Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

NAPI 23-24 VONATPÁR Szob és Sturovó között 18 százalékkal nőtt a forgalom A MAGYAR VASUTASOKÉ A VÁNDORZÁSZLÓ Különleges munkahely a szlovákiai Sturovó (magyarul Párkány) vasútállomás, hiszen itt közösen dolgoznak a határ- forgalom zökkenőmentes lebo­nyolításán a magyar és szlovák vasutasok. Hagyomány, hogy köztük állandó a munkaver­seny. (Az idei első féléves telje­sítmény alapján a szobi vasutasok nyerték a ván­dorzászlót. Szob—Sturovó nagy vasúti for­galmát tekintve észak-dél ka­pujának nevezhető. A villamo­sítás óta pedig még 18 száza­lékkal nőtt a határforgalom. Minden eddiginél nagyobb forgalmat bonyolítottak le júliusban, hiszen naponta átlag 23—24 vonatpár hagyta el a határt, úgy, hogy a MÁV részéről vo­natfeltartóztatásra nem került s«#c. A gazdasági munkán túl a vasutasok politikai munkáját is ki kell emelni, melyet a köl­csönös segítségnyújtás jelle­mez. Csak a legutóbbi időben két határsértőt' fogtak el. A MÁV Budapesti Igazga­tósága a növekvő eredmé­nyek, a jól végzett munka elismeréseként, valamint a 27 vonatpár napi forgalom­reményében a jutalmazási keretet duplájára emelte. Kilencvenheten kaptak pénzjutalmat. Sturovó állomásfőnök-he- lyettese a vándorzászló átadá­sakor hangsúlyozta, ebben a versenyben tulajdonképpen nincs vesztes, mert a zászló a növekvő eredményeket jelké­pezi. Minimális különbséggel került a MÁV dolgozóihoz, s „jól fogják, mert fél év múlva a sturovóiak jelentkeznek ér­te”. B. I. Vendéglátós - a vendégekért — Látogassunk el Göd-fel- pőre — invitált szombaton a délutáni órákban Novak Már­ton, a Pest megyei Vendég-1 látóipari Vállalat váci terü­leti igazgatója. Vele és Hli- nii;zky Károly igazgatóhe­ly «Hessel indultunk a hét végi te. ipszemlére. A göd-felsői 307-es Autó­pihenő kisvendéglőben élénk a mozgás. Jönnek-mennek a hét végi vendégek. Az étlap bográcsgulyást, pacalpörköl­tet s más ételt ígér, olcsó, hl. osztályos áron. Horváth Ferenc üzletvezető nyolc éve irányítja ennek az egységnek a munkáját. Régi, jó üzlet­ember. Most is mindenütt ott van a figyelme. Az Autópi­henő népszerű. Megállás nél­kül áramlik a vendégsereg. Utunk célja — az igazgató szavai szerint — ennek az Autópinenönek a rákapcsolt üzemegysége. A Kék Duna víkendtelep házsorai elé ékelték be, alig száz méterre az országúttól. A barátságos, színes falú pavilont a hely-' színen szerelték, betonalapra. Minden megtalálható az ügyes beosztású kis épület­ben. Folyóvíz, gáztűzhely, hűtőpultok, raktár. Százhúsz­ezer forintba került. Létre­hozását anyagilag támogatta az Országos Idegenforgalmi Tanács is. A víkendtelep építőinek, lakóinak létesítették. Ők vá­sárolják itt a lacipecsenyét, a sülthalat, lángost. Hűsítő­ital, édesség egészíti ki a választékot. A színes, nagy méretű ernyők alatt állva fogyasztanak, vagy viszik a vásárolt ételt-italt a többii építőnek. A göd-felsői pavilon pár hete nyitott. Dunakeszin, a horányi rév buszfordulójánál — szintén a tanács segítségé­vel — hasonlót létesítettek, s rövidesen azt is megnyit­ják. Hasonló igénnyel jelent­kezett Börzsönyliget is, ahol szintén nincsen vendéglátó egység, s az üdülőtelep lakói szívesen fogadnának egy ha­sonló ügyes, gyors létesít­ményt. P. R. PEST ME6YEJ HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA mim XVI. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM 1972. AUGUSZTUS 8., KEDD Vasárnap is arattak Vácon cs Kosdon egy hét múlva végeznek — Bcrnecebarátiban és Nagybörzsönyben nehéz a helyzet — Százan kaszával A Váci Járási Hivatal élel­miszer-gazdasági osztálya rendszeresen figyelemmel kí­séri, hogyan állnak az aratás­sal a termelőszövetkezetek. Tegnap reggeli adataik szerint a járásban körülbelül a gabo­na 70 százalékát aratták le, ami azt jelenti, hogy az országos helyzethez ké­pest nagy a lemaradás. Pedig a késedelem minden egyes napja károkat okoz. A járás északi részében az állandó eső és a kötött talaj miatt többet, a homokosabb déli és keleti részen keveseb­bet. Az utóbbiak közül a kosdi Naszályhegyal ja és a váci Kossuth termelőszövetkezet­ben érdeklődtünk az aratás­ról. Kosdon 10 nap kényszerű várakozás után péntek dél­után két órakor kezdett ismét dolgozni a 3 kombájn. Vasárnap estig sokat be­hoztak a lemaradásból, újabb 100 hold gabonát vágtak le. így most már a 790 hold ga­bonából csak 300 vár aratás­ra. A termelőszövetkezet dolgo­zói ismét bizakodnak, úgy gondolják, ha marad a szép idő, egy hét alatt végeznek a megmaradt területtel. A lema­radás és az ebből eredő károk ellenére is jó termésre van ki­látás. A termésátlagok kezdet­ben meghaladták a tavalyit, most is csak holdanként 3—4 mázsával számítanak keveseb­bet. Mindezért természetesen dicséret illeti a tsz kombáj- nosait, köztük is elsősorban Geiz Tibort, aki a kedvezőt­len időjárás ellenére is több mint kétezer mázsa gabonát vágott le gépével. A váci Kossuth Termelő- szövetkezetben kéthetes várakozás előzte meg a szombat-vasárnapi aratást. Két kombájnjukkal most 12 vagon terményt arattak le. 366 hektár gabonájukból így is hátravan még 170 hektár. Ügy tudják, a héten vendég­kombájnok érkeznek hozzá­juk Nagykátáról, így ha min­den jól megy, egy hét múlva készen lesznek az aratással. Bernecebarátiban, a járás északi csücskében, korántsem olyan jó a helyzet, mint Vá­con vagy Kosdon. Az idén a málna sem váltotta be a hoz­s zá fűzött reményeket, rendkívüli időjárás miatt a gabonában is nagy károk mu­tatkoznak. A kár tulajdonképpen fel­becsülhetetlen, hiszen még sokáig tart náluk az aratás. Nagybörzsönyben három kombájnnal 417 hektár gabo­nát kellett volna learatni augusztus 5-ig. Valóban min­dent megpróbáltak, hogy ne legyen nagy a késedelem. Az utóbbi hetekben a szinte meg­szakítás nélkül zuhogó eső azonban keresztülhúzta a szá­mításokat. Még mindig 179 hektár búza van hátra annak ellenére, hogy előkerültek az évek óta nem használt kaszák is. Különös figyelmeztetés A révállomás és a hajóállo­más közötti korzórészen hosz- szú nyelű táblák tűnnek szem­be. Rajtuk a felirat: VÁC VÁROS TERÜLETÉN A DUNÁBAN FÜRÖDNI TILOS! A figyelmeztetés különösnek tűnik. Még senkit sem láttunk fürdeni a főtéren ,vagy a vas­útállomás közelében — a Du­nában. A tilalom valószínűleg nem a város területére, ha­nem a váci Duna-szakaszra szól. Miért nem ezt jelzik a táblák? Félórás Lehotka-hangverscny a tv-ben Pénteken A televízió Orgonamuzsika című sorozatában pénteken es­te 20.55-kor Lehotka Gábor, váci orgonaművész ad félórás hangversenyt a televízióban. Műsora: 1. Bach: B-dúr prelú­dium és fuga, 2. Sáry László: Versetti orgonára és ütőhang­szerekre, 3. C. Franck: Finale. Közreműködik: Kaszás Mihály (ütőhangszer). Békevonat Moszkvába Vidámságuk piros labda Dobozkészítő diákok között Mindig szívesen megyek a Dunakeszi Konzervgyárba, de különösképpen az új raktárba. Ide kötődik iskoláskorom négy nyara: munkával eltöltött dol­gos hónapok, a közösségi mun­ka megtanulásának és szerete- tének, becsülésének hárommű­szakos élményei. De a kamasz­kor szerelmei is. Apró szem- villanások; amikor megérkez­tem az üres talpakkal és elvit­tem a berakó lány keze alól az anyagot. Vagy egy-egy jól eltitkolt kézfogás és a szavak. A szavak, amelyek varázslat­tal töltötték meg az éjszakát, POKOLJÁRÁS Mind fiatalok és mind lel­kesek. Amikor elfoglalják he­lyüket a kiállítóterem kissé magasított, elülső részénél, minden szempár rájuk fi­gyel. A magas helyiségben — az egykori görög templomban — különös hangsúlyt kapnak a Iregoriánok, a magyar nép- lalok, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Oláh Tibor és Fehér András kórusművei. Tompán verődnek vissza József Attila, Radnóti Mik­lós komor verssorai. A hu­mánum hatja át a Pokoljá­rás című műsor minden sza­kaszát. Az ember magasodik fel előttünk életérzéseivel, örömével, bánatával. Jó érzékkel választották ki az énekszámokat, verse­ket. Szép környezetet ad a tárlat, kamarajelleget az alig félszáz főnyi közönség. Je­gyezzük meg a kezdeménye­ző Sisak András nevét. Az augusztus-szeptemberi műsorterv is szép folytatást ígér. (Papp—Gyimesi) s hősiességgé változtatták a munkát. Diákokkal beszélgettem, ugyanazon a helyen, ahol jó­magam is dolgoztam. Az első élmények, benyomások, azono­sak voltak az én tapasztala­taimmal. Gyorsak, jókedvűek Koncsik Istvánná csoportve­zető régi konzerves. Nagyon szereti a fiatalokat. Megelé­gedéssel beszél a diákok mun­kájáról. Szavaiban csöppnyi féltékenység sincs, sem a kor­ra, sem a fiatalos, jókedvű munkára. — Napi tervünk több mint háromezer darab kartondoboz elkészítése. Ilyen mennyiségű doboz tíz vagon, azaz 80 ezer üveg becsomagolására alkal­mas. 67 fő a dolgozó létszá­munk, akiknek a fele diák. így tehát a tervteljesítés sike­re a fiúk-lányok kezében van. Komoly felelősség ez és csak lelkiismeretes hozzáállással lehet teljesíteni a normát. És ez a fiatalokból nem hiányzik. Gyorsaságukkal, jókedvükkel bennünket — tapasztaltabba­kat is, megmozgatnak, földe­rítenek. Én is így kezdtem 16 évvel ezelőtt. Azóta a gyáron belül sok helyen dolgoztam. Ügy érzem, mindenütt elége­dettek voltak velem. Koncsikné többször volt ki­váló dolgozó, s most, hogy már nem kellene dolgoznia, most sem tud munka nélkül meglenni. — Amint látja, nem tétlen­kedem. Nem tudok munka nélkül meglenni. Besegítek mindig ott, ahol a legnagyobb szükség van rám. Nagy a hajtás Az első munka élménye ma­radandó. Különösen, ha szép emlékekkel rakódik le emlé­kezetünkbe. Felidézzük ügyet­lenkedéseinket és az új, isme­retlen fogalmakat: normát, tervet, prémiumot. Tóth Má­ria, a Váci Közgazdasági Szak- középiskola tanulója most dol­gozik először. Munkájáról a következőképpen beszél: — Nagy a hajtás, de azért nem kell megszakadni. Ha va­lamelyikünk elfárad, vagy fá­radtnak látszik, akkor Bözsi néni, Koncsikné szól, hogy pi­henjünk. Szeretek itt dolgozni, jól összejött a gárda. Megértjük egymást. Naponta a műszak vége felé, közösen drukko­lunk amiatt, hogy teljesítet­tük-e a normát. A norma tel­jesítése egyenlő a talpak szá­mával, 70 talp, 100 százalék. Ezt nagyon hamar megtanul­tuk. Augusztusban Nagykőrös­re megyek építőtáborba, — ne­vet —, hát igen, ismét dolgoz­ni. Csábító közösség Schulcz Magdolna kisalagi, a Dunakeszi Gimnázium III. osztályos tanulója, ö már ta­pasztaltabb, dolgozott, a kon­zervgyárban. — Nálam kezdett — mond­ja a csoportvezető. — S na­gyon elkenődött, amikor nem jöhetett velem az éjszakai mű­szakba. — így volt — bólint Magdi. — Tavaly irodában dolgoztam és unatkoztam. Itt bezzeg nem lehet, a szalag megy, aludni nem lehet mellette. Egy óra felé fáradtnak érezzük magun­kat, ilyenkor lassabb a tempó is. Bármilyen furcsán hangzik is, van ebben a munkában vagy még inkább — közösségi tevékenységben valami va­rázslat, erő, ami évenként ide­csábít bennünket. Mert szere­tek itt dolgozni, s jövőre is idejövök. A dobozok lassú uszályok, úsznak a hangtalanul gördülő szállítószalagon. Körülötte jobbról, balról a part: embe­rekkel, diákokkal, akik csinál­ják és irányítják ezt a mun­kát. mozgást. Vidámságuk piros' labda, amit fölkap a ventillátor szele és röpíti s megtölti vele az ap­ró üvegeket és a hatalmas ter­met. — Nyári Ferenc — , A Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága november 4-én békevonatot indít Moszk­vába. Az elutazás előtti estén a vonat utasai részére ünnepi vacsorát és kultúrműsoros bú­csúestet rendeznek. November 4-én, az indulás napján, reggeli a magyar étke­zőkocsiban; az utazás alatti egyéb étkezéseket a szovjet kocsiban fogyasztják el a ven­dégek. November 5-én reggel már Kijevben lesznek a békevonat utasai, ahol délelőtt városné­zés, délutánra pedig szabad program van beiktatva. Az aznapi teljes ellátást Kijev egyik reprezentatív étterme szolgáltatja. Az éjszakát már a vonat hálókocsijában tölti mindenki, és mire a nap fel­kel, már Moszkva körvonalait láthatják. Moszkvában három teljes napot töltenek. A rendezők gazdag programot állítottak össze, amelynek egyik fény­pontja a november 7-i ünnep­ségen való részvétel. Termé­szetesen a Tretyakov Képtár, a Kreml, a borogyinói pano­ráma, kiállítások és színházi előadás megtekintése sem fog hiányozni a gondosan összeál­lított programból. November 9-én a délutáni órákban hagyja el a társaság Moszkvát, és november 10-én a késő esti órákban érkeznek majd a magyar fővárosba. Részvételi díj 2350 Ft + 497 forintért költőpénz, összesen 2847' Ft. Reméljük, sokan fog­nak kapni jutalomutazást mun­kahelyüktől, vagy legalább az utazási költségekhez hozzájá­rulást. Az utazásra egyénileg is lehet jelentkezni a szakszerve­zeti bizottságoknál (ha az évi rendes szabadságból még telik, vagy ha az út időtartamára jutalomszabadságot kapnak). A munkahelyek vezetői cég­bélyegzővel ellátott írásban 1972. augusztus 30-ig jelent­sék a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának (Buda­pest V., Steindl Imre utca 12.), hogy a szovjetunióbeli útra hány fő részére kérnek helyet biztosítani. A határidő pontos betartása az úti okmányok beszerzése miatt szükséges. Hazafias Népfront váci városi bizottsága Nagymarosiak Baranyában A nyár derekán vagyunk, de a TIT által kezdeményezett IBUSZ- és Volán-autóbusztú- rák változatlanul vonzóak. Pénteken a Nagymarosi Gép­gyár dolgozói utaztak négyna­pos kirándulásra, Pécs—Har­kány úticéllal. E hét végén a Dunakeszi HTSZ dolgozóit vi­szik Siófokra. Az ÉDÁSZ dol­gozói a jövő hétre terveznek négynapos túrát Észak-Ma- gyarország legszebb vidékére. Lesz-e női csapat Kisalagon? Zigler Ede bácsiról, a jól is­mert kisalagi kocsmárosról a községben nagyon sokan tud­ják, hogy évtizedek óta a sport szerelmese. Egykor aktív já­tékosként kezdte az UTE-ban, majd innen Fótra került. Ki­öregedése után tapasztalatait önzetlenül átadta a fiatalok­nak. Ma is gyakran beszél a ma már emlékké távolodott legendás időkről. Egykori já- kostársai tanúsítják, hogy te­hetséges, gyors játékos híré­ben állott. Kevesen voltak hozzá hasonlóak. Munkája mellett a község fejlesztése és az emberek fej­lődése érdekében is sokat tett. Elsőként szervezett IBUSZ- társasutazásokat, amelyeken nagyon sokan részt vettek. De volt önkéntes tűzoltó is. Neki köszönhető az első önkéntes tűzoltóegység megszervezése. Vidámságában, tenni akará­sában ma sem változott meg. Ugyanolyan hévvel, lelkese­déssel csinálja, mint egykor, a kezdet kezdetén. Az elmúlt hónapokban szer­vezte meg az öregfiúk labda­rúgócsapatát, s részt vesznek a budapesti bajnokságban. Ede bácsi ugyan nem ját­szik, a kispadon ül, s onnan figyeli a mérkőzést. A ...salagi csapat eredmé­nye, ha nem is, de lelkesedése mindenképpen dicséretes. Uj- jaiban megsárgult fényképet szorongat. Tűnődő szemmel néz rám, s int, hogy keressem meg őt a csapatban. Bizony, nem könnyű fel­adat. Majd tervéről beszél: — Hozzákezdtem egy női labda­rúgócsapat megszervezéséhez. Ellenfelek már vannak, de a csapat még nem egész. Jó volna, ha jelentkeznének a kisalagi lányok, hogy ősszel benevezhessünk a bajnokság­ba. Addig is kemény felkészü­lés folyik — fejezi be a be­szélgetést Zigler Ede bácsi. ny

Next

/
Oldalképek
Tartalom