Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

Tizenkét lakás - fiataloknak Jelentős munkát végeznek városszerte Beszélgetés az Építő Ktsz elnökével T A portás élőbb megkérdi, kit keresek, s csak azután mehetek be a Nagykőrösi Építő Ktsz irodájába. Horváth József elnök széket kerít, be­szélgethetünk. — Milyen munkákat végez még ebben az évben a ktsz? — Nagyon sokat. Talán legkiemelkedőbb az ifjúsági lakások építése. — A KISZ égisze alatt? — Nem. I A KISZ akciója befejező­dött. Abban ÍZ család tár­sult, ebben akár száz is szövetkezhet. — Hol épül fel a ház? — Az Ifjúsági utcában, ahol 12 lakás munkálatait kezdtük meg. 2 millió 600 ezer forint értékben. — Nagykőrösön dolgoznak-e még más helyen? — Régóta kapcsolatban ál­lunk a Budapest és Környéke Tejipari Vállalattal. Most, a tejüzem felújítása keretében, a technológiai villanyszerelé­si munkákat mi végezzük. A DÉMÁSZ igazgatóságon is dolgoznak embereink, födémet cserélnek, a kórházban pedig köz­ponti fűtést szerelnek « fel, negyedmillió forint ér­tékben. — Támogatják a családi- ház-építkezéseket is? — Természetesen. A Tor­másban, illetve a Regős utcá­ban emelnek embereink egy- egy házat. E házak átadása á közeljövőben várható. Telje­sen ml építjük fel őket. — Van-e elég szakembe­rük? — Jelenleg 118-an dolgoz­nák nálunk, megfelelő a lét­szám. Néhány segédmunkást tudnánk csak felvenni. — Milyen a szakember­utánpótlás? — Három szakmában fo­lyik iparitanuló-képzés; ■' kőműves, kőfaragó és üve­ges szakmunkásokat neve­lünk. — Az új szakemberek meg­maradnak a ktsz-nél? — Van, aki marad, de szép számmal akad olyan is, aki más vállalathoz pártol át. Nem ritka az olyan sem, aki Pestre megy, szerencsét pró­bálni. — Mennyi a kezdő fizetés? — A szakmunkásvizsgától függ. A legkevesebb a 9.50-es órabér, ha átszámítjuk, mert embereink teljesítménybér­ben dolgoznak. — Brigádjaik is vannak? — Természetesen. Egy-egy építkezéshez bri­gádokban vonulnak ki em­bereink. Jelenleg öt kőmű­ves brigádunk van, átlago­san 4—5 taggal. Ősszel hagyományosan minden esztendőben megren­dezi a Vöröskereszt városi szervezete a városi véradó­napot. Az idén csütörtökön, szeptember 28-án, adhatnak — Milyen a gépállományuk? — Jónak mondható. Gépe­ket ritkábban vásárolunk, mert van belőlük elég, jó- szerint csak pótoljuk a kiöre­gedetteket. — Hány törzsgárdatagjuk van? — A ktsz tavaly volt 20 esztendős. Nyolc alapító tag­nak adtunk át jutalmat, több mint harminc 15 éve és szám­talan 10 vagy 5 éve itt dolgo­zó íörzsgárda tagnak pedig jelvényt mindazok vért a betegek gyó­gyulására, akik önként jelent­keznek. A véradást az idén is a Kinizsi Sportkör nagyter­mében tartják, reggel 9-től délután 4 óráig. Amíg a gépkocsit javítják A Gépjavító és Faipari Ktsz új szervizéből naponta húsz megjavított gépkocsit bocsátanak el. A kocsik gazdái kényel­mesen berendezett helyiségben várhatják meg a javítást. Kiss András felvétele B. J. Csütörtökön: Városi véradónap Szultáni rendelet a XVI. századból ÉRTÉKES, GAZDAG ANYAG A LEVÉLTÁRBAN Éppen egy éve adtunk hírt lapunk hasábjain arról, hogy városunk jelentős kulturális intézménnyel gazdagodott: a levéltárral. Most, egy észtén- dó elteltével, ellátogattunk a Hősök terén levő épületbe. A nagykőrösi levéltár, mely a Pest megyei Levéltár kiren­deltsége, szinte a földből kinő­ve, egyik napról a másikra modern, nagyszerű létesít­ménnyé vált. A hatalmas raktártermeken kívül, melyekben most már nagyszerű rendben sorakozik a mintegy hatvan folyóméter­nyi anyag, nagyon szép, tágas irodák, kezelőtermek is van­nak, továbbá tágas kiállítóhe­lyiség és egy, a korszerű igé­nyeknek mindenben megfelelő kutatóierem is. Ez utóbbi talán a legszebb része az épületnek. Persze, egy levéltár igazi ér­tékét nem a külsőségek adják. Ám a körösieknek nincs oka szégyenkeznie írásos anyagára sem. Két helyről érkeztek a kéz­iratok: az egyik rész a város levéltári anyaga, amelyet Kecskeméten őriztek eddig, a másik rész letéti anyag, a Pest megyei Levéltár tulajdona, mely a másodpéldányokból és a ceglédi járás írásdokumsntu- tnaiból áll. Már eddig is sok érdekesség került felszínre. A legrégebbi anyag 1593. október 16-án kelt: egy szultá­ni rendelet másolata. Egy-egy török szövegű írás hátlapján, az akkori körösi fő­bíró kezeírásával magyarul is olvasható a szöveg értelme, magyarázata. íme egy példa 1644-ből: „Oszmán Vezér Pasa urunk ő Nagysága adta ezt a szolgálat felől, hogy semmi más művé ne szolgáljunk, de éjjel és nap­pal az császár mellett söré­nyen és készen munkálkod­junk.” Egy másik érdekes írás 1669-ből való: Juszuf aga nyugtája a „lajosi pusztabér felöl”. Hadd álljon itt egy név is: az egyik főbírót Fruttus Már­tonnak hívták a XVII. század­ban, a levéltári adatok tanú­sága szerint. A nagykőrösi levéltár létre­hozója és mindmáig irányító­ja, tudományos vezetője dr. Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója. A város vezetőin kívül elsősorban ne­ki köszönhető, hogy Nagykő­rös rangját ilyen jelentős kul­turális intézménnyel emelhet­te. Tóth Tibor Mit látónk ma a moziban? Fuss, hogy utolérjenek. Szí­nes, zenés magyar bűnügyi filmvigjáték. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Egy a szívem. Az utolsó levelek. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. RÁKÓCZI TSZ Befejezték a rozs vetését Hordódongák és parkettalécek — Paprikaszüret Bartók-, Kodály- és Erkel-művek Dalostalálkozó Isaszegen Viszonzás jövő nyáron Az isaszegi művelődési ott­hon férfikara szeptember 24- én, vasárnap, dalostalálkozó­val ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepsé­gen hivatalos volt a Nagykő­rösi Művelődési Központ férfi­kara is, amely a műsorban Bartók-, Kodály- és Erkel- műveket mutatott be. Kovács Lajos, a Kórusok Országos Tanácsának Pest me­gyei titkára, a jubiláló kórus tagjainak emlékjelvényeket adott át. A kórustalálkozót baráti hangulatú beszélgetés követte. A nagykőrösi férfikar jövő nyáron ünnepli fennállásának 90. évfordulóját, amelyet ha­sonló, de országos méretű da­lostalálkozóval ünnepel majd. A vendégek között természe­tesen ott lesz az isaszegi jubi­láló énekkar is, viszonozva a körösiek köszöntését. o Éleset harsan a csengő. Ki jöhet? Égy kislány áll az ajtóban. — Szervusz, Tünde! Mi új­ság? — Csak jöttem — feleli. — Leteszi az iskolatáskát, leveti a kabátját. — Hogy van édesanyád? — Beteg. Fáj a torika. Ott­hon van. A beszélgetés elakad. A fel­nőttek beszélnek csupán, Tün­de a tükör elé áll, illegeti ma­gát. Dolgom végeztével, indu­lok. Hívom a kislányt is, mert csak feltartaná barátnőmet a munkában. e Az utcán beszélgetünk. — Ma hamarabb jöttem el az iskolából — mondja Tünde. — Hogyan? — Elkéredzkedtem a tanító nénitől. Azt mondtam neki, hogy édesanya kéri, engedje­nek el korábban. ( — Akkor miért nem sietsz haza? Édesanyádnak is jóles­ne, hisz betegen fekszik. Segí­tenél neki. A válasz hallgatás. Ellensé­gesen pislog rám a gyerek. — Egyébként is, tisztában vagy azzal, hogy amit most tettél, nem válik dicsőségedre? Ezt úgy hívják, hogy hazugság. Most már végképp harag­szik rám. El-elmaradozásával jelzi, hogy unja a prédikációt. — Légy szíves, siess haza, négy órára otthon legyél — mondom búcsúzóul, amikor el- válok tőle. © Nem mondtam volna el a történetet, ha lépten-nyomon nem hallanék hasonlókat. Ba­rátnőm iskolás lányát is pél­dául számtalanszor kísérik ha­za tanítás után osztálytársai, vagy nagyobb lányok, akik A Rákóczi Termelőszövetke­zetbe igyekeztem. A Ceglédi országút melletti hétvégi ker­tekben itt is ott is építget­ték a kisebb-nagyobb házacs­kákat. A homokos földben a kukorica lassan érni kezd, sőt, már olyan parcellát is talál­tam, ahol törték. Jó a kukoricatermés A termelőszövetkezeti köz­pontban a fafeldolgozó mellék­üzem tagjai, az iroda mellett, méteres átmérőjű, hatalmas tölgyfarönköket hasogattak. Ott találtam Szabó Elemér elnököt is, aki elmondotta, hogy a kis üzem, melyet fej­lesztettek, előzetes megrende­lések alapján, egy tapasztalt kádármester, Csibrán László vezetésével, hordódongákat, a hulladékdarabokból pedig par­kettaléceket készít. Áruik jól értékesíthetők. Később a mezőgazdasági munkák felől érdeklődtem. — Azok tervszerűen foly­nak — felelte az elnök. — öt­ven hektár búzát, ötven hek­tár rozsot és ötven hektár tri- tikálét vetünk. A rozs vetését nem mennek egyenesen haza, hanem egy kicsit még csava­rognak, azután valami kifo­gást mondanak otthon, például azt, hogy tovább tartotta benn őket a tanító néni. A szülő el­hiszi, nem jár utána, a „csel” tehát sikerült, lehet folytatni... ípv kezdődik a csavargás. A gyerekeknek szükségük van önállóságra, de nem effé­lére! Ha a kis csínyeket nem kérjük számon tőlük, könnyen érhetnek bennünket meglepe­tések a későbbiekben: akkor, amikor már azt kérdezgetjük magunktól, hogy lehetséges ez, mikor kezdődött, akkor, amikor a gyerek már rászo­kott a hazudozásra, a csavar­gásra. Jó lenne, ha nem késnénk el a kérdezéssel. Az Nk. Konzervgyár Kinizsi Sportkörének legutóbbi elnök­ségi ülésén id. Fülep Endre szakosztályvezető számolt be a férfi asztalitenisz-szakosz­tály munkájáról. A fiatalok nevelése 10—15 éve folyik a Kinizsiben. Most 20—30 fia­tallal foglalkozik az edző. Az iskolákból a legjobb tanulók jönnek asztaliteniszezni, akik, amikorra beérnének, tanul­mányaik miatt máshová men­nek. Most a konzervgyári KISZ-esekből és az ipari ta­nulókból tervezik az utánpót­lást. _ Az NB III-as csapat, amely két jó és néhány kiegészítő versenyzővel szerepel, a gyu­Felemeljük a poharainkat, s könyököt váltunk a pultszegé­lyen. A konzervgyár következett véglegesen. Harminc éve lé­pett be, s huszonöt éves szol­gálat után lett nyugdíjas. Mindennel foglalkozott, de legszívesebben a fiatalokat ta­nította. Talán azért is vonzó­dott hozzájuk, mert neki nincs gyereke. Az utolsó húsz évben lakatos volt. — Akinek embersége, tisz­tessége van, az a szakmát is megtanulja — vallja most is az öreg. — Nekem két szak­mám van, de sok mindenhez értek. Most újra az vagyok, ami voltam: útépítő. Eldol­gozgatok így, nyugdíjasán. rkot ás, köveket igazít, sorompót emel a felásott út előtt. Otthon a bográcsnak fület készít, tetőt javít, s fáj a szíve, ha néha-néha fülébe cseng a kovácsok üllőjének hangja. Olykor meg-megjele- nik előtte a hajdani taligás embersereg a mostani modern útépítés helyén. Miklay Jenő a héten befejezzük, majd fel-» készülünk a 87 hektárra szánt borsó tavaszi elvetésére. — Milyennek ígérkezik a kukoricatermés? — Elég jónak, de napos idő kellene, hogy beérjenek a csö­vek. Próbaásások Közben odalépett Podráczki Ferenc, a termelőszövetkezet növényvédelmi felelőse és je­lentette az elnöknek, hogy a közös gazdaság teljes területén próbaásásokat végez annak megállapítása céljából, milyen kártevők élnek a talajban, hogy a növényvédelmet a szükséglet szerint szervezze meg. — Mi lesz a termelőszövet­kezet szarvasmarha-telepével? — A szanálási bizottság ha­tározata szerint — felelte az elnök —, marad, ahogy van, és a megkezdett építkezések is félbeszakadtak. Folytatásuk lehetőségét a tagságnak kell megteremtenie. Télrevaló Hazafelé jövet belátogattam a közös gazdaság kertészeté­be is, ahol Szabó Barnabás te­lepvezető nyilatkozott: — Szüreteljük a paradi­csompaprikát, a fejes káposz­tát, és szedjük a cecei paprika meg a paradicsom utolját. Az üvegházakba paprikát ülte­tünk, hogy télen se hiányoz­zék. ___________ K. L. Id őszakos áramszünet A DEMASZ, a Kossuth La­jos utcai kisfeszültségű háló­zat átépítése miatt mától, szeptember 27-től, október 20-ig, munkanapokon áram­szünetet tart a Kossuth Lajos utca elején, a 35-ös számig, továbbá az Aulich, Schweidel, Knézich, Pöltenberg, Nagy Sándor, Kiss Ernő, Lázár, Leiningen, Lachner, Dem- binszki, Bulcsú és Magas ut­cában. laiak visszalépésével, meg­menekült a kiesési gondok­tól. 1973-ra egy jelenleg Nagykőrösön lakó és dolgozó, volt ceglédi játékos csatasor­ba állításával erősödhet a gárda. Az edzések szorgal­mas látogatásával több fia­tal is erősséggé válhat. Dér Ambrus elnökségi tag hozzászólásában arra figyel­meztetett, hogy sokkal töb­ben szerethetik városunkban e sportágat, mint ahányan űzik jelenleg versenyszerűen, s ja­vasolta, hogy a városi bajnok­ságot őszi időszakban rendez­zék meg. Többek javaslata után Nyi- kos József sportköri elnök bejelentette: négytagú csa­patokkal, iskolák közötti baj­nokságot is szerveznek, ván- dorserlegért. Végül elfogad­ták Szabó Sándor labdarúgó­oktató szerződésbontó kéré­sét: a felnőttek edzéseit ideig­lenesen Bakonyi István ve­zeti. Példátlan sportszerűtlenség A versenykiírás szerint, 4 mérkőzésen kellett volna ta­lálkozniuk, Monoron, az ottani és a körösi gimnázium kosa­rasainak a bajnoki pontokért. A mieink annak rendje és módja szerint el is utaztak. A monoriakat, de a bírákat sem találták a pályán. A mér­kőzések elmaradásáról a kö­rösiek nem kaptak semmiféle értesítést. Nemcsak hiába utaztak, de felesleges kiadá­saik is voltak. SZERDAI MŰSOR Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 15.30: Nk. Kinizsi—Soltvadkerti TE ba­rátságos mérkőzés. S. Z. Ahogy elkezdődik HA PÖNG AZ ÜLLŐ... Szabó Mária SPORT Hogyan fejlődhetne az asztalitenisz Nagykőrösön? F élkönyékkel támaszko­dunk a söntés pléhszegé- lyü pultjára. Az öreg nem is rendelt, elébe tették a nagy- fröccsöt kövidinkából. Ismerik. Finomabb bort csak kénysze­rűségből iszik. A sört nem is kedveli, legfeljebb reggel egy kupica pálinkát kér, gyomor- erősítőnek. Nem részeges. Azt hiszem, csak a hangulat ked­véért poharazgat. Kocsisokkal, orvosokkal, gépészekkel, új­ságírókkal. Csendes ember, halkan beszél, megfontoltan. Nyugdíjas. A postás havonta 1600 forintot kézbesít neki. A felesége, Rózsika néni is nyugdíjas, szerényebb összeg­gel. S ő mégis dolgozik. Mi­nek? Hisz nem szorul rá. — Kell hogy éljek — mond­ja. igarettával kínálom. El- hárítja. Valamikor erős dohányos volt. Fogadásból ab­bahagyta. Tíz liter bor a tét. Másfél év múlva megkínálha­tom. Arca napszítta és mosolygós. Most az útépítőkhöz szegődött el. Nyáron ritkán látni ing nélkül. Fényképet vesz elő tárcájá­ból. Nagyon régi kép. Hajdani útépítők néznek rám róla. A lapátok gúlába rakva. Pista bácsi, az akkor fiatal Orbán István, ásót szorongat. Hátuk mögött talicskák, kordélyok. Az öreg fénykép dokumen­tum értékű. Pista bácsi is an­nak tartja. Más okból. A há­tuljára tintaceruzával írta rá, negyvenöt évvel ezelőtt: „Sze­retettel, Rózsikámnak”. Nekem is nehezen, féltve adja át. Később elhagyta a kubikos­életet, amelyet abban az idő­ben kényszerűségből vállalt. A kecskeméti Eber Márton ko­vácsmesternél szabadult fel. A mester csak inasokat tartott, segédet nem. — Ha az üllőt hallom pön- geni, ma is a izívem hasad érte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom