Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
2 1972. SZEPTEMBER 17., VASÄRNAP FÓKUSZ Aranda levelei ÚJABB közéleti botrány pattant ki Franciaországban, amelynek hullámverései nemcsak belpolitikáiig kényelmetlenek a kormánynak, hanem'kihatással lehetnek Franciaország közel-keleti politikájára is. GABRIEL ARANDA, alii ez év júliusáig Chalandon akkori középítkezési és lakásügyi miniszter tanácsadója volt, kormánypárti személyi- cégeket súlyosan kompromittáló okmányok közzétételével fenyegetőzik, ha a kormány nem szünteti be azonnal a Mirage-vadászbomibázók Líbiának való szállítását és nem követeli a már leszállított vadászbombázók azonnali visszaadását. ARANDA a Le-Monde-nák, a Canard Enchainé-nek és az AFP-nek átadott nyilatkozatában azt hangoztatja, hogy Chalandon miniszter környezetében töltött szolgálati ideje alatt sok korrupciós ügyről szerzett tudomást és 136 olyan levél és hivatalos irat van birtokában, amelyek súlyosan kompromittálnak közéleti személyiségeket, köztük René Tomasini-t, az UDR volt főtitkárát. Aranda e nyilatkozatában kihangsúlyozta, hogy elégedetlen a kormánynak Izraellel szemben folytatott politikájával s különösen azt kifogásolja, hogy a francia kormány — bár fenntartja a fegyverszállítási embargót Izraellel szemben — Mirage-gé- peket szállít Líbiának. CHALANDON volt miniszter „kitalálásnak” minősítette Aranda állításait s a Le Monde-nak adott nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy volt munkatársa valószínűleg „depressziós lelkiállapotban” szenved. René Pleven igazságügyminiszter vizsgálat megindítását rendelte el Aranda ellen, akinek tartózkodási helye pillanatnyilag ismeretlen. A határőrség pénteken reggel parancsot kapott, hogy azonnal vegye őrizetbe Arandát, ha megkísérelné a francia terület elhagyását. A SZÉLSŐJOBBOLDALI Aurore interjút közöl az ismeretlen helyen tartózkodó Aranda-tó!, s ebben a volt tanácsadó kijelentette: „Nem vagyok zsidó, de botrányosnak tartom hogy Franciaország fegyvereket szállít fanatikus arab nemzeteknek”. A GAULLEISTA Nation a kormánykörökbe befénkőzött „desperádó”-nak és „Judás”- mak nevezi Aranda-t s azt írja, „Aranda most erkölcsi túszokat akar szerezni s azoknak ugyan nem az életét, de a' becsületét fenyegeti.” A Figaró szerint „erkölcsileg vitatható eljárás, hogy Aranda összeköti a Mirage-gépek szállításának ügyét a kormánytöbbség személyiségeit kompromittáló okmányok létével.” A L’HUMANITE hangsúlyozza: ha a kérdéses okmányok nem kompromittálóak, hozzák azokat nyilánosságra, ha viszont bárkit is terhelnek, azonnal bírói eljárást kell indítani. Mindenesetre szoros kötelék van a kormányhatalom és a pénz hatalmasságai között és ez a legnagyobb botrány. A LIBANONI sajtó pénte- * ken nagy figyelmet szentelt az Aranda-ügynek s azt általában a „francia kormány ellen irányuló cionista kampánynak” tekinti mint az A1 Anuar főcímében írja. AZ AL HAYAT ugyancsak úgy véli, hogy Aranda fenyegetései annak a cionista kampánynak keretébe tartoznak, amely meg akarja akadályozni, hogy Franciaország Mira- ge-vadászbombázókat adjon át Líbiának... SZADAT egyiptomi elnök pénteken este, röviddel Tri- poliba való megérkezése után zárt ajtók mögött tanácskozásra ült össze Moammer Kadhafi líbiai államelnökkel. A két államfő tanácskozásai szombaton is folytatódtak. SZOMBATON DÉLUTÁN négynapos hivatalos látogatásra Tokióba érkezett Heath angol miniszterelnök. A HÉT KRÓNIKÁJA Münchentől New Yorkig Már csak 50 nap — Bombázási 50 százalék A159. ülés előtt és után — Európai körkép Lezárult a rekordok olimpiája, valamelyest csendesedtek a müncheni merénylet utó- hangjai is — a világpolitika, s azzal együtt az átlag-újságolvasó lassan visszatérhet „rendes kerékvágásába”. Ez pedig annyit jelent, hogy nincs hiány eseményekben ... Finisébe lépett az amerikai űnökválasztási küzdelem, nár csak ötven nap van hát- a, hogy az Egyesült Államok ;zavazói az urnákhoz járuljalak. Nixon egyelőre szinte lehozhatatlannak látszó lényre tett szert: a heti közvélemény kutatások 34 száza- ékkal helyezték demokrata versenytársa elé. Igaz, VlcGovern — a különböző lukdácsolások után — tulajionképpen most kezdi össze- ízedni magát, ezekben a na- íokban Edward Kennedy kíséretében folytatja első igazi campány körútját. A legtöbb :zó továbbra is a vietnami láborúról esik, lényegében a lét minden napján előtérbe terült az indokínai válság. Felélénkültek a harci cse- ekmények, Saigon lakosai rét éjszakán át virrasztottak i mind hangosabb ágyúdörej niatt. A Bien Hoa-i tárnasz- x>nton, a szabadságharcosok likeres rajtaütése után, a laigoni rezsim hadseregének izáz helikoptere és nesülőgépe lángolt: a robbanásokban és füzekben is- nét alaposan megperzselőd- íetett az annyit reklámozott ,vietnamizálási" politika. Az ímerikai légierő a hét közebén eddigi legsúlyosabb táma- lásait intézte a VDK ellen: a izerdai napon az ország vala- nennyi lényeges célpontjának leiét (!) bombázták: városodat és falvakat, utakat és iskolákat, hidakat és kórházadat. A Dél-vietnami Köztársaság deigleines forradalmi kormánya a nehéz és bonyolult körülmények között újabb kez- ieményezést tett és felvázolta így békés megoldás útját. Nyilatkozata abból indult ki, nogy Dél-Vietnamban ma két Idormány és két hadsereg van, valamint egy harmadik közbeeső politikai erő, különböző semleges csoportokból. A DIFK olyan koalíciós kormányt javasol, amely magába mm Hétfő: A DIFK nyilatkozata a vietnami megoldás lehetőségeiről. Kissinger megkezdi moszkvai tárgyalásait. Kedd: A közös piaci tagországok külügyminisztereinek római értekezlete. Csehszlovákiában megkezdődik a Varsói Szerződés országainak Pajzs ’72 hadgyakorlata. Szerda: A két német állam képviselői folytatják megbeszéléseiket. A lengyel külügyminiszter bonni látogatása. Csütörtök: Al-Bakr iraki államfő a Szovjetunióba érkezik. Szöulban tanácskoznak a koreai vöröskeresztes delegációk. Péntek: A NATO Strong-express fedőnevű hadgyakorlata Észak-Európában. Plenáris, majd bizalmas jellegű eszmecsere Párizsban a vietnami problémáról. Szombat: tJjabb összeütközések Észak-Lrországban Izrael páncélosok behatolása Libanonba. foglalja e három politikai ‘irányzatot, kivéve az amerikaiaknak személyében teljesen elkötelezett Thieu-t. Amikor Saigonban és Washingtonban „kommunista veszély” ürügyén keltenek hisztériát, a DIFK kijelentette, hogy Dél- Vietnam nem szocialista rendszerű lesz a béke helyreállítása után, de a függetlenség természetesen az amerikaiak teljes katonai visszavonulását jelenti majd. Az indítvány elhangzott — a választ az amerikaiaknak kell megadniok. Csütörtökön, a párizsi Vietnam-konferen- cia, immár 159. ülésén az ér- dembeni felelet elmaradt, nem jegyezhettek fel új elemet. Mi történt a következő napon, a bizalmas jellegű tárgyalásokon, arról — éppen a megbeszélések zárt jellege miatt — még nem lehet hitel térdemlő tájékoztatást adni. Természetesen nem a megbeszélések formája számít, hanem a lényeg, s alapvető változásra vajmi kevés remény kínálkozik az amerikai magatartásban. Mozgalmasabbá vált az európai színtér is. Itt is élhetünk az előrejelzés eszközével : előreláthatólag november 22-én kezdődnek meg Helsinkiben az európai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítő munkálatai. Nyilvánvaló pozitívumként könyvelhetjük el, hogy erről is szó esett a moszkvai szovjet—amerikai konzultáción, sok más fontos téma, így a SALT-megbeszélések és kétoldalú gazdasági kapcsolatok mellett. (Az amerikai szenátus, sok huzavona után, végre ratifikálta a SALT-egyezményt.) A légkör javulását szolgálta a lengyel külügyminiszter eredményes bonni látogatása s úgy tűnik, sikerült néhány részletkérdésben kompromisszumos megállapodást kötni a két német állam képviselőinek tanácskozásán. A „tízek”, a Közös Piac tagállamainak római miniszteri értekezletén ugyancsak állást foglaltak a biztonsági konferencia előkészítése mellett, jóllehet akadtak zavaró felhangok is. (Változatlanul össze kívánják kapcsolni a konferencia már régen megoldásra érett kérdését a sokkal bonyolultabb s ezért kezdetibb szakaszban levő „kiegyensúlyozott európai fegyx>erzetcsökhentéssel”.) Közben csomagolnak és repülőgépre szállnak a külügyminiszterek és nagykövetek: nemsokára kezdődik az ENSZ- közgyűlés évi ülésszaka. A jövő héten bizonyára még gyakoribb lesz a New York-i keltezés... Réti Ervin Usztasa terroristák hatalmukba kerítették a SAS légitársaság egyik svédországi helyi járatát. A túszként fogva tartott utasokért hat bebörtönzöt társukat és félmillió korona váltságdíjat kértek. Követeléseik teljesítése után az utasokat szabadon bocsátották. Képünkön: megérkezik a váltságdíj a SAS-gépekhez. Ezt követően a gép útra kelt és Madridban landolt, ahol a géprablók s a kiszabadított foglyok megadták magukat a spanyol rendőröknek. Visszaérkezett Párizsba Le Dúc Tho (balról) a Párizsban tárgyaló VDK-delegáció főtanácsadója. A párizsi repülőtéren Le Dúc Thot Nguyen Thi Binh asszony, a Délvietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere, a dél-vietnami hazafias erők párizsi delegációjának vezetője fogadta. Henry ,Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Párizsban Pompidou elnökkel tárgyalt. Előzőleg Le Due Thoval, a VDP Politikai Bizottságának tagjával és Xuen Thuyval, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetőjével találkozott. M intha a történelem ismétlődne meg. Chilének, ennek a kilenc magyarországnyi dél-amerikai országnak második, tényleges függetlenségéért éppúgy meg kell küzdenie, mint az első névlegesért. 1810-ben, rögtön azután, hogy a chilei hazafiak kikiáltották az ország függetlenségét, hosszú küzdelem kezdődött a spanyol hódítókkal. Az idegenek támadása után pedig belső ellentétek bomlasztották az országot: a föld- birtokos oligarchia vette át fokozatosan a hatalmat. O’Hig- ginsnek, a chilei állam megalapítójának, nemzeti hősének meg is kellett hajolnia a nagybirtokos urak előtt — néhány esztendei kormányzás után lemondott. A chilei történelem — az idegen betolakodókkal való harc története. A spanyolok után az angolok jöttek (vonzották őket az újonnan felfedezett salétrombányák), az angolokat az amerikaiak követték (az új kincs, a réz csábította őket). Nem egy ország sorsa ez, egész La- tin-Amerika történelme így alakult. Ezt a hatalmas területet a gyarmatosító hatalmak, az Egyesült Államok tőkései mindig is amolyan „hátsó udvarnak” tekintették. Az, amiben Chile különbözött Dél- Amerika más országaitól — öntudatos munkássága. Az egységtörekvések, a népi egyCHILE HARCA ségmozgalom meglehetősen hamar (dél-amerikai viszonylatban hamar) jelentkezett. (1938-ban már alakult népfrontkormány, de élete igen rövid volt.) 1953-ban létrejött az egységes chilei szervezet. A baloldali pártok a hatvanas- években együttműködtek. Az 1970-fes esztendő pedig meghozta a sikert. Ahogy Chilében mondják, a második, az igazi függetlenséget. Salvador Al- lende lett az elnök, népfrontkormány került hatalomra (a kormány két fő ereje a szocialisták és a kommunisták). M i történt ez alatt a két esztendő alatt, 1970 szeptember óta? A népfrontkormány elsősorban arra törekedett, hogy kivonja Chilét a monopóliumok fennhatósága alól. Nemzeti tulajdonná váltak a réz-, a szén-, a vasércbányák, a salétrommezők. A kormány államosította — miután kitudódott ellenforradalmi szerepe — az ITT-nek, a nagy amerikai távközlési konszernnek helyi leányvállalatát. Jelentős lépés volt a földreform is, igaz, teljes, következetes megvalósítása a jobboldal akciói és az ultrabalosok illegális akciói miatt késik. Chile — Allende elnökké választása óta — más külpolitikát is követ. HelyreállSzadat egyiptomi elnök (jobtwldait) fogadta Ben Heima marokkót (baloldalt) és L. Sakkal (középen) szaudarábiai külügyminisztert. A kép jobbszélén El Zajjat egyiptomi külügyminiszter látható. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt első titkára Berlinben fogadta Angela Davist. Willy Brandt nyugatnémet kancellár (jobbról) is fogadta Bonnban Stefan Olszowski lengyel külügyminisztert. George McGovern, az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje Minneapolis városban folytatta kampányát. Ezúttal elkísérte (jobbról, McGovern mellett a második) Edward Kennedy szenátor is. tak diplomáciai kapcsolatai Kubával, elismerte a DIFK-et, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormányt. Chile küldötte a nemzetközi szervezetekben és fórumokon a haladó erőkkel közös álláspontot képvisel. S a társadalmi fejlődés nem áll meg. A közelmúltban, a Népi Egység választási győzelmének második évfordulóján mondott beszédében Al- lende elnök éreztette: új fordulópont előtt áll Chile. A népi kormány megalakítása után a munkáshatalmat is meg kell teremteni — mondta. Ezt ígéri az egyesült baloldal jövő évi választási programja is. Tavasszal ugyanis a tervek szerint parlamenti választásokat tartanak, a tét az, hogy a jelenleg még jobboldali többségű (és így a törvényjavaslatokat rendszeresen szabotáló) képviselőházban a kormány abszolút többséghez jusson. A választási program új munkatörvénykönyv, új földrefom- tervezet, új szocialista alkotmány kidolgozását tartja szükségesnek. A szocialista alkotmánytervezet egyik jellemző részlete: a parlament mellett fölállítanák a munkások kamaráját is, hogy a dolgozók közvetlenebbül vehessenek részt a vezetésben, irányításban. A chilei haladó irányú fejlődés természetesen a kezdettől fogva nagy nyugtalanságot keltett a jobboldal körében. Rendzavarások, lázongások követték egymást, s Chile jelenleg második függetlenségének megvédésére kényszerül. A jelek az utóbbi időben azt mutatják, hogy az elszórt zavargások egységes kormányellenes támadássá alakulnak át. A nehéz napokban azonban megmutatkozott: Chile népe kész akár fegyverrel is megvédeni eddigi vívmányait. A választási győzelem napján minden ötödik chilei az utcára vonult, hitet tenni a kormány mellett. Csak magában Santiagóban, a fővárosban háromnegyedmilliós tömeg vonult végig — a legkisebb rendzavarást is kerülve, nemzeti zászlók alatt, fegyelmezetten — az utcákon. Ennek a fegyelmezett demonstrációnak minden látványos megnyilatkozásnál nagyobb. magával ragadóbb ereje volt. A második, fiatal függetlenség új jövőt nyit meg a latin-amerikai ország előtt. Chile nemzeti ünnepén az eddig megtett út elismerésén túl ezt a lehetőséget is látni kell. Mert e jövő tudata adhat erőt az ország népének ahhoz, hogy végigvívja nehéz küzdelmét. K. A.