Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-27 / 202. szám
197V£UGUSZTTJS 87.. VASÁRNAP PEST fii EG i EI KMírlap Régi udvar HEGEDŰS LÄSZLQ Varga László Egy arc Egy arc még ezerkilencszázból akit lepréselt már a távol két gomb szeme a haja kender vasutas volt vagy mesterember Sábáéhoz küldték és Doberdóra most képe alatt ketyeg az óra. Vadkörtefa Évek után itt kellett megtalálnom, a múlttól terhes várfalak alatt, hol fény és árny, dicsőség s gyász színében telt el egyszerre minden pillanat. Hétszázesztendős kút, Zách Klára vére. Mátyás pompája, könyvek, fegyverek, zord páncél, kődísz, — a szél együtt hordott lantpengést és müezzin-éneket. Mindez együtt élt föld és kőhalom közt, meredő, csonka várfalak között. A táj félig fénybe s pár messzi orma esőutáni ködbe öltözött. Padra leltünk a kerengő tövében, út mellett, — körül bokrok, sűrű fák. Pár lépésre mint rég látott barátot láttam meg a görbe vadkörtefát. Meleg futott át rajtam, mintha régi szívbéli jóbarát, elfeledett szerelmünk toppan elénk. Állt ott némán, s úgy láttam, mosolygott, integetett. Míg párom haját rendezte, cipőjét, föltolultak gyermek-emlékeim: a régi öreg vadkörtefák árnya, lombja, gyümölcse rétek szélein. Számban a vadkörte fanyar ízével, csak néztem hatalmas elődei korcs utódját, azon is meghatódva: már látszanak apró gyümölcsei. I ÓVÁRI I. JÓZSEF: I Észnél vagy,Giovanni? Tél volt, és csúnya,» borús nap. Hét óra felé még kész éjjel. De én korakeléshez voltam szokva. Már felöltözve mentem be az irodába. Tudom is én! Előbb, ahogy arról beszéltünk, hogy apus ma reggel már a kocsist is visszaküldte a kaszinóból, aki érte ment, és már képes a kiszállást is elmulasztani a kártyáért... Így jött aztán szóba, hogy ezt a büntudatos állapotot kellene nála felhasználnunk. Egyszóval, kész volt a terv. Én apus után megyek a szobalánnyal a kaszinóba, és útközben megemlítem neki szándékunkat. Erre aztán kedvező esetben Zoltán is kirukkolhat kérésével az irodában. Mindenesetre apus távolléte a kiszállás alatt, tompít majd az esetleges családi viharon. Ha rosszul adom elő, próbálja maga jobban kiegészíteni képzelettel, ami következett. Ott állok benn egyedül a kaszinó egyik termében. A szobalány a gangon vár rám. Az egyik pincért küldtem be apusért a játékterembe. Csaknem sötétben vagyok. Az ablakok le vannak függönyözve, s a játékteremből hallom a zsivajt, pohárcsörgést. Egyszer egy nótába belevágnak a cigányok is, de félbehagyják. A következő percben kinyílik a játékterem ajtaja. De a pincér helyett a kaszinó bérlőjének a felesége lép ki rajta. Tudja, ez egy fiatal asszony volt, s a férje egy vén, totyakos ember. Rebesgettek mindenfélét róla és az urakról. Nos, észre sem vesz, amint keresztülsiet a szobán, ki a folyosóra. De alig tűnik el, újra nyílik az ajtó. Abban a pillanatban én háttal fordultam neki a bérlőné után nézve. Mire azonban megfordulnék a játékterem ajtaja nyitására, soha váratlanabb nem érhetett valóban. Gondolja el, hogy egy férfi ront ki az ajtón, és egyszerre azon veszem magam észre, hogy két kar ránt maga közé, és az ijedtségtől aléltan, védekeznem nem is lehetett, egy férfiszáj nyomódik ajkamra, hevesen, borgőzösen, dohányil- latosan. Ennél csak azt nehezebb elmondanom, ami jött. Vergődöm, sikoltok, és szembefordulva megismerjük egymást merénylőmmel. Ki fogja találni, ki volt. Rudi. Igen, ő. Az első. Már visszazökkent, és révedezik. De kénytelen tovább is karjaiban tartani, mert elesnék. így visz a legközelebbi székig, s leültet. Én már zokogtam: — Mit merészelt? Ö dadogva s zavartan próbált mentegetőzni s kérlelni. De érthető, hogy elutasításra lelt tőlem. Elvégre sok lett volna, hogy a kaszinósné vetélytársának vállalkozzam. De lássa, leginkább erre céloztam, hogy nem akarok hazudni. Volt egy kis tettetés felháborodásomban. Nagyobb része volt benne a büszkeségnek, mint az őszinteségnek. — Bocsásson meg — hallottam tőle. — Undorító vagyok. De higgye meg, rosszul ismer. Magért lett volna, egyedül magáért, ha más is tudott volna lenni belőlem. Hogy mi hatásuk volt rám ezeknek a szavaknak? Bizonyára nem akkora, mint annak a látványnak, amelyet az — Kimész a vízre? — KL — Vigyél el magaddal. — Mondd, Zsu, szereted te Lintet? — Szeretem... Ki az? — Gyere. És mesélnék neki Lintről. És Zsu kérdezné: — Testvéred? — Nem tudom. Meg kell találnom. Talán 6 is keres. az úton, min| Sorompóknál, I dig lesem Í-----------1-----------nyitott ablakokat, ahol ketten néznek. Df csak a vasutas sapkákat látón mindig, a másikat sohasem. É: ha bajbajutott kocsit vontatnak előttem, ha látom, hogy fényei gineket vágnak a betonon, egészen a közelébe megyek, hátha ő az. Am ikor mezítláb vezetem az autót, amikor már jól befűtötl a ventillátor, amikor meleg már a gázpedál gumija, mini Zsu talpa, ha lefekvés utár talpunkat összetartjuk, akkoi azért taposom a pedált lassan- lassan, ahogy a kéj szalad a gerincen, hogy egyszer utolérjem. Mert keresem mindig Amikor a kanyarban egyszerre lépek a fékre és a gázra és irányba állva csúszok a kanyarban, pont úgy, mint amikor reffelve oldalról kapom a szelet. így keresem Lintet. És közben utálom a tükröket, Anyám egyszer, mikor cukorra költöttem a kenyérjegy árát, a tükör elé állított és azt mondta: „köpd szemen magad”. —------------- soha nem taláI Es azóta I lok tiszta tük--------------- rőt. A folt mindig ott marad, pedig sokan próbálták lepucolni. Ügy szeretném, ha hatalmas üvegablakon keresztül látnám Lintet. Mennénk másfelé, éppúgy, mint a tükörben. Tudom, nem lenne folt az üvegen. — Mit mondasz, Zsu? — Mondd? Nem hülyéskedsz velem?... Ez a Lint éppen olyan, mintha te... — Hallgass! Keresem Lintet. Idei olaszországi barangolás saim során Szárdiniába vetőd- tem. Kopár sziklák között órákig zötyög velem a busz, mire Nuoróba érkezem. Az az érzésem, hogy a világ végén vagyok. Amikor viszont végre a városka főterén kikászálódom a buszból, hamisítatlan olasz kép fogad: a tér közepén kis szökőkút, körülötte micisapkás, borostás képű, kíváncsi szemű öregek, tömérdek galamb, az ember orrát csatornabűz, hálás macskaszag csapja meg. A teret szorosan záró épületek közül az egyik egy tratoria, a másik pedig egy presszó. Az utóbbiba betérek. A pultnál két-három, maffiavezérre emlékeztető olasz támaszkodik, néhány fiatal naplopó pedig a kicsiny helyiség játékautomatájával szórakozik. Ülő vendég csak imitt-amott. Letelepszem az egyik asztal'SS/SSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS./ ajtóból visszanézve vittem el magammal. A keze az arca előtt volt, s ott sírt a szoba közepén. Nos, hisz mondják, részeg hajnalokon könnyen áll ez a férfiaknak. De istenem! Nem mindegy az, mikor talál rést rajtunk, amit egyébként olyan jól tudunk rejtegetni? Én csak magamra akarok vetni, hogy a dac nem engedte, hogy egy enyhítő szót, egy békítő pillantást hagyjak számára. Pedig többet is bevallhatok. Hamis volt még megbotránkozásom és haragom is amiatt a gálád, korhely, tisztának semmiképpen sem mondható csók miatt is. Mert — most piruljak már érte? — hogy nem is volt oly szörnyű. Még csak visszatetsző sem. Hiszen nem egy emlék rebbenhetett vissza belém, amikor ugyanilyen hajnalokon, ugyanebben a teremben dőltem zenétől, keringéléstől zsongó, édes bágyadtsággal órákon át ugyanezekre a karokra, és hát... De kár érinteni ilyen érzelmes ügyeket. A tények hívebben beszélnek mindenről. Csak hogy a többi már hosszú mese volna azóta, s nem hiszem, hogy j érdekes. A másik ugyan sosem tudta meg, j miért várt rám hiába akkor az irodá- j ban. Miért nem láttam apus kedélyálla- \ potát alkalmasnak aznap a nyilatkozás-! ra. És aztán később is, végleg... Ügy, \ hogy most egy öreg kisasszony, egy vén ; nénike mesélte itt el magának egy ré- í gi kalandját. ' í • -----»vvwvxvwvvwwvxwwViWVWVWWWWWVWWWV I KERÍNYI GRÁCIA:..............* | R ezgő lila \ Lila virágok nyúljatok értem amikor a falak föl-alá járnak, í 5 Rezgő lila alkonyi levegőből építek neked várat, í ! A földszinten lakik a dió, meg a gesztenye, a szőlő meg a kenyér az emeleten. A földszinten göröngyös a vágyakozás. Az emeleten hallgatag és lágy a szerelem. * ; Én teneked soha nem csilingelnék. A szemem is kinyithatom, ha akarod. Ilyen szeretőd többé nem lesz. j Ilyen szepetőm többé nem lesz. Ilyen bántóm. Ilyen jóakaród. re az összeolvadó sötétben, amikor körbeüvöltik a kutyák a holdat, és a szálloda beatzenéjét, amikor a sima vizen az árbocok billenése is tükröződik, akkor dagadó vitorlákkal kifutunk majd Linttel. n------------- a kabinból | ÉS akkor I feljönnek a---------------- lányok, csak az ért, hogy megsimítsák a homlokunkat és bikinijük testszínű lesz és melegek lesznek, mint télen bezárt, behavazott ablakok előtt a fűtőtestek... —j'Nem láttátok Lintet? — Nem. Amikor fellövik a piros rakétát, mindig olyankor kérek kölcsönhajót, de nem engednek vízre szállni. Viharban nem szabad. Pedig tudom, akkor megtalálnám. Hisz ketten lennénk a vizen.-------------- hogy a nádban ta| Lehet, | lálnám meg. Ott,------------- ahol senki sem keresné és zöld lenne az árboca. Titokban fogott, nádhoz kötött pontyok vonnák hajóinkat, s amikor elkiáltanám magam: — Ahol, Lint! — és ő válaszolna: Ahoi! —, akkor megsimogatnám a sudárpontyokat, aztán elengedném őket. Kikötném a hajót, ahol „Vida Bálint etetett helye. Magánterület” és a hosszabbik pontyo- zóval, amivel egyszer leszállítottak a buszról, odatenném az úszót, ahol mozdul a nád, ahol a kövér, lusta, undorító tópontyok nem férnek el a nádárkádban. És amikor megunnám, pőrére vetkőznék és úsznék egyet a vízben, innék keveset. Keszegeznék. Látnám, ahogy rövid eresztéken kerülik kenyeremet a halak. Aztán odébb mennék és hagynám, hogy a pöffök billentsék a hajót, fehér, foltozott vitorlám integetne a zöld hajónak.- ---------------------- valahol? I — Nem láttad 1 — Nem. Mi— --------------------- ért kerese d? Nem tudok válaszolni nekik. Nem tudom, miért keresem mindig, amikor a mólók végén betöltik az aknavetőszerű viharágyút, amikor háború utáni aknászokként a siltes sapkás kikötőőrök, kapitányok, maguk után a dobról óvatosan engedik az elektromos- kábelt, amikor soha nem tudom megfogni egyszerre az apró szikra kék fényét és az aknavető tor- kolattüzét. Lintet keresem mindig, amikor a hirtelen kinyíló rakéták fénye megfesti a tarajosok fodrait is. Olyankor- mindig kiállók és levesző vitorlát keresek a vizen. Magányosan lengő árbocot, mely előtt hívogatón táncol az orrvitorla, csalja beljebb és beljebb a hajót, hogy aztán eltűnjön az északi szélben, s partra vetődjön kapitányával vizesen Kaposváron vagy Pécsett. — Linttel szeretnék beszélni. — Azóta? — kérdezik. — Azóta — mondom.------------- végigmegyek a I Mikor este | mólón, bené------------------ zek minden ha jóba. Nem tudom a hajója nevét. Olyannak gondolom, mint a huszonötös alumínium, amelyen mindig röhögnöm kell. Hallottam egyszer, mikor jó szélre indulóban körbekiabálták a bárkák: „télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van.” Otromba testét körbepofozták a hullámok. Otromba lehet Lint hajója. És mégis a leggyorsabb. Kék szalagokat húz maga után a vizen és nincs bocija, mert minek. Ha akar, Lint partra úszik. Olyan hajót keresek a kikötőket járva, aminek százliteres hordó' a bójája és matracok lógnák az oldalán, hogy a kő ne törje és mindennap másfajta lakája van farmerben, félmeztelenül, és az emberek mellére betűk vannak tetoválva. És hatalmas carrarai márványlap van a kajüt tetején. A bum meg félrehúzva, hogy ne bántsák a lángok. Mert tudom, a tábortüzéről kell majd megismernem Lintet. Egyszer meglátom. És azt mondja: — Gyere melegedni. Én meg átugrom, és a hajó orra megsüllyed majd alattam és ettől táncot jár a tűz. És hogy ne aludjon el, felborult hajók darabjait merjük a vízből, rálehelünk, s tűzre dobva hallgatjuk a fák pattogását. Éjjel, amikor szerelmesek lépnek négylábúkkal egyszerS. BODA ANDRÁS: Keresem Lintet VWVlWWWWWWWWWWWwwwiwnuiuuiuv ■ hoz, a pocakos tulajnál meg■ rendelem a fél liter chiantit, ét elökotrom a cigarettásdobozom. 1 hogy rágyújtsak, amikor isme■ rős hangokra figyelek fel. Valaki itt magyarul beszél! A hangok irányában leskelő- döm. Igen, a második asztalnál két nő cseveg önfeledten egy■ mással magyarul és jó hangosan, nyilván abban a meggyőződésben, hogy a kutya sem érti őket. Mind a kettő szőke, teltkarcsú és dohányzik. Azaz, teljességgel a magyar forma. Viszont láthatóan olasz holmikba vannak öltözve. — ... és akkor én világosan feltettem neki a kérdést: észnél vagy le, Giovanni, azt akarod, hogy egész nap benn dög- lődjek a lakásban?! Én szabad nő vagyok, vedd tudomásul, oda megyek, ahova akarok, s ha úgy tetszik, beülök a presz- szóba is! — tüzel a kis szőke dundi, akit barátnője Jutkáy nak szólít. — Mit vagytok ti ^ olaszok úgy fennakadva a % presszóval? Ti találtátok ki!... í — És bezárta rád az ajtót? f — szippant mélyet cigarettá- % jóból a barátnő, és úgy dobja % át egyik lábát a másikon (mi- $ niszoknya, formás combok), % hogy a pultmelléki maffiave- í zéreknek fennakad a szemük. $ — Még csak az kéne! És % képzeld, azzal jön, ha mehet- % nékem van, látogassam inkább J a rokonokat, de ne a presszó- í kát, mert azért megszólnak az ! emberek. Ha egy nő egyedül ! leül egy ilyen helyen, azt hi- ! szik róla, hogy egy olyan nő... i Meg hogy ne bagózzak, a nők- í nek nem ülik ... ! — Tiszta dili... 1 — Az! Nézd Giovanni — ! mondtam neki —, kerek perec, \ vedd tudomásul, hogy én Pes- \ ten akkor ültem be a presszó- í ba és gyújtottam rá, amikor i jólesett. Erről nem mondok le, ez az én formám. És különben is, Katit engedi a férje, pedig az is olasz ... — Ebből nálunk is balhé van, de csak hivatkozz rám nyugodtan. Engem inkább az a zsugori após készít ki. Azt hajtogatja, otthon megvan a kaja, rongyot vesz a férj, másra meg nem kell pénz. Sandro fuvarozáskor kap borravalót, abból csúsztat egy kis dohányt. Röhej, nem? — húzza el a száját Kati. — Giovanni nem smucig, de lopva ad pénzt, mert az öreglány papol miatta — panaszolja Jutka. — Ha nagyon felfuvalkodik, elmegyek vele a templomba, attól megen- gesztelödik. Az öreglány naponta eljár misére és ki van borulva, ha nem akarok vele menni. Botrány lenne, ha egy vasárnapot kihagynék. — Nem normálisak ezek az olaszok... — foglalja ösz- sze a közös tapasztalatokat Kati. Kezd világossá válni a kép. Ezek olaszokhoz férjhez ment pesti lányok. Nem lapulhatok tovább, megszólítom őket. — Jólesik magyar szót hallani Szardíniában... — kezdem. Jelentkezésem a vártnál nagyobb lelkesedést vált ki. Azonnal át kell ülnöm az asztalukhoz. Mesélnem kell, mi van otthon. Aztán én fagga- tózom. — Tudja, a család jól fogadott — magyarázza elmélázva Kati. — Másfél éve vagyok itt.... A férjemnek teherkocsija van. Szállítási vállalkozó ... Van, persze, egy Fiatunk is Családi házban lakunk, hatszobás. Az öregek még a felét sem foglalják el... — Férjem most cseréli le Fiat 850-ét egy Fiat 125-re ... Klassz, nagy kocsi... — veszi át a szót Jutka. — Giovanni októberben levisz Capriba, ott fogunk nyaralni. Szezon vége, de szép... Az egyik barátjának van ott egy panziója... — Mi egy autóútra megyünk Dél-Olaszországba... Sandro megígérte, hogy 2—3 év múlva, ha egy kicsit rendezi üzleti ügyeit, átruccanunk Svájcba... — Es az üzletekben olyan jó cuccok vannak... Igaz, ami jó, nem olcsó .. — Tudja, nem rossz emberek ezek, csak ... Az olaszok mind minket figyelnek. Lassan mennem kell. Hívom a pincért és fizetek, de a lányok nem engednek, visszahúznak a székre. Folytatnom kell a hazai beszámolót. Majd amikor végleg felállók. még mindig kapok egy kérdést: — És, mondja, jár még a sétahajó a Dunán? Aztán még egy közlés hangzik el: — Jövőre Giovannival okvetlenül Pestre megyünk!
