Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

xrv. ÉVFOLYAM. 214. SZÁM 19*2. SZEPTEMBER 10., VASÁRNAP 150 éve született Petőfi Méltó megünneplésre készül a monorijárás Vándorkiállítás a községekben — „Szóljatok, szép szavak” pályázat — A költő és a népdal MONORRÓL - FIRENZÉBE Két hónap Itáliában BESZÉLGETÉS DR. SIMON GYULÁVAL — Az oktatásban is haszno­sítja majd a látottakat, tanul­takat? — Az olasz nyelvtanítás — és általában a nyelvtanítás — lényege a gyakorlatiasság. Hogy azokat a szavakat is megtanítsuk a tanulókkal, amelyek a mindennapi élet­ben használatosak. Nos, én is több füzetrevaló — ma hasz­nálatos — szót jegyeztem fel, amelyet megtanítok majd a gyerekekkel. Aztán hoztam magammal egy-két lemezt, amelyen egyszerű nyelven el­mondott mesék (Aladdin, Pi­nocchio) vannak. A lemezhez tartozik az a kis könyv, amelyben ugyanaz a szöveg található. így egy időben tud­ják a tanulók hallgatni és ol­vasni is a kedves mese törté­neteket. Ezenkívül a színes képeket, reprodukciókat szin­tén fel tudom használni majd az órákon. Néhány olasz tan­könyv és képesújság egészíti ki a kis gyűjteményemet. A mai nyelvoktatás egyik alap- feltétele az audio-vizuális esz­közök széles körű felhasználá­sa. — Miben vonná meg a két­hónapos olaszországi tanul­mányút mérlegét? — Úgy vélem.»sok mindent tanultam, aminek nagy részét tovább is tudom adni tanítvá­nyaimnak — mondotta Simon Gyula. G. J. NEMSOKÁRA! Ecseren ma még ezt a kutat használják a környékbeliek, de amott, kissé távolabb, már a csapból folyik hamarosan a víz — mutatja Schmelcz Károly vb-titkár. Kovács felvétele 1973. január 1-én lesz Petőfi Sándor születésének 150. év­fordulója. A monori járásban is méltóképpen kívánnak meg­emlékezni a nagy évforduló­ról. A közelmúltban alakult meg a Petőfi-emlékblzott- ság, amely összeállította az ünnepségek előzetes programját. Irányítója és koordinálója a Hazafias Népfront járási bi­zottsága, a helyi ünnepségek operatív szervezői, az illeté­kes tanácsok és népfrontbi­zottságok. A bizottság felhív­ta a figyelmet, hogy a járás területén lévő Petöfi-emlékhe- lyeken (Maglód, Monor, Nyáregyháza. Pilis, Sülysáp, Üllő) különös gonddal és fi­gyelemmel kell készülni az év­forduló rangos megünneplésé­re. Ezek a községek már el is készítették a részletes prog­ramokat. Tallózva a programban, megállapíthatjuk, igen szí­nes, jelentős ünnepségsorozat lesz a járásban. 1972 szep­temberétől 1973 júliusáig szá­mos esemény emlékeztet majd a költő születésének évfordu­lójára. E hónap második felében a községekben megkoszorúzzák a Petőfi-emlékhelyeket. Szeptember 29-én, a fegy­veres erők napján, az üzemek, hivatalok dolgo­zói munkahelyeiken em­lékeznek meg a pákozdi csatáról. A Pest megyei Levéltár ván­dorkiállítását valamennyi köz­ségben bemutatják. A monori katonai laktanyában október­ben Petőfi-mozgókiállítást Műterem. Reflektorok. Egy kis igazítás a hajon, majd a zakón. — Most tessék egy kicsit mosolyogni. Úgy, úgy. Köszö­nöm. Holnap lehet is jönni ke­gyednek a képért. Alászolgá- ja, kedves uram. ★ — Ön volt itt tegnap. Meg­ismertem, ahogy belépett. Mert én nem a hangról, az alakról, vagy a ruháról isme­rem meg az embereket. Én, kérem, az arcáról — termé­szetben, vagy képen —, min­denkiről megmondom, hogy kicsoda, micsoda. Hogy mi la­kik benne. Jó vagy rossz pa­sas az illető, ön például, ked­ves uram, rendes, tisztesség­tudó ... — Majd súgva foly­tatja. — Én már tanulmányoz­tam a két amerikai elnökje­lölt profilját is. Máris tudom, melyik lenne a jobb. Kenne­dyről is megmondtam — ajkát biggyesztve legyint egyet —, de felesleges, teljesen felesle­ges, mert ki kérdez meg egy kis vidéki maszekot? Még, ha a Fényszövnél lennék, eset­leg ... Esetleg. Az ember, ké­rem, nem érdemli meg, hogy foglalkozzanak vele. Hálátla­nok és elégedetlenek. Ma rá­dió, holnap tévé, aztán autó. majd víkendház — és közben a képeket, a képeimet a kezé­ben szorongatja, és az orrom előtt hadonász velük. Engem (pedig gyötör a kíváncsiság. — Még itt is — folytatja —. itt nálam is mindenki azt akarja, hogy jó képet. szén képet csináljak. No. de jel­zem —. és itt már a kabáto­mat fogja —, én nem is tu­dok mást. Én maszek vagyok. rendez a néphadsereg helyi alakulata. A monori József Attila Gimnázium irodalmi színpa­da — amely már sok rangos műsort mutatott be — Petőfi- emlékműsort állít össze, ame­lyet a járás több községében is bemutat. A műsort a járás könyvtáraiban láthatják majd az érdeklődők. Ez év végén a Magyar Néphadsereg Művész- együttese a járási műve­lődési házban Petőfi-em- lékműsort ad, januárban pedig ifjúsági vetélkedőt rendez. Témája: Petőfi, a szabadságharc és Pest megye kapcsolata. A járás filmszínházai is sok — a szabadságharccal kapcsolatos — filmet mutat­nak be az év hátralévő részé­ben, és természetesen jövőre is. A Pest megyei Petőfi-emlék- bizottság „Szóljatok szép sza­vak, Petőfiről” című pályá­zati felhívását már valameny- nyi művelődési intézményhez eljuttatták. A járási emlékbi­zottság, a járási pártbizottság­gal, a járási hivatal művelő­désügyi osztályával és a járási művelődési házzal közösen, pályázatot hirdetett hét kate­góriában. Az. első pályázat: dokumen­tumgyűjtés. Az évfordulóval kapcsolatban megjelent külön­féle dokumentumokat (bélyeg, címke, plakát, röplap, képes­lap, újságok, folyóiratok, cik­kek, fényképek és diafilmek), kell összegyűjteni a pályázók­nak. Ugyancsak dokumentum- gyűjtés a második pályázat is. Ennek során az 1848-as for­radalom és szabadságharc ide­jén, vagy az azt követő időben kérem. Kisiparosmester, nem Fényszöv, de azért egy ronda férfiból filmsztárt, teszem azt... — Elnézést — vágok közbe —, sietnem kell. — Igenis. Tessék parancsol­ni, kedves uram — rázza or­rom előtt a képeket —, csak három járna, de négyet csi­náltam. Mert ez, kérem, nem Fényszöv, ez maszek munka. A kedves úr hármat fizet, és négyet kap. Hát, melyik Fény­szöv teszi ezt meg? És ráadá­sul minőségi munkát adok, nem úgy, mint a Fényszöv. ★ Már jól messze járok, ami­kor bátorságra kapok, és elő­veszem a képeket. Még a lé- j legzetem is eláll — ez, ez, éri vagyok?... Én!? Hisz világo­san emlékszem, hogy megbo­rotválkoztam. hogyan lehe­tek akkor szőrös? Még a hom­lokom is! És a fülem? Nem akarok hinni a szememnek. Hol közelről, hol távolabbról nézem őket, sorban mind a négyet. Tárgyalás nélkül is öt év — mormogom, majd dühömben bevágom mind a négyet a szé­pen lekaszált parkba ... Aztán i ijedten nézek utánuk: szeme- | teltem. És. ha megtalálják, i kész a bizonyíték. Azám, ha megismernének! De tulajdon jó anyám sem ismerné meg fiát ezekről a képekről, az biztos. Hohó, vég^edmény- ben én nem is fényképet, ha­nem 15 forintot dobtam most ki!... Még mosolyogtam is hozzá, amikor kezet rázott ve­lem. Urasan, nem úgy, mint a Fényszövben, hanem ma­szek módra. Kovács György megjelent képek, újságok, le­velek, fényképek — ezek kö­zött Petőfire vonatkozó doku­mentumok — gyűjtésére kerül sor. Érdekes a tablópályázat, amelyen egyénileg és kol­lektive is részt lehet ven­ni. Minden pályamunkát kiállításon mutatnak be. A pályázatok beküldési határ­ideje: 1972. december 15. A pályázatot a zsűri 1973. ja­nuár 11-ig értékeli. A győzte­sek és helyezettek értékes dí­jazásban és jutalomban része­sülnek. A TIT járási szervezete Pe­tőfivel kapcsolatos előadásso­rozatot indít. Különösen ér­dekesnek ígérkezik „A költő és a népdal” című előadás, amelyet Bállá Péter, vecsési népdalkutató tart. 1973 januárjában Magló­don tartják a kiemelt já­rási központi ünnepséget. Március 15-én megkoszorúz­zák a Petőfi-szobrokat, -em­lékhelyeket. Gyömrön, az előzetes tervek szerint, az 1973-as kulturális napok alkalmából Petőfi-szob- rot avatnak. Káva község főtere 1973. január 1-től Petőfi Sán- '' dót névét viSélí majd. A gazdag program is bizo­nyítja, a monori járás méltó­képpen készül Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójá­nak megünneplésére. A nyár a diákok számára öröm. A tanár sokszor mun­kával tölti el a vakációt. A monori József Attila Gimná­zium három tanára a szünidő­ben ösztöndíjas tanulmány­úton vett részt, • mégpedig Deák Ferencné Angliában, Stéhli Ferenc Franciaország­ban, dr. Simon Gyula Olasz­országban. Dr. Simon Gyula tíz tanár- kollégájával utazott repülő­géppel Itáliába. Az utat a Kulturális Kapcsolatok Intéze­te szervezte, dicséretes pon­tossággal. Rómába érkeztek, s innen vonattal utaztak tovább Firenzébe. — Milyen élményekkel tért haza? — kérdeztük a gimná­zium tanárát. — Firenze gyönyörű város. Egyetemén naponta három­órás előadást hallhattunk, ter­mészetesen olasz nyelven. Be­tekintést kaptunk az olasz iro­dalom, a nyelv, a művészet­történet és a zenetörténet vi­lágába egyaránt. Nagyon ér­dekesek voltak az előadások. Különösen az etruszkológia kötötte le figyelmünket. Az etruszkok Olaszország őslakói voltak. Fejlett kultúrával ren­delkeztek, s hogy jelentős sze­repet játszottak abban az idő­ben, azt bizonyítja az is, hogy az etruszkológia ma már kü­lön tudományág az olasz egye­temeken. Szabad időm nagy részét a firenzei múzeumokban, levél- és képtárakban töltöttem. Cso­dálatos érzés volt, amikor Leonardo Da Vinci, Miche­langelo müveit láthattam egy­más mellett... A firenzei Nemzeti Könyvtár Itália leg­nagyobb könyvtárai közé tar­tozik. Ide mindennap elláto­gattam, s igen sokat tanultam. Ariosto olasz középkori költő művének fordítását már több évvel ezelőtt elkezdtem. A fi­renzei könyvtárban tett láto­gatásaim során sok új, ariostói kifejezést tanultam meg. Ez látszólag azt jelenti, könnyebb lesz majd. a dolgom a fordí­tás során. Tévedtem, Ariosto szavai olyan mélyek, érzelem­mel teliek, hogy a fordításo­mat hosszabb ütemben tudom csak végezni a későbbiek során. Pontos, jó munkára törekszem, ezért nem is siettetem ... Házifoci A Monori Állami Gazdaság KISZ-szervezete házi labdarúgó­bajnokságának legutóbbi eredmé­nyei: Ipari üzem—Gomba 10:0, Ká- ta—Csévharaszt 0:0, Dános—Szá­razhegy 3:3. Az élcsoport állása: 1. Csévharaszt 3 2 1 10:3 5 2. Káta 3 2 1 12:7 5 3. Dános 3 2 1 9:6 5 A góllövőlistán Kiss László (Ká­ta) áll az élen, 9 gólt rúgott a há­rom mérkőzésen. Ügyeletes orvos Gyömrőn, Mendén és Péte­riben: dr. Balogh Sándor (Gyömrő), Monoron. Monori- erdőn. Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Mo­nor, egészségház), Pilisen, Nyáregyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Csanálosi József (Pilis, Rákóczi u. 63.), Maglódon és Ecseren: dr. Pé­pes Tibor (Maglód), Sülysá­pon és Úriban: dr. Zolesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Fekete Károly tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járás területén vasár­nap reggel 8-tól 13-ig, dél­után 15-től 19 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban. mCsor MOZIK Ecser: Néma szerelem. | Gomba: A kétéltű ember. Gyömrő: Ördögcsapat. H.: Uram, ön özvegyasszony lesz. Maglód: A nagy zsákmány. H.: Volt egyszer egy család. Mende: Volt egyszer egy csa­lád. H.: A nagy zsákmány. Monor: Jelenidő. H.: Vadál­latok a fedélzeten. Nyáregy­háza: A holnap lovasai. H.: Waterloo. Péteri: A legszebb férfikor. Pilis: Cromwell. H.: A boldogság madara. Tápió- sáp: A kaktusz virága. Úri: Lövés a lángokból. Üllő: Meg­lepő fordulat. H.: Fel a fej­jel. Vasad: Furcsa zálog­tárgy. Vecsés: Murphy há­borúja. Matiné: Micirpackó és társai. H.: Belorusz pálya­udvar. ÖTÓRAI TEA Üllő, művelődési otthon, 17-től 22 óráig, játszik az Al- fa-égyüttes. KIÁLLÍTÁS Üllő, művelődési otthon: Bányász Béla festőművész ka­marakiállítása, nyitva min­dennap 15 órától 20 óráig! Gér József Seg'itelt a Vöröskereszt „Sülysápra is elvittem az örömhírt” Rózsi néniék Süly­sápon laktak. Vizner Rozália summás lány volt a Bartos Béla birtokán. — Olyan szegé­nyek voltunk, mint a templom egere. Sokat dolgoztam ... Szőlőt kapáltam, kö­töztem, takartam, nyitottam, mégis szegény voltam. Az én apám a szegény­ember átkát hordta. Az italban „vigaszta­lódott”. Ilyenkor ahányon voltunk, annyi felé szalad­tunk ... Batyut kö­töttem hát, Rákos­csabára mentem szolgálni .. Soha nem volt nyugtom, Üldöztek, mint a ku­tyát ... Sápon még a templomból is kilök­tek a módos paraszt­lányok ... Sírva fa­kadtam, soha többé nem mentem Sápon a templomba. Össze­tört az én lelkem­ben minden. Min­denki potyán dolgoz­tatott. A gazdagok keze-lába voltam. A Jandó Gergő az anyám testvérbátyja volt. anyám Jandó Rozália veit, sze­gény ... Gergő bá­tyám gazdálkodott. Pestre hordták a te­jet. Én szegény ro­kon voltam, a része­ges apámmal... Sok családot tönkretesz az ital. Amint már említettem, menekül­ni kellett apám mi­att, pedig de szeret­tem Sápot!... Éve­kig nem mentem ha­za. Ma már más. Szívesen fogadnak, tele van a falu roko­nokkal. Más világ van már ... Nincs szegény, nincs gaz­dag ... 1947 októberében férjhez mentem Eng- ler Józsefhez. A fér­jem olyan ember volt, akár az apám ... Nem olyan jó, mint egy apa, ha­nem olyan részeges. Három gyerekünk született. Az elsőt a vérhas vitte el, a má­sodik is meghalt, ma­radt a kislányom: Mária-Magdolna. So­kat szenvedtünk az apjától. Részegen jött haza, se szó. se beszéd, én főztem, egyszer csak érzem, valami meleg folyik az oldalamon. Meg­szűrt ... Hazamen­tem, Sápra. Utánam jött... Együtt éltünk még egy ideig, aztán tönkrement, végül özvegyen maradtam. Az egyetlen gyere­kemtől is meg kel­lett válnom, az Üllői úti menhelybe ke­rült. Később vele együtt kerültem a zsámbéki intézetbe, beteges voltam. A Svábhegyen is vol­tunk intézetben, majd újra az Üllői úti következett, on­nan engem hazabo­csátottak. A gyerek­nek 1953-ban nyoma veszett. Kerestem őt... A kislány is keresett. Azt mond­ták neki, anyukád meghalt. Nekem pe­dig, hogy örökbe vették; de nem sike­rült, visszakerült az intézetbe. Múltak az évek. Rózsi néni most 57 éves, Marika 21. — A Vöröskereszt találta meg a gyer­mekemet. A múlt héten eljött a várva várt nap. A buda­pesti Hungária kör­úti szociális intézet­ben volt a nagy ta­lálkozás. Szentgott- hárdról utazott Pest­re. Mikor utoljára láttam, másfél-két éves baba volt. A közben eltelt idő el­veszett az én életem­ből, annyit szenved­tem érte... — A várakozás, az az óra — végtelen idő volt számomra. Aztán megérkezett az autó, elegáns, pi­roskockás szoknyá­ban, blúzban, reti- küllel, kilépett egy szép, magas, kék sze­mű, szőkésbarna lány... Ha nem mondták volna, ak­kor is éreztem: ez az én elveszített gyer­mekem. Az én szép, nagy lányom. Mari­ka is érezte, hogy én vagyok az anyja, pe­dig soha nem látott, fényképen sem. — Édesanyukám, édes­anyukám! — Sír­tunk, sírtunk örö­münkben. Aztán az volt az első kérdése: apuka van? Testvé­rem van? — Nincs apuka, meghalt — mondtam —, a test­véreid is. Előkerül­tek a fényképek, ki ez, ki az? — kér­dezgette. — A roko­nok, gyermekem, ez meg te vagy, kicsi korodban. — Anyucikám, ugye nekem adod? — Adtam, az éle­tem is odaadtam vol­na. Nagyon boldog \ vagyok, hogy meg- I találtuk egymást.■ | Marikám vissza­ment Szentgotthárd- ra, én haza, Vecsés- re. Vecsés már az én hazám, ott, az öre­gek napközi otthoná­ban leltem otthon­ra, szeretetre, gon­doskodásra. Van 800 forint nyugdíjam. Vecsésen 1955 óta lakom, de az öröm­hírt hazavittem Sülysápra is. A ro­konok is sírtak, én is. újra és újra, nem hiszem, hogy ez igaz ... Anya va­gyok, boldog anya ... Most már várom a leveleket, meg a fényképet Mariká­tól, akit megtalál­tam. Segített a Vö­röskereszt, hogy az én örökbe adott gyermekemet örök­re visszakapjam. Fekete Gizella Eldobtam 15 forintot

Next

/
Oldalképek
Tartalom