Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám
1972. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT '"%/£íWap 3 Többet tenni a fiatalokért ILKU PÁL SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA A PARLAMENTBEN Tegnap délelőtt a Parlament delegációs termében llku Pál művelődésügyi miniszter, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elnöke, valamint Nádor György, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkára sajtótájékoztatót tartott ifjúsági művelődési és kulturális ellátottságáról, valamint az ifjúsági törvény meghozatala óta eltelt esztendő eredményeiről és tapasztalatairól. llku Pál bevezetőjében elmondotta, hogy az élmúlt években tovább nőtt a fiatal korosztályok műveltsége, növekedtek a kulturálódás lehetőségei, bővült ezek választéka. A települések nyolcvan százalékában működik valamilyen közművelődési intézmény, és ezek látogatóinak mintegy hetven százaléka fiatal. A további előrehaladás érdekében az eddiginél többet kell tenni azért, hogy tudatosabb és tervszerűbb legyen a fiatalok szocialista eszmeiségű, magas színvonalú és megfelelő mennyiségű művészeti alkotásokkal történő ellátása, és az iskolák, valamint a közművelődési intézmények jobban felkészítsék a fiatalokat a kultúra befogadására, az igényes válogatásra. Az iskolának, mint potenciális ifjúsági művelődési központnak — mondotta a továbbiakban a művelődésügyi miniszter — a tanulók önkéntes és kedvelt tartózkodási helyévé kellene válnia, különösen a szünidőkben. Nem kielégí- tőek azonban az ehhez szükséges feltételek, sokszor az új iskolákban nem terveznek közösségi tevékenységre alkalmas helyiségeket. És arra is kevés a példa — bár van erre vonatkozó rendelkezés —, hogy az iskolákat hét végeken, illetve a szünidőkben az ifjúság művelődésének és szórakozásának rendelkezésére bocsássák. klubéletre alkalmas üzemi helyiségek negyven százaléka szűnt meg. És hátrányosan hat a- fiatalok kulturális életének alakulására az is, hogy a művelődés támogatása a vállalati nyereség függvénye; valamint az, hogy, a részesedési alap felosztása — mivel a szociális, kulturális és sportcélokra fordítható összegek egy tételben szerepelnek — általában a művelődés és a tömegsport rovására történik. Külön gond az ingázók, bejárók — az összes munkás- és alkalmazott fiatal közel ötven százaléka! — szabad idejének eltöltése a várakozási és utazási körülmények, valamint a lakóterületi, különösen a falusi szórakozási lehetőségek mosto- hasága miatt. Az új lakótelepeken a növekvő költséggel megvalósítható lakások megépítése általában a kapcsolódó beruházások — köztük elsősorban az ifjúságot érintő közösségi helyiségek — rovására biztosítható. Ugyanakkor megnőtt az ifjúság igénye — folytatta tájékoztatóját llku PóX —, amit sok példa bizonyít. Az országban ötezer ifjúsági klub működik, közülük eddig háromszázötven nyerte el a kiváló címet. A színházlátogató fiatalok száma továbbra is örvendetesen emelkedik. Ebben jelentős szerepük van a központi állami támogatásból, a kulturális alapból biztosított kedvezményeknek. 1971-ben a színházak 1831 ifjúsági előadást tartottak ötszázhetvenezer fiatal néző részvételével, az esti előadásokra pedig százharmincezer kedvezményes jegyet és tizenötezer ifjúsági bérletet adtak ki. Jó a gyermekek és kisiskolások, azonban nem probléma- mentes a serdülők könyvellátása. Évek óta kicsi a választék, csökken a példányszám, hiányoznak a napjaink forra- dalmiságát, közéleti magatartását bemutató művészi igényű szépirodalmi alkotások, valamint a színvonalas, népszerű ismeretterjesztő művek. S bár az ifjúság könyvtári ellátása kielégítő, az iskolákban viszont sokszor hiányzik a megfelelő könyvállomány. Csak eddigi eredményeinkre támaszkodva javíthatunk munkánk színvonalán — mondotta a tájékoztató befejezéseként llku Pál; majd pedig az újságírók kérdéseire válaszolt Ezt követően Nádor György emlékeztette a sajtó képviselőit arra, hogy éppen egy esztendeje fogadta el az ország- gyűlés az ifjúsági törvényt, s. azóta máris több jelentős eredmény született. Elmondotta a többi között, hogy az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács az idén tizenötmillió forintot fordított az ifjúság utazásának, kulturáltabb üdültetésének biztosítására a különböző kedvezményes utazási, étkezési és szállásjegyek kibocsátásával. Az eredmények közé tartozik az is, hogy 1973 szeptemberétől bevezetik a középiskolai tanulmányi ösztöndíjrendszert, amelynek keretében tízezer fiatal kaphat évi két-négyezer forintos támogatást tanulmányainak folytatásához. Ma: avatás A legtöbb esetben anyagi okok akadályozzák ezt, de nem egy esetben a helyi vezetőknek az értetlensége, akik nem értik az iskolának a közművelődés egészében betöltött szerepét, jelentőségét Bár az elmúlt években nőtt a szociális, kulturális és sportcélokra fordított összegek nagysága — a szolgáltatások jelentős mértékű áremelkedése miatt — a kulturális intézmények működési feltételei mégis romlottak. 1965 óta például a Tizenkét méter magas Buda Ma avatják fel a főváros centenáriumára készült szobrot Kiss István szobrász- művész alkotását. A margitszigeti szökőkút . előtt felállított 12 méter magas, monumentális acél és vörösréz emlékmű összefonódó lángnyelveivel jelképezi a három egykori város: Buda, Pest és Óbuda egyesülését. Budapest új dísze valóságos múzeum: acélfalainak est centenáriumi emlékműve „kapuján” belépve, a főváros száz évének történetét bemutató szimbolikus és valóságos tárgyak bronzmegmunkálásai vallanak az elmúlt időkről. A szobor még épül, a pesti lelemény azonban máris különböző nevekkel ruházta fel. Nevezik nyíló kagylónak, vannak, akik kipattanni készülő bimbónak látják, de sokak szerint űrhajóra emlékeztet leginkább. dók jutalmat csak három hónap után kaphatnak. Nem kaphat 5 százalékot a szocialista brigád egyetlen tagja sem, ha a brigád négy vagy ennél több tagját hanyagság vagy ittasság miatt kizárták a jutalmazottak sorából. A Gagarin brigádban például már előfordult, hogy az egyik dolgozó részegen jelent meg a munkahelyén és botrányt okozott, s ezért kizárták a brigádból. Ehhez a módszerhez persze, csak végső esetben folyamodnak. Ugyanis feladatuknak tartják a nevelést, tudják, hogy senki sem kész szocialista emberként lép a brigádba, a brigád, mint mikroközösség alkalmas rá, hogy nevelje az embereket. A dánszentmik- lósi határ szőlőtermő vidék, s természetes, hogy az emberek megisszák a jó bort. Tehát nem a borivást, hanem a mér- téktelenséget ítélik el. Legfontosabbnak a nevelést, a meggyőzést és az anyagi megbecsülést tartják. Jutalom és öntudat A felsoroltakon kívül a párt- szervezet javaslatára a tsz- vezetőség a szocialista brigádok versenyjutalmazására a gazdasági év végén százezer forintot fordít. Az idén nyolc szocialista brigádot jutalmaznak, mégpedig a következőképpen: az első helyezést elért szocialista brigád minden tagjának ezer, a másodiknak kilencszáz, a harmadiknak nyolcszáz forintot adnak: helyezésekként 100 forinttal csökken az összeg, de még a nyolcadik helyezést elért brigád tagjai is fejenként 300 forint év végi jutalmat kapnak. Az 5 százalékos bértöbblettel együtt annak a szocialista brigádtagnak, aki a feltételeknek egész évben eleget tesz, év végén 2000—2500 forinttal több lesz a jövedelme, mint annak a dolgozónak, aki a feltételeket nem teljesítette. Ezek a gazdasági szabályozók is politikai elhatározás eredményei. Az anyagi érdekeltség párosítása az öntudattal, az emberi többet akarok becsvággyal, azzal a tudattal, hogy „nem vagyok alábbvaló, mint a másik”, igen eredményes. A dánszentmiklósi Micsurinban a brigádtagok ugyanis tudják: a feltételek csak együtt hatnak és együttesen érvényesülnek. Mert hiába dolgozik valaki jól, ha nem képezi magát rendszeresen, vagy elhanyagolja a családját — a brigádszabályzat értelmében nem részesülhet semmilyen jutalomban. — A gazdasági felemelkedés mellett a legnagyobb változás az, ami a lélekben végbement — fejtegette a párttitkár. — A tudati változás lemérhető abban is, hogy nálunk mind többen érzik szükségét a politikai rendezvényeken való megjelenésnek, elvtársi, baráti, családi összejövetelen való részvételnek. Régebben az asszonyok közül többen jöttek panaszra hozzám vagy az elnökhöz, hogy segítsünk rajtuk, mert nem bírnak a férjükkel, kimaradoznak, isznak. Amióta a szocialista brigádok működnek, kevesebb a panasz. Értekezlet szombaton A tsz-ben 90 kommunista van, ebből hetvenen tagjai a szocialista brigádoknak. Ők a vállalások elindítói. A kommunista brigádvezetők, mint az Állami-díjas Krekács László, valamint Klein Pál, Barcza Sándor, Pálinkás Pál és Főző Józsefné — hogy csak néhány nevet említsünk — a kezdeményezők. A párt- és tsz-vezetés módszereihez tartozik az is, hogy minden szombaton üzemkezdetkor a brigádvezetők részére értekezletet tartanak. Nincs kimutatás, hogy milyen sok hasznos ötlet, kezdeményezés indult el ezeken a reggeli találkozásokon. Az elnöknek külön erre a célra rendszeresített füzetébe mindig kerül valami érdemleges feljegyzés, itt tudja meg az elnök, hogy ki akar továbbtanulni, melyik fiatalasszony megy el szülési szabadságra, ki lesz kismama, akit könnyebb munkára kell beosztani, és így tovább. Ezeken a találkozásokon összegezik a munkát, a termelési eredményeket és beszélik meg a következő hét minden várható eseményét. Értékelés félévenként A pártszervezet félévenként értékeli a szocialista brigádokban folyó nevelői munkát, HÁZ ÉPÜL ILLÉSÉKNEK Nem maguknak élnek Éljünk magunknak? — ezt kérdezi Fekete Gyula könyvében, levelek ezreit idézve. A levelek indulatosak. Indulatosan védik az „egykeséget”, s elkeseredetten írják le a nagycsaládosok életét. A könyvet vita követte, mely még mindig gyűrűzik az Élet és Irodalom oldalain. Nehéz megmagyarázni a kevés gyereket, a sok állami gondozottat, s a még több abortuszt. Nem nehéz azt megmagyarázni, hogy egyesek „narancsot és banánt esznek, ahelyett, hogy gyereket nevelnének”. Téglák — bontásból A Nagykőrösi Híradó munkatársa a Ceglédi úti lakótelep szélén egy fiatalasszonyra s három gyerekre lett figyelmes, akik házat bontottak. Engedélyt kaptak ugyanis a városi tanácstól, hogy a lebontásra ítélt ház tégláit elvihetik. A fiatalasszony nyolc gyermeknek adott életet. Megkerestem őket Arra várva, hogy leírhatom panaszaikat. Imi akartam arról, hogyan épül egy ház, mennyi verítékkel, összekuporgatott pénzzel, számolgatással. Illés Lászlóék- ról úgy akartam írni, mint egy családról a nagy- családosok köz,ül. Illés László és felesége a Nagykőrösi Konzervgyárban dolgozik. Először megkerestem a szakszervezeti bizottságot, megkérdeztem, mit tesznek a sokgyermekes dolgozóikért? Tarjányi Aladár, a gyár szakszervezeti bizottságának titkárhelyettese a kérdésre kimutatásokkal válaszolt: — A törzsgárdaszabályzat hetedik pontja foglalkozik a sokgyermekes dolgozókkal. Évente két alkalommal kapnak segélyt — összesen több mint százezer forintot. Ezenkívül különböző segélyeket, vásárlási utalványokat adunk. Nemcsak a nagycsaládosoknak, hanem az egyedül élőknek is! Áprilisban 181-en kaptak pénzt, 300—600 forintig. Fahulladékot is biztosítunk azoknak, akiknek szükségük van erre — ingyen. Statisztikánkban szerepel, hogy a gyár évente mennyit költ a gyermekjóléti intézményekre: az óvodára és a bölcsődére 462 ezer forintot. Törődnek hát a konzervgyáriak a többgyermekes szülőkkel — meglepően sokan vannak —, s még azokkal is, megtárgyalja a versenyfelelős jelentését, határozatot hoz a további munkára. A párt- szervezet tíz bizalmija hetenként beszámol a kommunisták brigádtevékenységeiről. A párttitkár időközönként beszámol a járási párt-végrehajtóbizottság ülésein a tsz- ben folyó pártirányítói munkáról. Legutóbb a Micsurin Tsz pártszervezete, majd a járási pártbizottság értékelte a szocialista brigádokban dolgozó kommunisták munkáját. A pártszervezet határozatot hozott, hogy még nagyobb önállóságra nevelik a szocialista brigádokat, hogy azok a jövőben még jobban megállják a helyüket. Azt tervezik, hogy szocialista megőrzésre adják át a brigádoknak a rájuk bízott társadalmi tulajdont: a munkaeszközöket, szerszámokat, épületeket stb. A kommunista példamutatás, az új módszerek elsajátítása, alkalmazása, küzdelem az újért — ez jellemzi a dán- szentmiklósiakat. Ezt bizonyítja a termelésben elért eredményük is. A 3700 holdas gazdaság, amelyben mintegy 700 ember talál munkát, az 1972. gazdasági évre 140 millió forint termelés* érték elérését tűzte célul. Ez egy embernél 200 ezer forint értékű áru megtermelését jelenti. Mindez ezer és ezer hektoliter borban, több száz vagon almában és egyéb termékben testesül meg. S ehhez az eredményhez a szocialista brigádok is hozzájárulnak. Gáli Sándor akik egyedül nevelik fiukat, lányukat. Vajon Tarjányi Aladár ismeri-e Illéséket? — Ismerem. Persze, hogy ismerem. Régi dolgozó a férfi is, meg az asszony is, azt hiszem tavalyelőtt született nyolcadik gyermekük ... Most építkeznek. Segítünk benne, ahogy tudunk. Tízezer forintos kamatmentes kölcsönnel, szocialista brigádjaink pedig az építkezésnél... „Derékfájós lettem...” Nemcsak kimutatásokban, adathalmazok száraz beszámolóiban, hanem emberileg is törődnek a gyárban, azokkal, akik nem önmaguknak élnek. Bizonyára jóleshet valamennyiüknek a jó szó, a pénz, a gondoskodás, de azzal együtt nagy áldozat nyolc gyerek a szülőktől — s talán a gyermekektől is. Életkörülményeik máshogy alakulnak, mindennapjaik máshogyan telnek, mint azoknál a családoknál, ahol egy gyereket nevelnek. Illés László 1965 óta dolgozik a konzervgyárban. Mosolygós, nyugodt beszédű ember. Szállítómunkás. — Elhagytam a régi helyemet, derékfájós lettem, nem bírtam a napi tizenkét órát... Most az udvari csoportban dolgozom, nem kint a vasútnál — szintén szállító- munkásként. Az alapfizetésem 1800 forint. Feleségét 1955-ben vette el. Akkor még az a kertészetben dolgozott, később az urával jött a konzervgyárba. Takarítónő, fizetése 1200 forint. — Az én feleségem nagyszerű asszony... És elégedett lehetek a srácaimmal is, segítenek, ahol csak tudnak, jó modorúak, szorgalmasak... Sorolja a gyerekeket: — László a legidősebb, ő már dolgozik is, 16 éves, segédmunkás itt a gyárban. Sándor nyolcadikos, Tibor hetedikes, Zsuzsa hatodikos, Balázs másodikos, Zoltán és Ferenc óvodások, Béla, a legkisebb csak kétéves ... A családi pótlék 1800 forint. — Az asszony osztja be a pénzt. Iparkodunk. Nézze, nem mondom, hogy mindenünk megvan, de a srácoknak nem kell szégyénkezniök semmi miatt. Ügy öltöznek, ahogy a többiek, játékaik vannak, tanszerekkel is elláttuk valamennyit. A szomszédok csak csodálkoznak. Nevelünk baromfit, van kis szőlőnk, kertünk. És jószándékunk. El nemigen járkálunk, ülünk a televízió előtt, de a gyerekek nyaralhattak a nyáron. Beosztjuk a pénzt, minden fillérnek megvan a helye. Az idősebb fiúk a konzervgyárban dolgoztak a nyáron, spóroltak ők is. Az iskolakezdés 2500 forintot vitt eL — Szeretem a családomat, s nem bánom a nyolc gyereket. Látom, hogy nőnek fel, s ők is látják egymást, és ez összefűz minket — tizenévesen már a nagyobbik gyerekek szülőknek érezhetik magukat. És úgy is viselkednek. Felelősséggel, szeretettel nevelik a kisebbeket. Nagy család. A mi boldogságunk innen fakad. Más boldogság, mint a kocsi és a gazdag élet, de ez is boldogság, s nem tudom melyik okoz több örömöt, az ember vagy a javak. Nekünk mindenesetre a gyerekek. Segítenek a KISZ-esek 1956-ban vették a házat, a kerttel. Két szoba, konyha, a víz nincs bevezetve. Jövőre építkeznek: három szoba, összkomfortot akarnak. Sok munka lesz. De nincs asszonysóhaj, férfibánat — csak any- nyit mondanák: „kell, hogy menjen a hajó, segítenek a gyerekek is...” Elmenet megkeresem a KISZ-bizottság titkárát, Pásztor Gabriellát. Arra kérem, segítsenek Illés Lászlóéknak. — Természetesen. Ahogy megkezdik az építkezést, mi is ott leszünk ... A nyolcgyermekes Illések Nagykőrösön bontanak, hogy építsenek. Törődnek velük, s ők elégedettek. Mégis legyen e riport utolsó mondata: „ha lehet, többet, még többet...” Tamás Ervin KGST Vegyipari tanácskozás Veszprémben befejeződött d KGST-országok vegyipari állandó bizottságához tartozó vegyipari folyamatok komplex automatizálásával foglalkozó tudományos tanács 8. ülése. A téma aktualitását és fontosságát mutatja, hogy több ipar- fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi szervezet is elküldte megfigyelőit. A tanácskozáson javasolták egy, a KGST-országok vegyipari automatizálását és a levegő szennyeződési kutatásait irányító közös intézet felállítását. Az ülés befejezéseként pénteken a tagállamok küldöttei aláírták az elfogadott munkatervekről és az egyéb elhangzott javaslatokról szóló jegyzőkönyvet. Készül az „élő" borlista Szervezettebb elosztás A főváros sör- és borellátásának helyzetéről és javításáról tanácskoztak a Kőbányai Sörgyárban a vendéglátóipar, a sör- és boripar szakemberei. Egyeztették elképzeléseiket a vásárlók érdekeinek fokozott védelméről. Az ankéton a borászat képviselői a kulturált italfogyasztás elterjesztésének lehetőségeiről beszéltek. A táplálkozás korszerűsödésével változik a borok iránti igény is, a száraz fajták helyett kevésbé fűszeres ételeinkhez egyre inkább „csúszik” egy pohár édeskés, könnyebb bor. A jelenleg forgalmazott 160 fajta bor dzsungeljében azonban nehezen tájékozódik a vásárló. A rizling és a szürkebarát változataiból például több mint fél tucatnyi ismert, de ízükben, zamatukban alig van eltérés. Ezért a közeljövőben „élő” borlistát állít össze a pincegazdaság. Ennek következtében várhatóan kevesebb fajta szerepel majd ugyan a vendéglők itallapján, de ezek mind jellegzetes és ténylegesen kapható borok lesznek. A borellátás mellett a kisebb alkoholtartalmú sör forgalmát is megvitatták a tanácskozáson A fővárosban az idén nyáron kánikulában is megfelelő volt az ellátás, a választék viszont szervezetlenség miatt még nem kielégítő. Ezért az ankéton elhatározták: a jövőben szorosabbra fűzik a söripar és a vendéglátóipar kapcsolatát, összehangolt munkával megakadályozzák, hogy például egy kerületbe csak Kinizsi vagy csak világos sört szállítsanak a boltoknak. A szakemberek szerint a jövőben a minőség is javul, mert a hűtőpulthálózat kiépítésével gyakrabban kapható majd hidegen tárolt friss sör.
