Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

1973. SZEPTEMBER 22., PÉNTEK ► Í.SI M£C> '^CírSap TÖRÖKBÁLINTNÁL BONTANI KELL Az épülő autópálya A napokban ünnepélyes ke­retek között adták át a forga­lomnak az M—7-es út Török­bálinttól Martonvásárig terje­dő jobb oldali szakaszát. Az elkészült balatoni gyorsforgal­mi út bal pályája után az épülő jobb pálya Székesfehér­várig 1973-ban nyílik meg. Nyomonként 1400 Budapestet a Balatonnal ösz- szekötő utunk a legnagyobb átlagforgalmú. Télen, nyáron üdülők, kirándulók, autósok ezrei keresik fel a tavat. A ré­gi balatoni út, amely települé­seken vezet keresztül, szintben keresztez más utakat, vasuta­kat, elavult, korszerűtlenné vált. Teljesítőképessége kime­rült. Nem tudta már lebonyo­lítani a forgalmat. A vegyes forgalmú, kétnyo­mú út teljesítőképessége 1200. Ez azt jelenti, hogy egy óra alatt 1200 jármű haladhatott ót az úton.A kétnyomú autó­út teljesítőképessége (mint amilyen most az M—7-es út forgalomban levő bal pályá­ja) 1400. A szintbeni kereszte­ződés nélküli, osztottpályás gyorsforgalmi autópálya telje­sítőképessége ennél jóval na­gyobb! Nyomonként 1400! , . m„nt5kpt terriik . for. Magyarországon az utóbbi get’ a mentok;et> terelik a for az években ugrásszerűen nőtt a gépkocsik száma. (1985-re pél­dául már másfél, kétmillió sze­mélygépkocsival számolnak!) Ütjaink, melyeket jórészt még a lófogatú járműveknek épí­tettek — elavultak, az autó- forgalomnak nem felelnek meg. A közlekedés távlati fejesz- tési terve a következő tizen­öt évben 620 kilométer autó- apálya és 600 kilométer autóút építését tervezi, meglevő 25 ezer kilométernyi országutunk mellé. Kétszer háromra Hogy tervezik az utat? Nevezetesen hogy tervezték az M—7-es utat? Mielőtt a tervezésre kerülne a sor, úthálózat-fejlesztési ja­vaslatot dolgoznak ki. Tanul­mánytervet arról, hogy hol ha­ladjon az út. Figyelembe ve­szik a terep alakulását, mere­dekségét, geológiai adottságát, a talaj fizikai tulajdonságait; keresik, hol hidalhatok át leg­jobban a meglevő utak, vas­utak, völgyek, folyók. Balaton- főkajárnál például nem kis gondot okozott a vasút áthi­dalása, mert a közelben sport­repülőtér, olajvezeték, magas- feszültségű villanyvezeték, ön­tözésre alkalmas vízvezeték akadályozott. A hálózatfejlesztési javaslat a Közúti Közlekedési Tudomá­nyos Kutató Intézettől szár­mazik. Azt mondják, az M— 7-es vonalvezetése csaknem teljes egészében egyezik az eredeti elképzeléssel. — Ele­gáns, nyújtott, szép ívelésű. A konkrét tervezés az UVA- TERV, az Üt-Vasút Tervező Vállalat munkája. A terv kétszer kétnyomú autópályát ígért. Előbb a bal pálya épült meg 108 kilométer hosszban, Siófokig. 1963-tól 1971-ig több szakaszban adták át. 1973-ra Székesfehérvárig megnyitják a jobb pályát is. A későbbiekben, mert a két­szer kétnyomú út teljesítőké­pessége 1978-ra kimerül — kétszer háromnyomúvá széle­sítik. A felüljárókat, hidakat eleve úgy építették, hogy az út befelé egy-egy nyommal széle­síthető legyen. A Törökbálint —Budapest közötti autópálya kétszer négy nyomvonalú lesz. Erről nem gondoskodott a ter­vezői előrelátás, itt bontani kell. A továbbiakban Balaton- keresztúrig, majd Letenyéig ível az M (magyarországi) 7-es, az E (európai úthálózat) 96-os útvonala, hazánk első autópá­lyája. Már légpórusos Az utas, az autós az útból csak a felületet látja. Nem is hinné, hogy mi minden rejlik a felszín alatt. Az M—7-es alatt egy kisebb várost kiszol­gáló 70 kilométeres csatorna- hálózat vezeti le a beszivárgó vizet. Megmozgattak 10 millió köbméter földet, felhasználtak 1,8 millió köbméter építési anyagot. A burkolat alá „ágya­zatot” helyeznek, a földmun­kára kérget, előre vegyített homok-cement keveréket. A felső burkolattal is mennyi művelet! A betonelosztástól a hosszirányú egyenetlenségeket elsimító diagonál finiserezésig, a csúszósság elleni rovátkázá- sig. Az M—7-esen két milli­méternél kisebbek az út felü­leti hullámzásai. Menet közben sikerült ki­küszöbölni az első szakaszon még bőven előforduló felületi hámlást. Növelték a beton hú­zószilárdságát, csökkentették a vízfelvételét, s az utolsó rövid szakasz már légpórusos megol­dású. A jobb pálya teljes egé­szében ilyen lesz. Az autópálya — üzem. Kar­ban kell tartani. Hatvan kilo­méterenként — Martonvásá- ron és Balatonaligán — egy- egy autópálya-fenntartó, üze­meltetőtelepet építenek. E te­lepek dolga egyebek közt az út tisztítása, műszaki karban­tartása. E telep munkásai ka­szálják az út mentén a füvet, ápolják a fákat, tisztítják az árkokat, takarítják a havat, sóval, homokkal szórják. Bal­eseteknél értesítik a rendőrsé­galmat, elkorlátozzák, eltünte­tik a balesetek nyomai. URH- kapcsolatot tartanak a segély­járművekkel. Az úton el kell látni a pá­lyát, a rajta haladó járműve­ket és az utasokat. A jármű­vekről 30 kilométerenként töl­tőállomás gondoskodik. Rövi- debb-hosszabb szakaszonként vízzel, mosdóval, büfével, étte­remmel pihenőket helyeztek el. Az ÁFOR, a vendéglátó vállalatok most „kapcsolnak”. A balatoni út mellé érdemes építkezni. Az útközben elakadt sze­mélygépkocsikon az Autóklub segélyszolgálata, az országúti „sárga angyalok” segítenek. Mondják, egy-egy vasárnap az M—7-esen a nyolc kocsi egyenként 20—30 esetben segít az üzemzavarral küzdőknek. Az úton természetesen csak kisebb, másfél órán belül ja­vítható hibákat tudnak ellátni. Mivel az M—7-esen nincs még országúti segélytelefon, a sárga angyalok diagram sze­rint járják az utat. A segély­kocsik évente egymillió kilo­métert tesznek meg. Kisebb gépkocsikopás A korszerű elválasztott pá­lyán szintbeni kereszteződés nélkül, rövid idő alatt, rövi- debb pályán éri el úticélját a gépjármű. Az M—7-es nyolc és fél kilométerrel rövidebb az M—70-esnél, a régi balato­ni útnál. Tervezési sebessége 120 kilométer. Ez azt jelenti, hogy a járműnek minden sza­kaszon el kell érnie a 120 km/óra sebességet. Csökken az üzemelési költség, a benzin­felhasználás, a gépkocsikopás. Éz az egyén számára közvetlen előny, megtakarítási tényező. Közvetlen gazdasági hatását a vállalati, állami gépkocsik is érzékelik. Tágabb értelemben: a jó út utazásra serkent! A népgaz­daság bevétele növekszik — az utas eszik, iszik, vásárol. Az M—7-es még épül. Ami jellemzője lesz a kétszer két (három) nyomú útnak, még nem áll a már forgalomban le­vő (s oda-vissza forgalmat le­bonyolító) bal pálya. Ha elké­szül a másik pálya is, jól be­látható, kényelmes úton halad­hatnak a járművek. Kádár Márta Keresik a szajoli baleset tanúit Szeptember 11-én 18 óra 45 perckor, a Szajol község mel­lett vezető 4-es számú főútvo­nalon az ID 48—27 forgalmi rendszámú személygépkocsi elütött egy, az úttesten átha­ladó gyalogost, aki a helyszí­nen meghalt. A balesetet kö­vetően a helyszínre érkezett egy világos Színű Wartburg személygépkocsi, amelynek utasai a járműből kiszállva megszemlélték a baleset szín­helyét. A Szolnok megyei Rendőr-főkapitányság közle­kedésrendészeti osztálya kéri, hogy az utóbbi személygépko­csi vezetője és utasa tanúki­hallgatás végett jelentkezzék Szolnokon. Úttisztító — sorozatban Üj termék — univerzális út­tisztítógép — sorozatgyártásá­nak előkészítését kezdte meg a Szolnoki Vasipari Vállalat. Az új konstrukció proto­típusát a Budapesti Mű­szaki Egyetem közremű­ködésével még az év ele­jén elkészítették. Az összetett munka el­végzésére alkalmas gép, adapterek segítségével, fel­szedi az avart, felszippantja a port, sőt a dió nagyságú köveket is. Kisebb módosí­tással télen vegyszerezésre, sózásra és hómarásra is al­kalmassá tehető. • Az úttisztító robotgép el­sősorban a kisvárosok hasznos munkaeszköze lesz. A kis széria gyártását már a közeljövőben, a sorozatgyár­tását pedig 1974-ben kezdik meg. Egy szakkör Szentendrén Csendes évforduló Az idei Szentendrei Nyár egyik sikeres rendezvénye volt a József Attila Művelődési Központ képzőművészszakkö­rének szabadtéri tárlata. A szakkör évente rendez egy-egy kollektív tárlatot, az idei volt az első szabadtéri. A kiállított kollekció egy részét a napok­ban hozták haza Pomázról, s ott sem ez volt az első bemu­tatkozás. Évente általában két­szer rendezik meg a művelő­dési központban a szakkör egy-egy kisebb csoportjának közös kiállítását. Hosszú Éva, Kollár Ildikó és Gavrilovics Sándor kiállítása vasárnapig még megtekinthető. Iskolástól nyugdíjasig Hosszan lehetne sorolni a fentiekhez hasonló eseménye­ket, sikereket, hiszen gazdag múltja van a képzőművész­szakkörnek, az idén pontosan A partner: a Csepel Autó A Hajtómű- és Felvonógyár is tagja annak a 13 vállalat­nak, amely szocialista szerződést kötött a közúti járműprog­rammal kapcsolatban. Az üzem 2-es számú gyáregysége készíti a sebességváltókat, többek között az IKARUS-nak és a Csepel Autógyárnak is. A 4,5 és 6 fokozatú szinkronizált sebességvál­tókból évente 8500 darabot gyártanak. 10 évei, hogy működik. És min­dig képes volt megújulni, kő­iébe vonzani a fiatalokat, idő­sebbeket, kevesebb tagja so­sem volt húsz-harmincnál. Ma a legfiatalabb alig hogy el­hagyta az általános iskolát, a legidősebb nyugdíjaskorú. Bolti eladó, gyári munkás, gimnazista, egyetemi hallgató, tisztviselő a szakköri tagok civil foglalkozása. A művészet szeretete, a festészet iránti ér­deklődés az, amely csütörtök esténként, vasárnap délelőt­tönként összehozza őket. / Nem művészképző iskola ez, nem ezzel a céllal jött létre a szakkör: tagjai érzik, tudják, a festészettel való foglalkozás teljesebbé teszi életüket, gaz­dagítja egyéniségüket. Mindez . azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a szakkörben eltöltött órák ne bontakoztat­nák ki készségüket, netán te­hetségüket. Van köztük olyan fiatal, aki képzőművészeti gimnáziumba, iparművészeti főiskolára jár. Ök sem szakad­tak el a szakkörtől, vissza­visszatérnek a meghitt, baráti közösségbe. M űvészportré-sorozat A szakkör 10 éves jubileu­ma csendben telik el, még az ismételt megújulást, az újabb terveket sem lehet ehhez az évfordulóhoz kötni, hiszen minden évüket ez jellemezte. Űj tervek mindig vannak. Most például azon törik a fe­jüket, hogy miként tudnák rendszeresebbé, teljesebbé ten­ni az esztétikai kérdésekkel való megismerkedést. Kollek­tív tárlatlátogatásokat tervez- \ nek. Októberben tovább fo­lyik a művelődési központban a művészpörtré-sorozat, eze­ken is — ha lehet — még rendszeresebben szeretnének részt venni. S keresik a mód­ját annak, hogy egy régi ter­vüket is megvalósíthassák: szeretnék felkérni idős meste­rüket, Pirk János Munkácsy- díjas festőművészt, kamaraki­állítása megtartására. Amelyet a szakkör rendezne méltó kö­rülmények között, amelyet a szakkör vigyázna. Ez szándé­kuk szerint jelképezné, hogy bár az idős mester megvált — nyolc év után — a szakkör vezetésétől, de továbbra is mellettük áll, figyelemmel kí­séri fejlődésüket, tevékenysé­güket. x D. G. JEGYZET Hétköznapi demokrácia ELSŐDLEGES JELENTÉ­SÉBEN a demokrácia politikai fogalom. De én nem erről akarok be­szélni. A demokrácia másodlagos, bár ugyancsak nagyon fontos, hiszen az elsőből szorosan kö­vetkező jelentéséről. Ebben a jelentésében a demokrácia magatartásfogalom: a társa­dalmi érintkezés hétköznapi formája. A munkahelyen a ve­zetők és vezetettek, a főnökök és beosztottak kapcsolatának formája. Ügyes-bajos dol­gainkban az ügyintézők és ügy­felek, a közigazgatók és köz- igazgatottak kapcsolatának formája. A családi életben a férj és feleség, a szülők és gye­rekek kapcsolatáé. És formája annak, ahogyan vasúton, au­tóbuszon, villamosán, boltban és utcán egymással érintke­zünk, ahogyan egymást szólít­juk, ahogyan köszönünk egy­másnak, ahogyan becsüljük vagy nem becsüljük egy­mást. Végül itt dől el, mindennapos magatartásunk­ban, hogy tudunk-e már jól „demokráciául” hogy vérünkké vált-e, beidegző- dött-e már reflexeinkbe: mindenkivel egyenjogúak va­gyunk és mindenki egyenjogú velünk. ÉN AZT MONDOM (bár­csak tények cáfolnának rám), hogy még nem tudunk jól „demokráciául”, még nem vált vérünkké, nem idegződött be reflexeinkbe. Ezer évig jár­tunk antidemokratikus iskolá­ba, s csak történelmi percek óta járunk demokratikusba: túl hosszú tanulóidő volt az egyik, és túl rövid a másik. Most olvasom a költő Váci Mihálynak halála utón közzé­tett cikkgyűjteményét. Meny­nyit szenvedett ennek az anti­demokratikus iskolának a ma­gatartásunkban őrzött hagya­tékától, és micsoda indulattal küzdött ellene! Azok ellen az iskolamesterek ellen is, akik nádpálcával már nem, de csí­pős csalánnal még rá-rácsap- nak arcunkra, ha egyenjogú­ságunk tudatában emeljük rá­juk. „Mert ezek itt maradták, és rátelepedtek közérzetünk­re — figyelmeztetett Váci —, marokra szorítják hangosbo- dó szívdobogásunkat, rápirí­tanak önbizalmunkra, lidérc­nyomásként lebegnek leg­szebb álmaink és ter­veink felett, és szégyen­érzést próbálnak elültetni ben­nünk és fiainkban. Az ezer­éves Magyarország elnyomói­nak utolsó, megfélénkült, te­hetetlen, de annál gyilkosabb gúnyolódásé és kárörvendező kis utódai, akik még ma is úgy beszélnek a nép fiairól, köz­tük élő, nagy bátorságú test­véreimről, mint a béreseikről és a cselédeikről. Egész be­rendezkedő életünket, a nép keserves honfoglalását messzi­ről nézik, kudarcainak örül­ve, sikereit kiröhögve, és gú­nyos vicceket gyártva róluk. Hányán szenvednek elnyomá­suktól — igenis, én annak ne­vezem! Hány fiatal szenved és vergődik nagyképű és pima­szul magabiztos, üres gőgjük­hány fiatal fejt ki tízszeres erőfeszítést, míg alkotását, munkáját megvalósítja, mert percenként szembetalálkozik... ragályos világukkal. Ez alól az elnyomás alól, melynek nincsenek politikai terminológiája, amely nincs kategorizálva, mert a klasszi­kusok nem emlegetik, a politi­kusok ma még nem érnek rá vele eleget foglalkozni — ez alól az elnyomás alól, de ne­héz felszabadulni!” Igen. Nagyon nehéz. NEHÉZ MEGSZABADUL­NUNK ATTÓL, hogy bármi­lyen rendű és rangú főnökeink tekintélyérveit cáfolhatatlan­nak fogjuk fel, és meghajol­junk előttük, szinte nem is mérlegelve: igazságot vagy ha­misságot, okosságot, vagy bu­taságot tartalmaznak-e. Nehéz megszabadulnunk at­tól a szorongástól, amely a hi­vataloknak már a várószobái­ban elfog bennünket, s bénító erővé növekszik a hivatalnoki íróasztalok előtt. Nehéz megszabadulnak az újságíróknak, a rádió- és tv- riportereknek attól az aláza­tos mosolyától, amely az ar­cukra ül, ha „nagy emberrel” készítenek interjút. Nehéz megszabadulnunk et­től a „nagy ember” fogalom­tól is, amelynek ikerpárja természetesen a „kis ember”: akinek rangja van, az nagy, akinek nincs, az kicsi; aki „csak” munkás vagy paraszt vagy alkalmazott, azt „egysze­rű embernek” hívjuk, mint­ha nagyszerű embernek vagy tői, lenéző ajkbiggyesztésüktől, í bonyolult embernek csak azt tudnánk elképzelni, aki az uborkafa valamelyik ágán csü­csül. Nehéz megszabadítanunk osztályhelyzetre vagy foglal­kozásra utaló elnevezésein­ket a rosszfajta mellékzön- géktől; ha valakire azt mond­juk, hogy paraszt, még min­dig sértésnek hgngzik. (Nehéz megszabadulnunk azoktól a finom megkülön­böztetéseinktől, amelyekkel megszólításainkban és köszö­néseinkben egy képzelt fon­tosságrendnek hódolunk, s a vezérigazgatót X. elvtársnak, a főmérnököt Y. mérnök úr­nak, a bérelszámolót Z. kar- társnak, a gépírónőt Manci­kának, a takarítónőt pedig Julis néninek hívjuk, a két utóbbi közt még olyan kü­lönbséget is téve, hogy Man­cikának kezitcsókolom jár, Julis néninek pedig jóna­pot. ÉS NAGYON NEHÉZ MEG­SZABADULNUNK attól is, hogy: — ha tányérsapka van a fe­jünkön, szalag a bal karun­kon, vagy csak a pult, az íróasztal másik oldalán ál- lunk-ülünk, ha férjek vagyunk vagy szülők, hatalomnak kép­zeljük magunkat (holott ép­pen hogy a szolgálat a dol­gunk) ; — ha autóban ülünk, lenéz­zük azt, aki gyalog jár; ha jobb ruha van rajtunk, lenéz­zük azt, aki rosszabbul öl­tözött; ha fehér a bőrünk, le­nézzük azt, akié színesebb; — ha bármiféle előnyt csi­kartunk ki magunknak, akár tehetséggel, akár ügyességgel, erkölcsi tőkét kovácsoljunk belőle, s azt képzeljük: kü­lönbek vagyunk tőkeszegé­nyebb társainknál (holott mindenkivel egyenjogúak va­gyunk és mindenki egyen­jogú velünk). A prédikáció persze alig­ha sulykolhatja ezt belénk (az én prédikációm sem). Ma­gatartásdemokráciánk a poli­tikai demokrácia függvénye: minél többen érezhetik ma­gukat a hatalom részesé­nek, annál kevesebben kép­zelhetik magukat külön jogú hatalmasságnak, kiváltságos nagyembernek vagy kivált­ság nélkül kisembernek. A demokrácia elemi is­kolái már fölépültek, épít­sük föl gimnáziumait és egye­temeit is. Javítsuk a tantes­tületek színvonalát, gazda­gítsuk a tananyagot, szigo­rítsuk a tanrendet. ÉS TANULJUNK SZOR­GALMASAN. Van hozzá te­hetségünk, hiszen az elemi iskolát egészen jó eredmény­nyel végeztük-végezzük. Mil­liónyian vagyunk olyanok, akikről Váci azt írta: igenis, felszabadulnak, mert meg­ízlelték már „a zavartalanul élvezhető önérzet tiszta in- ges ünnepeit, megízlelték a nekik is kiosztott méltóság valami általuk meg sem ne­vezhető, érzelmeik zűrzava­rában még talán egy szív- verésnyi erővé sem han­gosodó megelégedettséget, de­rűt, nevezzük bárminek, és nem mondanak le erről soha többé — visszamenőleg sem! Már múltjukra is visszave­títik szabadságukat, és em­bernek emlékezik magukat anyakönyvi bejegyzésüktől fogva. A negyven-, hatvan-, hetvenévesek, a feudalizmus nagy, terelt embernyája más­ként érzi magát, a haza pol­gárának, méltó embernek, elő­ször ebben a keserves, égro- gyasztó, isten szomorította életben. Hát ha már egyszer kiegyenesedett — akkor emlé­keiben sem szeretne meggör­nyedni.” Faragó Vilmos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom