Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-29 / 203. szám

utoyti 'kMui-itap 1972. AUGUSZTUS 29., KEDD Beleszólni — értelmesen Befejeződtek a visegrádi színjátszó napok A fődijat a zalaegerszegiek, a vándordíját a monori irodalmi színpad tagjai nyerték Vasárnap, a visegrádi színjátszó napok befejezésekor, az ország különböző részeiből érkezett amatőr együttesek produkcióit értékelve, dr. Poszler György, a Művelődés- ügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese, a bíráló bi­zottság elnöke, hangsúlyozta, hogy a bemutatók idei szín­vonala elmaradt a várhatótól. Az adott jutalomösszegnek ezért csak egy részét osztották fel. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az amatőr színjátszó mozgalom befutott — ez saj­tóvisszhangjából is lemérhető. Figyelmeztetett: nehogy a mozgalmat megmerevedésre és hanyatlásra vigye a siker! E sorok írója azonban elő­ször vett részt az immár harmadízben megtartott visegrádi színjátszó napo­kon, s így azok közé tarto­zik, akik felfigyeltek a meg­fiatalodott vérkeringésű ön­tevékeny mozgalomra, amely jó érzékkel tájékozódva éle­tünkben — a szellemiben is ■—, ugyan kamaszosan mutá­ló, de saját hangján már va­lóban bele akar s tud szólni idolgoinkba. Jó ösztönnel A színjátszó napokat meg­nyitó Fábián Zoltán író, a Magyar Írók Szövetségének titkára, beszédében hangsú­lyozta, hogy e — már orszá­gos rendezvény rangjára emelkedett — visegrádi talál­kozók egyik fő célja „elősegí­teni irodalmi hagyományaink és mai irodalmi értékeink megismertetését, ápolását/ megőrzését”. ! Milyen érdeklődésről és 'értésről tanúskodik a talál­kozón részt vett együttesek választása? Rá-rápi-rít szín­házaink válogatására! A 'Szombathelyi Tanítóképző 'Márkus Emília Színpada Ba­bits Mihály Laodameia című tragédiájának, a Kaposvári Latinca Stúdió Sánta Ferenc két novellájának színrevite- lére, a Gyöngyösi Anonym 'Színpasi Karinthy Frigyes paródiájának bemutatására Vállalkozott, de sorolhatnánk 'a példákat egészen a találko­zó befejeztével fellépett pol- beat énekes, a kitűnő Diny- nyés József, Petőfi Sándor-, Nagy László-, Weöres Sán­dor-, Karinthy Frigyes-adap­tációiig. E csak tiszta forrás­ból merítés azt jelzi, hogy Ifjúságunk egy jelentős ré­sze felnőtt legjobb irodal­munkhoz. De annak, aki ott volt a hét végén a hajdani királyi palotában, a jobbára fiatal közönség radar-érzé­kenysége, amellyel figyelmük mily jó ösztönnel lankadt vagy neszeit — ugyanezt bi­zonyította. Kifejezni önmagukat „Volt idő, amikor szintéi miniden művelődési házban elő akarták adni a Csárdás­királynőt” — mondta nekem a visegrádi találkozón egy népművelő. Olyan korszak­ról beszélt, amikor a szín­játszók a „valósághűség” je­gyében ragaszkodtak min­denáron a „realista” kulisz- szákhoz és jelmezekhez, és a sikert azzal mérték, meny­nyire közelítette meg a pro­dukció az „igazi” színhá­zak eladásait, akkori stí­lusát. Persze, nem csak a Csárdáskirálynő, hanem Mó­ricz, Mikszáth is ment. De a régebbi amatőr színját­szásra valahogyan mégsem véletlenül ragadt rá a mű­kedvelő kifejezés, Azután az irodalmi szín­padok vették át a szólamot: a nemes irodalomhoz való szerényebb. de komolyabb, igényesebb, értőbb, eszközte- lenebb, közvetlenebb köze­lítés. A mai amatőr színjátszás aktívabb. Az eszközök most is egyszerűek, de sokkal több a lendület, a mozgás. Juhász Verencnek A szent tűzözön re­léi című oratóriumát a zala- Igerszegi Reflex Színpad nem­csak szóval adta elő, de hang­gal, csenddel, dobogással, ak­robatikus ügyességet, fizikai erőt, az egész test munkába állítását igénylő mozdulatok­kal is... A rendezés olykor szinte a szerző mellé nőve ad­ja hozzá önálló mondanivaló­ját. A szolnoki Híd Együttes vélemény vázlatában „az em­bert megevő Cethal termé­szetéről”, mindannyiunkat be­falazó hatásokról beszélnek, körbe-körbejáró óramutató fo­gyasztja az időt, s a színpad sarkában rabok csosszannak körbe-körbe egy börtön udva­rán ... Az együttesek tagjai nem csupán az írott mondani­valót, de önmagukat is ki akarják fejezni. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium irodalmi színpada vagy a monori József Attila Gimnázium irodalmi színpada is maga „vágta ösz- sze” irodalmi anyagból, újság­cikkekből műsorát, az össze­kötő szöveget a saját nevük­ben, maguk írták. Személye­sen akarnak szólni a közön­séghez, közös dolgainkról. A nagy kísértés Elérkeztünk a dokumentum­játékhoz, pódiumjátékhoz, „véleményvázlathoz”. Ügy ér­zem, hogy ez a mai, aktivizá­lódott amatőr színjátszás jel­lemző műfaja. S nagy itt a kí­sértés. Fiatalság és lázadás össze­kapcsolódtak képzetünk­ben: ahhoz, hogy majd túl­szárnyalják apáikat, először lázadniuk kell — van is min —, azután cselekedniük, al­kotniuk. (Csak a lengyel író, Mrozek, merte eddig egy fia­tal, s csakugyan lázadó hősét kissé konzervatívra szabni... De vajon, ha 17 éves fiatalem­ber lennék mostan, nem kel- lene-e bizonyos merészség és ellenállókészség ahhoz, hogy rövidre vágassam a hajam? Konformizmus és nonkonfor- mizmus, aktivitás és passzivi­tás, tiltakozás, lázadás és be­lenyugvás, akár fel is cseré­lődhetnek tehát.) Ilyenféle gondolatok jutot­tak eszem!:»' a pécsi Nagy La­jos Gimnázium irodalmi szín­padának produkciójáról. A vá­lasztás az ember joga című dokumentumjátékukban csak úgy peregnek, zuhognak fia­talságuk nonkonformizmusá- ról tanúskodó kérdéseik és megállapításaik a lakásviszo­nyokról és a hazafiságról, a forradalmiságról és a közös­ségről, a szerétéiről és a hiva­talnokszemléletről, és a komp­romisszumokról, és Che Gue- varáról és mindenről. Kérdé­sek és megállapítások, ame­lyeknek megfogalmazásához és kimondásához, mellesleg, rég nem kell bátor embernek lenni minálunk ... Miért, hogy ez a pergőtűz, ez az áradat egyszercsak ellaposodik, una­lomba fullad? Nem lett volna jobb egy-egy témának inkább a mélyére hatolni, s ezáltal amatőr színjátszóként is töb­bet tenni, cselekedni? Például jobban utánanézni az értel­mes, alkotni is hagyó kompro­misszumok okos kérdésének, amelytől ugyancsak azonnal továbbmentek? De a monori József Attila Gimnázium irodalmi színpada A játék nem játék című pó­diumjátékában a magában va­ló, lázadó tiltakozásnál csak­ugyan továbbment, mélyebbre hatolt. A balladából közis­mert Szőke Anni szerepelteté­sekor például. Mert a dolgok nem oly egyszerűek. Szőke Annit sem csak külső hatá­sok embertelenítik. Mit te­gyünk vele, mit tegyen magá­val, ha a szép, szerető, emberi szavak „untatják — de untat­ják —, de untatják” —, s csak olaszokra harap, magyarul: di- gózik? A dolgok nem oly egysze­rűek, ahogy az igazi lázadás sem az... Bátran tovább! Komédiázó kedvünk azon­ban örök — erre utal például a győri Arrabona Együttes ré­gi francia komédiásjátékokat bemutató produkciójának si­kere is. . ★ Az augusztus 26—27-én megtartott visegrádi színját­szó napokon a bíráló bizott­ság a fődíjat: a Mátyás Ku­pát, valamint a Magvető Könyvkiadó és a Pest megyei Tanács pénzjutalmát a zala­egerszegi Reflex Színpadnak ítélte oda. A Visegrádi Tanács által az idén alapított vándordíját a KISZ Pest megyei bizottsá­ga és a Pest megyei Tanács pénzjutalmával, a monori Jó­zsef Attila Gimnázium irodal­mi színpada nyerte el. A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának diját a szombathelyi Tanítóképző Márkus Emília Színpada kap­ta. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa díját a szolnoki Híd Együttesnek, a Népműve­lési Intézetét a kaposvári La­tinon Stúdiónak ítélték. A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa jutalmát Kun Zsuzsa, a szegedi Minerva Iro­dalmi Színpad tagja egyéni alakításával nyerte el. Hétfőn délelőtt a színjátszó együttesek vezetői szakmai megbeszélésen vettek részt, művelődésügyi és színházi szakemberekkel, Visegrádon. Padányi Anna BUDAPEST Negyven országból csaknem ezer küldött Megkezdődött a könyvtárosok tanácskozása Hétfőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében több mint 40 ország csaknem ezer küldöttének részvételé­vel megkezdte tanácskozását a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (IFLA). Az 53 ország mintegy 80 tag­egyesületét összefogó szerve­zet idei megbeszélésének fő témája az „Olvasás a változó világban”. A nyitóülésen dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese üdvö­zölte a magyar kormány ne­vében a világ könyvtárosainak tekintélyes nemzetközi testüle­tét, vezetőit és küldötteit. Szólt a nemzetközi könyvév hazai eseményeiről, s kitért arra is, hogy hazánkban gaz­dag programot dolgoztak ki erre az esztendőre. A konferenciát üdvözölte a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség, az UNESCO és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet küldötte is. Dr. Her­man Liebaers, az IFLA elnöke, a Brüsszeli Királyi Könyvtár igazgatója elnöki megnyitójá­ban hangoztatta, hogy az utób­bi években jelentősen gyarapo­dott a harmadik világban mű­ködő tagegyesületek száma. Nagy lendületet adott a fejlő­désnek a tavalyi, Liverpoolban megrendezett speciális szemi­nárium, amelyen a fejlődő or­szágok könyvtárosai vettek részt. Az idén pedig áprilisban Moszkvában és Taskentben be­szélték meg a szakemberek teendőiket. A „Közművelődési könyvtárak' és a gazdasági, társadalmi, kulturális haladás Ázsiában és Afrikában” cím­mel megtartott ülésükön. A délutáni tanácskozáson felszólalt dr. Gordon N. Ray, a John Simon Guggenheim Me­móriái Foundation elnöke, F. L. Popp, a Könyvkereskedők Nemzetközi Szövetségének tit­kára, majd Hubay Miklós író, a Szerzők és Fordítók Nemzet­közi Tanácsa nevében üdvözöl­te a tanácskozást. ★ Este a Magyar Néphadsereg Központi Klubja nyári helyi­ségében dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese fogadást adott a kongresszus részvevőinek tisz­teletére. A LENAU TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE Szeptemberben érdekes kul­turális eseményre kerül sor a történelmi múltú Sárospata­kon. A Rákócziak ősi várának lovagtermében és a tanítókép­ző intézet dísztermében tartja meg tudományos ülésszakát a Nemzetközi Lenau Társaság. A választás azért esett a Bod- rog-parti városra, mert az osztrák költő — Nikolaus Le­nau — százötven évvel ezelőtt — 1822-ben — a Hegyalján, pontosabban Tokaj községben töltötte gyermekkorát. A talál­kozóra 14 országból — köztük Ausztriából, a Német De­mokratikus Köztársaságból Franciaországból, Angliából és Törökorszából várnak vendégeket. Belgiumba került a trófea Befejeződött Vácott a VII. nemzetközi AV-feszi ivót Dr. Végvári Lajos átadja az 1972-es trófeát. A kép bal olda­lán Kocsis Iván, a Dunakanyar Fotoklub elnöke, a fesztivál főrendezője. (Gyimesi Sándor felvétele) Vasárnap délután befejező­dött Vácott a VII. nemzetközi audiovisual fesztivál. Három TV-FIGYELŐ Erőd. A romantikus forradal­már meggondolatlan vakmerő­séggel kockáztatja életét, vagy választja a halált egy nemes­nek tetsző, ám haszontalan- ságában értelmetlen gesztus­sal. A korszerű forradalmár eltökéltsége ellenére is józan, nem fogadja el a céltalan ál­dozat csábító alkalmát. Ha kell, álruhát ölt, elmenekül a vesztett csata színteréről, hogy tovább harcolhasson az ügy győzelméért. A forrada­lom nem gentlemanek fenn- költ párbeszéde, hanem szer­vezett küzdelem, melyben az egyén sorsát a közösség érde­kének kell meghatároznia. Az értelmetlen önfeláldozás csa­lóka „szépsége” tévútra visz, mert pusztulásba kergeti hő­sét anélkül, hogy bármilyen értelemben használt volna az ügynek. Mindezt Emanuel Roblés novellája juttatta eszembe, mely dramaturgiailag gondo­san előkészített erkölcsi di­lemma elé állítja hősét, hogy végül egy romantikus gesztus­sal a halálba küldje. A spa­nyol polgárháború fogságba került, kivégzésre váró har­cosának ugyanis francőista sógora kezéből kellene elfo­gadnia élete megmentését (ráadásul súlyos börtön árán), ehelyett azonban az utolsó pillanatban a halált választja. A feldolgozás módja korban visszafelé mutat: inkább ara- cinei lélektani drámák felé, mint kortársaink, mélyebben megalapozott művei irányá­ba. írói erőszak és felületesség műve a végkifejlet, amely ép­pen ezért nem győz meg, nem vált ki a nézőből katarzist. A rendező-átdolgozó Gaál Albert hangfogót tett a cse­lekményre, lírai halksággal igyekezett a történetet benső­ségesebbé tenni. A követke­zetlenségeken azonban sem ő, sem a színészek nem lehettek úrrá: Kozák András meghaj­szolt töprengése, Koltai János fojtott halálfélelme, Tomanek Nándor diadalittas „jószívűsé­ge” csupán a jellemek jelzé­sét adhatta. Hajnali madár. Gyermekko­ra hideglelős tájairól a stílus­ba is átmentett erkölcsi szi­gort hozott magával Sziráky Judit, akinek életművét tar­talmazó kötetét Réz Pál mu­tatta be a Nyitott könyvben. Osvát Ernő fedezte fel a köl­tőként induló alkotóban a prózaírót; a klasszikus realiz­mus ábrázolásmódját a tragi­kum iránti vonzódással ötvöző, ritka publikációi azóta is szüntelenül a felfedezőt iga­zolják. Olyannyira az elbeszé­lés, a kisregény belső törvé­nyei szerint haladnak előre ezek az írások, hogy sűrű lég­körük, feszültségük, vitatha­tatlan drámaiságuk is egyedül a próza törvényeinek enge­delmeskedik. Ezzel már ki is mondtuk, hogy elsősorban ol­vasva hatnak, a dramatizálás idegen közegében elkerülhe­tetlenül veszítenek erejükből. A kutya balladás történetét Piros Ildikó olvasta föl kor­rektül, de a borzongató lég­kört nem tudta igazán érzé­keltetni. Az Utasok váratlan, ám az eredeti írásban mégis előkészített végkifejlete — a megvetett lány megöli ostoba kínzóját — a képernyőn hí- gabbnak hatott; éppen az a könyörtelen szükségszerűség hiányzott belőle, ami a vége- zetes. tettet indokolja és föl­menti. Horváth Z. Gergely rendezése híjával volt a rej­tett robbanótöltetnek, mely a lezárását a dráma magasába röpíti. Bánsági Ildikó tehet­sége így is felcsillant a lány alakjában, Szacsvay László finom intelligenciájával, Inke László testes brutalitásával megfelelt a várakozásnak. Rólunk van szó! a kitűnő if­júsági vitaműsor szokatlanul késői időpontját az indokolja, hogy ezúttal nemzedékek szembesítésére vállalkozott: gyerekek és szülők kölcsönös „elvárásait” mutatta be a két generáció együttes szerepel­tetésével. Hogy mennyire eredményes vitaiskola ez a műsor, abból is kivilágított, hogy a fiatalok lazábban, ru­galmasabban érveltek szü­leiknél, akik szamára szokat­lanabb volt a légkör. Nevelés és önállóság összefüggéseit, il­letve az önállóságra nevelés módozatait kutatták, „lendü­letes felületességgel”. Nem is lehetett másképp, annyira zsú­folt ez a vita felvillantott kér­désekkel, tisztázatlan állás­pontokkal. Ezentúl már arra kellene ügyelni, hogyan lehet a véleményalkotást mederbe terelni, fegyelmezettebbé ten­ni, mert a bőség zavarában gyakorta elvész a lényeg, a mindent kimondani akarás lá­zában a beszéd sebessége már- már az érthetőség partjain is túlcsap... Lehotay-Horváth György ! napig vetítették hat ország 27 szerzőjének 41 alkotását I a Váci Állami Zeneiskola dísztermében. Dr. Végvári Lajos művé­szettörténész, egyetemi tan­székvezető tanár — a zsűri elnöke — záróbeszédében eredményesnek mondta a VII. AV-fesztivált, amely most már évről évre mind rangosabb helyet foglal el Vác nyár végi kulturális programjában. Ezután kihir­dette a végeredményt: A nagydíjat jelentő trófeát ( Pál Mihály szép alkotását) ebben az évben Fernand Callabert (Belgium) nyerte el Bach-játék és Vulcanus cí­mű műveiért. Plakettet kapott: Solange Daubinet (Franciaország), Gaston Van Den Boom (Bel­gium), Gertrud Frohnweiler (NSZK) és Henryk Król (Len­gyelország)^ A Váci Városi Tanács tisz­teletdíjait Wolfgang Frohn­weiler (NSZK) és egy belga szerzőtrió kapta. A Forte­gyár tiszteletdíját Tám Lász­lónak (Pécs) ítélték; egy másik pécsi szerző, dr. Var­ga Gyula dicséretben része­sült. P. R. Egy műszakos munkára (6-tól 14 óráig) nőke! felveszünk MAGYAR HAJÓ- ÉS DARUGYÁR Yáci Gyáregysége. Jelentkezés: a személyzeti osztályon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom