Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

1972. SZEPTEMBER 2.. SZOMBAT “‘’k/ÚHop DCM Beruházás mint futurológia A DCM mészműjének beruházási programját 1959 óta többször módosították, az építés ára 158 millióról 197 millió forintra nőtt. Az 1969-es próbaüzem még­sem sikerült: a kemencék hol sok másodosztályú, hol kevés első osztályú meszet égettek. Ekkor rájöttek, hogy az olajégők alkalmatlanok feladatukra, több ku­darc után, 1970 második felében, hozzáláttak a gáz­égők szereléséhez. A négy éve kész mű eddig még ke­vés meszet adott; 1972. március 16-án 13 óra 30 perc­kor fellobbant a gázláng a kemencékben, lehetett már égetni, termelni. A második vaspálya ünnepe Pest-Vác után, Pest-Cegléd-Szolnok Kapos Mihállyal, a beruhá­zási osztály vezetőjével a mű­szaki ember alkotásáról be­szélgettem. Mekkora a beru­házó felelőssége, milyenek a lehetőségei, hogyan dolgoz­hat? Az alábbiakban igyek­szem visszaadni az osztályve­zető e témával kapcsolatos véleményét: Kell egy malom — Az embert utasítják, pél­dául: kell egy malom! Nem azt kérik, hogy nézzük meg: kell-e malom? Tételezzük fel, hogy nem értek egyet az uta­sítással, akkor is végrehaj­tom, életem egy darabját szá­momra haszontalan műre ál­dozom. Talán ki is fejtem el­lenvéleményemet, de a dön­tést nem módosíthatom. A fe­gyelem szabályai szerint nem tehetek mást: dolgozom. Má­sokénak alárendelt az akara­tom, nem lehet ellenállni, ez nagyon kockázatos. Tenni kell a dolgom, méghozzá gyorsan, hogy minél hama­rabb túllegyek a munkán, hogy minél kevesebb életda­rab vesszen el. Egy vigasztal: hátha én tévedek. Ez egyéb­ként csak logikai levezetés, velem még nem fordult elő, hogy ne értettem volna egyet a döntéssel. Így tudom elkép­zelni ezt a szituációt. Igaz, most szereztem egy kellemet­len tapasztalatot: a gázégők szerelésébe kár volt ennyi energiát fektetnem. — A beruházás elhatározá­sa, megszervezése bonyolult feladat, például: égető szük­ség volt klinker-szállítósza- lagra. A vezetők egy NSZK- berendezést néztek ki, sok he­lyen érdeklődtek a gépről, mindenütt jó híreket kaptak. Több külföldi cégtől kértek ajánlatot, aztán az eleve el- határozottat választották: az egyik javaslat papír volt, a másik valóság. Bár ez kitű­nően bevált, nem lehet tudni, hogy nem volt-e még jobb? Tudom, ez csak gondolati já­ték, de szemlélteti a beruhá­zás elhatározásának bonyo­lultságát. „...ti kívántátok" — Ha Magyarországon is elkészíthetjük a gépet, akkor a beruházó megrendeli a munkát a tervezőtől; mit, ho­gyan csináljon. Aztán a ter­vező különböző igényekkel áll elő — műszaki, építészeti stb. vágyakkal — ezek leg­többször teljesíthetetlenek. Az elkészült tervet megnézetem azokkal a kollégákkal, akik majdan a géppel dolgoznak. Ök nézegetik, nézegetik a do­kumentációt, s nem írnak rá semmiféle észrevételt, vagy olyan a hozzászólásuk amelyért később nem vonhat­ják felelősségre őket. Az esetleges véleményeket köz­löm a tervezővel, aki általá­ban megvédi saját nézetét. Ha ő enged, akkor csökken a felelőssége: „nem én akartam, ti kívántátok” — így védekez­het. Kisebb lesz a tervező fe­lelőssége, azé, akit úgysem lehet kártérítésre kötelezni, mert nincs vagyona. És ha én mondjuk mégis ellentmon­dók, a későbbi kárért engem becsuknak megbüntetnek? Az elmosott felelősségi határok miatt kicsi a tudatos ellent­mondás lehetősége. — Az ember véleményét igyekszik olyan stádiumban hirdetni, amikor még többen hozzászólhatnak, egyetért- hetnek. Vegyük azt, hogy én, Kapos Mihály, határozott va­gyok, kijelentem: csak ilyen és ilyen módosításokkal va­gyok. hajlandó elfogadni a tervet. És, ha aztán összedől az épület? Lehet, hogy nem is az én „ötletem” miatt. Sza­bad ezt nekem csinálni? Med­dig szabad elmennem? Bizal- j mi állásban vagyok, az a fel- ' adatom, hogy jól menjen a beruházás. Ha egy tervező­nek nincs kockázati alapja, akkor mennyi a kockázata Kapos Mihálynak? — Ez a munka egy kicsit futurológia, prognózis. Ki merné előre megmondani: ilyen lesz, ez lesz! Ha lesz kő 1972. március 16-án, 13 óra 30 perckor fellobbant a gáz­láng a kemencékben, lehetett már égetni. Másfél hónap Nincs még jóformán egy hete sem annak, hogy a me­gyei állattenyésztési felügye­lőség egyetlen napon tizen­hat darab, 30 naposnál nem idősebb háztáji istállóban ellett üszőborjút vett át Tó- piógyörgyén. A szakosított te­henészeti telepek benépesíté­sét elősegítő akcióban ez a szám, eddig megyei rekord. Igaz, hogy Tápiógyörgye mindig híres állattenyésztő falu volt, s az emberek ked­ve a lábasjószággal való bi- belődéstől nem ment el azok­ban az esztendőikben sem, amikor egyébként olyan sok udvarban üres lett az istálló. Hagyomány és kedvtelés — Ezerszáz szarvasmarha áll a háztáji istállókban, leg­alább kétharmada tehén — mondja Zahalka Károly köz­ségi tanácselnök, nem min­den büszkeség nélkül. Való­ban nagy dolog az, hogy a község, ahol 4200 főt szám­lál a lakosság, ilyen sok szarvasmarhát tart. A né­pesség számának egynegye­dét kitevő marhaállomány talán az ország összes közsé­gei között egyedülálló. — Mintegy 700 házból áll a falu, tehát elméletileg nincs udvar, ahol legalább egy te­hén ne lenne — folytatja a tanácselnök. — A valóságban azonban mégiscsak akad elég sok üres istálló, s az új házak mellé ma már nem is építenek mindig. Viszónt sok gazda 2—3 tehenet tart, egyesek még többet. A tsz te­henészete három, a háztáji állomány egy esztendeje gu­mókor- és bruoellózismentes. Nemcsak az állategészségügyi ellenőrzés, de maguk az ál­lattartó gazdák maguk is szigorúan őrködnek, nehogy fertőzött szarvasmarha ke­rüljön a községbe. Sertés meg közel hatezer található a háztájiban. Hetenként egy­szer, de sokszor kétszer is visz, minden alkalommal 130—150 hízót tőlünk az ál­latforgalmi. Györgyén az ál­lattenyésztés nemcsak ha­gyomány — kedvtelés is. Nemcsak vesződség Szintén ezt mondja Fejős Sándor, a Zöldmező Tsz bri­gádvezetője. Ügy ötvenes évei felé hajló, jó erőben levő ember. Két fejős tehene, meg egy vemhes üszője van, de most csak az egyik tehén áll az istállóban. Az, ame­lyik, amíg a friss zöldta­karmány tart, naponta 28— 29 liter tejjel fizet a jó tar­tásért. A másik, a 15 lite­res, meg az üsző, estig oda­kint legel. — Aztán pénzben jól fi­zet-e a jószág? — kérdjük. — Nem mondom, hogy rá­alatt elérték a berendezések­kel a kívánt paramétereket, kiállították a garancialevelet: jól sikerült a beruházás, ösz- szetoborozták a kemencék kezelőszemélyzetét, hatvan- hetven égetőt állítottak a ke­mencék mellé. Egy, majd két kemence adta a meszet, s így az első félévi feladatot meg­oldották: 10 350 tonna építő­anyag hagyhatta el a műt, biztosítottnak látszott az év végi 50 ezer tonna is. A har­madik negyedévben korábbi aggodalmuk igazolódott: nincs piac az égetett mészre, az országban több helyen kor­látozták a mészművek terme­lését. Bebizonyosodott az a prognózis is, hogy a bányá­ban nem tudják előteremteni a szükséges mennyiségű és minőségű követ. 1972. au­gusztus 13-án leállt a mész- mű. Remélik, hogy az újra­kezdés csak hetek kérdése, ha a kőbányai nagyrobban­tás sikerül, újra fellobbánhat a láng a kemencékben. Fóti Péter fizetek. Mégsem sokat hoz. Számolja, ennyi lucernát, annyi szemes takarmányt eszik a jól tejelő tehene. A kosztja és egyéb kiadások 'kitesznek legalább 12 ezer forintot egy évben. Ad kö­rülbelül 4500 liter tejet, ezért kap 16 ezer forintot. Kérdi: „Ugyebár nem sok négyezer forint évi tiszta haszon?” A másik, a kevésbé jól tejelő tartása kevesebbe kerül, de a haszna is kevesebb, hozzá­vetőleg csak 2500 forint. — A jószággal való munká­jának értékét kiszámította? — Nem, pedig sok a vesződ- ség. Dehát szeretem a jószágot, nekem ez a munka tulajdon­képpen élvezet. Azt mondja, sok a tehén a falunkban? De­hogy. Régen legalább kétszer ennyi volt. Sokan kiöreged­tek, felhagytak vele, és a fia­talok elmennek. Kevés, aki itt marad és szívesen végzi a ne­héz mezőgazdasági munkát. Az én fiam is az idén érett­ségizett Pesten az Egressy Gá­bor Szakközépiskolában, aztán most felvették a Kandó Kál­mán Villamossági Főiskolára. Apai büszkeséggel mondja, de kevés szomorúság árnyékol­ja a hangját. Az egyetlen fiú elszakad a földtől, az állatok­tól, ősei mesterségétől, a falu­tól is, ahol apái éltek. — Amíg mi idősebb és idő­södő emberek élünk, addig mindig lesz tehéntartás Tápió- györgyén. De azután? Olcsó takarmány a tsz-től — Meglehet, jövőre megjön a fiatalok kedve, hiszen ja­nuár elsejétől felemelik a tej, meg a hízott marha átvételi árát. — Azt mondom erre, jobb lett volna már hamarább. Majd elválik, meghozza-e ez az intézkedés a nagyobb ked­vet a tehéntartáshoz, és hogy a fiatalok is nekilátnak-e? Tápiógyörgyén az állattar­tók takarmányszükségletük egy részét olcsón szerezhetik be a tsz-től, természetesen csupán a tagok. Am a község minden gazdája bent van a Zöldmezőben. Ez a szövetke­zet a háztáji tehéntartást meg­alakulásától fogva elősegítette. Nézzünk be azonban még egy gazdához, Varga István­hoz. Jó erőben látszik, nem is öreg még, csak 58 éves. Mégis, februárban leszázalékolták, nyugdíjas azóta. Mellkasa bal oldalára bök, úgy mutatja, hogy a szíve miatt. — Az előbb is, hogy sűrű­södtek a felhők és jött a zá­por, le kellett feküdnöm egy órára, olyan rosszul lettem. Tavaly még két tehenem Volt, most már csak egy és nem tu­dom, meddig tudjuk tartani a feleségemmel. Elhasználódtunk mind a ketten. — Sóhajt. — Hej, pedig mennyire kedvem­Egy évvel a pest—váci vas­útvonal megnyitása után, 1847. szeptember 1-én adták át a forgalomnak a Pest—Cegléd —Szolnok közötti vasútvona­lat. Az első Pestről indult sze­relvény ezer utasával három óra huszonkét perc alatt tette meg a száz kilométeres távol­ságot. A szolnoki indóház ava­tásán Kossuth Lajos mondott ünnepi beszédet. Jelen volt gróf Széchenyi István is. A korabeli újságok, hetilapok lelkes hangú cikkben számol­tak be a nagy eseményről. Megírták, hogy az előző na­pokban „gyorsszekérrel két napig tartott az út”. Hazánk közlekedéstörténe­tének e fontos jubileumáról pénteken nagyszabású ünnep­ségen emlékeztek meg Szolno­kon. Tóth János, a MÁV Bu­dapesti Igazgatóságának veze­tője kitüntette a szolnoki cso­mópont ötvenhat kiváló vas­utas dolgozóját. Ezután a Tisza-parti galé­re volt mindig a tehén, mega disznó. Megmutatja a háza falához tapadó, lakóháznak beillő ta­karos istállóépületet. Egy ré­szében a téli tüzelőt tartja — mondja —, azért elférne itt a meglevő mellett még másik két állat. — Mit szól ahhoz, hogy jö­vőre felemelkedik a tej meg a hízott marha átvételi árát? — Nagyon helyeslem. Azt gondolom, majd azoknak is visszajön a kedve az állattar­táshoz, akik abbahagyták. Én is tartanék megint kettőt, ha egészséges lennék és fiatalabb. Szokoly Endre Budapest most valóban a borok fővárosa. Két nemzet­közi rendezvény, a borvilág­verseny és a nemzetközi sző­lészeti és borászati kiállítás és vásár eseményei futottak párhuzamosan. A világverseny már befejeződött, s mint teg­napi számunkban megírtuk, a minőségi ranglistán Magyar- ország került az élre, 16 nagy­arany érmével. A nyertesek most ott lát­hatók az Albertirsai úti kiál­lítás főpavilonjában. Még négy napig, szeptember 5-ig, kedd estig összehasonlítható, hogy melyik nemzet milyen borok­kal szerepel a nemzetközi ranglistán. Persze, a kiállítás nemcsak ilyen búvárkodásra alkalmas. Aki akar, vásárolhat is; kós­tolhat bort, ehet szőlőt, s részt vehet a gasztronómiai be­mutatókon. Természetesen a vásárra nemcsak az önzetlenül érdek­riában dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi mi­niszter megnyitotta a Szolnoki vasút 125 éve című kiállítást. A kiállításon a posta alkal­mi postabélyegzőt használt. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága mellett működő oktatási igazgatóság tegnap - délután tartotta tanévi tanév­nyitó értekezletét. Az évnyitó ünnepi beszédét Göndics Zol­tán, az oktatási igazgatóság igazgatója mondotta. Megje­lent és felszólalt dr. Földi Pál, az MSZMP Központi Bizott­ságának munkatársa. Az ün­nepségen részt vettek mind­azok a tanárok, s más munka­társak, akik az egyéves, öthó­napos pártiskolán, a marxis­ta—leninista esti egyetemen, a speciális kollégiumon, a sza­kosított tanfolyamokon oktat­nak az 1972—1973-as tanév­ben. Az új tanévben négy tan­szék kezdi meg munkáját: a filozófiai tanszék Maruzs Jó­zsef, a politikai gazdaságtan A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa Elnökségének falu- és szövetkezetpolitikai munkaközössége, valamint a pomázi népfrontbizottság Porpáczy Aladár kertbarátok klubja szeptember 25 és ok­tóber 1 között szakmai és kulturális hetet rendez Po- I mázon. Ebből az alkalomból ! tegnap délelőtt a Hazafias | lődők, hanem a szakemberek is ellátogatnak. Érdekes meg­figyelni néhány, a szőlőter­mesztésben és borászaiban használt gépet, kisgépet vagy technológiai ismertetőt. S ez nemcsak a szakembereknek hasznos. Lapunk más helyén a kiskertmozgalom terjedéséről írunk; nyilvánvaló, hogy a bo­rászati kiállításon bemutatott kisgépek jó része a kiskertben is felhasználható. Azt sem árt megnézni, hogy Csehszlovákiából, Ausztriából, Franciaországból, Hollandiából, a Német Szövetségi Köztársa­ságból, Svédországból milyen eszközöket hoztak erre a ki­állításra. Jó összehasonlítási alap ez is. S ha a kiállítás és vásár te­rületét járva a látogató pihen­ni vágyik, a 24-es pavilonban megnézheti a műsoros divatbe­mutatót, vagy — lám ismét visszatértünk ide — megkós­tolhatja a kiállított tárgya­kat .,. Gul Hassan Khan átadta megbízólevelét Losonczi Pálnak, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnö­kének pénteken délelőtt át­adta megbízólevelét Gul Has­san Khan, Pakisztán Iszlám Köztársaság új magyarorszá­gi nagykövete. tanszék Kövesi Tibor kandi­dátus, a munkásmozgalmi tan­szék Tóth Lajos vezetésével, A pártépítési tanszék vezető­jét ezután nevezik ki. Bányászok köszöntése A XXII. bányásznap alkal­mából pénteken a Nehézipari Minisztériumban tartották a központi ünnepséget. Dr. Sze­kér Gyula nehézipari minisz­ter köszöntötte a szén-, érc-, ásvány-, bauxit- és olajbányá­szat 140 ezer dolgozóját. Az ün­nepségen részt vett Párdi Im­re, az Országos Tervhivatal elnöke. Népfront Országos Tanácsá­nak székházában tájékoztat­ták a sajtó képviselőit. Dr. Gyúró Ferenc, a Kerté­szeti Egyetem rektorhelyet­tese ismertetőjében a kiskert­mozgalom társadalmi és gaz­dásági jelentőségét méltatta. Elmondotta, hogy az or­szág lakosságának mint­egy negyven százaléka kertes házban él s továb­bi huszonöt százaléka te­lektulajdonos a különböző üdülőterülete­ken, így a Dunakanyarban is. Olyan milliókról van tehát szó, akik szabad idejük je­lentős részét kertészkedéssel töltik, ami nemcsak gazdasá­gi haszonnal jár, de az egész­ségük regenerálását is előse­gíti. Kulin Imre, a Porpáczy Aladár kertbarátok klubjá­nak vezetője adott tájékozta­tót a sajtó képviselőinek az egyhetes programsorozatról. Elmondotta, hogy az ünnepé­lyes megnyitóra szeptember 25-én este hat órakor a po­mázi művelődési házban ke­rül sor, amelynek előadója dr. Gyúró Ferenc professzor, a Kertészeti Egyetem rektor­helyettese lesz. Másnap, ugyancsak a művelődési ház­ban rendezik meg a fiatal ku­tatók fórumát, amelyen a házikertekben hasznosítható kutatási eredményekről hang­zanak el kiselőadások. A program keretében szep­tember 29-én délelőtt tizen­egy órakor a pomázi tanács­házán nyílik a Kiskertek mesterei egyéni országos ver­senykiállítás és ekkor kerül sor a kertbarátok barkács-, újító- és ötletbemutatójára is. Szeptember 30-án lesz a vietnami kertek napja, amely szerves része a klub által a közelmúlt­ban meghirdetett egy négyszögöl Vietnamért akciónak. Ugyancsak ezen a napon A kert jövője címmel ankétot rendeznek az MSZMP közsé­gi székházában. Este hat órai kezdettel kerül sor a műve­lődési házban a kertbarát községek és városok kulturá­lis találkozójára, amelyet nagyszabású bál követ. Október elsején a kiállítás díjainak átadásával fejező­dik be az egyhetes pomázi rendezvénysorozat. P. P. Kormányhatározat után Ezer jószág a háztájiban Tanévnyitó értekezlet az oktatási igazgatóságon Szeptember 23—október 1 Kertbarátok hete Pomázon Tájékoztató a Hazafias Népfront székhazában

Next

/
Oldalképek
Tartalom