Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
6 1972. AUGUSZTUS 6., VASARNAP P eöl meauei L arango iáó oh 33. ABONY I. látszik. Inkább nézem az abonyi kettőt, Mint Mailandban azt a harminckettőt. Nagyaboayban csak két torony Győré Pál 1966-ban J00 helyi De Mailandban harminclfeMö“’ földrajzi elnevezésnek csaknem 1200 változatát dolgozta fel — s mentetté meg a jelen, a jövő számára. Az ember szinte csemegézi a szájra illő, teli- Kodály Zoltán: Háry Jáno- be találó kifejezéseket: az első ' y világháború után osztott vagyonváltságföldeknek prolifőd volt a neve, míg az uradalmi birtokokat zsírosfődnek, java- fődnek • nevezték. Muszáj-erdő dűlő olvasom, és megtudom, hogy ezen a tájon a homok megkötésére erdőt kellett, Zoltán: Háry Jánosából híresedett el a nagyabo- nyi két toronyról szóló nóta, aminek a Pest megyei Abony viszonylatában csak az a bibije, hogy dallama a Csallóközből való. Már pedig Csallóköznek is van Abony, sőt Nagy- Abony községe, a csehszlovákiai Veliki Blahovo. Viszont — amint azt a mi Abonyunk helytörténeti kutatói személyes szemrevételezéssel és ellenőrzéssel megállapítottak — a csallóközi Abonyban soha két torony nem állott, mindig csak egy, s így az odavalósi dallam az idevalósi két tornyot énekli meg. Azt a helyi hagyományt azonban, hogy a Garay János teremtette ős-Há- ry János: Az obsitos kiszolgált abonyi öregbaka volt, még akkor sem hiszem el, ha maga a Márton Ferenc néven Abonyban született, jeles múlt századi író: Abonyi Lajos is segített a hiedelem meggyökereztetésében. Beszélik ugyanis, hogy egy gyűlésen rámutatott egy helybéli vén obsitosra, mondván: „Ez fogta el a nagy Napóleont!” Még az is kétséges, hogy a szekszárdi születésű Garay szülővárosának valamelyik nagyot füllentő obsitosáról mintázta alakját, hiszen az obsitos előképei — amelyek mint világjáró mesefigurák, számos nép irodalmában felbukkannak —, nálunk is megjelentek már a XVIII. század vége felé. Békéljünkmeg azzal, hogy a Kodály Zoltán—Harsányt Zsolt—Paulini Béla dalművében „karrierje” csúcsára jutott Háry János-história csak a két torony szívhez szóló nótájával meg talán a darabot indító kocsmai ivó színhelyével kötődik a hagyományaira, emlékeire olyan kényes Pest megyei Abonyhoz. A „kéflyCS jelző e helyütt nemcsak pontatlan, hanem szegényes is. Az abonyiak kutatják, gyűjtik, óvják, feldolgozzák, s lehetőségeik szerint a jelen számára hasznosítják hagyományaikat. Abony nagyközség helytörténeti kutató- csoportjának tagjai: Balogh Sándor református lelkész, Győré Pál vb-titkár, dr. Készéi Gyula, a Falumúzeum Téglatárának létrehozója, genealógus, két tanár: Fehér Já- nosné és dr. Czuczor László, if j. Temesközi István előadó, s a nyomaikba lépő fiatalok olyan munkát végeztek az elmúlt évek során, amelyhez hasonlót eddig nem láttam a megyében, és nem tudom, találhatok-e az országban, bárhol is. Hallatlanul érdekes, a maga nemében alighanem egyedül-, álló az Abonyi Parasztkrónikák két kötete, amelyeknek anyagát 1966—71 közt Balogh Sándor hozta napvilágra, sajnos, a gépelés-xeroxozás technikájával egyelőre szűk körnek. A parasztkrónikák gerince öreg Cseri János, 1877-ben született abonyi gazdálkodómészárosmester gazdaság- és művelődéstörténeti, gazdálkodástechnikai adalékokban, népnyelvi fordulatokban és folklór elemekben bővelkedő, vaskos feljegyzéstömege, amelyet 89 éves korában bekövetkezett haláláig szinte folyamatosan vetett papírra. A Cseri-krónikát, más, korábbi feljegyzések egészítik ki, amelyek a népi építészetről, a gyermekek és a felnőttek régi játékairól, szórakozásairól adnak megkapó információkat. A nem kevésbé fontos mezőgazdasági, állategészségügyi, vízgazdálkodási és egyéb szakterületeket felölelő helytörténeti tanulmányok sorából a magam érdeklődésének önkényességével emelem ki az abonyi histó- riás monográfiákat. Abony földrajzi nevei címen például elálmélkodtam Győré Pál: Huszonötödik Esztendő című, öt hatalmas kötetet kitevő gyűjteményén, amely Abony eseményeit mutatja be a felszabadulást követő negyedszázados fordulón, 1969-ben. Jegyzőkönyvek, röplapok, okiratmásolatok, fényképek, újságkivágások, meghívók, a legváltozatosabb nyomtatványok tömege, hallatlan gondossággal ősz- szegy űjtött és megszerkesztett anyag dokumentálja a nagyközség életének minden mozzanatát, szuggesztíven, életszerűen. És itt van a kezemben egy sajátos igénnyel készülő „NAGYABONYBAN CSA K KÉT TORONY LATSZIK...” „muszáj volt” telepíteni. A Harkányi-pusztán felállított harangocskát: a csengellöt közönségesen vészharangnak, cse- lédharangnak hívták — ezzel csengetted ébresztőt nyáron hajnali három órakor a summasoknak. A MAV-állomásnál emelkedő óriás platánt: az öreg fát állítólag 1847-ben, a vasút megnyitásakor ültették; a hajdani aoonyi postamester: Ruttkäy József portájához tartozó kút vize a Kossuth-vályú- ba csorog — itt itatta a hagyomány szerint lovát abonyi látogatásai alkalmával a postamester hitvesének, Lujza asz- szonynak fivére: Kossuth Lajos. Az abonyi földreform története és az idetelepült cigányság históriája már elkészült, munkában van a helyi irodalmárok működésének összefoglalása, a község területén talált jegyes téglák vallomása, a az abonyi színjátszás leírása (1894-ben nyílt meg a rövid életű Nyári Színház Abonyban) és több más monográfia. SZOrgOS hangyamunkának mondanám az abonyi helytörténészek tevékenységét, ha nem lenne annyira tudatos. De igen tudatos, egyszerre fogózik a múltba és a jelenbe. A Pest —Nógrád megyei Levéltárban sorozat: Ez történt Abonyban 1972. január, február, március, április havi négy füzete. Mi minden történik havonta egy 16 000 lakosú nagyközségben? Mi mindent lehet feljegyezni az emberek, a közösség életéről, a nehézségekről, a küzdelmekről, az eredményekről, a fejlődés meg-megakadó és rség-méggyorsuló iramáról . .? Müvén alapot adhat már ez is a jövő történészeinek, kultúrtörténészeinek, gazdaságtörténészeinek, s milyen példázata lehetne hazánk jövendőjének, ha sokfelé, sok ilyen pontos, fontos, példás adatrögzítés történne...? Az öreg Cseri parasztkrónikájának egy másolata elkerült a londoni British Museumba. Itthon — more patrio, mint az ántivilágban — a Magyar Nemzeti Múzeum segítségével néhány másolata forog. Kiadója nincsen. A többi tanulmány gépiratban „lappang”. Az író Abonyi Lajos atyjának: Márton Lajosnak életírásába — Anno 1824—1848 — az egykori kisnemesi gazdálkodás ritka, éles tükrébe kevés szem pillanthatott. Az önismeretre, honismeretre törekvő abonyi kultúrmunka .némi bölcs segítséggel országos példa lehetne. Békés István Tartályhajó a Dunán A képünkön látható úszó üzemanyagtöltő állomást Verőce—Kismaros térségében kapta lencsevégre a fotóriporter. A hatalmas méretű tartályhajó fedélzetén, a parancsnok mellett, mindössze négy főnyi leg.'liység dolgozik, kezeli a berendezéseket — hiszen munkájuk nagy részét - átvállalta az automatika. A hajó tartályaiba összesen 150 tonna gázolaj fér, ezzel az üzemanyaggal a vízen úszó munkagépeket, az elevátorokat, vontatókat, kotrókat táplálják. A vízi óriás egyébként 50 méter hosszú, kilenc méter széles — „testvérével” járja a Dunát. A két különleges járművet a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat tavaly vásárolta a Szovjetunióból, Lilla — sorozatban ? Elkészült az Ikladi ípari Műszergyár legújabb terméke, az SZK—40 típusú asztali szellőző továbbfejlesztett változata. Fantázianeve: Lilla. Az új asztali szellőző sokkal korszerűbb az SZK—40- esnél. Hogy sorozatgyártásra kerül-e, az a piackutatás eredményétől függ. Tenni akaró fiataloknak Pályázati felhívás A KISZ Pest megyei Bizottsága és a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa az iparban, az építőiparban, a kereskedelemben és a közlekedésben dolgozó fiatal műszakiak számára szakdolgozat-pályázatot hirdet. A pályázat célja: bevonni a fiatal szakembereket a szocialista munkaverseny kiszélesítésébe, a munka- és üzemszervezés korszerűsítésébe, lehetőséget adni a pályakezdők felkészültségének, ten- niakarásának bizonyítására. A pályázaton részt vehet minden 35 éven aluli mérnök, technikus, és közgazdász, akinek dolgozata vállalati értékeléssel, névvel, szakképzettséggel, lakáscímmel, munkahelyeimmel ellátva 1973. február 28-ig beérkezik a KISZ Pest megyei Bizottságához, vagy a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsához. Pályadíjak: mérnök, technikus, közgazdász kategóriánként 3000, 2000, illetve 1000 forint; valameny- nyi díjjal emlékplakett is jár. A felhívást a pályázatot kiíró szervek a megye száz nagyvállalatának küldték meg. Gycrmckrajz-kiállítás Érdekes gyermekrajz-kiállí- tás nyílt a Május 1. mozi előcsarnokában, Budapesten. A kiállítás anyaga — akva- rellek, ceruza- és krétarajzok, természeti képek ábrázolásai — a művészjelöltek munkáiból ad válogatást. Tanulságos történet Alkalmi ismerősei el — alkalmankint ismerőseitől lopott — „Meglátogatott engem a jóisten”! Kégi szólásmondás. S. Mária ismerősei viszont így siránkozhatnak — „Meglátogatott engem a Mária”! // Besvájfolta” a ruhákat S. Mária ismerőseípek köre tág, de szüntelenül gyarapitjá is. A huszonkét esztendős nő számára megélhetési forrás az ismerkedés. Bárhol, bármikor, bárkivel megismerkedik, nemre, korra való tekintet nélkül, és ami figyelemre méltó: rendszerint hihetetlen rokonszenvet kelt. Vajon mitől? Lássuk a személyleírását. Az egyik rendőrségi körözésen ez áll: „ ... fogai hiánytalanok, mosolygós, s valószínűleg a sértettől elvitt tojáshéjszín kosztümöt viseli”. Ez utóbbi persze, nem mindig hiteles. Attól függ, kitől milyen színű és fazonú ruhadarabot emel el S. Mária. Egy rokonától például jó csomó ruhaneműt vitt magával, azzal, hogy majd „besvájfolja”. Ügy látszik, túl sokat varrt be egyikből-másikból, olyannyira, hogy nyomuk veszett. De ezek csupán a gyengébb periódusok eredményei. S a személyleírás sem mindig ennyire tágyilagos. Annak az asszonynak a szomKülönleges, Magyarországon még nem látott autóscsoport szerepelt júliusban hazánkban Budapesten — a nézők a tv-ben is láthatták — és számos vidéki városban. Gilles Leg- ris francia társulata egyedülálló produkcióval szórakoztatta a közönséget, amely csöppet sem rögtönzések láncolata, nem adott pillanatnyi helyzetek véletlen megoldása, hanem hosszantartó munkával — a szó szoros értelmében — „ha- lálpontosan” begyakorolt tudatos mutatványok eredménye. Az Auto-rodeo szinte a művészettel határos különleges mesterség a javából. Ezt a foglalkozást francia szóval „Cas- cadeur”-nek nevezik, ami megközelített magyar fordításban mesterséges zuhanót jelent. A cascadeur hivatást, mint Gilles Leg- ris elmondotta, a Autó-rodeo show film és a televízió alakította ki. Ö maga 20—25 éve szenteli életét ennek a nem mindennapi lélekjelenlétet és bátorságot kívánó mesterségnek, és több mint száz filmben szerepelt eddig. A nézők bizonyára jól emlékeznek a Fantomas- sorozat lélegzetelállító kalandjaira, ahol Jean Maraist Gilles Legris helyettesítette a legizgalmasabb jeleneteknél. De szerepelt a Vasálarcosban és A világ leghosszabb napja című szuperprodukciókban is. Olyan színészeket helyettesített, mint Jean Gabin, Jean Paul Belmondo, sőt Mylene Demongeot is. Bármennyire is begyakorolt egy-egy jelenetük — nyilatkozta —, minden alkalommal adódik egy-egy pillanat, amit előre nem lehet megtervezni. És ez az a pillanat, amiért nagyon sokan félnek ettől a szakmától, illetve ez az a pilla- nat, amiért nagyon sokan rajonganak érte. A szenvedélyen és bátorságon kívül autószeretet és edzés szükségeltetik minden auto-rodeós számára. Semmi különleges trükkjük nincs, minden mutatványukat autóval ellehet végezni. Két-há- rom hónapig használnak egy-egy szériakocsit, amelyen csak a legminimálisabb biztonsági változtatásokat végzik el. A szakma kialakulásáról Gilles Legris elmondotta, hogy ő maga akkor döbbent rá a lehetőségre, amikor Francia- országban „ amerikai autóversenyt” rendeztek, melynek az volt a különlegessége, hogy minden fur- fangot, minden csalást megengedett a résztvevők számára. Ebben aztán kiélhették fantáziájukat. A célbaérkezők száma sem volt túlságosan nagy, az induló -több tucat kocsiból csupán néhá- nyan futottak be. Innen támadt az az ötlete, hogy merész autósmutatványokkal szórakoztatja közönségét. De Gilles Legris- ék ugyanakkor rendszeresen dolgoznak a nagy autógyáraknak is A legúiabb kocsitípusok ellen- állóképességét természetesen éDDen a legveszélyesebb esetekben — összeütközés. kisyulladás, felfordulás — kell a gyakorlatban kipróbálni és ilyenkor em- b“r kell a volán mögé — mégpedig nem akármüyen... szédasszonya, akitől S. Mária érdemlegesebb zsákmánnyal lépett“' meg, ' ezt mofidta tanú- vallomásában; — „Azt állította, hogy egy honvéd őrnagy lánya; különben bőbeszédű, kulturáltan fejezi ki magát, de túl sokat vakaródzík, mintha idegesítené valami.. A tanú jó megfigyelő: S. Máriának mindig van oka az idegeskedésre. Csak vacsora után távozott R. A. ócsai férfivel tavaly ismerkedett meg. Nem derült ki, hol, de tény, hogy ezután meg-meglátogatta az idősebb embert, néhány napot nála töltött, s amikor újsütetű ismerősétől egy alkalommal Pestre vonatozott, ott kötött újabb ismeretséget, a szintén ócsai N. Józsefnéval. összebarátkozni röpke néhány mondat műve volt (ez alkalommal ilyesmit szőtt a szövegébe: — „Bizalmas beosztásban dolgozom a minisztériumban ...”) N. József - nénak úgy látszik, imponált a „magasállású nő”, nyomban meghívta, és S. Mária a múlt év augusztusában élt is a meghívással. Reggeli, ebéd, s a lány ezután is ottmaradt a vendéglátó háznál. Jött a szomszédasszony, kölcsönt kért; kapott is N. Józsefnétól ezerötszáz forintot. A pénztárcát a háziasszony, a megmaradt 2700 forintnyi készpénzzel, három aranylánccal, két aranyórával és aranyfüggelékkel együtt visszabugyolálta a kiskendőjébe, és S. Mária szemeláttára az éjjeliszekrény alá dugta, majd — mint aki vagyonkája védelmében megtette, amit tehetett -—. kifordult a konyhára, hogy a közben ismét megéhezett S. Máriának vacsorát főzzön. A ház ura eközben borért ment a sarki italmérésbe, nehogy szó érje a ház elejét... S. Mária kihúzta a bugyrot az éjjeliszekrény alól, táskájába tette, de most nem siette el a dolgot: megvacsorázott, ivott rá, majd illendően elbúcsúzott. Már csak a pénzt köithette el Ahhoz képest, hogy már milyen tekintélyes rutinra tett szert, meglepő gyorsan bukott le. A pénzt még volt ideje elkölteni (meddig tart az ilyesmi?!), a 2865 forint értékű ékszert azonban megtalálták a másik alkalmi ismerős, R. A házában (aki azt vallotta, hogy sejtelme sem volt az ékszer bűnös eredetéről). „Már pontosan nem tudom, hol ismerkedtem meg S. Máriával — állította —, mondtam, hogy háztartásomban szükségem van egy helyes kisasszonyra, ha jónak látja, ő meg azt felelte, hogy kialakulhat.. Kialakult. Ha nem is úgy, ahogy a ki tudja, hányadik alkalmi ismerős remélte: kis híján orgazdaság gyanújába keveredett. De amint S. Mária egyik vallomásából kitűnik, a férfiak egy része nem túlzottan elővigyázatos az alkalmi ismeretségek tekintetében. — Hogy név szerint kikkel tartottam kapcsolatot, azt nem tudom megmondani, mert általában 3—4 napig voltam egynél-egynél. Takarítottam, főztem... Kapásból öt nevet (pontos lakáscímmel) azért mégis felsorolt, egyiküknél hozzátette, hogy komoly szándékkal közeledett hozzá, a másikról közölte, hogy börtönben szült gyermekének ő az apja, bár csak futólag találkoztak egymással. Ismét a börtönnel ismerkedik Egyszóval: az S. Máriával rhegkötött ismeretség semmiképpen nem mentes valamiféle rizikótól, ezzel azonban ismerősei általában nem számoltak. Előzőleg elítélték már sikkasztásért, lopásért, közveszélyes munkakerülésért. Legutóbbi cselekménye pedig — minthogy öt éven belül visszaesőként marasztalták el szándékos bűntettben — szigorított büntetésvégrehajtási helyen letöltendő, egy év és négyhavi szabadságvesztésre, és a közügyektől való két évi eltiltásra ítélte a dabasi járásbíró« ság. S, hogy mi ebből a tanul1 ság? Bizalmas barátságok feltétel nélküli megkötésére válasz- szunk alkalmasabb helyszínt, mint amilyen a vasúti fülke ... Pereli Gabriella /
