Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-12 / 189. szám

A P EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1972. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT Párttitkári értekezlet A politikai oktatás tapasztalatai Kétszeres jelentkezés a marxista egyetemre Legyen szélesebb az üzemi demokrácia Fárttitkári értekezletet tar- ! tottak a járási pártbizottságon a napokban, amelyen részt vett Guba Pál, a járási pártbizott­ság első titkára is. Először Spenger István, a monori nagyközségi pártbizottság tit­kára tájékoztatta a résztvevő­ket a tömegszervezeti és a tö­megmozgalom területén vég­zett politikai munkáról Monor községben. Elmondotta, ezen a téren je­lentős előrelépés történt az utóbbi időben. Egyre nagyobb a tömegszervezetek befolyása. Monoron jelenleg hétszáz fia­tal KISZ-tag van. A szakszer­vezeti bizottságok, kis kivétel­lel, eredményesen dolgoznak. Ezernyolcszáz tagja van a monori üzemekben a szak- szervezeteknek, ám sok he­lyen nem képviselik meg­felelően a dolgozók érde­keit. Például a MEZÖ- GÉP-nél és a Kefegyárban, ahol a bérezés terén évek óta feszültség mutatkozik, nem emelkedett a munká­sok fizetése. A szocialista brigádmozgalom eredményes, kivéve a Vasipari Ktsz-t, ahol egyáltalán nincs brigádmozgalom. Néhány üzemben, munkahelyen nem kielégítőek a szociális létesít­mények. Így a keverőüzemben és a FÜSZÉRT-nél nincs biz­tosítva a dolgozók tisztálkodá­sa. Második napirendként Föl­dest István, a járási pártbi­zottság agitációs és propagan- daösztály-vezetője tájékoztatta a párttitkárbkat az 1971—72. évi politikai oktatás tapaszta­latairól, és az 1972—73. évi ok­tatási feladatokról. A Politikai Bizottság 1971. április 21-én hozott határoza­tot a párt- és tömegpropagan­da továbbfejlesztéséről. Ennek nyomán az 1971—72. évadban új oktatási rendszer került be­vezetésre a monori járásban is. Az alapszervezetek többsége felismerte a propaganda meg­növekedett lehetőségeit, a poli­tikai feladatok megvalósításá­hoz. A járási pártbizottság el­készítette középtávú oktatás- politikai feladattervét. Ennek nyomán a pártszervezetek is elkészítették saját oktatási ter­vüket. A politikai oktatásban a járásban 1971—72-ben 2600-an vettek részt. A hallgatók 73 százaléka párttag, s 38 százalékuk fi­zikai dolgozó. Örvendetes, hogy a nők részvételi ará­nya emelkedett, a résztve­vők 43 százaléka nő. Évről évre nagyobb az érdek­lődés a káderképző tanfolya­mok iránt. A marxista—leni­nista egyetemre kétszeres volt a jelentkezés. Nagy sikerrel zárultak a marxista középis­kolák tanfolyamai, különösen jó munkát végeztek a vecsési, a gyömrői és a monori ME- ZÖGÉP-nél működő önálló középiskolák. Voltak azonban negatívumai is az oktatásnak. A pilisi, maglódi és a monori községi marxista középiskolák­nál jelentős volt a lemorzsoló­dás. A politikai oktatás nagyban függ a propagandisták mun­kájától. Szerencsére, az össze­tételük kedvezően alakult. A propagandisták 53,6 szá­zaléka egyetemet végzett, és ez mintegy meghatáro­zója volt a sikeres okta­tásnak. A szakszervezeti oktatásban a járásban félezren, a KISZ-ok- tatásban csaknem 1700-an vet­tek részt. Az oktatás egyik fő célja á párt vezető szerepének kihang­súlyozása, a párt politikájának még jobb érvényesítése. Saj­nos, néhány vezetőtestület, ért­hetetlen módon, idegenkedik a fizikai dolgozók bevonásától a pártoktatásba. Az üzemi demokrácia kiszé­lesítésében is még sok a ten­nivaló. Előfordul, hogy a mun­kások nem merik nyíltan meg­mondani a véleményüket egyes vállalatok vezetői előtt. Az ilyen helyzet megengedhetet­len. Az 1972—73-as év jelentős feladatot ró a pártoktatásban résztvevőkre. A cél: tovább kell erősíte­ni a tömegpropaganda po­litikai jellegét, hatéko­nyabbá kell tenni a politi­kai oktatást. Az eddiginél többet kell tenni a párt­vezetőknek és vállalati ve­zetőknek egyaránt, azért, hogy az ősszel meginduló politikai oktatás még sike­resebben záruljon majd jö­vőre. Az üllői TÜZEP-íelepen Eső őztatjju as építőanyagot Alig van kerítés, a kapuról leszaggatták a dróthálót. Az új ablakokat és ajtókat egy dűledező fészerben helyezték el, amelyek hol eláznak, hol a nap szárítja ki őket telje­sen, mert a fészer tetején alig van cserép. Az itt dolgozók úgy védik az értékeket, ahogy tudják: ide-oda rakosgatják az építési anyagokat. Van ugyan éjjeliőr, tie az üllői TÜZÉP- telep területe akkora, hogy amíg az egyik végében vigyáz, a másikon megdézsmálhatják az árut. Ezekről a gondokról már a januári falugyűlésen is sok szó esett. A nagyközségi tanács fölvette a kapcsolatot a megyei TÜZÉP igazgatósá­gával, ahol azonban semmit nem ígértek. Üllő nincs ben­ne a következő évek korszerű­sítési terveiben. Ha valamit nem kapnak meg az építkezők itt, menjenek Monorra, vagy Vecsésre. Nemrég jártam az üllői TÜ­ZÉP-telepen, tapétaajtót ke­restem, és találtam is megfe­lelőt, méretben, árban is. Ke­resgélés közben beszélgettem el Kasza Jánosné árukiadóval. — Az üllőiek úgy megszok­ták már, hogy a szomszédos községekbe járjanak vásárol­ni, hogy bennünket alig-alig keresnek. Pedig nálunk szinte minden van, mész, cement, tégla, ajtó, ablak ... Tizen­nyolcezer blokktégla áll jel­rakva — nem kell senkinek. — A tüzelőakció milyen eredménnyel járt? — Üllő lakosságának 80 szá­zaléka beszerezte téli tüzelő­jét. Érdekes, hogy éppen az olcsóbb szénből vittek keveset. Megrakott kocsikat húznak a fuvarozást bonyolító üllői Kossuth Tsz lovai. Szenet visz­nek. Az építkezők a jelek sze­rint valóban „elfeledkeztek” erről a telepről. (pesti) Jámbor Ottó, a gyömrői nagy­községi pártbizottság titkára ezután, helyi tapasztalatok alapján, tájékoztatta az érte­kezlet résztvevőit a reszortfe­lelős munkájáról, a kollektív vezetés és egyéni felelősség tükrében. Gér József SÜLYSÁP Népművészeti kiállítás Érdekes1, tartalmas kiállí­tást rendeztek Sülysápon a Il-es számú általános iskolá ben. Bemutatták a község népművészetének reprezen­tánsait, a helyi gobelin szö­vetkezet legszebb termékeit. Ezenkívül a községben ta­lált régészeti leleteket is ki­állították, amely betekintést adott Sülysáp múltjába. A „ma” is megjelent a kiállítá­son. Szocialista fejlődésünket képes tablókon mutatták be. Ma este Monoron CICÁNVBÁL Ma, szombaton este 8 óra­kor cigánybál lesz a járási művelődési házban, amelyen Gulyás László és népi zeneka­ra szolgáltatja a talpalávalót. Ügyeletes orvos Gyomron, Péterin és Men­üén: dr. Harangi Erzsébet (Mende), Monoron, Monori- erdőn, Gombán, Bényén és Káván: dr. Kerekes Miklós (Monor, egészségház), Magló­don és Ecseren: dr. Holló Ma­riann (Ecser), Pilisen, Nyár­egyházán, Csévharaszton és Vasadon: dr. Illanicz Elemér; Sülysápon és Úriban: dr. Gás­pár István, Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Tury István körzeti orvos tart ügveletet. Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron a főtéri, - Vecsésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a monori járási területén szom­bat déltől hétfő reggelig Mo­noron, a főtéri gyógyszertár­ban. Az úriak a víztársulásra szavaztak Az állam, a tanács, a la'.osság összefogásával Űri község kultúrháza ki­csi, nem fér el benne az egész falu, még a fél falu sem, ezért tartottak réteggyűléseket kör­zetenként, szám szerint 34-et. Augusztus 1-én véget ért az utolsó is, s most már el lehet mondani: az úriak a víztár­sulásra szavaztak. Régi gond a kis községben, hogy rossz az ivóvíz. Az utób­bi időben már nem is igen lehetett másról hallani itt, mint arról; vajon lesz-e va­lami a régóta tervezett víz­társulásból, vagy elbukik a dolog a közömbösségen, eset­leg a hiányzó anyagiakon. A vízügyi költségvetés elké­szült, s eszerint egy lakosra 6800 forint jut majd, amit 10 év alatt kell letörleszteni. Nem nagy pénz, ha arra gon­dolunk, hogy a víz — a tisz­ta, mindig elérhető, s amit az egyre-másra épülő fürdőszo­bákba is könnyen be lehet vezetni majd — mindennap­jaink nélkülözhetetlen velejá­rója. Kigyulladt a szén a monori TÜZÉP-telepen KATONÁK IS SEGÍTETTEK AZ OLTÁSBAN Csütörtökre virradóra ön­gyulladás történt a monori TÜZÉP-telepen. Egy hónapon belül már másodszor gyulladt meg a felhalmozott szén a vasútállomás mellett. Gyor­san értesítették a tűzoltókat, és a helyi honvédségi alaku­latot is. Több órás megfeszí­tett munkával sikerült a tü­zet lokalizálni, ám a munka ekkor még nem fejeződött be. Az izzó szenet — több száz mázsát — át kellett lapátolni egy másik helyre, hogy az ne tudjon újra begyulladni. Vin- cze tizedes vezetésével a hét katona, aki segített a munká­ban, derekas munkát végzett, s ezért az illetékesek nevében is köszönet illeti őket. G. J. A VÁLTOZÁS CSAK REMÉNY A monori postán Tény, hogy az utóbbi idő­ben sokat bosszankodunk a monori telefonközpont miatt. Meg is írtuk — aztán meghí­vást kaptunk a postahivatal vezetőjétől, Varró Imrétől: jöjjünk, nézzük meg, milyen nehézségekkel küzdenek, mi­lyen körülmények között dol­goznak a központosok. Azaz: mutassuk meg az érem másik oldalát is, A pénztárnál A beszélgetést a hivatalve­zetővel kezdjük. Arról van szó, hogy rendkívül nagy a vándorlás a postán, s ez nem is csoda. Egy nyolc általánost végzett postai dolgozónak ezer forintot tudnak adni, egy érettségizettnek ezerkettőt. Amint jobb munkaalkalom kínálkozik, el is mennek, nem is lehet rossz néven venni tő­lük. Mert a munka nem ke­vés, és felelősségteljes. Akik az „üvegfal” mögött dolgoz­nak, pénzt kezelnek. És az a szomorú tapasztalat, hogy az üzletek napi forgalmát befi­zetők szinte „utaznak” a ta­pasztalatlan, kezdő pénztáro­sokra. „Véletlenül” kevesebb az összeg, egy ötvenessel, egy százassal. Gyakori eset. De csak azzal védekezhetnek, hogy legelőször kioktatják az új pénztárost: vigyázzon a nagyobb összeget befizetők­kel! A telefonközpontban S nem jobb a helyzet en­nél fent, a telefonközpontban sem. Régi-régi, „dugdosós” készülékek előtt ülnek a ke­zelők, összezsúfolva. Alig fér­nek el, mert egy-egy munka- terület fél méter sincs. Hét órát dolgoznak naponta, s közben kétezerszer mondják ki: „központ! kapcsolom!”. És legalább ötszázszor válaszol­nak a távolsági beszélgetést kérőknek: „Igen, jegyeztem”. Az udvariasság egyik alap­szabály. Milyen kár, hogy a jelek szerint ez csak rájuk vonatkozik, az előfizetők többségére nem. Ott jártunk­kor is lezajlott egy ilyesfajta beszélgetés: „Kérem a taná­csot!” „Igen, adom.” A szám jelentkezik, a hívó zörgeti a készüléket és kiabál: „Én nem az elnöki szobát kértem, ér­tik?!” Bocsánat — mondja a telefonközpontos —, nem mondta a számot... A hívó felháborodva: — Ez engem nem érdekel! Vagyis: a köz­pontos legyen gondolatolvasó is. Félelmek Egy esetet, sajnos, nem tud­nak elfelejteni. Anyák nap­ján történt, a köztiszteletben álló monori lakosnak az utolsó pillanatban jutott eszé­be, hogy táviratot küldjön az édesanyjának. Hatalmas volt a forgalom, a távírdát hosszú percekig lehetetlen volt kap­csolni. A férfiúnak nem volt erénye a türelem, rövid vá­rakozás után megkérdezte a központost: mondja, maga anya? Még nem — válaszolta a fáradt fiatalasszony. Hát akkor ne is legyen! — zúgta a kagylóba felháborodását a férfi, s a központos nyelte a könnyeit. Most azt mcftidják, jöjjünk el a jövő héten. Közeleg az Ilona-nap, s hogy rájuk mi vár, attól előre félnek. Mert aki a boltban, az eszpresszó­ban, az orvosnál türelmesen várakozik, az a telefon mellett 10 percet fél órának érez, s felháborodása nem ismer ha­tárt. Üj postaépületre, új, kor­szerű telefonközpontra lenne szükség. Vácott és Cegléden, sőt Monornál kisebb közsé­gekben is megoldották már a gondot, automata telefonköz­pontot szereltek fel, s hely is van, nem kell összezsúfolód­niuk. Mi azonban a változásban egyelőre csak reményke­dünk ... K. Zs. Az összezsúfolt „műszak” rovics Isívánné és Göbölyös : Kiss Agnes, Novak Éva, Fét­is tvánné. Péterffy felvétele Bizonyára erre gondolt az a 615 lakos is, aki a gyűléseken igent mondott a víztársulásra. A társulásban egy-egy meg­választott 10 úri lakost kép­visel. Ok ott lesznek majd a részközgyűlésen, s az 6 kötelességük ismertetni a többiekkel mindazt, ami vízügyben ezután törté­nik. Ügy számítanak, körülbelül harmincán lesznek, akik eset­leg nem tudják fizetni a ki­szabott összeget, hiszen idős emberek is jelentkeztek a társulásba, s ők azt kérdez­ték: ha nem tudják fizetni, mert 10 év nagy idő, mi lesz? Harminc porta költségeit a társulás magára vállalja. A tervek készen vannak, a munka még az idén elkezdő­dik, s 1974 januárjára végleg megoldják az úriak víz­gondját. A lakók „igenje” a község előrelépésében, fejlődésében sokat jelent. Az állami támo­gatás, a tanács által tartalé­kolt félmillió forint, s a la­kosság hozzájárulása — vizet ad Ürinak. (k. zs.) MŰSOR Gomba: Csárdáskirálynő,, Gyömrő: A legszebb férfi­kor, Maglód: Hahó, a ten­ger!, Mende: Csermen, Mo­nor: Lányszöktetés apai ál­dással, Nyáregyháza: Valaki az ajtó mögött, Pilis: Mouret abbé vétke, Tápiósáp: Csár­dáskirálynő, Úri: A korona elrablása, avagy újra a bosz- szúállók, Üllő: Spartacus I—II, Vasad: Mr. Tibbs nyomoz, Vecsés: Hello Dolly I—II. BAL Üllőn, a művelődési otthon­ban 17—22-ig ötórai tea, ját­szik az Alfa-együttes. VECSÉS: Rajt előtt Érzékeny veszteség érte az átigazolások idején a vecsés. együttest. A tavalyi gárdá­ból nem kevesebb, mint hat játékos távozott, és egy visz- szavonult á labdarúgástól. Igaz, hogy ugyanennyien jöt­tek is, de az új fiúk beil­leszkedése nem megy köny- nyen, Nem beszélve arról, hogy Kalmár, Krausz és Kiss B. remek labdarúgók voltak. Így aztán az eddigi barátsá­gos vagy kupamérkőzések meglehetősen felemás képet adtak az együttesről, A va­sárnapi, túrái MNK-szereplés egyenesen kiábrándító volt. Ezt ugyan Üllőn helyrehoz­ták, de mégsem tudták tel­jesen feledtetni. Az eddig lá­tottak alapján valószínűleg módosítani kell az elképzelé­seket: továbbra is csak a hat-nyolcadik hely megszer­zése lehet a reális. Annál is inkább, mert nem sike­rült a vecsési vezetőknek az az elképzelése, hogy az Északközép-csoportba nyer­jenek beosztást. Továbbra is maradt a középcsoport — az igen rangos mezőny, amely véleményem szerint idén ta­lán még erősebb, még ki­egyensúlyozottabb lett. Mit láttunk eddig az újoncok­tól ? Technikás labdarúgók, többen biztosan helyet kap­nak a kezdő 11-ben. Végh és Kalina, a két volt péteri labdarúgó, valamint a Bp. Építőktől átigazolt Dávid já­téka nyerte meg eddig első­sorban a vecsési közönség tetszését. A bajnoki rajt kö­zeleg, a hátralevő rövid kis idő már csak a finomítá­sokra ad lehetőséget. Min­denesetre az tény: a csapat játékának meghatározója le­het a középpálya, Szűcs A., Kiss A., Nagy A. és Makovecz játéka. Még véletlenül sem szabad olyan balszerencsés taktikai húzást alkalmazni, hogy a csapat legjobb játé­kosát balszélsőként játszat­ják. (szaíti)

Next

/
Oldalképek
Tartalom