Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

»73. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK Fundazol Ez év nyarán, a rendkívüli gombafertőzések idején mu­tatkozott be a Chinoin Gyógy­szergyár első gombaölőszere, a Fundazol. A saját technoló­giával előállított növényrend­szer a növények levelébe, szá­rába feszívódva nemcsak megakadályozza a fertőzést, hanem szükség esetén meg is gyó­gyítja a különböző zöld­ségfélékét. ' A sikeres premiert rendkí­vüli érdeklődés követte hatá­rainkon túl is, elsőnek Csehszlovákiába szállítottak nagyobb mennyiségben, ezt követően Bulgária, Len­gyelország, a Szovjetunió ka­pott mintát a kipróbáláshoz. Szigetcsépi kísérlet „Összkomfortos” Mit mond a tudós az új fajtajélőitekről? A Kertészeti Egyetem szi­getcsépi telepén olyan új sző­lőfajtajelölteket sikerült előál­lítani, amelyek a korszerű nagyüzemi termesztés vala­mennyi követelményének ma­radéktalanul megfelelnek. Mínusz 25 fokot is Az új hibridek 25—27 fo­kos fagyot is könnyűszerrel át­vészelnek, tökéletes peronosz- póraellenállók és a különbö­ző rothadásos gombamegbete­ÚJ SZEMKLINIKA y Formai megoldásában is korszerű az új klinika. A Budapesti I. számú Sze­mészeti Klinika a Tömő utcá­ban új, korszerű épülettömböt kapott. A nyolcvanmillió fo­rintos beruházással készült új intézetben ambulancia, oktatá­si helyiségek, laboratóriumok, két műtő és 168 ággyal ren­delkező hatosztályos kórházi rész kapott helyet. Itt kapott otthont az Országos Szemé­szeti Intézet is. Az új klinika megkezdte működését, naponta 130 bete­get vizsgálnak meg az ambu­lancián, és elfoglalták helyü­ket az első páciensek a kór­házi részben. Elvonultak a bányamentők Befejezték Tatabányán a tűzkárok helyreállítását gedések ismétlődő támadásait is kivédik. A jó tulajdonsá­gokat az is tetézi, hogy az új fajtákat nem kell fedni-nyitni és permetezni is, csak mini­málisan. Üzemszervezési és gazdaságossági szempontból nagy előny, hogy a metszési munkálatokat az egész tél fo­lyamán egyenletesen lehet vé­gezni és így a sok problémát jelentő munkacsúcsokat ki le­het küszöbölni. Mindezeken túl azért is előnyösek az új „kreációk”, mert még öntözés nélküli, száraz körülmények között is 60—100 mázsa ter­mésátlagot biztosítanak. Az „újszülöttek” dr. Tamás- sy István egyetemi tanár és dr. Koleda István egyetemi docens csaknem húszéves ku­tató-kísérletező munkájának eredményei. Főleg sík vidéken Mint Tamássy professzor el­mondta, több körülmény in­dokolta és sürgette az új sző­lőfajták megszületését. Eddig nem rendelkeztünk a mi szél­sőséges ökológiai viszonyaink­hoz jól alkalmazkodni tudó, maximális termésbiztonságot nyújtó fajtákkal. Kiváltkép­pen a sík vidéki szőlőtermelő nagygazdaságok voltak ezért nehéz helyzetben. Főképpen a fagyveszéllyel nem tudtak eredményesen megbirkózni, ami pedig évtizedekre vissza­nyúló felmérések tanúsága szerint meglehetősen gyako­ri „vendég” volt a szőlős por­tákon. Egy-egy tízéves sza­kaszban — kiszámíthatatlan, szeszélyes eloszlásban — álta­lában évenként fagytak el a tőkék. A peronoszpóra szintén nagy anyagi károkat okozott. A permetezés különösen olyan csapadékos évjáratokban oko­zott gondot, mint amilyen pél­dául a? idei is volt. amikor 15 —20 alkalommal kellett ezt a költséges és fokozott munka­erő-igénybevételt jelentő te­vékenységet elvégezni. . — E negatív természeti I adottságokat szem előtt tartva 1 kelett keresztező kísérleti munkánkhoz megfelelő part­nert keresnünk. Hosszú időn át tartó, alapos felderítő mun­kával az Amur vidékén sike­Hosszú hónapokig tartó küz­delmes munka után elvonultak a bányamentők a tatabányai 12/a aknából, ahol a múlt év novemberében pusztító tűz ke­letkezett. Többszöri sikertelen próbálkozás után óriási mennyiségű vizet juttattak a külszínből a mélybe, s ezzel fojtották el véglegesen a tüzet. A bánya helyreállítása, a föld alatti térségek felderítése rendkívül nehéz és hosszan tartó feladat elé állította a bá­nyamentőket és az akna dol­gozóit, mert a tűz és a víz nagy károkat okozott. Sok om­lás, törés keletkezett, tönkre­mentek a biztosító berendezé­sek. Szinte centiméterről cen­timéterre haladva hódították vissza a bányatérségeket és foglalták el régi munkahelyü­ket a bányászok a még több millió tonna kitűnő minőségű szenet rejtő tárnában. A bá­nyamentők munkájára már nincs szükség, s az akna dol­gozói már az utolsó „simításo­kat” végzik a tűz által meg­rongált vágatokon. A tűz kitörésekor a szén­medence más üzemeibe helyezett bányászok vala­mennyien visszatértek már a 12/a aknába. Naponta ezer tonna szenet küldenek felszínre, s várha­tóan szeptember végén érik el a tűz előtti, napi 1300 vagonos teljesítményt. A felmérések szerint a tűz több mint 47 millió forint kárt okozott a bányatérségekben és eszközökben. Visontára mennek Két tó jelzi majd: itt volt a bánya Az ecsédi külszíni bányában, ahol a jövő évben megszünte­tik a széntermelést, megkezd­ték az óriás gépek leszerelését. A termelés beszüntetésének első lépéseként már leállították a bányaüzem •adását, a 470-es marótár­csás kotrógépet. A széntermelés most már hó­napról hónapra csökken és folyamatosan vonják ki a munkából, a többi gépet is. Az ecsédi külfejtés — a tervek szerint — 1973 derekáig telje­sen elcsendesedik. Közben a bányagépeket a szomszédos visexntai szénmezőre telepítik át. Az ecsédi bányászok — mintegy ötszáz ember — a fej­lődő és automatizált rendsze­rű visontai külfejtéses bánya­üzemben kapnak munkát. A Mátraaljai Szénbányák Válla­lat különösen nagy körülte­kintéssel intézkedik a bá­nyában dolgozó nők elhe­lyezéséről. Az ecsédi bánya nyomán két hatalmas — tengerszemnek beillő — tó marad hátra. rült találnunk egy liánszerű növényi tenyészetet, amely er­re kiválóan alkalmasnak bizo­nyult. Ennek a kelet-ázsiai fajtának több változatát elő­ször régi, kipróbált, klasszi­kus egyebekkel „hoztuk ösz- sze”, mint amilyen a hársle­velű és a furmint. Már az el­ső keresztezések is eredmé­nyekkel kecsegtettek: az utó­dok teljes fagy- és peronosz- póra-ellenállók lettek, szo­katlanul apró bogyóikkal és cukortartalmukkal azonban nem voltunk megelégedve. Visszakereszteztük tehát más magyar fajtákkal és olyan hibrideket kaptunk, amelyek az utóbbi években egyre job­ban elszaporodó szürke penész bántalmainak is ellenállnak és így a legnedvesebb időszakok­ban is teljes termést hoznak. Ugyanakkor boraik minősége jobb, mint az ezerjóé, a hárs­levelűé és a közkedvelt olasz- rizlingé. Előnyei közé tartozik az is, hogy kellemes aromája van és nem érződik rajta a direkttermő fajták „rókaíze”. Évi 15 millió Mivel az új fajtajelöltek al­földi, sík vidéken alkalmaz­hatók a legnagyobb hatásfok­kal, érthetően elsősorban az ilyen területeken gazdálkodó állami gazdaságok tetszését nyerték meg. Üzemi kísérleti szaporításuk eddig 15 kataszt- rális holdon történt; az eddigi eredmények nagyon biztatóak és a bővebb termőrefordulás i 2—3 év múlva várható. De már a hozzávetőleges számítá­sok is meggyőznek népgazda­sági hasznosságukról. Sík vi­déki szőlőterületeink karban­tartási munkálatai 250 millió forint költséggel járnak, s ha ehhez hozzászámítjuk a tíz­tíz százalékos terméskiesést, amit a növényi kórokozók je­lentenek, ez az összeg 370 mil­lióra duzzad. Viszont, ha a most nemesített hibridek — a legszerényebb kalkulációval — tíz év alatt az alföldi tele­pítések csak öt százalékán ho­nosodnának meg, már akkor is évente 15 millió forint len­ne a nagyobb hozamnál szár­mazó többletbevétel. Oláh Béla Huszonötszörös élettartam A földművelő szerszámok éltartósításának új módszerét a gödöllői Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet dolgozta ki. így a szerszámok élettarta­ma húsz-huszonötszörösére nő. A tsz-szakmunkásoknak az in­tézetben tanfolyamokon ok­tatják az eljárást. A kikísérletezett új anyag­gal bevonják a munkaeszköz élét. A metallográfiái mikroszkóp 1000 Celsius-fok feletti hőtar­tományban vizsgálja a fémek fizikai és egyéb tulajdonságait. Ékes János felvételei AZ ÁLLATKERTBEN VIZSGÁLJAK Viza- és kecsegehibridek Százhalombattán A százhalombattai temperált vizű halszaporító gazdaság 100 fiatal — mindössze 4—5 centi­méter nagyságú — viza- és ke- csegiehibridet importált a Szovjetunióból. Ezek a keresztezett halak ugyanis jól bírják a tavi életmódot, JEGYZET Mindent tudok rólad... 55 TAGADHATATLAN, hogy nem volt túlságosan jó vicc. Volt benne valami gyermeteg, s az is kétségtelen, hogy nem sok szellem sugárzott belőle. De hát ki hitte volna, hogy a mondat, abban a pillanat­ban, amikor elhangzott, nem merül végleg feledésbe? S ki hitte volna, hogy az illetőnek valóban lehet takargatni való­ja. Az történt ugyanis, hogy egy vállalatnál az egyik osztályve­zető csak úgy, pillanatnyi öt­letétől sugallva halkan oda­mondta a folyosón vele szem­be jövő másik osztályvezető­nek a nem túlságosan tréfás mondatot: „Mindent tudok ró­lad!” S aztán továbbsietett. Maga sem tudta másnap okát adni, hogy miért tette. Csak egy magyarázat jutott eszébe: egy tárgyalás közben megivott két konyakot, előtte nem evett, talán az ártott meg. Mindegy, van ilyesmi, ő már másnapra el is felejtette, s csak akkor döbbent meg, amikor a másik osztályvezető már a munkaidő kezdetekor bekopogtatott hoz­zá, s kínosan mosolyogva elő­adta a mondókáját: „Kérlek, én egész éjjel nem aludtam... De remélem, azért megértesz engem, ugye? Tudod, a gyere­kek miatt... Én sem ártottam néked soha ... Legyünk ezen­túl még jobb barátok. Remé­lem. köztünk marad ez az ügy!” Hát persze, hogy köztük maradt Annál is inkább, mert az ügy — nem ügy. A „tréfás” kolléga annyit tud a megrémí- tettről, hogy nem túlságosan rokonszenves ember, de a vál­lalatnál mégis köztiszteletben áll. Ha nem is szeretik, de be­csülik, mert sikeres ember. Nem lehet mindenki rokon­szenves, aki egyébként jól dolgozik, s megérdemli, hogy osztályvezetőségig vigye. TUDOM, MINDEN EMBER­NEK vannak magánügyei. Bár magánügyeket meglesni, s azokkal foglalkozni valóban felesleges, s undorító dolog. Itt azonban a megrémült em­ber alighanem attól rettegett, hogy valamiféle nem kívána­tos dolgai kerülnek napfényre. De hát milyen dolgok lehet­nek ezek? Súlyos bűnök, bűn- cselekmények aligha. A válla­latnál szoros az ellenőrzés, ami a hatóságokra tartozik, már nem maradhatott volna rejtve. Az osztályvezető élete a saját kis egzisztenciája kö­rül forog. Megteremtette ma­gának, ezt védelmezi. S alig­hanem — a saját megítélése szerint legalábbis — nem min­dig használt és használ tisz­tességes eszközöket hozzá. At­tól reszketett tehát, hogy ezek a dolgai jutnak napfényre. S kiderült, hogy szavai nem fe­dik igazi szándékait, s valaho­gyan álarcban éli egész életét. NEM TUDOM, HOGY SZÁNNI, vagy gyűlölni kell az ilyen embert. A gyűlöletre aligha szolgált rá jobban, mint a rokonszenvre, amely — mint már említettem — amúgy sem jut neki osztályrészül. Talán jobb szánakozni rajta. Van egy ember, aki tisztességgel és nyugodtan élhetne, és minden bizonnyal csaknem ugyanoda jutna, mint ameddig valójá­ban eljutott, de ő nem bízik sem saját magában, sem kör­nyezetében. Olyan eszközök­höz nyúl, amelyről, ha mások nem is veszik észre, hogy azok tisztességtelenek, maga is el­ítélő véleménnyel van. S az­tán egész életét megmérgezi a félelem, hogy egyszer leránt­ják róla az álarcot. S valaki elmondja, hogy ő nem olyan ember, aminek mutatja magát, hanem egészen más, hitvá­nyabb, gyengébb, amit meg is lehetne bocsátani, de azt, ami­vel álcázza magát, már ke­vésbé. S így zárja magát az illető egy szabad társadalom­ban valósággal a rácsok mögé, így válik saját rettegésének foglyává. Lehetetlen nem emlékezni rá, hogy régebben, és nem is olyan régen, valóban voltak idők, amikor szinte mindenki­nek volt félnivalója. Könnyű volt befeketíteni embereket, s akkor egy ilyen „mindent tu­dok rólad” tényleg fenyegetés­ként hathatott, hiszen apró- cseprő ügyek felnagyításával könnyen bajba lehetett hozni valakit. De hát ezek az idők szerencsére már elmúltak. In­kább arról lehet szó, hogy vannak, akiknek önmaguk előtt rossz a lelkiismeretük. S attól tartanak, hogy előbb- utóbb átlátnak rajtuk, és le­lepleződnek. BIZONY. LEHET ŐKET SAJNÁLNI. És csak azért ér­demes leleplezni őket, hogy a tiszta lelkiismeretnek na­gyobb becsülete legyen az életben. Pintér István a 24—28 fokos hőmérsékletet, annak ellenére, hogy az ősök — a viza és a kecsege — ki­mondottan folyóvízi, illetve tengeri halak. Az értékes kísérleti halakból a Fővárosi Állatkert édesvízű akváriuma is kapott két tucat­nyit," hogy takarmányozási vizsgálatokat végezzenek ve­lük. A különleges halak az egyik kiállítási akvárium­ban láthatók. A Fővárosi Állat- és Nö­vénykertben megtudtuk: az akklimatizálódási vizsgálatok során kiderül, hogy a viza- és kecsegehibridek — a vicsegék — milyen mértékben bírják a tógazdasági viszonyokat. Más­részt egy másik fontos kérdés­re is választ kapnak a szak­emberek : vajon elfogyaszt­ják-e a vicsegék az iszapra hulló mesterséges haltápot? E vizsgálatok célja minde­nekelőtt az, hogy a hazai halválasztékot idővel bőví­teni lehessen. A halpiacon néhány év múlva várható a vicsege megjelenése. E keresztezett halnak nincs szálkája, s a húsa borjúhúsra emlékeztető. Felemás almafa Másodszor virágzik az orgona Másodszor is virágzik az or­gona a Vas egyel Jakfán, özv. Jaródy Gyuláné Kossuth La­jos utca 30. szám alatti házá­nak udvarán. Legutóbb há­rom évvel ezelőtt figyelték meg ugyanitt ezt a ritka ter­mészeti jelenséget. Rumban, Tarr Antal kertjé­ben egy „felemás” almafa nyújt érdekes látványt. A fa egyik felén termés van, a má­sik fele pedig most virágzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom