Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1972. AUGUSZTUS 29., KEDD Átadás előtt Az új sülysápi nyolc tantermes iskola Két évtizedes álom után valóság — Hatszáz iskolásról van szó — A Virágzó Tsz nagy segítsége JEGYZET Paréjoz a boltvezető Ha megszámolnám, hány­szor írtunk már a monori vasútállomásról és kornyé­kéről, a Marx-ligetröl, te­temes mennyiségű anyag jönne össze. Ez is szélma­lomharc lenne? Nem tu­dom. Tény, hogy egyetlen írás után sem lett kevesebb a szemét a ligetben, kisebb a gyom a buszfordulónál, a „parkban". Pedig — ezt is szinte szégyellem már leír­ni — az állomás a község kapuja. Az idegen itt néz szét először, s itt alkot ké­pet arról, milyen a község, milyenek vagyunk. S ez a liép egy cseppet sem hízel­gő. A látvány ugyanis rettenetes. Nem túlzás ez a jelző, mert méteres a gaz, s itt-ott valósággal bokáig ér a szemét, töröttek a pa­dok, egy szál vnrágot muta­tóban sem lehet látni. Mindig szomorúan járok itt, és velem/ együtt azok is, akiket egy kissé érdekel saját községük. Tehát: so­kan. De most mintha kez­dene változni valami. A napokban az ÁBC-áruház vezetője állt az üzlet „be­tonfolyósója" mellett, s puszta kézzel nekiállt ki­szedni a jókora dudvát. Dolgozott és tisztult a ke­ze alatt az ÁBC előtti te­rület. Aztán egy fehérkö­penyes bolti dolgozó lépett mellé, azt mondta: ha most ide sódert hoznánk, szétte­rítenénk, többé nem nőne ki a gaz... Sódert hoztak, szétterítették. Ennyi az egész. Mégis örültem. Mert körös-körül van még gaz és van még szemét, sokkal több az elégnél is, de itt legalább, egy kis darabon, már nincs. És nekünk, akik nem vagyunk elkényeztet­ve — ez is valami... (k. zs.) Szakkörök. tanfolyamok indulnak A monori járási művelődé­si házban készülnek az új évadra. Az 1972—73-as évre a következő kiscsoportos szak­köröket, tanfolyamokat indít­ják be: tangóharmonika-okta- tás kezdőknek és haladóknak; angol és német nyelvtanfo­lyam; filmklub és társastánc tanfolyam. Jelentkezés és bő­vebb felvilágosítás a művelő­dési házban, a harmonika­oktatásra szeptember 5-ig, míg a többi tanfolyamra 15-ig. Nagy ünnepre készülődnek ezekben a napokban Sülysá­pon. Megvalósult a két évti­zede dédelgetett álom: az új, korszerű általános iskola. Sülysápon körülbelül 600 is­kolás gyermek van, s okta­tásuk hat épületben folyt az elmúlt években. Az épü­letek állaga nem mondható jónak, és ez nagyon gátolta az oktatást. Az elmúlt évben aztán si­került előrelépni az isko­laépítés ügyében. A járási párt- és tanácsi szervek segítségével megszerezték az új iskolára való össze­get. A nagyközségi tanács a TÖVÁL-t bízta meg az épí­téssel. Pontosan egy évvel ezelőtt kezdtek a munkához, s örömmel mondhatjuk, dere­kasan dolgozták. Jórészt ne­kik köszönhető, hogy a nyolc tanterembe az új tanév kez­detén beköltözhetnek a gye­rekek. Milyen is valójában az új nyolc tantermes sülysápi is­kola? Az épület A-, B- és C- részből áll. Most — a további anyagi fedezet híján — csak az A-épület készült el. Ennek földszinti és eme­leti részén van nyolc tanterem és a tanári szo­ba. Nincs tehát akadálya annak, hogy megkezdőd­jék a tanítás az új tan­évben. A B-épület is áll, belső szere­lési munkái azonban még hátravannak. Itt lesz majd az igazgatói és a nevelői iroda, egy 600 adagos konyha és ét­kezde, valamint egy szolgálati lakás. A C-épületben kap majd helyet a tornaterem, a különféle előadótermek, po­litechnikai műhely, az orvosi rendelő és a fürdők. Az építkezési költség 14 millió forint, ám egyelőre csak 9 millió áll rendelkezés­re. A TÖVÄL tervezői úgy készítették el a terve­ket, hogy az a későbbiek folyamán módosítható le­gyen. Ugyanis lehetőség van a következő években további négy tanterem megépítésére, természete­sen, ha az anyagi fede­zet rendelkezésre áll. Minőségileg is jó munkát végzett a TÖVÁL, de meg kell említeni a helyi Virágzó Tsz nagy segítségét is. A földmunkáknál, a szállítás­nál végeztek sok-sok óra társadalmi munkát, amelynek értéke 1 csaknem egymillió forint. Az út menti villanydrótokon egyre több fecske ücsörög. Az itt telelő hasznos mada­raink nem költenek, téli szál­lásukat keresik, miközben a szokásos — különösen a költés idejére jellemző — óvatossá- ságuk is csökken. Egyszóval, minden lehetősége megvan i annak, hogy könnyen puska­végre kerüljenek, ahogy a va­dászok mondják. Sokan, külö­nösen a gyerekek, közülük is a felelőtlenebbek, kihasználják ezt. Nagyon sok helyen lehet ta­lálkozni légpuskás és csúzlis gyerekekkel. Vecsés határá­ban láttam, hogy a lelőtt négy fecskét, egy fakopácsot és két — általam ismeretlen — egész biztosan hasznos mada­rat spárgára fűzve, mint nyak­éket viselte a nyakában hol az egyik, hol a másik gyerek, közben jókat nevettek... Üllőn egy felháborodott asz- szony a tanácshoz vitt be egy lelőtt mátyásszajkót, védelmet kérve a hasznos madaraknak. Vasad határában pedig azzal szórakozott két fiú és egy kis­lány, hogy a lelövöldözött ma­darakat — zömmel verebeket, de vadgalamb is volt köztük — az útra rakták egymás mellé. És hán/ olyan vadász van, akinek lakásán évről év­re több a kitömött hasznos madár?! A jobb érzésű, gondolkodó emberek felháborodnak. A ha­tóságok, ha van bizonyítékuk, Központi fűtés biztosítja majd a meleget, s a vízveze­téket is beszerelték már. A nagyközségi tanács korszerű, minden igényt kielégítő búto­rokkal szereli majd fel az új iskolát. Ezen a héten az utolsó simításokat végzik az épületen, s a tervek sze­rint az avatóünnepségre meghívják majd a művelő­désügyi minisztert is. fenyítenek, és itt-ott, elvétve büntetnek is. A szülőket, a felelőtlen gyerekek felelőtlen szüleit. A nemtörődöm emberek a vállukat vonogatják, sőt, akad, aki még védelmébe veszi a lesipuskásokat, mondván, „mi is voltunk gyerekek”. Hallottam olyan esetekről is, hogy a járás egyik MHSZ- vezetője, aki egyben vadász is, autójával — amikor ideje en­gedi — a határt járja, és nem egy gyerektől elveszi a légpus­kát, vagy elgörbíti a csövét, és úgy adja vissza. Jól teszi? Nyilván! Bár a többi vadász is ezt tenné! Akinek légfegyvere van, mert ez is fegyver, csak zárt területen,. ott. is .csak a, célba- lövés gyakorlására használhat­ja azt. Vásárlásához az illeté­kes rendőrhatóság engedélye szükséges. Ezt pedig gyermek semmiképpen nem kaphatja meg, hiszen felnőtteknek sem adják könnyen. Hát akkor mi az oka, hogy egyre több lég­puska kerül a gyerekek kezé­be? Nem tudom, de nem árta­na, ha illetékesek egyszer utá­nanéznének! A légpuskájukkal a határban vagy a faluban kóborló gyerekek szüleit pedig felelősségre vonnák. Védjük a hasznos madarain­kat. N$ feledjük, egy-egy hasznos madár naponta test­súlyának többszörösét fo­gyasztja el a növényi kárte­vőkből. Ács György G. J. NE HAGYJUK! Szálloda híján — „vadkenipinjjek” Külföldi turisták a 4-es Alig hagyjuk el Budapest határát, a reggeli órákban fel­tűnnek a 4-es műút menti kis erdők szélében a külföldi tu­risták tarkabarka sátrai. Egy­két autó és ugyanannyi sátor. Mellettük álmos turisták .ké­szülődnek a további útra ... Őket kerestem fel egy hétfői napon. A Steinmetz kapitány szob­ra után, balra levő fiatal er­dőben három autó és két sá­tor; a harmadikat már elbon­tották. Fürdőruhába, köntösbe bújt fiatal nők, félmeztelen férfiak és négy gyerek készü­lődik. Egyikük vizet önt a másik kezébe, a harmadik törülkö­zik. Közben nevetgélnek, és megkezdik a sátrak szétszedé­sét. Az autók csomagtartói nyitott szájjal nyelik a hol­mikat. A földön szerteszéjjel ruhák, plédek, turistaasztal- ^lák és -székek. Csehszlovákok. Kíváncsian és gyanakvóan fogadnak.' Tört keveréknyelven és főleg mutogatással indul meg a be­széd. — Miért éppen itt száll­tak meg, miért nem szállodá­ban? — kérdezem. — Mert ez olyan szép hely, nem is kieső, és olcsóbb, mint a szálloda. Jó a levegő is, bár az éjjel esett — felelik. Aztán elmondják, hogy Romániába, a tengerpartra tartanak. Teg­nap egy fél napot Budapes­ten töltöttek, a vár tetszett nekik a legjobban. A ridegség hamar felolvad, hellyel kínálnak. A vendég kedvéért valódi cseh sört is bontanak. Vecsés, az első ház mögötti földút, jobbra. Románok. Na­gyon sietnek és nem is értjük meg egymást. Mindenáron ar­ról akarnak meggyőzni, hogy nincs eladó holmijuk. Ám, amikor begyújtom a motoro­mat, egyikük bőrkesztyűt mu­togat és 100 forintot kér érte. Aztán ötvenért is adná, de nem veszem meg. Vecsés után, a felüljáró előt­ti kiserdő, jobbra. Megszokott helye ez a turistáknak. Nincs olyan nap, hogy ne látnék itt egy-két külföldi rendszámú autót. A levegő párás és enyhe köd is van errefelé. A hosszú, út mentén vasúiig érő földúton, végig turisták. Még egy autóbuszt is látok középen. A legelső sátorcsoporthoz lépek. Itt is gyanakvóan fogadnak. — Felvételt akarok készíteni — és a fényképezőgépemre mu­tatok. Rövid tanácskozás, majd a legmegtermettebb fia­talember hozzám lép és egy másik csoportra mutat. Kissé távolabb egy bolgár csoportot találok. Rövid be­szélgetés és máris cigarettá­val kínálnak ... A sátorból 60' év körüli, ősz hajú férfi bújik elő. Kedvesen rázza a kezemet és magyarul üdvözöl. 1944 ta­vaszán szovjet csapattal érke­zett Budapest alá. Pék volt. Valahol itt állt a kenyérsütő ház; mondja, d? lehet az is, hogy egészen máshol. — Két éve is volt Magyarországon, de azóta annyi a változás, hogy alig ismert Budapest­re... Szállodában szerettek volna aludni a feleségével, de nem kaptak szobát... Nagyon szeretik a magyarokat, két év múlva újra eljön — mondot­ta. A felüljárótól nem messze levő dűlőúton, a 4-es műúttól körülbelül 50 méterre, kelet­német turisták alszanak, két kényelmes sátorban. Csend van, egy lelket sem látni, ezért feljebb megyek a kis emelkedőn. Egy újabb cseh­szlovák csoporttal akadok össze. Készülődnek, Romá­niába tartanak ők is. A vég­cél: Bukarest. Az esős éjsza­kára panaszkodnak. Szűk a sátor, csak ketten fértek el benne, a többiek az autóban aludtak. Mérnökházaspár és egy tanár, a fiával. Máskor is jártak már itt. Valahol itt aludtak akkor is, de azóta — amint mondták — olyhn nagy építkezések, átalakulások vannak itt, hogy nem találtak oda vissza, pedig ott volt egy patak is, ahol mosakodni le­hetett. Eljönnek jövőre is, de akkor szállodában alszanak, ígérik. Évek óta közkedvelt helye a turistáknak az üllői felüljá­ró Vecsés felőli részén levő kis erdő. Két éve olyan terv­ről is hallottam, hogy ide az átutazó turisták részére olcsó vendéglőt építenek, kis szál­lodával. Még a tervrajzot is láttam. Később egy kis gomba­presszóról beszéltek... Kár, hogy nem lett belőlük semmi... Esetleg még lehet? Elkelne! Ács György A fák védelmében Valahol olvastam, Finnor­szágban nagyon szeretik a fá­kat. Védik is őket. Ha például egy házat építenek és csak annyi hely marad a fa és az épület között, hogy a malteros- láda elférjen, meghagyják. Testvérnépek vagyunk, ta­lán nem ártana, ha átvennénk tőlük ezt a jó szokást, mert nálunk e téren vandalizmus tapasztalható. Az elmúlt hónapokban pél­dául valahol, valakiknek vagy lehet, hogy csak valakinek tá­madt egy gondolata, és sok helyen kiszedték a nemrég ül­tetett, vasútmenti nyárfákat... Tessék csak megnézni a 4-es számú műút mentén levő ül­lői és monori-erdei felüljárók környékét, mit tettek ott a szépen beállt fákkal, holott — egy kis gondossággal — legalább a felét meg lehetett volna menteni. Vagy: hány helyen elfért volna az a sok szép, kiszedett diófa a 4-es számú műút men­téről?! Aztán itt vannak az elektromosok. Minden évben végigmennek a falvakon — ál­talában alkalmilag felfogadott munkásokkal — és a vezeté­kek alatt, ahol úgy vélik, hoz­záért, vagy hozzá fog érni, nekiesnek a fáknak. Megcson­kítják, elcsúfítják, tönkrete­szik a sok szép, termő- vagy díszfát. A tulajdonos, ha nem akarja, hogy háza előtt, mint légvédelmi ágyú csövei mere- dezzenek az ég felé a megko- pasztott ágak, mit tehát mást? — kivágja a fát. Több éves és gyakran gondosan kezelt gyü­mölcsfák esnek áldozatul, amelyeket szakszerűen is meg lehetett volna ritkítani, ha már éppen útban vannak. De megkérdeztek valakit? Szó nélkül nekiesnek, holott ezt a tulajdonos is megtenné, még­pedig hozzáértően, csak szólni kellene neki. És mind a két fél jól járna. Az elektromosok bért takarítanának meg, a tu­lajdonos pedig megóvhatná a fáját. Több ízben szót emelt ez- ellen lapunk is, és a legilleté­kesebbek, a lakók is. Hiába... Egyre több gépkocsi fut utainkon, ezért egyre több szénmonoxid kerül a levegőbe. A fák védik, szabályozzák le­vegőnk tisztaságát, páratartal­mát, így hát védik egészsé­günket is. Miért nem védjük mi is őket? Ács György Monor, gimnázium Tanévnyitó szeptember 1-én A monori József Attila Gim­náziumban és Szakközépisko­lában augusztus 26-án, ma lesznek a javítóvizsgák. A tanévnyitót szeptember 1-én, délelőtt 9 órakor tartják a gimnázium udvarán. MŰSOR Gyömrö Szindlbád. Maglód: Cromwell. Mende: Zöld raké­ták. Monor: Az ellopott vonat. Nyáregyháza: Heintje. Pilis: Harkály. Üllő: ördögcsapat. Vecsés: Sztrogof Mihály. Madárszálló - Biharugrán Ismét nemzetközi madár­szálló a biharugrai vadvíz­ország: az északról délre vo­nuló madarak nagy csoport­jai pihennek hosszabb-rövi- debb ideig a táplálékban gazdag, ideális környezetben. Jelenleg feketególyák és ha­lászsasok vendégeskednek Biharugrán. Az ornitológu­sok megfigyelései szerint me­netrendszerű pontossággal érkeznek az átvonuló mada­rak. A Biharugra környé­kén költött gólyák, nyári- ludak, kiskőcsagok és más vándormadarak viselkedését nem befolyásolta a néhány napos hideg időjárás; ellen­kezőleg, a megfigyelők arra következtetnek: tartósan visz- szatér a napfényes, szép idő. SPORT Teljes siker a monori labdarúgásban Mind az öt csapat győzött Monor—Kartal 3:0 (0:0) Monor, 400 néző, vezette: Bokor (Varga, Hídvégi). Hazai támadásokkal indult a találkozó, de a 10. percben mégis a vendégek lőttek ka­pufát. A monoriak azonban továbbra is erősen támadtak, és a 16. percben Szegedi, a 20. percben Petries lövését mentette szögletre a vendég­kapus. Röviddel ezután ismét Szegedi lőtt mellé, Bajkai lö­vése pedig a kapufán csat­tant. Petries a 40. perebpn gólt lőtt, de a játékvezető les cí­mén nem adta meg. Szünet után is a hazai csa­pat irányította a játékot. A 9. percben korszerű támadást vezettek a pályán, Szegedi a tisztán álló Petries elé gurí­totta a labdát, aki nem hibá­zott, 1:0. Ezekben a percek­ben a hazai csapat egymás után vezette a jobbnál jobb támadásokat, de a vendégvé­delem önfeláldozóan mentett. A 18. percben Petries átadá­sát Bajkai lőtte kapura, 2:0. Kécskei a 30-, Petries a 38. percben hagyott ki nagy hely­zetet. Szegedi labdáját Kécs­kei kapta a 42. percben, aki egy csel után lőtt gólt, 3:0. A hazai csapat mindkét fél­időben többet támadott. A vendégek szórványos lefutá­sokkal kísérleteztek ered­ménytelenül. Jók: Gergely (a mezőny legjobbja), Burján, Si- monovics, Kalocsa, Déri, Sze­gedi. Monor ifi—Kartal ifi 4:2 Maglódi KSK—Monori SE 1:3 (0:1) A monori lányok már az 5. percben megszerezték a veze­tést, Kálovics Teréz a kifutó kapus mellett lőtte a hálóba az első gólt, 0:1. A gól után a hazai csapat többet táma­dott, de a monori védelem jól hárított. Szünet után ismét a magló­di csapat támadott, és .a 10. percben egy büntetőrúgásból sikerült az egyenlítés. Ugyan­csak büntetőhöz jutottak a monori lányok is a 15. perc­ben, ezt Kovács Teréz értéke­sítette, 1:2. A végeredményt Gál Júlia a 25. percben állí­totta be, 1:3. Jók: Gál Júlia, Kovács Te­réz, Izmán Ilona, Knul Ilona• Monor II—Pilis II 4:3. Mo­nor II ifi—Pilis II ifi 15:1. Maglód—Üllő 2:0 (0:0) Maglód, 300 néző, vezette: Surmann. Az elmúlt vasárnap az ül­lőiek meglepő győzelmet arat­tak Nagykőrös ellen, ugyan­akkor Maglód 4:l-re kikapott Gödöllőn. Üllő bizakodva ké­szülődött a mérkőzésre. A maglódiak ismét tartalékosán álltak fel, Füleki, P. Nagy II és Rakita hiányzott a csapat­ból. Az első félidő kiegyenlí­tett játékot hozott, gólt azon­ban nem sikerült elérni egyik csapatnak sem. Szünet után Maglód feljött, és Horváth S. két góljával biztosan szerezte meg a győ­zelmet. A gólok a 45. és 73. percben estek. Kitűnő játék- vezetés, megérdemelt maglódi győzelem, így lehetne röviden jellemezni a mérkőzést. Maglód ifi—Üllő ifi 3:3 <v. — g.) Házifoci A Monot*: Állami Gazda­ság KISZ-csúcsvezetősége házi kispályás labdarúgó­bajnokságot írt ki a kerüle­tek fiataljai számára. Az első forduló eredményei: Dános—Ipari Üzem 4:2, Káta—Gomba 6:2, Csévha- raszt—Szárazhegy 6:0. A legtöbb gólt a kátai Kiss László szerezte, csa­pata valamennyi gólját ő lőtte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom