Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-15 / 218. szám

mxlm A^S8TA\EfrYE» hérla p^icPlon kia päTsTS! XVI. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1972. SZEPTEMBER 15., PÉNTEK Javultak az eredményes oktatás feltételei Hat szakmának neveinek utánpótlást NÉPSZERŰTLEN FOGLALKOZÁSOK - ÚJ ÖSZTÖNDÍJRENDSZER TÁGASABB TANMŰHELYEK Kovács Lászlóval, a szak­munkásképző intézet igazga­tójával beszélgettünk. Előbbre léptek-e az idén? Javultak-e az oktatás feltételei? A kü­lönböző szakmáikra elegendő tanuló jelentkezett-e? Az igazgató jó hírrel kazd- tei — Tavasszal az iskola va­lamennyi tanulója társadalmi munkát végzett, s keresetét a KISZ-szervezetnek ajánlotta fel. Az így összegyűjtött 19 ezer forintból néhány értékes felszerelést vásároltunk, egy 16 milli­méteres filmvetítőt, mag­netofont, oszcilloszkópot, jelgenerátort. Kapott még az iskola írásve­títőt, erősítő berendezést és több más felszerelést is, tehát javultak az eredményes okta­tás .feltételei. Két tanterem­ben például kicseréltük a pa­dokat és a székeket is. — Hányán kezdték meg a tanévet? — Százkilenc-százkilenc el­ső- és másodéves, kilencven- hét harmadéves tanulónk van. — Hány szakmának nevel­nek utánpótlást? — Hat szakmában folyik emelt szintű oktatás. A most induló osztályok­ban 35 gépszerelő tanu­lónak lenne helye, de i csak harmincán jelent­keztek. Autószerelőnek viszont harminchatan, a tizenhét helyre Végül huszonegy autószerelő tanulót kezdtünk el oktatni, mert időközben a Gépjavító Ktsz-nél mód nyílt öt tanuló felvételére. Nem állnak ilyen jól az asztalos, a kőműves, és a . villanyszerelő szakmák: több tanulót vehettünk volna fel, mint amennyi jelentkezett. Eddig a gépi forgácsoló szak­ma sem tartozott a divatosak közé. Amióta azonban, az új ösztöndíjrendszer szerint, a gépi forgácsoló tanulók plusz 20« forint ösztöndíjat kapnak, több a jelentkező. — A kőművestanulóknak is magasabb ösztöndíj jár? — Igen, azonban, úgy lát­szik, még nem figyeltek fel rá a fiatalok. Az új ösztöndíjrendszer révén, egy harmadéves, jól tanuló diák havi 800 forintot is kaphat. A változást ez év szeptembe­rétől vezették be, a kevésbé népszerű szakmák fellendíté­sére. Nekünk eddig nyolc gépi forgácsolótamulót hozott — Hány_ érettségizett diák jelentkezett az idén? — Az Irodagéptechnikai Vállalattól három elektrotech­nikai műszerész és egy vil­lanyszerelő. — A személyi feltételeket is biztosítani tudja az iskola az eredményes oktatáshoz? — A pedagóguslétszám változatlan. Nyolc főhiva­tású tanárral, valamint óraadókkal egészült ki, tekintettel arra, hogy mindhárom évfolyam már emeltszintű oktatásban részesül. Jelenleg nyolc szakoktatónk van. — Javultak-e az üzemi tan­műhelyek körülményei? — A 21-es Volán-nál min­den igényt kielégít a szak­munkástanulók . gyakorlati képzése, mely az idén tovább javult, mert újabb helyiséget jelöltek ki tanműhely céljá­ra. A konzervgyárban csaik a forgácsoló tanulók képzése megoldatlan: nincs elegendő felszerelés, munkagép, helyi­ség, így a csoportos képzés nem fejlődhet. A DÉMÁSZ- nál szintén növelték a tanmű­hely alapterületét, és új be­rendezésről is gondoskodtak. A csoportos oktatással meg­felelően foglalkozik még a Bács megyei Építőipari Vál­lalat, de kőművestanuióival a vá­rosgazdálkodási vállalat továbbra sem tud mit kezdeni, pedig, vélemé­nyünk szerint, javára vál­na, ha képzésükre na­gyobb gondot fordítana. Asztalos szakmunkástanulói­nak megfelelő körülménye­ket biztosít: az elégtelen propaganda követkearrsínye, hogy a jelentkezett 7 asztalos­tanuló közül csak 4 jött a vá­rosgazdálkodási vállalattól. — A munka és a tanulás után jólesik a fiataloknak a mozgás, a sport. Az iskola a szabad idő megfelelő eltölté­sét is elősegíti? osztályban tornaórák, az iskolai sportkör szervezése is. Igaz, hogy az emelt szintű oktatás bevezetésével, jelentősen szaporodott az órák szá­ma. ezért jóformán csak szombat délután szabadok a tanulók. Eddig úszni is tanulhattak, s azokkal, akik elsajátították az alapismereteket, a tornatanár­nő már járt a kecskeméti fe­dett uszodában is. Reméljük, a sportoláshoz az idei tanév­ben nagyobb kedvet kapnak tanulóink, s az eredmények sem váratnak majd magukra sokáig — fejezte be a beszél­getést Kovács László. Átadták a KISZ-lakást Csütörtökön, szeptember 14-én délelőtt átadta az Építő Ktsz a boldog tulajdo­nosoknak a Németh Irén ut­cában készült, űí KISZ-lakást. Kevés a vadkacsa, a fogoly és a nyúl Megkezdődött a vadászidény JÓ ÁRAT FIZETNEK A LÓIT FÁCÁNÉRT Nagykőrösön a hár.om va­dásztársaságnak csaknem 150 tagja van. Jánossy Bélától, a nagyerdei vadásztársaság titkárától megkérdeztem, ho­gyan indult náluk az idei vadászidény ? — A múlt havi vadkacsa- vadászat nagyon gyenge eredménnyel zárult. Nagykő­rösön nincs tó, ami volt, ki­apadt, az árbózi tavat is lecsapolták, a vadkacsa nem tud itt elszaporodni. — Fogoly kerül-e puska­végre? — Szeptember elején kez­dődött a fogolyvadászat. Az se biztat nagy eredménnyel. A vegyszeres gyomirtás, az aratás utáni tarlószántás kö­vetkeztében évről évre ke­vesebb a fogoly. Ami akad, az is behúzódik a kukoricá­sokba, nehéz megtalálni. — Fácánból, persze, nincs hiány? — Nincs. Mivel mind a há­rom vadásztársaság tenyész­ti, szépen elszaporodott. A termelők közül többen pa­naszkodnak is rájuk, hogy kárt tesznek a kelő vélemé­nyekben, a kárt azonban bő­ven megtérítik a rovarok pusztításával. Vadászatuk szeptember 15-én kezdődik, február 28-ig tart. Jelentős bevételre számítanak a va­dásztársaságok: a lőtt fácá­nokat a MAVAD jó áron ve­szi, exportra. — A nyúl? — A vadnyúl vadászata no­vember elsején kezdődik. Ez az állat is alaposan megfo­gyatkozott. A Magyar Vadá­szok Országos Szövetsége csak ötszöri nyúlvadászatot engedélyez, az állomány kí­mélése okából. — Az erdőkben kerül, őz és vaddisznó is? — Igen, de csak meghatá­rozott számú vadat szabad kilőnünk. — Mennyi a költsége a vadásztársaságnak? — A mi vadásztársaságunk­ban a vadőrfizetés, a téli vadetetés, a fácánszaporítás és az egyéb kiadás évente 110 ezer forintra rúg. A ta­gok évi 600 forintos tag­sági dijából és a vadeladás­ból gyűlik össie. — És mennyi a kiadása a vadásznak? — Az indulás költséges: 3500—4000 fórint egy jó pus­ka. Tetemes kiadást jelent a vadásztöltény és a csizma is, de az évi tagdíj és a költség a lőtt vadak értékesítésével megtérül. K. L. Előkészület a kilencvenedik évfordulóra Az Arany János Művelő­dési Központban megkezdte őszi felkészülését az intéz­mény férfikara. A dalosok szeptember 24-én Isaszegre mennek, az ottani énekkar fennállásának 50. évfordu­lóján megrendezésre kerülő ünnepségre. Ez év folyamán még minősítő versenyen is részt vesznek. 1973. június 24-én és 25-én, a terv szerint, a körösi ének­kar fennállásának 90. évfor­dulója alkalmából ünnepsé­get rendeznek. Mivel kevés daloscsoport dicsekedhet ilyen szép, eredményekben gazdag múlttal, a jövő nyári körösi találkozónak bizonyá­ra nagy sikere lesz. Mit látunk ma a moziban? Koma kalandjai. Történet egy kis hiúzról. Színes, szink­ronizált szovjet film. Kísérőműsor: A mi Gaga- rinunk. Stracena völgye. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. Öreg szőlő — Valamennyi rendszeresek a Mór megkezdődött Behajtani tilos! (Noteszlap ok) A szőlő csak nyolc sor, de ^ leér egészen a kertekalji dűlőútig. Már senki nem tudja pontosan, hámy éves. — Csak én benne élek, ami­óta asszony vagyok — mond­ja Székely Lászlóné, vagy ahogy ismerik, Ilus néni. — S amikor idejöttem, ez már öreg szőlő volt. Mégis szép, nagyon, kivált ilyenkor, szü­ret előtt. A tavalyi bor, amit termett, elfért egy kis hor­dócskában. — Hogyan ment végbe a múlt évi szüret? — Szüret? No, hiszen! Reg­gel nyolckor álltunk be a sorok közé, és délután egy órára már le is szedtük. Az idén sem hiszem, hogy ta­lálhatnánk olyan fürtöt, ame­lyet érdemes lenne kiten­nünk a mezsgyére, mert csak magunkat csúfolnánk. — Kár a gálicért, amit be­leöl az ember — jegyzi meg Székelyné sógorra, de Ilus né­ni leinti: — Persze, mert már rég nincs telketek hozzá! igaza van, nem vitatom. De kinek volna ideje és türelme közülünk a Tázerdő szőlőjében, nyitni, kapálni, kötözni? Csak Ilus néni tesz- ilesz benne, s a sógor két- szer-háromszor meg permete­zi. Szeptember közepe van, szüret előtt állunk. Az idén is kevés a fürt ezen az öreg szőlőn. Jövőre még ennyi sem lesz, veszem számba a homok új halottéit. Az el­pusztult tőkék körül megtöp- ped a föld, s az égett csonk erőtlenül hanyatlik alá, a kis­gyerek is játszva ránthatja ki. Végig simogatok mindent a szemmel, aztán visszatérek a kunyhóhoz. Az ajtó is nyit­va, bent a pusztulás nyomai. Pedig milyen jó kis kunyhó volt valamikor. Székely bá­csinak bognár volt a mes­tersége, ügyesen építette fel. Asztal. Kampósszegek a ruhának, permetezőknek. Most por lep mindent, rozs­da eszi a szerszámokat, mé­teres pókhálók lógnak a mennyezetről. A tavalyi borból még van. Évről évre kitart az újig. A kunyhóban mindig marad egy kevéske. Senki sem issza idekint. Székely néni megkínál. Tiszta bor. Kortyolgatom. — Savanyú, mint mindig, de ettől nem kap az ember fejfájást., Az idén se lesz több, de az ünnepekre talán elég lesz. Még talán húsvét- ra is marad. Czívem mélyéből sajná­^ lók valamit, amit szere­tek, de nem tudok megmen­teni. Végképp kimúlik az öreg szőlő. Sejtelmem sincs, mi lesz belőle. Elmaradnak a meghitt mozzanatok, s el­marad az évente ismétlődő, derűs bizonyosság: jó lett a bor. Miklay Jenő SPORT Sikerek a rekortánon Fény vetődik az arcokra, s néha még lejjebb is kúszik. Kin overall van, ki nyakken­dőt visel, fehér inget. Nézik a kiállított műveket a konzerv­gyárban. Aztán elgondolkoz­va az urnához ballagnak, új­ra felidéződik bennük a sok­sok kép, metszet, kerámia, s az egyiknek a címét papírra vetik: szeretnék, ha az nyer­ne díjat. A Rákóczi Általános Iskola képzőművész szakköre állí­totta ki körülbelül egy hó­napig munkáit a konzerv-' gyárban. MOLNÁR ELEKNÉ, A SZAKKOR VEZETŐJE: — Tizenkilenc éve dolgo­zom ebben az iskolában, ti­zenkilenc éve működik rajz­szakkör is, de metszetek ké­szítésére alig néhány éve nyílt lehetőség. Az iskola padlózatát ugyanis kiselejtez­ték, s eldobták volna a sok­sok linóleumot, én meg elkér­tem, s odaadtam a gyerekek­nek, kíváncsi voltam, mit tud­nak vele kezdeni. Hamarosan megszerették, s lassanként bánni is tudtak vele. — Nem szabom meg a gye­rekeknek, hogy mit rajzolja­nak, csak arra törekszem, hogy rajzaikban, festményeik­ben valóságos élmények tük­röződjenek. Elébem rakják Tárlatról tárlatra Nemzetközi kiállításra hívták meg őket képeiket, s már kérdezik is, tetszik-e? Megnézem, és rög­tön látom, hogy mit lehetne kihozni belőlük, szőnyeget, kerámiát, vagy linóleum­metszetet. Esetleg bejelölöm, hogy mit érdemes rávinniük az anyagra. Nem mintha a többi nem lenne érdekes, de a kompozíciós egyensúly meg­teremtésére így lehet őket rá­nevelni. — Nagy szerencsénk van a linómetszetek kinyomtatásá­val, mert egy régi szovjet mo­sógép csavaródobjával nagy­szerűen tudunk képeket ké­szíteni. A kerámiákat a fér­jem égeti ki, aki keramikus, így azok sem kerülnek pénz­be. Igen sokat köszönhetünk az iskolának és a konzerv­gyárnak, mert mindkettő je­lentősen hozzájárult ahhoz, hogy igazán jó munkál vé­gezhessünk. — Számtalan kiállításon voltunk, nem tudom hirtelen megmondani, hány képünket díjazták. Persze, nem elsősor­ban a díjak érdekelnek, a gyerekeket sem, csupán meg­említem. — Érdekes, hogy a tehetsé­ges gyerekek jó része igen rossz családi körülmények kö­zött él. Van, amelyiknek az apja idült alkoholista, anyja idegbeteg, s a képei valóban csodálatra méltóak. FRUTTUS LEVENTE, A KONZERVGYÁR KISZ-TIT- KÄR-HELYETTESE: — Hat díjat adunk ki most, de sorrendet nem állapítot­tunk meg. Két olyan tanulót is díjazunk, aki már nem ál­talános iskolás. Az a vélemé­nyünk, hogy ez nagyszerű pe­dagógiai lehetőség számunk­ra: a gyerekek nem felejtik el a régi iskolát, és érzik, hogy az sem felejti el őket. — Egy hónap alatt népes vendégsereg tekintette meg a kiállítást. Sokan szavaztak. Legtöbbjüknek Kohan György Holló című képe tetszett. Ko­han György egyébként még két másik képére is kap díjat, A mi utcánk és a Libavásár címűre. Pintér József Pásztor, Kohan György: Holló leummetszet) (linó­Komonyi Mária Arckép, Csiz­madia Erika Virágszedés, La- bancz István Csacsifogat, Bor- zák Zoltán Ménes című alko­tása szintén díjazott lesz. A Virágszedés és a Ménes szí­nes képek. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola képzőművész szakköre meghívást kapott egy nemzetközi gyermekrajz- kiállításra. Jelenleg Zebe- gényben láthatók a kör tag­jainak alkotásai. (ballai) A múlt évi tapasztalatok alapján a Magyar Atlétikai Szövetség ebben az évben korcsoportonként, külön-külön rendezi meg a serdülők orszá­gos bajnokságát. Az A-korcso- portos atléták Budapesten, a Népstadion rekortán pályáján találkoztak az országos baj­nokság keretében. A zuhogó eső károsan hatott a számsze­rű eredményekre, de a fiatal sportolók szívósan dacoltak az időjárás viszontagságaival is. Minden számban nagyon so­kan rajtoltak. A Nk. Pedagó­gus Sportiskola lányatlétái igen jól szerepeltek. Az 1956-os születésűek kö­zött Hanny Judit 300 méteren 41,2-del és 100 méter gáton 16 másodperccel (egyben mind­kettő aranyjelvényes szintű időeredmény is) egyaránt az országos bajnokság második helyén végzett. 100 méteres síkfutásban 12,8-del a negye­dik, távolugrásban 510 cm-rel a hetedik helyezett lett (utób­bi két számban a körösi atlé­talány csak kiegészítésképpen rajtolt, s a távolugrás idején más számban is szerepelt). Az 1957-eseknél Klingl Györgyi 100 méteren 13 má­sodperccel az ötödik, 80 méter gáton (sajnos, az indulásnál megcsúszott a rajtfa) 12,7-del a negyedik, távolugrásban pe­dig 505 cm-rel a nyolcadik helyen végzett. Elmaradt a mérkőzés Szeptember 10-én Gyulán kellett volna lejátszani a Gy. MEDOSZ—Nk. Kinizsi NB III- as férfi csapatbajnoki asztali­tenisz-mérkőzést. A körösiek annak rendje és módja szerint el is utaztak a találkozóra. A mérkőzés színhelyén verseny folyt, s az ottlevő JTS-elnök közölte: a gyulaiak visszalép­tek a bajnokságtól; a jegyző­könyvet alá is írta. Így a 2 bajnoki pont a körösieket il­leti. Ez rendjén is van, de az már nem, hogy a gyulaiak el­mulasztották értesíteni előre a kinizsiseket, akik nemcsak „potyára” utaztak a nem túl közeli városba, hanem felesle­ges kiadásokba is verték ma­gukat. Pénteki műsor Kosárlabda Sportotthon-udvar, 15 őrá: Nk. Pedagógus—Nagykátai gimnázium ifjúsági megyei bajnoki mérkőzés. Sportlövészet Salgótarján: vidéki női baj­nokság. S. Z. 1. — Jó napot kívánok — köszön vissza Sovány Mi­hály, a Kossuth Lajos utcai rekonstrukció vezetője. — Nem írna az útról? — Most írtam. — Nem az útépítésről — rázza a fejét. — Hát? — Nézzen csak körül. Lezártuk az utat. Kint van a behajtást tiltó tábla is, de azért csak behajtanak. Esik az eső, sár is lesz. Méghozzá nagy sár. Mi nemsokára átvágjuk az utat. Mit teszünk akkor a bennrekedő autókkal? De másért is veszélyes ez az út: jobbára csak egy autó mehet el rajta, annyira szűk, a körösi kerékpáro­sok néha ittasan ülnek a nyeregbe, a sáron könnyen elcsúsznak, a hátuk mögött jövő autó nem tud megáll­ni hirtelen... 2. — Ezt fejtse meg — állít meg egy öreg. — Micsoda dolog az, hogy lezárták az utat! Múltkor a rendőr is rámszólt, hogy nem lehet ott kerékpároznom. 3. Ülök a buszon, a vezető­re figyelek. A busz egyik oldala két centire, a másik talán háromra a fától, il­letve a faltól. A kerekek alatt dagasztott agyag. Az égen felhők. Eső lesz. A munkások leveszik ka­lapjukat, sapkájukat, meg- törlik homlokukat. Eddig sikerült. Eddig még nem fordult elő baleset. A lezárt útszakaszról egy lovas kocsi baktat át a Pótharaszti útra,. mögüle egy fehér Wartburg dudál. Sietős dolga lehet. b. j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom