Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-06 / 184. szám
MST MEGYEI ^ftrfep 1972. AUGUSZTUS 6.. VASÁRNAP A Cigánybáró Szegeden Szombaton Pest megyei különvonat közönsége előtt játszanak Zsupán és a Cigánybáró (Melis György és Palcsó Sándor). Enyedi Zoltán íelv. A hét végén a Szegedi Szabadtéri Játékok történetében harmadszor mutatták be a keringőkirály, Johann Strauss népszerű operettjét, a Jókai Mór novellája alapján írt Cigánybárót. Eredetileg Szegedre várták Vilii Boskovskyt, a bécsi filharmonikusok koncertmesterét, akit a hírneves újévi hangversenymatinék dirigenseként világszerte ismernek. Néhány éve már bemutatkozott a szabadtérin, éppen a Cigánybáró előadásait irányította, s most is ő vezényelte volna a daljátékot. Az osztrák hegedűművész-karmester azonban megbetegedett, kórházból táviratozott, nem jöhet. Helyét Szalatsy István, Lisztdíjas szegedi karmester vette át, akit egyébként baráti szálak fűznek Boskovskyhoz, s korábban maga is segédkezett a Cigánybáró zenei előkészítésében. A rendező Félix László, az 1967-es bemutatóval szemben, amely túlságosan a cigánytá- , borra épült, most inkább Strauss muzsikájára alapozott. Igen sok népszerű Strauss- kompozíció hangzik el a darabban, csupán ezek tiszta játékideje két teljes óra. Mirabella szerepében Szil- vássy Margittal egy kupié és duett került az operettbe, Kun 'Zsuzsa—Sipeki Levente a Déli rózsák keringőre táncolt, Palcsó Sándor (Barinkay) lóháton érkezett a színre, a nagykeringőt pedig az egész színpad „táncolta” — a forgószerkezet segítségével. A főbb szerepekben nagy sikert aratott Házy Erzsébet (Szaiii), Melis György (Zsupán), Jab- lonkay Éva (Czipra) és Berdál Valéria (Arzéna). A jelek szerint kétségtelenül a Cigánybáró lesz az idei évad szabadtéri közönségdarabja. Noha Erkel Hunyadija és az Otelló is mondhatni telt házakkal ment, a néptáncfesztivál gálaestjét zsúfolt lelátó tapsolta végig, mégis, a Cigánybáró előadásai előreláthatóan ezeken is túltesznek: jegyei már hónapok óta elfogytak. S ha az időjárással továbbra is szerencséje lesz a szegedi játékoknak, valószínűleg rekordközönséggel zárja majd idei szezonját. A Cigánybárót egyébként ma, vasárnap este játsszák ismét és augusztus 12-én, 16-án., A 12-i előadást jórészt Pest megyei közönség előtt mutatják majd be, hiszen ezen a napon megyénkből különvonat fut be a CSÉB szervezésében, a Tisza-parti városba. N. J. A busz 2,20-kor indul! Lehetőségek és igények Nagykáta járási székhely. Már központ voltából is adódik, hogy tizenhét ezres lakossága, meg a környező településeké, városias igényeket támaszt e nagyközséggel szemben. S milyen örökséggel, múltbeli adottságokkal rendelkezik ehhez a járási székhely? A felszabadulás még csak nem is mezővárosias, hanem zömmel szegényparasztoktól és a környező nagybirtokok munkaerejét szolgáltató agrárproletariátustól lakott, fejletlen településként érte. Nagykátának — szép műemlék templomát nem számítva — alig yolt becsesebb öröksége; csak szegénységet hozott a múltból. Sikertelen vállalkozás A nagyüzemi mezőgazdaság kialakítása után a lakosság zöme a budapesti üzemekben talált munkát, tanult szakmát. A nők között is rengeteg a bejáró! Néhány évvel ezelőtt a helyi művelődési központ, a bejárókon segítendő, kulturális összefogást kezdeményezett a leginkább érintett fővárosi nagyüzemek vezetőivel. Nem rajtuk, s lényegében nem is a nagyüzemek vezetőin múlott, hogy a lelkes vállalkozás kevés sikerrel járt. Nem tudták megragadni a napjaik nagy részét utazással töltő emberek FŐVÁROSI KIÁLLÍTÁSOK Pályázat és bemutatkozás Pest megyei tájak primátusa a tárlaton Rangos képzőművészeti tárlat nyílt a CSONTVÁRY-TEREMben, ahol a Képcsarnok pályázatára beküldött festményeket mutatták be. Kétségtelen, — emelkedett a művek átlag- színvonala, s meglepő, hogy a hazai tájkép két pólusa még mindig a Balaton és a Dunakanyar — elsősorban Tihany, Visegrád és Nagymaros környéke. A festői versenyben Bér Rudolf összekapcsolta a nagymarosi partot a visegrádi várheggyel, — Kántor Andor, a visegrádi kikötő lila hangulatát figyelte, Mácsai István, a part gyökértuskó előzményeit, Batári László, a behavazott Petőfi Pest megyében KÉRDÉS-FELELET ÖSSZEÁLLÍTÁS A KÖLTŐ ÉLETÉBŐL Aligha van az országnak **ég egy olyan megyéje (talán Bács-Kiskun kivételével), amelyhez annyi Petőfi-emlék fűződne, mint Pest megyéhez. Ez most a költő születésének közeledő 150. évfordulója alkalmából különösen kiemelkedő kötelezettséget is ró megyénkre. Mindenekelőtt azt, hogy minél jobban és minél szélesebb körben ismerjék meg a Pest megyeiek mindezeket az emlékeket, s mindazokat a történelmi, irodalomtörténeti vonatkozásokat, amelyek egy- egy várost, községet nagy költőnk életútjához kapcsolnak. A tervezett ünnepségekhez, megemlékezésekhez is elengedhetetlenek ezek az ismeretek. Kitűnő segítséget nyújt ehhez a felkészüléshez a Pest megyei Népművelési Tanácsadó kiadásában megjelent füzet „Petőfi és. Pest megye’’ címmel, dr. Mezősi Károly összeállításában. Mint a bevezető írja: „Pest megye nagy részét bebarangolhatjuk, ha végigjárjuk azokat a helyeket, amelyeken egykor a költő vándorolt, felkeressük azokat a helységeket, amelyekben élt, megfordult, alkotott. Nem hagyva ki az ősök földjét sem, ahol nagyszülei és szülei, szegény iparos emberek folytatták küzdelmes életüket. Közelebb akarjuk hozni Petőfit. A közreadott ismeretek összegyűjtésében ez a cél vezetett. Mert csak azt szerethetjük és becsülhetjük igazán, akit jól ismerünk.” A megfogalmazott célt imponáló tárgyi ismerettel szolgálja a füzet összeállítója, aki- hek munkáját még külön is dicséri, hogy a fölkészült tudományos kutató alaposságával igyekszik elválasztani a valóságtól a legendákat. így azután több új, az eddigi megállapításokat helyesbítő életrajzi adatot közöl az olvasóval, a füzet gyakorlati fölhasználóival. Mindenekelőtt — a Petőfi- kultusz jegyében — ugyanis a tudományos ismeretterjesztés gyakorlati céljait szolgálja ez az összeállítás. Ezért elsősorban a napjainkban igen népszerű vetélkedőkre gondol, amikor kérdés-felelet formájában tárja föl az ismereteket. összesen 105 kérdést tartalmaz a füzet, mindegyikre pontos, adatgazdag feleletet is adva. E kérdés-feleletek széles körére és az egész megyét felölelő gazdagságára jellemző, hogy 36 várost, községet érint ábécé-sorrendben Abonytól Visegrádig. Csak Váccal kapcsolatban például 12 kérdésfelelet található, amelyek Petőfi vagy szülei élete egy darabjához kapcsolják a várost. S az első ránk maradt Petőfi-vers is a megyéhez, Aszódhoz fűződik, meg számtalan emlék a Galga völgyéhez, boldog ifjúsága színhelyéhez, s Gödöllő „szép vidékéhez”, meg Nagykőröshöz, ahol apja székálló legény volt, ő maga pedig vándorszínészként járt ott ... S tovább sorolhatnánk az érdekes és sokak számára bizonyára újdonságot jelentő adatokat, ismereteket, amelyeket remélhetően majd sorolnak is a „Ki mit tud Petőfiről?" mozgalom részvevői. A hasznos, kiváló összeállítás irodalomjegyzéke mindazoknak további eligazítást is nyújt, akik még részletesebben kívánnak megismerkedni Petőfi útjával Pest megyében. hegyet és házsort, Papp Zoltán, a folyóra boruló Börzsönyt a pompás természeti környezet finom érzékeltetésével. A legizgalmasabb munka ezúttal Káka Ferenc nevéhez fűződik, aki a Salamon-torony pártáza- tos oromzatának képi szétterítésével ért el újszerű hatást. A Pest megyei tájak primátusát nagyban elősegítette, hogy a dunabogdányi Hock Ferenc mellett, — aki a színek örömét felidéző „Vízpart”-tal jelentkezett — Kántor Lajos figyelemre méltó szerkezeti erővel, a formák és színek rendezett értékegyensúlyával idézte díjnyertes képén a „Du- na-parti fák”-at. A zsámbáki templom, akár a milói Vénusz, romjaiban érte el teljességét. Nagy B. István és Révész Napsugár után most Eigel István nagyszerű festői elemzését láthatjuk a tömbös ívek időjelző töredékeiről. A Ráckevei Duna dömsödi— tassi részlete, két díjnyertes alkotáshoz járult hozzá élményadó formáival Vecsési Sándor és Ridovics László festői közreműködésével, akik a szürke és sárga örvénylésekre bízták a témakifejtést. A Ráckevén dolgozó Patay László díjnyertes képének ezúttal a Vértes sziklái adtak indítást, Kokas lgnácnak változatlanul a Gimza-puszta jelenti a termő forrást. A Balaton a festők másik kibontakozási területe. Klimó Károly, Imre István, Iván Szilárd figyeli képekké a tóvidék kimeríthetetlen gazdagságú alakzatait és Csik István, aki nyughatatlan ledülettel egyezteti a festmény felületén a part és intellektus növekvő nyüzsgését. A díjnyertes Övári László, a művészi készenlét maximumával ragadja meg a „Tihanyi belső tó” karakterének feszült nyugalmát, s a táj portrészerű megoldását a lila tónusok vezényletére bízza szilárd képvezetéssel és műgonddal. Konfár Gyula sajátos értékeivel jelentkezik, — Gerzson Pál ezúttal visszatért ifjúságának vidékéhez, — a különös atmoszférájú mecseki tájhoz. Meglepően gyors fejlődésről tanúskodik Baska József, aki a „Siroki vár romjai”-ról meditált elvonatkoztatott formák szelvényeinek, színes Hídjainak, osztódó gömbjeinek ösz- szefüggéseivel, — az első nagy képet festette erről a történelmi tájról. Mindez tanulság a jövőre is, hiszen Majláth- puszta, Ibafa, Nyársapát, Szentmártonkáta festői leg érintetlen, s aki erre jár, hogy észrevegye és művekké alakítsa e nem figyelt, nem látott tájak varázsát, az elsőként érkezik, mint Baska József, a siroki vár festészetet adományozó romjaihoz. Képzőművész-házaspár mutatkozott be a STŰDIÓ GALÉRIA- helyiségében. Tiszteletre méltó azon egyneműség, ahogy mondanivalójukat a pasztellra, tollrajzra és monotypiára bízzák. Bikácsi Daniela festményei a választott főszín ajánlatai nyomán bukkannak lila sírkövekre, zöld környezetben elővillanó szoborra, sárga szín- tűzben merengő női figurára. Kovács Tamás ifjúságát Mo- noron töltötte, s a grafikává növekedett élményvilág groteszk meséket rögzít, állandó utazás felismeréseit. Kiemelkednek Rimbaud-illusztrációi, ahol versek irányait, — „A részeg hajó” forrásvidékét kutatja olyan intenzitással, hogy Tóth Árpád költői tolmácsolását dúsítja monotypiáival, mintegy megteremtve a költészet egy különös szigetének képzőművészi elágazását. Losonci Miklós érdeklődését. Hogy a bejárók helyzetén mennyire nem köny- nyű javítani, azt a következő is alátámasztja. Több esztendeje a Pest megyei Zöldség- Gyümölcsfeldolgozó Vállalat modern üzemet telepített ide. Sokáig alig kaptak munkást... A nagykátaiak zöme is egy évtizede olvadt hazánk népességének ma 77 százaléknyi, nem mezőgazdasági jövedelmű, úgynevezett urbánus részébe. De ennek az urbánus népességnek is abba a nagy hányadába, amely kiszorult a városias életforma számos előnyéből. A környék „városa” A lakosság zöme Nagy kátén is több, mint egy évtizede elhagyta a mezőgazdaságot, az iparba áramlott. Pontosabban: a mezőgazdaság kibocsátotta a feleslegessé váló munkaerőt. A hagyományos mezőgazdasági lakosság már a családi gazdaságok miatt is jóval önellátóbb volt az iparban dolgozóknál. A községekben is kevésbé önellátó urbanizációs népességnek ma nemcsak a fejlődésből fakadó igénye, de nagyrészt elemi szükséglete mindaz, amit infrastrukturális ellátásnak neveznek. Legyen szó óvodai helyekről, kereskedelemről, más szolgáltatásról, jó közlekedésről, és sorolhatnánk tovább. De ha az úgynevezett infrastruktúra a legfontosabb — akkor az emberek városias igényeinek kielégítéséhez, illetve a fejlődéshez felesleges az ipartelepítés? Korántsem az, hiszen a helyben való foglalkoztatás könnyebbé teszi az emberek életét, növeli szabad idejüket. Ha a családok, a gyermekek érdekét nézzük, akkor a nők ipari foglalkoztatására az a hosszú távra is elfogadható megoldás. Ezért volt nagy jelentősége a 300 nőt alkalmazó telefongyári részleg s a Pest megyei Zöldség-Gyümölcsfeldolgozó Vállalat üzeme letelepítésének a régebben iparral alig rendelkező Nagykátán. Érdekes ugyanakkor, hogy mindkét üzem sok dolgozót foglalkoztat a cserélődő lakosságú tanyavilágból és a környező községekből! Onnét ugyanis még fárasztóbb bejárni a fővárosba: Tápiószentmártonban sok bejáró munkásnak 2 óra 20 perckor kell buszra szállnia, hogy elérje a Nagy- kátáról 3 óra 20-kor irfeuló vonatot... Már - és még nem Szerényebb, de eredményes a fejlődés a közművelődésben. A járási művelődési központ a célnak alig megfelelő régi épületében évi két és fél milliós költségvetéssel működik. Önmaguk nehezen tudnák „kigazdálkodni” a már országszerte ismert, de külföldön is nagy sikerrel szereplő Tápiómente Ifjúsági Művészeti Együttes fenntartását. Az együttes létét tíz helyi vállalat, szerv, szövetkezet támogatja. (A két újabban települt ipari üzem nincs közöttük.) Nemrég mindössze 60 ezer forintos költséggel felújították könyvtárukat. A bővített gyermekkönyvtár tagjainak száma azóta 479-ről 605-re, a felnőtt olvasóké 731- ről 855-re emelkedett! Mindeddig két óvoda működött a községben, mégis 100—150 kérelmezőt kellett évente elutasítaniuk. Azóta régi épületekből átalakítva, s berendezve egy 60 személyes óvodát már átadtak, egy 50 gyermeket befogadót pedig ezután vehetnek birtokukba a kicsinyek. Szeptemberre egy új, 120 helyes óvodájuk is szolgálni kezd: ennek építéséhez félmillió forinttal és sok társadalmi munkával járultak hozzá a vállalatok és szövetkezetek. A nagykátai lakosság foglalkozás szerinti összetétele sokkal gyorsabban változott tehát, mint életviszonyaik. Ez érthető és természetes. A jövőbeli fejlődésnek éppen ezért továbbra is oldania kell azt az ellentmondást, hogy a nagykátaiak, akár a többi, népességében később és hirtelen urbanizálódott település lakói, a városias életmódot még nem, a falusias életformát már nem élhetik. Padányi Anna Nimród-újév köszöntése Nyártól nyárig a vadvilágban ERDŐK, MEZŐK KALENDÁRIUMA Barátom, a vadölő, szilveszterezni hívott a héten, újévköszöntésre. Már az előestén ott voltunk a holtágban. A vihar egész éjjel a fákat cibálta a szigeten. Este ittunk valamennyit, éppen csak néhány pohárral, mert .reggel nem remeghet az ember kezében a puska. Reggel, amikor a vadász új esztendő köszöntése kezdődik. Madáráldozattal. Suhognak a szárnyak, potyognak a vadkacsák Különösen az éppen kitolla- sodott újoncok jutnak serpenyősorsra. Később már kitanulják, miként lehet késleltetni az elmúlást, villognak, billegnek, odahagyják a sörétfelhőt. Vendég puskások Csendesen szunnyad az éjszaka oltalmában a ráckevei Duna-ág. Sok puskás várja a hajnalt. Franciák, olaszok, nyugatnémetek is jöttek az este gyors benzinszekereken. Összeakadtunk egy olasz fűszeressel, azt mondta, mio caro amico, azelőtt Indiába jártam vadászni, de a Szűzanya megsegített, fölfedeztem az Eldo- rádót... Azóta ide jár, itt jobb ... Százával lődözi a vízi szárnyast, fácánt, galambot, ami jön, amit kifizetett. Most nyilván ő is valami faházban gubbaszt, bámul ki az ablakon, mert ettől az Istentelen dörgés-villámlástól aludni nem lehet. Végre. Négy óra tájban piros sugarak spriccelik szét a szürkeséget. A rét felett párafoszlányok, kósza méhek várják, száradjon a harmat a virágke- helyről. Felébrednek a fecskék. Mi meg, hárman ruhástul he- verésző kényszervirrasztók is el-elmorgunk egy mondatot. A vadőr, keskeny, fekete férfi, ténferegni kezd a gunyhó, másként vadásztanya előtt. — Lássan jönnek a többiek is — mondja. A többiek: a társaság tagjai, akikkel együtt megyünk majd vadkacsázni. Azoi oe- kulálok, mondom később, nogy miért éppen augusztusban kezdődik a vadászújév. Kérdem is Danit, a cimborámat. — Tudja a manó — mondja. — Talán — kezdem én megint —, talán mert ez az oroszlán hava, s mégis csak... — Affenét — szól csendesen a vadőr. — Ilyenkor kötik a vadászegyesületek bérleti szerződését. Azért. S hogy miért akkor kötik, ki tudja? — Lassan jönnek a többiek — mondja ki tudja hányadszor. Mi az ördöggyűrű? Ami jó meg szép dolog történhet vadászemberrel, az szóba kerül reggelig. Üjesztendő napján kalendáriumot csinálunk. Az augusztusi kacsázás mellett említsük csak meg hamar a foglyászást is. És az őz? Alig néhány hete fedezte föl először a jószemű vadász az első boszorkánygyűrűt. ördöggyűrűnek is mondják füvön kitaposott nyomát a sutájával ker- getőző baknak. A vézna állatot pedig régebben a farkas ette meg, most a vadász dolga a szelektálás, kilőni a satnyát, a gyilkos fej- ékűt. Persze, igazán szép agan- csú bak is sok esett már a 1 idén; egy külföldi vendégva- dász zsákmányolt Nagykőrös vidékén aranyérmes trófeát
