike képtelen lenne megfogalmazni akár egy mon­datot is. Egy érettségizett lány pedig legalább ezt megtanul­hatta volna. Meg is mondom őszintén: — Szeretném, ha Ilikével beszélhetnék. Most már hallgat az apa, némán ül a család, a beszélge­tés akadozik. Két harapófogó is kevés lenne Ilikéhez. Az­után megembereli magát, eszébe juthat, hogy tőlem vár segítséget: — Árelemző akarok lenni. — Miért éppen árelemző? Vőlegényére néz, aki szoro­san ül mellette, mintha ezzel jelezné, hogy mindenben tá­mogatja jövendőbelijét, csak bátran! — Jancsi nagynénje az épí­tőiparban árelemző, ő mondta, hogy az jó. — Jó, persze, de az ember nem lesz csak úgy egyszerűen árelemző. Azt is tanulni kell. — Háát. — Te nem akarsz tanulni? — Árelemző akarok lenni. — Azt is tanulni kell — makacskodom én is. — Matektagozaton végez­tem. — Szép. Indulásnál bizonyá­ra sokat jelent. — Megszenvedtem érte. — Nem kételkedem, szá­momra elképzelhetetlen lenne hetente tucat órát matemati­kával tölteni.----------------------- Látszik, elé­I Ilike nevet. | gedett a fölé­---------------------- nyével. — Hogyan értél? — Közepesre. — Matematikából? — Abból is. Bátran mondja, szégyenke­zés nélkül. Igazolja nyomban: — Tagozatos osztályban ne­hezebb. Vőlegénye segíti: — Nem rossz eredmény az. Meg pechje is volt szegénynek. Ilike hálásan, kutyahűséggel néz rá. Ismét eszébe juthatott a nagynéni, meg az esetleges támogatásom, mert a témára kapcsol: — Jó lenne az építőiparba kerülni! — Miért épp oda? — Menő szakma és ott lehet maszekolni is. A mérnökök nem számolnak maguk, kiad­ják a munkát. — Még azt sem tudod, ml az árelemzés, és már masze­kolásról beszélsz? Nem gon­dolod, hogy sok időbe telik, amíg beletanulsz a szakmába? Ja, persze, a matektagozat — gúnyolódom kicsit tréfásan. Nem fogja fel a tréfát. Bó­lint. A szülők is. —;---------------■ Figyelem ezt a I Érdeklődve | vékony, jó ■ alakú kis­lányt, akit már egyáltalán nem tartok szerénynek. Bámu­lom, hátha így is megállapít­hatom, honnan szedte össze ezt a sok badarságot, torz ér­tékítéletet. Indulat nélkül fag­gatom: — Gondolod, hogy gyenge érettségivel, továbbtanulás nélkül téged azonnal árelem­zőnek várnak, ráadásul mel­lékállással? Vállát vonogatja. Sápadt ar­ca a sértésre kissé rózsaszí­nűbbre vált. A szülők ellen­ségesen hallgatnak. Témát váltok. — Nyáron hol dolgoztál? — Sehol. Kipihentem az érettségit. — A kertben csak segítettél apukádnak? Láttam, nagyon szép, gondozott a veteményes. — Nem szeretem a kertet. Felé sem nézek. Az apja most először dühös és megfeledkezik magáról: — A kisasszonynak büdös a kapálás. — A társaid mit csinálnak? — Majdnem mind tovább­tanul. Aki hármas lett, azt is felvették főiskolára. — Miért nem próbáltad meg te is? Ilike vőlegényére néz, hall­gat, majd: — Árelemző akarok lenni. — És mi van, ha könyvelőt keresnek? — Az nem leszek, azok olyan nagy papírokkal dolgoz­nak.--------------------- magam, azt | E lnevetem | hiszem, tréfál.-------------------- Rajtam kívül senki nem nevet. — Gyors- és gépíráshoz Az idén tizenegy nyári egyetem kapui tárultak ki A magyarországi nyári egye­temek egyre jelentősebb ese­ményei a nemzetközi kulturá­lis programoknak. Hazánkban ebben az évben 11 nyári egye­tem működött az ország kü­lönböző részein, különböző programokkal. Az előadásokat tudósok, egyetemi tanárok, szakemberek tartották, a rész­vevő hallgatók számára. A „Dunakanyar Művészeti Nyári Egyelem’’ színhelye Esz­tergom volt, témája pedig: „A zenei anyanyelv használata és az aktív zenélés Kodály peda­gógiai elvei alapján”. Gyulán tizedszer rendezték meg az „Eszperantó Nyári Egyetemet”. Budapesten a közgazdászok, Keszthelyen a mezőgazdászok, Egerben a műemléki szakem­berek szamára rendeztek nyári stúdiumot. Pécsett a „Népek Barátsága Nyári Egyetem” cí­mét viselte az előadássorozat. Szombathelyen a „Savaria Nyári Egyetemen" művészeti és történelmi előadásokat tar­tottak. Gyári óvoda A Nagykőrösi Konzervgyár messzemenően gondoskodik dol­gozói gyermekeiről: az üzem szomszédságában már működik egy 30 személyes bölcsőde és 70 személyes óvoda. A város­ban épülő új tanácsi óvoda építéséhez ugyancsak hozzájárul a gyár; ott újabb 30 „gyári gyerek” kap majd elhelyezést- * Országos találkozó Abonyban A kodályi gondolat jegyében A Pest megyei zeneiskolák idei programjából Kodály Zoltán írja: .. Ki­derült, hogy azokban az isko­lákban, ahol a zene is tárgy, kötelező tárgy, mindennapos tárgy, minden egyéb tantár­gyat könnyebben és jobban tanulnak a gyerekek. Ez nem valami titokzatos varázs, ha­nem egyszerűen az a minden­napos kis zenével foglalkozás annyira fölélénkíti az elmét, hogy fogékonyabb ■ lesz min­den mással szemben is.” Kodály idézett szavai egy­értelműek. A gyermekek rész­vétele a zeneoktatásban nem plusz megterhelés, amely el­vonja őket az iskolai tanulás­tól, hanem épp ellenkezőleg: fontos szerep>e van a szemé­lyiségformálásban és jótéko­nyan hat a gyermek tevé­kenységének összes többi lé­nyeges területére. E gondolatok jegyében kez­dődött meg az idei tanév a Pest megyei zeneiskolákban. sincs kedved? Nagyon keresik a gépírókat. — Az kulimunka. Tavaly segítettem az egyik vállalat­nál. A főnök mindig dirigált: oda vidd, ide hozd... Nem ne­kem való. — Senki nem mondta ne­ked, hogy az árelemzőknek is van főnökük? Hogy az ár­elemzőknek is dirigálnak? Hogy a világon mindenütt fő­nökök határozzák meg, ki mit csináljon? Ilike folytatja: — Azért tanulok majd. Ha bekerülök a vállalathoz, elkül­denek tanfolyamra. — Már jelentkeztél munká­ra? (Mintha nem tudnám, hogy egy lépést sem tett ed­dig.) Megígérték, hogy tanít­tatnak? Van egyáltalán fel­vétel? — Nem. Majd valaki segít. — De hiszen szeptember van. Társaid már tanulnak vagy dolgoznak. Te pedig pi­hensz. Az apa nem hallgathat to­vább: — Ne tessék gondolni, dol­gozik azért, ö vásárol be. Es majd elmegy dolgozni, még fiatal, van ideje. Ilike édesanyja gépírónő egy vállalatnál. Nem maszekol, mert siet haza a háztartást el­látni. Ilike édesapja előadó egy üzemben. Büszkén nézi Ilikét, aki ilyen céltudatosan készül az irodába. Ahol nem fog gépírni, gyorsírni, sem könyvelni, mert az nem neki való. Mert az kulimunka. Ili­kének ne dirigáljon senki. Ilike vőlegénye egy évre kül­földre készül, a gyár küldi, mert jó szerelő. Ma még ő is elragadtatva nézi, ahogy Ilike meg-megrántja a vállát és Kodály Zoltán gondolatainak felidézése különösen aktuális, hiszen az elkövetkezendő hó­napokban országszerte nagy­szabású ünnepségsorozatok­kal emlékezünk meg a mes­ter születésének kilencvene­dik évfordulójáról. így érthe­tő, hogy amikor a megye ze­neiskoláinak programjáról kérdezősködöm, akkor Varsá­nyi Lászlóné vezető szakfel­ügyelő is legelőször a Kodály- ünnepségekhez kapcsolódó rendezvényekről számol be: — Az összes Pest megyei zeneiskola részt vesz a Ko­dály-fesztiválon, amely a kü­lönböző iskolákon belül zajlik le. Elsősorban a zongoratan­szakok szerepelnek — egyes iskolákban esetleg a hegedű­tanszak is —, és ehhez csatla­kozik a szolfézstanszak, alsó­fokon népdalénekléssel, maga- sabtv fokon biciniuméneklés­sel. szemébe hulló haja engedel­mesen visszaesik a hátára. Valóban szép, csinos teremtés. Csak Ilike öccse, a most érettségiző Gyuri süti le a sze­mét. Kezét ökölbe gyűri és te­kintete szinte lyukat fúr a gé­pi perzsába. Először szólal meg: — Felfújt hólyag vagy, min­denkit lenézel. — Guri, fogd be a szád — inti le az édesanyja. — Gye­rek vagy ahhoz, hogy ilyesmi­be beleszólj, mit /értesz te az életből?-------------- tiszteli szüleit, el­I Gyuri | hallgat. Idegen -------------- előtt nem felesel­het. Különben is megtudom: aznap még sok a dolga, az iz­gatja. Fu rcsa fiú. Év elejétől haj­tani szokott, mert szórakoztat­ja a tanulás. Ö Is matektago­zatos, de nem életrevaló. A szülei mondták. Gyuri előtt. És Ilike ajkbiggyesztéssel je­lezte, hogy szüleinek tökélete­sen igazuk van. Vajon, ha most kimonda­nám, hogy véletlenül üstökön fogtam, hol kezdi elrontani életét Ilike, megértené, elhin­né valaki? Elhinné valaki, hogy Ilike rövidesen csalódott ember lesz, mert nem biztos, hogy az építőiparban őt vár­ják, hogy nem biztos: a mér­nök úr ad neki különmunkát, és egyáltalán az sem biztos, hogy árelemzőnek alkalmaz­zák, csupán azért, mert a nagynéni is azt csinálja. ----------------------Mintha nem | Hallgattam. | lenne mon­---------------------- danivalóm, mintha meggyőztek volna. S azóta érzem: ezzel bűntársul szegődtem — Ilike ellen. Sági Agnes — A következő legfonto­sabb esemény: október 25-én és 26-án a falusi zeneiskolák országos találkozója Abony­ban. A falusi zeneiskolák fej­lesztése közművelődési rend­szerünk fontos irányelve, s ez iskolák között a legelső Abonyban létesült — Egy másik fontos jubi­leum: a váci zeneiskola fenn­állásának tizedik évfordulójá­hoz érkezett. Az ünnepségeiket az iskola igazgatója a szak­mai munkára vonatkozó pá­lyázatok kiírásával kívánja bővíteni. — Februárban kerül sor a Pest megyei zeneiskolai zene­karok fesztiváljára Nagykő­rösön. Itt választják ki azo­kat a zenekarokat amelyek majd az országos fesztiválon vesznek részt, valószínűleg áprilisban. — A megye régi gondját orvosolták, amikor az idén Gödöllön megnyílt a dunake­szi zeneiskola kihelyezett osz­tálya. Gödöllő volt eddig az egyetlen olyan város, ahol nem volt állami zeneoktatás. Az új osztály hatvan növen­déket tud fogadni, zongora-, hegedű- és rézfúvótanszakon. A falusi zeneiskolai hálózat fejlesztésének keretében kezd­te meg működését Piliscsabán az érdi zeneiskolához tartozó új, kihelyezett osztály. — A tanévkezdet előtt a megye hegedűtanárai részt vettek Bronyin professzor to­vábbképző kurzusán, a Zene- akadémián. A tanárok az el­következendő év folyamán az eddigi gyakorlatnak megfele­lően szakmai és politikai to­vábbképzésben részesülnek. — A zeneiskolák tevékeny­ségében fokozott súllyal sze­repel a szakmai munka mel­lett a közművelődési felada­tok ellátása, bekapcsolódás a városok kulturális életébe. E célkitűzések megvalósítását szolgálják a nyilvános növen­dékhangversenyek. a tanári koncertek, szereplés a társa­dalmi ünnepségeken, s a ze­neiskolák közös rendezvényei az általános iskolákkal és a középiskolákkal. Természete­sen továbbra is előtérben ma­rad az intenzív szakmai mun­ka igénye, az amatőr muzsi­kusok színvonalas képzése és a pályára készülő fiatalokkal való fokozott törődés. És végül hír két elismerés­ről: augusztus 20-án a műve­lődésügyi miniszter a Szocia­lista Kultúráért kitüntetéssel jutalmazta Bogányi Tibor igazgatóhelyettest, a Vác vá­rosi KISZ-kórus vezető kar­nagyát és dr. Zsengellér Fe­rencet, a ceglédi zeneiskola 'igazgatóhelyettesét. Korda Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom