Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-31 / 205. szám

MOZAIK Naponta sok száz mozaiklapot és kislakás építéshez való betonlemezt készítenek Szo- bon, a Budapesti Építőanyagipari Szövetkezet községi .telepén. Ezen a gépen a mozaikla­pok tetejét csiszolják simára, fényesre. Gábor felv. Pún lek—szombat: beír a tkozás Újabb bérleti hangversenyek a váci zeneiskolában A második tanévet kezdi új otthonában a Váci Állami Ze­neiskola. Cs. Nagy Tamás igazgató tájékoztatója mind­jobban meggyőz arról, hogy a Konstantin téri épület nem­csak a zenét tanuló fiatalok­nak ad hajlékot, de a muzsikát kedvelő felnőttek számára is zenei központot jelent. Még augusztust írunk, de már kidolgozták az őszi-téli bérleti hangversenyek műso­rát. Üjabb sorozatokat kezde­ményeznek a felnőtteknek s az ifjúságnak. Az alkalmi rendez­vények sorát a Kövi-trió fel­lépése kezdi, de tárgyalnak több szólistával, kamaraegyüt­tessel is. Következetesen be­mutatják a Vácott élő s a ze­nei életben szép eredményt felmutató fiatalokat. A Bécsbe készülő KISZ-kórus szeptem­ber végén a váci hallgatóság­nak is bemutatja ausztriai mű­sorát. A zeneiskola régi tanulóinak szeptember elsején és másodi­kén lehet beíratkozniok. Az új növendékek számára negye­dikén, hétfőn lesz a felvétel. Az előkészítőbe jelentkezők szü-- leit szeptember 11-én este hét órakor megbeszélésre hívják össze, és részletes tájékoztatá­suk után, szeptember 12-én lesz számukra a beiratkozás. Továbbra is népszerűek a zenei általános osztályok. Űjabb első osztály indul a kö­zeli Hámán Kató iskolában, s így már négyre emelkedett az elméleti képzést ott nyerő, hangszeres oktatásban a zene­iskolában részesülő tanulócso­portok száma. Amire büszke Cs. Nagy Ta­más igazgató: valamennyi je­lentkező növendéküket felvet­ték a magasabb szintű taninté­zetekbe. Kapuszta Jenő és Kántor Erzsébet zenei szakis­kolában, Dudás Anna és Brusznyai Margit a Zenemű­vészeti Főiskolán, Bartók An­na a Pedagógiai Főiskola ének- tanárképző szakán folytatja ősztől tanulmányait. P. R. Bizottság segíti a társadalmi eseményeket rendezd intézet munkáját VÁC I HAPLfl A 9 E $! MEGYEI HÍRIAP KÜLÖNKIADÁSA XVL ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1973. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Jó ütemben halad az iparcikkáruház építése Átadás április 4-én ? Az. autóbusz- és vasútállo­másra, valamint a Deákvári lakótelepre igyekvők napon­ta megállnak Vácott a Csi­kós József utca sarkán, ahol már kezd kibontakozni a Vác és Vidéke Általános Értéke­sítési és Fogyasztási Szövet­kezet iparcikkáruházának épülete. Kovács László igazgatósági elnöktől érdeklődtünk, hogyan halad a munka a szövetkezet eddigi legna­gyobb beruházásán? Mint elmondta, a könnyű- szerkezetes elemekből ké­szülő épület kivitelezője, a Pest megyei Tanács Építő­ipari Vállalata elkészült a szereléssel és már az alvál­lalkozók is megkezdhették a munkát. A szakipari mun­kák legnagyobb részét, kö­rülbelül 70 százalékát az Országos Szakipari Vállalat végzi. Szakemberei a Csikós József utcai ol­dalon már megkezdték a panelek felszerelését. Szerintük ezzel a munká­val október végére készülnek el, ekkor teljesen kibonta­kozik az épület, s a Csősze­relő Ipari Vállalat emberei is munkához láthatnak. Az iparcikkáruház beren­dezését a Hajdúsági Iparmű­vek készíti, a legmodernebb elvek szerint, amerikai li- censz alapján. A tárgyalóteremből... Ötödször a bíróság előtt Somi Géza életének 39 évé­ből tizenegyet töltött börtön­ben. 1956-ban, 1961-ben, 1965- ben és 1967-ben állt a bíróság előtt. Leülte a kiszabott bün­tetéseket, s utoljára — három­évi szabadságvesztés után — 1970-ben szabadult. Most ismét pénzre volt szük­sége. Az meg sem fordult a fe­jében, hogy becsületes úton, munkával szerezzen, ehelyett Az MSZMP váci végrehajtó bizottsága és a városi tanács végrehajtó bizottsága az el­múlt nyáron határozatot ho_ zott a Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Intézet Aki tanul és aki nem A dunakeszi konzervgyár­ban a közelmúltban felmérést végeztek arról, hogy a dolgo­zók milyen iskolai végzettség­gel rendelkeznek. Ennek során kiderült, hogy 112 munkásnő­nek nincs meg a nyolc általá­nos iskolai végzettsége, annak ellenére, hogy a gyár vezetői messzemenően támogatják a továbbtanulókat. Börzsönyi Nándorné még fiatal. Először őt kérdeztem, miért nem fejezi be az általá­nos iskolát. — 1946-ban végeztem el a hatodik osztályt. Nem tanul­tam tovább. Nagyobbik lá­nyom, a 18 éves Erzsi, már többször felvetette, miért nem fejezem be. Mit mondjak? Nincs kedvem hozzá. — A munka és a család annyira leköti, hogy nem jut rá ideje? — Nincs ilyen ok. Egysze­rűen nincs hozzá kedvem. Most már minek? Kotvász Bélánéval a telefon- központban találkoztam. — Tavaly fejeztem be a nyolcadikat. Tizenkét évi ki­hagyás után, harminckét éve­sen kezdtem tanulásnak, két gyermek mellett. A tizenkét éves Attilát és a tízéves Edi­nát egyedül nevelem. Egy év óta még a gyermektartást sem kapom. Nem mondom, hogy ilyen körülmények kö­zött könnyű volt. De nagyon akartam, mert restelltem a dolgot. A nyolcadik osztály- lyal párhuzamosan szakmai is­kolát is végeztem. Az általá­nos iskolát majdnem, a szak­mait négyes átlaggal fejeztem be. — Továbbtanul? — Igen. Szeretnék érettsé­git is szerezni. Szánti Imréné íróasztal fnellett ül. — 1968-ban kezdtem el a számviteli főiskolát. Sokat kö­szönhetek a férjem segítségé­nek. Sok gondot levett a vál- lamról, amíg iskolába jártam. S most is segít, hogy az egy­éves — kiegészítő — ipari szakra mehessek. Miért te­szem? Mert szeretem a mun­kámat, s mert a vállalat is se­gít annak, aki tanulni akar. Három ember egy üzemen belül. Példa arra, hogy min­dent lehet, csak elhatározás és akarat kell hozzá. S. L. létrehozásáról, amely január elsején kezdte meg működé­sét a városi tanács székházá­ban. Ugyancsak a körös határozat értelmében, a hét elején tár­sadalmi bizottságot alakítot­tak, amelynek az a feladatú, hogy — a lakásügyi társadal­mi bizottsághoz hasonlóan — észrevételeivel, tanácsaival se­gítse az intézet munkáját. A bizottság tagjai között a város minden rétege képvisel­ve van: pedagógus, üzemi munkás, tanácsi tisztviselő. Az alakuló ülésen a tagok a bi­zottság elnökéül Simon Lajos őrnagyot, titkárává Király Magdolna zenetanárt válasz­tották. TESTVÉRLAPJAINK ÍRJÁK (...és mi kommentáljuk) . MKTtl h(»1A» ÍÜI&MKM0Á6A Javuló építőanyag-ellátás Ceglédi laptársunk arról ír, hogy a gomba módra épülő házak építőanyaggal való el­látása egyre nagyobb feladatot ró a város egyetlen építő­anyag-telepére. Most a Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat helyi erdészete is Az esernyő Ezermester hírében állt. Aranykezét di­csérte mindenki, akinek rossz óráját, vil­lanyvasalóját, rádióját megbűvölte, hogy addig-ameddig még működjenek. Minden­nek megtalálta a csínját-bínját, nem volt előtte titok a zárak szerkezete és a moto­rok belseje. Büszke is volt képességeire. Hozzászólt, belebeszélt minden szakmai vi­tába. Öt soha nem hagyta ott egy mo­tor sem, defekt nélkül autózta végig a frontokat, szóval, a gépek és szerkezetek tudósa volt, de csak a közmondás erejéig: „Omnis aliqid, ex toto nihil”, mindenből valamit, az egészből semmit. Büszke magabiztosságát egy semmiség sújtotta porba. Ismerik, ugye, az újfajta, gombnyomásra kiugró férfiesernyőt, melyet dupla, fényes bordázat és kemény rugó működtet, tart kinyitva? Esős, bizonytalanul bánatos nap volt. Délután öt óra tájt elindult, hogy moziba menjen. A Madách Művelődési Házban telt ház előtt játszották az Osceolát. Biztos, ami biztos alapon, mivel a munkahelyéről ment egyenest a moziba, kölcsön kért egy férfi­ernyőt a délutánostól. Társa készséggel ad­ta kölcsön ernyőjét, s ismerve mindentudó voltát, nem is igyekezett a kezeléséről fel­világosítani. A transzformátornál, a Kosdi út sarkán leszállt az autóbuszról, és az erősen szitáló esőben csak úgy, megszokott mozdulattal ki akarta nyitni az ernyőt. Nem nyílt. Az istennek sem. Az eresz alá húzódott. Az ernyő makacsul tartotta titkát. Már a mozi elé ért, de az esernyő még mindig nem nyílt ki. A jegyváltás után még volt ideje, kiment a zsúfolt előtérből az utcára. Most már tüzetesebb vizsgálat alá vette az er­nyőt. Nyomkodta, forgatta, húzta, vonta, csavarta a foggantyúját, vas végét a beton­ba verte, míg egyszer — szinte hátraugrott a meglepetéstől — az ernyő, mint egy nagy gomba, kiugrott a levegőbe. — No — sóhajtotta egy kis diadalérzés­sel —, csak rájöttem. Nincs előttem lehe­tetlen, ha én nagyon akarok valamit. És büszkén sétált fel-alá a mozi előtt. Elállt az eső, kisütött a nap. Nyári kánikula szá­rította fel percek alatt a betonjárda ned­vességét. Lekerültek a ballonok, összecsu­kódott minden esernyő ... csak barátunk csodálatos külföldi ernyőjének nagy gom­bája feketéidet a mozi kezdetére váró em­bertömeg kellős közepén... Ebadta ernyője, most meg összecsukódni nem akart. Pillanatok alatt verejtékben fürdött az arca a szégyentől és a méreg­től. Az idő múlt, minden pillanatban in­dulni kell befelé, és az esernyő még min­dig nyitva. Körülötte kuncogtak, suttogva viccelődtek. Aztán a tömeg meglódult, és sodorta magával az ajtó felé, kezében a nyitott esernyőjével. Kiáltások és megjegy­zések záporoztak felé, miközben az ajtóig ért. Se előre, se hátra. Ö az ajtóban, az er­nyő heggyel kifelé, az ajtón kívül. Sors­döntő pillanatok következtek. A kölcsön- ernyö halálveszélyben forgott. Ahol a legnagyobb a baj, ott legközelebb a segítség. Nem hiába tanulnak ma poli­technikát gyermekeink ... Egy 7—8 éves fiú képében jelentkezett a szerencse, aki belülről törte át magát a tömegen, és ha­tározott mozdulattal becsukta az ernyőt, amelyet erős rugója tartott kifeszítve csu­pán ... Mint zsilipjétől szabadult áradt, ömlött a nép a terem felé, magával sodorva őt is... Székébe roskodva, térdei között az isten­verte esernyővel, lesütött szemmel várta az elsötétítést, s amikor a film peregni kez­dett hétrétgörnyedve kiosont az oldalsó ki­járaton. Iiarmos Jenő faáruértékesítő telepet nyit, a fokozódó igények kielégítésére. (Vácott is örömmel ven­nénk egy hasonló, egészsé­ges vetélkedést TÜZEP-te- lepünk és a közeli erdőgaz­daság által megnyitandó te­lep között. Hasznát min­denképpen a vásárlók lát­nák.) «#adó Változatos bérletmüsor Az idei szezonra is hirdet színházi bérleti előadásokat a nagykőrösi Arany János Mű­velődési Központ. Változatos műsorral kedveskednek a kö­zönségnek, mert a kecsikeméti és a szolnoki színházak táj- előadásain kívül a Déryné Színház is bemutatja vala­mennyi darabját Dél-Pest me­gye városában. (Nálunk a legjobb emlé­kezőtehetséggel megáldott drámabarátok sem tudják megmondani, hogy mikor tette be Vácra a lábát együttes azzal a szándékkal, hogy háromfelvonásos szín­darabbal szórakoztassa a közönséget. Reméljük, az új művelődési központi ve­zetés megoldja ezt a kér­dést is.) M0K0B*vmcn Képeslap — régi témával Monoron is arról vitáznak, hogy a képeslap-fotográfusok nagy előszeretettel nyúlnak té­makeresés közben a múlthoz. Ezeket a hosszú időn keresztül árusított lapokat unja a közön­ség. Szeretné a monori képes­lapokon is látni az újat, a vál­tozót. (A váci képeslapok zöme is műemlékeinket, történel­mi múltú épületeinket áb­rázolja. Ez nem lenne baj, de miért nem látjuk az an- zixokon új gyárainkat, is­koláinkat, lakótelepeinket?)-ő eltervezte, hogy Dunakeszire utazik, és „meglátogatja” va­lamelyik üres lakást. Hosszas előtanulmány után talált egy nyitott ablakot. Be­mászott. Egy női táskában 37< forintot lelt, és egy 21 köve; férfikarórát is elvitt magával. Már távozni készült az abla­kon át, de G. R., a ház tulaj­donosa akkor ért haza. Üldö­zőbe vette a tolvajt, és 200 mé­ternyi futás után elfogta. Szemtanúja is akadt a lopás­nak. A bíróság előtt Somi beis­merte tettét s arra hivatkozott, hogy sürgősen pénzre volt szüksége. A büntetőtanács eny­hítő körülménynek vette a be­ismerést, a kár megtérülését, és a cselekmény aránylag kis súlyát. Súlyosbításnak a tettes visszaeső voltát. Elhangzott az ötödik ítélet is: kétévi és kéthavi szabad­ságvesztés, valamint háromévi eltiltás a közügyek gyakorlásá­tól. A védelem enyhítésért fel­lebbezett. ______________ (P.) In gyenes jogi tanácsadás Csütörtökön, 31-én lesz az utolsó augusztusi ingyenes jogi tanácsadás a Lenin úti Párt- és tömegszervezetek székhazában. Délután öt órá­tól dr. Vass Gábor, a Váci Járási Ügyvédi zösség vezetője ad jogi vonatkozású hozzáfordulóknatk. Munkakö- tanácsot a kérdéssel Elhunyt dr. Láng Jenő 1971 decemberében búcsúz­tatták utolsó munkahelyén, a Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat 7. számú gyárának ön­tödei dolgozói a munkájukat elősegítő, támogató üzemor­vosukat. Dr. Láng Jenő fél évszázad­dal ezelőtt kezdte meg a munkát Vácott. Sokat tett a közegészségügyért, kivívta a város lakóinak megbecsülé­sét. Mint orvos-igazságügyi szakértő, évekig segítette az igazságszolgáltatás munkáját. Örült, amikor pár hónapja megkapta az aranydiplomát, majd amikor három orvos- társával együtt, házi ünnep­ség keretében köszöntötték kartársai a Szőnyi Tibor kór­házban. A televízió is bemu­tatta a váci orvosok do­yenjét. Pár napja a Szabolcs ut­cai kórházban keresett gyó­gyulást, s a hét elején érke­zett Budapestről a hír: dr. Láng Jenő 74 éves korában elhunyt. Meggyógyított betegeinek százai őrzik emlékét. Anyagbeszerzési gondjaik pillanatnyilag nincsenek, re­mélik, hogy az épület oszt­rák importból származó kül­ső alumínium borítása is idő­ben megérkezik, s akkor a tervek szerint 1973 április 4-én átadhatják az áruházat a vásárlóknak. b. h.

Next

/
Oldalképek
Tartalom