Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

2 1972. SZEPTEMBER 17., VASÄRNAP FÓKUSZ Aranda levelei ÚJABB közéleti botrány pattant ki Franciaországban, amelynek hullámverései nem­csak belpolitikáiig kényel­metlenek a kormánynak, ha­nem'kihatással lehetnek Fran­ciaország közel-keleti politiká­jára is. GABRIEL ARANDA, alii ez év júliusáig Chalandon ak­kori középítkezési és lakás­ügyi miniszter tanácsadója volt, kormánypárti személyi- cégeket súlyosan kompro­mittáló okmányok közzététe­lével fenyegetőzik, ha a kor­mány nem szünteti be azon­nal a Mirage-vadászbomibázók Líbiának való szállítását és nem követeli a már leszállí­tott vadászbombázók azonnali visszaadását. ARANDA a Le-Monde-nák, a Canard Enchainé-nek és az AFP-nek átadott nyilatkoza­tában azt hangoztatja, hogy Chalandon miniszter környe­zetében töltött szolgálati ide­je alatt sok korrupciós ügyről szerzett tudomást és 136 olyan levél és hivatalos irat van birtokában, amelyek súlyo­san kompromittálnak közéleti személyiségeket, köztük René Tomasini-t, az UDR volt fő­titkárát. Aranda e nyilatkoza­tában kihangsúlyozta, hogy elégedetlen a kormánynak Iz­raellel szemben folytatott po­litikájával s különösen azt ki­fogásolja, hogy a francia kor­mány — bár fenntartja a fegyverszállítási embargót Iz­raellel szemben — Mirage-gé- peket szállít Líbiának. CHALANDON volt minisz­ter „kitalálásnak” minősítette Aranda állításait s a Le Monde-nak adott nyilatkozatá­ban azt hangoztatta, hogy volt munkatársa valószínűleg „depressziós lelkiállapotban” szenved. René Pleven igazság­ügyminiszter vizsgálat meg­indítását rendelte el Aranda ellen, akinek tartózkodási he­lye pillanatnyilag ismeretlen. A határőrség pénteken reggel parancsot kapott, hogy azon­nal vegye őrizetbe Arandát, ha megkísérelné a francia te­rület elhagyását. A SZÉLSŐJOBBOLDALI Aurore interjút közöl az isme­retlen helyen tartózkodó Aranda-tó!, s ebben a volt ta­nácsadó kijelentette: „Nem vagyok zsidó, de botrányosnak tartom hogy Franciaország fegyvereket szállít fanatikus arab nemzeteknek”. A GAULLEISTA Nation a kormánykörökbe befénkőzött „desperádó”-nak és „Judás”- mak nevezi Aranda-t s azt írja, „Aranda most erkölcsi túszo­kat akar szerezni s azoknak ugyan nem az életét, de a' be­csületét fenyegeti.” A Figaró szerint „erkölcsileg vitatható eljárás, hogy Aranda összekö­ti a Mirage-gépek szállításá­nak ügyét a kormánytöbbség személyiségeit kompromittáló okmányok létével.” A L’HUMANITE hangsú­lyozza: ha a kérdéses okmá­nyok nem kompromittálóak, hozzák azokat nyilánosságra, ha viszont bárkit is terhelnek, azonnal bírói eljárást kell in­dítani. Mindenesetre szoros kötelék van a kormányhata­lom és a pénz hatalmasságai között és ez a legnagyobb botrány. A LIBANONI sajtó pénte- * ken nagy figyelmet szentelt az Aranda-ügynek s azt általá­ban a „francia kormány ellen irányuló cionista kampány­nak” tekinti mint az A1 Anuar főcímében írja. AZ AL HAYAT ugyancsak úgy véli, hogy Aranda fenye­getései annak a cionista kam­pánynak keretébe tartoznak, amely meg akarja akadályoz­ni, hogy Franciaország Mira- ge-vadászbombázókat adjon át Líbiának... SZADAT egyiptomi elnök pénteken este, röviddel Tri- poliba való megérkezése után zárt ajtók mögött tanácsko­zásra ült össze Moammer Kadhafi líbiai államelnökkel. A két államfő tanácskozásai szombaton is folytatódtak. SZOMBATON DÉLUTÁN négynapos hivatalos látoga­tásra Tokióba érkezett Heath angol miniszterelnök. A HÉT KRÓNIKÁJA Münchentől New Yorkig Már csak 50 nap — Bombázási 50 százalék A159. ülés előtt és után — Európai körkép Lezárult a rekordok olimpiá­ja, valamelyest csendesedtek a müncheni merénylet utó- hangjai is — a világpolitika, s azzal együtt az átlag-újság­olvasó lassan visszatérhet „rendes kerékvágásába”. Ez pedig annyit jelent, hogy nincs hiány eseményekben ... Finisébe lépett az amerikai űnökválasztási küzdelem, nár csak ötven nap van hát- a, hogy az Egyesült Államok ;zavazói az urnákhoz járulja­lak. Nixon egyelőre szinte lehozhatatlannak látszó lényre tett szert: a heti köz­vélemény kutatások 34 száza- ékkal helyezték demokrata versenytársa elé. Igaz, VlcGovern — a különböző lukdácsolások után — tulaj­ionképpen most kezdi össze- ízedni magát, ezekben a na- íokban Edward Kennedy kí­séretében folytatja első igazi campány körútját. A legtöbb :zó továbbra is a vietnami láborúról esik, lényegében a lét minden napján előtérbe terült az indokínai válság. Felélénkültek a harci cse- ekmények, Saigon lakosai rét éjszakán át virrasztottak i mind hangosabb ágyúdörej niatt. A Bien Hoa-i tárnasz- x>nton, a szabadságharcosok likeres rajtaütése után, a laigoni rezsim hadseregének izáz helikoptere és ne­sülőgépe lángolt: a rob­banásokban és füzekben is- nét alaposan megperzselőd- íetett az annyit reklámozott ,vietnamizálási" politika. Az ímerikai légierő a hét köze­bén eddigi legsúlyosabb táma- lásait intézte a VDK ellen: a izerdai napon az ország vala- nennyi lényeges célpontjának leiét (!) bombázták: városo­dat és falvakat, utakat és is­kolákat, hidakat és kórháza­dat. A Dél-vietnami Köztársaság deigleines forradalmi kormá­nya a nehéz és bonyolult kö­rülmények között újabb kez- ieményezést tett és felvázolta így békés megoldás útját. Nyilatkozata abból indult ki, nogy Dél-Vietnamban ma két Idormány és két hadsereg van, valamint egy harmadik köz­beeső politikai erő, különbö­ző semleges csoportokból. A DIFK olyan koalíciós kor­mányt javasol, amely magába mm Hétfő: A DIFK nyilatkozata a vietnami megoldás lehetősé­geiről. Kissinger megkezdi moszkvai tárgyalásait. Kedd: A közös piaci tagországok külügyminisztereinek római értekezlete. Csehszlovákiában megkezdődik a Varsói Szerződés országainak Pajzs ’72 hadgyakorlata. Szerda: A két német állam képviselői folytatják megbe­széléseiket. A lengyel külügyminiszter bonni látogatása. Csütörtök: Al-Bakr iraki államfő a Szovjetunióba érke­zik. Szöulban tanácskoznak a koreai vöröskeresztes delegá­ciók. Péntek: A NATO Strong-express fedőnevű hadgyakorlata Észak-Európában. Plenáris, majd bizalmas jellegű eszmecse­re Párizsban a vietnami problémáról. Szombat: tJjabb összeütközések Észak-Lrországban Izrael páncélosok behatolása Libanonba. foglalja e három politikai ‘irányzatot, kivéve az ameri­kaiaknak személyében telje­sen elkötelezett Thieu-t. Ami­kor Saigonban és Washing­tonban „kommunista veszély” ürügyén keltenek hisztériát, a DIFK kijelentette, hogy Dél- Vietnam nem szocialista rend­szerű lesz a béke helyreállítá­sa után, de a függetlenség ter­mészetesen az amerikaiak tel­jes katonai visszavonulását jelenti majd. Az indítvány elhangzott — a választ az amerikaiaknak kell megadniok. Csütörtökön, a párizsi Vietnam-konferen- cia, immár 159. ülésén az ér- dembeni felelet elmaradt, nem jegyezhettek fel új elemet. Mi történt a következő na­pon, a bizalmas jellegű tár­gyalásokon, arról — éppen a megbeszélések zárt jellege miatt — még nem lehet hi­tel térdemlő tájékoztatást ad­ni. Természetesen nem a megbeszélések formája szá­mít, hanem a lényeg, s alap­vető változásra vajmi kevés remény kínálkozik az ameri­kai magatartásban. Mozgalmasabbá vált az eu­rópai színtér is. Itt is élhe­tünk az előrejelzés eszkö­zével : előreláthatólag no­vember 22-én kezdődnek meg Helsinkiben az euró­pai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítő munká­latai. Nyilvánvaló pozití­vumként könyvelhetjük el, hogy erről is szó esett a moszkvai szovjet—amerikai konzultáción, sok más fon­tos téma, így a SALT-meg­beszélések és kétoldalú gaz­dasági kapcsolatok mellett. (Az amerikai szenátus, sok huzavona után, végre ratifi­kálta a SALT-egyezményt.) A légkör javulását szolgálta a lengyel külügyminiszter ered­ményes bonni látogatása s úgy tűnik, sikerült néhány rész­letkérdésben kompromisszu­mos megállapodást kötni a két német állam képviselői­nek tanácskozásán. A „tízek”, a Közös Piac tagállamainak római miniszteri értekezletén ugyancsak állást foglaltak a biztonsági konferencia előké­szítése mellett, jóllehet akad­tak zavaró felhangok is. (Vál­tozatlanul össze kívánják kapcsolni a konferencia már régen megoldásra érett kér­dését a sokkal bonyolultabb s ezért kezdetibb szakaszban levő „kiegyensúlyozott euró­pai fegyx>erzetcsökhentéssel”.) Közben csomagolnak és re­pülőgépre szállnak a külügy­miniszterek és nagykövetek: nemsokára kezdődik az ENSZ- közgyűlés évi ülésszaka. A jövő héten bizonyára még gyakoribb lesz a New York-i keltezés... Réti Ervin Usztasa terroristák hatalmukba kerítették a SAS légitársaság egyik svédországi helyi járatát. A túszként fogva tartott utasokért hat bebörtönzöt társukat és félmillió korona váltságdíjat kértek. Követe­léseik teljesítése után az utasokat szabadon bocsátották. Képünkön: megérkezik a váltságdíj a SAS-gépekhez. Ezt követően a gép útra kelt és Madridban landolt, ahol a géprablók s a kiszabadított foglyok meg­adták magukat a spanyol rendőröknek. Visszaérkezett Párizsba Le Dúc Tho (balról) a Párizsban tárgyaló VDK-delegáció főtanácsadója. A párizsi repülőtéren Le Dúc Thot Nguyen Thi Binh asszony, a Dél­vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere, a dél-vietnami hazafias erők pári­zsi delegációjának vezetője fogad­ta. Henry ,Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Párizsban Pompidou elnökkel tár­gyalt. Előzőleg Le Due Thoval, a VDP Politikai Bizottságának tag­jával és Xuen Thuyval, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségé­nek vezetőjével találkozott. M intha a történelem ismétlődne meg. Chilé­nek, ennek a kilenc magyarországnyi dél-amerikai országnak második, tényleges függetlenségéért éppúgy meg kell küzdenie, mint az első névlegesért. 1810-ben, rögtön azután, hogy a chilei hazafiak kikiáltották az ország függet­lenségét, hosszú küzdelem kez­dődött a spanyol hódítókkal. Az idegenek támadása után pedig belső ellentétek bom­lasztották az országot: a föld- birtokos oligarchia vette át fo­kozatosan a hatalmat. O’Hig- ginsnek, a chilei állam meg­alapítójának, nemzeti hősé­nek meg is kellett hajolnia a nagybirtokos urak előtt — né­hány esztendei kormányzás után lemondott. A chilei történelem — az idegen betolakodókkal való harc története. A spanyolok után az angolok jöttek (vonzották őket az újonnan felfedezett salétrom­bányák), az angolokat az ame­rikaiak követték (az új kincs, a réz csábította őket). Nem egy ország sorsa ez, egész La- tin-Amerika történelme így alakult. Ezt a hatalmas terü­letet a gyarmatosító hatalmak, az Egyesült Államok tőkései mindig is amolyan „hátsó ud­varnak” tekintették. Az, ami­ben Chile különbözött Dél- Amerika más országaitól — öntudatos munkássága. Az egységtörekvések, a népi egy­CHILE HARCA ségmozgalom meglehetősen hamar (dél-amerikai viszony­latban hamar) jelentkezett. (1938-ban már alakult nép­frontkormány, de élete igen rövid volt.) 1953-ban létrejött az egységes chilei szervezet. A baloldali pártok a hatvanas- években együttműködtek. Az 1970-fes esztendő pedig meg­hozta a sikert. Ahogy Chilében mondják, a második, az igazi függetlenséget. Salvador Al- lende lett az elnök, népfront­kormány került hatalomra (a kormány két fő ereje a szocia­listák és a kommunisták). M i történt ez alatt a két esztendő alatt, 1970 szeptember óta? A nép­frontkormány elsősorban arra törekedett, hogy kivonja Chi­lét a monopóliumok fennható­sága alól. Nemzeti tulajdonná váltak a réz-, a szén-, a vas­ércbányák, a salétrommezők. A kormány államosította — miután kitudódott ellenforra­dalmi szerepe — az ITT-nek, a nagy amerikai távközlési konszernnek helyi leányválla­latát. Jelentős lépés volt a földreform is, igaz, teljes, kö­vetkezetes megvalósítása a jobboldal akciói és az ultra­balosok illegális akciói miatt késik. Chile — Allende elnök­ké választása óta — más kül­politikát is követ. Helyreáll­Szadat egyiptomi elnök (jobtwldait) fogadta Ben Heima marokkót (baloldalt) és L. Sakkal (középen) szaudarábiai külügyminisztert. A kép jobbszélén El Zajjat egyiptomi külügyminiszter látható. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt első titkára Ber­linben fogadta Angela Davist. Willy Brandt nyugatnémet kancellár (jobbról) is fogadta Bonn­ban Stefan Olszowski lengyel külügyminisztert. George McGovern, az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje Minneapolis városban folytatta kampányát. Ezúttal elkísérte (jobb­ról, McGovern mellett a második) Edward Kennedy szenátor is. tak diplomáciai kapcsolatai Kubával, elismerte a DIFK-et, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormányt. Chile kül­dötte a nemzetközi szerveze­tekben és fórumokon a haladó erőkkel közös álláspontot kép­visel. S a társadalmi fejlődés nem áll meg. A közelmúltban, a Népi Egység választási győ­zelmének második évforduló­ján mondott beszédében Al- lende elnök éreztette: új for­dulópont előtt áll Chile. A né­pi kormány megalakítása után a munkáshatalmat is meg kell teremteni — mondta. Ezt ígéri az egyesült baloldal jövő évi választási programja is. Tavasszal ugyanis a tervek szerint parlamenti választáso­kat tartanak, a tét az, hogy a jelenleg még jobboldali több­ségű (és így a törvényjavasla­tokat rendszeresen szabotáló) képviselőházban a kormány abszolút többséghez jusson. A választási program új munka­törvénykönyv, új földrefom- tervezet, új szocialista alkot­mány kidolgozását tartja szük­ségesnek. A szocialista alkot­mánytervezet egyik jellemző részlete: a parlament mellett fölállítanák a munkások ka­maráját is, hogy a dolgozók közvetlenebbül vehessenek részt a vezetésben, irányítás­ban. A chilei haladó irányú fej­lődés természetesen a kezdettől fogva nagy nyugtalanságot keltett a jobb­oldal körében. Rendzavarások, lázongások követték egymást, s Chile jelenleg második füg­getlenségének megvédésére kényszerül. A jelek az utóbbi időben azt mutatják, hogy az elszórt zavargások egységes kormányellenes támadássá alakulnak át. A nehéz napok­ban azonban megmutatkozott: Chile népe kész akár fegyver­rel is megvédeni eddigi vív­mányait. A választási győze­lem napján minden ötödik chilei az utcára vonult, hitet tenni a kormány mellett. Csak magában Santiagóban, a fővá­rosban háromnegyedmilliós tömeg vonult végig — a leg­kisebb rendzavarást is kerül­ve, nemzeti zászlók alatt, fe­gyelmezetten — az utcákon. Ennek a fegyelmezett de­monstrációnak minden látvá­nyos megnyilatkozásnál na­gyobb. magával ragadóbb ere­je volt. A második, fiatal függet­lenség új jövőt nyit meg a latin-amerikai ország előtt. Chile nemzeti ünnepén az eddig megtett út elismeré­sén túl ezt a lehetőséget is látni kell. Mert e jövő tudata adhat erőt az ország népének ahhoz, hogy végigvívja nehéz küzdelmét. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom