Pest Megyi Hírlap, 1972. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
I PEST «EC VE I cMírSap 1973. SZEPTEMBER 10., VASÄRNAP Budapesti vállalat- tárnoki könyvtár Az elmúlt tíz év alatt a beköltözésekkel megyénk lakossága rohamosan megnövekedett. Lényegében a gépesítés, a gépek indították a nagyváros leié a fejlődésnek indult termelőszövetkezetekből, az ország különböző részeiből a családokat, a főváros ugyancsak fejlődő, terjeszkedő ipara meg szinte felszívta a munkaerőt. Budapestre nem költözhettek az újonnan érkezők, lakást még kevésbé kaphattak. Pest megyében „könnyebben” jutottak albérlethez, vásároltak telket, építettek saját házat: mindezt a maguk erejéből. A községek s a megye azonban nem tudott annyi utat, vízvezetéket, villanyt, üzleteket, orvosi rendelőt, óvodát, iskolát, művelődési házat építeni, amennyi a megnövekedett igényeket kielégíthetné. S a többi között tán a művelődési ágazat szorult leginkább háttérbe. Hogy más példát ne mondjunk, megyénkben az egy lakosra jutó könyvtári kötetek száma, meg a könyvtári kölcsönzés aránya alacsonyabb az országos átlagnál: sőt, ez az átlag az országban, mondhatni a legalacsonyabb. Mindez különösen azért lényeges, mert a művelődési lehetőségek hiányát a mai fiatalság s a következő generációk érzik meg a legjobban. Indokolt a kérdés: ebben a helyzetben nem vetődik fel a fővárosi üzemek nagyobb felelőssége? Hiszen a Pest megyei munkavállalók 55 százaléka bejáró dolgozó: Budapest fejlődő ipara jórészt megyénkből vette, veszi a munkaerőpótlást, — többletet. Legnagyobbrészt segéd- és betanított munkásokat, mivel a mezőgazdaságból • érkezettek többnyire segédmunkát vállaltak, — meg aztán a fővárosban lakóknak könnyebb szakmát tanulni, mint a napi 3—4 órát is utazóknak ... Ebben a helyzetben feltétlenül felvetődik a főváros, s a fővárosi üzemek nagyobb felelőssége is. Hiszen az ottani üzemek kulturális alapjából, vagy a Fővárosi Tanács legtöbb kulturális beruházásából a megyénkből bejáró munkások kevésbé részesülnek. Ebben az összefüggésben külön jelentőséget kap egy megyei könyvtár fővárosi támogatása, — amelyhez hasonló példát még alig találunk. A Budapesti Közlekedési Vállalat szakszervezeti bizottsága a tárnoki közművelődési könyvtárnak ezer, mintegy 30 ezer forint értékű könyvet adományozott. A köteteket szeptember 15-én adják át. f P. A. Évezredek Skót költő kitüntetése Edwin Margan skót költőnek a Magyar Pen Club közgyűlésén Boldizsár Iván elnök nyújtotta át a Pen-emlékér- met. A skót költő József Attila, Kassák Lajos, Garai Gábor, Gergely Ágnes, Görgey Gábor, Kálnoky László, Orbán Ottó, Pilinszky János, Somlyó György, Vass István, Weöres Sándor és más magyar költők verseinek kitűnő angol tolmácsolásáért kapta az emlékérmet és a vele járó elismerő oklevelet. Taksony déli határában egy homokbányaoldalból nagy tömegben kerültek napfényre emberi csontok. Körükről semmiféle korabeli tárgy vagy eszköz nem árulkodik. A szakemberek rövidesen megvizsgálják a leletet. Ószi, téli kilátások A népművelési nyár aratása líj tagokat toboroz a KISZ mívászegyütíeso A kilenc VIT-díjjal és a Kiváló együttes címmel hatszor kitüntetett KISZ Központi Művészegyüttes nagy gondot fordít az utánpótlás biztosítására. Megindult az új tagok toborzása a központi énekkarba, az énekkarba, az egyetemi énekkarba, a tánckarba, a rajkózenekarba, a szimfonikus- és a fúvószenekarba. /S A SZEG Együtt a harcban A magyar-lengyel barátságra emlékeznek Jubilál a férfikórus Egyhetes ünnepségsorozatot rendeznek Isaszegen szeptember 24 és október 1 között a magyar—lengyel barátság jegyében, s az isaszegi férfikórus ötvenéves fennállása alkalmából. Szeptember 24-én emléktábla-leleplezésekkel, az ismeretlen lengyel kapitány síremlékének felavatásával, valamint az Együtt a harcban című kiállítás megnyitásával kezdődik az ünnepségsorozat. Dél-, után nagyszabású dalostalál- ' kozót rendeznek, amelyre meghívták a bagl művelődési központ Erkel Ferenc vegyeskarát, a csömöri művelődési otthon férfikórusát, az ikladi művelődési otthon vegyeskarát, a nagykőrösi művelődési központ férfikarát, valamint a péceli ÁFÉSZ Petőfi-kóru- sát. A hangverseny keretében fellép a jubiláns isaszegi férfikórus, az isaszegi asszonykórus és az isaszegi Damjanich János Általános Iskola úttörőkórusa is. Szeptember 27-én Kerekes Zoltán alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezetője emlékezik meg a lengyel légióról, amely részt vett az 1848—49-es magyar szabadságharcban. A műsorban közreműködik Aleksander Nawrocki lengyel költő és műfordító, Kovács István költő és műfordító, valamint Szend- rei Imre Chopin-díjas zongoraművész. Szeptember 29-én Jan Lyb- kovvszki Lengyel album című filmjét mutatják be, amelyhez Barbara Wiechno, a Lengyel Kultúra igazgatóhelyettese mond bevezetőt. Október 1-én ünnepi hangversennyel zárul az egyhetes programsorozat. A műsorban fellép Edyta Wasylewska operaénekes és Teleki Lajos, Liszt-díjas zongoraművész. Még egynéhány rendezvény, és befejeződnek Pest megyében a nyári művészeti programok. A népművészetünk megbecsüléséről, az amatőr színjátszás megújulásáról, a tájjel- ieg kibontásáról, nemzeti kul- túrörökségünk megbecsüléséről, hangversenyek meghonosodásáról, 'a nemzetiségi hagyományok ápolásáról tanúskodó nyári programok — pár évvel ezelőtti találgatásokkal ellentétben — az öntevékeny művészeti mozgalmak ívelését, az élő, közvetlen művészi élményre való igényt, az ízlés tisztulását jelzik. (A tápiósze- lei Blaskovich Múzeum kertjében először rendezett hang* versenyen érdektelenségtől féltek, mondván: a koncerteknek' nincs hagyománya. S ím, a környékbeli községekből is több százan érkeztek gyalog, vonaton, kerékpárral.) E nyári rendezvények java: a művelődési otthonok évközi munkájának aratása. A most kezdődő őszi, téli programokkal viszont a hétköznapi tevékenység kezdődik újból a köz- művelődési intézményekben. Évadkezdésről nem beszélhetünk, hiszen a művelődési otthonokban január 1-től december 31-ig terveznek. De újrakezdésről igen, mert az ismeretterjesztés, 'a klubélet, az öntevékeny művészeti csoportok évközi tevékenysége, a tanfolyamok, a szakköri munka szünetelt nyáron. Nézzük hát, milyen körülmények között indulnak neki az őszi, téli hónapoknak a művelődési otthonok, s hogy miként munkálkodhatnak jobban, hasznosabban ? Besorolhatatlanok Pest megyében a százkét „besorolt” tanácsi művelődési központ, művelődési ház, klubkönyvtár mellett kilencvenhat „be nem sorolt” közművelődési intézményt találunk. Ez utóbbiak épületei elavultak, felszerelésük hiányos, a jó személyi feltételek sem adottak. A Művelődésügyi Minisztérium döntése értelmében ezeket az intézményeket néhány év alatt vagy korszerűsítik, vagy megszüntetik. De a becslések szerint a „be nem sorolt” művelődési otthonok közül vagy hatvanat nem kifizetődő felújítani. A többit viszont jó, s érdemes lenne a helyi tanácsoknak megmenteni. A régi típusú, színpaddal, nagyteremmel rendelkező művelődési házakban, jó átalakítással egy sor kisterem képezhető ki a kiscsoportos foglalkozásokhoz. Ez bizonyos lehetőséget teremt központi támogatás elnyerésére. Az ifjúsági klubokat ugyanis a megyei tanács a IV. ötéves terv folyamán három és fél' millió"' forint értékű berendezéssel és felszereléssel támogatta s támogatja. E központi segítség már eddig is hozzájárult a száznegyven megyei ifjúsági klub működéséhez. De nem minden az épület, berendezés, felszerelés. A po- mázi művelődési ház szinte iskolapéldája lehetne az elavult, szinte felújíthatatlan művelődési objektumnak. Mégis kertbarátkor, ifjúsági fúvószenekar, zenekedvelők köre, ifjúsági, tizenéves-, középkorúak családi, szerb-, nyugdíjas- és nőklub, valamint fotókör, bélyegkor, irodalmi és színjátszócsoport, tánczenekar, angol és német nyelvtanfolyam, e hónaptól pedig fiók- könyvtár is működik falai között. Kiemelkedőbb rendezvényeik száma szeptemberben eléri a húszat. Nem szatócsbolt A tanácsoknak, a művelődési intézmények fenntartóinak biztosítaniuk kell a fenntartás összegét, a népművelők és a kisegítő személyzet bérét, a fűtés, világítás, ezenkívül a legjelentősebb társadalmi, politikai rendezvények költségét. De a szakkörök és klubok, művészeti együttesek és a többi működéséhez kellő összeget a művelődési otthonok vezeA SZENTENDREI GALÉRIÁBAN Hegyi György kiállítása Okmányfotók a Petőfí-évre A megyei levéltár kérése Á megyei Petőfi-emlékbi- zottság felkérte a Pest megyei Levéltárat, hogy támogassa a különböző intézmények és szervek által rendezendő Petőfi-emlékkiállításo- fcat. A levéltár — mivel anyagában csak kevés, a költőre és családjára vonatkozó okmány található — az Országos Levéltártól és a Petőfi Irodalmi Múzeumtól szerzi be fónyképmásolatban a Petőfi- kiállításokra alkalmas iratokat. A megyei levéltár tudományos munkatársai Petőfi életrajzi összeállításon is dolgoznak, ami rövidesen megjelenik. A kiadmányban, a szövegrészhez alkalmazkodva, feltűntetik a költőnek azokat a verseit és egyéb írásait, amelyek életének egy-egy jellemző eseményére vonatkoznak. A kötetVagy egyenként is bemutathatok. (A nagyított másolatok sorozatonként ezer forintért megrendelhetők.) A levéltár különben a Pe- tőfi-kiállítások rendezőinek szakmai tanáccsal is rendelkezésre áll, és ahol szükséges, a kiállítási anyag elrendezésében is készséggel nyújt segítséget. Egyben kéri a levéltár, hogy akinek Petőfi Sándor személyére, családjára, barátaira — elősorban Arany Jánosra — vonatkozó korabeli eredeti újságcikkek, okmányok, esetleg magánlevelek vannak birtokában, arról személyesen vagy írásban adjon értesítést. Hasonlóképpen kérik azok jelentkezését is, akik bizonyíthatóan Petőfivel kapcsolatos tárgyi emlékekkel rendelkeznek. Mindezeket, amennyiben tu^en,, megtsiiálriatók: a megyei la^“ösük felkínálja' a levéllevéltárban, illetve masjjtt eredetiben fellelhető Petőfi- okmányok fotókópiái, amelyekből a kiállításrendezők tetszésük szerint igényelhetnek. Ezek a másolatok, megfelelően megnagyítva, alkalmasak tablók összeállítására, tár azonnal megveszi. De köszönettel fogadja, ha csupán az ünnepi év tartamára kölcsönadják az értékes dokumentumot, valamint azt is, ha csak le- fényképeztebheti őket. A SZENTENDREI MÜ- VÉSZTELEP hosszan tartó újjáépítésének nem csupán a száraz, világos, komfortos műtermek a gyümölcsei, de az a kellemes méretű kiállítóhelyiség is, ami immár a harmadik bemutatóját nyitotta a Fe- renczy Károly Múzeum égisze alatt. Hegyi György már szentendreinek számít, hiszen hosz- szú évek óta dolgozik itt, és szinte betörzsökösödött. Komolysága, dolgossága, szép eredményei igazolják befo- gadtatását. Főleg azonban az a hév, amivel a várost, ezt a „mini”-várost, ezt a varázslatos települést tornyaival, kapuíveivel, szentképeivel változatos krucifixeivel oly színesen, gazdagon öleli magához és ölti képbe. Képbe ugyan, de az néha kőbe, fába, gyapjúszálba fogalmazott. Régi-régi céhmesterek sokoldalúsága, az ujjak bögyében is bizsergő tenni-formálni vágy, és mind ez által iá szívben s elmében szunnyadó gondolatok anyagba öntése jellemzi. MINTEGY 35 MÜ között találunk e kiállításán pár centiméteres drámát fából, méteres mozaikot és faliszőnyeget; van hordófenékre komponált, köralakú városkép, és van íróasztalajtókból szerkesztett- festett triptichon. Már most mindezt nem azért emlegetjük fel, hogy ilyen-olyan műhelytitkokkal kedveskedjünk, hanem bizonygatni a mesterségben való mesterrangot. Mert, ugye, most már nálunk is dívik a pop-árt, ami szó szerinti (populáris), nem rövidített fordításában népi és népszerű művészetet jelent, de szódásüvegszobrot, székre vetett kabátplasztikát, pörgő műanyag kockát, ám lehetőleg nem a festészet és szobrászat hagyományos anyagainak alkalmazását jelenti. Hegyi úgy lett pop-art művész, ahogy mi itt, az öreg Európában, s itthon a saját gyakorlatunkban ezt felfogjuk, vagyis: nincsenek szigorú műfaji határok és minden anyag felhasználható az alkotásban, ha a teljesebb kifejezést szolgálja. A KIÁLLÍTÁS valahány műtárgya alapvetően optimista, de sok nehéz időt is megélt művész vallomása életről, környezetről, utazásról, hangulatokról, vagyis szubjektív élmények, egyéni tapasztalatok általánosítása a kimunkált, sajátos formanyelven. Az itt látható kompozíciók többsége a sokéves szerelem: Szentendre szépségét ünnepli, de visszapillantó is, így egy közel-keleti utazáson1 látott ívekre, kupolákra, minaretekre, a kedves profán triptichon ábráiban. De messzebb is fordul az időben a Mementó című kómozaik-, parkettafa- és festéskombinációjával megoldott mű, amelyen a művész az erőszakos halál, illetve a fasizmus és a második világháború iszonyatát mutatja fel. És ezt fokozni képes az Égett emberek és a Pusztuló város című tenyérnyi lapokon, amelyeken valóságos perzselt fadarabokat applikál a domborműfestmény határesetét jelző, roppant kifejező, megrendítő műve. Ehhez a_ témakörhöz kapcsolódik néhány különleges, lakk csurgatásával készült, grafikának hevezhető, bár egyedi lap. Hegyi nem készteti a nézőt rejtvényfejtésre, mert akár kubisztikus formákat alkalmaz, akár a szürrealizmus különös, szokatlan összefüggéseivel él itt- ott, a forma mindig konkrét mondanivaló hordozója. Artikulált beszéd (festői, szobrászt, rajzi) létesíthet csak kontaktust a művész, a mű és a publikuma között. A VÖRÖS IKON című igen szép, több mezőre osztott kompozíciójának ihletét a Szovjetunióban nyerte az ott többször is megfordult művész. Éppen úgy, mint a Moszkvai tornyok című képe ezüst-arany, fém, üveg hagymakupoláinak és román íveinek pompás együttesét, valamint a Kijevi tornyok megint más megoldású, festéssel, csurgatással és darabos mozaiklapokkal készült kompozíciója. Utazásainak egyik különleges emléke a Tenger című montázs, amelyen a mozaik, a fa, a lakk, a festék meilett igazi csigabigákat is applikál, különös tengeri kagylókat és hozzáfesti a korall ágas-bogas lombjait. Hegyi művészetéből, reméljük, sose fog kisorvadni a közösségi érzés, a békéért és szabadságért való őszinte kiállás. Mert nemcsak a múlt rettenetéire emlékeztet fáradhatatlanul, hanem a jelen gyötrelmét, az egyenetlen küzdelemben hihetetlen kitartással és önfeláldozással harcoló vietnami népet is szóhoz juttatja egy különleges, frízszerű kis képen. A dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese által megnyitott kiállítás értelmes, áttekinthető rendezése Tóth Antal muzeológus munkája. O. A. tőinek jobbára magúknál: kell „kigazdálkodniuk”. A népművelő tehát egyúttal üzletember. Kereskedő? — hangzik gyakorta a nehezményező kérdés különböző fórumokon. S még valószínűleg sok helyen kell elhangozzék ahhoz, hogy ne lehessen az. De hogy a népművelő már a közeljövőben is inkább a közműveléssel foglalkozzék, s mondjuk csak harmadsorban az üzlettel — az üzemek ebben sokat segíthetnek. Elsősorban a termelőszövetkezetek támogatására, különösen a váci és a dabasi járásban egy sereg példát találunk: például a váci járás huszonöt művelődési házából eddig már tizenegy került „közös fenntartásba”. Van, ahol a termelőszövetkezet teljesen átveszi, a tanács pedig ezután csupán támogatja a művelődési intézményt. De ez csak az aktív kulturális bizottságokkal rendelkező szövetkezetekben válik be, ahol javaslatokkal segítik s felül is bírálják a művelődési ház munkáját. (Ilyen esetben is elsődleges a népművelés tanácsi-állami irányítása.) A szövetkezeti-tanácsi közös fenntartásnál a tapasztalatok szerint jobb, ha a termelőszövetkezet nemcsak ad, de kér is: a különböző szakmai rendezvények megbarátkozlatják a szövetkezeti tagságot a művelődési házzal. A vállalati támogatás ritkább: a százhalombattai üzemek segítségével fenntartott művelődési ház példája szinte egyedül áll. Pedig éppen Pest megyében — ahol az itt foglalkoztatott fizikai munkásoknak mindössze 14,5 százaléka rendelkezik szakmunkásképző- iskolai végzettséggel — volna jó, ha az üzemek felfedeznék a szakmával, termeléssel, technológiával való megismertetés, a képzés és továbbképzés lehetőségeit a művelődési otthonokban. Bugyi községben a telefongyár betanított munkásait a művelődési házban oktatták. De ehhez hasonló példát nem sokat találunk. Vannak témák, amelyekben sok egyéni kezdeményezéssel, példamutató társadalmi összefogással sem remélhető gyors, kielégítő eredmény egy fél év alatt. Az agglomerációs községekben valóban beruházásról beruházásra várható csak jelentősebb előrehaladás a népművelésben. Az elfogadható művelődési otthonnal nem rendelkező Gyál bizony aligha versenyezhet Érddel, ahol a népművelés új formáira, a kiscsoportos tevékenységre is igen alkalmas művelődési központot adtak át, sok szakköri helyiséggel a közelmúltban. Ugyanígy a megyéből mindennap Budapestre járók kétszáz- ezres tömegének, munkavállalóink több mint 55 százalékának, e naponta négy-öt órát is utazó munkásoknál: bekapcsolódása a közművelődésbe, a következő félévben nemigen várható... De a szövetkezeti és üzemi támogatásban, e támogatáson keresztül egy-egy község népművelésében, egy ősz és egy tél is hozhat eredményeket. Verseny gukka! onma A Művelődésügyi Minisztérium, a SZOT és a Népművelési Intézet immár másodízben pályázatot hirdetett a Kiváló Művelődési Otthon címért. E pályázatot az 1972— 1974 közötti időszak eredményei alapján bírálják el. A művelődési házak itt „nem egymással, hanem önmagukkal versenyeznek, azaz nem más intézményekhez, hanem saját múltjukhoz viszonyítják fejlődésüket.” A megyéből összesen tizenkét közművelődési intézmény nevezett a pályázatra. De a többinek is azt javasoljuk már az őszi, téli hónapokra, hogy e pályázat szellemében munkálkodjanak. Különböző adottságaikkal és lehetőségeikkel, ne egymással, hanem önmagukkal, saját múltjukkal versenyezzenek. Padányi Anna Fiúk és lányok jelentkezését várják az irodalmi csoportba, és az úttörő irodalmi, zenei- és tánccsoportba is. Az érdeklődők — 14-től 26 éves és úttörőkorú fiatalok — személyesen vagy telefonon kereshetik fel október 20-ig az együttes székházát. (Budapest, VII. kerület, Rotten- biller u. 20. sz.)