Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-09 / 213. szám
2 1972. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT f[53kusz Okokat kutatva CSÜTÖRTÖKÖN ért véget a genfi leszerelési értekezlet nyári ülésszaka, amely június 20-án kezdte meg munkáját. A RÉSZTVEVŐK nagy figyelmet szenteltek a vegyi fegyverek betiltásának. A vita homlokterében az az egyezménytervezet állt, amelyet a szocialista országok terjesztettek elő a tömegpusztító vegyi fegyverek teljes betiltásáról. A kialakult vita azt tükrözte, hogy a szocialista országok indítványát a leszerelési bizottság számos tagja támogatja. Sok delegátus a vegyi fegyverekről szóló megállapodás megfelelő alapjának nevezte ezt a dokumentumot. AZ ÜLÉSSZAKON ugyancsak megvitatták a nukleáris leszerelés problémáját, valamint az atomkisérleteik betiltásának kérdését. Jelentős figyelmet fordítottak a leszerelési világkonferencia összehívására is. A Szovjetuniónak ezt a javaslatát a genfi leszerelési bizottság tagjainak többsége támogatta. A résztvevők jóváhagyták a bizottság munkájáról szóló beszámoló-tervezetet, amelyet az ENSZ-közgyűlés rövidesen megnyíló 27. ülésszakán terjesztenek majd elő. BAR a RÉSZTVEVŐK ez alkalommal konkrét megállapodást nem dolgoztak ki, a küldöttségek által tett javaslatok, valamint a bizottságban lezajlott vita igen nagy érdeklődést keltettek, s nyilvánvalóan szóba kerülnek majd az elkövetkező megbeszéléseken. ALEKSZEJ ROSCSIN szovjet fődelegátus a leszerelési értekezlet ülésszakának záró- ülésén mondott beszédében egyebek között megállapította: annyik, hogy a bizottság a jelen ülésszakon nem volt képes konkrét megállapodást kidolgozni a leszerelés valamilyen problémájáról, az az oka, hogy bizonyos tagállamok részéről hiányzott a készség politikai döntések meghozatalához. A SZOVJET FÖDELEGÄTUS emlékeztetett rá, hogy a vegyi fegyverek betiltásához kedvező feltételek jöttek létre, minthogy a genfi leszerelési bizottság számos tagja támogatja a szocialista országok ezzel kapcsolatos javaslatát. A leszerelés legfőbb problémájának nevezte az atomháborús veszély kiküszöbölését. Mint mondotta,, legfőbb feladat ezzel kapcsolatban olyan eszközök és módok felkutatása, amelyek elvezetnek a nukleáris fegyverkezési verseny korlátozásához és befejezéséhez, végül pedig az atomfegyver teljes betiltásához. A szovjet fődelegátus a továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy még több államnak kellene csatlakoznia a fegyverkezés korlátozásáról, valamint a leszerelésről már aláírt multilaterális megállapodásokhoz. Roscsln a föld alatti nukleáris lasérletekkel kapcsolatban megismételte azt a szovjet álláspontot, hogy az ilyen természetű kísérletek betiltása után nemzetközi eszközökkel kell végrehajtani az ellenőrzést. Végezetül felszólította a leszerelési bizottság tagállamait, „hozzanak meg minden szükséges intézkedést a leszerelési világkonferencia előkészítésére és összehívására”. JOSEPH MARTIN, az amerikai küldöttség vezetője ugyancsak síkraszállt amellett, hogy teljes mértékben végre kell hajtani a leszerelésre és a fegyverkezés korlátozására vonatkozó, már érvényben leim szerződéseket. Hangsúlyozta, hogy ez különösen az atomstop szerződésre vonatkozik. Mint mondotta: „Az a kívánságunk, hogy ezt a szerződést nemzetközileg a lehető legszélesebb körben elismerjék’] Izraeli légi terrortámadás Libanon és Szíria ellen Bejelentés érkezett, hogy palesztin terroristák fel akarják robbantani a klágenfurti olajfinomító telepet. Ennek nyomán fegyveres csendőrőrséget rendeltek ki az üzem védelmére. (Folytatás az 1 oldalról.) tői. Ugyanakkor erélyesen visszautasították mindazokat a törekvéseket, amelyek az arab kormányokra hárítják a felelősséget a terrorakcióért s a túszok kiszabadításának kudarcáért. A római repülőtérre érkezett az a 14 arab, akiket az NSZK, mint nem kívánatos külföldieket kiutasított az országból. Mahmud Riad, a 18 országot tömörítő Arab Liga főtitkára, pénteken megbeszélést tartott Hans Georg Steltzerrel, a Német Szövetségi Köztársaság új kairói nagykövetével. Riad felhívta a nyugatnémet diplomata figyelmét arra, hogy a bonni szóvivők és politikusok állításai nyomán, amelyek szerint az arab államok „bűnréiszesek” a müncheni eseményekben, , .mélypontra jutottak az arab—nyugatnémet kapcsolatok”. Le Dúc Tho visszaindult Párizsba „Rizs'ázadás” Phnom Penhben Győzelemmel végződött a Tien Phuoc-i csata Pénteken ismét a francia fővárosba utazott Le Dúc Tho, a Párizsban tárgyaló VDK- delegáció különtanácsadója, hogy folytassa munkáját a vietnami négyes értekezleten. A dél-vietnami felszabadító erők elfoglalták Tien Phuoc stratégiai'“fontosságú várőst, amely Da Nangtól mintegy 60 kilométerre fekszik. Az ütközet során a bábrezsim hadseregének körzeti parancsnoka megsebesült, helyettese meghalt. Thieu dél-vietnami elnök utasította csapatait, hogy 11 napon belül foglalják vissza a körzetet. A felszabadító erők három ponton intéztek támadást pénteken a kambodzsai fővárost, Saigonnal összekötő főútvonal ellen. A harcok hajnal előtt kezdődtek és még mindig tartanak. A kambodzsai fővárosban „rizslázadás” töf't ki pénteken. Éhező katonák- tömegesén rohanták meg Phnom Penh egyik nagy piacát és lövöldözve rabolták ki a rizsárusok standjait. A kambodzsai rezsim helyzetét súlyosbítja, hogy a felszabadító erők Phnom Penht elvágtág a gazdag rizsföldektől és a főváros rizstartaléka még egy hónapra sem elegendő. Heath nyugat-európai körútja Heath angol miniszterelnök visszaérkezett az NSZK-ban tett 3 napos látogatásáról, ahol találkozott Brandt kancellárral. Hamarosan Rómába utazik, hogy tárgyalásokat folytasson az olasz kormány tagjaival. A White Hall legmagasabb szintű diplomáciai tevékenysége arra irányul, hogy megmentse a 10 ország vezetőinek október 19—20-ra kitűzött párizsi találkozóját, amelynek a konzervatív kormány saját szempontjából rendkívül fontos jelentőséget tulajdonít. Anglia ugyanis 1973. január 1-től hivatalosan tagja lesz a Közös Piacnak, és addig igyekszik végérvényesen „tisztázni” jövendő partnereihez fűződő kapcsolatait. A jelen pillanatban azonban meglehetősen bizonytalanok a találkozó megtartásának kilátásai, mivel a nyugateurópai partnerek sehogyan sem tudják leküzdeni a találkozó megrendezésének akadályait. Franciaország például követeli, hogy a párizsi értekezlet összehívása előtt a közös piaci országok emeljék fel az arany árát, és hagyják jóvá az Egyesült Államoktól független kereskedelmi, gazdasági politikát. Ezenkívül Angliának — a francia követelések szerint — haladéktalanul helyre kell állítania a font sterling szilárd árfolyamát. Nem kerültek le a napirendről a kibővített Közös Piac politikai titkárságának szerepével és székhelyével kapcsolatos ellentétek sem. A konzervatív kormány szemmel láthatólag nem akarja elfogadni a francia álláspontot mindezekben a kérdésekben. ~nesmxz~^. Nszagstoctsass volt a fő feladata, hogy meggyőzze a bonni kormányt, gyakoroljon befolyást Franciaországra és bírja rá, hogy előzetes feltételek nélkül tartsák meg a párizsi találkozót. A londoni megfigyelők leplezetlen borúlátással tekintenek a brit „mentődiplomácia” sikere elé. Évfordulók nemzeti ünnepén Bulgária A bolgár nemzeti ünnep alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára; Lasonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Kormányának elnöke táviratban üdvözölte Todor Zsivkovot, a BKP KB első titkárát, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnökét és Sztanko Todorovot, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét. A nemzeti ünnep alkalmából a budapesti bolgár nagykövetség fogadást adott, amelyen többek között megjelent Nemes Dezső, az MSZMP PB tagja és Pullai Árpád, az MSZMP' KB titkára. A testvéri bolgár nép legnagyobb nemzeti ünnepéről emlékezünk meg ma: huszonnyolc évvel ezelőtt, 1944. szeptember 9-én fejeződött be az a hősies harc, amely az ország felszabadítását eredményezte a fasiszta megszállás alól. A felszabadulás előtti Bulgária Európa egyik legelmaradottabb országa volt, úgyszólván ippr nélkül. A szocialista építés évei során a bolgár nép megmutatta tehetségét és munkaszeretetét: a fejlődés ütemét tekintve a világon az elsők között van. Nagy nemzeti ünnepén szeretettel köszöntjük a testvéri bolgár népet. Történelmünkben sok közös vonás van és az idegen elnyomás elleni szabadság- harc legszebb tradíciói fűznek össze, testvéri barátságunk és szövetségünk a proletár internacionalizmus alapján áll, céljaink, elveink közösek, pártjaink és kormányaink a legfontosabb kérdésekben azonos nézeteket vallanak és egységesen cselekednek. Koreai NDK Kádár János, az MSZMP KB első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Kormányának elnöke táviratban köszöntötte a KNDK ünnepe alkalmából Kim ír Szent, a Koreai Munkapárt KB főtitkárát, a KNDK Minisztertanácsának elnökét és Csoj Jen Gent, a KNDK Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnökségének elnökét. A KNDK budapesti nagykövetségén a nemzeti ünnep alkalmából fogadást adtak, amelyen többek között megjelent Fehér Lajos, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Övári Miklós, az MSZMP KB titkára. A koreai nép nemzeti ünnepén különös örömünkre szolgál, hogy tovább szilárdul a kapcsolat a Magyar Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság között. ■ Ez ünnepi alkalommal is kifejezésre juttatjuk jókívánságainkat és azt a meggyőződésünket, hogy az egész szocialista közösség javára teljes siker koronázza a koreai nép harcát a szocializmus építésében, az ország békés egyesítésében. Huszonnégy évvel ezelőtt, 1848. szeptember 9-én alakult meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, világrendszer 'ázsiai szakaszának fontos bástyája. A koreai nép számára óriási feladat: az ország egyesítése. Ennek próbaköve az idén július 4-én Észak és Dél között megkötött egyezmény, amely az ország békés újraegyesítésének szükségességét határozta el. A Balkánon át... (5:) Szervusz, Ázsia! Az Arany szarv öböl bejáratánál, a Galata-híd mellett mögöttünk az Öváros fehér mecsetjei, előttünk a túlparton modern, fehér házak sora. A kompra várunk, hogy átkeljünk a Boszporuszon és Üszküdarnál belépjünk Ázsiába. Híd nem szeli át a harminckét kilométer hosszú Boszporuszt, amely a Fekete-tengert a Márvány-tengerrel köti össze. Kicsi fehér hajók és hatalmas kompok viszik-hozzák az embereket, autókat a két világrész között — pillanatnyilag. Mert már épül a híd Rumeli Hisszarinál, a valaha rettegett erődnél, ahol mindössze hatszázhatvan méter a távolság Európa és Ázsia között. Óriási függőhíd lesz, a hatalmas tartópillérek már ott magasodnak mindkét parton. Karvastagságú dróthuzalok kötik össze, alattuk védőhálók, amelyekben apró madaraknak tűnnek a szerelőmunkások. Ha híd még nincs is, a kompok tízpercenként közlekednek. Pontosan ennyi ideig tart az út Ázsiába, s máris indulnánk a túlpartról is jól látható várszerű erődítménybe, a Szelim barakkba, de szöges drótkerítés övezi, s a bejáratát fegyveres katonák őrzik. Katonai laktanya ma is, akárcsak évszázadokkal ezelőtt. Kívülről megcsodáljuk a Szelim mecsetet. Odabenn istentisztelet van, belépés csak igazhitűeknek, közli velünk a kapuőr. A karcsú minaretben felzeng a müezzin imája. Lopva, a kerítés kőrésein át lefényképezzük a lábukat mosó igazhitűeket, aztán sietünk is tovább, le a Hárem városrészbe, mielőtt utánunk jönne a kapuőr.-. nél szebb tőrök, törökmintás nyársak, selymek, arannyal átszőtt, kunkori orrú papucsok, gazdag mintázatú szőnyegköltemények, dob alakú, színes puffok, szarvas- és őzbőr kabátok sokasága. Színek, formák, minták tobzódása az egész Nagy Bazár. És bábeli hangzavar. Minden lépésnél megszólítanak. Angolul, franciául, olaszul, németül. Minden üzlet portékája a legjobb, a legolcsóbb. Egy ideig még van tartása az embernek, s tovább megy minden hívó szó ellenére is, de félórás szemkápráztató 6éta után megadja magát, s ha venni akar, ha nem, belép a legközelebbi szoba nagyságú üzletbe, nézelődik, elfogadja a felkínált helyet, a csodálatos illatú kávét vagy teát — amihez éppen gusztusa van —, s a kereskedő csak azután kezdi mutogatni portékáinak gazdag választékát. Vételkényszer nélküli a próba. S aztán, ha valóban tetszik az áru, a legcsodálatosabb és a legszórakoztatóbb játék következik: az alku, amelynek szigorú szabálya van. Az eladónak épp úgy,' mint a vásárlónak engednie kell. Különben nem gilt a dolog. Én is megbróbáltam, márcsak a .játék kedvéért is. Egy tarka, aranymintás bőrpuff volt a tét. A kereskedő százötveri lírára tartotta. tteküdar, háttérben a Szelim barakk várszerű erődítménye. Nyolcvanat ígértem érte, s mindvégig makacsul kitartottam az általam megszabott ár mellett. A kereskedő újra és újra engedett. Már nyolcvanöt líráért vihettem volna a remek ülőalkalmatosságot. Ez volt az utolsó ár. Ha lett volna nyolcvanöt felesleges lírám, örömmel engedtem volna én is. S magamban azon izgultam, hogy a kereskedő nehogy elvétse a játékszabályt. Bosszúsan útjára engedett. Nem az öt líra miatt. A bazár íratlan szabálya kötelezte rá. Isztambuli hat napunk alatt mindössze egyszer sikerült megszeget- nem ezt a játékszabályt. Szemerkélt az eső, s már éppen hazafelé igyekeztünk, amikor az utunkat állta egy imaszőnyegárus. Százötven líra — lobogtatta meg előttünk _ a tarka szőnyegcsodát, ötven — vágtam rá gondolkodás nélkül, abban a hiszemben, hogy ennyire ár alatti ajánlat után többé szóba sem áll velem. Valóban utunkra engedett. De alig léptünk hármat-négyet, máris ott állt újra előttünk és se szó, se beszéd, a kezembe nyomta a másfél méteres imaszőnyeget. Hiába mondtuk, hogy nincs pénzünk az ilyesmire, már nem visszakozhattam ... A fiam közben az ingemet húzkodta: — Nézd, ez a kisfiú már reggel nyolckor is ott ült a varrógép mellett, s most mindjárt este nyolc óra van... » A gyerek nem lehetett több tízévesnél. A cipőtisztító és az újságárus gyerekek sem. A kis szatócsüzlet eladója pedig, aki tizenkét líráért kínálta a cseresznye nagyságú mazsola kilóját, legfeljebb a fiammal egykorú. Ha az ember sokáig nézi Isztambul szemkápráztató csillogását, hosz- szabban és sötétebben látja az árnyékokat is... Prukncr Pál (Vége) Uszküdárból hiányzik az Öváros könnyed bája, mesés álomvilága, igyekszünk hát vissza a Nagy Bazár szívdobogtatóan titokzatos világába. A Nagy Bazár tulajdonképpen egy egész kis városrész, amelyet fal vesz körül. Kétszázezer négyzet- méterén sok száz kis utca, labirintus keresztezi egymást. A teteje: ki- sebb-nagyobb kupolák sora. S odabenn, a falak között majd négy és fél ezer csöppnyi üzlet található! S az üzletekben mesébe illő kincsek. Az ékszerutcák több száz üzletében gyémánt nyakékek, igazgyöngyök és a legkülönbözőbb aranyékszerek tízezrek A mesebeli negyven rabló barlangja lehetett megrakva ilyen dúsan kincsekkel, mint itt, ezek az utcácskák. S mindezt a káprázatot a színes neonok sejtelmes világítása teszi még titokzatosabbá. Aztán a rézművesek utcácskáiban ezernyi rézüst, tálca, findzsa és kávéfőző, mintásak és simák. Szebb-
