Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-12 / 215. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 215. SZÄM 1972. SZEPTEMBER 12., KEDD „...Hol vegyek transzformátort?" Ami fejlődik és ami nem a városiasodé Gyomron Gyémánt- után vasdiploma A helyiek, de főleg a környékbeliek véleménye szerint Gyömrő rendkívül vonzó, megnyerő helység. A páratlan természeti szépségű strandfürdő, rendezett utcák, szép házsorok, a ruhaipari szövetkezet új üzemrésze, a TÖVÁL modern épülete a városiasodás benyomását keltik. Igen, városiasodik Gyömrő! Vajon így látja-e ezt Gwramvölgyi István, a nagyközség tanácselnöke is? — Valóban napról napra alakul, változik a község arculata. Ez tény. Egyenlő lenne ez a városiasodással?... Szeretnénk, ha így lenne, ha ez a folyamat meggyorsulna, de nagyon sok még a gond, a megoldásra váró feladat ahhoz, hogy bátran mondhassuk : városiasod unk! Tizenegyezer körül van a község lakóinak száma. Pontos adatot azért nem mondhatunk, mert — hasonlóan más, Budapest környéki községekhez — a nagymérvű bevándorlás miatt állandóan változik a lélekszám. Például: amíg 1950 és 1960 között ezerrel, addig 1960 és 1970 között több mint kétezerrel nőtt a lakosság száma. Ez a tény pedig sajátosan meghatározza a feladatokat is. — A kereskedelmi és vendéglátó-hálózat fejlesztése, az óvodai, iskolai férőhelyek növelése, no és í persze a község közmű- ' vesítése a fő feladatunk. Vegyük talán sorjában... Első számú feladatnak — a szomszédos Üllővel összhangban — a vízvezeték megépítését tartjuk. Rövidesen megkapjuk az építési programterveket, s ezzel megkezdődhet a szervező munka. Egy biztos: mind a Lakosság, mind a társadalmi szervek, ipari egységek eredményes összefogására lesz szükség e program sikeres, mielőbbi megvalósításához. A nagyközség kereskedelmi hálózata jónak mondható. A vasútállomás melletti ÁBC élelmiszer- és iparcikkáruház, a Táncsics utcai új élelmiszerüzlet valóban szép, az igényeknek megfelelő. Sajnos, nem mondható el ez a vendéglátó-hálózatról. — Az egyetlen terület ez, amely semmit sem fejlődött az évek folyamán. Olyannyira, hogy higiéniai-közegészségügyi kifogás miatt néhány egységet rövidebb-hosszabb időre be is kellett zárni... A Pest megyei Vendéglátó Vállalat többet tehetne az ágazat fejlesztéséért. — A szolgáltatások? — Az év első napjaiban új üzemanyagtöltő-állo- más nyílt a Kossuth téren. Itt fűtőolaj is kapható, s még egy fűtőolajat árusító hely van a községben. Valamivel több mint száz kisiparos áll a lakosság szolgálatában. És persze, nagyon kellene egy modern szolgáL- tatóház... Amire viszont joggal lehet büszke Gyömrő: az Erzsébet- telepi iskola kivételével, csak egy műszakos tanítás folyik. Igaz, az Erzsébet-telepi iskola bővítésére telket vásárolt a tanács, de anyagi fedezet híján az építkezésre még nem kerülhetett sor. Társadalmi ösz- szefogással korszerűsítették, bővítették a Pázmány utcai óvodát, aminek eredményeképp újabb 25 gyermek kapott itt elhelyezést. Mi tagadás, a városiasodás egyik fontos „kelléke” korszerűbb közvilágítás. Erről hallván, a tanácselnök elmosolyodik. — Gyakran teszik fel a kérdést: „mi az, még higanygőz lámpasorra sem telik?...” — Udvariasabban fogalmazva, de erre gondoltam én is ... — Akkor hadd mondjak el egy jellemző példát, aminek hallatán könnyebb lesz megérteni, miért nincs higanygőz lámpasorunk. A külterületi Határ utcában három lakóházat kellett volna bekötni a hálózatba, úgyszintén néhányat a Bimbó utcában. Mi, a területileg illetékes Budapesti Elektromos Műveket kértük meg a munka elvégzésére. Az íróasztalfiókból aktacsomót vesz elő, s elém teszi az elektromos művek visszaigazolt költségvetését. Íme, részlet a hivatalos jegyzékből: „... a hálózat bővítéséhez transzformátorcsere szükséges. Azonban vállalatunk sem most, sem pedig a közeljövőben nem tud transzformátort biztosítani, így ennek beszerzése a T. Cím feladatát képezi...” Mindenesetre, a lapokon fel van tüntetve a várható munkadíj, amely a tervezési díjjal együtt 54 ezer forint. S megint idézek: „a fenti összegben a transzformátor ára nem szerepel ...” — ... Nem szerepel? Még jó, hogy nem szerepel, hiszen egy transzformátor belekerül vagy 60 ezer forintba is — mondja keserű iróniával a tanácselnök, s hozzáteszi. — És, ha ennyi pénzünk lenne is, én hol vegyek transzformátort, talán az Ecserin? ... Vagyis: a higanygőz lámpák felszerelésére — a hatalmas pénzösszeg hiánya mellett, a költséges áramerősítő transzformátorok hiánya miatt sem kerülhetne sor. Ám Gyömrő higanygőz lámpák nélkül is szépül, változik. És városiasodik. Jandó István ÚJ TELEFONKÖNYV Nemrég, amikor a monori posta telefonközpontjában készítettünk riportot, s választ kerestünk a sok panasz miértjére, kérést is hallottunk. A telefonkezelők kérték: ha megérkeznek az új telefonkönyvek, lapozzuk fel, és hívószámmal kérjük a vállalatokat, intézményeket, magánlakásokat. Nagyon mag- könnyítjük a munkájukat, ha nem keik keresgetniük a számot, hiszen a gyakorlatlan kezelőknél ez sok időbe telik. Az új telefonkönyv megérkezett, csak bele kell lapoznunk, s ha hívószámmal kérjük, gyorsabb a kapcsolás! — zs — Hírül adtuk, hogy a járás területén élő idős pedagógusoknak e hó 15-én arany-, gyémánt- és vasdiplomát adnak át. Ez alkalomból felkerestük Nagy Józsefet, a legöregebb vasdiplomás jelöltet Gyömrő, Rákóczi út 36. szám alatti lakásán. Kissé görnyedt hát. Ránota- lan arcán derűs nyugalom. Kicsi, de jól berendezett szoba. Antik bútorok és modern televízió. Családi képek: feleség, gyerekek és az unokák az egyik falon, ez a jelen. És a múlt? Majdnem szemben velük: a régen elhalt szülők és a hat testvér képei. Király János volt tanító és kartárs festményei egy teljes falat tölte- nének be, ha elférnének, de jut belőlük az ablak mellé is. Olaj sötét tónusban és akva- rell pasztellszínekben. A színskála élénk és sötétebb színei szemet és lelket nyugtató harmóniában. A világvevő rádió az öreg zongora tetején kapott helyet, a hegedű a könyv- szekrényen. A gyorsan futó időt 250 éves óra méri csendes ketyegéssel, amelyet már az apja is a nagyapjától kapott. Jövendőbeli helye is meg ,van már, a fiánál. A kis albérleti szoba zsúfolásig tele. mégis minden éppen oda illik, ahol van. — Ez mindenem és egyedüli helyem, amióta szegény feleségem itt hagyott — mutat körbe Józsi bácsi, miközben hellyel kínál. Diákos szorongással foglalok helyet, és olyan megilletődött tisztelettel nézek rá, mint hajdani jó öreg tanítómra. Észreveszi. Elmosolyodik, és máris kattan a fából készült, régimódi cigarettatartó fedele — tessék rágyújtani. — Az én életem komplett regény — kezdi, majd egy teleírt határidőnaplót tesz elém. — Ebben kezdtem el leírni és már az első világháborúnál tartok, de újabb és újabb részletek jutnak eszembe, ezért állandóan kiegészítem még azt is, amit megírtam. — Mikor szereztem meg a diplomát? 1907. június 27-én, mégpedig a híres pápai állami tanintézetben. Sokat kellett tanulni, de ez volt a könnyebbik: az elhelyezkedés, kérem, annál nehezebb, mert akkor nem úgy ment ám, mint ma, hogy még válogathatnak is a friss diplomások. Bácska megyében, Zombo- ron, négy hónapig teljesen ingyen dolgoztam a királyi tanfelügyelőségen, hogy állást kapjak. Azt hiszi, kaptam? Elkeseredve a kudarctól, lesütött fejjel ballagtam haza, a szülői házhoz, Zala megyébe, Aranyod községbe, ahol édesapám kántor és tanító volt. Az öreg iskola még öregebb szolgálati házában laktunk. Tessék csak nézni — és a zongora fölé mutat —, még a képe is megvan. Ez a ház volt az, itt a templom mellett. Legféltettebb kincsem ez a kép, képzelheti, mennyire vigyázok rá. 1908. március elején, sok járkálás és kilincselés után, a szomszédos Zalabér községben, végre megválasztottak osztálytanítónak, vagy ahogy akkoriban nevezték, kistanító- nak. Innét Zalaapátiba kerültem, ugyancsak felekezeti iskolába, majd végre, 1913-ban, Barcs községbe állami tanítónak. — Nagyot sóhajt. —Tudja, kérem, mit jelentett akkor állami iskolában tanítani? — feleletet sem várva, máris folytatja —: biztos kenyeret, megélhetést és a sok-sok zaklatás után nyugalmat. Innét több mint 40 évi szolgálat után, mialatt nemcsak tanító, hanem iskolai felügyelő és igazgató is voltam, nyugdíjba, majd Gyömrőre kerültem. Tanítványaimat, ki tudná megszámlálni? Biztosan több ezer azoknak a száma, akiket én tanítottam meg írni, olvasni és számolni. Van köztük orvos, tsz-tag, mérnök, katonatiszt, és nyugdíjas miniszter is. Hirtelen elhallgat, maga elé mereng. Csend van, csak az öreg óra ketyeg egyhangú tiktakolással. — Kedves Józsi bácsi — töröm meg a csendet —, mivel tölti mostanában napjait? — A zenével — vágja rá gyorsan, habozás nélkül. — De azt ne tessék kérdezni, annak melyik ágával, mert még ma sem tudtam eldönteni, hogy a hegedűt, vagy a zongorát szeretem-e jobban. Naponta két teljes órát gyaMonor—Nagykőrös 3:1 (3:0). Nagykőrös, 200 néző, vezette Demeter, Gecse, Szarka. A monori csapat Bajka, Zá- kó, Szabó és László K. nélkül utazott Kőrösre. Az első támadást a hazaiak vezetik a monori kapura. Ezután a monori csapat is fokozatosan játékba lendül. Egymás után indítja a jobbnál jobb támadásokat. A 3. percben Szegedi a jobbszélen vezeti a támadást, beadását Halápi kapja, aki nem hibáz, 1:0. A 15. percben ismét Szegedi van játékban, de a hazai védelem szereli. A 22. percben Szegedi,' a 30. percben Kécskei növelhette volna a gólok számát, de a lövésekkel kivártak, és a hazai védelem menteni tudott. A 35. percben Halápit szerelik a védők. A 40. percben László S. vezeti fel a labdát, beadását Halápi kapja, aki ritkán látott hatalmas gólt lőtt, 2:0. Továbbra is a monori csapat támad, a 43. percben Szegedi szögletére Halápi jó ütemben érkezik & a hálóban táncol a harmadik monori gól, 3:0. Szünet után is a monori csapat lendült támadásba. Az 53. percben ismét Abonyi vezeti fel a labdát és 15 méterről nagy gólt lő, 3:1. A gól után újra a hazaii csapat támadásai következnek, de Zöldi, Burján, Petries egymást múlkorolok — és ironikus, sa- vanykás mosollyal folytatja — Most, igen előrehaladott koromban, szinte művészi fokot értem el, amit fiatalon szerettem volna. De sejti, ugye, miért? Mert most több időm van a gyakorlásra, mint valaha is volt. Még nem is olyan régen hegedű- és zongoraszakos tanítványaim is voltak. Véremben van a tanítás és a pénz is kellett a nyugdíj mellé. Fényképeket vesz elő: ezeket ekkor, meg akkor tanítottam. Ez eminens tanuló. Ez meg itt egy huncutkodó, de mégis a szívemhez nőtt. Ebből, meglátja, művész lesz, ő pedig máris kitűnő hegedűs. — 1919-től rendszeresen és állandóan foglalkoztam a műkedveléssel is, és csak jóval a nyugdíjkorhatáron túl hagytam abba. Még itt, Gyomron is vezettem dalárdát, férfi- és vegyes kórust. Színdarabokat tanítottam és rendeztem, hej, de sok szép élmény fűződik ezekhez az estékhez is — sóhajtja. — Tetszik tudni, ezért voltam én mindig derűs és nyugodt. No, persze, hozzájárult ehhez a kiegyensúlyozott életmód és a kellő mértéktartás is. Elvesztettem életem párját, s ez nagyon, de nagyon fáj, hiszen csak egy éve még, de mégsem vagyok egyedül. Felállva folytatja. — Az a sok emlék és a könyveim — nyitja ki a könyvszekrény ajtaját, majd a zongorához lép — és a zene, a zene. Ha leülök: Händel, Mozart, Bach, Beethoven ... egy-egy akkord és már repülök is a zene szárnyain. Ilyenkor újra fiatalnak, egészen fiatalnak érzem magam. Józsi bácsinak két gyermeke és két unokája van. Lánya pedagógus, és Pesten él. Fia az egyik megyei tanácson mezőgazdasági osztályvezető. A telet mindig náluk tölti. Amíg a felesége élt, anyagilag is támogatták, de most, mióta egyedül van, nem fogad el semmit. Egymaga — amint mondta — az 1130 forint nyugdíjból is megél. Nyolcvanhárom éves és e héten, 15-én veszi át a gyémánt- mellé a vasdiplomát is. Kovács György ják felül és verik vissza a meg-megújuló rohamokat. Az 56. percben a hazai Juhászt többszöri szabálytalankodás után a játékvezető kiállítja. Nagyon szorongat a hazai csapat, de a monori védelem jól áll a lábán. A 86. percben Szegedi fut fel, senkitől sem zavarva, de kapufának rúgja a labdát. Az első félidőben a monori csapat nagyon jól játszott akár 4—5 gólos vezetésre is szert tehetett volna. A hazai csapat csak időnként játszott jól a mezőnyben, a kapura nem jelentett veszélyt. Jók: Halápi, Petries, Gergely, Kalocsa, Burján. Járási bajnokság: Nyáregyháza—Monor II 5:0. Isaszeg—Pilis 2:1, Maglód— Kar tál 2:2. Vitéz Imre WÍjSOR Mozi Gyömrő: Uram, ön özvegyasszony lesz. Maglód: Volt egyszer egy család. Mende: A nagy zsákmány. Monor: Dákok. Nyáregyháza: Waterloo. Pilis: A boldogság madara. Üllő: Rákóczi hadnagya. Ve- csés: Belorusz pályaudvar. Kiállítás Üllő, művelődési otthon: Bányász Béla vecsési festőművész kamarakiállítása, nyitva naponta 15-től 20 óráig. ÚJ OTTHONBAN A Pest megyei Hírlap tavaly decemberben riportban számolt be az üllői tsz-tagok összefogásárói, amellyel házat építettek Sütő János tsz-tagnak, az Erdősor út 38. szám alatt. Most képen is bemutatjuk az új otthont. Balról jobbra: Béki Ferencné országgyűlési képviselő, a társadalmi akció fő szervezője és Sütő Jánosné, anyjával. Kovács felvétele „Nem művészek, csak műkedvelők vagyunk” Magányosan ballagok Pilisen, a 4-es műút menti, jobb oldali gyalogjárón. A takaros házak leeresztett rollóinak keskeny résein át világosság szűrődik a szabadba. A családi együtt- lét vidám zsibon- gása, vacsorázok tányércsörrené- se, a tv, rádió műsorainak • hangfoszlánya jut el a fülemhez. S amíg e kellemes zajokat egy-egy nehéz jármű dübörgése nyomja el, az egészségházhoz érek. Nincsen olyan késő még, hogy meg ne látogathassam dr. Pázmány Elemér körzeti orvost, aki itt lakik családostul, hosszú esztendők óta. Betoppanok. A negyven év körüli doktor éppen kedvenc, öreg hegedűjén játszik, egy könnyedén röpködő Schubert-da- locskát. Felesége pianinón kíséri. — Az imént jöttem haza két betegemtől — ereszti le mosolyogva a szárazfát az orvos. — Es hogy felüdüljünk a napi fáradtság után, I megpendítjük egy 1 kicsit, csak így kettesben, a vidámság húrjait... — Tudja — veszi át a szót a felesége —, az optimista életfelfogás a mi legszentebb hitvallásunk, s ennek a hitvallásnak a legtökéletesebb kifejezője a zene. Ezért egy napot el nem mulasztanánk, hogy valamicskét ne muzsikáljunk! Konyak és fekete kerül rövidesen a kerek asztalkára. A jó kávé után cigaretta, így folytatjuk a beszélgetést. A házastársakat szemlélem: — Mióta foglalkoznak zenével...? — Kis diákkorunktól! — feleli dr. Pázmányáé. — Persze, nem vagyunk művészek! Az orvos mosolyog: — Csak műkedvelők. A vidéki élet jellemzője, hogy szűkebb pátriájából nem mozdul ki szívesen az ember. Így hát marad a zene... — Asszonyom, ön milyen zenét kedvel a legjobban? — Mindent szeretek, ami jó muzsika, legyen az dixieland, beat, klasszikus, preklasszikus, cigányzene. De ezzel a férjem sincs másképpen! S itt említem meg, ha az időnk megengedi, a zenehallgatásban leljük legfőbb örömünket. — Munkája mellett a feleségem ér rá leginkább zenével foglalkozni — komolyodik el a doktor tekintete. — Tudja, az orvos élete örök nyugtalanság. Nagy a körzetem, sok a beteg, s első a hivatás, a gyógyítás... Dr. Pázmányáé, mint orvosírnok, maga is kiveszi részét az egészségügyi feladatokból, azonkívül két kisgyermek édesanyja. Túl sok szabad ideje neki sincs, de ha akad egy kevés, az minden bizonnyal a zenéé. A rádió „Játék és muzsika tíz percben” című zenei vetélkedőjében kétszer szerepelt az elmúlt félévben a nyilvánosság előtt — éspedig kiválóan, mert valamennyi kérdésre megfelelt. Ehhez csak gratulálni lehet! Rakovszky József LABDARÚGÁS Újabb monori bravúr Nagykőrösön HALÁPI MESTERHÁRMASA
