Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-14 / 217. szám
4 PEST HEGYEI K/Círiap 1972. SZEPTEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Találkozó a művészet kertjében Zebegényi zenés hétvége HETI FILMJEGYZET Fuss, hogy utolérjenek Jelenet a Fuss, hogy utolérjenek című filmből MA KEZDŐDNEK Művészeti napok Dunakeszin Ma délután három órakor Dunakeszin, a József Attila Művelődési Központban ünnepélyes keretek között megkezdődik az idei művészeti napok rendezvénysorozata. Józsa Kálmán, a váci járási hivatal elnökhelyettese nyitja meg a dunakeszi üzemek kiállítását. Ezt követően délután négy órakor kerül sor Gebora László és Rózsa Péter közös tárlatának megnyitójára. Holnap délelőtt a községi Petőfi Sándor Művelődési Házban szintén kiállítás nyílik: Tóth Béla szobrász, Péter Zsuzsa szobrász és Kovacsik Pál ötvös tárlata. Ezt követően irodalmi bemutatókat rendeznek a nagyközség üzemeiben. Még egy érdekes programra szeretnénk felhívni a figyelmet: a péntek esti író-olvasó találkozóra, amelynek keretében Sánta Ferenc íróval beszélget Bata Imre irodalom- történész. E héten már új bemutatók előtt megy fel a függöny a nyári szünet végeztével a fővárosi színházakban. Holnap, pénteken a MADÁCH KA >1A i;\SZÍNHÁZ Bemard Shaw Candida című ismert színművének bemutatásával nyitja évadját, Keré- nyi Imre rendezésében. A főbb szerepekben. Basilides Zoltán, Bálint András, Men- sáros László és Nagy Anna lép fel. A címszereplő Dómján Edit. Másnap, szombaton a JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ — amely már a hét elején megnyitotta kapuit — jelentkezik új és egyDen magyarországi ősbemutatóval. A tavaly Dublinben első ízben bemutatott bohózat, Hugh Leonard Motel a hegyen című darabja kerül színre. A cselekmény egy vadonatúj motel körül bonyolódik. Ez a motel két igen jómódú dublini házaspár és két férfi közös vállalkozása. A darab eddigi bírálói szerint ez a vígjáték különösen egy pillanatra sem lankadó szituációsorozataival nyeri meg a nézőt, s egyben túltesz az e műfaj legjobb szakembereiként elismert francia szerzőkön. A József Attila Színház előadását Benedek Árpád -rendezi, a főbb szerepekben *Kaló Flórián, Kállai Ilona, Horváth Gyula, Szemes Mari, Fülöp Zsigmond, Pálos Zsuzsa és Csákányi László játszik. A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ — amely bizonyos értelemben megyénk színháza is tájelőadásai révén — ma jelentkezik bemutatóval: Szigligeti kedvelt művét a Liliomfit viszi színre Mészöly Dezső átdolgozásában. A zenés, táncos vígjáték zenéjét Sárközi István szerezte, az előadást Lacina László rendezi. Szereplők: Lendvay Gyula, Kassai Ilona, Bocskay Izabella, Bessenyei Emma, Szegedi Joli, Molnár Miklós, Kenessy Zoltán és mások. Néhány napra rá, szeptember 23-án ismét bemutatót láthatunk a Déryné Színház fővárosi színpadán, majd a megyében is. Ezúttal Jókai Mór népszerű regényét a Rab Rábyt adják elő Barabás Tibor színpadi feldolgozásában. A három felvonásos színműnek, akárcsak a regénynek ■— mint közismert — színhelye egy része is Pest megye, hiszen a címben szereplő Rab ítáby, vagyis Ráby Mátyás Szentendrei polgár volt. Az ő emlékiratai alapján készült a regény, a színpadi változat is. A rendező: Csongrádi Mária, a díszlettervező Wegenast A DUNAKANYAR egyik legszebb tájának, Zebegény- nek Szönyi István festményei adták meg azt a rangot, amely a művészettörténetben immár klasszikussá vált tájaknak kijár. Itt élt, itt dolgozott Szőnyi István, 1960-ban bekövetkezett haláláig; legkedvesebb pihenőhelyének emlékét számos festménye őrzi, közülük néhányat ma már rangos külföldi gyűjteményekben találhatunk. A zebegényi műteremházban 1967-ben emlékmúzeum nyílt. Igazgatója, Dániel Kornél festőművész áldozatos és sikeres munkával elérte, hogy a ház méltó őrzőjévé váljon a Sző- nyi-hagyományoknak, s a Dunakanyarnak nemcsak képző- művészeti, de általános művészeti központja legyen. E célkitűzés megvalósítására jött létre az emlékmúzeum baráti köre, amely társadalmi szervezetek, művészek és művészetpártolók segítségével Róbert. A főbb szerepek alakitói: Dombóvári Ferenc, Tor- day Gábor, Szalai Károly, Téren Gizella, Fáy Györgyi, Hajdú Endre, Labády Lajos. A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ ugyancsak 23-án mutatja be eioször falai között George Tábori, az USA-ban élő magyar író Pinkville című művét, amelyet néhány előadásban játszottak már a ttuaavari Palotában. A két- felvonásos dráma a vietnami háború, a hírhedt My-Lai-i (amerikai neve: Pinkville) tömeggyilkosság hátterét, rugóit, az imperialista társadalomban rejlő gyökereit igyekszik földeríteni. Azt szeretné bemutatni, hogy kikből és hogyan lesznek azok a magukból kivetkőzött emberek, akik hidegvérrel gyilkolnak százakat és százakat. A Tábori-darabot Görgey Gábor fordította, Stanley Walden szerzett hozzá kísérőzenét és songokat. Az előadást Marton Endre rendezte. Szereplők: Pathó István, Benedek Miklós, Blaskó Péter, Szokolay Ottó, Versé- nyi László, Csurka László, Izsói Vilmos, Szersén Gyula, Gellei Kornél, Sinkó László és Csernus Mariann. A NEMZETI SZÍNHÁZ szeptember 29-i bemutatóján felújítja Peter Weissnek Magyarországon először 1966 februárban bemutatott, döbbenetes hatású darabját, a Marat halálát. (Az azóta filmről is megismert mű teljes címe egyébként: „Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogyan a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában”,) A Nemzeti Színháznak akkor még Nagymező utcai termében óriási sikert aratott előadását Marton Endre rendezte, s ő a mostani felújítás rendezője is. A főbb szerepekben ezúttal is Sinko- vits Imre (de Sade), Várady Hédi (Corday Sarolta) és Kálmán György (Marat) lép fel. A darab szereplői még Apor Noémi, Györffy György, Gel- ley Kornél, Izsói Vilmos, Agárdi Gábor, Horváth József és mások. A hónap utolsó bemutatóját a MADÁCH SZÍNHÁZBAN láthatjuk, amely szeptember 30-án tartja évadnyitóját. Ezen Szomory Dezső II. Lajos című drámáját mutatják be, amelyet először 1922. januárban az egykori Magyar Színház vitt a fővárosi közönség elé. A cselekmény középpontjában az ifjú II. Lajos király és Mária hercegigyekszik biztosítani a múzeum élő kapcsolatát irodalommal, zenével és a legújabb képzőművészettel is. Az egyik legfontosabb ilyen létesítmény a nyári képzőművészeti szabadiskola, amelyet idén ötödször rendezett meg a múzeum. A SZABADISKOLÄN LÉTREJÖTT MŰVÉSZETI PROGRAM még hatékonyabb megvalósítására nyílt lehetőség idén nyáron, amikor — szintén a baráti kör segítségével, jelentős társadalmi munkával — megépült a múzeum saját kempingje. Ekkor született a zenés-irodalmi hét vége gondolata, amely nemsokára valóra vált: idén nyáron öt alkalommal kellemes-hasznos művészeti kiránduláson láthatta vendégül a múzeum a főváros és a környék érdeklődőit. Az akcióba bekapcsolódott a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal is, a szervezés, lebonyolínő áll, s körülöttük dúl a főnemesek, középnemesek torzsalkodása. Az díjú király minden jó szándéka ellenére sem tudja megakadályozni a mohácsi tragédiát, amely egyben a saját, személyes tragédiájává is válik, miközben Szomory művében tisztasága és tapasztalatlansága folytán hőssé magasztosul. Történelmi drámát látunk tehát? A kérdésre feleljen maga a szerző, aki így Irt egyhelyütt darabjáról: „Ha olykor magányos éjszakáimban történelmi drámát is írtam, ezeknek csak annyi közük van a politikához, mint a Mondschein-szonátának a csillagászathoz". A MEGYEI SZÍNHAZAK is figyelemre méltó évadnyitással kezdenek. így például a pécsi Nemzeti Színházban országos jelentőségű esemény zajlik le szeptember 29-én. Ez alkalommal mutatják be először Illyés Gyula új drámáját, a Testvéreket Nógrádi Róbert rendezésében. Tizenöt év múltán írt Illyés újra drámát Dózsa Györgyről, mégpedig kétszemélyes kamaradarabot, amelyben a parasztforradalmár vitázik öccsével, Gergellyel, s alakjukban a szerző a forradalmi cselekvés szükségszerűségeinek problémáit kutatja. A veszprémi Petőfi Színház ugyanaznapi ősbemutatója az ún. könnyű műfaj területére viszi nézőit, ám Tabi László Családi dráma című darabja vígjátéki hangon bár, de ezúttal sem nélkülözi a társadalmi mondanivalót. Vígjátékkal, mégpedig kri- miszerűen izgalmas darabbal jelentkezik harmadikként ugyanaznap, szeptember 29- én a miskolci Nemzeti Színház, Dario Fo: Lopj kevesebbet ' című szatirikus hangvételű művét mutatja be Magyarországon először. az Állami bábszínház, A VARIETÉ, A FŐVÁROSI nagycirkusz is e napokban kezdi meg előadásait. — Szperanszkij Világszépe című, tíz évvel ezelőtt bemutatott mesejátékát tájváltozatban viszi a bábszínház a közönség elé, Jékely Zoltán költői fordításában, Bánd Anna rendezésében. — A Kamara Varieté Szenes Iván táncos, zenés műsorát Vízum nélkül címmel mutatja be Kabos Lászlóval, Al- másy Évával, illetve Béres Ilonával, Mátray Zsuzsával, Horváth Tivadarral, Komlós Józseffel és másokkal, artistákkal, táncosokkal. — A Fővárosi Nagycirkusz is ezúttal varietét mutat be: Párizsi jégcocktail címen vi-' lághírű műkorcsolyázókkal. tás, a részvevők egy részének toborzása az ő munkájukat is dicséri. A KÉTNAPOS KIRÁNDULÁS fő célja Szőnyi István életművének megismertetése, s ezen túlmenően a képzőművészet, a muzsika és a költészet népszerűsítése, megszeret-, tetése. A múzeum igazgatójának választása avatott művé- szetpropagátorra, Czigány Györgyre esett. A népszerű rádióriporter — egyben költő és muzsikus — mesteri kézzel irányítja az ilyen jellegű műsorokat. A hangversenyek vendégei neves muzsikusok, prózai előadóművészek és költők voltak. A legutóbbi hét végén, vasárnap délután Horváth Ferenc színművésztől novellákat és verseket hallottunk, Lajos Attila fuvolaművész — a műsorvezető zongorakíséretével — a prózai részekhez kapcsolódó zeneműveket, Händel- és Mozarí-darabokat játszott, Mezei András költő közvetlen, személyes beszélgetés után egy képzőművészeti ihletésű versét olvasta fel. A bizonytalan időjárás talán sokakat elriasztott a hét végi programtól, de a közreműködők mégsem érezték a nagyszámú publikum hiányát. Egy kulturális megmozdulás értékét ugyanis nem mindig a „telt ház” címszó határozza meg __A vasárnap délutáni ha ngverseny közben eleredt az eső. A művészek a fedett tornácon tovább játszottak s a kertben ülő hallgatók kezéből pillanatok alatt különböző színű esernyők kerültek elő, hogy védelmük alatt az időjárással dacolva tovább élvezhessék a muzsikát. Szőnyi István valószínűleg örömi- mel nyugtázná, hogy Esernyők című festménye éppen saját kertjében, szellemi rokonainak társaságában kelt életre. S a kellemes összejövetelt az időjáráson kívül más külső hatás sem ronthatta, sőt, ellenkezőleg; a távolból hallatszó vonat zakatolása, a templomharang halk kongása, s az udvar kultúrtörténeti jelentőségű öreg lakójának — Szőnyi házőrző kutyájának — egy-egy közbevetett „megjegyzése” csak fokozta a találkozó hangulatát. DE AZ EMLÍTETT ZENÉS IRODALMI EST csak egyik — kétségkívül legszínesebb — programja volt a kétnapos kirándulásnak. A résztvevők előző este szintén Czigány György vezetésével a rádió népszerű „Ki nyer ma?” vetélkedőjéhez hasonló játékon vettek részt, amelyen az emlékmúzeum baráti köre által felajánlott díjakat, könyveket, grafikákat, s a szabadiskolában készült kerámiákat nyerhettek. Előzőleg Verőcén megtekintették a Gorka Géza-emlékmúzeumot, sőt filmet is láthattak Szőnyi Istvánról és Gorka Gézáról. A HASZNOS, SZÉP KEZDEMÉNYEZÉSÉRT, a jó megvalósításért köszönet és elismerés illeti a rendezőket és a közreműködőket. Jövőre is hasonló keretek között fogják folytatni ezeket a programokat, a színészek, költők és muzsikusok találkozását a közönséggel. De még az idén is egy alkalommal létrejön ez a találkozó, szeptember 23-án és 24-én, mégpedig rangos művészek közreműködésével; Antal István zongoraművész, Hidi Péter hegedűművész, Fodor András költő és a váci Vox Humana énekkar részvételével. Korda Agnes Be kell vallanom: veszítettem. Ennek az új magyar filmnek a megnézése előtt ugyanis fogadtam: a Fuss, hogy utolérjenek nem olyan rossz, mit az inkriminált Csárdáskirálynő volt. Nos, veszítettem. Ám mivel önmagámmal fogadtam, így a veszteség minimális. És vajon veszítettem-e egyáltalán? Hiszen a Fuss, hogy utolérjenek valóban nem olyan rossz. Rossz, de másképp, más okokból és más szinten. Ha az ember a szereplőket felsorakoztató főcímlistát nézi, akkor persze nehezen hiszi el, hogy ez a film rossz tud lenni. Pécsi Sándortól Toma- nek Nándorig több mint egy tucat élvonalbeli színész szerepel a főbb szerepekben. Akkor hát miért mégis? Mert csak szerepelnek, és nem játszanak. Nem mert tehetségtelenek. Hanem mert nincs mit játszani szegényeknek. És ha egy filmről ezt kell elmondani, akkor ott szervi bajok vannak. Mint ahogy itt is. Kezdve a forgatókönyvvel. Ezt, Lenkei Lajos novellájából, Kállai István írta. Aligha legszellem- dúsabb óráiban. Pedig nemegyszer került már ki a kezéből szellemes, ötletes és fordulatos filmvígjáték. Hogy aztán ebben a visszaköszönő ötletektől hemzsegő, a harmincas évek filmvígjátékai- nak stílusában fogant forgatókönyvben mennyire van benne az eredeti novella esetleg hasonló rutin- és sablongyűjteménye, azt most már nehéz lenne megállapítani. Az viszont kétséget kizáróan kiderült, hogy az eleve harmatgyenge alapmatériához a Nemrég láttuk a Meglepő fordulat című szovjet—üzbég filmet, amely egy számunkra kissé egzotikus világban lejátszódó bűnügyi történet volt. Most egy újabb szovjet film, A tanú eltűnik visz bennünket a vadregényes szibériai taj- gába. Itt egy közmegbecsülésnek örvendő tudós kutató tűnik el az élők sorából anélkül, hogy gyilkosa bármiféle jelet hagyott volna maga után. A nyomozást itt egy fiatal rendőr végzi, aki csaknem golyót kap, amíg végre — ezúttal is egy meglepő fordulat révén — fény derül a gyilkos személyére. nagy tapasztalatú és humoráról már gyakran bizonyságot tett rendező, Keleti Márton — hogy szép kritikai zsargont használjunk — túlságosan nagy tisztelettel nyúlt. Magyarul: a rendezői ötletek a forgatókönyv szintjén maradnak, s így nem is csoda, ha a meg nem írt szerepeket megszemélyesítő színészek egyéni ötletei vagy csak gegjei kölcsönöznek időnként némi színt ennek a különben nagyon is színes filmnek. Nem arról van szó, hogy nem kellenek a derűs, zenés, szórakoztató filmek. Kellenek, ez nem vitás. De csak egy bizonyos szinten megcsinálva, nem odavetetten és lanyha unalommal, a legkitaposottabb rutinösvények végigcammogá- sával megoldottam. Mert hiába viseli a film a Fuss, hogy utolérjenek címet, itt senki és semmi nem fut, hanem vonszolódik, körülbelül olyan tempóban, mint ahogyan a film elején a főszereplő, Tokaji Attila (Bodrogi Gyula) autómatuzsálemét bevontatja a szemetes- kocsi. Mit mondhatnék még kedveset és szépet erről a filmről? Talán dicsérni kellene Fényes Szabolcs filmzenéjét és számait, ha ezek nem követnék rutinban szerzőtársait. Talán dicsérni» kellene Zalatnay Saroltát, ha csak énekelne, és nem játszana és táncolna is. Talán dicsérni kellene a Pécsi Balett tagjait, ha modem koreográfiájukhoz megfelelő zenei és gondolati alap is járulna. S talán dicsérni kellene azt a leendő nézőt is, aki a film megtekintése után úgy jön ki a moziból, hogy a pénztárnál csak a jegy árának felét kéri vissza, azaz fut a pénze után, de nem éri utol. Vlagyimir Nazarov rendező filmjének érdekessége elsősorban a helyszín. Kitűnő operatőr, Vlagyimir Nyikolajev készítette a felvételeket, és a tajga valóban lenyűgöző szépséggel tárul fel előttünk. Ezzel szemben a szereplők jellemének kidolgozottsága nem mindig meggyőző, s a cselekményben is több az előre kifundált vonás, mintsem a figurák karakteréből fakadó tett. Ha ehhez hozzávesszük a film helyenként igen vontatott tempóját, azt kell mondanunk, hogy A tanú eltűnik nem emelkedik az erősen közepes bűnügyi filmek szintje fölé. A mostani rész, bár önmagában is megálló egész, szorosan kapcsolódik a nemrég látott Ralu hercegnő hozománya című epizódhoz: az abban elrabolt hercegnői kincsek visszaszerzése körül mérik össze erejüket a betyárok és a pandúrok. Sok verekedés, vívás, lövöldözés, vágta közepette persze. És sok naivsággal, előre kiszámított fordulattal. Ebből a szempontból tehát semmi újat nem hoz a sorozat. S mivel a főhősök most is makacsul életben maradnak, még számos folytatás remélhető. Takács Isliáa A betyárkapitány kincse Ha egyszer egy forgató- könyvíró olyan témára bukkan, amelyből sorozat fabrikálható, aligha tud ellenállni a csábításnak. Ez történt a Betyárok gyűjtőnév alatt futó, immár sokadik folytatásánál tartó román filmképregénnyel Magyar köny vek sikere Lipcsében Lipcsében, a vásár keretében nemzetközi könyvkiállítást rendeztek. A legszebb könyvek vetélkedőjére 30 országból 800 könyv érkezett, s a hatalmas mezőnyben a magyar „versenydarabok” szép sikert értek el. A Móra Kiadó gondozásában megjelent gyermekkönyv: Arany Lászlónak „A kiskakas gyémánt fél krajcárja” című műve ezüstérmet, az Európa mongol népmeséi, ä „Fiaváró öregapó’’ című -válogatás elismerő oklevelet nyert. A lexikonok és kézikönyvek kategóriájában is két elismerő oklevéllel jutalmazták köteteinket: a Corvina „Budapest enciklopédiája" s a Kossuth Kiadó gondozta „Közgazdasági kislexikon” vívta ki a nemzetközi zsűri tetszését. FELMEGY A FÜGGÖNY Új bemutatókkal kezdődik a színházi évad A tanú eltűnik
