Pest Megyi Hírlap, 1972. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-26 / 201. szám

A PEST MEGYff HÍR t AP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 201. SZÁM 1972. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT Ahogy kisütött a nap - szántanak REKORD TERMÉS S/L ÓKUKO RICÁBÓL Már nem tudja pontosan, hogy hányszor készített új he­ti ütemtervet László Domokos, a Göd—Dunakeszi Egyesült Dunamenti Termelőszövetke­zet elnökhelyettese, s egyben agronómusa ezen a nyáron. — Az időjárás ugyancsak alaposan próbára tett minden­kit, a gyalogmunkásokat csak­úgy, mint a gépkezelőket vagy a gazdaság vezetőit. Hiába ter­veztük meg szinte óráról órára a betakarítás menetét, az eső mindig közbeszólt. Tavaly is, az idén is július 5-én kezdték az aratást. Igaz, hogy az idén háromszáz hold­dal nagyobb területen vetettek gabonát, de amíg tavaly július 27-én learatták az utolsó hol­dat is, az idén csak augusztus 11-én végeztek a betakarítás­sal. — Nem az embereken mú­lott — magyarázza az elnökhe­lyettes. — Egymással verseng­ve végezték munkájukat az emberek. Az első helyet végül is id. Böröczi László nyerte meg, aki harmincnyolc vagon megdőlt rozsot aratott le kom­bájnjával. Mindössze hat va­gonnal maradt le mögötte Bel­lák György, s a harmadik he­lyezett Zsezserán Sándor tel­jesítménylistáján is huszon­nyolc vagon betakarított ga­bona szerepelt. Alig végeztek itthon, másnap hajnalban már útnak indultak a Nógrád me­gyei Nőtincsre segíteni. Id. Bö­röczi László ott is az első he­lyet szerezte meg ... Hogy mivel foglalatoskod­nak most a gazdaságban? A legfőbb feladat a szántás. Ezerháromszáz holdat kell elő­készíteni az őszi vetésre. Nem kis feladat, de végre süt a nap, s lassan eltűnnek a tócsák a mélyebben fekvő területekről is. — Már több mint százötven hold szántásával végeztünk. Most, hogy talán beköszönt a száraz idő, kezdődik az igazi nagyüzem. A szántás és vetés most a legfontosabb felada­tunk. E nagy munka mellett szor­galmasan takarítják be termé­keiket a kertészet dolgozói is. Naponta harminc-negyven má­zsa kelkáposztát szállítanak a váci és a fővárosi piacokra. A hatvan hold fejes káposzta is jó termést ígért — a felét sa­vanyítva hozzák majd forga­lomba. A kukorica az idén a vártnál jobban fizet. Amíg tavaly hu­szonegy mázsát takarítottak be májusi morzsoltban holdan­ként, az idén harminchárom mázsára becsülik a holdankén- ti termést. Silókukoricából pe­dig egyenesen rekordra számí­tanak : holdanként kétszázöt­ven mázsára. Valamire azért mégis csak jó volt a sok eső... — P — Ha a lakosság is segít Kapós lett az óvodák terve hozzákezdenek az átalakításá­hoz, az épülettel egybekap­csolt tanácsházzal és könyv­tárral együtt. Az idei évben mintegy négyszázezer forint áll rendelkezésükre a munkák elkezdéséhez, de természete­sen ismét számítanak a lakos­ság támogatására is. A község negyedik ötéves tervében szerepel, hogy 1975- ig klubkönyvtárt nyitnak a faluban. Ha a mostani vállal­kozás sikerrel jár, akkor talán már jövőre megnyithatja ka­puit a kismarosi klubkönyv­tár. VII. NEMZETKÖZI AV. 'AUDIO-VISUAL) FESZTIVÁL Vác — 1972 — Hungary Szombaton, augusztus 26-án két ízben sötétedik el a Váci Állami Zeneiskola nagyterme. Délelőtt tíz órakor a követke­ző diaporámák kerülnek a kö­zönség elé: 1. Krazsalkovics László (Ma­gyarország) : Fantázia. — 2. Juhász Miklós (Magyarország): Éjszaka világa. — 3. Solange Daubinet (Franciaország): Is­meretlen város. — 4. Kiséry László (Magyarország): Szép­ség, téged dicsérlek! — 5. Tarcali Béla (Magyarország): Színek és hangok. — 6. Regé­nyt Béla (Magyarország): Ang­liai pillanatok. — 7. Jacques Genicot (Belgium): Álmodo­zás. — 8. Tám László (Magyar- ország): Vízimpresszió. Délután 17 órakor újabb műveket vetítenek: 1. Gaston van den Boom (Belgium): Tá­jak. — 2. K. Rimanque, J. Ge­nicot és G. Patemostre (Bel­gium) : Evokáció. — 3. Bemard Sanch (Franciaország): Nézzük meg a csillagokat. — 4. Fer­nand Callabert (Belgium): Baeh-játék. — 5. Tám László (Magyarország): Natural 72. — 6. Fernand Callabert (Bel­gium) : Vulcanus. — 7. Hans- Peter Schaefer (NSZK): Sárga tömlő. — 8. Jacques Ramadier (Franciaország): Szabadság. — 9. Johan Gallant (Belgium): Apokalipszis, és 10. Dr. Varga Gyula (Magyarország): Térze­ne. Új szobor A kialakulásának ezredik évfordulóját ünneplő Székes- fehérvár új szoborral gazdago­dott: a középkori várfal előtti téren felállították Bory Jenő: Püspökkút című szoborkom­pozícióját. Körülötte a város lakói társadalmi munkában díszparkot létesítettek. Fóti patrónusok Testvériskolák Üdvözlet a határon túlról Bratislava, 1972. augusztus Nagyon szép a nyár vége itt, Szlovákia fővárosában. A váci turista örömmel felfedez egy-egy otthoni jellegzetessé­get: Forte-filmelcet a szakbolt kirakatában, kecses vízibuszo­kat a Magyar Hajó- és Daru­gyár váci üzemének fémtáb­lácskájával. Az új híd karcsún, büszkén ível át a Dunán. E hét végé­re, a szlovákiai partizánfelke­lés 28. évfordulójára tervezik az avatóünnepséget. A régi híd szerényebb, kopottabb, de ott bonyolódik még a forga­lom a sziget és a város kö­zött­Az óhíd városi hídfőjének közelében találom a keresett épületet: Stredná Priemysel- na Skola. Érdekessége, hogy ez a tanintézet a váci Lőwy Sándor Gépipari Szakközépis­kola rokonintézménye. Évek óta tart a kétoldalú kapcso­lat, s egyre mélyül, mind tar­talmasabbá válik. A kétemeletes épület bolt­hajtású folyosóival, díszes lépcsőházával a század elején ezzel egy időben épült győri és szegedi hasonló intézeteket juttatja eszünkbe. Ezerkétszáz tanuló népesíti be a következő hetekben. Négy utcára nyílik az épü­lettömb. A főhomlokzat mö­gött: terület a tanműhelyé. El­ső megállapításunk, hogy a váci korszerűbb, szebb. Igaz, hogy nálunk heti nyolc, itt csak négy óra a gyakorlati ok­tatás. Az utca másik oldalán, ön­álló épületben várja a kollé­gium is az új tanév kezdetét. Még tataroznak, festenek, de az irodában már tart az elő­készület a szeptemberi tanév­nyitóra. Lazor elvtárs, a kol­légium igazgatója, júniusban részt vett a váci tanévzárón. Nagyon barátságos, közvetlen ember. Egyik tisztje volt an­nak a felszabadító hadsereg­nek, amely a régi hídon át érkezett 1944 végén a város­ba, a fejetlenül menekülő el­lenség nyomába. Háromszáz diák számára van hely az emeletes ágyak­kal berendezett tiszta szobák­ban. Itt lakott két hónappal ezelőtt a váci diákcsoport is- Dolgoztak a tanműhelyekben, majd egy hetet üdültek a Tát­rában. Cserébe június dere­kán csehszlovák diákcsapat érkezett Vácra a testvériskola meghívására. Ma is lelkesen emlegetik a pokol-szigeti ki­rándulást, Visegrádot, a bu­dapesti autóbusztúrát és a balatonalmádi táborozást. Hencz Zoltán a szülői mun­kaközösség elnöke. Ő is ott volt a váci tanévzárón. El­mondja, hogy fia most lesz negyedikes, s így már csak egy évig tölti be tisztségét. De már megvan az utóda, őt ok­tatja majd a tennivalókra. Újszerű hallani az iskola­barátok köréről: tagjai nem­csak szülők, de diákok, sőt öregdiákok is. Az évi 50 ko­rona tagdíjból fedeznek több­féle költséget, így például a váci küldöttség utazásával já­ró kiadásokat is. Búcsúzáskor váci kedves barátaikat említik. Forró üd­vözletét küldenek Puscsizna igazgató elvtársnak, Bucsánsz- ky János kollégiumvezetőnek s a többi tanárnak, műhely­oktatónak. Papp Rezső Az 1. számú általános isko­lával a MÜFA Ktsz kötött szerződést amelynek értelmé­ben szemléltetőeszközöket ké­szítenek, és vállalják a külön­böző asztalosmunkák elvégzé­sét is. A Papírfeldolgozó Ipari Szö­vetkezet és a 2. számú általá­nos iskola között a kapcsolat már nem új keletű. Tavaly az úttörőszoba elkészítésénél se­gédkeztek, jelenleg az iskola konyhájának karbantartását végzik. A Vörösmarty Termelőszö­vetkezet is régóta patronálja már a 3. számú iskolát. Mag­netofont és televíziót ajándé­koztak az iskolának. Most a nyári tatarozásnál segédkez­nek. Emellett a község vala­mennyi úttörője számára tel­ket biztosítottak, amelyen még ebben az esztendőben hozzá­kezdenek egy községi úttörő­ház felépítéséhez. Elsőként a gazdaság KISZ-fiataljai vál­lalkoztak arra, hogy élősö­vény-kerítéssel ültetik körül a tábor területét. A kerítéshez szükséges oszlopokat szintén a gazdaság adja. P. P­Szezonvége az Expressben Európa valamennyi országában szeptember táján kezdődik az oktatás a főiskolákon és a középiskolákban, így a napokban a verőcei Express Ifjúsági Tábor vendégei is megfogyatkoznak. Az idén átadott Express-szálló azonban még két-három hóna­pig fogadja a fiatalokat. Barta István felvétele Művelődési központok szeptemberi műsora Sok eseményről nem szá­molhatunk be előzetes tájé­koztatónkban. A váci Ma­dách Imre Művelődési Köz­pont az évadnyitó hónap­ban a fiataloknak kedves­kedik először. Szeptember hetedikén beat-zenekari hang­verseny színtere lesz a nagy­terem. A Devils-, a Fonográf - és a Stop-együttesek adnak műsort. A városi kiállító- teremben 10-én lesz Kerekes András lantművész hangver­senye. Virágnak virága cím­mel régi magyar dalokat ad elő. Szeptember első tíz napjában még megtekinthe­tő a Duna-műhely ’72 tárlat, ugyanott kap helyet a hó­nap közepétől Lieber Éva festőművész kiállítása. A Du­nakanyar Fotoklub baráti köre négy vetítést hirdet: egy magyar, egy belga és két osztrák színes diasorozat bemutatását. A váci képtár­ban a hó végéig megtekint­hető az állandó tárlat. DUNAKESZIN A Vasutasok Szakszerve­József Attila Műve- Központja — stílsze­rűen — 1972, az olimpia éve címmel könyvkiállítást ren­dez 1-től 10-ig. Szeptember 14-én kezdőd­nek az idei dunakeszi mű­vészeti napok. Ennek során termékbemutató és község­fejlesztési kiállítást szer­veznek. Képzőművészeti tár­lat keretében jelentkezik Ró­zsa Péter szobrászművész és Gebóra László festőművész. A hónap második csütörtö­kén fúvószenekari térzenét" ad a járműjavító üzem főbe­járata előtt a Szirmay Já­nos karmester vezette köz­ponti fúvószenekar. Érde­kességnek ígérkezik 15-én a győri Arrabona művészeti együttes Comédia dell’arte műsora. Nyolc játékfilm szerepel a mozi műsorán. Űjabb tago­kat toboroznak a 17 ezer kö­tetes könyvtárba és a szo­kásos második pénteki mese- délelőttel kedveskednek az óvodásoknak. (p.) zetének lődési T Göd-felsőről - Münchenbe Híres László, az Újpesti Dó­zsa atléta-mesteredzője nagy izgalommal készül a münche­ni olimpiára. A Népsport tíz­fordulós pályázatán jól sze­repelt, a sorsolásnál az ő ne­vét húzták ki. Híres László a maga idejé­ben híres futó volt. 1933-ban kezdett el atlétizálni, 1934-től lások szájtátva bámulják az ál­latkert rácsain kívül élő fü­tyülő kétlábút, de a csoda le­száll, s megjelenik a CUKORKASZOPOGATÖ. Az autóbuszkonzerv olaj nélküli szardíniái csak azért nem őrülnek meg a cuppogó han­goktól, mert erősebb bennük az undor, mint az édesség utá­ni sóvárgás. Egy fogszívás — egy nyelés, két fogszívás — és a cukorka nem fogy. De a ro­pogó, cuppogó hangot adó hús­tömeg körül ritkul az ember, valaki vinnyogni akar, mások levegőért kiáltoznak. S a Cu­korszopogató a körülötte fel­szabadult ülőhelyekből kettőt elfoglal, aktatáskájából né­hány doboz Negrót rak maga elé, s ekkor többen elájulnak. Még két megálló a végállo­másig — akkorra elfogy a Negró, elfogy a cuppogás, el­fogy az erő, az ideg, minden... A következő járat indulá sáig. Mert akkor 'új utasok új életrajzok szorítanak bér letnyi helyet a csigaházban. Besze Imre az ÚTÉ versenyzője lett. Mint ifi, kilenc magyar bajnoksá­got nyert. 1938-ban — már felnőtt versenyzőként — meg­nyerte a 3000 méteres aka­dályfutást, amit akkor vezet­tek be Magyarországon. 1938 júliusában a finn—magyar viadalon először volt váloga­tott, aztán még 27-szer öltötte magára a címeres magyar tri­kót. Jövőre lesz 30 éve, hogy edző. A II. világháború utáni leg­nagyobb sikerét 1947-ben, az angol bajnokságon érte el, két mérföldön nyert. 1947-ben megkapta a Magyar Népköz- társaság Érdemérem arany fokozatát, majd 1955-ben a Magyar Sport és Testnevelés kiváló dolgozója. Utoljára 1950-be"n, a lengyel—magyar viadalon volt válogatott és 3000 méteren győzött. Edzőként is nagyszerű ered­ményeket ért el. 1954-ben ta­nítványa, Szentgáli, a berni EB-n 800 méteren 1:47,1-et fu­tott, ami ma is fennálló or­szágos csúcs. Dunakeszin az 1950-es években, majd 1964 táján edzősködött; kézé alól sok kitűnő sportoló került ki, Laci bácsi útitáskájában | fényképezőgépek, filmfelvevő található — mint mondta —, „tanulni megyek, azzal a cél­lal, hogy hazajövet a tapasz­talatokat átadjam, s élményei­met nemcsak szóban, hanem filmen és képekben is vissza­adhassam”. Solymosi László RSAK kedves ismeretlen szolgálja ki önmagát. Az öngyújtó, gyufa, kovakő-acél-tapló tűzmasina, különösen nyáron ragadós: bríftasnik. bankók tapadnak az önzetlen szívességhez. Zse- bes már a második doboz Kos­suthot bontva kér tüzet, szája szélén cigaretták hullámoznak, bőröndje megtelt bríftasnik- kal. Éppen leszálláshoz moco­rog, amikor térdébe rúg az VT AZZON-TAX1VAL-HA- NEM-TETSZIK. A hosszú ne­vű sorstárs rövid jelzőket osz­togatva küldi máshová a ka­rok, lábak, szuszogások erde­jét. Ha megpördül, teret raj­zol, ha elindul, M—7-es autó­pályát kivitelez. Üticélja előtt húsz megállóval ajtótól ajtóig alkalmazza a svájci reteszt, közben kötéltáncol a sípcson­tokon, végül a Török-indulót fütyülve rántja vissza a leve­gőben röpködő állatfajok elől Mozarthoz menekülő, törött gerincű zenetanárnőt. Az au­tóbuszon utazó vidéki kisisko­Fótnak három iskolája és három óvodája van. A héten a tanács megállapodást kötött a helyi ÁFÉSZ-szel, és ezzel az aktussal patrónusra talált a a község minden iskolája és óvodája. A Szeberényi úti 1. számú óvoda pártfogója a Dunakeszi Állami Tangazdaság. Hogy jó patrónusa, mi sem bizonyítja jobban: társadalmi munkában ■ elkészítették az óvoda vízve­zeték-szerelését, s ígérik, hogy a jövőben is minden olyan munkát elvégeznek, amihez anyaguk és szakembe­rük van. A 2. számú óvoda patroná- lását a Pest megyei Szolgálta­tó és Csomagoló Vállalat vál­lalta magára. A megállapodás eredményeképpen rövidesen hozzákezdenek az óvoda épü­letének külső tatarozásához. A 3. számú óvoda segítését a Fót és Vidéke ÁFÉSZ éppen ezekben a napokban szentesí­tette. A szerződés értelmében biztosítják az óvoda új fog­lalkoztatótermének műanyag­padló-burkolását, a továbbiak­ban pedig különböző játékok­kal és felszerelési tárgyakkal gazdagítják a gyermekkertet. ÚTITÁ A BÜROKRATA. Szemüve­ges, ezüstfejű, ólomlábú név­telen ember. Az autóbusz pe­ronján lecövekel, s a jegylyu­kasztó szerkentyűhöz igyekvő névtelen hősök sárga cédulái­ra szögletes rajzolatú pecsétet lehel. Felírja a jegyek számát, kartonozza az utasok arcát, szemét, hajszínét és a testkon­túrokat. Kérdőíveket osztogat, véleményt kér a közlekedésről, aktákba írja, miről álmodoz­tak hajdan a lóvasúton utazók, miről álmodoznak a rakéta­század gyermekei. Üticélját el­érve a peronon felejti a zsák­nyi papírt, s ekkor felszáll a ZSEBES. Vezércselnek hiszi a papírhalmazt, nyomozót sejt a peronon szédelgő néhány fér­fiban s nagy ívben lendül a autóbusz belsejében kihívóan nyitott táskák és vastag zsebek közé. Cigarettát vesz elő, tüzet kér. s a kábult áldozat ösztö­nösen int fejével farzsebe felé, jelezve, hogy mindkét keze te­le van fogantyúval, tehát a Kismaros mindig híres volt arról, hogy lakói nemcsak sze­retik községüket, de szívesen is tesznek felvirágoztatása ér­dekében. Ezt nagyszerű pél- dákkal bizonyították már ed­dig is. Három esztendeje ötszázhet­venezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek a kisipa­rosiak az ötven férőhelyes óvoda építkezésénél, tavaly pedig az októberben felavatott új iskolához hétszázharminc- ezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá. Mindkét épület terveit a köz­ségben lakó Liphart Ferenc, az UVATERV főmérnöke készí­tette el munkatársaival együtt, társadalmi munkában. Az óvoda terve azóta megtetszett a kosdiaknak, a napokban pe­dig a nagybörzsönyiek kérték kölcsön, mert hasonlót szeret­nének ők is építeni... Most újabb nagy feladat megoldását tervezik a község vezetői. A művelődési otthon­nak négy esztendeje életveszé­lyes a tetőszerkezete. Néhány napon belül szakemberek fe­lülvizsgálják: rendbehozha­tó-e, s ha igen, még az idén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom