Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

4 1972. AUGUSZTUS 8., KEDD 'T^’íVííin T V-FIGYELŐ Bemutató Örkényben Szerény, géppel írt meghívó invitált szombaton Ör­kénybe, a művelődési házba, a Cigány folklór együttes bemutatkozó előadására. A program nemcsak érdekes kulturális, hanem jelentős társadalmi eseménynek is ígérkezett, hiszen ismert tény, hogy Örkény lakosságá­nak több mint tizenöt százaléka cigány. A cigányság beilleszkedése egy közösség életébe leg­alább olyan gond, mint befogadásuk egy falu közössé­gébe. A két dolog egymástól el nem választható. Az, hogy a községben cigány népi együttes alakult, azt bizonyítja, hogy a beilleszkedés vágya egyre erőtel­jesebb. A művelődési ház fiatal, diplomás igazgatója, Gy. Molnár István — aki alig néhány hónapja dolgozik a községben —, gyorsan és jól ismerte fel ezt a törek­vést, és a maga módján, a maga lehetőségeivel mindent megtett a beilleszkedés elősegítése érdekében. Két tár­sadalmi munkatársával, Bujdosó Lászlóval és Sztancsik Józseffel, majdnem száz jelentkező közül válogatta ki a legrátermettebbeket, hogy aztán kemény, fáradságos munkával jussanak el a szombati bemutatkozásig. A műsor kitűnő volt, mentes minden műviségtől, ál- romantikától. Az énekesek és táncosok tudásuk legjavát nyújtva nem hivatásos művészekként léptek a színpad­ra, egyszerűen csak önmagukat adták, megénekelve vagy eltáncolva örömüket, bánatukat. S tették mindezt olyan természetességgel, mintha mindezt csak önmaguk között, önmaguk szórakoztatására adták volna elő. Az együttes életrehívása, szereplése egészében arról tett hitet, hogy a beilleszkedés vágyából valóság is le­het, ha ezt elősegíti a község befogadó szándéka. Ez az est azonban ez utóbbit még nem eléggé bizonyította. A község lakói közül — lehet, persze, hogy a nagy meleg miatt is — csak alig néhányon vettek részt az együttes bemutatkozó műsorán, s nem voltak ott a meghívott já­rási és községi vezetők sem. —> P —' Sokrétű kisfilmprogram ISMÉT BENÉPESÜLT A zebegmyi alkotóház Neves Komárom megyei képzőművészek — köztük Munkácsy- és SZOT-díjasok — népesítették be hétfőtől Szőnyi István zebegényi al­kotóházát. A Pest megyei Tanács segítségével egy hetet töltenek az esztétikai, művé­szetpolitikai táborban, ahol a Képzőművészeti Főiskola tanárai, a Képzőművészeti Szövetség vezetői tartanak előadásokat részükre. Több filmvetítést is rendeznek és felkeresik Szentendrén a Pest megyei képzőművészeket. Nívódíjas motívumok Mezőkövesden kiadták a Kis Jankó Bori országos hím­zőpályázatok eddigi 20 nívó- díjás alkotását bemutató szí­nes és fekete-fehér fotókat. A szép kivitelű füzet borítólap­ját Katona László grafikus- művész tervezte, és azon Kis Jankó Bori 1914-ben rajzolt matyórózsás motívuma látha­tó. A kiadványhoz magyar, francia és orosz nyelven Var­ga Marianna, a Népi Iparmű­vészeti Tanács titkára írt be­vezetőt. Szeged a hét végén a fia­talok városa volt. Hetedszer rendezték meg a fiatalok or­szágos találkozóját, amelyre az ország különböző részeiből — így Pest megyéből is — mintegy nyolcezren sereglet­tek össze. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda külön- autóbuszai és különvonatad péntektől kezdve érkeztek fo­lyamatosan, az utolsók hét­főn kora este hagyták el a vá­rost. Az ifjúsági találkozóra mintegy másfél száz Pest megyei fiatal érkezett, autóbuszokon, különvonaton. Itt voltak a dunakeszi Me­chanikai Labor túraszakosztá­lyának tagjai, a váci DCM és a Pamutfonóipari Vállalat, a szentendrei kocsigyár, a le­ányfalui községi KlSZ-szer- vezet és a Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalat fiatal­jainak egy-egy csoportja. A négynapos program ki­emelkedő rendezvénye a szombat délutáni ifjúsági politikai demonst­ráció és karnevál volt, amelyet Szeged város fiataljai: mintegy 40 üzem, intézmény és iskola KISZ- esei rendeztek. A Széchenyi téren, a Kárász utcán és a Dugonics téren több tízezren hallgatták meg Borbély Gá­bornak., a KISZ Központi Bi- , zottsága titkárának ünnepi beszédét, s tekintették meg a felvonulókat. Az agresszió el­leni tiltakozás, az Európa biztonságáért folytatott küz­delem, a népek barátsága és megértése — így foglalható össze a demonstráció lényege és tartalma. Egymásután vo­nultak el a járművekre épí­tett makettek, az élőképek, amelyek a többi között az ed­dig lezajlott VIT-ek városait, hangulatait idézték, Dózsa, Petőfi, Kossuth, Madách ko­rát és eszméjét elevenítették fel, valamint napjaink anti- imperialista küzdelmét. A Pest megyei fiatalok egy csoportjával szombaton este a Dóm téren Erkel: Hunyadi László című operájának szü­netében beszélgettünk. „A de­monstráció felemelő, Szeged szép, a Hunyadi László elő­adása lenyűgöző” — mondot­ták. A váci DCM fiataljai, közöttük Rakonczai Jánosné, Turóczy Erika és Vági Erzsé­bet elmondották: a DCM au­tóbuszán szombaton délelőtt érkeztek Szegedre, vasárnap B 21. A furcsán tömör címről a B 12 vitamin jut eszünkbe, nem alaptalanul: egy magyar gyógyszertalál­mány megszerzésének és rosszra való felhasználásásnak megbukott terve a tárgya Radványi Dezső és Szemes Ma­riann kétrészes tévéfilmjének, önként kínálkozik az összeha­sonlítás a legutóbb látványos balsikert „aratott” hazai tévé­sorozattal, a Villa a Lidón-nal. Mondjuk meg mindjárt, az egybevetés minden tekintetben a B 21 javára üt ki. Ott a cse­lekmény áttekinthetetlen ku­szasága lankasztotta figyel­münket; itt a dramaturg, Si­pos Tamás még a versenylovak iránti szeretetét is beleálmod­ta a történetbe, de mindvégig ügyelt a kifejlet logikájára, érthetőségére. (Igaz, az alap­ötletben volt némi valószínűt­lenség, de erről szívesen meg­feledkeztünk.) Ott valóságos sztárparádé vonult fel a kép­ernyőn, de mi csak Págert, Pécsit, Sinkovitsot, a jól is­mert magánembert láttuk, né­hány esetben egyéniségüktől távol álló szerepben; itt a ve­zető színészek is észrevétlenül simultak a feladathoz, a fő­szerepekben pedig ritkábban délután indulnak vissza. A gyárból 34-en jöttek, s a költ­ségek felét, jutalomként, a DCM fedezte. A munkában és az ifjú­sági mozgalomban legak­tívabbak, legjobbak ke­rültek az ideutazó csopor­tokba. Városnézés, orgonahangver­seny a Dómban, szabadtéri szoborkiállítás volt az eddigi programjuk, a Hunyadi Lász­ló előadása után a Széchenyi téri utcabálra mentek. És va­sárnap megtekintik az újsze­gedi szabadtéri színpadon az Express show ’72 könnyűze­nei hangversenyt Utcabál, vasárnap városné­zés, Tisza-strand, fotókiállí­tás, hangverseny, go-kart ver­seny — csak ízelítők a prog­ramból. Az Express show hatalmas sikert aratott, s erre magya­rázatul néhány szereplő: a Corvina együttes, Hofi, An­gyal János, a sándorfalvi ci- terazenekar... Tapsorkán zúgott ugyanez idő alatt a Széchenyi téren is, s itt — külön örömmel ír­juk — Pest megyeiek arattak a szegedi nemzetközi go­kart versenyek történeté­ben alig látott sikert. Rangos mezőnyben magyar, csehszlovák, NDK-beli, len­gyel és olasz résztvevők ver­senyében a Pestvidéki Gép­gyár versenyzői: Szántó Lász­ló, Kovács Sándor és Pekári Béla arattak pálmát, vitték el a győzteseknek járó serlege­ket és aranykoszorút Külö­nösen Szántó László aratott nagy sikert, egyéniben fél pályahosszal utasította maga mögé a másodiknak befutó német Glockenmeiert, el­nyerve ezzel Szeged város dí­ját. Pekári ötödik, Kovács hetedik lett. A Pestvidéki Gépgyár csapata nyerte a csapat- versenyt is, és ezzel a fesztiválkupát, az NDK csapata előtt. A Pest megyeiek a díjakon kívül im­pozáns, szép versenyzésükkel elnyerték a több ezres néző- közönség rokon szén vét is. Szántó László 1968 óta ver­senyez, s mint a díjkiosztás után elmondotta munkatár­sunknak Szegeden másodíz­ben lépett pályára. Tavaly motorhiba miatt fel kellett látott arcok tűntek fel. Ott a sokat markolás „szétverte” a filmet; itt „a két Mihály”, Szemes Mihály rendező és Ha­lász Mihály operatőr a legszín­vonalasabb szakmai megoldá­sokat sem sajnálta a nézőtől. (Ami mellesleg szólva azt is bizonyítja: aki megbízható mestere szakmájának, a szó­rakoztatást is magasabb szin­ten műveli egynémely szak­iparosnál.) A negatív figurákat Tánczos Gábor, Bozóky István, Kari Ebert Gass megbízhatóan alá- kította (legföljebb a két „ha­sonmás” feltűnően elütő hang­színére ügyelhettek volna — elvégre ez is gyanút kelthet). Szakács Eszter dekoratív meg­jelenése, Rajz János primitív ravaszsága, Simor Erzsi „ro­mos” úriasszonya, Mensáros László, Sinkovits Imre, Hor­váth Sándor, Szabó Tünde, Koncz Gábor, Kern András és a többiek megbízható szerep­formálása egyaránt a helyén volt. Mini-történetek, palotai Boris korábban is eredménye­sen kísérletezett a tévékarco­lattal, mondhatni, egy nagyon hiányzó, tetszhalott újságmű­fajt — a tárcát — támasztgat adnia a versenyt, az idei vi­szont bőségesen kárpótolta. Deregán Gábor Napjaink emberének korsze­rű műveltségéhez mindinkább elengedhetetlenek a műszaki ismeretek, ezeken belül is az elektrotechnikai tájékozódás. Sajnos, korántsem mondhat­juk, hogy ez ma még olyan általánosan jelentkeznék, mint a humán ismeretek szinte tár­sadalmilag kötelező érvényű befogadtatása, amelyek nélkül általában nem tekintik teljes­nek az úgynevezett művelt ember fogalmát. Pedig nap­jaink valósága, műveltsége — anélkül, hogy a technokrata embertípust tekintenénk ideál­Hogyan gondolkodik az címet viseli, témájának nép­szerűségét mutatja, hogy már a második kiadásban jelenik meg, ezúttal is viszonylag szép példányszámban. A német szerzők: Rolf Lohberg és Theo Lutz — mint a bevezetőben mondják magukról: egy új­ságírói érdeklődésű matemati­kus és egy műszaki érdeklődé­sű újságíró — olyan közösség számára írták művüket, akik előismeretekkel nem rendel­keznek, s minél egyszerűbben, olvasmányosabban szeretnének megismerkedni az elektronikus számítógépekkel. Ez valóban kiválóan sikerült is a szerzők­nek, olyannyira, mintha ma­guk is kissé megijedtek volna ettől a népszerű, egyébként kétségtelenül hasznos és köny- nyen felfogható előadási módtól. Kötetük utószavában ugyanis külön a szakemberek­hez szólnak, mintegy „maguk mentségére”, tudván azt, hogy a szakemberek, technikusok, mérnökök, matematikusok egy része nagy szkepszissel fogad­ja a technikanépszerűsítő, vagy éppenséggel tudomány­népszerűsítő, ismeretterjesztő kiadványokat. Pedig, hogy életre. Ezúttal azok 'a történe­tek sikerültek a legjobban, me­lyek megőrizték eredeti mére­tüket, mint a Protokollcsillár — az emberi hiúság kénysze­rű bevallása a gyermeki te­kintet kijózanító fényében. Az Izgalmas profilt, az alaptalan féltékenység groteszkjét már rövidebbre kellett volna fog­ni, az ismétlődő motívumoka csattanó élét is tompították. A Baleset e sorok írójának kedves környezetében, a Lu­kács-uszodában játszódik. Ezért szigorúbb a pórul járt, kakaskodó öregfiú esetének megítélésében: sok volt az előkészítés, és Kovács úrnál, az uszoda megelevenített „in­tézményénél” az eredeti sok­kal színesebb egyéniség. Bán­ki Iván rendezése, a színészi munka nem kifogásolható kü­lönösebben, de Palotai Boris­tól — annyi megérdemelt té­vésiker után — feszesebb szer­kesztést várunk, s főleg azt, hogy ne engedjen a dramati- zálás rosszra csábító alkalmai­nak. Miénk a szó... Üj sorozat indulását üdvözöljük: minden alkalommal két fiatal színész bizonyítja majd sokoldalúsá­gát a képernyőn. A nyitópár: Jobba Gabi és Márton András esetében maradéktalanul sike­rült a bizonyítás. Nem kíván­juk többször méltatott eré­nyeiket elismételni, csupán megjegyezzük: Jobba Gabi kedvesen groteszk humorát is megcsillantotta. Márton And­rás pedig a régebbi irodalom és a lírai hangok iránti érzé­két is megmutatta. Marton László rendezése néhány jó öt­lettel foglalta keretbe, tette gördülékennyé a műsort, Se­bő Ferenc és Túrán László muzsikálása segített a hangu­latot teljessé tenni. A folyta­tást érdeklődéssel várjuk. Lehotay-Horváth György nak — szükségszerűen megkö­veteli a műveltség fogalmának kiterjesztését a műszaki terü­letre is. Ezért is köszönthetünk öröm­mel minden olyan törek­vést, amely népszerű for­mában tárgyal a köznapi ember számára is ho­vatovább nélkülözhetetlen mű­szaki, technikai, eredményeket. A közelmúltban két jelentő­sebb ilyen jellegű munka lá­tott napvilágot a Műszaki Könyvkiadó gondozásában. Az egyik kötet, amely a elektronikus számítógép mennyire nincs igazuk, azt éppen ez a munka is kitűnően bizonyítja. A mi, túlnyomóan technikai és tudományos kor­szakunkban ugyanis az ilyen művek segítenek hozzá ahhoz, hogy a kívülállók megismer­kedhessenek a többnyire élet- fontosságú tényekkel, amelye­ket a technika és a tudomány részükre feltár. Ezt pedig nem lehet felületesen, hanem csakis annyira mélyrehatóan, hogy mindenki megalkothassa a ma­ga elképzeléseit és saját véle­ményét. E könyv ennek segédeszkö­ze, s Magyari Béla szerkesztő jóvoltából a magyar fordítós olvasói „naprakész” tájékozta­tást kapnak a számítógépek fejlődéséről, mert a magyar ki­adást kiegészítették az időköz­ben megjelent tökéletesebb számítógépek ismertetésével. A fordító. Szabó György okle­veles gépészmérnök az eredeti mű könnyed stílusában köze­ledik a magyar olvasóhoz, aki­nek bőséges illusztrációs anyag is megkönnyíti a megértést. A mű értéke, hogy egyértel­műen tisztáz alapvető fogal­makat, miszerint a „gondol­A szokásosnál gazdagabb az idei nyár filmprogramja. Sok színes és tartalmas kis- film készül a filmstúdiókban. A közös éneklés öröméről ké­szül Lestár Jánosnak, a ka­tonai filmstúdióban „Nóták az életről” című lírai hangvé­telű filmje, amelynek zenei alapját modern katonadalok adják. Glósz Róbert az európai béke és biztonság kérdései­ről forgatja „Személyes ér­dekünk” című filmjét. Ugyan­csak ő készíti elő a „Lányok a katonákról” című doku­mentumfilmet. Jancsó Miklóst Petőfi Sándor élete ihlette alkotásra, filmjének címe: „Lant és kard”. György István az általános iskolák iránti igényekről, a pályaválasztást befolyásoló té­nyezőkről készíti új filmjét, Műszaki könyvnapok előtt Közérthetően — a köznapi embernek Két új könyv elektrotechnikai ismereteink bővítéséhez kodógép” vagy az „elektroni­kus agy” kifejezésben nagyon sok a túlzás, hiszen valójában gondolkodó gépek még az elektronikában sincsenek. Ugyanakkor azonban mégis végigvezeti olvasóit azon a bo­nyolult, magas színvonalú, de világosan áttekinthető folya­maton, amelyet az elektroni­kus számítógépek produkál­nak. Ezenközben elvezet ko­runk egyik legújabb tudo­mányágához, a kibernetikához is, amely különben már régi Elektrotechnika mindenkinek címmel Magyari Béla most megjelent munkája is az előb­bi műhöz hasonlóan az elekt­rotechnikát hivatott népsze­rűsíteni, ismertetni közért­hetően, mégis tudományos alapossággal. Neki sem volt könnyű a feladata, s a könyvét kezébe vevő olva­sónak szellemesen idézi Eukleidész híres mondását, amelyet Ptolomaeus egyiptomi királyhoz intézett, miszerint „külön királyi út nem vezet a matematikához”. Ennek megfelelően külön királyi út vagy ha úgy tetszik, autósztrá­da nem vezet az elektroniká­hoz sem. Ezt az utat min­denkinek kitartó, szorgos munkával, lépegetve kell meg­tennie. Magyari Béla munkája si­kerrel segít hozzá ehhez a tö­rekvéshez, miközben nemcsak a legfontosabb elméleti isme­reteket tárgyalja az elektro­technika, híradástechnika kö­réből, hanem számos gyakor­lati kérdéssel is foglalkozik, így egyebek között még a ház­tartási elektrotechnika terüle­tére is elvezeti olvasóit, sőt kiegészítésül balesetelhárítási tennivalókkal is megismertet beszédtéma, mégis mindenek­előtt napjaink valóságához tar­tozik. Külön érdeme a műnek, hogy mély humanizmus hatja át minden lapját: egy pilla­natra sem téveszthetjük olva­sása közben szem elől, hogy ezek az okos, „gondolkodó” gépek az emberi szellem alko­tásai, s az emberi szív, érze­lem, értelem együttesét soha semmilyen gép sem helyette­sítheti. Nagyon találóan írják ezt maguk a szerzők is: Való­színűleg sohasem lesz a vilá­gon olyan gép, amely érzelmi fellángolásból szerelmes dalo­kat komponálna, vagy újabb receptet találna fel a szilvás­gombóc elkészítéséhez. És bi­zonyára olyan elektronikus gép sem lesz sohasem, amely szívből tud majd nevetni. Mert a gépnek, bármilyen okos is, de sohasem lesz szíve!” az elektromos áram veszélyei­nek kapcsán. E könyv, noha tudományost népszerűsítő jelleggel íródott, mégis elsősorban azok számá­ra lesz igazán hasznos, akik­nek már valamilyen alaptu­dásuk van, és azt szeretnék rendszerezni. Ám napjainkban jóformán mindenkinek ajánl­ható, hiszen az elektrotechni­ka egyike az emberi tudo­mány vívmányainak, amely arra ad lehetőséget, hogy az élet szebb, kellemesebb, tar­talmasabb legyen. Az elektro­mos energia az, amely egye­bek között tehermentesíti az embert a testi munkától az üzemben, és segít a háztartás­ban. Ehhez pedig az kell, hogy minél kevesebben le-venek azok, a'.'.k tanácstalanul áll­nak a mai élettől elválasztha­tatlan elektromossággal szem-; ben. Ezt a célt szolgálják majd az augusztusi műszaki könyv­napok is, amelyeken — az eh­hez kapcsolódó rendezvények sorában is — egyre többen jut­nak közelebb a legjobb s.gítő- társ, a könyvek révén a korsze­rű műszaki, technikai ismeret-- anyag befogadásához. IFJÚSÁGI NAPOK, 1972 Másfél száz Pest megyei fiatal Szegeden Politikai demonstráció és karnevál — A Pestvidéki Gépgyár csapata a go-kart verseny győztese

Next

/
Oldalképek
Tartalom