Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
Önzetlenül segítettek Köszönet a brigádoknak A minap kézbesítette a posta a konzervgyárba azt a levelet, mely a felszegi óvoda vezetőjének, dolgozóinak és a szülői munkaközösség tagjainak köszönetét tartalmazta. Ugyanis a konzervgyár Déry Miksa, Béke és barátság, valamint az Emberi kapcsolatok nevet viselő szocialista brigádjai szabadnapjaikon ott dolgoztak az óvodában: ők tették szebbé, kellemesebbé a kicsinyek második otthonát. Próbál az énekkar Két vendégszereplésre készül Az Arany János Művelődési Központ férfi énekkara nyáron is rendszeresen tart próbákat. Augusztus 19-én Biatorbágyon, szeptember 24- én pedig Isaszegen szerepel. Az énekkar vezetősége ezúton, is kéri a dalosokat, hogy a próbákon rendszeresen jelenjenek meg. Milyen a jó pince? Az idei kánikula, amelyhez hasonlóra az utóbbi tizenöt évben nem emlékeznek Tokaj- hegy alján, arra indította a borászokat, hogy a pincék hőállóságára vonatkozó vizsgálatokat folytassanak. Az érdekes felmérés azt bizonyította, hogy a hőmérséklet a mésztufába vágott pincében a harminc fokon felüli kánikula idején is, egy-két fokos ingadozással állandóan tizenkét fok körüli volt. A lösztalajba vágott pincék, amennyiben terméskővel, téglával kiboltozták, ugyancsak nem változtatták hőmérsékletüket. Ezekben a pincékben — s ezek vannak többségben a zárt borvidéken — nem mozdult meg, nem melegedett fel, nem virágosodéit meg és nem kapott barnatörést az ott tárolt bor. A tapasztalatokat felhasználják a borok tárolásánál, a pincék szellőztetésénél. rCÉT ÉVTIZED UTÁN f* g s Vm E fry EI Hl R LA P KÚI.ÖN KIAPAD XVI. ÉVFOLYAM, 186. SZÁM 1972. AUGUSZTUS 9., SZERDA HUSZONNYOICMILLIO FORINT Városi színvonalú közút Türelmet és megértést Attól is függ, mennyire város a város, hogy milyen állapotban vannak utai, s hogy azok hosszához viszonyítva, mekkora a szilárd útburkolat. A városi tanács az elmúlt időszakban sokat tett az úthálózat korszerűsítéséért, mégis a legtöbb út javításra szorul, és sokan kénnek ide is, oda is portalamított utat. A negyedik ötéves terv időszakában évenként 5 millió forint jut utak, hidak karbantartására. Az idén mégsem számíthatunk jelentősebb javításra, bár szükség lenne rá. A pénzt azonban, mert így volt ésszerűbb, a Kossuth Lajos utca teljes rekonstrukciójára fordítják. Mint ismeretes, ezt az utcát a KPM és a városi tanács közös erőfeszítéssel hozhatja rendibe. Az útépítés költségei 28 millió forintot tesznek ki, s az összeg felét a városi tanács biztosítja. Ebben az esztendőben útépítésre 6 millió 900 ezer forintot fordít a városi tanács: a Kossuth Lajos utca rekonstrukciója felemészti az 5 millió forint karbantartási költséget, a hiányzó kétmillió forintot a községfejlesztési alapból pótolják. A városi tanácsnak két év alatt kell az összeget kifizetnie, mert, a tervek szerint, 1973-ra fejezik be a Kossuth Lajos utca rekonstrukcióját. Abból a kevés pénzből, ami megmaradt, a terelő utak legszükségesebb karbantartását végzi el a Városgazdálkodási Vállalat, mely ezekre a munkákra szerződést kötött a városi tanáccsal. A vállalat dolgozói hozzák rendbe a Petőfi, Örkényi utat, a Patay és a Rákóczi utcát, hogy lehetőleg minél zavartalanabb legyen a terelő utak forgalma. A város vezetői a lakosság türelmét kérik, és számítanak a megértésre. Mert hiába a jogos igény, csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Ha a Kossuth Lajos utca elkészül, Nagykőrös végre büszkélked- hetik majd egy igazi, városi színvonalú közúttal. Valamennyiünk érdeke, hogy a város szépüljön, gazdagodjék, aikár áldozatok árán is. Szabó Mária Jutalom az alapítóknak NEGYVENNÉGY TÖRZSGÁRDATAG Húsz évvel ezelőtt alakult meg, 18 taggal, a Gépjavító-, és Faipari Ktsz. Az alapítók közül idős Pomazi Kálmán, Pomázi Mihály, Zubán Mik-, MINDEN KAPHATÓ Bolt a tanyák közt ÖREGEK AZ ÚTON Padot kérnek Sokan járnak beteget látón gatni vidékről is a körösi kori házba. Vannak, akik nem várják meg a kórházi autón buszt, vagy sokáig beszéli Lányok a paradicsomföldön A sok eső után, végre napsütéses vasárnap köszöntött ránk. Az állami gazdaságbeli építőtábor lakói a Dózsa Termelőszövetkezet paradicsomföldjein dolgoztak. Gyorsan teltek a kosarak, hiszen a hosszú, kényszerű szünet után jólesett a mozgás, a napfény a lányoknak. A teli ládákat Pesti Gerzson és Sallai Ferenc rakja a kocsira, indítja az átvételi telepre. Fakan Antal felvétele getve, lemaradnák róla, $ gyalog indulnak el a rendes! járat állomásához. Két idős kocséri emberrel, és egy szintén odavaló, koros asszonnyal találkoztam vai sárnap, az Ady Endre úton. Megszólítottak: — Messze van-e az autón busz-állomás? — Hát bizony, még fele, útja — feleltem. — Rokont látogattunk a kórr. házban. Régen nem jártunk, Kőrösön. Olyan hosszú az, Alpári és Ady Endre utca .., Legalább egy-két padot ten-, nének ki, hogy meg lehetne, itt-ott pihennünk. Tolmácsoljuk az öregek ké-( rését, mely, úgy véljük, tel-( jesíthető is: akad a város, raktárában néhány öreg pad. A Törteli út és a Tetétlen— Szolnoki út találkozásánál van az ÁFÉSZ 21-es vegyesboltja, melyet a múlt évben építettek, és máris nagyon népszerű. A napokban, meglátogattam. Kedves színfolt a homoktengerben: előtte szép kis virágoskert pompázik, amely beszédesen dicséri a boltvezetőt, Harmath Lászlót, aki 27 esztendeje áll a pult mögött. — Milyen a forgalom? —< kérdeztem. — Meghaladja a havi 80 ezer forint átlagot — Mit vesznek a legjobban a külterületi vásárlók? — Jelentős mennyiségben fogy a kenyér, a liszt, a palackos bor és a sör, melyből, ha hazai nem is, külföldi mindig kapható. — Látom, sokféle konzervárut tart. — Kell is. A tanyavilágban népszerű a gyorsan elkészíthető konzervféle. Viszik a készételeket, s mostanában sok elkel a véres és májas hurkából is. Megkérdeztem néhány vásárlóit, elégedettek-e a kiszolgálással? — Hogyne volnánk — mondotta Pécs Istvánná —, a Harmath bácsinál minden kapható. — Hallattam, a múltkor panaszt tettek a városi tanácsnál, miért nem árul tejet is — fordultam ismét a boltvezetőhöz. — Ugyan, miért árulnék? A környéken minden második tanyában akad egy-két tehén, s minden reggel 39—40 liter tejet adnak le, itt, a bolt mellett, a tejüzemnek. Tejtermékeket és vajat árusítok, de tejet nem. Úgyse venné senki. K. L. NYOLCVANÖTEZER FORINT ÉRTÉKBEN vásároltak konfekciós ruhát a nyári vásár első napján Nagykőrösön. lós, Borbély János, Lajos Péterné, Péceli Imre. Berdó Ferenc, Magyar László, Biczó József (képünkön), valamint a nyugdíjban levő Csurgat Sándor, idős Barta István és D. Szabó Gyula a minapi jubileumi ünnepségen vette át az arany emlékgyűrűt és a vele járó 5 ezer forint jutalmat. A 450 személyt foglalkoztató szövetkezet tagságából kilencen, akik 15 éve dolgoznak, a törzsgárdajelvény- nyel 3—3 ezer forint jutalmat kaptak, a 10 éve hűségesek pedig, összesen harmincötén, 2—2 ezer forintot. Kiss András felvétele Mit látunk ma a moziban? Csak rá kell nézni. Zenés, színes olasz film. 16 éven felülieknek. Kísérőműsor: Magyar híradó. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. SPORT Tartalékos tisztek és tiszthelyettesek honvédelmi versenye A tartalékos tisztek és tiszt- helyettesek honvédelmi versenyének Pest megyei döntőjét két napon át, Verőcén, az Express ifjúsági táborban bonyolították le. Az első nap az eligazításra és a sorsolásra, a következőn a vetélkedőre került sor, két korcsoportban, 13—13 csapattal. Búcsú nélkül C'gy idősebb, őszes bajúszú bácsi ült velem szemben a buszon, s amikor a gyerek leszállt az utca végén, alig láthatóan ingatta a fejét, majd halkan megszólalt: — Az anyját sajnálom. Sok családi perpatvart, ösz- szeütközést láttam már, de olyan csendesen lezajlót még nem, amilyen ez volt. Az állomáson sokáig állt a busz. Az asszony és a kisgyerek még jó ötven méterre kocogott, amikor a kalauz csengetett. A vezető észrevette a tükörből, s addig nem indított, míg az asszony fel nem lépett, a gyerek után. A járda felőli széksorra telepedtek. Az asz- szony nem lehetett több huszonöt évesnél, a kisfiú pedig öt-hat év körülinek látszott. Mozgékony fiú volt. Odatelepedett az anyja mellé, úgy, hogy kilásson az ablakon. A z asszony arcán keserű- ség és bánat látszott. Különben nem volt se szép, se csúnya. Gesztenyebarna haját tupírba fésülte. Keskeny vállán szürke tavaszi kabát volt. Lába elé helyezte kopottas, műbőrből készült utazótáskáját, melynek oldalai összeestek, jelezvén, hogy sok holmi nincsen benne. Az asszony nézett maga elé. Csoda tudja, miként érzi meg az ember, de magam is fogadni mertem volna, hogy ez az asszony percekkel ezelőtt hagyta el otthonát, gyerekével, hogy szakítson a régivel, és elinduljon az ismeretlen felé. Valahogyan lesírt ez az arcáról, a ruhájáról, a táskájáról, amelybe hirtelen beledobált néhány nélkülözhetetlen ruhadarabot. A gyerek képe semmit sem árult el. Orrát odaszorította az ablaküveghez, és nézte az embereket. Öszes bajsza, kopott kalapú, öreg szomszédom is oda-odanézett az asszonyra meg a gyerekre. Az anya rászólt fiára, hogy üljön rendesen, majd elővette zsebkendőjét, de a gyerek elfordította a fejét, hiába pörölt vele, hadd törölje meg az orrát. / iópofa srác volt, a feje kerek, a haja gondozott. Hasonlított az anyjára. Talán az volt a feltűnő, hogy az anyja nem beszélgetett vele. Az első megállóban sokáig várakozott a busz. Ekkor egy magas, nyurga fiatalember fékezett, kerékpárjával, a busz mellett, az úttesten. Nyakát csavargatva, fejét emelgetve kémlelte az ablakokat, míg tekintete megállapodott az asz- szonyon. Kerékpárját az útszegélyhez támasztotta, s kimért léptekkel átbillent a gyepes árkon. Megkerülte a buszt elölről, s odaállt az ablak alá, ahol a gyerek pisze orrát az üveghez lapította. Az asszony nem nézett feléje, mereven előretartotta arcát, s hallgatott. Ügy tett, mint aki észre sem vette a férfit. Felcsattant egy parancsoló hang: — öcsi, leszállni! A fiú előbb az anyjára nézett, s nem mozdult, bár anyja tekintetéből nem sokat olvashatott ki. Újra hangzott a parancs. ll/Ji néztük, az öreggel, a je- lenetet, s tudtuk mind a ketten, hogy itt nem mindennapi esetről van szó, noha a felületes szemlélőnek aligha jelentett valamit az esemény. Akár békés idillnek is nézhették, amikor az apa lehívta kisfiát, hogy biciklizzék vele egy kicsit, s anyuka hadd utazzék egyedül. Lemegy-e a fiú? A harmadik felszólításra az anya egyik kezével megsimogatta a gyerek fejét, a másikkal előre tessékelte, s csak eny- nyit mondott: „Menjél, kisfiam". Az apja felkapta, s visszasietett a kerékpárjához. A kalauz csengetett, becsukták az ajtókat. Elindultunk. A kisfiút apja a kerékpár csomagtartójára ültette. Az anya nem fordította el a fejét, csak talán még szomor- ká$abb arccal révedezett. Lejjebb billent az álla, de nem sírt, egy könnycsepp sem hagyta el a szemét. A kerékpáros nem sokáig látszott a busz mögött. Az anya ezután többször is kipillantott az útra. Szemével hiába kutatott a távolba. Nem követték. S ekkor kicsordultak a köni'- nyei. Miklay Jenő Az egész napos verseny egyenkénti indítással kezdődött. A menetvázlat-készí- téssel 40—45 perc telt el, s 136 perces volt a szintidő. Jól szerepeltek és a feladatok legnagyobb részét hibátlanul megoldották a körösiek, de a többiek is alaposan felkészültek. A legújabb, a korszerű technikával kapcsolatos ismeretek számonkérése is szerepelt az elméleti részben. A helyenként nagy szintkülönbségű, dimbes-dom- bos terep is megnehezítette a csaknem húsz akadály leküzdését. A rendezés kívánnivalót hagyott maga után, mint ahogy Klieg Béla, az MHSZ NEFAG-beli felelőse szóvá tette. Bár a szabály szerint az I. korcsoportban 4000, a libán 3000 méter az előírt táv, mégis mindkettőnél egyenlő volt az útvonal és a feladatok is azonosak voltak. Az első korcsoportban a 35 éven aluliak vetélkedtek. A városi tartalékosklub (Szűcs István, Kovács László, Fehér Mihály) képviselte a kőröi sieket. A második korcsoportban (35 év felett) a NEFAG indult, melynek képviselői Pavolek Béla, Kátai Ernő és Klieg Mihály voltak. Csupán az első 3—3 helyezettet hirdették ki, akik közé nem jutottak be a körösiek. A sportszerűség megkövetelte, volna, hogy a további eredményeket is ismertessék, hiszen koros emberek is bőven akadtak a vetélkedő résztvevői között. SZERDAI MŰSOR LABDARÚGÁS Kinizsi-sporttelep, 16 óra 30 perc: Nk. Kinizsi—Tápiósze- lei Kohász barátságos mérkőzés. S. Z.
