Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám
2 1972. SZEPTEMBER 7.. CSÜTÖRTÖK PEST UEC. ^Jtíriap Dél-Vietnam Négy támadó hadművelet Négy jelentősebb támadó hadműveletet hajtottak végre a keddi nap folyamán és szerdán reggel a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők. Három ezek közül a központi fennsíkon, a negyedik Quang Tri vidékére esett. Pleikutól 10 kilométerre a saigoni hadsereg különlegesen kiképzett alakulatainak támaszpontját, a várostól 37 kilométerre pedig a rezsim csapatainak egyik előretolt állását támadták meg. Mindkét esetben — saigoni becslések szerint — zászlóalj nagyságú erőkkel hajtották végre az akciót. A védekező saigoniak mindkét alkalommal kérték és megkapták az amerikai légierő támogatását. A központi fennsíkon lezajlott' harmadik akció Kontum tartományi székhely térségére esett. Itt a felszabadító erők tüzérségi előkészítés után — amelynek során 250 lövedék robbant — gyalogsági támadást indítottak a Ngo Trang-i tüzérségi támaszpont ellen, amely a 14. számú országúton, Kontumtól nyolc kilométerre fekszik. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint heves harcok voltak kedden az északi Quang Tri tartományi székvárosban és környékén. A saigoni alakulatok Hűé térségében kísérletet tettek a városba nyugat felől vezető útvonalak ellenőrzésének visszaszerzésére. B—52-es amerikai nehézbombázók 21 hullámban, ösz- szesen mintegy 65 géppel támadták a dél-vietnami felszabadított területeket és a felszabadító erők feltételezett állásait a gyalogsági összecsapások színhelyének térségében, vagyis: a központi fennsíkon, Quang Trinél, Hűé és Da Nang között, valamint Saigon térségében. Ez utóbbiból arra lehet következtetni, hogy a főváros körzetében is voltak összecsapások, jóllehet, erről nem számoltak be. Kambodzsából is harcokról érkeztek jelentések: a Phnom Penh-i rezsim csapatai ellentámadást indítottak a fővárosból Dél- Kambodzsába vezető úgynevezett „rizsút”, hivatalos nevén a 2-es számú országút, ellenőrzésének visszaszerzésére. A norvég külügyminisztérium kedden bejelentette, hogy két magas rangú norvég diplomata, Tom Vraalsen, a külügyminisztérium munkatársa és Sverre Bergh Johansen, a pekingi diplomáciai misszió első titkára augusztus 28. és szeptember 1. között Hanoiban a VDK képviselőivel tárgyalt az országnak nyújtandó norvég segítség lehetőségéről, és arról, hogy hogyan vehet majd részt Norvégia a hadműveletek megszüntetése után az ország újjáépítésében. A japán—kínai kapcsolatok rendezéséről Peking feltételei A hongkongi Far Eastern Economic Review című hetilap legújabb száma szerint Peking tudomására hozta Tokiónak, hogy kész a két ország kapcsolatainak rendezésére a következő feltételek alapján:, fe A japán—amerikai biz- gP tonsági szerződés és az azt kiegészítő 1969-es japán—amerikai közös nyilatkozat nem akadálya a diplomáciai kapcsolatok felvételének. (Mindkét dokumentum potenciális ellenségnek tünteti fel Kínát, s egy Tajvan körüli válság esetén lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy igénybe vegyék Japán területén levő támaszpontjait.) ® Kína nem támaszt háborús jóvátételi igényt Japánnal szemben. A Pe- kinggel való kibékülést ellenzők egyik fő érve az volt, hogy Kína súlyos jóvátételt követel majd, amelynek ösz- szege elérheti az ötvenmil- liárd dollárt.) O Kína béke- és barátsági szerződést kíván kötni Japánnal, amely érvénytelenné teszi a japán—tajvani békeszerződést. Ezzel egyidejűleg Tanaka miniszterelnöknek esetleg sajnálatát kell kifejeznie azokért a bűnökért, amelyeket Japán a múltban Kína ellen elkövetett Ami a j'apán—kínai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat illeti, a hongkongi lap szerint Kína a „nyitott ajtó politikáját” követi majd, s kész arra, hogy a jelenlegi egymilliárd dollárról tíz éven belül tízmilliárd dollárra növeljék a kétoldali kereskedelmi kapcsolatok volumenét. Santiago Alíende-heszéd Salvador Allende chilei elnök kedd este kétórás beszédet mondott a népi egységkormányban részt vevő pártok vezető képviselői előtt. Beszédében elemezte a jelenlegi chilei helyzetet és sürgetőnek nevezte egy új alkotmány kidolgozását. Allende további erőfeszítésekre szólította hallgatóit a jövő márciusban megrendezésre kerülő törvényhozási választások megnyerése érdekében. Az elnök beszélt az ország helyzetéről is. A reakciós erőket emlékeztette a hétfői tömegmegmozdulásokra, amikor csaknem hárommillió chilei tüntetett a kormány mellett. Kijelentette: jóllehet a kormány hajlandó tárgyalni a szélsőbaloldallal, mindamellett nem engedi meg, hogy a szélsőséges csoportok a koalícióra kényszerítsék harci taktikájukat. CSAK RÖVIDEN... PIERRE HERMEL belga külügyminiszter szerdán Helsinkiben tartott sajtóértekezletén kijelentette: november végén megkezdődhetnek az európai biztonsági értekezlet előkészítő tárgyalásai. POMPIDOU francia köztársasági elnök és Brandt nyugatnémet kancellár — az előzetes megállapodásnak megfelelően — szombaton Münchenben találkozik. A SZERDÁRA VIRRADÓ ÉJSZAKA Rio de Janeiróba utazott Marcello Caetano portugál miniszterelnök, hogy részt vegyen azokon az ünnepségeken, amelyeket Brazília függetlenségének 150. évfordulója alkalmából rendeznek. A TESTVÉRISÉG ÉS A BARÁTSÁG DOKUMENTUMA Minden ország külpolitikájában találunk olyan nagy fontosságú szerződéseket, amelyek alapvetően meghatározzák az ország helyzetét a nemzetközi szintéren. Számunkra ilyen a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Az első magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírására 1948 februárjában került sor, amelynek helyébe új szerződés lépett, pontosan öt esztendeje, 1967. szeptember 7-én. Az új szerződés pontosan követi az első céljait, így a két szerződés egyetlen egészet alkot. Mégis, ha összehasonlítjuk a két dokumentumot, jelentős változást tapasztalunk, amely annak a hatalmas fejlődésnek a visz- szatükröződése, amely a két dátum között végbement hazánkban és nemzetközi kapcsolatainkban. A magyar—szovjet szerződés a háborút követően kiemelte Magyarországot a külpolitikai elszigeteltségből, segített tnlpraállni a szörnyű pusztulás után, és elindítani a fejlődés útján. Történelmünk folyamán ez volt az első új típusú, egyenlőségen és a közös érdekeken alapuló kapcsolat hazánk és egy nagyhatalom között. A szerződés előírásainak megfelelően a Szovjetunió, a kölcsönös érdekek alapján, az élet minden területére kiterjedő segítséget nyújtott hazánkban. Ennek eredményéről mindennél többet mond az, hogy az új szerződés aláírása már egy szocializmust és egy kommunizmust építő ország között történt. Vagyis a két szerződés közötti időben gyökeres társadalmi átalakulás ment végbe hazánkban. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok nagyszerűen példázzák gyümölcsöző együttműködésünket. Áruforgalmunk szerkezetét alapvetően meghatározza az a tény, hogy Magyarország rendkívül szegény nyersanyagokban, belső felvevő piaca viszonylag kicsi, termelésitechnikai bázisa viszont sok területen fejlett. Ez az oka, hogy a Szovjetunióból származó behozatalunk mintegy 70 százaléka nyersanyag, a kivitelünknek pedig 50 százalékát a gépipar, 40 százalékát pedig a könnyű- és élelmiszer-, vegyi- és gyógyszeripar termékei alkotják. Éppen két éve, fontos munkát fejeztek be országaink népgazdasági terveinek koordinálásában: az új gazdasági együttműködési tervek szerint a magyar—szovjet árucsere-forgalom 60 százalékkal emelkedik 1971—1975 között. Emellett rendszeresen folyik a fejlesztési tervek egyeztetése azzal a céllal, hogy minél gyorsabban feltárják a termelés koordinálásában és szakosításában rejlő lehetőségeket, hogy kizárhassák a felesleges párhuzamokat egyes iparágak fejlesztésében. Ez a munka a KGST-n belül, szélesebb síkon is folyik, hogy összehangolható legyen minden erőforrás a fontosabb gazdasági problémák távlati megoldására. Fejlődésünk, haladásunk a legjobb példa rá, hogy a szerződés szellemében kialakított együttműködésünket kiemelkedő sikerek koronázták és koronázzák az élet minden területén — a politikai, a gazdasági, a kultúra, államaink védelmi képessége és biztonsága megteremtésének terén. A históriai párhuzam az utóbbi negyed században a legszemléletesebb: Bulgária is, Magyarország is egyazon társadalmi rendszer, a szocializmust építő országok közösségének tagja. Az évfordulón sok szeretettel, őszinte szívvel kívánjuk a bolgár népnek, hogy sikerrel folytassa országa fejlesztését, növelje gazdaságát, teljesítse a X. pártkongresszus által kitűzött nagyszerű terveket. C. T. B. A Balkánon át... (3.) Élő Ezeregyéjszaka FÓKUSZ „Fekete szeptember” 9fA régi Görögországban az olimpia közeledtével abbahagyták a háborút. A mi időnkben rosszabb a helyzet: háború esetén nincs olimpia. Az olimpián azonban eddig sohasem folyt vér .. .»* (Zycie War- szawy) MOST FOLYT. A müncheni terrorakcióért az anarchista arab gerillaszervezet a „Fekete szeptember” vállalta magára a felelősséget. A PALESZTIN FELSZA- BADÍTÁSI SZERVEZET londoni szóvivője az eseményekkel szinte egyidőben nyilatkozott a sajtó munkatársainak, s elítélte a történteket. A szóvivő hangsúlyozta, hogy a PFSZ nem tartja célravezetőinek a terrorakciókat, és az általa képviselt szervezetet elhatárolta a „Fekete szeptember” csoporttól: „A PFSZ nem ismerte el e szervezetet és semmiféle kapcsolatban nem áll vele”. ÉRTHETŐ, hogy a palesztin ellenállási mozgalom egységén munkálkodó szervezetek elítélik a müncheni akciót, hisz miként a lengyel Zycie War- szawy hangsúlyozta kommentárjában: az ilyen és ehhez hasonló terrorcselekmények teljesen értelmetlenek és károsak, elsősorban a paleszti- naiak ügyének ártanak. Pedig ez az ügy igazságos. A „FEKETE SZEPTEMBER” anarchista gerillaszervezet jelenleg mintegy 100 tagot számlál, a „kemény irányvonalat” képviselő El Fatah elemeit tömöríti soraiba. A gerillacsoport a „Fekete szeptember” nevet az 1970 szeptemberi események emlékére vette fel. Akkor a Jordániái hadsereg 10 napos véres akciót indított a Jordániában tartózkodó palesztin gerillák ellen. A szervezet első akciója 1971 novemberében Vaszfi Teli jordániai kormányfő kairói meggyilkolása volt. A palesztin ellenállók ugyanis elsősorban őt tartották felelősnek az 1970 szeptemberi jordániai eseményekért. R titkos szervezet akcióinak színhelyét később áthelyezte Európába. München előtti utolsó terrorcselekményét augusztus 4-én követte el a Trieszt közelében húzódó Transalpin-olaj távvezeték ellen. MOSTANI AKCIÓJUK egyelőre felmérhetetlen veszélyeket rejtenek magukban- A világ közvéleményét a jogos palesztin igazság ellen hangolják és lehetőséget adnak a szélsőséges izraeli erőknek a hangulatkeltésre. MERT MI TÖRTÉNT? Izraelben máris lincshangulat uralkodik. A Davar című fél- hivatalos lap háborút hirdet az összes palesztin gerillaszervezet ellen, s azzal fenye- getődzik, hogy Izrael vállalni fogja a terrorszervezetek tagjainak és támogatóinak felszámolásáért a felelősséget. A New York-i Zsidó/ Védelmi Liga pedig állásfoglalásában máris kifejtette, hogy Münchenért „csak arab diplomaták elleni merényletekkel lehet bosszút állni...” A VESZÉLYT FOKOZZA, hogy a kicsiny terrorszervezeteket az arab kormányoknak alig, vagy egyáltalán nincs módjuk befolyásolni. Így történhetik meg, hogy például a Palesztin Forradalom Hangja elnevezésű rádióállomás Münchent követően azonnal bejelentette; az eseményekért a nyugatnémet kormány felelős, s a „Fekete szeptember” terroristái a jövőben az NSZK-t fő célpontjuknak tekintik. A PALESZTIN IGAZSÁG útja nem a terror. Miként a múlt héten a moszkvai Pravda szemleírója, Pavel Gyem- teenko írta: a palesztin ellenállás jobboldali és anarchista elemei tulajdonképpen az ellenséget támogatják, mivel akadályozzák az ellenállási mozgalom szervezeti és politikai egységének létrejöttét. Alacs B. Tamás A tengerekkel épp úgy nem lehet betelni, mint a kikötőkkel. Az Égei-tenger mesésen kék. A Thrák- tenger vize selymesen simogat. A Márvány-tenger pedig már a háremek áttetsző vizű márványmedencéit igézi. Pireusz hajóóriásaival, tarka forgatagával zsongít. Szaloniki esti kikötőjében színes lámpafüzérek a parton, s a távolban apró, hunyorgó csillagokként világítanak a távozó és érkező hajók. Rodostóban halászbárkák színpompás sokasága. De vajon mit ígér a Boszporusz, két partján a két és fél milliós Isztambullal? Az ember soha ne hallgasson másra, ha nem akar magának kellemetlen perceket, félórákat. Már Athénben illett volna megtanulni ezt az igazságot, ahol két órát keringtünk azért, hogy megtaláljuk az ajánlott szállodát. De mi volt ez Isztambulhoz képest? Sétakocsikázás. Egy barátunk, »ki tavaly járt ugyanitt, az öreg városrészben, Sir- keciben, ajánlott egy hétemeletes, tiszta, főleg olcsó szállodát, mondván: Sirkeci Isztambul szíve, hiszen minden nevezetesség ott található, a Kék mecset, a Hagia Sophia, a Topkapi szeráj, sőt még a Nagy bazár is. Ez a jótanács okozta a galibát. Barátunk ugyanis csupán azt felejtette el közölni, hogy nem autóval érkezett Isztambul falai alá. Szó- szerint: falai alá, mert ahhoz, hogy eljussunk a jobbnak ígérkező úton Sirkecibe, meg kellett kerülni a várost, amelyet még ma is zárt fal vesz körül. Gsak a hajóállomásnál, a Boszporusz partján, a Galata híd mellett juthattunk a falon belülre, s kezdődött zarándok- útunk ji dimbes-dombos, szűk sikátorok között, ahol ismeretlen minden közlekedési szabály. Index mintha nem is lenne a hatalmas Chevroleteken, amelyeket itt Dol- mus néven, iránytaxiként tartanak számon. A Dolmust bárki, a legnagyobb forgalom közepette is megállíthatja, hogy be- vagy kiszálljon belőle. Aztán vagy jót a fék, vagy esörrennek a lökhárítók. S ami csak nehezíti a pesti közlekedéshez szokott autós dolgát: Isztambulban az élet a szó szoros értelmében az utcákon zajlik. A kézművesek csöppnyi műhelyük előtt űzik mesterségüket, s ahol néhány tenyérnyi szabad hely akad, azt ellepik a görögdinnye- és uborkaárusok és a legkülönfélébb portékát kínáló üzletemberek. így kezdődött ismeretségünk Isztambullal, amiben azért volt valami nagyszerű: szinte percek alatt beleszoktunk, a tarka, keleti nyüzsgésbe, s miután három percnyire a Hip- podromtól, egy félreeső, széles és csendes utcában nemcsak szállodát, de előtte a járdán jókora, s biztonságos parkolóhelyet is találtunk, egyszeriben csodálatosnak tűnt minden. Annál is inkább, mert a kétágyas, elkülönített tussolóval is felszerelt szobáért mindössze negyven török lírát kértek egy éjszakára, ami magyar pénzre átszámítva, csupán nyolcvan forint. Aztán a térképet félretéve, arra indultunk, amerre a legtöbb minaret csúcsa látszott a házak fölött. Ennél jobb iránytűt aligha használhat a messziről érkezett turista Isztambul városában. S mire ocsúdik az ember, már ott magasodik előtte a Kék mecset, kupoláival, félkupoláival és hat minaretjével. Ez a világon az egyetlen mecset, amelynek hat minaretje van. Illetve, a mekkai főmecsetnek volt még ennyi 1616-ig, a Kék mecset felépítéséig, amelynek építtetője, I. Achmed szultán kénytelen volt még egy hetedik minaretet emeltetni a mekkai főmecsethez. A látvány lenyűgöző. Annál is inkább, mert a Hippodrom terének széléről, ahol állunk, szemünk nemcsak a Kék mecsetet fogadja be, hanem a két páratlan szépségű obe- liszket, a Hagia Sophiát, a Szent Bölcsesség bazilikáját, amely mögül idelátszik a Topkapi szeráj, az egykori Fényes Porta minaretje is. A Kék mecset, a Hag'a Sophia és a Topkapi szeráj már zárva, marad a Hippodrom, amely a bizánci időkben híres sportversenyek, viadalok és lázadások színhelye volt. A tér Kilátás a Hippodromról, előtérben Nagy Konstantin obeliszkje. északi részén Nagy Konstantin állíttatott obeliszket. A vele szemben álló, huszonöt méter magas, egyetlen kőből faragott, hieroglifákkal díszített obeliszk az időszámítás előtt ezerötszáz évvel még a karnaki templomban állt. 390-ben Theodosius császár hozatta el Egyiptomból, s állíttatta fel ezen a téren. A téren nyüzsgő, tarka emberáradat. Zömmel turisták, főleg nyugatnémetek, franciák, angolok, hollandok és amerikaiak. És hippik, hippik minden mennyiségben. Tor- zonfoorz, rojtos gúnyájú fiúk és lányok a világ minden tájáról. Szálláshelyül is berendezett autóbusz- matuzsálemekkel és rikító-tarkára festett autókkal Senki nem fordul meg utánuk, úgy mennek el mellettük a rendesen öltözöttek, mintha nem is léteznének. Itt, Isztambulban — ami a világ bármely más táján egzotikumként hatna — természetes. Nemcsak a hippiáradat. Az is, ha valaki minden ok nélkül kiabálni kezd az utcán, mintha valamit árusítana. Fel sem figyelnek rá az emberek. Mint ahogy arra sem: még este nyolc órakor is nyolc-tíz éves gyerekek görnyednek a cipőtisztító standokon a járókelők poros cipői felett. Már alig bírjuk emelni a lábunkat, de még mindig Isztambul utcáit rójuk. Nem tudunk betelni csodálatos furcsaságaival. Pedig számunkra a legnagyobb csoda csak este háromnegyed tízkor következik be, amikor az elcsendesülő város felett érces hangon megszólal a Kék mecset müezzinje, amelyet negyedórán át a hatalmas város legalább ötven mecsetjének müezzin- kórusa követ Zeng, zúg a sokszólamú kar: Allah akbar! Allah il Allah! Mint az Ezeregyéjszaka meséiben — csak napjainkban már többnyire magnetofonról és hangszóróból. Prukner Pál